Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

Megtalálta a helyét Nehéz de a legszebb... A nagy család megtanít gyermekszeretetre- Ezt vallja Mester Pálné. Példaként saját magát hozhatná fel. Tizenket- ten voltak testvérek. A csa­lád Salgótarjánban lakott az édesapa mestersége festő és mázoló. Jó szakmának szá­mított, igaz, de ennyi gye­rek mellett csak nagy-nagy beosztással, takarékosan él­hettek­Marika lett az édesanyja jobbkeze. Már csak azért is, mert a lányok között ő volt a legidősebb. Hét kisebb test­vére fölött gyámkodott. Kis­lány létére mosta a pelenkát, főzött, etette a kicsiket, pó- lyázta, öltöztette valamennyi- üket. Ez meghatározó motí­vummá vált az életben. Mester Pálnét sók eszten­deje Marika nővérnek szólít­ják a salgótarjáni kórházban. Törékeny,' vékony kis asszony, aki állítja, hogy a világ egyik legszebb hivatását választot­ta, csecsemőgondozó, nővér. Az iskola titán nein is gon­dolt mindjárt az egészségügy­re. Gimnáziumba iratkozott, elvégzett két évet. Akkoriban hogy Marika mehetett volna már ott helyben körzeti orvos mellé is, de a szive ide húz­ta és nem mozdult. Pedig nem könnyű két gye­rek mellett, a háztartás gond­jai között bejárónak és több műszakos ápolónőnek lenni- Amikor délelőttös, fél négy­kor kel. Igaz, a vonat ké­sőbb indul dehát reggelit ké­szít, begyújt, hogy a gyerekek már melegben ébredjenek- Ilyenkor a tizenegy éves Eri­ka viszi óvodába ötéves öcs- csét. Fél hatra ér be a vo­nattal. Ha szerencséje van és nincs késés, a helyijárat fel­hozza- Ha a vonat késik, ak­kor nincs más megoldás, mint gyorsan szedni a lábát a kór­ház felé. — Amikor felhúzom a nő­vérruhát, és belépek a kicsik közé, megszűnik számomra a külvilág. Egyik szebb, mint a másik. Ahogy a kiságyakban pihennek, akár a játékbabák. Az egyik azért szép, mert nagy haja van, a másiknak kerek kis arca, a harmadik­nak gyönyörű, kék szeme, vagy éppen kis kopasz- Be­szélgetünk hozzájuk, amikor fürdetjük, tisztába rakjuk, öltöztetjük őket. Beceneveken szólítjuk, akárcsak a sajá­tunkat. Hát még milyen sok szere- tetet kapnak azok a kis jöve­vények, akik hosszabb ideig Vár a Mátra alatt Vártorony és kápolnatorony A régi templom, későbbi várkápolna marad­ványai Ezren és ezren mennek a szentélyszerű rész csatlaké- elöljárója volt, dédunokái pe­budapest—miskolci főúton, zott a keleti oldalához. Ez dig országbírók, föpohárno­gyönyörködve a Gyöngyös és legkésőbb 1428-ra befejező-, kok. Kálkápolna között észak felé dött, mert akkor a régi fal­sötétlő Mátrában, s tán nem alap fölé került Kompolthy is sejtik, hogy a hegy tömb tö- László sírja, vében érdekes kis vár marad­ványai állnak. Érdemes egy- a KOMPOLTHYAK szer oda is elzarándokolni, nem kíván nagy kitérőt. A Ezt a családnevet érdemes CSALÁDI VÁR A Kompolthyak az említeti! régi templom közelében a XIV. században építettek egy palotát. Azután a XVI. szá­még kialakulatlanok voltak a maradnak a szülészeten. Vagy szándékai, azt tervézte, majd negyedik gimnáziumban vég­legesen eldönteni, hogyan to­vább­— Aztán mégsem úgy lett. Sokan voltunk testvérek, szükség volt a keresetemre. Szakmát akartam, hogy mi­előbb fizetést kapjak. Ápolónőképzőbe iratkozott. Amikor megkapta az okleve­let, a kórházban a csöpp kis újszülöttek közé került, mert éppen ott volt szükség a munkájára­Marika nővér mosolyog: — Ennek már éppen tizen­hat esztendeje. Itt ragadtam, azóta is a kicsik között va­gyok. Megszoktam, megszeret­tem, engem már el sem le­hetne zavarni innen. Azt