Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-02 / 27. szám

A jövő a feldolgozott síküvegé Beszélgetés Gyöngyösi Gyulával, a síküveggyár műszaki igazgatóhelyettesével, a feido1 gozóüzem teljesítményének bővítéséről Megfeszített munkát köve­telő két esztendő van még hátra ahhoz, hogy a salgótar­jáni síküveggyárban elmond- hassák: befejezték a 827 mil­lió forintba kerülő, s a to­vábbfeldolgozó üzem létesíté­sére irányuló beruházást. A hatalmas összegből az elmúlt év végéig 572 millió forintot felhasználtak, ezzel zömmel megteremtve a termékszerke­zet korszerűsítésének feltéte­leit. Persze, a beruházás költsé­gét nem a Télapó hozta. Az összegből kemény 742 millió forint vár visszafizetésre. A banki hitelt megpályázó do­kumentumban szakaszos üzembe helyezést vállalt a gyár. A banki szerződésnek megfelelően múlt év negyedik negyedében indult a ragasz­tott- és hajlítottsíküveg-gyár- tó sor, a vízszintes edzősor és a zománcüveggyártó berende­zés. Rajtuk most részleges termelés folyik, a termelés teljes felfutása még két évbe kerül. A feldolgozott üveg meny- nyiségének fokozatos közelíté­se a kapacitáshoz a piaci igé­nyek és a hiteltörlesztés szem­pontjából is sarkalatos kér­dés. Erről folyik most a szó a síküveggyár műszaki igazga­tóhelyettese, Gyöngyösi Gyu­la szobájában. — Nézzük először a szi­gorú számokat: mit kell hoznia az 1980-as évnek a feldolgozóüzem produktu­mának felhozásában? — A beruházás nyomán Idén 336 millió forintos több­lettermeléssel számolunk a feldolgozóban. Jövőre ugyan­ez 402, a teljes felfutás évére pedig 472 millió forint lesz. A program szerint ebben az esztendőben mattírozott, ra­gasztott, edzett, zomácozott és reflexiós üvegből összesen 610 ezer négyzetmétert ad az üzem, s ebből 450 ezer négy­zetméternyi a beruházásból adódó többlet. A programtól csak a termékcsoportok közti arányok térnek ei: edzett és zománcozott üvegbői a terve­zettnél nagyobb igényt elégí­tünk ki, ragasztott üvegből viszont valamelyest keveseb­bet kér a piac­— Hogyan ítéli meg » termelés fokozatos bővíté­sének lehetőségeit, felté­teleit? — A banki szerződésben vállaltak teljesítéséhez adot­tak a feltételek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne szá­molnánk nehézségekkel. A termelés egyelőre részleges, az új gyártósorok nincsenek még valamennyi termékfajtá­ra beállítva. Síkedzett üveg­ből például jelenleg a kis- és középméreteket gyártjuk, februárban felkészülnek a ke­mencék a teljes méretskála előállítására. Hasonló a hely­zet a ragasztott gyártósornál is- Ezt elsőként a Lada típu­sú személygépkocsi szélvédő üvegének gyártására szerszá­moztuk fel, erre van a legna­gyobb igény. De még csak most jutottunk el oda, hogy a szabványnak megfelelő, érté­kesíthető üveg jön le a sor­ról, amit eddig adott, az ta­nulópénz volt. Hetekig tartó próbálkozással kell minden egyes típusra beállítani a ke­mence paramétereit, s ahány beállítás, annyi buktató. Az Ikarusnak gyártott szélvédő üveghez szükséges szerszámok is a rendelkezésünkre állnak, a gyártási kísérletek február első hetében megkezdődnek. Ezeken kívül tíz személygép­kocsi-típus szélvédő üvegének gyártását szerszámozzuk fel az idén­— Nyilvánvaló, hogy a feldolgozóüzem korszerű