Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-29 / 50. szám

Liftbe zárva

Megyénkben érvényesülnek a törvényesség követelményei

Olvastam valahol, hogy Pi- cassót valahányszor meglátogatták párizsi otthonában barátai, mindig halálfélelmük volt a liftben, mert a felvonó nyögve, rángatózva kúszott felfelé, azt hitték mindjárt leszakad.

Nekem nincs liftfóbiám, pedig tízemeletes házban lakom. Egyszer ugyan sikerült rámhozni a frászt, amikor lenyomtam a négyes gombot, s a lift fittyet hányva a programozásnak, tovább röpített. Átszáguldottam az ötödik, hatodik emeleten, a hetedik után kényszerképzetem támadt: mi lesz, ha nem áll meg? Átüti a tetőt, s katapultálok. A tizediken megállt.

Szóval, azon a reggelen nem észleltem semmi baljós jelet, ahogy kinyitottam a liftakna ajtaját, s beléptem a fülkébe. — Sietnem kell, hogy beérjek a nyolckor kezdődő értekezletre — állapítottam meg órámra pillantva és megnyomtam az alsó gombot. Szabályosan földet értem. A vas- ajtó azonban nem nyílt ki. Elkezdtem kopogni, majd oköllel dörömböltem, hiába, sehol egy teremtett lélek. Persze a piros gomb, egy tízévesnek előbb eszébe jutott volna, s már nyomtam is a riasztócsengőt, felverve a ház csendjét. Semmi. De mégis! Kulcszörgés, valaki suttogva beszél a lépcsőházban, gyors léptek és apró vakkan tások zaja. — Ö, a bo- xeros a másodikról, itt a szabadulás perce! — örvendeztem. De lakótársam — tán elfelejtette kivenni éjszakai füldugóját — szóra se méltatott, csak árnyékát láttam elsuhanni az ajtó ablaküvegén. Ennyire sürgős lett volna a kutyának?

Álltam, zsibbadó lábakkal, s ahogy múlt az idő, kezdtem feladni a reményt. Jött még egy lakó, hangosan szidva az egész ház népét, mondván, barbárok vagyunk, mert elrontjuk a liftet, meglátszik, hogy honnan jöttünk — ezzel otthagyott. Elkeseredetten dőltem a falnak. Hogy én is szidjak valakit, hát a Ganz- MÁVAG Felvonógyárra szórtam átkaimat. Leginkább azért, hogy nem szerel lehajtható ülőkéket a liftfülkékbe.

— A fák állva halnak meg — kapott el a drámai hanA vadffogó

Becses zsákmánnyal: havasi párduccal tért haza Csinyi- baj Nabijev, az ismert pamíri cserkésző vadász. A veterán vadfogó 75 éves. Ebből negyven évet szentelt nehéz és (veszélyes foglalkozásának.

Azok a párducok, amelyeket Nabijev fogott, a moszkvai, bécsi, szófiai, varsói ál- üatkertekben láthatóak. A Pamir vidékén ezt a szép és erős ragadozót „a hegyek urának”, a „juhok pásztorának” nevezik, és nem véletlenül. A párduc magasan a hegyek között, közvetlenül az örök hó határa mentén tanyázik. Találkozni vele, még inkább pedig megfogni — ez bizony nem mindenkinek sikerül. A párduc ügyes és ra- asz állat, s könnyűszerrel itér az üldöző elől.

Csinyibaj Nabijev ma is kedvvel űzi mesterségét. Az állatkertek igénylései alapján vörösfarkasokat, pamíri rétisasokat és szirtisasokat is befog.

A varró-, kötő- és hurkológépeket javító műszerészek iránt mind nagyobb az igény a könnyűipari üzemeinkben. A szakmunkásképző intézetekbe is fokozottan várják a szakma elsajátítására a fiatalokat, akik az érettségi megszerzése után jelentkezhetnek a műszerészszakma elsajátítására. Bános István — képünkön — és bátyja a Salgótarjáni Ruhagyárban tartja karbsjg *, küLöaféls *erendezéscBeszélgetés dr. Csonka Tibor megyei főügyésszel

Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei leszögezik, hogy szocialista hazánkban szilárd a törvényesség. E tömör, de annál sokatmondóbb megállapításban kifejezésre jut az is, hogy az állami és társadalmi szervek, valamint a bűnüldöző és igazságügyi hatóságok eredményesen tevékenykedtek a büntető jogalkalmazás törvényességének biztosítása érdekében. Ennek egyik legfontosabb megnyilvánulása a közrend és közbiztonság szilárdsága, valamint a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változás.

Mindezek érvényesek Nógrád megyére is. Munkatársunk ezekről beszélgetett dr. Csonka Tibor megyei főügyésszel.

gúlát félórás ácsorgás után. És csengettem tovább... Közben úgy éreztem, nem egy falunyi embernek (210 családnak) otthont adó épületkolosszusban élek, hanem Robinson lakatlan szigetén. Elidegenedés, közöny, befelé- fordulás — soroltam magamban korunk magatartásbetegségeit. Segítőkészség, közösségi szellem, lakóhelyi összefogás —, hol vannak a szép erkölcsi normák?

S ekkor félénk hang szólított: — Van ott valaki? Izgatottan, összevissza hadartam: — SOS, nekem már az értekezleten kellene lennem, kérem, telefonáljon be a munkahelyemre... — A hang tulajdonosa mindent megígért és fürgén szedte lábait a lépcsőfokokon. Kisvártatva ismét szólított: — A telefon sikerült, a csengetést azonban hagyja abba, a gondnok úgysem hallja, piacra ment. Csak semmi csügge- dés, mindjárt hívok egy-két munkást, innen a sarki építkezésről.

Nem telt bele tíz perc, meg- mentőm két dörmögő hanggal csivitelve érkezett vissza. Ök se tudták a bűvös szót, viszont volt feszítővasuk és kalapácsuk. Az első ütésbe beleremegett a ház, agyamban éreztem a másodikat, a harmadikat... erre már nem került sor, mert az égből rájuk dörrent egy ismerős hang: — Ha nem hagyják abba rögtön, rendőrt hívok — kiabálta torkaszakadtából a ház társtulajdonosainak közös képviselője: Zéró Pál. Lerohant a harmadikról. Egy kattanás és feltárult az ajtó. Ott állt Zéró háziköntösben, kezében egy speciális liftszerszám, a két vállas munkás között pedig a megszeppent kicsi asszony a tizedik emeletről, akivel délutánonként gyakran találkoztam, amikor férjével és öt apró gyermekével liftre vár.

— A kétütemű család — mondják rájuk a lakók, mert csak két részletben férnek be a liftbe. Egyszer megpróbálták együtt, de kigyulladt a „Túlterhelve” lámpa. Az eset tréfás anekdotaként járt szájról szájra, végén a kétértelmű „túlterhelt” csattanóval.

Mégis az egész házban csak ennek az ötgyerekes családanyának volt annyi ideje, hogy segítsen rajtam.

Horváth Anita

— Hogyan alakult megyénkben tavaly a bűnözés statisztikája?

— A megye összbűnözésé- nek nagysága immár évek óta szinte ugyanazt a képet mutatja. Évente ugyanis mintegy 2400 úgynevezett közvádas bűncselekményt követnek el a megyében, ami a bűnözés gyakoriságának mércéjét — a 10 000 lakosra jutó bűnelkövetést — alapul véve jelentősen alatta marad az országos átlagnak.

— Az összbűnözés alakulása viszont számottevő változást takar. Mindenekelőtt a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények számában bekövetkezett csökkenésre szeretnék utalni. E bűncselekmények néhány év alatt 570- ről 423-ra mérséklődtek. A közlekedési bűncselekmények körében is kedvező irányú változás szemtanúi vagyunk. Az 1978. évi 494-gyel szemben 1979-ben csak 386 ilyen bűncselekményt követtek el a megyében.

— Az elmúlt évek során siker koronázta a megye bűnüldöző- és igazságszolgáltató szerveinek azon erőfeszítését, amely az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények makacsul emelkedő tendenciájának megállítására irányult. A hosszú évek óta tapasztalt emelkedés ugyanis 1978-ban megállt, majd 1979-ben csökkenés következett be. Különösen örvendetes, hogy az elmúlt évben már csak elvétve követtek el a megyében csoportos, s ennél fogva kirívóan jelentékeny tárgyi súlyú erőszakos közösülést, amelyek korábban aggasztó mértékben elterjedtek, mégpedig főként a megyeszékhelyen, de Balassagyarmaton is. Említést érdemel még az alkoholfogyasztás igen erős hatása a megye bűnözésében.

— Negatív a kép a népgazdaság elleni bűncselekményeknél. Az emelkedés főleg vám- és deviza-bűncselekményekre vezethető vissza. Ezért a jog minden eszközével fellépünk a csempészkedés valamennyi megnyilvánulási formájával szemben.

— Megjelent az új büntető törvénykönyv. A gyakorlatban hogyan alkalmazzák az igazságszolgáltatásban?

— Az eltelt időszak tanúsága szerint igen hatékony fegyvert kaptunk a bűnözés elleni küzdelemhez: az új büntető törvénykönyvet. Az új törvénykönyv —, amelyhez számos új, vagy módosított jogszabály kapcsolódott — lehetővé tette a bűnelkövetők differenciáltabb felelősségre vonását, egységesítette a felelősségre vonás fórumrendszerét, kirekesztette a bűn- cselekmények köréből a csekély tárgyi súlyú jogellenes magatartásokat stb.