tar­tom, a kórházban „kiváltsá­gos” hely a szülészet- Ápoló­nő vagyok, mégis egészséges emberek között. A Mester család Kistere- nyén él. A fiatalasszony on­nan jár be naponta dolgozni. A munkatársai fűzik hozzá, azért, mert az édesanyjuk meghalt, vagy otthagyta őket, esetleg a család nem alkal­mas a nevelésre. Amíg elke­rülnek csecsemőotthonba, a nővérek otthonról kis ruhá­kat, játékokat visznek nekik, külön etetgetik, szeretik, megpróbálják pótolni a szü­lőket­— Amennyire ezt lehet. Mindig mondom, de vallom is, hogy nehéz, ám nagyon szép pálya a miénk. A cse­csemők nem tudnak beszélni, panaszkodni, a sírásukról kell megéreznünk, mi bántja őket, hogyan tudunk segíteni raj­tuk. Ilyenformán telnek a na­pok. Amikor meg délutános, fél egykor indul Kisterenyé- ről és éjszaka háromnegyed tizenkettő, amikor nyitja a házuk 'kapuját- De teljes az élete, mert szereti a hivatá­sát Amire a legjobb bizonyí­ték, hogy ismételten csak ezt választaná . , , — es- — főül ró! több mellékútvonalon megjegyezni, mert -a Kompol- ^aő elején várfallal összefog­ir. V,, . -i tour a +Amnlamnf zpo o rtolnf át1 is elérhetjük jó széleik ne­dűiről híres községekben — Abasáron, Domoszlón, esetleg a két Debrőn — keresztül a célt: Kisnánát. EGY RÉGI KÖRTEMPLOM A falu — Nána — neve el­sőnek egy 1325-ből való okle­vélben maradt fenn. ez azon­thyak — akik az Aba nem- *-ák a templomot és a palotát,1 zetségből eredtek — voltak s a falat nyugat felől kapu- Nána urai, ők építették a vá- toronnyal érősítették meg. Vé- rat is főúri székhelyül nagy §Ü1 & kettős falgyűrű ölelte uradalmaik közepette, s így egységbe a kápolnából és a a család előneve is nánai lett. palotából, gazdasági és lakó­(A falu, Nána neve egyéb­ként egykori személynévből ered.) épületekből álló családi vá­rat, amelynek az 1962. évi feltárását követően szépen megvédett, helyreállított rom­jaiban gyönyörködhetünk ai tár“ A család több tagjának fel' ban nem jelenti azt, hogy az jegyezte a nevét a történe- helyszínen (s bent pedig egy idő tájt keletkezett. Régebbi lem. Így Kompolthy I. Péter korú fegyverek, szerszámok,’ voltára utal az egyik — a az utolsó Árpád-házi király­karcsúbb — torony is a kis nak, III. Endrének volt a tá­dombon, ahol a nánai vár mogatója — az Abák ugyan­romjai állnak. Ez a hajdani is mindvégig a hívei marad­várkápolna tornya. A régé- tak, miközben az elhatalma­sziek úgy találták, hogy ez sodott főurak zöme valóság­élőbb állt, mint maga a vár, gal függetlenítette magát a oklevelek és használati gyak kiállításában). Nem sokáig állt’épen avar.' A család kihalta után, a XVIJ század közepén török tárnak dás áldozata lett, pusztulás-* nak indult, s többé mar nem és eredetileg egy egyházas királyi hatalomtól. Az ő halá- újították fel. Romjai megőriz­hély körtemploma volt. Építő- la után lányának kiszemelt anyaga és szentélye leginkább XII. századi jelleget őriz, de a körülötte kialakult hajdani temető legrégibb sírjai egy évszázaddal még korábbi kor­rá vallanak. A templom azonban nem maradt meg olyannak, ahogy először épülhetett, hanem több ízben is bővítették. Így nyu­gat felől a temető korábbi sírjai fölé épült félköríves alaprajzú toldaléka, és egy másik hasonló, de szögletes — csonka nyolcszög alaprajzú jövendőbelijét, Vencel cseh királyfit támogatta a trón utódlására I. Péter, s csak 1308-ban állt az Anjou Ró­bert Károly mellé. Később je­lentős méltóságokra emelke­dett. Az ő fia is vármegyék ve vallanak egy hajdan ran­gos és az ország történelmét ben