Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-12 / 9. szám
Vcgre végtelen szenvedéllyel hódolhatnak turisztikai kedvtelésüknek a síelők, a téli turisták, A hetekben, a „Hoisten” jóvoltából naponta sok százan keresik töl a Nógrád környéki hegyvidékeket, erdőket. És nemcsak a friss levegő, a sport szerelme és a játék öröme kedvéért, hanem a kellemes közösségi, társasági kikapcsolódás élményt nyújtó óráiért is. •Szakmunkástanulók Benigna és r Máig emlékszem arra a sajnálkozó lenézésre, amely- lyel a szakmunkástanulók produkcióját fogadtuk annak idején a középiskolai országos diáknapok rendezvényén. Emlékszem rá, de mára már ■— nekem legalábbis —, szé- gyellnivaló. Legyintettünk: nem kell tartani tőlük, „mümüsök” — azaz a Munkaügyi Minisztérium valamelyik szakmunkásképzőjéből jöttek, tehát nem fogják veszélyeztetni a mi helyezé- eünket. Tehát. .. Tehát, mondom. A szóban és a legyintésben benne foglaltatik az a szemlélet is, amely a szakmunkáspályát eleve félresiklásnak, afféle minden mindegy alapon kínálkozó kényszerítő félmegoldásnak tartja. Hát nem* az? Köztudott, hogy szakmunkástanulónak az esetek többségében azok jelentkeznek, akiknek tanulmányi eredményei alapján elérhetetlen a gimnázium, a szakközépiskola. Magyarán: a rosszabb tanulók- Az sem titok, hogy a szakmunkás- képző, azzal, hogy valamikor megkapta az intézet helyett az iskola nevet, még nem érte el egycsapásra ez utóbbi rangját is. Maradt mostoha- gyerek. A pedagógusok, a tanulók, a tanulók szülei és a kívülállók szemében is. Ehhez még hozzávehetjük, hogy sok hátrányos, helyzetű tanuló akad a szakmunkáspalánták között. Az okok? Mélyen gyökereznek, s csak a társadalom c tizének segítségével számolhatók fel. Csakhogy a szemlélet változása lassabban követi a társadalom fejlődéséből következő igényeket, mint kellene. Mint ahogy szeretnénk. íme: a többiek Benigna szép kislány volt. Mondhatnám: feltűnően szép, tetejében még okos is. Igen elterjedt keresztneve sejteti, milyen környezetben nőtt fel, s utalhat egyúttal arra a riadalomra is, amit nyolcadikos korában hozott döntése okozott odahaza: szakmunkásképzőben szeretné folytatni tanulmányait- Nem mehetett: Gimnáziumba került, majd miután nem vették fel az egyetemre, férjhez ment. Szakmát tanult, esztergályos .lett. Most van egy kisfia, szereti a családját és a munkáját. Viszont ritkán látja a szüleit... Hogy mi a megoldás?. Iskolareform? Igen, az is. De elsősorban formálni a köz- gondolkodást. Elérni a szemlélet megváltozását szülőnél, pedagógusnál, gyereknél? FöltétlenülEzek a problémák persze nem ma keletkeztek, foglalkozott a szakmunkástanulók helyzetével az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete és a KISZ központi bizottsága is. És itt voltak a közelmúltban — a budapesti KISZ-bizottság rendezésében —, az első országos szakmunkástanuló napok, ameiy azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ráirányítsa a figyelmet az ifjúság, e sajátos rétegére. Eredményeire, gondjaira és nem utolsósorban arra, amiben mások vagy mások lehetnek mint a többiek: a szakma, a munka ismeretében, szerete.