technológiáját csak felké­szült munkásgárda képes fogadni. Milyennek látja a szubjektív feltételeket? — Efelől nyugodt vagyok. Tanulva a korábbi évek ta­pasztalataiból már az elmúlt év első felében szakmai tan­folyamokon készítettük fel az új üzembe szánt munkásgár­dát. A kulcsfontosságú he­lyekre kerülő „tizenkettek” pedig Lengyelországban tré­ningeztek a síküvegfeldolgo­zásban. Vannak köztük edző- és rogyasztókemence-kezelők, autoklávkezeiők. Az új üzemben zömmel betanított munkások dolgoznak, tudásuk azonban eléri egy átlagos szakmunkásét. Az sem vélet­len, hogy zömmel a fiatal korosztályból válogattuk ösz- sze & feldolgozóüzemieket: számítunk nagyobb fogékony­ságukra, hajlamukra az új is­meretek elsajátításában. — H%son!é»n felhőtle­nek a UlíSíisik a várha­tó anyagellátásra is? — Korántsem. A vásárolt alapüveg mennyisége év vé­géig szerződésekkel biztosí­tott, ellátási zavarokra ennek ellenére számítani kell. Első­sorban a szélvédőkhöz szük­séges csehszlovák floatüveg ütemes szállítására nem lá­tok garanciát, márpedig a várt tétel elmaradása felrúg­hatja a termelési programot, időleges hajrákat okozhat- Saját találékonyságunkra ha­gyatkozhatunk csak ilyen eset­ben, ha úgy vesszük, ez is egyike a rejtett tartalékok­nak. Nagy rendelőinket nem ültethetjük le az ütemtelen alapanyag-szállításra hivat­kozva — emiatt eddig nem is ért szemrehányás bennünket —, hiszen az Ikarusnál példá­ul hatalmas értékek piacra küldése a tét. A ragasztott üveghez tőkésimportból sze­rezzük be a fóliát, a nyugat­német szállítót eddig megbíz­hatónak ismertük. Fóliaügy­ben a szocialista piacot is megkutattuk —, mindeddig eredménytelenül. A ragasztott üveggel szemben igen ko­moly nemzetközi követelmé­nyeket támasztanak, s a mi­nőség döntően a fóliától és az alkalmazott technológiától függ, ebből tehát nem enged­hetünk- Az Ikarus elvárja, hogy ragasztott üvegünk meg­feleljen az európai értékesí­tést lehetővé tevő „D” jel­zésnek, év végére várhatóan el is jutunk ide. Jövőre pedig szeretnénk, ha üvegünk mi­nősége rászolgálna a „DÓT” jelzésre is, ezzel a minősítés­sel ugyanis már amerikai piacokon is felléphetünk. Vé­gül még egy gond az anyag- ellátás oldaláról: beszerzési nehézségek mutatkoznak a zo­máncfestékeknél, s oka nem is a nyugatnémet fél szállí­tási készségében keresendő, hanem importot bonyolító szerveink késedelmes ügyin­tézésében. — Befejezésül, kérem, érzékeltesse: mennyiben játszik szerepet a sík­üveggyártól elvárt idei eredmény teljesülésében a feldolgozóüzem produk­tuma? — A gyár idei termelési értéke idei árszáiiien számít­va 810 millió forint; Ennek felét már a feldolgozott üveg hozza! A teljes felfutás évére az arány egyértelműen a fel­dolgozott termékei javára billen. Tudatos íer^tiékszerke- zet-váltás eredménye ez, a piaci környezsr; tudomásul­vétele és adottságaink ahhoz való igazítása. A hagyomá­nyos húzott síküvegből ma már neat lehet megélni, a jö­vő a feldolgozott terméké. Ezért nem tűnik talán nagy szólamnak, ha meg merem kockáztatni: gyárunk jövője múlik a feldolgozóüzem telje­sítményének fokozatos bővíté­sétől­Szendi Márta Alkotó vita egységes cselekvés A XII. KONGRESSZUS irányelvei élénk érdeklődést váltottak ki a tanácsok hiva­tali pártszervezeteiben, de az apparátus egészében is. A kommunisták döntő többsége igényesen és felelősséggel ké­szült a vitára és foglalt ál­lást a pártcsoport-értekezlete- ■ ken, a -taggyűléseken. Erre ösztönözte őket a Központi Bi­zottság irányelveinek reális helyzetelemzése, a kitűzött feladatok gondos számbavéte­le. Nemcsak a politikailag is- kolázottabbaknak, hanem dol­gozók széles rétegeinek lehe­tősége nyílott arra, hogy meg­ismerjék, megértsék az irány­elvek lényegét, a tennivaló­kat. A vita tapasztalatai alap­ján elmondható, hogy az irányelvekben foglaltakat a kongresszus a következő öt évre a párt és a nép prog­ramjává nyilváníthatja. A ve­le való azonosulást segíti, hogy őszinte és önkritikus, mértéktartó, és kerüli a túl­zásokat. Hangvétele nyugodt és kiegyensúlyozott, nem en­ged teret a kétkedésnek. Op­timizmusának alapja a dol­gozó nép alkotó erejébe ve­tett bizalom. A vitában központi helyet kapott a párt eszmei, politi­kai, szervezeti és cselekvési egységének magasabb színvo­nalra emelése. Többekben felmerült, hogy vajon miért hangsúlyozza ezt ilyen nyo­matékkai most a Központi Bizottság? Talán gondjaink lennének az egységgel? Ez a jó szándékú aggodalom kész­tet arra, hogy éppen a vita tanulságaival ' válaszoljunk: nincs különösebb oka, hogy ez az irányelvekben ilyen hagsúlyt kapott. Pártunk tör­ténelmi tapasztalatai bizonyít­ják, hogy abszolút és örökér­vényű egység nincs — mert amikor aZt hittük, hogy ilyen van, akkor valójában nem volt egység —, azt minden alapvető politikai kérdésben újra és újra meg kell terem­teni, mégpedig mindig maga­sabb színvonalon. A vita most valójában ab­ban a szellemben foiyt, aho­gyan erre a Központi Bizott­ság utal: „A párt egységét az időszerű feladatokhoz igazo­dóan folyamatosan meg kell teremteni minden kérdésben. Érmek útja a pártost belüli nyílt eszmecsere, a különböző vélemények szembesítése, a hibás nézetek bírálata, a párt álláspontjának kifejtése és ér­vényesítése”. Nem attól keil tehát félteni az egységet, ha vita van a döntések előtt, ha­nem éppen attól, ha nincs! A párt a döntéseit sokoldalúan mérlegeli, s ebben az alkotó, a konstruktív vita nélkülöz­hetetlen. Alig képzelhető el, hogy valamennyi kérdést, amely megoldásra vár, min­denki pontosan ugyanúgy lás­son, ugyanúgy értsen! Ezért kell minden párttagnak meg­adni a lehetőséget — a téve­dés lehetőségét is —, hogy őszintén kifejtse véleményét, legyen módja eltérő állás­pontja szembesítésére. Ahol ugyanis nem a döntés előtt vitatkoznak, ott a különböző vélemények a végrehajtásban merülnek fel, ami viszont va­lóban kétségessé teheti az egységes cselekvést. Csak az elvekben és a feladatokban való egyetértést, követheti az egységes cselekvés, azt vi­szont követnie kell. Ebben van a párt ereje, s ha nem ezt tennénk, ettől fosztanánk meg. A VITA és a cselekvés egy­sége összefügg a párton be­lüli demokrácia következetes érvényesítésével is. „A párt- demokrácia fejlesztése nélkü­lözhetetlen feltétele a meg­alapozott, jó határozatoknak, ez növeli a párttagság fele­lősségét, segíti a döntések végrehajtását”, olvashatjuk az irányelvekben. A jele­nünkért és a jövőnkért aggó­dok között fel-felbukkan olyan álláspont, hogy most nem viták, hanem tettek kel­lenek. Kimondva-kimondatla- nul a demokratizmus korláto­zására gondolnak. A történel­mi tapasztalat viszont eddig azt igazolta, hogy minden helyzetben szükséges a kér­dések demokratikus vitában való eldöntése, de még in­kább igaz ez nehéz, bonyo­lult viszonyok között. Alkotó viták nélkül nem kerülhet­jük el a tévedéseket. Sokunkban illúziók élnek, azt hisszük, hogy a szocializ­mus, mint a ma létező társáé dalmak között a legszerve­zettebb, ellentmondásmentes sen, pontosan úgy fejlődhet, ahogy azt elgondoljuk. S, ha ettől eltérést tapasztalunk, olyan képzeteink támad­nak, mintha ez azért lenne, mert „többet vitatkozunk a kelleténél” és kevesebb gon­dot fordítunk a végrehajtás-) ra. Arról is megfeledkezünk,' hogy döntéseinknek korlátái vannak, mert a társadalom fejlődése objektív törvények szerint történik, s mi csak azt tehetjük, hogy ezek ismereté-, ben a lehető legjobb megol­dásokat válasszuk. Ez utóbbi­ak felismerése pedig ugyan-’ csak nem nélkülözheti a ter­mékeny vitát, mert enélküí még nagyobb lehet az eltérés a szándék és a valóság • kö­zött. Az alkotó vitát, a pártszerfj bírálatot és önbírálatot a pár­ton belül azért sem nélkülöz-) hétj ük, mert aZ Önálló gon-, dolkodásra késztet, s nemcsak a pártot, hanem az egyént is óvja az önelégültségtől, a hi­báktól „és erősíti a párttagok munkájának, magatartásának szocialista vonásait.” Az ön­álló gondolkodás növeli a kommunisták felelősségérze­tét a párt politikájáért, saját cselekedeteikért. A párton belüli demokrácia példamutató erejével hat a szocialista demokrácia fej­lesztésére, társadalmi rend­szerünk lényegére. A szocia­lista demokrácia fórumain a párt tagjainak kell képvisel­nünk a párt politikáját, an­nak szellemében kell bírálni a hibákat, fogyatékosságokat, mozgósítani a feladatok vég­rehajtására. Nyilvánvaló, hogy erre azok a kommunisták a képesebbek, akik a döntés előtt meggyőződtek annak he­lyességéről, azzai azonosulni tudtak. BÁRHONNAN is közelítünk: tehát a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egy­ségének történelmi gyakorla­tához, árra következtethetünk, hogy egységes cselekvés csak alkotó viták útján valósítható meg. Dr. Fekete Mihály Matematikai iskola 1919 tavaszán kezdte meg működését Krakkóban a len­gyel matematikai társaság. Ma központja Varsóban van, ta­gozatai pedig az ország húsz nagyvárosában működnek­A „lengyel matematikai is­kolát” ennek a társaságnak az égisze alatt olyan tudósok tet­ték világszerte elismertté, mint Waclav Sierpinski, Sta­nislaw Mazurkiewicz, Stefan Banach, Jan Mikusinski, Sta­nislaw Orlicz. Az évről évre megrendezett matematikai versenyek mel­lett a tapasztalatcserék, tudományos tanácskozások számára is ez a tár­saság teremt otthont, megfe­lelő környezetet. Az elmúlt évben 236 tudományos ta­nácskozásra és 36 konferen­ciára került itt sor. Gazdag tematikájú előadássorozatok is bizonyították a tudomány­ág fejlődését a társaság köz­pontjában és tagozataiban sorra kerülő 216 előadáson és 56 tudományos beszámolón. A négy tudományos szakfo­lyóirat mellett a lengyel ma­tematikai társaság több nép­szerű-tudományos kiadványt is megjelentet, így például a fizikai társasággal közösen a DELTÁ-t­Jelentősek a társaság kül­földi kapcsolatai. 