nem jelentéktelen szere­pet játszó családról. Az ő vá­ruk, birtokközpontjuk volt ez a nem stratégiai jelentőségű vár. N. F. | MOTTO: „A BRG-ben nem mindenben egyeznek a véle­mények az ifjúságot érintő kérdésekben. A tényeket néz­ve egyértelműbb a helyzet: , történtek intézkedések, s az ígéretek belátható időn belül bizonyára testet öltenek. Hogy milyen formában, hogyan va­lósulnak meg, arra idővel még visszatérünk.” (NÓGRAd, 1977. november 29.) Miközben a könyvtár olva­sójában lapozgatom a bő két esztendővel korábbi újságo­kat, s rábukkanok a „Tények és vélemények” című írásra, kétely támad bennem: meg­éri-e a nagy nyilvánosság előtt citálni tisztességgel dol­gozó emberek őszinte véle­ményét, ha ennek később olyanféle hátrányos következ- / ményei lesznek, melyek egyébként hamu alatt lobba- nás nélkül múlnának el? Vagy legalábbis lassan-lassan önmaguktól megoldódnának. Csakhogy a fejlődést, bizo­nyos folyamatokat gyorsítani nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is. És a sző ki­mondása, az őszinte véle­mény — mégha olykor lehe­tetlennek tűnik is — vég­eredményben az egyedüli le­hetséges út. Efféle következ­tetésekre jutottam a BRG- cikk kapcsán, melyből előbb villanásképpen idézzünk né­hány részletet. Visszatérések — szembesítések Mi változott a BRG-ben? — Már az 1974‘es ifjúsági parlamenten elmondtuk prob­lémáinkat az ifjúsági klub­tól a büféig, a sportpályától a túlórázásokig. De mindenre az volt a válasz: igazuk van, de. . . és a többi. Tény, hogy minden változatlan, még az ígéretek is. (Kovács László) — A hónap elején alig van dolgunk, a hónap végén pe­dig kezdődnek a túlórázások. A múlt hónapban volt úgy, hogy hazaküldtek, mert nem akadt munka, néhány nap múlva viszont már túlóráz­nom kellett. (Visnovszky Zoltán) — Régóta szeretnénk egy ifjúsági klubot, mert taggyű­léseinket sem tudjuk sokszor hol megtartani. Ugyanez a helyzet a sportpályával is. Évek óta csak ígéret... Aztán még másról is szó esett: a titkos kávéfőzésekről, melyek az asztal alatt zajlot­tak, csak a szag árulkodott „sajnos nem lehet nyilváno­san, mert a munka rovására megy, azt mondják”),a „tit­kos” rádióhallgatásokról, és még az ifjúsággal kapcsola­tos néhány kifogásról. Végül az igazgató válaszolt a fölvetésekre, részint nem értett egyet a kérdésekkel, ré­szint ígéretet tett a helyzet orvoslására. Dehát mi történt azóta? — Nem sokkal a cikk után, a megyei pártbizottság ifjú­ságpolitikai munkabizottsága előtt kellett számot adnunk a gyáregység ifjúságpolitikájá­ról — mondja Kovács László KISZ-titkár, az egyik kriti­kus hangú nyilatkozó. — Ott megállapították, hogy nagy fejlődésre van szükség, s job­ban kell érvényre juttatni az ifjúsági törvényben foglalta­kat. Aztán jelentős változások történtek, úgyhogy ma már nagyszerűen berendezett ifjú­sági klubunk van, szemben a gyárral. Eddig több mint egy­millió forintot költöttünk a sporttelep építésére, ahol ösz- szesen 16 sportágban játszha­tunk, szórakozhatunk. Tisztá­zódott az ifjúsági alap is, így most már évente 50—60 ezer forinttal gazdálkodhatunk. — Sikerült-e az érdekvé­delmi és -képviseleti munká­ban előbbre lépni ? — Jelentősen, s nemcsak „felsőbb”, hanem „alsóbb” szinteken is. Ügy érzem, hogy a KISZ-nek sokat javult a tömegbefolyása, s ez a szer­vezeti munka minőségén is látszik. — Ügy tudom, a cikk meg­jelente után raportra hívta az igazgató... — Igen. Megmagyarázták, hogy bizonyos dolgokat nem úgy értelmezek, ahogyan azt kell. — Lett-e bármilyen hátrá