Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-23 / 45. szám
A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége illést tartott a Parlament Vadász- termében. A tanácskozást Apró Antal, az MSZMP PB tagja, a társaság elnöke nyitotta meg. Vanee keserű szájíze Az amerikai külügyminiszter sovány tarisznyával tért vissza nyugat-európai körútjáról Washingtonba. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy már amikor elindult, keserű volt a szájíze, értjük meg igazén, miért nem kísérte nagy hírverés Cyrus Vance lá- togatássorozatát az utóbbi napokban amerikai részről. Az eredeti tervek szerint Vance külügyminiszternek kizárólag Bonnba kellett volna ellátogatnia. Az volt az elképzelés, hogy szerdán a nyugatnémet fővárosban találkozik vendéglátóján, Hans-Dietrich Genscheren kívül Ruffini olasz, Poncet francia ég Carrington angol külügyminiszterrel. Az ötös találkozó azonban Párizs egyértelműen elutasító magatartása miatt nem jöhetett létre. Francia felelős politikusok, így Giscard d’Estaing elnök és Jean Francois-Poncet külügyminiszter, deklarálva „atlanti hűségüket”, úgy érveltek, hogy az Egyesült Államok és a nyugat-európai vezető tőkésországok ilyen látványos közös fellépése egy kelet—nyugati konfrontáció előkészítésének minősülhet a világ szemében. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Vance kereste fel a négy külügyminisztert. Először Bonnban tárgyalt, ahol Schmidt nyugatnémet kancellár és Genscher külügyminiszter értésére adta: az NSZK nem látja szükségét annak, hogy mindenben lemásolja az Egyesült Államok politikáját. A hírek szerint magát sj. amerikai külügyminisztert is „meglepte” a tény, hogy mennyire eltér a két kormány álláspontja a jelenlegi nemzetközi helyzet és a Szovjetunió politikájának megítélésében. Ezután Rómába utazott Vance, ahol szintén megpróbálta népszerűsíteni Carter szovjetellenes intézkedéseit. Cossiga olasz kormányfő és Ruffini külügyminiszter azonban csupán arra szorítkozott, hogy meghallgassa az amerikai véleményt és közvetítse a nyugateurópai aggodalmakat Washington külpolitikájával kapcsolatban. Róma után következett a körút legkellemetlenebb állomása, Párizs. Francia kollégájával folytatott megbeszéléseit Vance „igen szívélyesnek, hasznosnak és nyíltnak” minősítette — a legutolsó jelző közismerten a nézetkülönbségekből származó vitákra utal a diplomáciai szótárban —, Jean Frgncois-Poncet nem nyilatkozott. S végül következtek' a sorban a londoni tanácskozások: Vance egész kőrútján kizárólag Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Lord Carrington külügyminiszter biztosította egyértelmű támogatásáról Washington hidegháborús politikáját. A hazatérő amerikai külügyminiszternek tehát, ha lehet, még keserűbb volt a száj íze, mint mikor elindult. Nemcsak azért, mert nem sikerült elfogadtatnia az „új nyugati Szovjetunió-politikát”, hanem azért is, mert valószínűleg némelyik fővárosban egy és másról ki is oktatták. Kocsi Margit Leonyid Brezsnyev beszéde Fulbright Cáriért bírálja Wffllam Fulbright, az amerikai szenátus külügyi bizottságának egykori elnöke a Chicago Tribune című lapnak adott nyilatkozatában élesen bírálta Carter elnöknek a nemzetközi enyhülés megtorpedózására irányuló kardcsörtető külpolitikai irányvonalát. Fulbright a szovjet—amerikai kapcsolatokról szólva kifejtette: az Egyesült Államok politikai lépései elejét veszik annak, hogy folytatódjék a mértékletesség politikája. Mindez a SALT—II szerződés bírálatával kezdődött, majd az állítólag Kubában tartózkodó szovjet harci dandár ürügyén szított kampánnyal, a kínai kártya kijátszásával és az új típusú közép-hatótávolságú amerikai rakéták Nyugat'Eu- rópába telepítéséről hozott döntéssel folytatódott. Az amerikai akciók és az Afganisztán belső stabilitását fenyegető veszély vezetett a Szovjetunió lépéséhe? — mon. dotta Fulbright. Egyetértek George Kennannal, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövetével, amikor azt mondja, hogy a szovjet reagálás védelmi jellegű és a Szovjetunió nem szándékozik pozíciókat kiépíteni a Perzsaöböl térségében. Ügy gondolom — jelentette ki végezetül a politikus — az Egyesült Államok eltúlozva reagált az afganisztáni esemé. nyekre. Ha mindez nyáron, tehát az iráni túszügy előtt történt volna, akkor a reagálás kevésbé viharos lett volna, így azonban Carter elnöknek az afganisztáni fejleményekre való reagálása — éppen az iráni előzmények és az elnök gyen- gekezűségét felhánytorgató vádak következtében — keserű szájízt hagyott maga után. (MTI) Rendkívüli állapot Kabulíari A kabuli rádió jelentése szerint az afgán belügyminisztérium pénteken rendkívüli állapotot rendelt el Kabulban, miután külföldi ügynökök és zsoldosaik nyilt bújtogatáshoz, felforgató tevékenységhez folyamodva, és erőszakos cselekményeket elkövetve, megkísérelték, hogy megzavarják a főváros nyugalmát. Határozott intézkedéseket foganatosítanak a bűncselekmények elkövetői ellen, megszigorították az érvényben levő kijárási tilalom betartását, elrendelték az engedély nélkül birtokolt fegyverek beszolgáltatását. A rendelkezések megsértőit katonai-forradalmi bíróság elé állítják. (MTI) Iráni helyzetkép Nyugati hírügynökségek a parlamenti választások közeledésével indokolják, hogy csütörtökön Irán több városában egymással szembenálló csoportok között összetűzésekre került sor. így több mint 60 sebesültet követelt az az összecsapás, amely a teheráni egyetemen zajlott le az iszlám alapokon álló, baloldali jelszavakat hangoztató mudzsahidok a mintegy 60 ezer fős nagygyűlés résztvevőire rátámadtak a hesbollahi (isten pártjának tagjai) néven ismert szélsőséges Iszlám szervezet hívei, akik a mudzsahidokat „marxistáknak” tekintik. A helyszínre kivezényelt gárdisták a levegőbe lőttek, hogy ily módon vessenek véget az összecsapásoknak. Hasszán Habtbi, az iszlám forradalmi tanács szóvivője az összetűzéseket így kommentálta: „elérkezett az idő, hogy helyreállítsuk a rendet az országban. Persze nem az elnyomáson alapuló rendre, hanem nagyobb forradalmi fegyelemre van szükség”. NÓGRAD - 1980. február 23., szombat Khorramshahr városában egy csütörtöki nagygyűlés során időzített bomba robbant, s a robbanás öt halálos áldozatot követelt. A jelenlevő tömeg éppen arra várt, hogy Azam Taleghani, a néhány hónappal ezelőtt elhunyt, befolyásos síita vallási vezető, Mahmoud Taleghani ajatollah lánya megkezdje beszédét. Közben a Pars iráni hírügynökség azt jelentette, hogy Kazem Shariat Madari ajatollah, a síita vallási hierarchia második embere csütörtökön este több hónap óta először felkerekedett Qumból,, s Tehe. ránba utazott, ahol találkozott a jelenleg ^még kórházi kezelés alatt álló Khomeini aja- tollahhal. Ezalatt továbbra is Géniben „vesztegelnek” az ENSZ- vizsgálóbizottság tagjai, sőt a testület egyik vezetője visszautazott New Yorkba. Mindazonáltal mind a Fehér Ház, mind az ENSZ szóvivője csütörtökön cáfolni próbálta, hogy a bizottság tevékenysége, illetve az ehhez fűzött ENSZ- remények zátonyra futottak volna. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) például a SALT—II tárgyalásokat, majd a szerződés ratifikációját, jutalomban részesítették Szadat árulását, amely megbontotta az agresz- szor elleni arab egységfrontot. Sokéves erőltetett fegyverkezési programot kényszerítettek a NATO országaira, Befagyasztották és több esetben megszakították a leszerelés kérdéseiről szóló tárgyalásokat. Végül pedig provokatív határozatot hoztak arról, hogy Nyugat-Európa területén új, a Szovjetunióra és szövetségeseire irányozott amerikai rakétákat helyeznek el. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok jelenlegi vezetésének irányvonala az enyhülés aláaknázására, a nemzetközi helyzet kiélezésére irányul. Minél inkább csökkennek az imperializmus lehetőségei arra, hogy uralkodjék más országok és népek fölött, annál dühödtebben reagálnak erre a fejleményre az imperializmus legagresszívabb, légin- kább rövidlátó képviselői. Az Egyesült Államok azt követően, hogy rakétatervét rákényszerítette Nyugat-Európa országaira, figyelmét Ázsióra és a Közel-Keletre fordította. A forradalmi Irán partjaihoz irányította hadiflottájának nagy erőit azzal az ürüggyel, hogy megmenti a túszként fogva tartott diplomatákat. Ezután lecsaptak a vé-' leményük szerint kedvező ürügyre: az afganisztáni eseményekre. Az ezzel kapcsolatban Amerikában megkezdett . dühödt szovjetellenes kampány a jelek szerint minden eddigi rekordot megdönt. Természetesen ez csak ürügy, Carter úr és környezete tökéletesen tudja, hogy Afganisztánban semmiféle orosz „intervenció” nem volt és nincs. A Szovjetunió a szovjet-afgán barátsági szerződés alapján járt el. Három egymást követő afgán kormány kérte tőlünk állhatatosan azt, hogy segítsünk megvédelmezni az országot az ellenforra- dalmárok kivülről történő behatolása ellen. , v Washingtonban jól tudnak mindent arról is, hogy milyen intervenciót hajtanak végre Afganisztán éllen pakisztáni területről. Hiszen ezt az intervenciót, amely komoly fenyegetést jelent az afgán forradalomnak és déli határunk biztonságénak, maguk az amerikaiak irányítják, kínaiakkal és másokkal együtt. A Fehér Ház azt is tudja, hogy a Szovjetunió azonnal kivonja katonai kontingensét Afganisztánból, ahogy megszűnnek a jelenlétüket előidéző okok, és az afgán kormány úgy véli, hogy többé nincs szükség erre a jelenlétre. Az Egyesült Államok nagy hangon követeli a szovjet csa-. patok kivonását, de gyakorlatilag mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a lehetőség minél távolabb kerüljön: folytatja és növeli a beavatkozást Afganisztán, ügyeibe. Teljes határozottsággal kívánom kijelenteni: készek vagyunk arra, hogy megkezdjük csapataink kivonását, ahogy teljesen megszűnik az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formája. Garantálja ezt az Egyesült Államok Afganisztán szomszédaival együtt — s akkor megszűnik a szovjet katonai segítség szükségessége. Washingtonnak ürügy keli Az Egyesült Államok vezetői tudják azt is, hogy Afganisztán kormánya teljes mértékben tiszteletben tartja a lakosság vallásos hitét, kiszabadította azokat a papokat, akiket Amin vetett börtönbe, és hivatalosan a törvény védelme alá helyezte az iszlámot. Meglehetősen sután festenek a kísérletek, amikor az izraeli agresszor védelmezői, az Irán elleni megtorlás szervezői „az iszlám védelmezőinek” próbálják feltüntetni magukat. Akkor hát miért