Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-12 / 9. szám
1 Hangszóró mellett Rövidített valóság Legszívesebben szatirikus játéknak fogná fel az ember a Kossuth adón csütörtök este elhangzott Tranzit című rádiójátékot — ezt azonban éppen a játék, Szentmihályi Szabó Péter alkotása nem engedi. Nincsenek ugyanis nyíltan vállalt szatirikus" elemei, ellenben vannak felvállalt valóság-elemei, amelyek arra kényszerítik a'hallgatót, hogy szószerínt: komolyan vegye, amit hall. A gond is ezzel van, a valósággal, a hangjáték szövetével, indokaival, konfliktusaival. De vegyük sorjában! „Bősze István fiatal kultúr- Igázgató — így a műsorfüzet előzetese — nem könnyű ember, komolyan veszi a hivatását.” Szembe kerül a „kaparj kurta” szemléletű falusi idősebbekkel. Kikezdik, lazasággal vádolják, fegyelmi úton elküldik a faluból. Mindenki ellene fordul, mig a megyei titkár pártfogásába bem veszi, akkor viszont választhat: vagy „felfelé bukik” és elmegy megyei szintű művelődési irányítónak, vagy a titkár nyújtotta helyzeti előnyt kihasználva — marad. Ö marad, és íme nem hiába! Mindenki mellé áll, győzött az igazság... Ha ez a valóságban ilyen egyszerű lenne, tulajdonképpen néháhy hónap alatt meg lehetne -valósítani (egy közepes nagyságú megyében) a közművelődés valamennyi célkitűzését Kiég lenne a megyei titkárok idejét úgy beszabályozni, hogy minden községre jusson egy villámlátogatás erejéig. Ismerve közérdek iránti fokozott érzékenységüket, egészen biztosan örömmel meghoznák ezt uz áldozatot. Ez azonban csupáncsak a sematizmus határát súroló végkifejlet, a „nem jut eszembe más, küldjük ki a megyei titkárt” formátum hiányossága. Talán ez is elég lenne ahhoz, hogy az ember, enyhén fogalmazva: fenntartással fogadja a Tranzit című, ifjúságnak szánt (az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatója volt) hangjátékot. De van itt más is. A Futurum (Jövő) irodalmi színpadnak helyben harminc tagja volt mindaddig, amíg Bősze egykori iskolatársának, a hírneves riporternek, az „igazság bajnokának”, a cinikussá vált, mások fenekével ül a csalánba alapállású gyereknek — nem nyilatkozik arról a gondjáról, hogy leállt a szabadtéri színpad építése (?!). Merthogy ez lenne az alapkonfliktus a hangjáték szerint. Mi más, ha amúgy harmincán is vannak a fiatalok irodalmi színpadában, járási szinten még helyezést is elértek. A riportban „valóságértékű” megjegyzések hangzanak el a díszes kerítésekről (mellesleg ezek valóban felfedezhetők sok helyen mai falvainkban); az öregek anyagiasságáról; maradiságáról és így tovább. Aki valamelyest ismerős a vidéki élet, kultúra mai járataiban, a helybeli állami-tanácsi lehetőségek, anyagi fedezetek, igények és súlypontok világában — talán egyetért velem abban, hogy a legkevésbé megalapozott igényíelkeltés egy falusi, nagyszabású, fesztiválok megrendezésére Is alkalmas szabadtéri színpad megépítése, meg- építtetése. Aki népművelőként ma komolyan veszi a hivatását — aligha adja a fejét ilyesmire. Csoda, ha konfliktus keletkezett a hang játék kereteiben ebből az elrugaszkodott ötletből? Amely rádaásul télig már meg is valósult, s amely — milyen a hangjátéki valóság ereje? — a darab végén, a titkár látogatását 'követően, a falu apraja-nagyja részvételével fel is épül! Nagy kár. Ezért gondolom, jó lenne szatirikus játéknak felfogni ezt a művet, amely, sajnos, ennek ellenállva komolyabban veszi önmaga sematizmusát, mint Bősze István a népművelői hivatást. S éppen azért, mert közismerten súlyos gondok nehezítik a közművelődéssel foglalkozó fő- és mellékhivatású népművelők, a képzett és szakképzetlen közmunkások seregének tevékenységét — len’ne célszerűbb, s főként hasznosabb valóságos konfliktusokba ártani magunkat. Akkor is, ftmikor hangj átokról van szó. Ugyanez vonatkozik a harcra és a megoldásra is, amely a valóságban azért nem ilyen, egyszerű, és főként nem tör szélsebesen a legoptimálisabb megoldás felé. A valóság megkurtítása semmilyen új keletű kulturális alkotásnak nem lehet tartalma, akkor sem — pontosabban: akkor különösen nem —, ha olyan köntösben lép elénk, amelyre ma különösen figyelünk. Amelyről azt mondjuk, támogatásra érdemes, mert mai komplikált életünk jobbítására törekszik. S végezetül, de természetesen nem a tévedhetetlenség hangján: a véletlen játéka, hogy a rádiójáték szerzője pénteki, kora reggeli jegyzetében így fogalmazott; a kultúrának nincs ára, de pénzbe kerül... Tegyük hozzá azt is, hogy nem is kevésbé, és akkor is, ha a „legszebb” sematizmus évelt idézi. (T. Pataki) Levéltári „ kiá Mi a létjogosultsága a levéltári kiadványoknak? Talán nem is annyira fölösleges a kérdés, mint első pillantásra hinnénk. Igaz, magától értetődő természetességgel forgatjuk őket, bővítve általuk ismereteinket, megismerve az adott tájegység történelmi múltját, örülünk a bennük föllelhető adott szempontok szerint rendszerezett információknak, és Így tovább. De, hogy mit jelentenek maguknak a levéltáraknak, s a közönség szélesebb rétegeinek, nem igen szoktuk firtatni. Részben érthető is ez, hiszen hasznuk magától értetődik, akár például egy múzeumi kiállításé. — A hasonlat a levéltári kiadványok és például a múzeumi kiállítások között egyáltalán nem indokolatlan — jegyzi meg dr. Schneider Miklós, a Nógrád megyei Levéltár igazgatója Salgótarjánban. — Köztudott, hogy a közintézmények — köztük a múzeumok és levéltárak —, tevékenysége legalábbis két nagy területen folyik. Az úgynevezett belső tevékenység az anyagok begyűjtését és feldolgozását foglalja magában. Másik fontos munkánk pedig a feldolgozott anyagok társadalmi hasznosítása. A múzeum például kiállításokat rendez, azaz módszeresen, szakszerűen, tudományos rendszerességgel bemutat egy-egy reprezentatív anyagot hatalmas tartalékaiból, raktári anyagából. Ugyanezt a szerepet tölti be a levéltárak számára a forráskiadványok sora, Joggal mondhatjuk tehát, hogy ezek a levéltár „kiállításai”. Nem célunk, hogy mindent bemutassunk, amink van, hiszen ez lehetetlen és célszerűtlen is volna. Olyan kiadványokat kell készíte// nünk. amelyek bizonyos szempont szerint rendezett, közérdeklődésre számot tartó anyagot tartalmaznak. A múzeumban sétál az ember. A levéltári kiadványt kézbe veszi, lapozgatja, s közben megismerkedik egy korszak valamely problémájával. Ha csak ennyit említünk is, világossá válik a cél, miért érdemes mindezt csinálni. Természetesen, azt is érdemes megjegyezni, hogy nem ez az egyetlen hasznosítási módja a levéltári anyagnak. Ez az a forma, amely a társadalom szélesebb rétegeinek szól. A történeti kutatók például más módon dolgozzák föl a lévéitári anyagot. A Nógrád megyei Levéltár 1968-ban költözött Salgótarjánba. Utána rövid időn belül megkezdődött kiadványainak megjelentetése. Az első 1971-ben látott napvilágot, azóta pedig már több mint egy tucat forrásművet adtak közre. Adatok és források a Nógrád megyzi Levéltárban címet viselő kiadványsorozatuk (a levéltár és a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportjával közösen) szerkesztője Schneider Miklós. A sorozat első kötetének kiadósa — Dézsma és robot. A jobbágyság helyzete a XVIII. század végén, a mai Nógrád megye területén —. indította' el 1971-ben a kiadványok sorát. De e sorozaton túl is adtak ki műveket. Külön említést érdemel, hogy e forráskiadvány-sorozat részeként Dokumentumok a Nógrád megyei tanácsok működéséhez 1950—1970 címmel háromrészes kiadványsor indult, amelynek első kötete* — Nógrád megye tanácsai a művelődésért 1950—1970 —, 1975-ben jelent meg, s a tanácsoknak a művelődésben kifejtett tevékenységét mutatta be. A második kötet — Nógrád megye tanácsai az emberért 1950— 1970 —, tavaly látott napvilágot. — S, az idei tervek? — Idén jelenik meg — s, ezzel ünnepeljük a tanácsok megalakulásának 30. évfordulóját —, a harmadik kötet ebből az összeállításból — mondja az igazgató. — a címe Nógrád megye tanácsai és a szövetkezetek 1950-től 1970-ig. Ebben a kisipari, a földműves-szövetkezetek és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevékenységét bemutató szemelvényekkel a ■ tanácsok gazdaságirányító munkáját kívánjuk érzékeltetni, rendelkezésre álló dokumentumok alapján. S természetesen, ebben az évben kidolgozzuk a következő tervidőszakra szóló kiadványtervünket. (tóth) Villámriport a vakáció végén (.'Sünden már ■> a családi ház Vohháfylban, ahol a minap jártunk — rluia/ou a nagylány a kollégiumba, kevesebo a beszéd, zsivaj, végéi ért a/ utóbbi évek leghosszabb téli szünete... — December 21-én indultam Balassagyarmatról, holnap utazom vissza — mondja Nógrády IldikO, aki első osztályos tanuld Balassagyarmaton, » Szántó Kovács János SzakUür'piskolában, az óvónőképző tagozaton. — Ha kevesebb Ideig vagyok itthon, talán még könnyebb lenne visszamenni — most nagyon nehéz:... Hogy mennyit számít pár hónap a kollégiumban — az ember rájön. mit is jelent az otthon, a család. Édesanyja — aki szintén „szünidős”, pedagógus — kőzbeszúr- ja: — Nagy szerencse, hogy nem egyedül jár innen, van egy negyedikes ütitársa, aki sok mindent elmondott a szokásokról, az ottani életről — nem érte meglepetés. — Mint a nagynénik, keresztmamák szokták, hadd kérdezzem meg én is: milyen Jegyekre számítasz, „romlottál-e" az általános Iskola óta, a kedvenc tárgyaidból hogyan állsz? — Hát én kitűnő sosem voltam. 4.5 és 4,7 között mozogtam. Mont négyes körüli átlagra számítok. Ami érdekes, nem abból lettem rosszabb eredményű, amit eddig sem ötösre tudtam, sót, inkább Javítottam ilyen téren, ha. nem a kedvenceimből állok ölős helyett négyesre. — Volt Időd mesélni az újságokról, a szakközépiskolás-életről. Mit tartasz a legnagyobb változásnak? — Üj tárgy — és sok élményt hozott — az óvodai gyakorlat. Nagyon érdekesek voltak az óvodai, bölcsődei hospitálások. Zenében is jártasnak kell lennünk — én furulyázni tanulok Kalo- esay Frigyestől. Nem véletlenül említette ezt Ildi — szint vitt a téli szünetbe a sok „kamarahangverseny” — húga, Adrienne zongorázott, ő furulyáit. A mintegy háromhetes szünet „jól Jött” Adrienne számára is — végre kedvére olvashatott, és senki nem szólt rá, hogy bújjon ki már a könyvből,.. — Karácsonyra három könyvet kaptam, bővült a könyvállományom a nővérem „kiselejtezett’ könyveivel is — eddig hét könyvet olvastam el. Nem minden időmet tölti ki ez — megszerettem a makramézást, két és fél faliképet megcsináltam. — Azért nem teljesen otthonülök a gyerekek felcsatolták a siléeet, a szánkózáshoz partnert kerestek. Azt hiszem, jó szünetet zártak... — árulta el a mama. Bizonyára. De egy súlyos „negatívumot" megtudtam a lányoktól: mindkét szülő — diplomáján felül — tanul, ami sok időt elvesz. Végül is a szünet a számukra nem Igazi vakáció volt... — gkm — Bár egyáltalán nem tartozom u/ ünnepségsorozatok, a szinte végeérhetetlen lánccá fűzött rendezvények hívei közé, uz 1079-es nemzetközi gyermekévben a sablonszerűén letudott programok, a gyermeki világ hiányos ismeretéről tanúskodó akciók mellett sok pozitívumot felfedeztem. Végre reflektorfénybe került a gyermekeknek, fiataloknak szánt kultúra — felszínre bukkantak ..rejtett tartalékok", az amatőr művészet eddig csak kevéssé kihasznált lehetőségei, a gyermeki alkotásvágy. fantázia kiaknázásának módjai. Többet tudunk arról, mi minden jelenthet értéket, okozhat örömöt. Más oldalró': a gyermekév természetesen figyelmeztetett mindnyájunkat azokra is, akik kimondottan hátrányos helyzetűek — nem jutnak hozzá sok olyan dologhoz, ami társaik többségének magától értődő, Azaz szülői támogatáshoz, törődéshez, rendes ellátáshoz — családi környezetük ugyanis nem alkalmas minden szempontból. a megfelelő testi, erkölcsi, szellemi nevelésre. Ve- szélveztetetté válnakTársadalmunk az utóbbi években nagv figyelemmel fordult ügyük fele. Kidolgozták az állami gondoskodás fornvM*. bővítve a kört. Ehhez tartozik a pár* fogói hálózat Veszélyeztetettek kiépítése is — a járások, városok, irányításával' megbízott hivatásos pártfogók és a veszélyeztetettek patronálását vállaló társadalmi pártfogók munkája. Közülük kértünk meg kettőt, szóljon erről a tevékenységről. Takács István, aki a ZIM salgótarjáni gyárában munkaügyi kérdésekkel . foglalkozik, többszörösen is érintett. — Prókal Gábor, a salgótarjáni hivatásos pártfogó gyakran megkeres, ha munka, kenyér kell valamelyik veszélyeztetett fiatalnak. Nem könnyű ez: tudni kell, milyen típusú munkára alkalmas, mit tudna tisztességgel elvégezni. Ha Van lehetőség az elhelyezésre, ezzel még nem zárul le az ügy. Legtöbben úgymond’ nehéz fiúk, a beilleszkedésükhöz, munkában tartásukhoz sok törődésre szükség van. Az üzemben szólok a művezetőknek, brigádvezetőknek, igyekezzenek segíteni őket, bevonni a közösségbe. Bizony, nem minden esetben sikerül — tízből három azért „megfogható". A többiekkel mi lesz? Prókai Gábor tovább próbálkozik, más üzemben, más munkakörben helyezi el őket. NÓGRÁD - 1980. január 12., szombat — ön konkrétan is foglalkozik gyermekek pártfogásával. Ki a „védence”? ' — Két kiskorú gyermek van rámbízva. Az iskolával, osztályfőnökkel, a szülőkkel való szoros kapcsolatra van szükség, hogy valamit tehessek az érdekükben. A két kiskorú első, illetve ötödik osztályos tanuló. Az apának nem »volt rendszeres munkája, hol dolgozott, hol nem. Most felvettük — nagyon remélem, sikerül megmaradni a munkahelyén. Nehéz néha a helyzetünk: a gyermekeket kell nézni elsősorban, de a család egészének érdeke nélkül nem megy... Fajcsik Józsefné Szécsény- ben, a Palóc Háziipari Szövetkezetnél dolgozik. — Két családot pártfogolok — egyik sem könnyű eset!.... A fiatalabbik pártfogoltam mindössze egy esztendős, az anyuka is iszik, elhanyagolja a gyermeket. A másik család-, ban kilenc gyerek van (nem cigány származásúak!) — a legöregebb lánnyal foglalkozom. Munkahelye már volt, de dolgozni nem nagyon szeret... Felvettem a kapcsolatot a főnökeivel, ha beteget jelent, az orvossal is beszélek. — Miből él a család? — Az anya dolgozik, az apa már hosszabb Ideje nem helyezkedett el. Kértem a rendőrségen, még ne büntessék, de figyelmeztessék a munkavállalásra. A kisebbeknek- igyekszem ruhafélével segíteni, amennyire lehet, figyelemmel kísérem az öltözködésüket, viselkedésüket. Mindkét családnál szem előtt tartom a tisztaságot — a pici gyereknél ez különösen fontos, de a nagyobbaknál is, hiszen ha piszkosan jár, mindenben igénytelenebb, nincs sok esélye beilleszkedni a társai közé a gyermekközösségben, majd a munkahelyen. — Van eredménye a pártfogolásnak? A válasz egy sóhajtással kezdődik... A társadalmi pártfogók közül bizonyára sokan hasonlóan vélekednek: nagyon nehéz sikert elérni, nem látványos eredményekkel kecsegtető ez a munka. Megtudom, a nagylány asszony lett — beszélgetésünk idején sem ő, sem a férje nem dolgozott. Íme, újabb feladat, „bővült a pártfogoltak köre”. — A munkahelyemen, a háziipari szövetkezetnél nincsenek pártfogásra szoruló, gyerekek, családok. A brigádokban. a közösségekben figyelnek egymás problémáira uz emberek. Tulajdonképp”” ez az igazi megelőzés! G. Kiss Magdolna ZizI Új technikával Szász Endre új technikával készült műveit mutatta be Budapesten a Csók Galériában. A tárlaton a művész 25 porcelánlapra festett alkotása látható. Fagyöngy „Ismeretlen" »
