Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-23 / 45. szám
Czínege Lajos távirata a szovjet hadsereg Az állattenyésztés tartalékai és haditengerészeti flotta megalakulásának 62. évfordulója alkalmából DM1TRIJ FJODOROV1CS USZTYINOV elvtárs, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere Moszkva Tisztelt miniszter elvtárs! /I hős szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta születésének 62. évfordulója alkalmából a magyar néphadsereg parancsnokai, katonái és a magam nevében elvtársi üdvözletemet, őszinte jókívánságaimat fejezem ki önnek és a Szovjetunió fegyveres erői egész személyi állományának. A társadalmi haladásért küzdő erők mindenütt a világon bizakodással tekintenek a Szovjetunióra, annak fegyveres erejére, amely az imperialista és hidegháborús erők mesterkedései ellenére szilárdan áll ki a népek forradalmi vívmányainak védelméért, a békéért és a nemzetközi biztonságért. Felszabadulásunk 35. évfordulóját ünneplő dolgozó népünk őszinte tisztelete és megbecsülése övezi a szovjet népet, dicső fegyveres erőit, amelyek a hitleri fasizmussal vívott hősies küzdelem során meghozták népünk számára is a sza badságot. Fegyveres erőink, néphadseregünk parancsnokai, egész személyi állományunk büszke arra, hogy szövetségese, fegyvertársa a Varsói Szerződés védelmi szervezetének fő erejét képező szovjet hadseregnek. Az ünnep alkalmából tiszta szívből kívánjuk, hogy a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével érjen el újabb kimagasló sikereket a kommunizmust építő Szovjetunió védelmében, a haladás, a béke és a biztonság megóvásában; a harci és a politikai kiképzésben, harckészültsége fokozásában. Elvtársi üdvözlettel: CZINEGE LAJOS hadseregtábornok, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. A szovjet hadsereg születésnapjára A Szovjetunióban járva sok magyarnak feltűnt már: javakorabeli civil férfiak és nők ruháját gyakran díszítik a katonai kitüntetések színes szalagsávjai. Az érdemrendek és -érmek ma már többnyire idős tulajdonosait a háború után harmincöt évvel is köz- megbecsülés övezi. Észreveszi ezt a külföldi is. A háborús veteránokat megillető tisztelet jelei azt bizonyítják: a szovjet nép számára ma is világos, milyen hatalmas szerepe van a hadseregnek és flottának az ország megvé- delmezésében, az új élet vívmányainak megőrzésében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fegyveres felkeléssel robbant ki, de a béke forradalma volt: Lenin, a szovjet állam megalapítója, békedekrétummal fordult az első világháborúban egymással hadakozó országokhoz. E felhívásra az imperialista hatalmak intervenciója volt a válasz. Ez ellen és a régi rend akkor még nagy erőt jelentő hívei ellen kellett 1918-ban létrehozni a munkás-paraszt Vörös Hadsereget, amely első nagy győzelmét a narvai csatában, a Petrográd ellen törő német csapatok felett aratta. így lett ez a nap a Vörös Hadsereg és a Haditengerészeti Flotta születésnapja, a Szovjetunió állami ünnepe. A szocializmus első országának legnagyobb erőpróbája a Nagy Honvédő Háború volt. A náci Németország és szövetségesei elleni hősies harcban húszmillió szovjet polgár vesztette életét. Emlékük ma is ott ég a szovjet emberek szívében. Mindent a hatékony védelemért! Ez a szovjet katonai politika alapelve. A kommunista párt és az állam vezetői beszédeikben mindenkor hangsúlyozzák: a Szovjetuniónak nincsenek más országokkal szemben területszerző szándékai és nem törnek katonai fölényre. A cél, az erőegyensúly fenntartása, mivel ez az a tényező, amely lehetővé tette az elmúlt másfél évtizedben a nemzetközi enyhülés tendenciáját. Ezért mondhatjuk, hogy a szovjet hadsereg ereje a nemzetközi béke és biztonság záloga is. A Szovjetunió legfelsőbb vezetői — köztük a fegyveres erők parancsnokai — sokszor hangoztatták: országukban a hadiipar fejlesztésében, a katonai kiadások növelésében senki nem érdekelt, sokkal jobban szeretnék a rubelmilliárdokat a gazdaság fejlesztésére, a dolgozók életszínvonalának további javítására fordítani. Ezt azonban akadályozzák az imperializmus agresszív elképzelései, az Egyesült Államok támadó erejének szüntelen növelése, s a kínai vezetés militarista, területszerző politikája. A szovjet fegyveres erők, híven több mint hat évtizedes hagyományukhoz —nemcsak országuk biztonságát szavatolják, de szövetségeseikét is. Egykor, a polgárháború éveiben az internacionalisták között százezer „vörös magyar” harcolt. Ezt a segítséget sokszorosan viszonozta az országunkat a fasizmus alól felszabadító szovjet hadsereg. Hatvankettedik születésnapján köszöntjük szövetségesünket, a Szovjetunió baráti fegyveres erőit! Nagy figyelemmel A szarvasmarha és a juh Jövője AZOK A KUTATÓK, akik a hazai állat- tenyésztés fejlesztésének távlatait elemzik, egyértelműen arra az álláspontra helyezkednek, hogy a következő évtizedekben, de már a közeljövőben is, főként a szarvasmarha-, illetve a juhállományt gyarapíthatjuk. Ezekben az ágazatokba:: ígérkeznek a. fejlesztés számára a legkedvezőbb lehetőségek, itt teremthetők meg legjobban a növekedés feltételei. Közismert tény, hogy az elmúlt években az állattenyésztés egésze erőteljesebben fejlődött a tervezettnél, miközben a növénytermesztés — ezen belül főként a gabonatermesztés — elmaradt a várt színvonaltól. Ez némi feszültséget teremtett a két nagy mezőgazdasági ágazat között. A gabonatermelésnek a tervezettől alacsonyabb eredménye azzal a következménnyel járt, hogy gabonából nem sikerült az exporttervet teljesíteni. Igaz, a nagyobb hústermelés részben ellensúlyozta ezt a kiesést — de csak részben. Ugyanakkor 1979 nyarán — a gyenge búzatermés miatt — nagyon kritikus helyzetbe került az abraktakarmányt fogyasztó állatállomány ellátása. Szerencsére a kukorica magas átlaghozammal fizetett. Így aztán elhárult a vész, nem kellett kényszerintézkedéseket hozni. Kétségtelen tény, hogy a hazai gabonatermelésnek vannak még tartalékai. Két legfontosabb növényünknek, a búzának és a kukoricának termőterülete számottevően nem növelhető ugyan, de a hektáronkénti hozamok igen. S ezért meg is kell mindent tenni. A kérdés csupán az, hogy ha megterem a több gabona, akkpr a gabonaexportot növeljük-e, avagy a gabonát — pontosabban szemes, takarmányt, abraktakarmányt fogyasztó állat- állományt? A végzett számítások, amelyek persze —, mármint a nemzetközi árarányok — változhatnak, azt mutatják, hogy ha nincs sok pénzünk beruházásokra, akkor egyszerűbb, gazdaságosabb a gabonaexport. Bár ennek, a valóságban — a magas sertés- állomány és baromfiállomány, tehát abrakfogyasztó' állatállomány miatt — korlátozottak a lehetőségei. (Arra persze ne gondoljon senki, hogy a sertés- és baromfihús-kivitel előnytelen az ország számára. Ezek az állatfajok; feldolgozott termékek formájában — igaz jelentős többletráfordítások, beruházások árán — lényegesen nagyobb tömegű devizát hoznak a népgazdaságnak, mintha egyszerűen az általuk elfogyasztott szemes terményt értékesíthetnénk.) Mégis, ha minden lehetőséget, tartalékot figyelembe vesszük, akkor a takarmányozás oldaláról közelítve a kérdést, egyértelmű: az összetett gyomrú, a tömegtakarmányt fogyasztó állattenyésztési ágazatok előtt tá- gabbra nyílnak a jövő kapui. A mezőgazdasági és ipari —, de takarmányozásra használható' — melléktermékeket, rétjeink, legelőink termelési tartalékait számítva a hústermelésben hasznosított úgynevezett anyatehenek száma többszörözhető. Ugyanez igaz — természetesen mindkét esetben hosszabb távon — a juhászatokra, a juhállományra is. A szarvasmaríia- és a juhtenyésztés termékeire — ha nem is egyforma mértékben — növekvő hazai igény jelentkezik. Eléggé közismert, hogy a hazai tejfogyasztás nemzetközi szinthez képest az , elmúlt években tapasztalható jelentős haladás ellenére, még mindig alacsony. A nemzetközi mércénél is fontosabb: kicsi a hazai egy főre jutó tej- és tejtermékfogyaszíás a korszerű táplálkozás mércéjével mérve is. Így tehát indokolt a tejtermelés növelése. Ez két módon érhető el: a tehénállomány növelésével, a tehenen- kénti termelés gyarapításával. Mindkét módszerrel élnünk kell, de mindenekelőtt a tehenenként! tejhozamot kell tovább növelni. E téren az elmúlt évek nagyon szép eredmény hoztak. Öt év alatt csaknem ezer literrel nőtt a tehenenkénti éves tejtermelés. Az összetett gyomrú állatok húsa, a piaci felmérések szerint ezután is értékesíthető lesz exportra is. Vágómarhából, vágójuhból — különösen akkor, ha elég rugalmasan tudunk alkalmazkodni a nemzetközi piac minőségi, szállítási, feldolgozási, csomagolási igényeihez — biztonságos, előnyös lehetőségek kínálkoznak hosszú távon is. Az energiaárak jelenlegi magas szintje a mezőgazdasági termelésben előtérbe helyezi a kevésbé energiaigényes technológiákat. Nemzetközi méretekben is elkezdődött, s lassacskán nálunk is elkezdődik az újraértékelése mindannak, ami egy évtizeddel ezelőtt bontakozott kd kofszerű technológiaként. Ezt követeli a költséghozam arányvizsgálata is. Egyáltalán nem lebecsülendő tétel az, ami a kukoricaszár legeltetésével elérhető. Számítások szerint 400 ezer üsző, növendék- és 60 ezer hústehén takarmányigényét fedezné három hónapig a hazai kukoricatermő területeken a kukoricaszár-legelő. Ilyen módon a takarmányozás költsége mintegy 50 millió forinttal csökkenne. Ráadásul 20 ezer hektár felszabadulhatna szántóföldjeinkből a tömeg- takarmány-termesztés alól. Mezőgazdasági nagyüzemeink vezetői nagyon jól tudják — ezt jelzi a tavaly őszi gyakorlat is — hogy a kukorica szárítás nélküli tárolása milyen tetemesen mérsékelheti a takarmányozási költségeket. A szárítás nélkül tárolt kukorica főleg a szarvasmarhatartásban kerülhet felhasználásra. A NÉPGAZDASÁG' IDEI terve azzal számol, hogy az állattenyésztés egészének termelése a tavalyi magas szinten marad. Vonatkozik ez az állatállományra is. Kivételt ez alól a juhászatok képviselnek. A terv előirányzata a juhállomány további .-dinamikus növekedését jelzi: A szarvasmarha- és a tehénállományt pedig a nagyüzemekben kell növelni — legalább olyan mértékben, mint amilyen mértékben a kistermelőknél csökken a szarvasmarhák és tehenek száma. Az állat- tenyésztés tartalékai általában nem köny- nyen tárhatók fel. Különösen nehéz az állatfajok közötti arány gyors változtatása. Az egyes gazdaságok azonban — adottságaikhoz alkalmazkodva — esetenként gyorsabban lephetnek előre. Természetesen az út helyes megválasztása egymagában nem elég. A haladáshoz — a biztonságos előrelépéshez — elengedhetetlen az előrelátás, a számvetés, a módszerek jó kialakítása. Ez azonban szerencsére ma már a gazdaságok zömében eléggé magától értetődőnek tűnik. f. i. Sok tonna mennyiségű sósav at használnak a pácoláshoz a Salgótarjáni Kohászati Üzem ekben. A maró anyag szállítása figyelmet és fegyelmezett magatartást igénye! a dolgozóktól. A napi adagokat a rezsiraktárosok adják ki. Fodor-felvCsarnok a csempegyártáshoz Határidők iajstrcifia Mindtegy 270—280 millió forint értékű munkát végzett eddig szűkebb pátriánk állami építőipari vállalata a Rom- hányi Építési Kerámiagyár nagyszabású beruházásában. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a hátralevő munkák értéke mintegy 25—30 millió forint, kiviláglik: jószerint már csak a tennivalók apraját kell elvégezni a NÁÉV embereinek. Ám ez — természetesen — korántsem jelenti azt, hogy most már fél gőzzel is elérik a célt. Mind az irányítóknak, mind a kétkezieknek csipkedniük kell magukat ahhoz, hogy a hátralevő föladatokat annak rendje és módja szerint,, idejekorán megoldják. ,,Ütemes hiánypótlás' A legnagyobb s egyben legfontosabb munkája a gyártó- csarnok volt a vállalatnak. Több mint 170 millió forint az ehhez fölhasznált anyag és emberi tevékenység értéke. A jókora építmény átadási határideje a múlt esztendő novemberének közepe volt; a meghatározott időben el is kezdhették az átvételt az illetékesek. Mint ilyen nagy munkáknál általában — sajnos — lenni szokott, jócskán maradtak hiánypótlási tennivalók az építőknek, kiváltképp a szakipari és a befejező műveletekben. E ráadásföladatok költsége tetemes összeg, ám a szakemberek szerint — a magyarországi gyakorlat alapján — az elfogadható hányadon belül maradt. Jobbára 30—35 ember dolgozik ezekben a hetekben a hiányt pótló munkálatokon. Az időjárás nem zavarta, nem zavarja őket, mivel belső fogyatékosságokat javítanak: vakolnak, festenek, épület- gépészeti berendezéseket szabályoznak és így tovább. Ezekre a teendőkre is ütemtervet dolgoztak ki: előbbre sorolják azokat a területeket, amelyek rendezettsége a termeléshez fontos. Az ütemterv szerint március végére fejezik be a fogyatékosságok kiküszöbölését. Ehhez mind az emberi, mind az anyagi föltételek adva vannak, így a határidő betartása — alkalmasint — nem ütközik akadályba. Kapkodni sem kellett Egy hónappal későbbre is szabtak egy határidőt a beruházás ütemtervének kidolgozói. Az állami építők ekkorra alakítják ki az úgynevezett fejépületnek a homlokzatát. E feladat megoldására ugyancsak van reális remény; idáig csupán az időjárás viszontagságai miatt nem dolgozhattak az épületrészen. Különösebben kapkodni sem kellett evvel a munkával, merj a homlokzat a termelés szempontjából se nem oszt, se nem szoroz. Szorosabban összefügg a termeléssel a nyersanyagtároló malomház. Ezt az ötvenmillió forintos épületet még a múlt év októberének végére elkészítették a NÁÉV munkásai. Igaz, itt is maradtak hiány- pótlási teendők, viszont valóban elenyésző mennyiségben. Mindössze 150 ezer forint a „foghíjak” eltüntetésének költsége, s ez az 50 millióhoz képest liliputi summa. A fölmerült apró bajok megszüntetését e hónappal be is fejezik. Ugyancsak befolyásolja a termelés menetét — ha nem is döntő mérvűén — az úgynevezett fritteüzem. Ebben a gyárrészlegben csempemázt állítanak elő a későbbiek során. Jelenleg — a NÁÉV-val egyetemben — több vállalat dolgozik az épületen; az összehangolt ütemterv szerint március közepén láthat neki a műszaki átvételnek a beruházó. Ami az állami építőket illeti: építészi és épületgépészi feladatokat oldanak meg a leendő fritteüzemben. A határidőre való befejezés végett az emberek szabad szombatokon is dolgoznak; ezeket a ráadásmunkaórákat — a körülményekhez történő rugalmas alkalmazkodás eredményeképp — a jövőben, munkaínsége- sebb időkben — szabadnap gyanánt kapják vissza. Meredező cölöpök Ebben az évben még néhány kevésbé fontos, ám -említésre érdemes munka vár Romhányban a NÁÉV embereire. Többek közt összesen 6 ezer négyzetméternyi üzemi út betonozása. E teendővel félig már elkészülnek; július végére — a beruházó által kért szakaszokban — egészében átadják az anyagmozgatás köny- nyítésére szolgáló közlekedési pályát. Viszonylag kicsi — 9 és fél millió forintos —, ellenben bonyolult föladat lesz: egy konyha és étterem összeállítása. Ebből az épületből pillanatnyilag csak a cölöpök meredeznek ki a földből. Egy régebbi előirányzat szerint még idén kész kell lenni vele. Viszont a konkrét szerződés megkötését vállalaton kívüli bonyodalmak hátráltatták. Ez az épület,, bár — mint szó esett róla — nem túl na§y, ám sajátos és bonyolult, ezért kíván a szokottnál fokozottabb gondot, figyelmet a főként nagyobb épületek ösz- szeállításához szokott vállalattól. Molnár Pál NŰGRÁD - 1980. február 23., szombat
