Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
Khomeín* rendelkezése Baniszadr Irán katonai főparancsnoka Khomeini ajatollah, Irán vallási és politikai vezetője kedden Abol Hasszán Baniszadr elnököt nevezte ki az iráni fegyveres erők főparancsnokává — jelentette rö" vid közleményben a Pars hivatalos iráni hírügynökség.- Mindeddig a jelenleg kórházban fekvő főpap töltötte be a hadsereg-főparancsnoki tisztet. Az elnökhöz intézett üzenetében Khomeini hangsúlyozta: a kinevezés azért vált szükségessé, mert „Iránnak ebben a kényes időszakban a hatalom nagyobb fokú központosítására van szüksége”. Az ajatollah felszólította az elnököt, hogy az iszlám elveinek megfelelően hajtson végre átszervezést a hadseregen belül. Az elmúlt év decemberében népszavazáson jóváhagyott új iszlám alkotmány 110. cikkelye szerint Khomeini mint a hadsereg főparancsnoka rendelkezett azzal a joggal, hogy hadat üzenjen, békét kössön, valamint ő nevezze ki a vezérkari főnököt és a „forradalmi gárdák” vezetőjét, csakúgy, mint a nemzetbiztonsági tanács tagjait. Baniszadr keddi főparancsnoki kinevezése nyilvánvalóbbá teszi. hogy örökli Khomeinitől ezt a széles hatalmi jogkört. Megfigyelők szerint ez a lépés tovább erősíti az elnök amúgy is növekvő tekintélyét, aki megválasztása után már jelezte, hogy tervezi, a hadsereg átszervezését, s ezzel a feladattal egy munkacsoportot bízott meg. * Kedden délben négynapos franciaországi tartózkodás után elutazott Párizsból Sza- degh Ghotbzadeh iráni ' külügyminiszter, aki az exsah tevékenységének kivizsgálására alakuló bizottság feladatairól és létrehozásának feltételeiről tárgyalt , Nyugat-Európában. Teheránban már bejelentették, hogy a vizsgáló bizottsággal kapcsolatban Ghotbzadeh beszámolójának meghallgatása •után döntenek az iráni hatóságok. Ghotbzadeh franciaországi megbeszéléseit végig némi rejtély övezte, és kedden még olyan hírek is felröppentek, hogy titokban Hamilton Jordánnál, a Fehér Ház főtitkárával is találkozott, méghozzá két ízben. A külügyminiszter az Orly repülőtéren, távozása előtt, cáfolta ezt a hírt, előzőleg pedig egy tévéinterjúban úgy nyilatkozott: nem hiszi, hogy az amerikai túszok szabadon bocsátására két héten belül sor kerülne, mint azt az ENSZ-ben mondották. A vizsgáló bizottságnak — jegyezte meg — különben sem az a célja, hogy a túszokat szabadon bocsássák, és akik erről nyilatkoznak az ENSZ- ben, felelőtlenül beszélnek. Egyelőre az első lépést kell megtenni, ami a bizottság ösz- szetételének meghatározása (MTI) Szabadok a Salvadori túszok Szabadon bacsátották a még fogva tartott két spanyol diplomatát és elhagyták a San Salvador-i spanyol nagykövetséget a „Február 28-a Népi Liga” elnevezésű szervezet tagjai hétfőn. A baloldali gerillák eredetileg 12 személyt ejtettek foglyul, követelve 23 bebörtönzött társuk kiszabadulását. Hosszas tárgyalások után tíz túszért cserében a Salvador! kormány szabadon bocsátott 17 gerillát. A spanyol nagykövetség elhagyásáról és a diplomaták elengedéséről hétfőn este egyeztek meg a kormány és a gerillák képviselői. Arról nem érkezett jelentés, hogy mi történt a még börtönben levő hat gerillával, akiknek a szabadon engedését a követség elfoglalói követelték. (MTI) Őrségváltás Ottavában ■ Sok évtizede nem volt példa arra, hogy a mintegy tizenötmillió kanadai választópolgár csikorgó fagyban járuljon az urnák elé. A mostani kivételnek természetesen nem meteorológiai, hanem politikai magyarázata van. A hagyományos forgatókönyv ugyan tavasszal, a májusi enyheségben írja elő az országos voksolást, most mégis a hideg februárban tartották azt meg. Az ok: a hatalmas területű ország történetében a tavalyi választások nyomán létrejött kabinet szinte példátlanul gyorsan és visszavonhatatlanul megbukott. A fiatal konzervatív pártvezér-miniszterelnökkel, Joseph Clarkkal történt ez. Tavaly nyilvánvalóan nem a pártja, vagy személye iránt érzett bizalom adta kezébe az ország kormányrúdját, hanem az, hogy a gazdasági-belpolitikai gondoktól megcsömörlött választók változást akartak — bármi áron. Ezt meg is kapták, csak éppen ellenkező előjellel. A konzervatív kabinet nem tudott — és ami a legjobban felháborította a közvéleményt, nem is akart — tenni semmit a gondok megszüntetésére, az infláció, a munkanélküliség felszámolására, a lelassult gazdasági növekedés felgyorsítására. Az így keletkezett bizalmi szakadékot Clark a lehető legszerencsétlenebb módon, külpolitikai lépésekkel akarta áthidalni. És milyen lépésekkel! Még a Trudeauval nem rokonszenvező kanadai lapok is megállapították, hogy Clark a világpolitika kulcskérdéseiben „Cartemél is carteribb” akart lenni. Megválasztása után — egyedül a földkerekség vala- • mennyi országa közül — áthelyeztette Kanada izraeli költségét Tel Avivbói Jeruzsálembe, ezzel véglegesnek ismerve el a három vallás központjaként számon tartott város izraeli birtoklását Amint egyre nyilvánvalóbb lett a Clark- kabinet belpolitikai tehetetlensége (és ennek nyomán gyors népszerűség-csökkenése), úgy próbálkozott a vezetés a washingtoni hidegháborús szólamok szinte szó szerinti ismétlésével is. Sok megfigyelő »érint elsősorban ez juttatta a választópolgárok eszébe az ősszel politikailag már „eltemetett” Pierre Trudeaut, aki ugyan nem vonta kétségbe a NATO létjogosultságát, de emlékeztetett arra, hogy Kanada földrajzilag nem egy, hanem két nagyhatalom,. az Egyesült Államok és a Szovjetunió között húzódik. Washingtonban aligha fogadják örömmel Trudeau politikai reneszánszát. Carter számára ez annyit jelent, hogy egy általa kiélezett nemzetközi helyzetben többé nem számíthat északi szomszédja részéről politikájának feltétlen helyeslésére, egyértelmű támogatására. Harmat Endre Pu»a Frigyes Japánban Megkezdődtök a tárgyalások A vacsorán pohárköszöntők hangzottak el. Először Púja Frigyest és kíséretét díszebéden látta- vendégül Cucumi Szeidzsi, a fennállásának 10. évfordulóját ebben az évben ünneplő japán—magyar gazdasági klub alelnöke, aki egyben a szigetország egyik legnagyobb gazdasági vállalkozásának, a Szeibu-csoportnak az elnöke, helyettes vezetője továbbá a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal való kereskedelem előmozdítására hivatott társaságnak, a Szotobónak. Ezt követően külügyminiszterünk felkereste Nagano Sigeót a japán és tokiói kereskedelmi és ipari kamara elnökét, a japán acélipari egyesülés tiszteletbeli elnökét, aki tavaly gazdaiági jószolgálati küldöttség élén ellátogatott hazánkba. Az eszmecsere során megvitatták a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdését. Púja Frigyes később megtekintette a világ egyik legnagyobb és legkorszerűbb áruházát, a főváros Ikebuku- ro negyedében levő Szeibut, amely tavaly 123 ezer dollár értékben importált magyar cikkeket, főként élelmiszereket. A Szeibut más vonatkozásban is igen jó kapcsolatok fűzik Magyarországhoz. Híres bemutatótermében rendezték meg 1976-ban a Munkácsy és kortársai című festészeti kiállítást, tavaly fjedig magyar hanglemezeket és a magyar zenei élettel foglalkozó könyveket, népi hangszereket állítottak ki. Carter vádaskodó beszéde Flesch István, az MTI tudósítója jelenti: Kedden délután a tokiói Gai- muso, a külügyi hivatal épületében megkezdődtek a magyar—japán külügyminiszteri tárgyalások. Púja Frigyes és .házigazdája, Okita Szaburo, hivatalos megbeszéléseinek első fordulóján a felek áttekintették a nemzetközi helyzetet, s különös figyelmet fordítottak az ázsiai térség időszerű problémáira. A tanácskozások, amelyeken részt vesz dr- Kós Péter, a Magyar Népköztársaság tokiói, és Szugihara Sinicsi, japán budapesti nagykövete, szerdán a kora délelőtti órákban folytátódnak. Okita Szaburo este a külügyminisztérium vendégházában díszvacsorát adott magyar kollégája tiszteletére. Erőszakhullám Törökországban Törökországban - az izmiri sztrájk és gyárfoglalás erőszakkal történt letörése után még mindig tartanak a szélsőséges baloldali szervezetek és a karhatalmi erők közötti összecsapások: kedden merényletek és robbantások sorozatával emlékeztek meg ezek a szélsőbaloldali csoportok arról, hogy nyolc évvel ezelőtt február 19-én a rendőrök Istanbulban lelőtték Ulas Bardakcit, a betiltott Népi Felszabadító Hadsereg elnevezésű szervezet vezetőjét Ankarában, Izmirben és három kisebb várős- ban történtek robbantásos merényletek. A fővárosban három ismeretlen fegyveres lelőtt egy fogtechnikust, a merénylők kereket oldottak. Másik három terrorista robbanószerkezetet akart elhelyezni egy belvárosi kávéház teraszán. A szerkezet felrobbant és az egyik merénylő megsérült. Izmir egyik külvárosi kávéházában szintén robbantásos merénylet történt. Ebben két polgári személy megsebesült, majd nem sokkal később gerillák tüzet nyitottak a fél- fasiszta nemzeti mozgalom pártja helyi irodájára. Robbanás rázta meg la város egyik bankjának épületét is. A politikai erőszakhullám megfékezésére a török kormány kedden meghatározatlan időre betiltotta a Politika című napilapot. A lapot a török fémipari dolgozók szakszervezete adja ki. A szakszervezet a szélsőbaloldali török forradalmi munkásszakszervezetek szövetségéhez tartozik. (MTI) Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Carter amerikai elnök kedden újabb beszédben támadta a Szovjetuniót. További fegyverkezést hirdetett, és kitartott a moszkvai olimpia bojkottja mellett. Carter ugyanakkor mérsékeltnek, nevezte az amerikai politikát. Azt állította, hogy nem kíván visszatérni a hidegháborúhoz, és hogy változatlanul a fegyverzetkorlátozás, a SALT-szerződés híveAz elnök az Amerikai Légió nevű veteránszervezet washingtoni tanácskozásán személyes érdemének tulajdonította azt, hogy az Egyesült Államok, már 1977 óta, évről évre nagyobb összegeket fordít fegyverkezésre, s gyorsuló ütemben fejleszti, korszerűsíti nukieáris és hagyományos fegyverzetét egyaránt Carter hangoztatta, hogy az ország jövő évi, csaknem 160 milliárd dolláros hadiköltség- vetése a nemzetközi fejlemények ellenére elegéndő és arányban áll a gazdaság teljesítőképességével. Sajtóforrások szerint Kínában az év elején sikeres űrkísérletet hajtottak végre: kutyával a fedélzetén műholdat bocsátottak fel a világűrbe és hoztak vissza a földre. Megfigyelők ezzel összefüggésben emlékeztetnek rá, hogy a kínai tudományos sajtó »első ízben számolt be képes riportban a kínai űrpilóták kiképzéséről. Carter a szokásos hangnemben, Afganisztán elleni „támadással” és az erőegyensúly megbontásával vádolta a Szovjetuniót. — Az amerikai kormány ragaszkodik ahhoz a korábbi döntéshez, hogy ameny- nyiben február 20-ig nem vonják ki Afganisztánból a szovjet csapatokat, az Egyesült Államok nem vesz részt a moszkvai olimpián — mondotta. Carter valamennyi, az afgán ügy kapcsán tett intézkedését „békésnek” nevezte, ugyanakkor elismerte: ellenzéke van az országban a gabonaszállítási tilalomnak csakúgy, mint az olimpia bojkottjának és a sorkötelesek összeírásának. Az amerikai elnök szükségesnek tartottá hangsúlyozni: politikája „nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok készülne vagy hogy visszatérne a hidegháborúhoz”. Az iráni helyzetről az elnök csak annyit tudott mondani, hogy „kényes és intenzív szakaszban” vannak a túszok kiszabadítását célzó tárgyalások. Idézik a rakéták gyártásával foglalkozó hetedik gépipari minisztérium miniszterét, Szung Zsen-csiungot, aki Japánban tett látogatása alkalmával kijelentette, Kína Immár rendelkezik azzal a technikával és technológiával, amely lehetővé teszi számára, hogy embert küldjön a világűrbe. (MTI) Kínai űrkisérlet Á kínai gazdaság holnapja Az Országos Népi Gyűlés palotájában a pártszervezetek es az állami intézmények vezetői előtt beszélt január derekán Teng Hsziao-ping, ám beszédét nem' hozták nyilvánosságra. A hírszolgálati irodák mindössze egyetlen kérdésben kaptak tájékoztatást: ez pedig a pekingi külpolitika ismert „antihegemonista”, azaz szovjetellenes vonalának erőteljes hangsúlya a Teng- beszédben. Ami Kína belső helyzetét illeti, arról nem volt információ a miniszterelnökhelyettes megnyilatkozása kapcsán. '• Pedig az esztendő második hónapjában mind többet foglalkoznak a Kína-szakértők az ország holnapjával, mindenekelőtt a gazdaság összefüggésében. Utalnak elsősorban arra, hogy január végén az amerikai törvényhozás megszavazta a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadását Kínának. Ez a kongresz- szusi döntés egyébként ugyanaznap született, amikor az amerikai hadügyminisztérium közölte: fegyvert ugyan nem, de „katonai célokra is használható berendezéseket” szállítanak Kínának. (Peking tavaly mintegy 200 millió dollár értékben vásárolt az USA-tól repülőgépeket, számítógépeket és olyan geofizikai berendezéseket, amelyek katonai célra is felhasználhatóak.) Akadtak olyan sajtóhangok is, amelyek megkísérelték bizonyítani, hogy milyen jelentős különbség van „katonai célú szállítmányok” és olyan Amerikából Pekingbe irányított gépek, berendezések között, amelyeket esetleg katonai célokra is lehet használni”... BECSVÁGYÓ TERVEK — KÉRDŐJELEKKEL Annak, aki ma a kínai gazdaság holnapját próbálja elképzelni, emlékeznie kell arra, hogy amióta Hua Kuo-feng és Teng Hsziao-ping bejelentették a „négy modernizálás” becsvágyó tervét, kétszer is módosítani kellett az eredeti elképzeléseket. Először a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága III. plénumán (1978 decemberében) csökkentették a tervszámokat, másodszor pedig az Országos Népi Gyűlés III. ülésszakán (1979 nyarán) hangzottak el az eredetinél jóval szerényebb tervek. Az eredeti elképzelés még „új, nagy ugrásszerű fejlődést” emlegetett és egyszerre kívánt rendkívüli beruházásokat megvalósítani mind az iparban és a mezőgazdaságban, mind a két nagy gazdasági terület továbbfejlődéséhez szükséges szakképzésben, tudományos-technikai megalapozásban, valamint a hadsereg gyorsan növekvő igényeinek kielégítésében is. Az elképzelések még az ezredfordulóig szóló terveket foglalták magukba. Az első módosítás már csak 1985-ig pillantott előre, s a másodikban is ugyanez a dátum szerepelt. Jelenleg viszont csupán a kiigazítás és rendezés háromesztendős időszakáról beszélnék. A Zsenmin Zsipao újévi vezércikkében azt írta, hogy a nyolcváiias évek „fényes reményeket, s egyszersmind kemény megpróbáltatásokat” ígérnek Kína számára. Ám ez a cikk is világosan kimondja: a stabilitás nem teremthető meg és a régóta fennálló problémák sem oldhatók meg egyik napról a másikra — sőt, a kiigazítás és modernizálás folyamatában számos új gonddal kell számolni. MÜNCHENI JÓSLAT Annak ellenére, hogy 1979- ben már jó néhány területen nyilvánosságra hoztak bizonyos statisztikai adatokat, a gazdaság egészéről képet rajzolni a részadatokból ma még lehetetlen. Annyit a különböző jelentések, beszédek, cikkek ösz- szevetéséből azonban már meg lehet állapítani, hogy 1978—79. hozott ugyan bizonyos termelésnövekedést, ám a gazdaság belső arányai nemhogy egyensúlyba kerültek volna, még tovább is torzultak. Számos adat bizonyítja, hogy a legjelentősebb iparvállalatoknak legalább negyede gazdaságtalanul működik, és hivatalos beszámolókból derül ki, hogy 1979- ben például az elektromos energia hiánya miatt a termelési kapacitásnak mintegy 25 százaléka eleve kiesett. A két, már említett módosítás egyik legfontosabb eleme az, hogy más ágazatok terhére a mezőgazdasági beruházásokat kívánják elsősorban növelni. E szándék ellenére úgy alakult a helyzet, hogy 1978—79-ben a közvetlen katonai kiadások körülbelül az ipari beruházások összegével voltak azonosak és éppen kétszer akkora összegre rúgtak, mint a mezőgazdasági befektetésekre fordított pénz. Azaz a kiigazítások megvalósítását elhatározták ugyan, a gyakorlatban viszont ennek ma még nyoma sincs. Hua Kuo-feng nyugat-európai körútja idején, a Süddeutsche Zeitung című müncheni lapban Hans Heiger érdekes elemzésében vizsgáltatta: milyen holnap elé tekint Kína. „Aki jelenleg Kínába utazik, többféle ellentmondással és bizonytalansági tényezővel találkozik ott. A diagnózis nehézsége három problémakörrel magyarázható: a párt tekintély- és identitás- válsága; túlságosan vékony a technológiai és adminisztratív képességű réteg, amelyben újítási kedvet lehetne ébreszteni; az ipari apparátus és a közlekedési hálózat elmaradottsága... A képzés tízévi kiesése fokozza azt a Kínában már azelőtt is megvolt problémát, hogy hiányzik a széles középréteg... Kínának minden másnál inkább időre és belső stabilitásra van szüksége... Az ország semmilyen viharos, felfelé ívelő fejlődésre nem számíthat” — írta a nyugatnémet lap. MEGALAPOZATLAN OPTIMIZMUS A legoptimistább pekingoló- gusok az esztendő fordulóján, de különösen január végén ezzel a józan, realista megállapítással szemben azt próbálták magyarázgatni, hogy az amerikaiak által most biztosított legnagyobb kereskedelmi kedvezmény majd megoldja „a négy modernizálás” beruházásigényét. Ha arra gondolunk, hogy amerikai közgazda- sági szakértők szerint a már módosított elképzelések tőkeigénye is 60 milliárd dollár körül van, kétkedve kell fogadni a Kína-szakértők derűlátását. Erre utal, hogy 1978- ban az amerikai—kínai kereskedelem 1,2 milliárd, 1979-ben kétmilliárd dollár volt és a legmagasabb összegű becslés 1985-re mindössze ötmilliárd dollár. A Pekingnél sokkal jelentéktelenebb, egyébként is háttérbe szorított Tajvan’1979- ben viszont 8 milliárd dolláros forgalmat bonyolított Washingtonnal. Aligha téved az, aki az 1980-as esztendő gazdasági problémái között a leglényegesebbhez sorolja a munkanélküliséget. Tavaly egy hivatalos adat 20 millió főről beszélt; 1979-ben legalább 10 millió, az előző esztendőkben vidékre telepített fiatal tért vissza a nagyvárosokba. Többségük a munkanélküliek seregét növelte, s a társadalmi-gazdasági problémák sűrűsödéséhez még csak ezután járul hozzá igazán Kínában. (G.) 2 NÓGRAD - 1980. február 20., szerda
