Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
Keramikusok Siklóson A testes magyarországi útikalauzban sok szépet olvashatunk Siklósról, erről a baranyai városról, s egyetlen olyan hazái váráról, mely minden időkben lakható is volt, de ami minket most érdekel, az bizony édeskevés: „A II. emeleten változó — általában kerámiakiállítás látható. Itt mutatják be a nyaranta megrendezett siklósi kerámiaszim- pozion anyagát. Ha ennyi lenne a szimpozion lényege, akár meg se említenénk. Nem, nem az évenként bemutatott anyag dönti el, hogy Siklóson immár tíz éve milyen munka folyik. Még az sem, hogy tíz év során 64 magyar és 13 országból jött 32 külföldi művész dolgozott itt. Itt halt meg Európa egyik legnagyobb alkotója, keramikusa a svéd Anders Liljefors, s bolondos- kodott a török Mehmet Uya- nik. De magyarok s külföldiek áldozata, leleményeik nyomán mégis születőben van Európa első, nagy kerámiaműhelye, ahol már igen sok jelentős alkotó otthont találhatott, korszerű kemencéket, s mindent, ami az anyag művészetének mai feltételeit szolgálhatja. Sok milliós áldozattal hoz- eák rendbe a siklási hajdani kolostort a keramikusok számára alkotóműhellyé. Élőt. tűnik a szimpozion újból és újból kiadott katalógusa, nyomón kísérhetjük, mivé nőtt tíz év alatt ez az oly sok bonyodalommal küszködő vállalko* zás, a „kerámiaszimpozion Siklós”. A szellemi értékeket nem mérhetjük vásárcsarnoki árakkal. Emlékszem, amikor Schrammel Imre, a kiváló keramikus tanár, gödröt ásott és koksszal rakta körül agyagját, hogy valamikor az etruszkok is csinálták, s az izzó koksz csodálatos formákat, színeket adott az agyagnak, s ha valaki mostan elmegy Vác- ra, a művelődési házba, ott láthatja ennek az akkori kísérletnek késed, de beérett eredményét. Akkor' megmosolyogták kísérletét, s ha nem is ugyanazzal a módszerrel, de a szemlélet rokonságával készültek Schrammel azóta való munkái is, szereztek megbecsülést s egészítenek teljessé ma már számos középületet. Egy ilyen alkotóműhely nem azonnal kamatoztatja a befektetett áldozatot. De akik itt kísérletezhettek először valami olyannal, amire szerényebb otthoni kereteik nem adtak lehetőséget, első próbáik nyomán hazai és nemzetközi sikereket értek el. Az együttdolgozás lendítő, buzdító örömei sem becsülen- dők le, de kezd kinőni ez a telep tógabb értelmű, nagyszabású közös gondolkodássá, ami éppen a jövő munkáit jelzi. Az utóbbi évek is a kert, a város kerámiáit kívánták megoldani. Lehet, hogy nem sikerült építészeket, városrendezőket, kertészeket olyan teljes értékű munkába bevonni, ami valójában teljes értéket is eredményezett volna, de hol sikerül? Sajnos, ezt az „egy húron pendülést" meg kell Szemeteld Teréz munkája tanulnunk, feladva kis csoportok, egyének érdekeit A jövő formája az alkotócsoport, melynek jó nautikájához, természetesen egy-egy műhely, mint Siklós adja hozzá az egyéni tökéletesedés értékét. Szimpozion van ma országunkban, talán több is a kelleténél, de bizonyos, hogy otthont adnak olyan kísérleteknek, melyek később kiteljesedve a társadalmat szolgálhatják. Otthont adnak alkotóinak, hogy megismerjék egymást hazaiak, külföldiek. Eszközt adnak, anyagot, kemencét, mázakat, könyveket, melyet saját szűk lehetőségeik között aligha tudnának megteremteni. A gyári tervezőknek pedig a szabad alkotás felszabadító örömét. Nagy dolog ez. Beszorítva lenni egy üzem napi nyolc óra kötelező fegyelmébe, s itt kiszabadulni a napi húszórás alkotás örömébe. Mert itt nem óra mutatja a munka értékét hanem az eredmény. Siklós évenkénti kiállításai tánúi ennek az örömnek. Kár, hogy még nincs elég visszhangjuk, kár, hogy nem lett valóban közüggyé. Rövidesen elkészül a volt kolostor restaurációja, elkészülnek: a lakószobák, helyűkre kerülnék a kemencék, s minden, ami a kerámiaművészeket szolgálhatja. A siklósi kerá- mtaszimpozion Európa első, legjobban felszerelt csodálatosan szép környezetbe épült műhelye lesz. Koczogh Ákos Nem a kultúrával — a kultúrában ! Ésszerű takarékosság — hatékonyabb közművelődés Néhány esztendő óta — a kiindulás dátumát fura módon egészen pontosan tudom, hiszen egybeesik a munkába állásóm évével és a közművelődési párthatározattal — az átlagos állampolgárnál sokkal jobban érdekel a közművelődés ügye. Mit lehetne, mit kellene tenni, hogy ne keve. seké legyen a kultúra, hogyan szélesedhetne a kultúrát élvező közönség és közösség tábora — számos tucatnyi kérdésnek megpróbáltam az öt év alatt nyomába eredni. Ezért nem véletlen, hogy mostanában sokat gondolok népművelő ismerőseimre — vajon miként sikerül a takarékossági célkitűzéseket, követelményeket úgy teljesíteniük, hogy a lényégben — mármint a közművelődés szélesítésében, a művelődés népszerűsítésében eredményesek legyenek, jó színvonalon... Átgondoltabb tervezés — több lehetőség A megyei művelődési osztályon két illetékest is megkerestem — Horváth Sándor gazdasági csoportvezetőt és Bo- donyi Anikó közművelődési csoportvezetőt. A beszélgetés sokfelé futó szálai is bizonyítják: ez a téma semmiképpen sem egyszerű gazdasági kérdés! gyelemmel kísérjük, miként valósulnak meg a közösségi művelődési formák, hogyan jutnak el hasznos, értékes programok, műsorok a lakossághoz. Hogy nem találkozhattunk „luxussal” eddig sem? Nem teljesen így van. Mert ha nem az igényeket szem előtt tartva terveznek — csak elvontan, ez szép, ez jó, bár messze van azoktól, akiknek ajánlják... íróasztal mellett tervezett művelődési programok — a hosszú, középtávú tervekből lusta automatizmussal „kibontott” éves közművelődési tervek — valóban sok energiát elpocsékolnak. Minden ellenkező híresztelés dacára: nem kell semmiféle népszerű, kedvelt klubot, szakkört megszüntetni, nem kell amatőr csoportokat „leépíteni”, mert nehéz gazdasági helyzetben vagyunk. De arra oda kell figyelni, hogy milyen a település „szabadidő-struktúrája” — azaz mikor tudnak bejönni a művelődési házba, miért jönnek be, mi érinti őket annyira közvetlenül, hogy ebből rendszeres tagság lesz... Szóval, csak az olyan rendezvényeket kell megszüntetni, amire senki sem kíváncsi, nincs közönsége. mozgalmi szervek, tanácsi fenntartású közművelődési intézmények között vannak, hanem az iskolák és a könyvtárak, kultúrházak között. Ahol / alaposan körülnézve szerveztek, ott korábban is kihasználták ezeket a lehetőségeket. — Azt azért nem lehet mondani, hogy kimondottan előnyt jelentett a kulturális szolgáltatások árának emelése. — Erősíteni kell a szolgáltatóhálózatot, a járási központokon keresztül több műsor fog eljutni a községekbe. Minden műsorrendelés előtt többet kel] gondolkodni... * Hiba lenne bagatellizálni a kérdést — persze, a vészharangok kongatása ugyanígy téves reagálás. Amikor Bt évvel ezelőtt elindult valami (forrongás? társadalmasítás? közművelődés a valós igényekhez, a valódi közönséghez? ...) még senki nem szólt a takarékoskodás érdekében. .. Persze, ma Is csak úgy lehet, ha hozzáértően, a közművelődés ügyét pártol ó- an javasolnak valamit!... De már akkor Is takarékoskodtak (ésszerűsítettek? koordináltak? — gondolkodtak!!...) * — Az intézmények rákényszerülnek az ésszerű gazdálkodásra, hiszen az oktatási intézményekkel ellentétben itt a jelentkező áremelkedési különbségeket nem vesszük figyelembe, azaz az eddig elfogadott költségvetési keretből kell kijönni — kezdi Horváth Sándor. — De —és ez a „de” nem mellébeszélés!. .. — megyénkben a szigorítások ellenére is voltak több lehetőségek & fenntartásban 1979- ben — lesznek idén is. (Persze, nem nagy összeg — egymillió forint volt.) — Mivel tudnak egyáltalán takarékoskodni a közművelődési intézmények vezetői? — A fűtés, világítás árának emelkedését ki kell gazdálkodni. De nem mindenütt igazán nehéz ez: jobban át kell gondolni, hogy és mit adnak, mire „nyitnak ki"... — Hogyan lehet átgondoltabban tervezni — nincs még olyan terület, ahol eny- nyire kiszámíthatatlan lenne a közönség reagálása, az érdeklődés felmérése... Bodonyi Anikó már régóta készül, hogy bekapcsolódjon a beszélgetésbe — ezen a ponton meg is teszi. Luxus — vagy rosszul felmért igények?!— — Az alapellátást erősíteni kell — ez nem szólam! A megye településszerkezete is indokolja, hogy nagyobb fiÖsszehangolás — szellemi „koncén* ráció” — Nem gyökér nélküli dolgok ezek a megyében... — Horváth Sándor veszi vissza a szót. — A nagyobb intézményeknél általában tudják, mit jelent a takarékosabb gazdálkodás. Községekben okoz igazán gondot a konkrét „lebontás”. És hiába téma évek óta az eszközök közös használata — mert rendelkezésre áll magnó, lemezjátszó, játékok stb. stb. (nem szólva a kisebb gépekről, felszerelésekről. ..) Mégis gyakran igényelnek olyan gépeket, amit ezó szerint a szomszédból áthozhatnának. Ezek a nagyobb együttműködésre késztető idők feltárják az ilyen — szinte „primitív” — koordinációs lehetőségeket. — És ezek nem csak a Maliciozus reagálással any- nyit mondhatok: aki nem tartja egy-két éves „dekko- lásnál”, ugródeszkánál, főiskolai felvétel előtti „szünet”.« nél többre a népművelőpályát, az nagyon nehezen fog rátalálni a megoldásokra. Ez* zel semmiképpen nem akarom azt mondani, hogy mindenütt a községi tanácsoknál tisztában vannak a népművelő lehetőségeivel. Arra kell törekedni, hogy maguk a népművelők reálisan, józanul, de az ésszerű takarékosságot sem elfelejtve tervezzék meg programjaikat. Olyat, ami so-, kákát érint, érdekel, olyat ami „bejön” és értékes is.' Hogy sikerüljön, ahhoz még az is kell, hogy a , tervezésben ne maradjanak egyedüli Ehhez igazán népművelőnek kell lenni... G. Kiss Magdolna Káldi János: Magyaros Órája már azt csodálom: óriás Hold ül az ágon. Az a kis ág hogyan bírja? Reszket néha, mintha sírna. Tartanám én súlyos terhét, ha mehetnék, segíthetnék. De be vagyok régen zárva vad telembe, éjszakámba. <tkirk+k***A*k*-trk*k***A*A*AA*i'*++**+*****+*AAkAA:A+*+A**k*kA**A*AAAAkA*A**-tcAt'-A*-kirAir*irk1cá*AAAkAMkkA1tkáAkAAA*Ak***-kkÍl1lkAtt***1rk1tkkAA:khA+ÍelK. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola, salgótarjáni tagozatán — ahogy ez a főiskola egészében is történik — a képzési céloknak megfelelően, a szakmai ismeretek magas szintű elsajátítása mellett nagy gondot fordítunk arra, hogy a hallgatók szocialista nevelése megfeleljen a leendő ifjú szocialista értelmiséggel szemben támasztott követel ményekn ek. Tagozatunkon kialakultak azok a keretek és formák az elmúlt évek alatt, amelyek tartalommal való megtöltése mindennapos feladatunk. Különös figyelmet fordítunk az oktatási feladatok maradéktalan teljesítése mellett arra, hogy hallgatóink a tanítási órák, előadások, gyakorlatok színvonalas megtartásán, korrepetálásokon túl megfelelő, úgynevezett „szabad idős” programmal rendelkezzenek. A program a párt- és KlSZ-szer- vezet ideológiai és propagandatevékenységét, a nevelési bizottság, a közművelődési és sportbizottság, a kollégium, az ifjúsági klub tanévre szóló programját foglalja magában. A leendő üzemgazdászok sokoldalú képzését elősegíteni Időszerű nevelési feladatok a hivatott programot a különböző részterületekre bontva látjuk viszont. Ez évben arra kértük a KISZ-vezetőségeket, hogy a program megvalósításában részt vevő fiatalok munkájának értékelésénél, az egyéni vállalásoknál jobban vegyék figyelembe a nevelésben, propagandamunkában, közművelődési és sporttevékenységben, valamint a kollégiumban tevékenykedő hallgatók munkáját. Azt is kértük az ifjúsági szervezetek vezetőitől, hogy bővítsék az ideológiai, kulturális, valamint tudományos diákköri tevékenységet folytatók, és minimálisra csökkentsék a passzív hallgatók körét. A novemberben megtartott nevelési értekezleten ezért arra hívtuk fel a nevelőtanárok figyelmét, hogy már az első évfolyamos hallgatók társadalmi tevékenységgel való ellátásánál jobban alapozzunk a középiskolai minősítésekre és a hallgatókkal a felvételin történt beszélgetések tapasztalataira. 