Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-28 / 49. szám

■

Eredményesen zárta az elmúlt esztendőt a SZIM érsekvad kerti gyáregységre. Az árbevételi tervét 36 százalékkal teljesítette túl. Az MP 200 típusú pantográf másoló- maró gépekből 240 darabot készítettek, melynek zöme tőkés exportra került. A gyáregység életében ily nagy mennyiségű gépet még nem gyártottak. Négy év alatt a világ Jt országába exportálták termékeiket. A képen Pap László marós a portál marógépen az MP 200 pantográfállvány mu nkadarabját készíti. (báb-)

Nem rentábilis?

Az embert több hasonló benyomás éri, szinte észrevétlenül munkálkodnak benne, formálják gondolatait, aztán egyszerre csak a papírra kívánkoznak. Most, amikor — ahogy mondani szoktuk — már a csapból is termelékenység, , haté-- konyság, rentabilitás folyik, persze csak vékony sugárban, a takarékosság okán, előbb-utóbb sokakban fölmerül: jó-jó, de mi lesz a nem termelő ágazatokkal ?

Bennem is ott mocorgott ez a még mindig általános kérdés, amikor az ország- gyűlés egyik állandó bizottságának orvos tagja a költségvetés előzetes vitájában a kórházak állapotát, a betegellátás gondjait kezdte ecsetelni. Mi, laikusok is mondhatnánk egyet-mást a kórházi folyosókra szorult fekvő betegekről, a körzeti rendelőkben való idegtépő várakozásról, a hálapénzről is, de még mennyire. A képviselő szavaiból azonban az a fajta felelősségérzet áradt, 'amelynek előfeltétele a teljes tájékozottság és a hivatás szeretete. .Más lapra tartozik, hogy mint olyan kívülállót, alti azért élni szeret, nem nyugtatott meg teljesen a bajok szakember által történő visszaigazolása.

A pedagógus képviselő felszólalásával folytatom, aki — immár az országgyűlés legutóbbi -ülésszakán — az oktatásügy helyzetével foglalkozott. Akárcsak az egészségügy, ez sem termelő ágazat. És persze itt is problémák tornyosulnak. Az igen tudományosan hangzó demográfiai hullám már az elmúlt években elérte a bölcsődéket és az óvodákat; most az iskolákban kell majd szembenézni az örvendetes gonddal, hogy tudniillik, sok a gyerek. A tanterem, a napközi és a pedagógus pedig kevés..

A betegellátást és a gyerekek oktatását, nevelését nem lehet összehasonlítani, legföljebb a két felszólalás alaphangját. Nos, a pedagógus képviselő is alaposan felsorakoztatta a bajokat. Csak a megyéjében az. eddiginél négy és fél ezerrel több tanulót iskoláznak be 1985-ig. ez maximális osztálylétszámmal kalkulálva is 270—280 újabb tantermet követel. Pontosabban ennyi plusz tantermet „követelhet” a több gyerek, de gazdasági helyzetünket ismerve, nem követelhet a megye és a képviselő. Marad tehát a panasz, és a következmények vésztjósló felvázolása. Erre számítottak a képviselőtársak,, a miniszterek; az újságíró félretette

jegyzetfüzetét, mert az efféle panaszokat már kívülről lehet tudni.

A képviselő azonban ehelyett megoldásokat ajánlott, olyan módszereket, amelyekhez sokkal kevesebb pénz kell, s amelyeket másutt is érdemes fontolóra venni. Ideiglenesen helyezzük e] a tanulókat a már meglevő épületekben, művelődési házakban, hol, mire van lehetőség, javasolta. Ideiglenesen, mert ’a demográfiai hullám úgyis lefut, és nem vagyunk olyan gazdagok, hogy néhány évre új iskolákat építsünk, amelyek esetleg évtizedekig üresen állnának majd. Ellenben helyes lenne felülvizsgálni az iskolák körzetesítését, mert sok községben egyszerűen nem tudnak mit kezdeni az elnéptelenedett tantermekkel, miközben a - központi iskolában hihetetlen zsúfoltság uralkodik.

Nem vagyok orvos, de azért érzem, hogy az egész-, ség ügyben nehezebb efféle áthidaló megoldásokat javasolni, ha csak azt nem, hogy a betegeket fektessék a folyosóra, de ez már ki van találva. Mégis, akad néhány nagyszerű példa a kórházak, egészségügyi intézmények és a különféle üzemek szocialista brigádjainak a betegellátást segítő együttműködésére. Az ilyen kapcsolatokat, úgy érzem, érdemes lenne általánosabbá, intenzivebbé tenni, több rejlik bennük, mint amennyit jelenleg hasznosítunk. Vagy azokra a folyosói ágyakra visszatérve, egy módon talán lehetne számukra a kórtermekben helyet szorítani: bizonyos fenntartott ágyak — és indokolatlanul benttartott

„betegek” — rovására. De nem akarok a kákán is csomót keresni, a lényeg az, hogy e’ felszólalások — a pedagógusé csakúgy, mint az orvosé — ismét felhívták a figyelmet a szóban forgó „nem rentábilis” ágazatok gondjaira.

És most egy harmadik felszólalásról, amely a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén hangzott el, mégpedig a mozgalom gazdaságpolitikai tevékenységét elemző beszámolóhoz kapcsolódva: A KoSsuthdijas filmrendező egyetértett azzal, hogy jelenleg talán a gazdasági kérdések á legfontosabbak, de csakhamar kiderült, hogy a termelés hatékonyságának egy sajátos vetülete foglalkoztatja, nevezetesen, hogy a hatékonyság növelésének részvevői mennyire egészségesek. Fizikai és szellemi értelemben.

A filmrendező ki sem ejtette a száján azt a szót, hogy költségvetés, hiszen amiként más ágazatokban, itt sem egyedül a pénz a meghatározó. „Csak” olyan igazságokat ismételgetett, hogy ha valaki megbetegszik, az egészségügy segíti őt, hogy újra termelővé váljon. Hogy a ma iskolájában a holnapi dolgozók nevelődnek, és a mától függ, hogy holnap milyen felkészültséggel és munkaerkölccsel kerülnek a termelésbe.

És az efféle igazságokat a sok hatékonyság, dollárkitermelés, piacképesség és üzemszervezés közepette nemcsak a változatosság kedvéért jó hallani.

K. T.

Könnyű-e a könnyűiparban ?

Nyomdai tervek nyomában

Interjú Kelemen Gáborral,

a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat icazgatóiávai

Harminc évvel ezelőtt hozták létre — több kisüzem ' összevonásával — a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalatot. A könnyűipari vállalatnak három telepe van: Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Kisteleken. A vállalat gazdálkodásának tavalyi tapasztalatairól és az idei tervekről beszélgettünk Kelemen Gáborral, a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat igazgatójával.

— Milyen esztendő vált a vállalat életében a tavalyi?

— A vállalat dolgozóinak

munkája alapján eredményes gazdasági évet zártunk.

Termelési tervünket hárommillió forinttal túlteljesítettük. A tervezett 124 millió helyett 127 millió forint termelési értéket állítottunk elő. Mindhárom telepünk túlszárnyalta termelési előirányzatait. Hiszen 1978- hoz képest távaly Kisteleken 35, Salgótarjánban 12, Balassagyarmaton 5 százalékkal termeltünk többet. Termékszerkezetünk felét különböző öntapadós címkék, 40 százalékát ügyviteli nyomtatványok, 10 százalékát újságok, folyóiratok, könyvek jelentették. Címkeüzemünk egyik legnagyobb az országban, hasonló teljesítményű csak Kecskeméten található. A címkeárbevétel tavaly meghaladta a 61 millió forintot.'

— Hogyan alakult a bér- színvonal, a nyereség, a részesedés?

— Tavaly ugyanannyian

dolgoztunk, mint az előző évben. A dolgozók bérszínvonalát 7 százalékkal növeltük, egy százalékkal meghaladva a tervezettet. A fejlődésre jellemző, hogy 1973—79. között 50 százalékkal emelkedett a vállalati bérszínvonal. Tavaly az előirányzott 27 millió helyett 28,3 millió forint nyereséget produkáltunk. A részesedési alapból a tervezett évközi felhasználásokat biztosítottuk és átlagosan 11 napnak megfelelő nyereségrészesedést fizetünk március 8-án. Immár hagyományosan a nemzetközi nőnapon fizetjük ki, mivel a dolgozók 55 sizázaléka nő.

— Az idén jelentősen megváltoztak a gazdasági körülmények, a közgazdasági szabályozók. Ezek hatását hogyan kalkulálták be a tervbe?

— A gazdasági körülmények, a szabályozók, az árrendszer változásának hatását figyelembe vettük az idei tervkészítéskor. Az ez évi terv még nem végleges, mert márciusban megvitatjuk az üzemi demokrácia fórumain. A végleges tervet 1980. március 31-ig kell benyújtani a megyei tanácsra. A gazdasági terv megalapozottsága és végrehajtása érdekében üzem- és munkaszervezési, takarékossági, szociálpolitikai, árpolitikai tervet is készítünk. A termelői áraink jelentősen csökkentek: az öntapadó címke ára 20—22. az ügyviteli nyomtatványoké 13—14 százalékkal. Ezáltal csökken az árbevételünk, mérséklődik a nyereség. Ezek figyelembevételével az idei árbevételi tervünk 110 millió forint. Termelésünket a korábbi évektől eltérően az idén mérsékeltebb ütemben — 5,8 százalékkal kívánjuk növelni. A piaci igények is a mérséklés szükségességére intenek bennünket. A létszámot sem növeljük. A bérszínvonalat 4 százalékkal kívánjuk emelni. Beruházásra, fejlesztésre az idén 11 millió forint áll rendelkezésre. Alapvető szándékunk a minőségjavítás, és a továbbfeldolgozás fokozása. Az ötéves terv céljainak megvalósítását (a termékszerkezet korszerűsítése, a technikai színvonal emelése, a munkával arányos bérfejlesztés) az idén tovább folytatjuk. Javítjuk a dolgozók munkafeltételeit. Kisteleken új elszívóberendezést szerelünk fel, Balassagyarmaton pedig a szellőztetést javítjuk. Kisgépesí- téssel korszerűsítjük a kiszolgáló munkafolyamatokat, az anyagmozgatást. A szociális ellátás színvonalát változatlan szinten tartjuk.

— A szigorúbb gazdasági körülmények több és jobb munkát feltételeznek. Ezért mit kívánnak tenni?

— Meggyőződésem, hogy a terv sikeres végrehajtásának legfontosabb feltételei biztosítottak, vagy folyamatosan megteremthetők. A telepek zavartalanul tudnak termelni egész éven át. A kapacitásunk 85 százalékára szerződéssel rendelkezünk. A 'szükséges gép, és eszköz, vala. mint dolgozói létszám adott. Fontos a meglevő gépek es berendezések jobb kihasználása. mivel ilyen jellegű új termelőberendezéseket az idén nem vásárolunk. Minden területen szigorú takarékosságra van szükség, hiszen sok értékes importanyagot használunk fel. A klisélemezt például Belgiumból, a festéket az NSZK-ból és Svédországból vásároljuk. Az öntapadós papír az NSZK-ból és Finnországból érkezik. Tavaly importpótlás révén 260 ezer dollárt takarítottunk meg. Takarékoskodnunk szükséges az energiával. A munkaidő a korábbinál jobb kihasználását biztosítanunk kell és nagyobb figyelmet’ fordítani a munka minőségére.

Gazdasági, hatékonysági teendőink mellett politikai feladatunk a NÖG- RÁD, az üzemi lapok, s más kiadványok zavartalan, javu. ló színvonalú előállítása. A közelgő XII. pártkongresszus és a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyben szocialista brigádjaink felajánlásaikat teljesítették, a legfontosabb területeken túlszárnyalták. Bizakodunk, hogy a nehezebb körülmények között is eredményesen valóra váltjuk idei céljainkat. Köztudott, hogy 1980. az ötödik ötéves terv befejez» éve. Vállalatunk eddig túlteljesítette feladatait és minden lehetőségünk adott, hogy ötéves tervünket 1980. augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére megvalósítsuk — hangsúlyozta végezetül Kelemen Gábor, a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat igazgatója.

— r. 1. —

Taggyűlések után

Munkához látva

B

efejeződtek a vezetőségválasztó taggyűlések, új vezetőség áll immár minden pártalapszer- vezet élén. Üj, pontosabban szólva újjáválasztott, hiszen tagjaik nem csérélődtek ki mind egy szálig, ellenkezőleg, többségük ismételten bizalmat kapott. De nemcsak a személyek biztosítják a folytonosságot, hanem mindenekelőtt magának a munkának jellege. Az új vezetőségek azoknak a feladatoknak megoldását folytatják, amelyekkel a korábbi ' vezetőségek foglalatoskodtak. Mégis, a legtöbb helyen az űj testület most ezekben a napokban egészében átgondolja a teendőit, azzal a szándékkal, hogy bizonyos dolgokat másként, jobban csináljon, megújítsa a pártszervezet tevékenységét.