ében. A gondok ismertek, a megoldás módozatai körvonalazódtak. Akkor mi a probléma? Az, hogy múlik az idő — s, hogy Benigna nevű kislány kevés van... Cseri István Jll' FIATALOK RÓL \AK Egy disc-iockey különös útja (1.) < interjúportré: RnílO L/U Mw LU v/ilv/ — Hogyan, mikor határoztad el, hogy disc-jockey leszel? Mi adta a különös ötletet erre? — Azt hiszem, ez fokozatosan alakult ki, és a legelején nem úgy indultam' neki, hogy na, én pedig diszkós leszek, ha törik, ha szakad. Ottörőelnök voltam a járási KISZ-bizottságon Balassagyarmaton, adtam ötleteket rendezvényekre, játékokra, sokat be is mutattam foglalkozásokon, s egyszerre azt vettem észre, hogy egyre több helyre vagyok hivatalos, játékok, vetélkedők vezetésére. S mivel tudták mindenütt, hogy egyik kedvenc időtöltésem a magnózás, megkértek, hogy egy-egy alkalom után szolgáltassak zenét. Ebből később rendszerint tánc lett. Abban az időben már javában beszéltek, írtak le- meziovasokról, diszkóklubokról, s emlékszem, igen gyakran elgondolkodtam, mi lenne, ha belevágnék, beletanulnék ebbe a mesterségbe én is. 1977 közepe táján aztán döntöttem. Azt mondtam másfél év alatt össze kell hoznom egy jó szerelést... — Milyen volt hát a lemezlovas debütálása, pályakezdése, hogyan fogadtak az emberek? Emlékszem, két éve még, különösen a kisebb helyeken, jobbára ellenérzéssel viseltették a diszkót, azt mondták, hogy „rádiózni” ők is tudnak otthon. — Nem, először nem az volt kiírva, hogy „Discó”, hanem ez: „Zenés . est”, vagy: „Vetélkedő”, vagy: „Filmvita vezeti Bagó László”. Az utóbbi esetekben is volt mindig valaki, aki megkért, vigyek zenét is, és mindig úgy alakult, hogy legalább a busz indulásáig táncolhatott egy jót a filmvita, vagy a vetélkedő résztvevője, közönsége. Hangsúlyozom, és igaz, hogy a „főműsor” mindig hosszabb volt, mint a tánc. MK—42-essel jártam, hangfalaim nem voltak, úgy kellett kölcsön kérni. Mikor aztán meglett a Trabantom, könnyebb volt. Már nem szorított a busz indulása; vettem hangfalakat, először kicsiket, ezeket mindig nagyobbakra cseréltem. Egyszóval, lassan, de biztosan, és nem csüggedve, de kitartóan tollasodtam. — Nem provokálni akarok, de végül is a közönség... Mit szóltak, mit lettek, mikor világossá vált, hogy ni-ni, ez a „pali rádiózni” akar. Rajongtak, tapsoltak „alig vártak”? — Nem. .. (Látom rajta, hogy egy pillanatra legyűrik az emlékei. Mosolyogva még egyszer, egészen halkan azt mondja, hogy „nem”. Aztán újra határozottan beszél, hirtelen váltani látszik, mintha nem a kérdésre válaszolna egy pár szó után.) — A magyamándori kul- túrházban, a pataki presz- szóban és Dej táron sikerült törzshelyekre lelnem. Itt hamar megszerettek a gyerekek vártak, hívtak, eljöttek táncolni, ‘vagy ott voltak hogy csak hallgassák a zenét. Tudniillik, valószínűleg rájöttek arra, hogy ha már gépzenét hallgatnak, hát egy rosszul beállított rádióállomás harsogása, visongása a tenyérnyi készülékből, vagy egy hatodszorra átmásolt eredetileg is rossz magnófelvétel egy kimerült telepű, vinnyogó magnóról lényegesen kevesebb zened és esz- tétaikai élvezetet nyújt, mint egy tiszta, esetleg térhatású, az említettekhez viszonyítva tökéletes formában, hatásban és illúzióban leadott népszerű dal. erősítőn, hangfalakon keresztül. Munkaszervezésünk hősi halottal Endre esete Őszintén sajnálom Endre barátomat. Az új esztendő néhány napja alatt „sikerült” kiérdemelnie munkahelyének legfegyelmezetle1* nebb dolgozója címét, s az ezzel járó diszkriminációt. Pedig voltaképpen nem tett mást, mint folytatta az elmúlt évben és annakelőtte megszokott munkastílust, vagyis: ha kapott mijnkát. akkor szinte megállás nélkül dolgozott, ellenkező esetben viszont rejtvényt ejtéssel, és holmi barkácsolással (repülőmakettek gyártásával) foglalatoskodott. — Csak akkor nagy a szája, mikor kritizálni kell. bezzeg a munkahelyén rejtvényt fejt — mondotta a napokban még feltehetően szilveszteri hangulatban levő főnök. majd röviden ismertette a Magyar Közlöny november 1-i számában közölt főbb gazdasági szabályozók néhány irányelvét, mire Endre röviden csakany- nyit mondott: — A főnök elvtárs előbb a saját háza táján nézne körül. Így is történt, s az ala* pos „körülnézés” után megszületett az első — igaz figyelmeztető jellegű — munkafegyelmi , felelősségre vonás. És Endre attól kezdve látszólag nem fejt rejtvényt és nem barkácsol. Ha nincs munkája — mert ez az egy dolog azért változatlan maradt az elmúlt évhez képest — akkor úgy tesz, mintha dolgozna, vagyis imitál, bíbelődik a szerkentyűkkel, körbetörölgeti azért mint egy születésnapra kapott ajándék-Zsigulit. Aztán a fiókasztalhoz lopakodik, d« inkább oson, előveszi az el. rejtett rejtvényt, villámgyorsan beír két megfejtést, s folytatja a törölgetést, közben azon meditál: vajon mi lehet az az ötbetűs olasz folyó? Aranyigazság, hogy a munkához, általában egy munkafolyamathoz a személyi feltétel mellett szükségesek a tárgyi (a munka eszköze és tárgya) körülmények is, bármelyik hiánya nem hoz létre alkotói tevékenységet. S ha akadozik az anyagelláttás, márpedig Endre esetében _er- ről van szó. akkor a felelősségre vonást elsősorban nem „alul” kell kezdeni, holott látvány szerint ez a legkézenfekvőbb. Vass Imre (Folytatjuk) IIIHIIIIIIIIIIIIIIIilllllllllllllllllllllllllllllllillll llllinillllllllllllllHIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIilltlIfflflIlllllllllitlIllIflfHIMIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIVIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIKIIIIIIIIIIIIIiHlllMKIHfHINI .Azt mondtam, másfél év alatt össze kell hoznom egy jó szerelést-” Társadalmi érdek, hogy az egyetemekről, főiskolákról kikerült fiatal diplomások ott dolgozzanak, ahol valóban szükség van rájuk, és minél előbb végzettségüknek, képességeiknek megfelelő njunkát kapjanak. 1. Diplomával a zsebben „...egy kis dombra lecsücsülünk. régi történet. Még az egyetem alatt rendszeresen jártam a nyári népművelőtáborokba. Amikor nem sikerült „beilleszkednem” az intézetbe, és már napirendben voltak a veszeke- U dések, kikészültem, eljöttem ide. Itt legalább nyugi van. 4. Z. tavaly szerezte meg diplomáját a Kaposvári Mezőgaz- másikra sétálgatni addig amíg dasági Főiskola állattenyésztő- észre nem veszem,' hogy most si szakán, elvégezte a lovas- már lecsücsülhetek egy domb- edzőképzőt is. Salgótarjánban ra. született. Azon kevesek közé 2. tartozik, akik munkájuk érdekében idegenek között, egyedül Tudósképzéssel az ELTE próbálják önálló életüket el- természettudományi kara fogkezdeni. ialkozik. B. a vegyész szakon — Tíz éves korom óta lo- végzett. Most az egyik gyógy- vagolok, amióta az