szítanak Washingtonban világméretű hisztériát? Milyen célból terjesztik azokat a hazugságokat, amelyek szerint „az oroszok háborút folytatnak az afgán nép ellen”, „szovjet fenyegetés nyilvánul meg Pakisztánnal és Iránnal szemben”, s ehhez hasonló rágalmakat? A válasz világos:' Washingtonnak egyszerűen ürügyre van szüksége ahhoz, hogy kr szélesitse expanzióját Ázsiában, s ezt az ürügyet minden eszközzel léire akarja hozni. A szovjetellenes hisztéria nem csupán azért vált szükségessé, hogy ezt a hullámot meglovagolva bárki is győzelmet arasson ősszel az elnök- választásokon. A fő dolog az, hogy az Egyesült Államokban megnyilvánul az a szándék, hogy létrehozzák katonai támaszpontjaik rendszerét >az_ Indiai-óceánon, a Közel- és a' Közép-Kelet országaiban, az afrikai országokban. Az Egyesült Államok saját hegemóniájának szeretné alárendelni ezeket az országokat, akadály nélkül szeretné kiszipolyozni természeti kincseiket. Egyúttal föl akarja használni területüket a szocializmus világa és a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen irányuló hadászati elképzeléseinek megvalósításához. Ez a dolog lényege — jelentette' ki Leonyid Brezsnyev. A jelenlegi gyarmatosítók azonban azt kockáztatják, hogy alaposan elszámítják magukat. Ma már nem a háború előtti időkben, s nem is az ötvenes években élünk. A korábban függő helyzetben levő országok tucatjai szereztek tapasztalatot az önálló életben és politikában. A népek jobban eligazodnak az imperialisták játékaiban, tudják, hol vannak barátaik és hol ellenségeik. Még a világ olyan térségeiben is, mint például.Nyugat-Európa, vagy Japán, az emberek saját tapasztalataik alapján győződnek meg a nyugodt, békés élét, az előnyös kereskedelem fölényéről. Nem egykönnyen mondanak le az enyhülésről az amerikai világuralmi tervek javára. Washingtonban szeretnek arról beszélni, hogy feltétlenül biztosítani kell az olajszállítmányoknak az Egyesült Államokba vezető útját. Ezt még meg is lehet érteni. De vajon ezt csak ,úgy lehet megvalósítani, hogy az útvonalak térségét lőporos hordóvá változtatják? Magától értetődő, hogy az eredmény éppen a célokkal ellentétes lesz. Az „erőpolitika” új szószólóinak „kalandordoktríriár’ nemcsak egyes országok, vagy országcsoportok számára veszélyesek, minden ország, minden nép békéjét és biztonságát fenyegetik. A Szovjetuniót senki sem félemlítheti meg. Erőink, le- lehetőségeink hatalmasak. Szövetségeseinkkel együtt mindig helyt tudunk állni, vissza tudunk verni mindenfajta ellenséges rajtaütést, és senkinek sem sikerül az, hogy provokáljon bennünket. A háborús hisztéria, a fékevesztett fegyverkezési verseny „doktrínájával" szembeszegezzük a békéért, a világ biztonságáért vívott következetes harc doktrínáját. Hívek vagyunk a pártunk XXIV. és XXV. kongresszusén elfogadott békeprogramhoz. Ezért most, a 80-as években épp úgy, mint korábban, a 70-es években, az enyhülés megszilárdítása, nem pedig annak szétromboiása mellett foglalunk állást. Álláspontunk nem a fegyverzet növelése, hanem annak csökkentése, nem a mesterséges elidegenítés, ellenségeskedés, hanem a népek közötti közeledés és kölcsönös megértés. Magabiztosan tartjuk magasra lenini külpolitikánk zászlaját, a béke, a népek függetlensége, a szabadság, a társadalmi haladás zászlaját — mondotta beszédében a többi között Leonyid Brezsnyev. Leonyid Brezsnyev beszédének belpolitikai részében rámutatott': a jelenlegi választásra két évtized fordulóján kerül