Erre a szándékra nemcsak az újjáválasztás ténye késztet és késztethet. Szinte . közhely már, annyiszor elhangzott az utóbbi időben' (ám ettől igazságtartalma nem csorbult): a próbára tevő idő nehezebb feladatokat, magasabb követelményeket állít most a pártszervezetek elé. Nincs egyetlen olyan vezetőség sem, melynek „arca verejtékével” kellene kiagyalnia a teendőket. Az élet tálcán kínálja őket, s sokszor inkább a rangsorolásuk okoz gondot, mintsem a megtalálásuk. Persze a legfőbb gond — a dolog természetéből adódóan — a megoldás módjainak kimunkálása, s ez a legfontosabb is, hiszen ez ad alapot a cselekvéshez^

Ahhoz a cselekvéshez, amelyre — á decemberi és a januári taggyűlések tanúsága szerint — eleven és erőteljes a készség a párttagságban. Ezeket a taggyűléseket a cselekvés eltökélt szándéka jellemezte. Erre a szándékra lehet és kell is alapozniuk az alapszervezetek új irányító testületéinek. Természetesen ebben az az alapfeltétel, hogy a cselekvés iránya, tartalma kellőképpen világos és körvonalazott legyen, hogy az egyes pártcsoportok, párttagok megtalálhassák benne a maguk kézzelfogható teendőit.

Mire alapozhat a vezetőség a cselekvés irányának meghatározásakor? Alapozhat mindenekelőtt a legutóbbi taggyűlések vitáira, állásfoglalásaira, értékeléseire. Az előző öt esztendő munkájának átfogó elemzése számos következtetésre adott és ad módot. Ezeket lényegében levonták a beszámoló taggyűléseken, de a vezetőségnek jogában áll újabb következtetésekkel is gazdagítani az eddigieket, további tanulságokat is levonni az értékelésből. Jogában áll, sőt, ha például a taggyűlés vitái jelentősen bővítették, iiletve vitatták a vezetőségi beszámoló megállapításait, akkor ez kötelessége is. A párttagok javaslataikat —, ha a dolog lényegét nézzük — már az újjáválasztott vezetőségnek címezték, még ha maga a választás aktusa előtt is hangzottak el. A tagság bizalma megőrzésének, aktivitása megtartásának feltétele, hogy a vezetőség minden érdemi észrevételt a maga súlyának megfelelően mérlegeljen, s amelyeket helyesnek talál, beépítse a további munkát meghatározó állásfoglalásaiba.

Vannak alapszervezetek, ahol a különböző munkaterületeken nagyjából egyenletes volt a fejlődés. Ám nem kevés az olyan, amelynél bizonyos területeken az átlagosnál lassúbb a haladás, vagy kifejezett elmaradás érzékelhető. Ezekről általában szó esett a vitákban, s indokolt, hogy a vezetőség különleges figyelmet fordítson rájuk. Nem lenne helyes azonban a feladatokat leszűkíteni a korábbi gyengeségek kiküszöbölésére. Épp abból következően, hogy az élet újfajta feladatokat is hoz magával, sok területen minőségileg új, a fejlődés magasabb szintjére vezető tennivalókat is szükséges megjelölni, megoldásukat célul tűzni. A konkrét helyzet dönti el, miben legyen a vezetőség célja az „ugyanúgy, csak kicsit jobban”, miben törekedjen megújítani munkáját.

Sok helyen a vezetőség képes jól átlátni működési területén a fejlődés igényeit. Nem kevés alapszervezet hatósugara azonban csupán egy-egy vállalat, szövetkezet, intézmény valamely részterületére terjed ki, amelynek feladatai az egész tevékenységi terület helyzetének, teendőinek ismerete nélkül nem határozhatók meg. Ilyen esetben az alapszervezeti vezetőség semmiképpen sem nélkülözheti az irányító pártszerv — a vállalati, szövetkezeti, intézményi pártbizottság, vagy pártvezetőség — útmutatását, tanácsait. Az egyes alapszervezetek terpiészete- sen részesei kell legyenek a közös tennivalók meghatározásának, de a döntés meghaladja illetékességüket, ez magasabb szinten történik. Éppen ezért érdemelnek nagy figyelmet az ilyen »jellegű alaoszervezetek vezetőségei részéről a lezajlott helyi párt- értekezletek, amelyek az adott vállalat, intézmény egészén belüli pártmunka tartalmát határozták meg. S ennek ismeretében azután a vezetőség már pontosabban megtervezheti, mit kíván tenni, mire akarja mozgósítani, szervezni az alapszervezet tagságát.

H

osszú távra és legátfo- góbban a közelgő XII. kongresszus határozatai mutatják meg minden alapszervezet számára a további munka irányát. De a vezetőségnek addig sem kell várnia. A helyi körülmények és feladatok ismeretében már most választ adhat minden párttagnak arra, hol és hogyan vegye ki részét a párt politikájának gyakorlati megvalósításából.

Gyenes László

NÓGRÁD - 1980. februói 28., csütörtök