— Az ügyészi munkában milyen tapasztalatokat szereztek a törvényességi felügyelet gyakorlása során?

— A szilárd törvényesség követelménye természetesen túlmutat a közrend-közbiztonság helyzetén, a bűnözés és bűnmegelőzés kívánalmain. Azt is jelenti, hogy hazánkban az állami, társadalmi szervek és az állampolgárok egyaránt felelősségteljesen eleget tesznek alkotmányos és egyéb jogszabályi kötelezettségeknek. Ebben az ügyészi szerveknek — az általános törvényességi felügyelet, valamint a polgári bírósági eljárásokban való közreműködői tevékenység révén — igen fontos feladataik vannak.

— Összhangban a gazdasági és társadalmi célkitűzésekkel a megye ügyészi szerveinek munkájában — a még előforduló törvénysértések orvoslásán túl — különös hangsúlyt kapott a társadalmi és egyéni érdek mind szélesebb körben megvalósuló összhangjának megteremtése, a munka nélküli jövedelemszerzéskor olykor-olykor még felbukkanó változatos formáinak visszaszorítása, a munkafegyelem szilárdítása.

— Törekvéseinket jól szemlélteti az elmúlt évben lefolytatott mintegy 150 vizsgálat sokrétűsége. Így többek között megvizsgáltuk a tanácsi, gyámügyi, pénzügyi szakigazgatási szervek, valamint a földhivatalok hatósági ügyekben hozott határozatai végrehajtásának törvényességét. Több vizsgálatot folytattunk a tanácsi igazgatási, szakigazgatási szerveknél annak ellenőrzésére, hogy eleget tesznek-e a hagyatéki eljárásokkal összefüggő kötelezettségeiknek.

— E széles körű tevékenység révén megállapíthattuk, hogy megyénk államigazgatási szervei munkájában alapvetően érvényesülnek a törvényesség követelményei. Bár eseti jogszabálysértések előfordultak, szándékos, vagy súlyos következményekkel járó törvénysértést nem tapasztaltunk. Különösen az építésügyi hatósági, valamint a kisajátítási eljárásokban mutatkoztak súlyosabb megítélésű fogyatékosságok, de az is megállapítható volt, hogy a hatósági határozatok végrehajtása sem történik zökkenőmentesen, ami pedig az állampolgári fegyelem szempontjából kívánatos lenne.

— Végül hogyan vélekedik a polgári bíróságok ítélkezéseiről?

— A polgári bíróságok ítélkezési tevékenységében való közreműködésünk alapján elmondhatom, hogy megyénkben az ítélkezési gyakorlat alapvetően törvényes, kiegyensúlyozott. A gazdasági perekben szerzett tapasztalataink azt tükrözik, hogy nem javult a gazdálkodó szervek szerződési fegyelme. Az állampolgárok közötti jogvitás ügyeket tekintve örvendetesnek értékelhető, hogy csökkent a birtokviták száma. Az állampolgári fegyelem helyenkénti lazaságát mutatja, hogy a Balassagyarmati Városgazdálkodási Vállalat 16 lakásbérlővel szemben volt kénytelen pert indítani amiatt, mert évek óta elmulasztották a tanácsi lakásuk bérének megfizetését.

— Ami végül a jövő feladatait illeti, azt hiszem elmondhatom, hogy a megye ügyészi állománya felkészült az MSZMP XII. kongresszusának, illetőleg a megyei pártértekezlet határozatainak végrehajtásából adódó sajátos feladatok megoldására.

— Eddigi munkánk — gondolom — biztosíték arra is, hogy e feladatokat eredményesen megoldjuk — fejezte be a beszélgetést dr. Csonka Tibor megyei főügyész. ,

S. L.

i;iiiiiiiiiiHifiiiiiiiiiiiiiiiinmti>

Múlt idők tanúja

Emlékek

az Öreg-Brüsszelről

A munkásmozgalom-történet egyik kevéssé ismert lapjai közé tartozik Belgium fővárosa Brüsszel, ahol az 1920—30-as években olyan kommunisták éltek, mint Mező Imre, Szalvay Mihály, Gyáros László és még sokan mások. Itt szerveződött az illegális kommunista mozgalom egyik sejtje, kiknek tagjai később nevezetes pályát futottak be a spanyol polgárháborún át a legális Magyar Kommunista Párt megalakulásáig.

Közülük már igen kevesen emlékezhetnek vissza azokra az időkre, eseményekre, melyek Brüsszelben játszódtak le, ezért is örültem annak, hogy találkozhattam Kosztel- nik Károlynéval. aki férje oldalán részt vett a belga illegális működésben, s ezekről az évekről beszélgethettünk.