8 NÓGRÁD - 1980. január 13., vasárnap Az ez évi nevelési feladatok között, nem elhanyagolva a hallgatókkal való mindennapos foglalkozást, az előadások, gyakorlatok nevelési lehetőségeinek felhasználását kiemelt feladatként foglalkoztunk a tanév eleji társadalmi munka, a tanulmányi kirándulások nevelési, kulturális hatásával. Hallgatóink a tanév elején a Kunbajai Állami Gazdaságban végeztek egyheti társadalmi munkát. A társadalmimunka- vállalás legfőbb célja az volt, hogy hallgatóink részt vegyenek olyan népgazdasági jelentőségű munka végzésében, amely önkéntes munkán' alapul, és magas fokú öntevékenységgel párosul. Nevelési célkitűzésünk volt továbbá a közösségi nevelés előtérbe helyezése, az osztályközösségek szilárdítása mellett az évfolyamközösségek kohéziós jellegének erősítése, a KISZ- szervezettaez való tartozás mélyítése. Úgy értékelhetjük hallgatóink társadalmi tevékenységét, hogy az megfelelt a célkitűzéseknek, munkájukat szorgalmasan elvégezték. Erősödött körükben a tudatos társadalmi munka szükségességének fontossága, jogos büszkeség töltötte el őket, hogy részt vehettek népgazdaságunk előtt álló feladatok végzésében. Az önként vállalt társadalmi . munka — amelyhez az Oktatási Minisztérium is nagy segítséget adott —értéke még azzal is 'tetéződött, hogy a gazdaság által nyújtott anyagi dotációt, amelyet a végzett munkáért kaptak, a KlSZ-szervez^t - rendelkezésére bocsátották. A munka folyamán az egymás munkájáért érzett felelősség, egymás segítése, az egészséges verseny- szellemmel párosult. Kedvezők a tapasztalatok a tanulmányi kirándulások vonatkozásában Is. A jól megtervezett kirándulások során a hallgatók betekintést nyer hetnek egy-egy üzem belső életébe, tapasztalatokat szerezhetnek jövendő szakmájukhoz. De a kirándulások arra is lehetőséget teremtenek, hogy az osztályközösségek az élet derűsebb napjaiban Is együtt lehetnek nevelőtanáraikkal, s a közvetlen kapcsolatok során felszínre kerülfőiskolán nek rejtett, vagy lappangó problémák, személyes, csak egyéneket érintő ügyek és személyes értékek. A két-há- rom napos együttlét során tisztázódnak régebben húzódó vitás kérdések, a csoportfelelős tanár be tud tekinteni a főiskolás fiatalok magánéletébe, személyes problémáikat megismerheti. Mindezek nagy segítséget jelenthetnek a további személyiségformáló munkához. A főiskolai demokratizmus fontos fokmérője, a szocialista demokrácia gyakorlati megnyilvánulásai az évenként — természetesen a végzősökről készített minősítések. A nevelőtanárok minden alkalommal igénylik, hogy a hallgatók vegyenek aktívan részt társaikról elkészített minősítések, jellemzések elkészítésében. A hároméves együttlét, az egymás munkájáért érzett felelősség, a kollektív bölcsesség egyre jobban érezteti hatását e téren is. Vannak azonban kollektívák, amelyek még nem tudnak minden tekintetben felnőni e szép, de igen nehéz feladathoz. Vagy a bagatelli- zálás, vagy a helytelen értelemben vett jszoHdarítés” gyakorlata miatt még nem minden esetben érvényesül a kollektíva felelősségtudata. A megfelelő tárgyilagosság, pedagógiai látásmód, a követelményekhez mért értékelés pedig jövendő munkahelyeiken is követendő eljárás lesz. M indezekből Is látható, hogy intézetünk nagy figyelmet fordít a köz* életiségre való nevelésre, problémaérzékenységre, arra, hogy változó körülmények között is helyt tudjanak állni, és az élet bonyolult kérdéseire is megfelelő választ tudjanak adni. Biztos tárgyi tudásra, nyitott, problémaérzékeny, sokoldalúan képzett, a társadalmi tevékenységben otthonosan mozgó fiatalok képzésére, nevelésére törekszünk. Munkánkban felhasználjuk eddigi tapasztalatainkat más felsőoktatási Intézmények e téren szerzett ismereteit, a közoktatás tanulságait. Az év hátralevő idejében nevelési programunknak megfelelően kiemelt szerepet biztosítunk a nevelésben pártunk XII. kongresszusára való felkészülésnek, és hazánk felszabadulása közelgő 35. évfordulójára való méltó megenw lékezésnek. Ve. Molnár FM