nyos következménye? — Nem. Sőt! Egy-két hó­nap múlva a mérőrészleg csoportvezetőjének neveztek ki, s fölvettek a párt soraiba is, nemrég pedig a marxista egyetemet kezdhettem el. — És változtak-e a túlórák? — Különösen az utóbbi időkben. Sokat javult a múlt­hoz képest a munkaszervezés, alig-alig túlórázok. NÓGRÁD — 1980. február 3., vasárnap Visnovszky Zoltán volt másik bíráló. Múlt év októberében szel mélyi változás történt a BRG igazgatói posztján. Az új igazgatóval Klug Nándorral váltottunk néhány szót. — Megoldódott a fiatalok több gondja: van modern klub, készül a sportpálya, csökkentek a túlórák, de még mindig várat magára a büfé. Pontosabban egy olyan csi­petnyi helyiség, ahol kávét, cigarettát, szendvicset, s va­lamilyen üdítő italt lehet fo­gyasztani. — Bár többféle engedély kell hozzá, de különösebb akadályát nem látom — mondta Klug Nándor. — Ká­vét most is lehet inni, ám valóban hasznosabb lenne egy különálló rész. Ha akadna vállalkozó, aki, mondjuk az udvaron, egy kis. faházban árusítana efféle apróságokat... Ügy is fogalmazhatnék: vál­lalkozó kerestetik! . Tanka László Feliksz Krivin: Fantasztikus miniatűrök KERESLET ÉS KÍNÁLAT Több háztömb hosszúságú sor kígyózott az utcán: az üzletben szépségtablettákat árusítottak. A szomszédos pultok mö­gött ásítoztak az eladók; se­hogy sem sikerült túladni az elfekvő árun — a ‘jóság-, be­csületesség- és nemeslelkűség- tablettákon... „Mennyire igazságtalan ez! — gondolta Cherry (az igaz­ságosságtablettákat sem ke­reste senki). — És mikor ta­nuljuk meg végre észrevenni aZ igazi értékeket, azt, hogy ne a külsővel, hanem a lé­nyeggel törődjünk?” Cherry szomorúan megcsó­válta a fejét és beállt a szép­ségtablettára várakozók hosz- szú sorába. A KOLDUS Az ,automata koldus nem tágított az ablaktól. — Adakozzanak, könyörül­jenek egy szegény, szerencsét­len emberen — kunyerált fé­mesen csikorgó hangján, és közben panaszosan hunyor­gott sárga és piros lámpács- káival. — Hordd el magad! — ri- pakodott rá Mrs. Mrouse. — Könyörüljön rajtam! — Mindjárt rád uszítom az automata kutyát! Az automata koldus eltűnt, mert megijedt az automata kutyától. Mrs. Mrouse hallot­ta, amint már a szomszédok ablaka előtt kunyerált. Hogy elszaporították ezeket a koldusokat... Éppenséggel „el szaporítot­ták” őket. Az általános jó­lét korszakában ugyanis, ami­kor soha senkinek nem volt szüksége segítségre, külön fel kellett találni az „auto­mata koldusokat” —, hogy az irgalom és a jóság erényét megőrizzék az emberi szívek­ben. A jóság oly szükséges az emberek számára... Még a csupa elektronika, csupa au­tomatizálás, kibernetizálás korszakában is olyan fontos a jóság... Mrs. Mrouse kiment az ud­varra — és megsimogatta az automata kutyát... TAXIUTAZÁS A taxisofőr a visszaútra já­ró viteldíjat is követelte, mi­vel arra hivatkozott, hogy a múltból a jövőbe igyekvő utasokat nem kap. — Ott temérdek az utas — próbálta meggyőzni Claire. — Magam is minden szombaton visszautazom az ük-ük... — a beszélgetés akadozott és Clai­re sietve befejezte — .. .szó­val a nagyanyámhoz. — Oda-vissza kell fizetnie — jelentette ki kérlelhetetle­nül a sofőr. — Micsoda dolog ez! — méltatlankodott az asszony. — A jövőből a múlfba — oda- vissza, a múltból a jövőbe — megint csak oda-vissza... Az öreg, tapasztalt vezető a fejét csóválta: — Hiába, nincs mit tenni,' fizetni kell. A múltért is fi­zetni kell, meg a jövőért isj Fordította: Gellért György i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents