Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
Postai János: A hajókürt mintha bajt jelezne Új közművelődési intézmény Adóm Jenő zenei gyűjteménye D élután öt és hat között lement a kertbe hintázni. Negyvenöt éves korában ilyesmi is ritkán fordul elő az emberrel. Már ebéd után megmoccant benne valami, a zsigereiben érezte, hogy valami történni fog. Előbb csak úgy tétován megkérdezte önmagától: mi lenne, ha...? Sétált a tarajos víz partján, ahol máskor barnára sült testekről verődött vissza az égető nap sugara, ekkor azonban csendes és kihalt volt a környék. Egy eltévedt sirály csapódott a nyaldosó hullámok közé, mire azonban tekintete befogadhatta volna, már ismét magasba emelte a túlpartról iramló szélvihar. A nyár még jelképesen sem volt jelen, a kék csíkos, fehérre festett csónakok óriás küllők tetemeként vergődtek a parton, a fák lombjai magukba zárták a délutánnak friss neszeit. A kertbe össze-vissza do- báltan álltak a nyaralósátrak, vesszőfonataikon a tegnapi fülledtség utolsó maradványát is szétfújva, átsü- völtött a metsző szél. Ekkor jutott eszébe, a hin- 4a, megérezte, hogy nem tud majd ellenállni a kísértésnek- De miért is álljon ellent? Életünkben olyan nagy a zsúfoltság, évgyűrűink sokasodásával egyszerre nő és egyszerre apad az idő, tempós életritmusunkból lassan kiszorulnak mind azok a cselekvések, amelyekre pedig jbeha nagyon vágyunk. Kiválasztott egyet a hintek közül, amely jó erős karcokon függött, s az volt az érzése, bogy a hinta készftőt már jóekőre gondoltak: a felnőttekre is. Az persze nem valószínű, sőt mindenképpen bz ellenkezője biztos, hogy rá konkrétan nem gondolhatott az, aki felcsavarozta, felkötötte a láncot, megerősítette az ülőkét; csak úgy általában juthatott eszébe, hogy majd felnőtték is kedvet kapnak a hintázáshoz. Az tv lehet, hogy • lengő csoda megalkotója maga Is lárpóbálta művét, meghajtotta magát, egyszer, kétszer; repült, s kielégített valamifajta vágyat, amely esztendők óta lappanghatott benne. Révülten nyújtózott a simára koptatott léceken, hátrafelé csúsztatta magát, majd egy erőteljes dobbantással elrugaszkodott a földtől, hogy a következő pillanatban előrelendítse a röptető erő. Szállt az űrben, repült, mint egy űrhajó, élvezte a mozgásnak ezt a régóta nélkülözött fajtáját. Nem szédült, gyerekkorában sem szokott, amikor a búcsús délutánokat a körhinta dobogóján töltötte, s három-négy menet után rákerült a sor, hogy felülhetett valamelyik kosárba. Ez volt a fizetség a hajtásért. A háború alatt szánkókkal, keskeny rohamcsónakokkal tele rakományt felejtettek a katonák a faluban. Egy ilyen csónakból eszkabáltak hajóhintát bátyjaival. Erős kötelekkel aggatták fel a szilfákra, s amikor elkészült. 1 - ált a furcsa alkalmatossal. csodájára járt a gyereksereg. Nem szédült. Akkor se, most.se. Csak a világot látta másképp. F áradtan érkezett az üdülőbe. Hónapok óta nem vdlt megállása. Sebaj, ott majd lesz idő pihenésre! Az a két hét, az igen. az lesz majd a regenerálódás nagyszerű ideje. A harmadik napon vette csak észre, hogy körülötte semmi nem változott. „Egyél, ne játssz mindig!” — biztatta gyerekét az asztalnál, mintha valamiért nagyon rohannia kellett volna. Délután, a iák hűvöséből szalasztotta föl a fiút a szobába az ottfelejtett újságokért. Ült, egy ideig, nézte a napon nyújtózkodó, félmeztelen alakokat. Egy asszony csöppnyi fiacskáiét lovagaltatta