— Az Inászó-bánya telepen születtem 1897-ben, tizedik gyerekként — mondta Kosztéinak Károlyné — azt hiszem. fölösleges részletezni, hogy milyen nehézségekkel, mostoha körülményekkel kellett megbirkóznunk. Huszonhárom éves voltam, amikor Kosztelnik Károlyhoz feleségül mentem, s tulajdonképpen az ő munkáján, személyiségén keresztül kapcsolódtam a munkásmozgalomhoz. 1928 tavaszán elbocsátották az acélárugyárból, s nem sokkal később sikerült kijutnia Brüsszelbe, több más társával együtt, míg nekem csak augusztusban nyílt lehetőségem.

— Hogyan éltek kint a magyarok, mikor és hol találEgyáltalán, hogyan

'csírázott” az ottani kommunista mozgalom?

— Illegalitásban voltunk ott is, tehát minden rezdülésre figyelnünk kellett, nehogy lebukjunk. Az Öreg-Brüsszel kávéház egyik kis zugában volt a találkozóhelyünk. Itt jöttünk össze mi magyarok, főként a téli hónapokban, hogy beszélgessünk a világ- politikáról, országunk sorsáról, s a tennivalóinkról, a röpcédulák szórásáról, az agi- tációról és egyebekről. Basch- né Annamária tartott rendszeresen előadásokat, ebből informálódtunk a dolgok alakulásáról.

— Ök hogyan jutottak hozzá?

— Franciaországból kapták az anyagot, ezt sokszorosítottuk, s minden magyarnak elküldtük. Érdekes, hogy nagyon kevesen használták a saját nevüket, s később már nem is változtatták vissza. Ez is jelzi, hogy nagyon óvatosan és minden feltűnés nélkül kellett viselkednünk ... Emlékszem, egy szemináriumon, amelyet szintén az Öreg-Brüsszelben tartottunk valamiért feldühödtem és ki akartam rohanni. Szalvay jött utánam, s mondta, hogy ha ilyen zaklatottan és idegesen megyek keresztül a kávéházi termeken, akkor mindannyian

veszélybe kerülhetünk. Ö a szokásos kedvességével, nyugalmával térített észhez, s így tíz-egynéhány fős kis közösségünket is megvédte.

— 1936-ban az ott élő magyar férfiak a spanyol polgár- háborúba siettek?

— Annyira, hogy a feleségek többsége csak akkor tudott bizonyosat, amikor Spanyolországból írtak, hogy ott harcolnak. Nem volt olyan egyszerű a helyzetünk, hogy ilyesmiről idő és lehetőség legyen beszélni. Férjem és a többiek belga vendégmunkásokhoz csapódtak, akik Franciaországba jártak dolgozni, s így jutottak át Spanyolországba. Hogy miért nem mondták meg az asszonyoknak? Talán attól tartottak, hogy lebeszéljük őket, győzködni próbálunk. Egyszer jött haza a férjem 14 napra, s mikor visszament, másnap már keresték a nyomozók. De aztán sikerült őket tévútra vinni.

— Majd 1938-ban súlyos sebesültként átengedték a határon Kosztelnik Károlyt, később pedig a spanyol polgár- háborúban harcoló magyarok is amnesztiát kaptak a belga kormánytól, azzal a feltétellel, hogy „nem politizálnak”.

— Férjem egy évig szenvedett öregségével, aztán nem bírta tovább. Ekkorra már többen más országban, néhá- nyan a Szovjetunióban éltelv, én azonban maradtam Belgiumban. Az Amerikai utca 71. szám alatt bejárónő voltam egy miniszternél, aki megbecsülte munkámat és ez nekem is biztos megélhetést jelentett, majd a magyar nagykövetségen voltam rövid ideig, s 1951-ben végül hazajöhettem. Azóta itt élek, Salgótarjánban.

Kosztelnik Károlyné, vagy ahogyan legtöbben hívják: Vilma néni 83 éves kora ellenére kitűnő egészségnek, jó hangulatnak örvend. Szívesen és szenvedélyesen mesél a brüsszeli évekről. Megmutatja az erről tanúskodó könyveket, elismeréseit: egyebek között a Szocialista Hazáért, és a Munka Érdemrendeket. Azt mondja, elégedett, megbecsülik, különösebb gondjai nincsenek, annak ellenére, hogy egyedül él.

— Nem fordult meg a fejében, hogy újra fölkeresse azokat a helyeket, ahol 23 éves belgiumi tartózkodása alatt a sok-sok emlék megmaradt?

— Régebben készültem arra, hogy végigjárjam ezeket a helyszíneket. De később egyre inkább lemondtam tervemről. Miért? Nem tudom... nem akarok menni! Egyik ismerősöm, Nardai Irma évente meglátogat Brüsszelből. Levelezünk is, ez minden kapcsolatom.

Tanka László

NÓGRAD - 1980. februái 29., péntek 5