eszemet tu- szerárugyárunk exportosztá- dom lovakkal szerettem volna lyán dolgozik, foglalkozni. Ezért mentem Ka- — Vegyészet és kereskede- posvárra, ezért végeztem el az lem? Miért ne? Mindig is sze- edzőképzőt, ezért jöttem is- rettem nyelvekkel foglalkozni, meretlenül ebbe a faluba. Re- felsőfokú vizsgám van angol- méltem. bedobnak a mélyvíz- ból és németből. A kutatás? be. hagynak kapálódzni, de Nálunk egyértelműen hátrá- azért figyelnek rám. Nem így nyos, ha valaki nő. Válaszol- történt. Brigádvezetői és mag* tam kutatóintézetek pályázati tárosi munkakörben dolgozom, felhívására is. Az első, amit de a feladatoknak csak a mindenütt megkérdeztek, mi- mechanikus részét bízzák rám. kor megyek férjhez, mikor A lovakról hozott döntésekbe óhajtok gyereket szülni? A nem szólhatok bele, jóformán pályakezdőknek azt ajánlom, még a véleményemet sem jegygyűrű nélkül menjenek álhallgatják meg. Arról már ál- Mást keresni... Itt megtetszett modni sem merek, hogy a ja- a munkahelyi légkör, a ked- vaslataimat meg is valósítsák, vesség, ahogyan fogadtak. Fil- Tudom. azt mondhatják erre, met vetítettek, bemutatták a gyakornok vagyok, mit ..hő- gyárat. Választásomat nem zöngök”? Nincsenek világmeg- bántam meg. Ha mégsem leváltó terveim, csak dolgozni lelne meg a mostani munkám, akarok, tenni- valamit. Nem gyáron belül könnyebben kepédig egyik munkahelyről a rülhetek a kutatókhoz. Ahány pálya, ahány munka- 3. hely, annyi egymástól különEgy nógrádi ifjúsági klub böző vélemény a pályakezdésvezetőjével, jól sikerült ama- ről. Összefogni e szerteágazó tőr színielőadásuk után ta- témát, minden oldalát megvi- lálkoztam: lágítani, igazságot osztogatni, — Huszonhét éves vagyok, lehetetlen vállalkozás lett vol- Nem, nem népművelés szakot na. végeztem. Ei;edeti foglalkozá- Így kizárólag néhány pályásom villamosmérnök. Hogy kezdő. első tapasztalatát tol- kerülök ide? Műszaki diplo- mácsolom. Ha történeteik szélmával a zsebemben kutatóin- sőségesek is, éppenúgy hozzá- tézetbe kerültem. Nagyon jó tartoznak a valósághoz, mint a munkacsoportunk volt. Az il- pozitív példák. Amíg előfor- letékes minisztérium utasítá- dúlhat az, hogy alkotókedvü- sára egyszer olyan feladattal két gúzsba kötik, nem a végbíztak meg bennünket, aminek zettségüknek megfelelő munkát megvalósítása nern állt azin- végeztetnek velük, s önálló tézet érdekében. S itt kezdőd- feladat helyett „ej, ráérünk tek a bajok, megpróbálták le- arra még” választ kapnak, hetetlenné tenni a munkánkat, nem mehetünk el csukott Szinte hihetetlen, hogy mi- szemmel az ehhez hasonló lyen módszerekhez nyúltak, esetek előtt. Megtörtént például, hogy a A fiatal diplomások kreati- megrendelőlapjainkat, amin vitását letörni, nehezen megkértünk Valamit, egyszerűen a szerzett tudásukat nem felpapírkosárba továbbították. .. használni igenis bűn. Ellenke- Ilyen körülmények között nem zője viszont társadalmi érdek, tudunk dolgozni, sikerült a ve- Ezért is mertem riportalanya- zetőségnek „felfelé” bebizonyí- im véleményét minden „koz- tania, hogy a feladatra már metíkázga+ás” nélkül ..elfogul- nem futja energiájukból, ad- tan” leírni, ják át másnak. De hát ez már Soós Éva I NÓGRÁD — 1980. január 12., szombat 5 — Frédikéin, a szilveszternek már régen vége van!
