Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-27 / 48. szám
„Ellenfélből" — partner Közút, vasút egymásért Hát, hajdan, igencsak külön Utakon jártak. — Szinte rivalizáltunk egymással — mondja Ferencz István, s szavaira rábólint Kalcuk István. Előbbi a Volán 2. számú Vállalat szállítmányozási kirendeltségének vezetője, a másik- pedig a MÁV Salgótarján külső vasúti csomópontjának kereskedelmi főnökhelyettese. S ők kelten — a MÁV—Volán komplexbrigád vezetői. így állunk most hármasban a külsői rakodótér szélén, és figyeljük a nagyüzem munkáját Teherautók gördülnek az aruval, anyagokkal megrakott vagonok mellé — némelyik a szűk helyen tengelyig merül a sárba, s nagyokat döccen a hepehupákon — s megindul a hórukk. Mert ezen a külső vágánysoron nincs még rakodórámpa, ami szintbe hozná a vasúti kocsik ajtaját a munkatérrel. Ügyhogy itt mit sem ér a gépesítés: hiába igyekszik a villásemelővel ellátott targonca vezetője, nagyon keveset tud segíteni a munkásokon. Akik bokán felülig merülnek a fekete latyakba, s istent káromló szavakat me- nesztenek azok felé, akik miatt ilyen hosszú- ideje húzódik már a pályaudvar korszerűsítése. — Némiképp igazuk van — mondja Ferencz István —, mert eddig ez ügyben csak ígérgetés történt. Voltaképp a MÁV feladata volna a rakterűiét igazi kialakítása, s el is határozták már néhányszor, hogy megkezdik a munkát. Aztán mi van most . . . Hát, ha sár van, akkor az nagyon nagy. Ha meg felszárad, jobban száll a por a 424-esek füstjénél. S egyfajta természeti törvény az is, hogy az út egyenetlenségéből keletkezett gödrök maguktól nem töltődnek. Meg kell hagyni, nem éppen a legkedvezőbb körülméu nyék között dolgozik a tarjá- ni MÁV—Volán komplexbrigád ötven tagjának java. A két brigádvezető még azt a kijelentést is megkockáztatja, hogy nincs az országban még egy ilyen rossz rakodó- terület, s nem büszkélkedhetnek korszerű szociális létesítményekkel sem. S mindezek ellenére . . . Amióta meghirdetik az Ő6zi szállítási versenyeket, ők sosem adták alább az első helynél. Hogy érik el? — Hát egy biztos: nagyon sok és — jól szervezett munkával. No meg olyan emberekkel, akik tudnak és szeretnek dolgozni — magyarázza a MÁV-os Kakuk István. — Nálunk nem hosszú időt él meg a lógós, az iszákos, a trehány; itt mindig rendnek kell lenni! — Persze — ezt meg a vo- lános Ferencz István mondja — nagy dolog ám az összeszokottság. Tudja, mi tizenhat esztendeje, az országban a legelsőként szerveződtünk közös brigáddá. És nem szabad elfelejteni, mennyi hasznot hoz a közös fejjel való gondolkodás. Mert hatvannégyben még tényleg egymás riválisa volt az országnak már akkor is a két legnagyobb szállító vállalata. A MÁV az akkori AKÖV-től „happolta” el a fuvart — és viszont. Mindenki ment a maga feje után, s csak azután, amikor már a csőd kritikus határára értek a népgazdasági szállítások, érlelődött meg a feladatok közös végrehajtásának szükségessége. Két, akkor még különféle szemszögből- vizsgált üzletpolitikából lett, valósult meg az az egységes szállítási rendszer, melynek léte a MÁV— Volán komplexbrigádok megalakulásától kezdődik. — Akkor hát, jól megvannak egymás mellett? — Nem! Mi együtt vagyunk! — tiltakozik Ferencz István. A múlt évben, ami szállítási szempontból nehéz időszaknak minősíthető, a szinte állandósult csúcsforgalom miatt, a komplexbrigád tagjai 6493' kocsit kezeltek, s meglehetős pontos számítások szerint 164 ezer 355 tonnányi súlyt mozgattak meg. Mégpedig Volán-szemszögből olyan intenzitással, hogy az elenyésző hányadú késetten kezelt kocsiból az ő „részesedésük” mindössze 0,6 százalékot jelentett. — Persze az eredmények — említi Kakuk István — nem maguktól jöttek. Hiszen ilyen kevés embernek ekkora mennyiséget ki-berakni, szinte fizikai képtelenség lenne... Az utóbbi esztendőkben szerencsésen elterjedtek az újféle szállítási formák. Mindinkább tért hódít a konténeri- záció, az egységrakományos küldemény és a rakodólapra elhelyezett áru. — No meg — mondja a brigád másik vezetője — gépesítésben is sikerült már azt a mércét megütni, hogy erre tényleg nem panaszkodhatunk. Mindezek mozgatója ,és — a sikereknek sikerre halmozója — a nem pátoszként hangzó megfogalmazású ősz- szeforrott kollektíva. Az emberek. Akik helytállnak sárban, fagyban, hóban, napsütésben. S, akik remélik, hogy a jelenlegi állapotok miatt már nem sokáig kell károm- kodniok. Karácsony György Figyelem az állatállományra! NEB-vizsgálat takarmánygazdálkodásról Az állattartás, állatiter- mék-előállítás költségeinek igen jelentős hányadát a takarmányozás ára adja. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a takarmánytermelés, az -ellátás és -felhasználás helyzetével kapcsolatos 1976-ban lefolytatott vizsgálata szerint 1975-ben 40,2 milliárd forint volt a felhasznált takarmányok értéke, ami a bruttó termelési érték 58,5 százalékának felel meg. A száz forint változatlan áron számított termelési értékre 1971. évben 62,20 forint, 1975 évben 64.60 forint takarmányköltség esik. Ez a költségszint kedvezőtlen, s egyben azt Is jelzi, hogv a felhasznált takarmánymeny- nyiségben magas a drága abraktakarmányok aránya. 1975- ben 6,2 milliárd forintért importáltunk fehérjetakarmányt. JOBB GYEPFE LHASZ NAlAST! Az 1976. évi vizsgálat kedvező növekedési ütemet állapított meg a szemes takarmányok terméseredményeinek alakulásában, ugyanakkor a szálas és tömegtakarmányok termesztését illetően alig tapasztalható előrehaladás. A megyei vizsgálat szerint a pillangósok területi aránya is csökkent, s ez a tendencia az ötödik ötéves terv éveiben tovább folytatódott, amellett, hogy a termésátlagok alacsony szinten vannak. Megyénkben — területi aránya miatt is — kiemelt jelentőségű a gyepgazdálkodás, fontos szerepe van az állatállomány takarmányszükségletének biztosításában. A gyepgazdálkodás fejlesztésére jelentős állami támogatásban részesültek a közös gazdaságok. Az ennek felhasználásával telepített gyepterületek általában magas átlagtermést produkáltak, ez azonban a rét- és legelőterületek megyei átlaghozamát számottevően nem tudta javítani. Igen kedvezőtlen tapasztalatokat . szereztünk a növénytermelés melléktermékeinek — leveles répafej, kukoricaszár — hasznosítását illetően. A vizsgálat évében e melléktermékeknek csak mintegy 10—15 százalékát hasznosították a gazdaságok. A silózott takarmányokról pedig az volt a megállapítás, hogy ezekben betakarítási és tárolási problémák miatt minden évben jelentős romlási, illetve tápanyagveszteség keletkezik. Megállapítható volt az is, hogy több mezőgazdasági üzemben nem fordítanak kellő figyelmet a takarmányok hatékony és az állatállomány igényeivel összhangban álló felhasználására, nem egy helyen fehérjetúletetést, tápanyagpazarlást tapasztaltunk. TAKARMÁNYOK ELOSZTÁSA A vizsgálatot követő években az üzemekben és az irányító szerveknél is különböző intézkedéseket tettek, hogy a feltárt problémákat megszüntessék, a takarmánytermelés és -felhasználás hatékonyságát javítsák. Az e hónapban lefolytatandó utó- vizsgálat során a népi ellenőrök elsősorban arra keresnek választ, hogy az alapvizsgálat óta tett intézkedések milyen eredményeket hoztak az abraktakarmányok takarékos felhasználása, a tömeg- takarmány-termelés növelése, az élelmiszeripari és mező- gazdasági melléktermékek hasznosítása, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságok takarmányigényének kielégítésében. A vizsgálat ti feladat a nagyüzemek dálkodásának alapvizsgálat során súlypon- mezőgazdasági takarmánygaz- értékelése, az óta elért fejlődés bemutatása. Emellett tapasztalatokat kívánunk gyűjteni a vizsgált mezőgazdasági nagyüzemek 'onzási körzetébe tartozó háztáji és kisegítő gazdaságok takarmányellátásának helyzetéről is. Ezért megvizsgáljuk, hogy a nagyüzem vállal-e integrátori szerepet a kisgazdaságok takarmánj e1 látásának szervezésében és az milyen eredménnyel jár. Mivel ilyen feladata az ÁFÉSZ-eknek is van. e kérdés vizsgálata az ÁFÉSZ-ekre is kiterjed. KÉTSZÁZ KISTERMELŐ A valóságnak megfelelő helyzetfeltárást elősegíti, hogy az integrátori szerepkört betöltő szervek és a körzetükben élő kistermelők véleményét egyeztetjük. A Hazafias Népfront helyi bizottságainak tisztségviselői összesen mintegy 200 kistermelőt kérdeznek meg a kijelölt településeken többek között arról, hogy milyennek tartják a vetőmag-, a takarmányvásárlásban, a gépkölcsönzésben, a szaktanácsadásban, megtermelt áruik értékesítésében a tsz, az ÁFÉSZ részéről nyújtott segítséget. A témakörön belül a háztáji és kisegítő gazdaságok takarmányellátottsága kérdéseinek elemzését alapvetően indokolja, hogy a sertés- és baromfiállomány nagyobb részét, de a szarvasmarha-állománynak is mintegy 12 százalékát a kisgazdaságokban tartják. Tari János Á gépipar fejlesztése A jövőre készülve Az MSZMP kongresszusi számítástechnika gyors fejlőirányelvei nagy figyelmet désében jelentkeztek. A szerszentelnek a gépipar szelek- kezeti átalakulásnak nagyon tív fejlesztésének: „A gép- fontos szerepe van abban, iparon belül kiemelten kell hogy a gépipar teljesíteni fejleszteni azokat a területe- tudja azokat a követelményeket, gyártási ágakat, amelyek két, amelyeket a gazdaságos tartósan gazdaságos és ex- exportban az ágazattól a portképes árualapokat sítanak.” biztoÜtemterv szerint végzik a mezőgazdasági gépek téli nagyjavítását a szécsényi közös gazdaságban. A huszonhárom erőgép karbantartása mellett 12 IFA tehergépkocsi és számtalan munkagép, talajművelők, ekék, vetőgépek és silózók, gabonakombájnok várnak felülvizsgálatra, javításra. Képünkön Fiikor Bertalan műhelyfőnök irányítása mellett Mócsány Péter szerelő munka közben. Több mint 10 esztendeje kezdődött el a gépipar kiemelt fejlesztése, s ennek nagyon fontos állomásai voltak a központi fejlesztési programok, amelynek eredményei az autóbuszgyártás, a korszerű motorgyártás, a híradástechnikai termékek és alkatrészek, a számítástechnikai termékek és alkatrészek, a Ilii illlllllllllllllllllillllllllilllllllllllllUHIIIlll II llllll lllll llllllll llllll 11 llllllll IIIIII llllfl II Ilii illllllllliiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiifi in || iiiiiiiiiiiiin huhu in j||||||||ii|i||||li!l!ll!;IIIIIIIIIIIIIIIIIHII Iliül llllli Bajosan lep meg bárkit is, ha iparunk valamely terméke mellé odateszünk egy importált, azonos szerepű portékát, s azt látjuk: a hazai gyártmány épp hogy megüti a mértéket, ámde a külföldi áru pontosabb, mutatósabb, egyszóval jobb. Ismerős jelenség ez a múlt századi honi iparvédegylet óta. Az ellenben alkalmasint meghökkent bennünket, ha olyan magyar produktumot vehetünk szemügyre, amely kasszába, vitathatatlanul, minden tekintetben magasabb színvonalú, mint annak nyugatról behozott párja. Pedig hébe- korba —, s remélhetőleg a jövőben egyre gyakortább — ilyenfajta árucikkekkel is szemközt találhatjuk magunkat üzemeinkben járva-kelve. Efféle élményben lehet része annak, aki meglátogatván a FIM romhányi Widenta gyáregységét, egy újfajta, nyugatnémet megrendelésre mintaként gyártott csiszolókorong után érdeklődik. A nevéből gondolható: nem nagy áru került szóba. Méretéről annyit: eltűnik egy átlagos férfi tenyérben. Áráról: két forint valahány fillér, vagyis olcsóbb, mint egy Csiszolóborong ürügyén... pakli rágógumi! Egy darab ellenértéke persze nem mérvadó, hiszen több ezres, sőt több tízezres tételben készülnek, szállítódnak el az üzem gyártmányai, s így tömegében tekintélyt parancsoló nyereséget hoznak a Ám ebben az esetben nem is annyira a nyereség érdemli meg a figyelmet, mint inkább a nyugati gyártást felülmúló — minőség. Ha apró áruról, mondhatni mütyürről van is szó, nem árt tisztáznunk: miként sikerült elébe hágni még a megrendelő igényének is a termék színvonalát illetően. Az üzem illetékese egyszerűsíti a választ: jobbat csináltunk, mert jobbat akartunk csinálni. Rokonszenves elménckedés. ám csak részben vehető komolyan. Azt ugyanis jól tudjuk —, akik nem tudják, keserű tapasztalatok árán ébrednek rá —, hogy pusztán akarattal csak ábránd az ipar fejlesztése. Vasat nem lehet bűvöléssel alakítani. Ehhez szerszám, gép és szakember kell. Viszont annyi tanulság, megszívlelendő tanács — 'némi fantáziával — kikristályosítható az üzem illetékesének „információjából”, hogy aki alaposan körülnéz, nyitott szemmel keres kihasználatlan műszaki tartalékokat, az még egy viszonylag régi, leírt gépparkkal bíró üzemben is — a Widenta i'yen — rábukkanhat parlagon heverő lehetőségekre. Jól tudjuk persze, hogy az iparban korántsem mindig érvényes a szegény ember vízzel főz elve. Ám —, mint a Widenta-példa mutatja — itt-ott, hellyel-közzel, ideig- óráig még a majdnem kimustrált, ilyen, vagy olyan módon termelőképessé tett masinával is mód lehet kiváló termék előállítására, ha egy kis furfang, lelemény akad a műszaki szakember tarsolyában, s ez mellett szorgalmas munkások is rendelkezésére állnak. Eddig érve a gondolatsorban: az ügy világosnak látszik, tapsolhatnánk is akár. Ám eszünkbe ötlik egy Japánt megjárt mérnök korábbi elmefuttatása. Mint mondta; a japánok mindent olyan anyagból csinálnak, amilyenből kell: ha nagyon jó kell, nagyon jóból, de ha közepes, vagy silány anyag is megteszi, egy fikarcnyival sem használnak fel jobbat. Ez az igazi takarékosság. Elfogadván, életrevalónak vélvén a távol-keleti módszert, fölmerül a kérdés: érdemes-e jobb portékával elő- ál'nunk, mint amilyen