Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

Vcgre végtelen szenvedéllyel hódolhatnak turisztikai kedv­telésüknek a síelők, a téli turisták, A hetekben, a „Hois­ten” jóvoltából naponta sok százan keresik töl a Nógrád környéki hegyvidékeket, erdőket. És nemcsak a friss le­vegő, a sport szerelme és a játék öröme kedvéért, hanem a kellemes közösségi, társasági kikapcsolódás élményt nyújtó óráiért is. •Szakmunkástanulók Benigna és r Máig emlékszem arra a sajnálkozó lenézésre, amely- lyel a szakmunkástanulók produkcióját fogadtuk annak idején a középiskolai orszá­gos diáknapok rendezvényén. Emlékszem rá, de mára már ■— nekem legalábbis —, szé- gyellnivaló. Legyintettünk: nem kell tartani tőlük, „mümüsök” — azaz a Mun­kaügyi Minisztérium vala­melyik szakmunkásképzőjé­ből jöttek, tehát nem fogják veszélyeztetni a mi helyezé- eünket. Tehát. .. Tehát, mondom. A szóban és a legyintésben benne fog­laltatik az a szemlélet is, amely a szakmunkáspályát eleve félresiklásnak, afféle minden mindegy alapon kí­nálkozó kényszerítő félmeg­oldásnak tartja. Hát nem* az? Köztudott, hogy szakmunkástanulónak az esetek többségében azok jelentkeznek, akiknek tanul­mányi eredményei alapján elérhetetlen a gimnázium, a szakközépiskola. Magyarán: a rosszabb tanulók- Az sem titok, hogy a szakmunkás- képző, azzal, hogy valamikor megkapta az intézet helyett az iskola nevet, még nem ér­te el egycsapásra ez utóbbi rangját is. Maradt mostoha- gyerek. A pedagógusok, a ta­nulók, a tanulók szülei és a kívülállók szemében is. Eh­hez még hozzávehetjük, hogy sok hátrányos, helyzetű tanu­ló akad a szakmunkáspalán­ták között. Az okok? Mélyen gyöke­reznek, s csak a társadalom c tizének segítségével szá­molhatók fel. Csakhogy a szemlélet változása lassab­ban követi a társadalom fej­lődéséből következő igénye­ket, mint kellene. Mint ahogy szeretnénk. íme: a többiek Benigna szép kislány volt. Mondhatnám: feltűnően szép, tetejében még okos is. Igen elterjedt keresztneve sejteti, milyen környezetben nőtt fel, s utalhat egyúttal arra a riadalomra is, amit nyolcadi­kos korában hozott döntése okozott odahaza: szakmun­kásképzőben szeretné foly­tatni tanulmányait- Nem mehetett: Gimnáziumba ke­rült, majd miután nem vet­ték fel az egyetemre, férj­hez ment. Szakmát tanult, esztergályos .lett. Most van egy kisfia, szereti a család­ját és a munkáját. Viszont ritkán látja a szüleit... Hogy mi a megoldás?. Is­kolareform? Igen, az is. De elsősorban formálni a köz- gondolkodást. Elérni a szem­lélet megváltozását szülőnél, pedagógusnál, gyereknél? Föltétlenül­Ezek a problémák persze nem ma keletkeztek, foglal­kozott a szakmunkástanulók helyzetével az MSZMP KB Társadalomtudományi Inté­zete és a KISZ központi bi­zottsága is. És itt voltak a közelmúltban — a budapes­ti KISZ-bizottság rendezésé­ben —, az első országos szakmunkástanuló napok, ameiy azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ráirányítsa a figyelmet az ifjúság, e sajá­tos rétegére. Eredményeire, gondjaira és nem utolsósor­ban arra, amiben mások vagy mások lehetnek mint a többiek: a szakma, a munka ismeretében, szerete.ében. A gondok ismertek, a meg­oldás módozatai körvonala­zódtak. Akkor mi a problé­ma? Az, hogy múlik az idő — s, hogy Benigna nevű kis­lány kevés van... Cseri István Jll' FIATALOK RÓL \AK Egy disc-iockey különös útja (1.) < interjúportré: RnílO L/U Mw LU v/ilv/ — Hogyan, mikor határoz­tad el, hogy disc-jockey le­szel? Mi adta a különös öt­letet erre? — Azt hiszem, ez fokozato­san alakult ki, és a legele­jén nem úgy indultam' neki, hogy na, én pedig diszkós leszek, ha törik, ha szakad. Ottörőelnök voltam a járá­si KISZ-bizottságon Balas­sagyarmaton, adtam ötleteket rendezvényekre, játékokra, sokat be is mutattam foglal­kozásokon, s egyszerre azt vettem észre, hogy egyre több helyre vagyok hivatalos, játékok, vetélkedők vezeté­sére. S mivel tudták min­denütt, hogy egyik kedvenc időtöltésem a magnózás, meg­kértek, hogy egy-egy alkalom után szolgáltassak zenét. Eb­ből később rendszerint tánc lett. Abban az időben már javában beszéltek, írtak le- meziovasokról, diszkóklub­okról, s emlékszem, igen gyakran elgondolkodtam, mi lenne, ha belevágnék, bele­tanulnék ebbe a mesterség­be én is. 1977 közepe táján aztán döntöttem. Azt mond­tam másfél év alatt össze kell hoznom egy jó szerelést... — Milyen volt hát a le­mezlovas debütálása, pálya­kezdése, hogyan fogadtak az emberek? Emlékszem, két éve még, különösen a kisebb helyeken, jobbára ellenérzés­sel viseltették a diszkót, azt mondták, hogy „rádiózni” ők is tudnak otthon. — Nem, először nem az volt kiírva, hogy „Discó”, ha­nem ez: „Zenés . est”, vagy: „Vetélkedő”, vagy: „Film­vita vezeti Bagó László”. Az utóbbi esetekben is volt mindig valaki, aki meg­kért, vigyek zenét is, és min­dig úgy alakult, hogy leg­alább a busz indulásáig tán­colhatott egy jót a filmvita, vagy a vetélkedő résztvevő­je, közönsége. Hangsúlyozom, és igaz, hogy a „főműsor” mindig hosszabb volt, mint a tánc. MK—42-essel jár­tam, hangfalaim nem vol­tak, úgy kellett kölcsön kér­ni. Mikor aztán meglett a Trabantom, könnyebb volt. Már nem szorított a busz in­dulása; vettem hangfalakat, először kicsiket, ezeket min­dig nagyobbakra cseréltem. Egyszóval, lassan, de bizto­san, és nem csüggedve, de ki­tartóan tollasodtam. — Nem provokálni aka­rok, de végül is a közönség... Mit szóltak, mit lettek, mi­kor világossá vált, hogy ni-ni, ez a „pali rádiózni” akar. Rajongtak, tapsoltak „alig vártak”? — Nem. .. (Látom rajta, hogy egy pil­lanatra legyűrik az emlékei. Mosolyogva még egyszer, egészen halkan azt mondja, hogy „nem”. Aztán újra ha­tározottan beszél, hirtelen váltani látszik, mintha nem a kérdésre válaszolna egy pár szó után.) — A magyamándori kul- túrházban, a pataki presz- szóban és Dej táron sikerült törzshelyekre lelnem. Itt ha­mar megszerettek a gyere­kek vártak, hívtak, eljöttek táncolni, ‘vagy ott voltak hogy csak hallgassák a zenét. Tudniillik, valószínűleg rá­jöttek arra, hogy ha már gépzenét hallgatnak, hát egy rosszul beállított rádióállo­más harsogása, visongása a tenyérnyi készülékből, vagy egy hatodszorra átmásolt eredetileg is rossz magnófel­vétel egy kimerült telepű, vinnyogó magnóról lénye­gesen kevesebb zened és esz- tétaikai élvezetet nyújt, mint egy tiszta, esetleg térhatású, az említettekhez viszonyítva tökéletes formában, hatásban és illúzióban leadott népsze­rű dal. erősítőn, hangfalakon keresztül. Munkaszervezésünk hősi halottal Endre esete Őszintén sajnálom Endre barátomat. Az új esztendő néhány napja alatt „sike­rült” kiérdemelnie munka­helyének legfegyelmezetle1* nebb dolgozója címét, s az ezzel járó diszkriminációt. Pedig voltaképpen nem tett mást, mint folytatta az el­múlt évben és annakelőtte megszokott munkastílust, vagyis: ha kapott mijnkát. akkor szinte megállás nél­kül dolgozott, ellenkező eset­ben viszont rejtvényt ejtéssel, és holmi barkácsolással (re­pülőmakettek gyártásával) foglalatoskodott. — Csak akkor nagy a szá­ja, mikor kritizálni kell. bezzeg a munkahelyén rejt­vényt fejt — mondotta a napokban még feltehetően szilveszteri hangulatban le­vő főnök. majd röviden ismertette a Magyar Köz­löny november 1-i számában közölt főbb gazdasági sza­bályozók néhány irányelvét, mire Endre röviden csakany- nyit mondott: — A főnök elvtárs előbb a saját háza táján nézne kö­rül. Így is történt, s az ala* pos „körülnézés” után meg­született az első — igaz fi­gyelmeztető jellegű — mun­kafegyelmi , felelősségre vo­nás. És Endre attól kezdve látszólag nem fejt rejtvényt és nem barkácsol. Ha nincs munkája — mert ez az egy dolog azért változatlan ma­radt az elmúlt évhez képest — akkor úgy tesz, mintha dolgozna, vagyis imitál, bí­belődik a szerkentyűkkel, körbetörölgeti azért mint egy születésnapra kapott ajándék-Zsigulit. Aztán a fi­ókasztalhoz lopakodik, d« inkább oson, előveszi az el. rejtett rejtvényt, villám­gyorsan beír két megfejtést, s folytatja a törölgetést, köz­ben azon meditál: vajon mi lehet az az ötbetűs olasz fo­lyó? Aranyigazság, hogy a mun­kához, általában egy mun­kafolyamathoz a személyi feltétel mellett szükségesek a tárgyi (a munka eszköze és tárgya) körülmények is, bár­melyik hiánya nem hoz létre alkotói tevékenységet. S ha akadozik az anyagelláttás, márpedig Endre esetében _er- ről van szó. akkor a felelős­ségre vonást elsősorban nem „alul” kell kezdeni, holott látvány szerint ez a legké­zenfekvőbb. Vass Imre (Folytatjuk) IIIHIIIIIIIIIIIIIIIilllllllllllllllllllllllllllllllillll llllinillllllllllllllHIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIilltlIfflflIlllllllllitlIllIflfHIMIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIVIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIKIIIIIIIIIIIIIiHlllMKIHfHINI .Azt mondtam, másfél év alatt össze kell hoznom egy jó szerelést-” Társadalmi érdek, hogy az egyetemekről, főiskolákról ki­került fiatal diplomások ott dolgozzanak, ahol valóban szükség van rájuk, és minél előbb végzettségüknek, képes­ségeiknek megfelelő njunkát kapjanak. 1. Diplomával a zsebben „...egy kis dombra lecsücsülünk. régi történet. Még az egyetem alatt rendszeresen jártam a nyári népművelőtáborokba. Amikor nem sikerült „beillesz­kednem” az intézetbe, és már napirendben voltak a veszeke- U dések, kikészültem, eljöttem ide. Itt legalább nyugi van. 4. Z. tavaly szerezte meg dip­lomáját a Kaposvári Mezőgaz- másikra sétálgatni addig amíg dasági Főiskola állattenyésztő- észre nem veszem,' hogy most si szakán, elvégezte a lovas- már lecsücsülhetek egy domb- edzőképzőt is. Salgótarjánban ra. született. Azon kevesek közé 2. tartozik, akik munkájuk érde­kében idegenek között, egyedül Tudósképzéssel az ELTE próbálják önálló életüket el- természettudományi kara fog­kezdeni. ialkozik. B. a vegyész szakon — Tíz éves korom óta lo- végzett. Most az egyik gyógy- vagolok, amióta az eszemet tu- szerárugyárunk exportosztá- dom lovakkal szerettem volna lyán dolgozik, foglalkozni. Ezért mentem Ka- — Vegyészet és kereskede- posvárra, ezért végeztem el az lem? Miért ne? Mindig is sze- edzőképzőt, ezért jöttem is- rettem nyelvekkel foglalkozni, meretlenül ebbe a faluba. Re- felsőfokú vizsgám van angol- méltem. bedobnak a mélyvíz- ból és németből. A kutatás? be. hagynak kapálódzni, de Nálunk egyértelműen hátrá- azért figyelnek rám. Nem így nyos, ha valaki nő. Válaszol- történt. Brigádvezetői és mag* tam kutatóintézetek pályázati tárosi munkakörben dolgozom, felhívására is. Az első, amit de a feladatoknak csak a mindenütt megkérdeztek, mi- mechanikus részét bízzák rám. kor megyek férjhez, mikor A lovakról hozott döntésekbe óhajtok gyereket szülni? A nem szólhatok bele, jóformán pályakezdőknek azt ajánlom, még a véleményemet sem jegygyűrű nélkül menjenek ál­hallgatják meg. Arról már ál- Mást keresni... Itt megtetszett modni sem merek, hogy a ja- a munkahelyi légkör, a ked- vaslataimat meg is valósítsák, vesség, ahogyan fogadtak. Fil- Tudom. azt mondhatják erre, met vetítettek, bemutatták a gyakornok vagyok, mit ..hő- gyárat. Választásomat nem zöngök”? Nincsenek világmeg- bántam meg. Ha mégsem le­váltó terveim, csak dolgozni lelne meg a mostani munkám, akarok, tenni- valamit. Nem gyáron belül könnyebben ke­pédig egyik munkahelyről a rülhetek a kutatókhoz. Ahány pálya, ahány munka- 3. hely, annyi egymástól külön­Egy nógrádi ifjúsági klub böző vélemény a pályakezdés­vezetőjével, jól sikerült ama- ről. Összefogni e szerteágazó tőr színielőadásuk után ta- témát, minden oldalát megvi- lálkoztam: lágítani, igazságot osztogatni, — Huszonhét éves vagyok, lehetetlen vállalkozás lett vol- Nem, nem népművelés szakot na. végeztem. Ei;edeti foglalkozá- Így kizárólag néhány pályá­som villamosmérnök. Hogy kezdő. első tapasztalatát tol- kerülök ide? Műszaki diplo- mácsolom. Ha történeteik szél­mával a zsebemben kutatóin- sőségesek is, éppenúgy hozzá- tézetbe kerültem. Nagyon jó tartoznak a valósághoz, mint a munkacsoportunk volt. Az il- pozitív példák. Amíg előfor- letékes minisztérium utasítá- dúlhat az, hogy alkotókedvü- sára egyszer olyan feladattal két gúzsba kötik, nem a vég­bíztak meg bennünket, aminek zettségüknek megfelelő munkát megvalósítása nern állt azin- végeztetnek velük, s önálló tézet érdekében. S itt kezdőd- feladat helyett „ej, ráérünk tek a bajok, megpróbálták le- arra még” választ kapnak, hetetlenné tenni a munkánkat, nem mehetünk el csukott Szinte hihetetlen, hogy mi- szemmel az ehhez hasonló lyen módszerekhez nyúltak, esetek előtt. Megtörtént például, hogy a A fiatal diplomások kreati- megrendelőlapjainkat, amin vitását letörni, nehezen meg­kértünk Valamit, egyszerűen a szerzett tudásukat nem fel­papírkosárba továbbították. .. használni igenis bűn. Ellenke- Ilyen körülmények között nem zője viszont társadalmi érdek, tudunk dolgozni, sikerült a ve- Ezért is mertem riportalanya- zetőségnek „felfelé” bebizonyí- im véleményét minden „koz- tania, hogy a feladatra már metíkázga+ás” nélkül ..elfogul- nem futja energiájukból, ad- tan” leírni, ják át másnak. De hát ez már Soós Éva I NÓGRÁD — 1980. január 12., szombat 5 — Frédikéin, a szilveszternek már régen vége van!

Next

/
Thumbnails
Contents