Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
Közel három évtizede dolgozik kovácsszakmájában becsülettel munkát lát el. a Salgótarjáni Kohászati végzi feladatait. Férfias, Üzemekben Gregor József, aki nehéz, fizikai erőt igénylő — kép: kj — Se többet, se kevesebbet ' A takarékosság közgazdasági értelemben nem pontos definíció. Jelzi ugyan a cselekvés irányát és a teendőket, de nem tájékoztat arról, hol az a határ, amelyhez elérve elmondhatjuk, a feladatot maradéktalanul végrehajtottuk; józanul,» takarékosan gazdálkodunk. Mert példának okáért a nyilvánvaló és szembetűnő pazarlás tompítása, megszüntetése a korábbiakhoz képest megtakarítást jelez, de korántsem bizonyos, hogy az adott területen, már racionális a magatartásunk. A takarékosságnak rendszerint a jelen a „bázisa”, ahhoz viszonyít, s mindent ami annál kevesebb — legyen rezsiköltség, anyagfelhasználás, import, vagy reprezentáció — megtakarításnak minősít. Még abban az esetben is, ha ez még mindig változatlanul több az indokoltnál, a szükségesnél. A racionális magatartásnak, gazdálkodásnak objektív mércéje is van, amely a ráfordítás és az eredmény zott mértékben ezek nem rubelelszámolású exportját. A termelő ágazatok anyag-, produktív- ' és pótalkatrész-igénye, szükséglete tehát a tavalyinál nagyobb lesz. Csakhogy eaek a termékek a nem rubel elszámolású behozatal több mint felét alkotják, ezért az importtal való takarékosság követelménye az anyagokra, alkatrészekre is kiterjed. De nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a nem rubelelszámolású anyag- és félkésztermék-behozatal néhány esztendeje értékben jócskán felülmúlja a szocialista importot, meghatározó szerepe és jelentősége van az ellátásban, a gazdaság működtetésében. A nem rubelelszámolású importtal való takarékosságnak igen nagy a tétje: feltétlenül hatással van a külkereskedelmi mérleg egyenlegére, másrészt, ha a takarékosság szükségessége nem párosul az ésszerűség követelményével, nemcsak zavarokat, károkat is összefüggésében vizsgálja, mi- előidézhet. Ez a folyó termelésnősíti a gazdálkodást. Hösszú hez szükséges anyagok, protávú gazdaságpolitikánk is duktív alkatrészek — immár a hetvenes évtized kézenfekvő, ám zavar, sőt pa eleje óta — így értelmezi a népgazdasági szintű takarékosságot, takarékos gazdálkodást, célul, feladatul tűzve a hatékonyság folyamatos javítását. Népgazdasági szinten tehát az a fajta takarékosság, gazdálkodási magatartás a legtöbb hasznot hozó, amely bizonyíthatóan javítja a hatékonyságot, amely az eredmény eléréséhez szükséges ráfordításokat a se többet, se kevesebbet szellemében határozza meg. A takarékos gazdálkodás feladatait mindemellett nem lehet mindig és kizárólag ebben a szellemben — .mintegy stratégiai célként — értelmezni, s kirekeszteni közülük azokat, amelyeknek megoldása nem tűr halasztást. A realitásokat figyelembe véve az idei népgazdasági terv is azzal számol, hogy a nem rubelelszámolású külkereskedelmi forgalom cserearányai várhatóan tovább romlanak. De ilyen körülmények közepette is életbevágóan fontos, hogy a külkereskedelmi mérleg egyenlege javuljon. Ebből származik az a követelmény, hogy a nem rubelelszámolású import volumene még az 1979 évit sem érheti el, a kivitelt viszont legalább 10—11 százalékkal kell növelni. Mindennek lényege: a- konvertibilis devizáért megvásárolható import- termékekkel rendkívül takarékosan kell bánni; 1979-hez viszonyítva is kevesebb áll rendelkezésre. Kétségtelen, hogy a takarékosságnak vannak olyan — nevezzük: objektív — lehetőségei, amelyek az 1980 évi tervből kiolvashatók. Valószínűsíthető, hogy a beruházási tevékenység mérséklődése csökkenti a külföldi beruházási javak iránti kereslet, s hogy a lakossági fogyasztás sem vált ki többletimportigényt. Az anyagi termeié", fő ágazataiban, az iparban és a mező- gazdaságban viszont növelni kívánjuk a termelést, s fokozarlás következhet be akkor is, ha az üzemek technikai felszerelésében számottevő hányaddal részesülő — tőkéspiacokról származó — termelőberendezések állnak le, esnek ki pótalkatrészhiány miatt. Két körülmény kedvezhet az importtal való és a tágabb területekre kiterjedő takarékosságnak. Az egyik az új termelői árrendszer. A külkereskedelmi árakhoz igazodó árképzés jelentősen megemelte az energia, az anyagok és a tömegméretekben felhasznált félkész termékek árszintjét, a feldolgozóiparokban pedig fe- lére-harmadára csökkentette az eszközarányos nyereség mértékét. A korábbinál jóval alacsonyabb nyereségszint és magasabb — körülbelül 60—70 százalékos — anyagköltséghányad a jellemző. Két irányból nehezedik nyomás, kényszer a vállalatokra, s mindkettő az anyagok racionális, előbb- utóbb hatékony hasznosítását diktálja. A másik; a belső piac vásárlóerejének behatároltsága. Ismeretes, hogy a belföldi végső felhasználós — fogyasztás és felhalmozás együtt — még az 1979. évit sem érheti el. Valószínűsíthető, hogy érezhetően javul azoknak a vállalatoknak a kooperációkészsége, amelyek termékeik zömét esetében belföldön értékesítik. A bedolgozó, a kooperáló vállalatok keresni fogják a termelés és értékesítés újabb lehetőségeit, hajlandók és képesek lesznek megfelelő minőségben számos olyan terméket előállítani, amelyeket eddig hazai gyártó hiányában importálni kellett. g- iRomhányban Ax üzem teljes indulása előtt AHOGY ITT MONDJAK, az első vonal már dolgozik, a második beindítására március közepén -kerül sor. amennyiben a technológiai szerelési munkákkal időben elkészülnek. Ezt követően zajlik le a kéthetes előzetes vizsgaidőszak, amelynek során eldől: jól vagy kevésbé jól dolgoztak az ezzel foglalkozó magyar és olasz szakemberek. — Azok a kemencék, amik most termelnek, jók, több mint fél éve hibátlanul működnek egyfolytában. Cégünk az olasz Sachui 3500 négyzetméter csempe napi előállítását garantálta a szerződésben. Ma pedig 4000—4500 kerül ki a működő kemencékből — mondja viszonylag elfogadható magyarsággal Nicolini Pio, a cég kemencetechnikusa, aki a szerelésért és fűtésért felelős. A jó középkorú, közvetlen, barátságos ember elég jól „töri” a nyelvünket. Nem csoda, mert 1971-től kisebb- nagyobb megszakításokkal dolgozik hazánkban. Az ő közreműködésével indult be a Romhány I., Romhány II. és a Romhány III. első szakasza. A dicsérő szavakat tiltakozva, szerény mosollyal hárítja el. Jóformán be sem fejezi, .amikor Varga István, művezető kapcsolódik a beszélgetésbe. Sürgető szavakkal invitálja Piót. — Gyere, segíts, kifele megy a meleg a kemencéből. — Pio felpattan ni, miközben magyar barátaimmal, segítőtársaimmal együtt körbejárjuk a kemencéket, ellenőrizzük a műszerek működését, nehogy baj legyen. — A héten kijutott az áramkimaradásból — veszi vissza a szót nosztalgiával a hangjában a művezető, majd így folytatja: — Ma sem panaszkodhatunk. Délelőtt volt három, délután pedig kettő, de még nincs vége a munkának. E KIS KITÉRŐ után ismét visszakanyarodunk a kemencék teljesítményére, az ezzel kapcsolatos bekövetkezett előnyös változásokra. Pio a következőket mondja: — A gyár vezetői kérték, hogy az égetési időt javaslatuk alapján gyorsítsuk meg. A bizonyítási eljárás őket igazolta, így hát én igent mondtam, Most már a működő kemencékért az itt dolgozók a felelősek. A befejezéséhez közeledő második vonalban egy biszkvit és egy mázaskemence felfűtése vár rá. — Harminc-harmincöt nap kell hozzá — kér ismét szót az olasz szerelő. — Az első időben naponként ötven-hat- van fokkal emeljük a hőmérsékletet, egészen a kritikus időszakig, 500 és 700 fokig. Utána már nem kell ügyelni a napi fokozatokra. Gyorsabban lehet növelni a hőfokot, egészen 1010—1015 fokig. Hogy minden tervszea székről, szélsebesen megy a rűen menjen, az elvégzett műszerfalhoz, onnan pedig a kritikus helyre. Nem sokkal később, amikor elhárította a hibát, csak annyit mond: — Nem jól kapcsolták be a ventillátort működtető műszert. Magyarázatképpen még hozzáfűzi: — Elég gyakoriak az áramkimaradások. Ha csak egy pillanatra is megszűnik az áramszolgáltatás, a műszerek azonnal kikapcsolnak, a kemence fűtése leáll. Újraindításakor minden műszert ismét be kell kapcsolmunka pontos és megbízható legyen, naponta megbeszéljük a tennivalókat az üzem vezetőjével, Balogh Gyulával, Nagyon jó képességű, mesz- 6zelátó szakembernek tartom. A kemencemunkálatoknál az olasz technikus közvetlen munkatársa Balázs Sándor, a kemencék kezelője. Róla is nagy elismeréssel beszél: — Bár csak sok ilyen ügyes kezű, jó szakember lenne, aki így szeretné a szakmáját — Voltak-e kudarcai a mostani szerelési időszakban?-— Eddig még szerencsére nem, de ne is legyen. Kellemetlenségeim viszont igen. Ugyanis előfordult, hogy gyenge vagy rosszabb minőségű csempe került ki a kemencékből. Ilyenkor addig áll.ítgattam a kemence hőfokán. amíg be nem állt a kívánt szintre. Ilyesmivel a jövőben is számolni kell, mert a felfűtés során az ember nem tudhatja, hogy közben mire számíthat. Ahogy maguk mondják: a végén derül ni minden... Nemcsak a rosszul beállított hőmérséklet rontja a termékek minőségét, hanem a kivitelezés során keletkező szálló por. — Ennek lekötésére az általa teremtett szennyeződés megszüntetése céljából a mázaskocsikat a kemencébe tolás előtt lefúvatjuk. Ugyanakkor nagy gondot fordítunk a kocsik általános takarítására — egészíti ki az előbbieket a művezető. Ezt követően Nicolini Pió* tól a következőket kérdem: — ön szerint ugyanolyan jól sikerül a második vonal beindítása is, mint az elsőé? Pár pillanatig gondolkodik, majd kezét és tekintetét az ég felé emeli, s csak annyit mond: — Gondolom, hogy jó lesz... Hogy április után innen hova megy, azt nem tudja. De ők már igen — utal az otthoni vezetőire. NICOLINI PIO dolgozott Algériában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Svájcban. Odahaza fia és lánya várja őt. Olaszországban Sassvazóban lakik, amelynek környékén — négy-öt faluban — 250 csempegyártó ! üzem van. Közülük hat-hét olyan nagy, hogy együttesen naponta 500 ezer négyzetméter csempét állítanak elő.1 Nem ok nélkül nevezik Sass- vozót csempekirály városnak.1 Új húshibrid A népélelmezés és ezen be- méretű problémája az állatiül az állati fehérjében dús tenyésztőkét egyre inkább új táplálékkal való ellátás világ- utak és módszerek kidolgozáFölpróbálja, hogy áll kabátja hajtókáján a Kiváló újító miniszteri kitüntetés bronz fokozata. Nem veszi észre, hogy figyelem, s .amikor rámkapja tekintetét, szinte szégyenlősen rejti markába az aprócska medált. „Most kaptam ' éppen, így hát” .. • szabadkozik a „rajtakapás” ellen, bár igazából nem kellene. Főleg neki, Nagy Károly, harminckilenc esztendős doroghá- zai illetőségű, ménkes-akna- üzemi lakatos csoportvezetőnek, aki öt tucatnál is több újítást tudhat magáénak. S hogy ezekből forintra átszámítva mennyi haszon származott, vagy ha az nem, hát akkor mennyivel lett köny- nyebb egy-egy helyen a munka, nem tudja. „Huszonegy esztendő után az embernek nemigen van ideje effajta számitgatásokra, összegzésekre.” „Én az általános iskola elvégzésekor ipari tanulónak jelentkeztem Selypre, s meg is kaptam a jó szakmunkás-bizonyítványt ötvennyolcban. Elektrolakatos lettem, s hogy már a harmadévben a mén- kesi aknaüzemben voltam gyakorlaton, hát meg is ragadtam ott. És most már úgy vélekedem: nagyon-nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy ne onnan menjek nyugdíjba.” — Jól érzi magát? — Teljes mértékben. '— Főnökök, beosztottak, fizetés? Talán a kisebb követ Mellén a bronzmedál ja, ebben a mi szakmánkban ez a jó; a változatosság. És ezért is jönnek hozzánk szívesen a fiatalok. Hol a föld alatt, hol a külszínen szereljük, javítjuk azt a majdnem negyvenféle gépet, berendezést, amelyek az üzemben működ— Hát', sorjában... Vezető- sofőr és mondta: „Karcsi, nej<’ s ha hiszi, ha nem, percnyi immel igazi, mindennapi kap- menni kell!” időnk sincs unatkozni. De ez csolatban vagyok, amire szűk- _ gs Karcsi mpsv’ í°! A szakma minden csínjáig van, töviről-hegyire meg- _ Természetesen! ' beszeljük. A huszonkilenc ta- __ És a család” tudla ,.rrll^.or’ tlova kell nyulg ot számláló csoportom tag- __ Ennvi idő alatt meeszok- ni’ különösebben hosszú spej ai meg... Átlagéletkorunk ták már azén^ foaTalkozás ku,ádÓ nélkül Mondom’ jó harmincöt év. Egyetlen kollé- ártalmamat.” És ez így van *?rzes e7- magabiztosságot, tar- gank van,aki nálunknál jóval rendjén: a megértés, főleg ahol tast aaoidősebb: szinte hetei vannak két nagy gyerek van, igen fon- — Említette: nem pontos nyuSdíjazásig. Szóval, ms. adatai szerint több mint hatkitűnően megvagyunk így — Fiatalember, két nagy van újítása valósult meg ed- együtt, s iparkodunk, hogy gyerekkel? dig. Melyik közülük a legkedminden ránk váró munkát hi- — Hogyne! A nagyobbik vesebb. a legközelebb álló? bátlanul, gyorsan megcsinál- most áll érettségi előtt a kis- junk. A pénz meg. .. Én na- tereriyei gimnáziumban, a má- gyon elégedett vagyok vele. s;k meg — másodikos általá- Erzem, megbecsülnek, bár az nos iskolás lfm ‘neimigen ,f0|!aIk0- - Követi-e majd valamezom ezzel a témával. Engem lyik apját a szaknlábail? — Talán a kisebb. Ö inkább műszaki érdeklődésű. A nagy, ha sikeredik, tanár lesz. Legalább is, annak készül. Meglátjuk. Elgondolkodik, hosszan néz maga elé Nagy Károly, s csak percek múlva szólal meg: nemigen foglalko- a témával. Engem kielégít a munka. Persze, mondja is néha a feleségem, hogy élhetetlen vagyok, mert amit én csinálok, azért több járna, de engem ez nem érdekel. Akkor hát: csak a mun- a Nagy Károly vezette laka- ka, a munka? toscsoportnak, lesz az később — Hát főleg az! Tudja, mi, több is. Hiszen jelenleg csak akik a bányaüzem valamennyi két F—6-os típusú gép van gépét karban tartjuk, s ügye- a föld alatt, melyek száma ha- lünk a folyamatos működé- marosan megduplázódik, sükre, igen-igen „kapós” em- — Ott van már fent a har- berek vagyunk. Hányszor elő- madik — más munkák melfordult már velem, hogy sza- lett —, ennek összeszerelésén bad szombaton, vasárnap, ka- fáradozunk. Kemény, érdekes, rácsonykor, vagy akármelyik izgalmas feladat. Jók, kompli- ieles ünnepen megállt a há- káltajk, roppant odafigyelést zunk előtt a GAZ, kiszállt a követelő gépek ezek. És, tud— Legjobban azokat az újításaimat szeretem, amelyek a mi munkánkat könnyebbítik meg. Miáltal rövidebb idő alatt, kevesebb erőkifejtéssel tudjuk »elhárítani azokat a bajokat, amelyek mások munká- Ha eddig sok munkája volt ját akadá^ozzák. Ugye, ez a NflSu Kárnlv lato e ' Megkérem, hagyja már ott a hajtókán azt a szép kis medált! Hiszen arra csak büszke lehet. S mit szólnak otthon? Karácsony György sára ösztönzi. A cél olcsó és kevéssé zsíros, jó minőségű hús előállítása olyan állatfajták segítségével, amelyek könnyen tenyészthetők, gyorsan növekednek, kezelésük és takarmányozásuk nem okoz nehézséget. Egy kaliforniai állattenyésztő az angliai származású hereíord és á francia eredetű charolais marhafajtákat az indiai bivallyal keresztezte, mégpedig úgy, hogy a keresztezésben 3 8 részben szerepelt a bivaly, 3,8 részben a charolais és 2/8 részben a hereíord fajta. Az így létrehozott hibrid — amelyet a kezdeményező szellemű állattenyésztő „beeíalo”-nak nevezett el — könnyen emészthető, az eddigi fajtánál gyorsabban növekszik. Húsa olcsóbban állítható elő, mert zöldtakarmányon tartva 12—14 hónap alatt 450—500 kilogramm élősúlyra nő meg, míg az eddig tenyésztett fajták abraktakarmány etetése mellett (ami jóval drágább) csak 6—8 hónappal később érik el ezt az élősúlyt. A beefa.o húsa kevésbé zsíros, jobb ízű. A kitenyésztett fajtából már több ezer egyed áll rendelkezésre. Az elért eredr mény nagy figyelmet keltett az állattenyésztők körében. Kanadai szakemberek is nagy jövőt látnak benne. A beefalo húsát már árusítani is kezdték. Az egyik ilyen nagy húsárudéban 30 állat húsa 2 nap alatt elfogyott. A húsipari feldolgozásnál is kedvező tapasztalatokat szereztek. A marhahúséval azonos fehérjetartalom mellett a zsírtartalom 25 százalékról 7 százalékra csökkent. A nehezen kezelhető bivaly kedvező tulajdonságai ily módon a hibridekben jól hasznosíthatók. NOGRÁD — 1980. február 20., szerda