mintadarabokat maga a megrendelő küldött. Nem pottyanunk-e át — ősi magyar szokás szerint — a ló túlsó oldalára? Bízvást gondolhatjuk: nem! Ahhoz ugyanis, hogy új piacon megvethessük a lábunkat, két módot lehet —, ha lehet — kihasználni: 1. olcsóbb, 2. jobb árut kínálunk vételre. A szóban forgó esetben mindkét móddal élni kívántak. Hogy sikerrel-e, ennek ma még nemigen van megmondhatója. Molnár Pál nemzetközi verseny éleződésének korszakában megkövetelnek. Az V. ötéves terv a gépipar termelésének évi átlagos 6,3 százalékos növekedését irányozta elő, s ennél is gyorsabb ütemű fejlődést irányzott elő az exportban. Az 1976—1979 közötti időszakban a gépipar fejlődése elmaradj a tervezettől, s évi átlagban 5,5 százalék volt. Az ütem lassulásában több tényező játszott szerepet: így azok a központi intézkedések is, amelyek a gazdasági egyensúly helyreállítása érdekében a belföldi felhasználás mérséklését irányozták elő, s amelyek a mennyiségi termelés helyett a minőség javítását tűzték ki célul. De a viszonylag lassabb fejlődésben szerepet játszott az is, hogy a gépiparban a termékváltás üteme elmaradt a várakozástól, lassan javult a gazdasági hatékonyság, nem kellő mértékben terjedtek el a korszerű vezetési és szervezési módszerek. nem valósult meg elég gyorsan az ágazatban az innovációs folyamat. Míg 1976-ban 6,1 százalék volt az először gyártott új termékek aránya, 1977-ben már csak 5,4 százalék, s 1978- ban és 1979-ben ez az arány tovább romlott. Ellentétes tendencia érvényesült a 8 évnél régebbi termékeknél, ahol 1976-ban 35 százalék, 1979-ben pedig 40 százalék felett volt a részesedési arány. A gépiparon belül az egyes alágazatok között nagyon erőteljes a gépek átlagos életkorának , szóródása, vannak olyan termékek, melyeket 20—30 éve lényegében változatlan formában gyártottak. Az 1980. évi termelőirányzatok a korábbiaknál is nagyobb követelményeket támasztanak a gépipari exporttal szemben, s ez a VI. ötéves terv időszakára is érvé* nyes lesz. 1980-ban mintegy 15 százalékkal kell növelni a gépipar exportját, ezen belül, a nem rubelelszámolású kivitelt 30 százalékkal. Ez a feladat a termelési és értékesítési politika jobb összhangját, a teljesítmények ugrásszerű javítását követeli mega gépipari vállalatoktóL A szocialista országokkal bonyolított árucserét államközi megállapodások szabályozzák. Erősíteni kell a KGST gépipari szakosításból fakadó előnyök kiaknázását, amely az exportárualapok bővítésének is egyik feltétele. A fejlett tőkésországokban elsősorban a vákuumtechnikai cikkeket, a szórakoztató híradástechnika egyes termékeit, a hagyományos és számjegyvezérlésű szerszámgépeket és a fémtömegcikkipar gyártmányait lehet jó esélyekkel exportálni. A fejlődő országok iparosítási törekvései hazánk számára is széles piacot ígérnek. Ezek az országok nagy keresletet támasztanak komplett gyárak, technológia, gépsorok, közlekedési eszközök, összeszerelőüzemek, kikötői berendezések iránt. A gépiparban az 1990-ig terjedő hosszú távú tervkoncepció alapján folytatódik az ágazat nagyarányú szerkezet- átalakítása, amelynek középpontjában az exporttermelés fejlesztése és a gazdasági hatékonyság állandó javítása áll. Az ágazati irányítás e munkában az alulról felfelé kölcsönös információcserével kívánja a jövőt alakítani. W I. NÓGRÁD «• 1980. február 27., szerda
