Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-29 / 50. szám

Mit Hangszóró mellett Hét végi aiánlat Töltsön egy estét Japánban A riporter meghatározó tu­lajdonsága a kíváncsiság, munkája, sőt, talán-talán mégis csak hivatása pedig e közérdektől meghatározott, folytonos hiányérzet pótlása tartalommal, ami más lehet­ne, mint a kérdéseire kapott válaszok tömege. Amit azu­tán így, vagy úgy közvetít. Képviselve ezzel a hallgatót, a nézőt, az olvasót, a társada­lom valamennyi rétegét és személyét. Szilágyi János rá­dióriporter mindenki előtt er­ről a kíváncsiságáról (néha bizony kemény „belemené- seiről”) közismert, gondol­junk csak a Kettesben című, igazán nagyszabású, színvo­nalas beszélgetéseire, ame­lyek alanya mindig valami­lyen közismeretnek örvendő (vagy nem örvendő) érdekes ember volt. Űj műsora a rá­dióban éppen csak a máso­dik adást érte meg (az első után mintegy félezer levelet kapott kérdésekkel megtűz­delve), s máris megállapítha­tó a sorozatról, hogy a rádió egyik leginkább hallgatott műsorai közé emelkedhet. A feltételes mód ez esetben azért indokolt, mert ami a Miért? című műsor előnye, éppen az lehet a hátránya (temetője) is: minden a kérdések tar­talmán és irányán múlik. Ha a kérdezőt magát nem szá­mítjuk. A Miért? várhatóan bizo­nyos időközönként a televí­ziós szünnapon, hétfőn ke­rül adásra, s ez önmagában is nagy előny. Az ifjonti műsor szerkesztő-riporterének, alko­tó jának-alakítójának prog­ramnyilatkozatát hallgatva mindenesetre arra lehet szá­mítani, hogy nem csupán va­lamiféle kimért, vagy éppen­séggel kényszeredett műsor lesz az új sorozat. Más szó­val : nem egy lesz az olvasói, hallgatói levelekre adott jog­szabály és más szabályismer­tetések közül, éppen ellenke­zőleg, természetesen anélkül, hogy bármilyen formában lebecsülnénk, a példaként említett műsorokat. Még egy­szerűbben fogalmazva — nem arra számítunk, hogy Szilágyi János aprópénzre váltja az egyéniségét! Mert azért a két adást hallgatva itt-ott felmerült ez a lehető­ség is. Ez a veszély — csu­pán a riporterre érvényes ve­szély —, ha meggondoljuk, nagyon is érthetően van je­len a Miért? riportsorozatban. Elvállalni az ország vala­mennyi elérhető kérdését — bizonyos értelemben sokkal inkább missziós feladat, mint riporteri egyéniséget erősítő folyamat, témakörválasztás. De hát, Szilágyi János ripor­teri értékei talán így is meg­mutatkozhatnak. Számunkra mégiscsak az a legfontosabb, hogy mit kér­dez helyettünk (!) az, aki a kérdések közvetítését vállal­ja, elképzelhetően nem kis munkával. Legutóbbi, hétfői műsorában például arról kér­dezte a használtcikk-kereske- delem hazai „fellegvárának”, a Bizományinak egyik vezető­jét, miért nem veszik be ér­tékesítésre a használt csap­telepeket (?), netán valamifé­le lopott holmitól irtózás lap­pang a szokás mögött? Mit mondhatnánk? Nem rázott meg a kérdés. A magyarázat olyan kézenfekvő, hogy min­denféle műszaki jártasság nélkül is kitalálható. Egysze­rűen lehetetlen a szerelvé­nyek helybeni kipróbálása. Ehhez különleges berende­zések, szakmai gárda, hely és ki tudja mi minden kellene. Márpedig — éppen a vásár­lók érdekében — a vállalat kizárólag a működőképes hol­mikat veszi át értékesítésre. Nem mindenben feleit meg a „programnyilatkozatban” ér­zékeltetett „ide nekem az oroszlánt is!” előzetes ígéret­nek az a kérdés sem, amely a nyári időszámítás beveze­tésével volt összefüggésben. Hiszen visszagondolva az utóbbi hetek, hónapok saj­tójára, meglehetősen „lerá­gott csontnak” tűnt a kérdés, s persze a válasz is: most jött el az ideje. S hogy miért kellett erre eddig várni — azt is elmondták jó néhányan, jó néhányszor korábban. A sort igazán nem érdemes folytatni (mármint a „miért”-ek itteni felsorolását), mert a hallgató amúgy is eldönti magában — jó kérdés volt-e ez, vagy az a miért? Egy ilyen típusú, úgynevezett szervizműsor óhatatlanul sok olyan kér­dést is felsorol, amely nem rázza meg a közvéleményt. Ellenkezőleg, csupáncsak sze­líden informálni akar. Hogy mi a jó kérdés, azt maga a szerkesztő így fogalmazza meg: amit mások esetleg nem akarnak, vagy nem tudnak (nem mernek?) megkérdez­ni, vagy ami sok ember fe­jében megfordult már. Vagy­is önmagában nem „nagy ta­lálmány” a Miért? Szándéká­ban azonban igazán figye­lemre méltó, sőt tiszteletre is méltó, már ami a riporter vállalkozását illeti. Jó belpolitikai műsorrá mindenképpen kinőheti ma­gát, ahogy szakmai nyelven mondani szokás. Legfeljebb ezúttal némileg háttérbe szo­rítja önmaga egyéniségét a riporter, ami, ha nem az öt­lettelenségből, hanem a vál­lalásból ered, egy mindenki által megismert riporteregyé­niség új vonásának elmélyü­lésévé is válhat. Kérdezni tudni kell. Amilyen a kér­dés, olyan a válasz — szól a szakmai utasítás. Ennek el­lenpéldája ez a vicc: Lekia­bálnak a bányába, „mennyi?” úgy hano a mélyből: „negy­vennyolc”. Újabb kérdés jeniről: „mi negyvennyolc?” — mire a válasz: „mi meny­nyi?” (T. Pataki) Múzeumi dokumentumok gyűjtése r A Salgótarjáni Munkásmoz­galmi Múzeum felhívással for­dul az üzemek szocialista bri­gádjaihoz, úttörőcsapatokhoz, a tanulóifjúsághoz, hogy az új múzeum épületében rende­zendő állandó kiállítás tárgyi és dokumentumanyagának gyarapításában, bővítésében vegyenek részt. A gyűjtés so­rán elsősorban az 1945 utáni, szocialista korszakra vonat­kozó politikai és mozgalom- történeti, üzem- és ipartörté­neti, művelődéstörténeti, to­vábbá várostörténeti anya­gokra számítanak. Szívesen fogadnak párt- és szakszervezeti mozgalmi iga­zolványokat, fényképeket (ne­vezetes személyekről,, csalá­dokról, eseményekről) röpla­pokat, és egyéb dokumentu­mokat (egyenruhát, más fel­szerelést); az üzemek fejlő­dését, termelését bizonyító eszközöket (szerszámokat), írásos emlékeket (a falujárás, a tsz-szervezés időszakából); a művelődéstörténettel (okta­tás és népművelés) kapcsola­tos anyagokat (taneszközök, olvasóegyletek, iskolák, úttö­rőcsapatok, színjátszókörök, zenekarok eszközei stb.); Sal­gótarján fejlődésére vonatko­zó felvételeket, tárgyakat, do­kumentumokat (fényképsoro­zat, levelezőlapokat, régi ut­canévtáblákat stb.) Nern zár­ják ki továbbá azokat az itt fel nem sorolt emlékeket sem, amelyek Nógrád megye, Sal­gótarján történetéhez kapcso­lódnak. Mód nyílik az értékes anya­gokat gyűjtők jutalmazására, illetve a tárgyak megvásár­lására. A tárgyakat a múzeumban veszik át, illetve -a bejelenté­seket is a múzeum elmére le­het megtenni. (Salgótarján, Bem u- 6. Telefon: 14-169). Nem hagyományos műsor­ral várja vendégeit szombaton délután fél ötre a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Falassagyarmaton. A Magyar Zeneművészek Szövetsége észak-magyarországi helyi cso­portja, a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola és ifjú zenebarát­csoportja meghívására japán művészek érkeznek a városba. At. est nyitányaként Réti Zoltán festőművész nyitja meg Doma István képzőművészeti kiállítását, melyen az ifjú mester japán témájú grafikái, acryltechnikával festett ké' pei és színes fotótabiók sze­repelnek. Ezt követően Mol­nár Zsolt művészeti kritikus beszél a japán művészetekről, majd bemutatja az est ven­dégeit. Tsutsui Harumi brá­csaművész és Minami Chise- ko zongoraművész hangverse­nyén Schumann mellett Tsutsui Hidetake műveit hall­hatjuk. Az 1978-ban elhunyt zeneszerző alapító tagja a ja­pán „Üj Hang” társaságának, művészetében a japán népze­nei elemek megtalálhatók. Le­ánya 6 éves kora óta tanul zenét, s 1973-ban tett mes­tervizsgát. 1976—79-ig a bu­dapesti Zeneakadémiára járt, az európai zene jobb megis­meréséért. Férjével, Doma Istvánnal több kiállítással egybekötött hangversenyt ren­deztek. Japán és Magyaror­szág mellett Kanadában is jártak. A szombat esti találkozás azért emelkedik ki a művé­szek fellépései sorából, mert a teljességre törekszenek. A hangversenyt kötetlen beszél­getés követi, megismerkedhe­tünk a távoli ország életévei, szokásaival. S a remélhetően kellemes programot a japán zöld tea bemutatása, a tea­szertartás ismertetése és tea­kóstoló zárja. (e. cs.) Tízéves zeneszerző sen foglalkozott Timúrral, fel­készítette a belorusz állami konzervatórium mellett mű­ködő Zeneiskola felvételi vizs­gájára. Azóta már 20 zene­művet szerzett, jelenleg ne­gyedik osztályos és kitűnő tanuló. Ismeri és játssza a vi­lághírű zeneszerzők számos művét. Timúr nyolcéves volt, ami* kor felvették a belorusz fil­harmonikus zenekarba. Több­ször játszott már zongoraszó­lót a zenekar kíséretében. Nemrég Bulgáriában járt, ahol a „Béke Zászlaja” elne­vezésű nemzetközi gyermek­fesztiválon ő is képviselte a Szovjetuniót Szófiában elő­adta a „Hatimyi balladá”-t, amelynek mint mindenütt; ott is nagy sikere volt. * A tbiliszi konzervatórium zeneiskolájának növendékei a közönség elé léptek első szer­zeményeikkel. A koncerten el­hangzott úttörődalok és zon­gorára írt miniatűrök lelkes tapsot váltottak ki. A legidő­„ ... , ,, .... eebb „zeneszerző” 14 éves. Timur Szergejenja, 10 eves nesz édesanyja es tanar minszki kisfiú ifjú zeneszer- édesapja tanította zongorázni Több mint egymillió szovjet zőként mutatkozott be a be- és kottát olvasni. Egy alka- gyerek tanul hétezer zeneis- lorusz fővárosban. „Hatinyi lommal a család barátja, Via- kólában. Ezenkívül több mint ballada” című Zeneműve nagy gyimir Kuzmenko Zeneiskolai tízmillió iskolás komponista elismerést aratott a szakem- tanár felfigyelt a kisfiú játé- foglalkozik zenével ön képző­berek és zenekedvelők köré- kára. Attól kezdve rendszere- körökben és stúdiókban, ben. Timur, egy iskolai ki­rándulás alkalmával járt Ha-­___________________________________________ ­t inyban. A hajdanvolt belo­rusz falut a második világhá­ború idején porig égették a hitleri fasiszták. A hatinyi áldozatoknak állított monu­mentális emlékmű ihlette a Egy antenna 2000 tv-hez AMIKORRA MEGVIRRADT. RABNAK ÖLTÖZTEK ES ELINDULTAK ^nsZWMBUL FELE.AZ EGYIK E5TE.Ä t&.DRI NÁPOLY/ KAPAVANSZERAJBA-4&?'/ ^érkeztek. vacsora^— UTÁNUK! FOGJATOK EL. OKÉT! KÖZBEN r VITÉZ . KORODBOL ISMERLEK, JAN/CSAR! VITÉZ VOLTAM, IGAZ, MG MEGVOLT- AlAMl/LETTEM. Ä IGÉM, URAM,-öVERE, OEM, A JELES_ ALM/ ;ÁGA HIVAT. msm ICSIJLLAGO GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVALTOZATA Feldolgozta: MARKÜSZ LÁSZLÓ • Rajzolta: ZÖRÄD ERNŐ rAZ ESKÜVŐ UTÁN DELINEK ÉS kisfiút arra, hogy zenét kom­ponáljon az emberi bátorság és hősiesség sZimbolizálására. Timur 2 éves korától élénk érdeklődést mutatott a zene iránt. Kezdetben zenetörté­«WH» Egyidejűleg 2000 tv-készü- igénybevétele nélkül mintegy léknek biztosít jó minőségű, 30 tv-csatorna műsora vehető, zavartalan vételt a nisi El Az antennarendszert elsőként elektronikai vállalat és a hol- Nisben próbálják ki. A kor- Ianá Phillips cég közös gyárt- szerű szolgáltatás előfizetési mányú, ZAS típusú antenna- díja ugyanannyi lesz, mint a rendszere. A ZAS üzemelteié- két program vételére alkalmas sével kiegészítő berendezések antennáé. A RAVASZ AGA A DELI POMPÁS LOVAIT AKARTA MEGVENNI/DE AZ NEMET MONDOTT. MAT CSAK ■ GONDOLKOZZ MEG HOLNAPIG! .-jfcS v. ES HU$Z SZPAHI,'ROBOGOTT- * KI A SZER AJ KAPUJÁN..;

Next

/
Thumbnails
Contents