1978-ban például 99 külföldi tudóst hívtak meg Lengyelországba. A szocialista demokrácia fórumán A közösség véleménye------. ■ mi, a hív k ezetek tagsága az év elején tartja a zárszámadó közgyűlé* seket. Az a cél, hogy ezek a gyűlések az okos, meggondolt vélemények fórumává váljanak, ahol nem csak a vezetők mondják eí az elmúlt év tapasztalatait, az idei esztendő tennivalóit, hanem a dolgozók döntenek saját ügyeikben. Á gyűlések résztvevői — a tulajdonosok felelősségével- szólnak, javasolnak olyan ügyekben, mint a iövedelemfel- osztás arányai, a kulturális és szociális alapok felhasználása. Ezek a kollektív eszmecserék a szocialista demokrácia gya­korlatává váltak, mert a munkások közvetlenül alakítják saját idei tervüket, formálnak közös véleményt a vállalat tevékenységéről, a munkaszervezésről, javaslatokat tesznek a költségek csökkentésére. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közel 450 vállalatánál több mint 400 ezer dolgozó képviseletében most munkásgyűléseken hangzanak el figyelmet érdemlő, gyakran kritikai hangvételű vélemények. Ismeretes, hogy ja­nuár 1-től új szabályozó rendszerben dolgoznak a vállalatok. E munkásfórumokon a gazdálkodás feltételeiről, az új sza­bályozóknak a vállalatra gyakorolt hatásáról bőven esik szó. Miben kéri a vállalat a munkások segítségét, milyen be'ső tartalékokat lehet csatasorba állítani — az e kérdésekre adott határozott válaszok nélkül nem lehet a szigorított gaz­dasági feltételekkel megbirkózni. Az erdőgazdasági és fafeldolgozó ipar 24 vállalatánál ed­dig megtartott munkásgyűléseken egyértelműen a jobb al­katrészellátást, a feldolgozógépek gondosabb javítását, kar­bantartását kérték a dolgozók. A fafeldolgozó ipar egyes te­rületein átmenetileg mutatkozó szabad kapacitás kihaszná­lása népgazdasági érdek. Szó van a dolgozók közvetlen anya­gi érdekeltségéről, az alap- és mozgóbérek arányáról, a szo­ciális ellátás, a munkásétkeztetés gondjairól. Az idei munkásgyűlések egy részén ott lesznek az orszá­gos hatáskörű szervek vezetői, a minisztérium felelős irá­nyítói, a legjobb javaslatok így országosan is könn’-eY’en valósulhatnak meg. B. I. Légibányászat Meghatározó .jelentőséget tulajdonítanak a beérkező alap- és segédanyagok tisztaságának a salgótarjáni ötvözetgyárban. A frissen vett mintákból elsőként a laboratórium győző­dik meg a minőségről. A képen Herpergerné, Kovács Erzsébet laboráns, korszerű PH mérővel a Mosonmagyaróvárról szállított vanádium-pentoxid elemzései végzi A Német Demokratikus Köztár­saság hatalmas külszíni barna­szénfejtései felett megszokott lát­vány az alacsonyan köröző, pon­tosan meghatározott útvonalon szálló repülőgép. A légi fényképe­zés bevonult a bányászat min­dennapos eszköztárába. A légi­fényképek alapján rajzológépek készítik el a szénmezők elhelyez­kedésének pontos térképét, és így a ,,légből kapott” informáci­ók felhasználásával sok pénzt, időt és energiát takarítanak meg. A szénmezők elhelyezkedésének pontos meghatározása segít a fej­tőgépek optimális mozgásának ki­jelölésében, a szénszállító futó­szalagok helyének meghatározá­sában, a termelés hatékonyságá­nak növelésében. NÓGRÁD — 1980. február 2., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents