Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-22 / 44. szám

Kisgalériák tájékán Cannes-i nagydíjas magyar-francia filmben Budapesti találkozás Isabelle Huppertfel Balról: Isabelle Huppert r Szó se róla, Nógrádban sem állunk éppen rosszul — sőt, a kiállítások számát és a lá­togatottsági adatokat tekintve még jól is állunk —, ha a vi­zuális kultúra adott szintjét csupán a regisztrálható szá­mokkal mérjük. Régen bebi­zonyosodott azonban, hogy a különböző intézmények ál­tal följegyzett adatok nyújta­nak ugyan bizonyos tájékoz­tatást elsősorban a közműve­lődés munkásai számára — s ez talán szükséges is —, de távolról sem jelzik a vizuális kultúra létező gondjait. Sőt, bizonyos mértékben eltakar­ják azokat. Hiszen országom gond, hogy miközben az utób­bi években például különösen a képzőművészeti kiállítások elburjánzásának vagyunk ta­núi, értékelésükre, kritikai fel­dolgozásukra, hatásuk vizs­gálatára kevesebb energia jut a kelleténél. Miközben tehát növekedett a tárlatok száma, olyannyira, hogy már-már követhetetlenné vált a folya­mat, hatásuk a vizuális kultú­ra fejlesztésében csökkent, vagy legalábbis nem volt ezzel arányban. Gondjaink éppen itt a legnagyobbak. A kérdéskörből most csak egyetlen dolgot emelünk ki, az úgynevezett kisgalériákról szólunk. Előrebocsátva, ön­magában örvendetes, hogy számuk Nógrádban is szapo­rodott, jelenleg mintegy húsz kisgalériáról szólhatunk, s legalább huszonöt helyen rend­szeresen (kéthavonként bizto­san) rendeznek képző- és iparművészeti kiállításokat. A balassagyarmati Horváth End­re Galérián túl (ez már-már '„nagy” galéria) működik kis- galéria Salgótarjánban az ifjúsági-művelődési házban, a Kohász Művelődési Köz­pontban, a Bolyai János Gim­náziumban, az oktatási igaz­gatóságon, a ZIM-ben, a me­gyei kórházban, továbbá a ba­lassagyarmati kórházban, Szé- csényben, Pásztón, Rétságon, Nagybátonyban, valamint Cereden, Magyarnándorban, Palotáson, Örhalomban, So­moskőn. Mindjárt tegyük azonban hozzá, közülük leg­feljebb tíz alkalmas arra, hogy önálló programot képzeljen el, nyolc-tíz galéria pedig ele­ve csak úgynevezett másodbe­mutatókat tud rendezni, ván- doroltatott anyagokat mutat­hat be. Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen mindez fel­tételeikből következik, s meg­felelő előkészítéssel ezek a bemutatók is lényegesek lehet­nek az adott község lakossága számára. A jelenlegi közmű­velődési gyakorlatban — ez alól a megyei szolgáltatási program sem volt eddig kivé­tel — nem véletlen a tárlatok számának elszaporodása. Sok esetben ez a legolcsóbb — és „nem ráz”. Viszonylag „látvá­nyos” programot jelent, meg lehet hívni a művészt, meg­nyitót lehet rendezni kisebb- nagyobb számú közönséget mozgósítva. így a rendező köz- művelődési intézmény is „jól jár”, de — teszem azt — a meghívott szocialista brigád is, mindkettő jó pontot sze­rezhet magának az egyszeri alkalommal. (Természetesen, vannak valóban hatásos ki­állítások is, ahol művész-kö­zönség találkozók tárlatve­zetések szolgálják a vizuális kultúra fejlesztését, azonban ez ma még nem általános gya­korlat ezeken - a helyeken sem.) Az a kérdés is fölme­rülhet, „termel-e” annyi szín­vonalas művet az adott táj­egység képzőművész-közössé­ge, mint amennyit a nagy számú kiállítási gyakorlat igényel. S mennyire érdekel­tek a művészek ebben a több­nyire kompenzáció nélküli, vagy esetenként máshol kom­penzált termelésben. Az is tény, hogy a kisgalériák egy részét bizony csak nagy jóin­dulattal lehet annak nevezni, feltételeik, adottságaik alap­ján egyáltalán nem. (Például még a balassagyarmati Hor­váth Endre Galériának is ne­vetséges nyitvatartási ideje van, anyagi feltételek hiányá­ban, hogy egyéb adottságait ne is említsük.) Ogy látszik tehát, hogy itt is igaz a mondás, miszerint kevesebb talán több lenne. Arra lehetne, többi között, törekedni, hogy mind több galéria váljon az adott helyen bizonyos értelemben műhely- lyé, növelje — amint arra pél­da is van — például saját törzsanyagának vándoroltatá­sával kisugárzó szerepét, nem ártana némi „szakosodás” sem, valamiféle munkameg­osztás a tárlatok tömkelegé­ben, és így tovább. Annak örülünk, hogy olyan helységekbe is eljut a képző- és iparművészet, ahol erre eddig még nem volt lehetőség. Különösen az iparművészeti bemutatók szerepét emeljük ki. Az iparművészeti kamara­kiállítások az életmód szerve­zésében, az életforma alakítá­sában különösen fontos sze­repet játszhatnak s ezekből a tárlatokból — a megyei adott­ságokat tekintve is — többet lehetne a jövőben rendezni. T. E, Újsághír: február 18-án Ta­tán a Mészáros Márta rende­zésében készülő magyar—fran­cia koprodukciós film utolsó jeleneteit is elkészítették. A főszerepek egyikét alakító Isa­belle Huppert — az 1978-as cannes-i nemzetközi filmfeszti­vál legjobb női alakításának díjával kitüntetett művésznő — már néhány nappal koráb­ban elrepült Magyarországról. • A nemzetközi filméletben is egyre magasabb árfolyamon jegyzett filmcsillag a legna­gyobb jóindulattal sem nevez­hető jó interjúalanynak. Ügy is mondhatni, széles ívben ke­rülte az újságírókat, fotózni is alig-alig engedte magát. Hogy nekem mégis sikerült néhány mondatot váltanom vele, ab­ban Horváth Zsolt, a MAFILM sajtófőnöke — és francia nyelvtudása — volt a „lu­das”. — 1974-ben állt először a kamerák elé. Azóta hány al­kalommal szólították felvétel­hez? — Huszonnégy alkotásról be­szélhetek befejezett * múlt idő­ben, a jubileumi — azaz a hu­szonötödik — munkálatai vi­szont megszakításokkal már több, mint két éve folynak. „A paradicsom kapui” a cí­me, s egy prostituáltat for­málok meg benne. A marato­nira nyúló film forgatását fél­beszakítva utaztam az önök országába. — Milyen kapcsolata volt ezt megelőzően a magyar fil­mesekkel, és hogyan értékeli az utóbbi évek magyar film­termését? — Néhány élvonalbeli szín­művésszel már korábban is ta­lálkoztam. így például film­beli partneremet, Monori Li­lit is megismerhettem két év­vel ezelőtt. Őszintén mondha­tom, nagyra értékelem alakí­tásait, ugyanígy több magyar filmről is jó véleményem ala­kult ki. Különösen a Francia- országban munkáival komoly sikereket arató Mészáros Már­ta, valamint Kézdi Kovács Zsolt munkái tetszenek. — Hogyan jött létre a meg­állapodás az „Örökség”-beli játékáról? — Egy évvel ezelőtt talál­koztam először Párizsban a rendezőnővel. Már akkor vál­tottunk néhány szót erről a lehetőségről — az 1936 és 1944 — között játszódó tör­ténetben Isabelle Huppert egy szerelmi háromszög harmadik tagja, aki gyermeket szül a gazdag, de utód nélküli há­zaspár számára, amely kezdet­től ’ fogva szimpatikus volt számomra. A forgatókönyv­tervezet és a nekem szánt fi­gura egyaránt fölkeltette kí­váncsiságomat. A megállapo­dás viszonylag könnyen meg­született, az időpontok egyez­tetése viszont jóval több ne­hézséggel járt. — Az „Örökség” felvételei­nek elkészülte után milyen további feladatok várják? — Kellemes gondjaim van­nak, bőven válogathatok. Én azonban mindenekelőtt „A paradicsom kapui”-t szeret­ném végre befejezni. Csak azután döntök: hol és mikor állok ismét a kamerák elé. Jocha Károly ; A Monteverdi Kamarakórus hangversenye Balassagyarmaton Ábécéskönyv 1716-ból ' Az OKISZ Monteverdi Ka- sen 1976-ban „Fesztiválkórus imarakórusának hangversenyé- diplomával” tüntették ki,, re kerül sor február 23-án 1979-ben Hangversenykórus Balassagyarmaton, a Mik- minősítést szereztek. A VIII. száth Kálmán Művelődési Bartók Béla nemzetközi kó- Központban, a Rózsavölgyi nisverseny XX. századi ver- Márk Zeneiskola ifjú zeneba- senyágában különdíjat kaptak, rát klubja és a művelődési 1979-ben pedig a spittali központ szervezésében. Vezé- nemzetközi versenyen máso- nyel Hraschek Katalin és dik és harmadik helyezést ér- Méhes Imre. Közreműködik tek el. A versenyeken túl Fogarasi Béla (gitár), Veres számos hangversenyen, rádió- István (fuvola), Nagy Gábor és tv-szereplésen bizonyítot- (zongora). Műsoron Palestri- ták magas szintű felkészültsé- na, Marenzio, Certon, Bért- güket. Kollár Éva vezető kar- rand, Dowland, Monteverdi, nagy mellett két tehetséges Brahms, Bartók, Kodály, Bár- fiatál működik, akik 1978-ban dós Lajos-művek szerepelnek, szerezték diplomájukat a Ze- Az Ipari Szövetkezetek Er- neakadémián. A hangverse- kel Ferenc Művészegyüttesé- nyen most ők vezetik az nek Monteverdi Kamarakóru- együttest, s Méhes Imrét, a sa 1972-ben alakult Kollár Rózsavölgyi Márk Zeneiskola Éva karnagy vezetésével. Az- tanárát már régebbről ismerik óta hazai fórumokon a leg- a balassagyarmatiak. Csakúgy, rangosabb együttesek között mint Fogarasi Bélát és Veres szerepel. Országos minősítő- Istvánt, a zeneiskola tanárait. ÜA szláv nyelv ábécésköny­ve” című, 1715-ben nyomta­tott, cirillbetűs könyvritkaság­ra -az Ukrán Tudományos Aka démia Ivovi tudományos könyvtárának munkatársai bukkantak rá. Eddig úgy vél­ték, hogy az idők során a könyv elpusztult, és egyetlen példánya sem maradt ránk. A legendás ábécéskönyv zseb formátumú kis kötet; gra- vür és különböző díszítmé­nyek ékesítik, és az ószláv ábécét tartalmazza. A könyv Szupraszlban készült, a XVII. század végétől a XIX. szá­zad elejéig fennállt belorusz nyomdában. Ezalatt több mint 300 kiadvány jelent meg itt, egyházi szláv, belorusz, orosz, lengyel, latin és litván nyel­ven. Mintegy száz közülük ci­rillbetűs kiadvány. ILLAGO . gárdonyi Géza müvének képregényvaltozata Feldolgozta: MÄRKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÖRAD ERNÜ Nyugdíjasok utazási klubja t A prágai Smichov negyedi — Már az egész országot A klubtagok maguk készf­fémipari kultúrház klubhe- bejártuk autóbusztúrákon, tik elő a programokat, s az lyiségeiben három hatvan- sőt együtt voltunk az NDK- előadók között gyakran sze­li etven év körüli férfi és öt ban is — folytatja Sona repelnek a klub tagjai. Az nő üli körül az asztalt és Venclová. — Tavasztól őszig érdeklődők múzeumokba, láeghívókat postáznak. Mind- minden héten útnak indu- hangversenyekre és közös sé- nyájan a nyugdíjasok utazá- lünk. A résztvevők féláron fákra járnak. Hetenként egy- si klubjának tagjai, s a havi utazhatnak, mert a fémipari szer rendszeresen találkoznak programot tartalmazó mű- . kultúrháztól támogatást ka- a klubdélutánokon. A klub- sorfüzeteket borítékolják. punk. Több társasutazásun- ba meghívnak orvosokat és — Legelőször tizenegy év- kát kirándulótúrákkal is egészségügyi dolgozókat is, vei ezelőtt gyűltünk össze, színesítettük. Megmásztuk akik az idős emberek egész­amikor a csehszlovák rádió például a kétezer méter ma- ségügyi problémáiról és élet- az új klubba hívta meg a gas szlovákiai Roháce hegy- rendjéről tartanak előadáso- prágai nyugdíjasokat — me- csúcsot is. kát. Egy-egy klubdélutánon séli a nyugdíjasok utazási . kiránd..lásokat túrákat bemutatják a klubtagok Venclová'* ErÄleV ogo-ín múzeumlátogatásokkal is ősz- konyhaművészetüket, vagy Venclová. Eredetileg 280-an .... ° úszni járnák együtt a fedett jelentkeztek, ma már 600-an J uszodába, vagyunk, s a tagság átlagos — A lehető legtöbbet sze- Az elmúlt tíz év folyamán életkora 73 év. Sok nyugdí- retnénk tudni arról, amit 900 rendezvényt szerveztek, s jasklub van az országban, meg akarunk .tekinteni, ezért e rendezvények látogatóinak de a mi klubunk egészen kü- is gyűltünk össze a fémipari száma elérte a 39 ezret. De itt lönleges. Elsősorban azért kultúrház klubhelyiségeiben, nem a számok fontosak. A jött' létre, .hogy lehetővé te- ahol ismeretterjesztő filme- fontos az, hogy a klubban az gye az idős emberek számára két vetítünk, vetélkedőket, idős emberek nincsenek egye- a közös társasutazásokat. Az beszélgetéseket, művészet- dűl, új barátokra lelnek, s elmúlt tíz év során a nyug- történeti és régészeti előadá- megmarad jó közérzetük és díjasók utazási klubja 270 sokat szervezünk — magyar érdeklődésük a világ dolgai társasutazást szervezett. rázza Sona Venclová. iránt. i...BUDÁN EGBEKIAí,TO GAZSÁG TÖRTÉNT. TÖRTÉNT PEDIG MINDEZ f^js^t. esztendőben, , SZEPTEMBER PÁVÁNAK MÁSODIK.NAPIAM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents