Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-22 / 44. szám

✓ Kongresszustól kongresszusig Ember helyett gépek a nehéz fizikai munka könnyítéséért t Ahogy a központban látják Minden vezető ismerje feladatát, és hajtsa végre Interjú a BRG termelési igazgatójával A két kongresszus között tovább csökkent a nehéz fizi­kai munka a termelés és a szállítás legkülönbözőbb te­rületein./ Mind több helyen okos, nagy teljesítményű gé­pek, automaták helyettesítik, könnyítik az emberek munká­ját. Természetesen az emberi erő kiváltása hosszú távú fel­adat, amelynek megoldása csak sok-sok millió forint ér­tékű gép beszerzésével, felsze­relésével válik lehetővé. A 80 ezer dolgozót foglal­koztató kohászatban több mint 25 milliárd forintot fordítot­tak beruházásra a két kong­resszus közötti időszakban. Alapvetően rekonstrukciós fel­adatokat oldottak meg. Elsőd­leges cél vol az évszázados, korszerűtlen Siemens-Martin technológia visszaszorítása. A régi kemencéket, s velük együtt a forró, egészségtelen, poros munkahelyi környeze­tet konverterművekkel, tisz­ta, egészségesebb csarnokok­kal váltják fel. Ez a .techno­lógia lényegesen termeléke­nyebb elődeinél, s alkalmazá­sával szinte teljesen megszűnik a korábbi nehéz fizikai mun­ka. A Lenin Kohászati Mű­vekben és a Dunái Vasműben a konverterüzemek építése félidejéhez érkezett. Nagyot léptek előre a kovácsolás gé­pesítésében is. A nehéz mun­kadarabok forgatásával páro­suló kovácsolás, amelynél a munka minősége kizárólag a kétkezi munkás ügyességén és erején múlik, ma már csak Diósgyőrött és a Ganz-MÁ- VAG-ban él, a többi kohászati üzemben megoldották gépesí­tését. Az öntőmunkások nehéz fizikai munkáját automataso­rok felállításával könnyítették, egyebek között á Magyar Va­gon- és Gépgyárban. A hazai szénbányákban az elmúlt öt évben több mint hárommilliárdot fordítottak a munkahelyek gépesítésére. Minden dolgozóra 600 ezer fo­rint értékű új gép jutott. A mélyművelésű szénbányákban Ezekben a hetekben ország­szerte megtartották a mun­kásőrség hagyományos egy- séggyűléseit. Értékelték azok munkáját, akik munkájuk, hivatásuk gyakorlása mellett önként vállalták a fegyveres szolgálatot társadalmunk rendjének, szocialista vívmá­nyainak védelmében. A mun­kásőrség tagjai anyagi ellen­szolgáltatás nélkül, szabad. idejüket áldozzák azért, hogy párt. megbízatásuknak eleget tegyenek. Ezért állapíthatták meg az egységgyűléseken, hogy tovább nőtt a munkás­őrök társadalmi elismerése, egyaránt helytálltak munka­helyi, társadalmi, gazdasági és szolgálati kötelességük tel­jesítésében. Munkásőrnek lenni —meg­tiszteltetés. A munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség legjobbjaiból állá testület, melynek személyi ál­lománya örvendetesen fiata­lodik. A munkásőrség tagjai­ét év alatt 30—40 százalékkal nőtt a termelési munkafolya­matok gépesítettsége. Egyebek között 70 kombájn és 50 ön­járó biztosítóberendezés dol­gozik a bányákban. Ma már a jövesztésnek 65, a felrakás­nak 85, a szállításnak pedig 96 százaléka gépesített. Lyu- kóbányán például — a munka jelentős könnyítése inellett — termelési rekordot is eredmé­nyezett a gépesítés. Az or­szágban elsőként már két íz­ben küldtek a felszínre egy év alatt egymillió tonna szén­nél is többet. A következő esz­tendőkben elsősorban a vágat­hajtások gépesítése és a sze­mélyszállítás korszerűsítése a fő feladat a hazai bányászat­ban. A több mint félmillió dol­gozót foglalkoztató gépiparban, a két kongresszus közötti idő­szakban 56 millió forintot for­dítottak beruházásra. Jelentős eredmény, hogy minden 100 forintból 69-et új gépekre köl­töttek és csak 25-öt építésre, illetve hat forintot tervezésre. Ennek ellenére még mindig több tízezer régi, nehezen ke­zelhető eszterga dolgozik az országban, amelyeken a mun­kadarabok állítása, forgatása meglehetősen nehéz fizikai munkát igényel. Mind több vállalat tér át fokozatosan a legkorszerűbb technikára. A csepeli üzemekben például már több miniszámítógép-ve- zérlésfi szerszámgép dolgozik. A technológiai korszerűsítés­re, gépesítésre elsősorban azgni-vállalatoknál költötték a legtöbbet, amelyek részt vet­tek a kiemelt fejlesztési prog­ramok megvalósításában. Au­nak csaknem egy harmada a KlSZ korosztályába tartozik. Fiatalok és idősebbek együtt vesznek részt a kiképzéseken és gyakorlatokon, közös mun­kájukban testet ölt forradal­mi hagyományaink ápolása, a jelenért és a jövőért érzett közös felelősségtudat. A nagyüzemekben, terme­lőszövetkezetekben, a gazda­sági éiet minden területén csatlakoztak a munkásőr- kollektívák a kongresszusi és felszabadulási versenyhez. Nem kétséges, hogy munkás­őreink be is váltják adott szavukat, s nem is csak a munkahelyükön. Az elmúlt öt esztendő kikép­zési és gyakorlati feladatai­nak valóra váltásáért a hód­mezővásárhelyi városi egység hatodik, a Mecseki Szénbá­nyák egysége, a dunaújvárosi városi egység, a pásztói és a ta­más: járási egység ötödik al­kalommal nyerte el a megyei parancsnokság „Legjobb ön­tomata gépsorok százai álltak munkába a Medicornál, az Ikarusban, a Videotonban, a győri Rábában, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Üze­meikben szalagszerű szerelő­munka folyik. A következő években nagyobb hangsúlyt helyeznek a termelőeszköz­gyártás modernizálására, bő­vítésére, így az eddigieknél több, korszerűbb szerszámgép kerülhet majd a hazai üze­mekbe az elavult berendezések felváltására. A nehéz fizikai munka könnyítését, az egyre csökkenő munkaerő pótlását, s ezzel párhuzamosan a kiszolgálás gyorsítását, színvonalának ja­vítását tűzte célul a kereske­delem ötéves fejlesztési prog­ramja is. Eddig 4,4 milliárd forintot fordítottak a kereske­delem és a vendéglátás gépe­sítésére. Különösen az áruszál­lításban és -raktározásban ér­tek el biztató eredményeket. Sokat segített a konténerek bevezetése, elterjesztése. öt év alatt néhány ezerről 40 ezerre nőtt a kereskedelmi szállítótartályok száma. Csak­nem 4 ezer üzletbe ezekkel fuvarozzák az áruutánpótlást. A FŰSZERT és a KÖZÉRT megrendeléseinek 70 százaléka már ezzel a módszerrel kerül a boltokba. Az ilyen fuvaro­zás az áruk ötszöri-hatszori rakodását teszi fölöslegessé, több millió tonna cipelésétől, emelgetésétől mentesíti a szállítókat. Az utóbbi években épült, korszerű, nagy raktárak többségében is ismeretlen már a nehéz fizikai munka. Szin­te az egész nagykereskede­lemben könnyen mozgatható, rakodólapokon tárolják, azo­kon szállítják a különféle árukat. A raktári munkát 600 ezer ilyen rakodólap és több mint 1500 targonca segíti. A Cipőbolt Vállalat új törökbá­linti raktárában már a tar­goncavezető is fölösleges, hi­szen a kiszolgálást, szállítást, raktározást teljesen automati­zálták. álló egység” címet és ván­dorserleget. Munkásőrségünk a nemzet­közi összehasonlításban is Sizép eredményeket ért el. A szocialista országok hasonló szervezetei között folyó ver­senyben az NDK Munkásőr­ségének vándorzászlaja egy évre a veszprémi városi egy­séghez, a Csehszlovák Népi Milícia zászlaja pedig a tatai városi egységhez került. A testület tagjai hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulója és a munkásőrség fennállásának közelgő ne­gyedszázados jubileuma al­kalmából gyűjtik, ápolják a munkásőrség emlékeit, ha­gyományait. Zalaegerszegen, Miskolcon, Budapesten, Bé­késcsabán, Hódmezővásár­helyen és Kőszegen nyíltak munkásőr-emlékszobák, ahol a legfiatalabbak is megis­merkedhetnek az egységek életével, történetével. B. I. A BUDAPESTI Rádiótech­nikai Gyár salgótarjáni gyár­egysége eddigi tevékenységé­nek, jelenlegi feladatainak re­ális megítélése céljából meg­kértük a vállalat központjá­nak illetékes vezetőjét, Peter- le Ferenc termelési igazgatót, hogy a megye, valamint a gyár dolgozóinak tájékoztatá­sa, valamint az új követelmé­nyekhez való igazodás céljá­ból válaszoljon kérdéseinkre. — A gyáregység eddigi te­vékenységét az évenkénti gyors termelésnövekedés jel­lemezte. Ez bizonyos tekin­tetben nehezítette a minden­re kiterjedő, alapos munka- és üzemszervezést, a zavartalan, a folyamatos, a tervszerű és gazdaságosabb termelés meg­valósítását. A követelmények 1980-ban tovább növekedtek, ön szerint képes-e a kollek­tíva megbirkózni az ez évi 15 százalékos termelésnöve­kedéssel, figyelembe véve az 1979-ről áthúzódó adósságot is? — Kétségtelen, hogy a sal­gótarjáni gyáregység eddigi tevékenységét az évenkénti gyors termelésnövekedés jel­lemezte. De a salgótarjáni gyár­egység a BRG-nek a legfia­talabb, legjobb körülmények között tevékenykedő gyára, ahol a biztosított eszközök jó felhasználása már eleve az át­lagosnál nagyobb hatékonyság realizálását feltételezi. A he­lyi munka- és üzemszervezés­nek ezt az átlagon felüli ter­melékenységet kel] biztosíta­nia. A fentiek következtében a látszólag nagyobb termelés- növekedés nem késztette a dolgozókat az átlagtól nagyobb erőfeszítésre. . A növekedés benne volt a gyár technoló­giai adottságaiban. Ennek el­lenére az elmúlt évben lénye­gesen elmaradtak kitűzött programjuktól. Az elmaradást természetszerűleg nekik kell pótolniuk, és az ehhez szük­séges munka* és üzemszerve­zési intézkedéseket megvaló­sítaniuk. — Mire alapozza, mivel bi­zonyítja a megvalósítás lehe­tőségét? — Megítélésem szerint az idei feladattal meg kellene birkózniuk, annál is inkább, mert az eddig Salgótarjánban gyártott termékek egy részét a budapesti gyáregységhez cso­portosítjuk át Hatására a termelékenység jelentősen nö­vekedhet, mert viszonylag ne­hezen gyártható és sokrétű gyártmánycsaládot hozunk el Salgótarjánból. Ennek követ­keztében á profil ott leszű­kül, és a tömegszerűség a termelésben növekszik. Ily módon kíván a központi ve­zetés segítséget adni a gyár­egység sorainak rendezéséhez. — Kérem, közölje a salgó­tarjáni vezetők és dolgozók munkájává: kapcsolatos hiá­nyosságokat, sebezhető ponto­kat! — A központ eddig is a lehető legnagyobb önállóságot biztosította a salgótarjáni kol­lektívának. Az ottani vezetés­nek az a feladata, hogy meg­találja a kulcspozíciókra al­kalmas embereket. A központ részéről — a szaktudás mel­lett — a legdöntőbb követel­mény, hogy minden vezető ismerje saját szakterületét, fel tudja mérni az ottani felada­tokat, és a vállalt kötelezett­ségeit határidőre, maradék nélkül^ teljesítse. Ezen feltéte­lek megvalósítása esetén biz­tosítva, látom, hogy a kívánt hatás bekövetkezik. — Az előbb már említet­tem, hogy 1979-ben a salgó­tarjániak legnagyobb problé­mája a programtól való elma­radás volt, holott a teljesítés­hez szükséges eszközök akkor is rendelkezésükre állottak. Ennek ellenére az ígért ha­táridőket ismételten nem tel­jesítették, s ez komoly válla­lati problémákat is jelentett. — A hibák megszüntetése érdekében mit kell tenni a salgótarjániaknak? — Egyedül azt a követel­ményt kellene megvalósítani­uk, hogy minden vezető ma­radéktalanul ismerje saját te­rületét, a feladatokat mérje fel precízen, és azokat határ­időre, fegyelmezetten hajtsa végre. — Valamelyest csökkent, de még mindig elég gyakran pa­naszkodnak a dolgozók az importalkatrész hiányossága­ira, rapszodikusságára. E te­kintetben várbató-e valami­lyen előnyös változás és mi­korra? — Az előbbivel kapcsolatos dolgozói panaszok jogosak, ezek döntő többsége azonban a gyáregységen kívülálló okokra vezethető vissza. A' je­lenlegi országos rendszerben az importalkatrészeket igen hosszú átfutási idővel kell megrendelni, ami sokszor pon­tatlanságra vezet. A legna­gyobb hiba, hogy a megren­delt anyagok sem érkeznek meg a visszaigazolt határidő­re. Ez ellen sem a gyáregy­ség, sem a vállalat tenni nem tud. mert az esetleges kötbé­rezés csak bizonyos kárenyhí­tést jelent, de anyagot nem. Javulás csak hathatós köz­ponti intézkedésektől várható, egy esetleges készletező vál­lalat létrehozásával. Utóbbi­ról viszont egyelőre nincs tu­domásunk. — Nem átvállalva a salgó­tarjáni vezetők és dolgozók felelősségét, nem csökkentve kezdeményezőkészségüket, a központ milyen területen tud és kíván segítséget nyújtani a feladatok hatékony, gazda­ságos megvalósításához? — A központi vezetés min­den gyáregységnél a minél szélesébb körű önállóság al­kalmazására törekszik. Emel­lett vannak bizonyos funkcio­nális igények, amelyeket a központ igyekszik maradékta­lanul biztosítani. Ezek közül megemlítem a tavalyi mérési probléma megoldását, mely munkálatokra öt hónapon kér resztül a központból biztosí­tottunk szakembert. Hasonló­képpen segítjük az anyaggaz­dálkodás gondjainak a meg­oldását. Átmenetileg, közvet­lenül a központból irányítjuk a helyi anyaggazdálkodást, ily módon tehermentesítjük az illetékes vezetőt, módot adunk arra, hogy az erőket a követ­kező negyedév feladatainak megoldására fordíthassák. — venesz — Termékeinek jelentős részét konvertibilis valutáért expor­tálja a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyáregysége. A korszerű berendezésekkel előállított cikkek minőségét az üzemben dolgozó szakemberek garantálják. — kj — Pártmegbízatása: munkásőr Belső tartalékaink A szerződéses fegyelem Az impozáns épületek lát­ványa, a minden igényt ki­elégítő orvosi berendezések bemutatása megnyugtat, örömmel tölt el; lám, az ösz- szefogás, a gondos munka nem marad eredmény nélkül. A balatonfüredi szívkórház bő­vítéséről szóló televíziós tu­dósítás azonban ' mégsem „happy end”-el zárult. Hiába volt ugyanis az áldozatkész munka, mert a bővítés egyik alvállalkozója, a pécsi liftsze­relő vállalat — miután ten­gelyhibás felvonókat kapott — nem tudta teljesítem szerző­désben vállalat kötelezettsége­it, így az új kórházrész átadá­sa feletti öröm sem lehetett teljes. A beteg emberek gyó­gyításával foglalkozó intéz­mény számára a hibátlanul működő lift létfontosságú be­rendezés, ha nem működik, vagy — mint Balatoníüreden történt — fel sem tudják sze­relni, olyan láncszem esik ki a gépezetből, amelynek a gyó­gyításhoz ugyan látszólag ke­vés köze van, de nélküle aka­dozik, csaknem lehetetlenné válik a kórházi dolgozók mun­kája. Valaki, valahol tehát nyilvánvaló mulasztást köve­tett el, egészen pontosan, nem teljesítette vállalt kötelezettsé­gét... A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium az ága­zat tavalyi tevékenységét be­mutató tartalmas összeállítását lapozgatva olvasom a követ­kező sorokat: „Fejlődés mu­tatkozik a több éves szerződés- kötésekben, a szerződéses fe­gyelem terén elért javulás azonban nem kielégítő.. Vál­tozatlanul sok probléma adó­dik a szerződésekben rögzí­tett feltételek — minőség, mennyiség, határidő — be nem tartása miatt...” Még egy példa, szintén a te­levízió tudósítása alapján. A színhely a Tudományos Aka­démia, a belkereskedelem tár­cavállalatainak országos ta­nácskozása. Csodálkozom és szinte felfoghatatlannak tűnik számomra, hogy a miniszter­nek, az ország nyilvánossága előtt kell figyelmeztetnie a vállalati vezetőket munkájuk alapvető hibáira és felszólíta­ni őket, változtassanak szem­léletükön. A vállalatok több­/ sége ugyanis a tanácskozás időpontjáig még nem kötötte meg az 1980-ra vonatkozó szerződéseket. Az eddigiek is bizonyítják, hogy valami nincs rendben, vállalataink egy része rosszul értelmezi az országon belüli együttműködést, a hazai koo­perációkra, közös gyártásokra, beruházásokra, stb. vonatkozó szerződések „játékszabályait”. Az előírtnál gyengébb mi­nőségű a kapott áru? Ugyan kérem, dehogy kérünk felelős­ségre vonást, hiszen holnap ve­lünk is megtörténhet ugyan­ez. .. Nem kötjük meg a szer­ződéseket? Miért kell ilyen je­lentőséget tulajdonítani en­nek? Az élet megy tovább és papíron utólag is ráérünk rög­zíteni az adatokat. Legfeljebb a választék lesz egy kicsit sze­gényesebb. az üzletek ettől még nem zárnak be, valamit mindig lehet vásárolni... Ezeket a mondatokat a gya­korlat példái sugallták, az egyes vállalatok bizonyára vé­rig sértődnének, ha ilyen kije­lentésekkel, szemléletmóddal jellemeznénk őket. Mert azt mindenki elismeri, hogy „ál­talában” ilyen a helyzet, hogy a hazai együttműködést közel sem jellemzi az a határozott­ság, tervszerűség, korrektség és minőségi munkára való tö­rekvés, mint ugyanezen ter­melői egységek külföldi part­nerekkel fennálló kapcsolatait, de az önvizsgálatig csak ke­vesen jutnak el, a fogyatékos­ságok feltárásáig, a hibák be­ismeréséig felelősségre vonásá­ig még ennél is kevesebben. Az MSZMP kongresszusi irányelvei világosan és egyér­telműen fogalmazzák meg, hogy gazdaságpolitikánk alap­vető célja a népgazdaság terv­szerű és kiegyensúlyozott fej­lődésének biztosítása: „Az or­szágos feladatok kialakításá­ban, megoldásában jobban kell építeni a vállalatokra, á szö­vetkezetekre, amelyek önálló, felelős munkájától, vállalkozó­szellemétől gazdálkodásuk eredményességétől döntő mó­don függ gazdasági előrehala­dásunk.” Fejlődésünk egyik alappillére tehát adott. A párt, az ország népe, az eddigi ered­mények alapján, bizalmat sza­vazott, önállóságot biztosított a nyugodt építőmunkához. A képzeletbeli mérleg azonban csak akkor fog egyensúlyba állni, ha a másik oldal, vagy­is a vállalatok tevékenysége, mindennapos munkája is eb­ben a szellemben zajlik. A felelőtlenség, a szerződéses fe­gyelem be nem tartása nem­csak egyszerűen mások becsü­lettel végzett munkájának eredményességét veszélyezteti, hanem népgazdaságunk szá­mára is gondokat okozhat. K. H. J. 1 NÓGRÁD — 1980. február 22., péntek 3 i

Next

/
Thumbnails
Contents