a hasán, a férfiak keresztrejtvényekbe ásták magukat, a gyerekek unatkoztak, a szüleiket nyag- gatták, miért nem mehetnek a vízbe; hasaltak, vagy hanyatt feküdtek a pokrócokon, a felfújt gumimatracokon. És nem jött a gyerek. Nem jött, nem rohant az újságokkal! Idegesítette a kérés mintha a roppant drága idő percei mentek volna veszendőbe, mintha attól kellett volna tartania, hogy elkésik, lemarad valahonnét. Pedig üdülni, pihenni jött a zöld ívű partra. Fölszállt a fák.közé, élvezte a repülés örömét. Az elrugaszkodással mintha a teste is könnyebb lett volna. A játék kimosta, egy időre legalábbis csitította benne a rohanást. Akkor azonban még nem volt elegendő ingere, hogy megfogalmazza; kell ez a játék! Szüksége van a testnek és a léleknek a felszabadulásra. A sokak által züllésre hajlamosnak tartott civilizációnknak nem nagyobb betegsége-e a szüntelen rohanás, a féktelen eszeveszett vágta? Néha le kellene vetnünk a testet-lelket gyötrő iram sarkantyúit, hogy emberibben bánjunk önmagunkkal. J. jutott eszébe. A szarkalábas szemű pszichológus, aki heteken át gyógyítgatta megfáradt idegeit. Órákig ültek a lefüggönyözött, csöndes kis szobában, J. még a hangjával is gyógyított. Szavai visszafogottan, tompán és mégis elevenbe vágóan emésztették fel a szoba csöndjét. Az a legfontosabb, hogy az ember meg tudja őrizni a nyugalmát. Próbáld meg, erős indulataidban hunyd le a szemed, számolj magadban tízig, százig, vagy míg lecsillapodsz. Ha ezt meg tudod tenni, önmagad orvosa leszel. — Micsoda tragédia! Nemsokkal ezután J. lett az áldozat. Szörnyű volt a hír. Valahol, sokszáz méterre a tengerszint fölött, karmos sziklák és hideg le- heletű szakadékok közt lelte a halálát. De micsoda fricskája volt ez a sorsnak! Az idegorvos kisfia elkóborolt valahol a hegyek között, órája keresték már, sehol nem találták. J. ideges lett, keresés közben egyre nyugtalanabbá vált, szorongása fokozódott, s mind jobban hatalmába kerítette. És nem jutott eszébe, hogy elkezdjen számolni magában tízig, százig, ezerig... Mikorra a fiú megkerült, az apján már nem lehetett segíteni. A szívroham után bekövetkezett csönd a legmélyebb szakadék fenekére taszította. Azok közé tartozik, akiket elfog a nyugtalanság, ha a nap korongja elindul az égen. A véletlen játéka volna? Otthon keletre néz a hálószoba ablaka, a nyári ébredések megelőzik az autóbuszok horkanásait, a házfelügyelő hangját is minden hajnalban hallja, amikor az első műszakba indulókkal megtárgyalja a világ eseményeit. És most itt is; felesége takarókkal erősítette meg az elsötétítő függönyt, de a kelő nap, akár a röntgensugár átvilágítja. Lábujjhegyen kisurran a szobából, végigcsoszog a hosszú, alvó folyosón, a társalgóban álmos szemű takarítóasszonyok mustrálják? Hát ez hová megy? Hová siet? Hová sietne? Csak éppen átmegy a vaskerítéses villák során, az ABC-bolt melletti kávézóba lehörpinti az első főzetű, gyönge löttyöt, megveszi az újságokat, áttomássza magát a bolt előtti hajnali öntözések tócsáin, és kiszökik a partra. Reggeli fuvallat fésüli a vizet, hűvös a szél, de nem érzi, a nagybetűs címek néma rikkancsokként szolgáltatják a híreket; ez történt tegnap óta; X elutasította, Y elfogadta, elfoglalták, kitiltották, leleplezték, jóváhagyták, a világ egyenletesen, szépen halad önmaga végzete felé, s a két part között, valahol a kéken csillámló ködben hajó kürtje rikolt, mintha bajt jelezne, pedig csak korai érkezését zengi a kerek sapkás ügyeletnek, És mikorra visszatér, már magasan jár a nap, még mindig csöndes, a hosszú folyosó, a takarókkal elfüggönyözött szobában is mély, egyenletes a szuszogás. Hét- alvók, hé! Keljetek fiai Szállt a hinta, verdesett a platán lehajló ága, melyet röptében megérintett a lábaival, kellemes zsibongást érzett a tagjaiban, s amikor a lendülettől olyan magasra repült, hogy a füzek fölött rálátott a tóra, erősnek, hatalmasnak érezte, hitte magát. Ó, emberiség, vesztedbe rohanó világ, szakíts rá időt, hogy megleld, újra a jáiték örömét! V alaki átCMOdgoCt a kerten. A sárgát, bar nát ötvöző üvegfalú ház lakói egyenként megindultak. a szemközti étkezdébe, elérkezett a vacsora ideje. Azt vette észre, hogy a mellette levő hinta is meglendül. Az az asszony kapaszkodott fel rá, aki egy kisfiút lovagoltatok a minap meztelen hasán. Csak éppen összevillant a szemük, megmozdult az asz- szony karja, mintha evezne, vagy mintha úszna. S a hinta szántani kezdte az örvénylő, tiszta levegőeget, amely ebben a pillanatban a földig ért. A nemzeti kultúrát építő feladatok küldetéses vállalásában László Gyula arra jelentkezett, hogy festés helyett a régészet problémáit tisztázza, Lyka Károly arra, hogy rajzi munkáját félretegye, és a XX. század magyar képzőművészetének kritikai összegezését végezze el. Öveges József is fontosabbnak tartotta a fizika megszerettetését annál, hogy kísérleti fizikus legyen. Ádám Jenő is felmérte teendőit. Azt, hogy Bartók és Kodály révén megszületett századunk kontinenseknek üzenő klasszikus értékű magyar zenéje, azt, hogy az ő hivatása a századok magyar népzenéjén alapuló új muzsikánk szolgálata. Miben állt ez a küldetés? Abban, hogy az ifjúságban alapozza ezt a minőséget, abban, hogy a világ megismerje eredményeinket. Mindkét sugallatot meghallotta, teljesítette. Azzal, hogy az 1940-es évek elején a Kodály-módszer gyakorlati kidolgozójaként megírta az ifjúságnak szóló énektankönyveket a szolmizációs módszer alapján, azzal, hogy a magyar zene kimagasló eredményeit amerikai előadókörútján propagálta, azzal, hogy húsz évig tartó sorozatában elemezte muzsikánk értékeit a rádióban. Ádám Jenő 1896-ban született Szigetszentmiklóson. Tanítói oklevelet szerzett, az első világháborúban hadifogságba került. Megtanult oroszul, Ta- tarszkban kinevezték zenei igazgatónak, de Szibériából hazavágyott, és elvégezte a Zeneakadémiát, melynek sok évtizedig tanára volt. Igazi polihisztorként végezte sokirányú munkásságát zeneszerzőként, karmesterként, énektankönyv- rróként, a Budai Dalárda vezetőjeként. Mindenre volt ideje, maradt energiája. 1933-ban Bázelban Félix Weingartner- nél mesterdiplomát szerzett, ő mutatta be Purcell Dido és Aeneas-át az Operaházban. Több zeneművet írt, „Magyar Karácsony”-ának bemutatóján Székely Mihály, KorÄ Endre, Basilides Márta, Orosz Júlia énekelték a főszerepeket. 0 Somogybán gyűjtötte a népdalokat, melyet külön füzetben is közreadott. Munkásságát Bartók és Kodály nagy figyelemmel kísérte. Kossuth-díja. és érdemes művész kitüntetése mellett több érmet kapott Rómában, Londonban és Bulgáriában. Mindez nemcsak személyes sikere, hanem a magyar zene iránti kontinentális elismerést is jelenti. Az sem véletlen, s politikailag is méltánylandó, hogy 1940. május 13-án ' Belgrádban a Szent Száva renddel tüntették ki, mely humánumának bizonysága. Példátlan szigor Verbőczy Antal: A Los Angeles Times jelentése szerint az Egyesült Államokban a „Chicago Public Library” könyvtár alkalmazza a „legdrasztikusabb” módszereket azokkal szemben, akik nem viszik vissza időben a kölcsön- könyveket. A chicagói közkönyvtár ugyanis az ilyen személyekre vonatkozóan letartóztatási parancsot szerez be. Patrick Scanlan, a könyvtár biztonsági vezetője közölte, hogy a könyvtár eddig már 20 letartóztatási parancsot szerzett be, de letartóztatásra mindeddig nem került sor. „Ha közöljük velük, hogy a kezünkben van a letartóztatási parancs, akkor általában gyorsan meggondolják magukat, és visszahozzák a könyveket” — magyarázza. A könyvtár hivatalos személyei elmondották, hogy a . késedelmi díjak összege az; elmúlt három év során elértei az 1,9 millió dollárt. Chicago- J ban ugyanis minden egyes | könyv, film, vagy másfajta i könyvtári tulajdon esetében 50 1 dollártól 500 dollárig terjedő | bírságot szabhatnak ki, ha a ! kölcsönző nem hozza vissza a könyvtár tulajdonát a kölcsönzési idő lejártakor. Fecsegnek a fák — Kedves Tölgyem! Legyen a kársam! — Félek, hogy cserben hagy! * — Tulajdonképpen mi baja a nyárnak? — A kórisme szerint rájött a rezgetés. * — Hát nincsenek már együtt? — Megcsalta az a cédrus! * — Szép szál fa, csak kissé fenyveskezű. — Miért nem koppint rá valaki? — A tűivel fenyöget. * — Ez itt szegény kétszer is nyit? — Akác akar — akár nem! * — Azt beszélik jársz utána. — Kőris nekem! * — Micsoda lombok! — Vigyázz! A Vőjegenye veszedelmes fickó! — Platán mégis megpróbálom? — Kinyír!. * — Mit akar tőled ez a hosszúhajú? — Fűz. * *■ — Aztán találtál-e már nekedvalót? — Igen, csak az a bükkenő, hogy van egy csemetéje! * — Ne légy már olyan elfásult! Mulassunk egyet! — Ihar — juhar! Sosem vágnak ki! Az Ádám Jcnő-gyűjtemény részlete. Ádám Jenő végül úgy döntött, hogy a Nemzeti Múzeum zeneművészeti tára helyett szülőfalujának, Szigetszentmiklós- nak adományozza hagyatékát. 1979. október 5-éri avatta fel Ádám Jenő zenei gyűjteményét Szigetszentmiklóson, egykori szülőházában tanítványa, Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző. A három helyiséget magában foglaló múzeumban találhatjuk Ádám Jenő zongoráját, dolgozószobájának berendezési tárgyait, műveinek első kottáját, kéziratát, rajzait, a hozzá intézett Bartók- és Kodály-leveleket, kitüntetéseket, — munkásságának rendkívül gazdag dokumentációját. A gyűjteményhez kutatószoba Is csatlakozik, a rendezést Vöő Imre, a szigetszentmiklósi honismereti szakkör vezetője végezte méltó körültekintéssel. Jellemző az anyag gazdagságára, hogy több a raktári részlet a kiállítás tárgyainál. A* is fokozza a hatást, hogy a falakon Ádám Jenőről készült festményeket és domborműveket láthatunk, továbbá egy érdekes Feszty Árpád rajzot. Magnóról hallható Ádám Jenő hangja és több zeneműve. Jelenleg a gyűjtemény vasárnaponként délután 14 és 17 óra között tekinthető meg, de hamarosan a múzeumi nyitvatartási alkalmazzák itt is. Köz- művelődésünk új intézményét érdemes figyelemmel kísérni, s minden bizonnyal országos, és nemzetközi közönség látta- mozhatja itt zenei kultúránk rendkívüli teljesítményeit, Ádám Jenő munkásságát, mely a tehetség, a szorgalom és az önzetlenség együtthatóival építette fel a magyar zene egészében a maga maradandónak megmaradt életművét Losonci Miklós Farkas András: Móricz-illusztráció (rajz).