sor, új évtized kezdődik. — Milyenek lesznek a nyolcvanas évek? Mit hoznak magukkal, hogyan alakul az emberek, a népek, az államok sorsa? — Mi, kommunisták hl,« szünk abban, s nemcsak hiszünk, hanem tudjuk is, hogy a nyolcvanas évek a kommunista építés új sikereinek évei lesznek." Ezek az évek a világméretű szocializmus megszilárdulásának, fejlődésének, a tartós béke biztosításáért vívott harc új előretörésének évei lesznek. Á tartós béke evei Brezsnyev, a hetvenes évekről szólva elmondotta: ebben az időszakban folytatódott a Szovjetunió gazdasági és műszaki-tudományos potenciáljának további töretlen növekedése. Ez lehetővé tette, hogy emeljék a nép életszínvonalát. A hetvenes években az egy lakosra számított reáljövedelem másfélszeresen növekedett. Több mint 108 millió szovjet ember lakáskörülményei javultak meg, vagyis az ország lakosságánál? több mint 40 százaléka került kedvezőbb lakáskörülmények közé. Megfelelő szinten tartották a Szovjetunió védelmi erejét is. Minden szükséges eszköz megvan ahhoz, hogy bármiféle katonai provokációt visszaverjenek, s megbízhatóan biztosítják a szovjetország békés jövőjét. A nyolcvanas évek küszöbén minden alapunk megvan arra, hogy nyugodtan és magabiztosan nézzünk a jövőbe — mondotta Brezsnyev. — Mint eddig is, irányvonalunk most is a békés alkotómunka irányvonala, az a vo-’ nal, amelynek megvalósításával átalakítjuk országunk hatalmas térségeit, megsokszorozzuk a szovjet nép anyagi és szellemi gazdagságát. Senki sem téríthet le bennünket erről az irányvonalról. — Magától értetődő, hogy a párt a társadalmi élet egészét áttekintve széles látókörrel szemléli a gazdasági feladatokat, elszakíthatatlan összefüggést lát a gazdaság és a társadalmi viszonyok egész rendszere között — hangoztatta Brezsnyev. Az! eszmei-politikai össze-» forrottság megnyilvánul a kommunisták pártja és a nép szoros egységében, a párt választási programjának országos méretű támogatásában, annak a programnak az igenlésében, amely a pártprogramok, a központi bizottsági ülések határozatainak teljes mértékű támogatását.,jelenti. A szovjet társadalom össze tőrre tt- sóga kifejezésre jut a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség megbonthatatlan szövetségében, valamennyi társadalmi csoport és réteg létérdekeinek azonosságában, a város és a falu közötti különbségek fokozatos megszüntetésében, a fizikai és a szellemi munka között még meglevő különbség fokozatos eltűnésében. Brezsnyev rámutatott arra, hogy a társadalom összefor- rottsága és egysége a szocializmus számára különleges értéket, felmérhetétlen és legyőzhetetlen erőt jelent. — Természetesen az imperialistáknak, épp úgy mint ne. künk, vannak rakétáik. Nekik is vannak, épp úgy, mint nekünk, természeti kincseik' Nekik is vannak tehetséges tudósaik, mérnökeik, művészeik. De náluk nincs és nem is lehet egységes társadalom — mondotta Brezsnyev. — EL lenségelnk emlékezetébe kell idézni a történelem tanulságait. Hadd tudják meg, hogy a szovjet emberek egysége éppen akkor nyilvánul meg különös erővel, amikor a fenyegetések nyelvén próbálnak beszélni velük. A szovjet nép összeforrott - sága jelenti szocialista államunk hatalmának megbízható alapját. A hetvenes években a szovjet állam, államunk gazdasági, társadalmi és politikai alapja, még szilárdabbá vált. Elmélyült a szocialista demokrácia, elfogadták az új alkotmányt, a fejlett, érett szocializmus alkotmányát — hangoztatta a többi között Leonyid Brezsnyev,
