Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

Háttérben az USA és Kína Gazdasági bojkott Irán ellen Közjáték Korzikán szándéka EHS2-közgyűlés rendkívüli ülésszaka Három halott és néhány sebesült — egyelőre ez a kor­zikai véres események mérlege. Mármi'nt a legfrissebb köz­játéké, amely a Fesch Szálló megszállásával függ össze. Vé­gül is az akció nem emelkedik ki a többi, hasonló jellegű megmozdulás sorából. Tulajdonképpen még Ajaccióban sem keltett különösebb feltűnést. Hozzászoktak a korzikaiak... Noha a terrort nehéz megszokni, Napóleon szülőhelyén az erőszak hagyományszámba megy. A korzikai nép sok év­tizede küzd az önállóságért, az emberibb körülményekért, a munkanélküliség ellen és jogaiért. Elkeseredettségében gyakran olyan eszközökhöz folyamodik, mint a legutóbbi: a hotel elfoglalásával, tucatnyi túsz ejtésével az autonomisták húsz társuk szabadon ^bocsátását akarták kierőszakolni. Ez­úttal — akárcsak már gyakran a sziget történetében — a francia rendőrség brutálisan beavatkozott, csírájában elfojt­va az esetleges zavargásokat. Hogy mi robbantotta ki á nyugtalanságot és az autono­misták akcióját? Olyan eset, amely párját csöppet sem rit­kítja: Bastelicában két személyt foglyul ejtettek az autono­misták, azzal a váddal, hogy el akarták rabolni és megölni mozgalmuk két vezetőjét. Ahol ilyen szenvedélyek lobban­nak föl időről időre, ott nehéz firtatni a fegyveresek akció­jának jogosságát. Sokkalta inkább figyelmet érdemel, hogy a sziget mintegy 100 ezer lakója rendkívül rossz körülmé­nyek között él. Az iskolában nem anyanyelvükön, hanem franciául folyik az oktatás, sok a munkanélküli, hiányzik az egyetem és a főiskola, s az idegenforgalomból' csordogáló pénz sem a sziget őslakosságának erszényét duzzasztja, ha­nem a franciákét, lévén a tulajdonosok többsége az anya­országból való. Ahol hajdanában az idegenlégió állomásozott — Korzi­kán áll utolsó fellegváruk — ott manapság az erőszak az úr. Évente sok száz merényletet, emberrablást követnek el, rend­szerint az UPC (Korzikai Nép Uniója) vagy az illegális FLNC, az autonomisták radikális mozgalmának emberei. Volt már repülőfoglalás és több túszdráma, de Párizs hajt­hatatlan: a legcsekélyebb önállóságról sem hajlandó tárgyal­ni. S azt sem veszi fontolóra, miként lehetne a 8700 négy­zetkilométeres sziget gazdasági életét fellendíteni, a korzi­kaiak életét elviselhetőbbé tenni. Amíg pedig erről nem kezdődik érdemi párbeszéd Ajac­cio és Párizs között, minden marad a régiben. Marad a ter­ror, az erőszak, a gyűlölködés is, amely Korzika múltjának és jelenének oly’ szomorú velejárója. Gyapay Dénes Lefegyverezték az autonomistákat Összeült az Közép-európai idő szerint Csütörtökön este New Yorkban megkezdődött az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli ülésszaka. Mint jelentettük, a rendkívü­li ülés összehívására a Biz­tonsági Tanács 12 tagjának kérésére került sor, az agyne­vezett afganisztáni kérdés mi­att. A közgyűlés 34. rendes ülésszaka elnökének, Salim Ahmed Salimnak megnyitó szavai után elsőnek Afganisz­tán külügyminisztere emelke­dett szólásra. Sah Muhammed Doszt beszédében országa belügyeibe történő nyílt, durva Kabulban pénteken Bab­rak Karmainak az Afganisz­táni Népi Demokratikus Párt KB főtitkárának, az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság Forradalmi Tanácsa elnökének, az ország minisz­terelnökének elnökletével ülést tartott a Népi Demok­ratikus Párt Központi Bizott­sága. A tanácskozás befejez­tével nyilvánosságra hozták a Népi Demokratikus Párt és az ország vezető szervei­nek összetételét. A párt KB Politikai Bi­zottságának tagjává válasz­tották Babrak Karmait, Aszadollah Szárvarit (a for­radalmi tanács alelnökét), Anahita Ratebzadehet (ok­tatási minisztert), Szultán Ali Kestmandot (a forra­dalmi tanács alelnökét), Szaleh Mohammad Zairait, Bemard Rogers tábornok, « NATO európai haderőinek főparancsnoka azt állította, hogy az Afganisztánban tar­tózkodó szovjet csapatok megtámadhatják Iránt vagy Pakisztánt. Az amerikai tá­bornok szerdai brüsszeli saj­tóértekezletén azzal indokol­ta feltételezését, hogy a Szovjetunió esetleg meleg- tengeri kikötőket akar sze­rezni, különös tekintettel az Indiai-óceánra- Rogers harcias nyilatkoza­tát értékelve, a TASZSZ Látványos és aggasztóan hi­degháborús hangvételű szov­jetellenes hadjáratot kezde­ményezett az Egyesült Álla­mok, amióta az afgán vezetők többszöri kérésére a Szovjet­unió katonai segítséget is nyújtott e déli határai mentén fekvő országnak. Ez a segít­ség teljes összhangban áll az ENSZ alapokmányával és a két ország 1978 decemberében aláírt szerződésével. Mindebből logikusan kö­vetkezik. hogy az események Afganisztán belügyének te­kinthetők. Joggal vetődik hát fel a kérdés: a Fehér Házból irányított hidegháborús kam­pányt valóban az afganisztáni események váltották-e ki, vagy netán mélyebb gyökerei vannak? Washingtonban min­denesetre a szovjet csapatok afganisztáni jelenlétével indo­kolják a hidegháborús akció­kat. Carter erre hivatkozva csökkentette a takarmányga­bona kivitelét a Szovjetunió­ba. jelentette be a gazdasági, tudományos, műszaki és kultu­rális csere visszaszorítását, erő­szakolta ki a Biztonsági Ta­nács, majd az ENSZ-közgyű- lés rendkívüli ülésszaka ösz- szehívását. Erre hivatkozott akkor’ is. amikor előrevetítette azt a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok valóságos nemzetközi konzorciumot hoz létre az Afganisztánnal szom­szédos Pakisztán támaszoont- állammá való kiépítésére. Ezzel egyidőben ugyancsak az afga­nisztáni események ürügyén szorgalmazzák, hogy Izrael, Egvintom. Omán és Szomália beavatkozásnak nevezte a közgyűlés rendkívüli ülésé­nek összehívását, amely ellen­tétes az ENSZ alapokmányá­val. Az afgán külügyminiszter ezúttal is hangsúlyozta, hogy az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség sem a térség, sem a világ békéjét nem fe­nyegeti. Az európai szocialista orszá­gok — köztük Magyarország — csoportja nevében felszóla­ló Leonyid Dolguhic. Belo­russzia ENSZ-képviselője rá­mutatott: a rendkívüli ülés összehívása mögött Kínának és az Egyesült Államoknak az Guljam Dasztagir Pandzssirit éj Nur Amhad Nurt (a for­radalmi tanács tagját.) A plénum résztvevői hang­súlyozták: a forradalmi ta­nács, a kormány és a kor­mányszervek kialakítása so­rán biztosítani kell a nemze­ti front valamennyi lánc­szemének képviseletét. A nemzeti front létrehozásának első lépéseként a kormány­ban három független minisz­ter kap helyet: a mezőgazda- sági, a kereskedelmi és az egészségügyi minisztérium élén állnak, és mindhár­man tagjai a forradalmi ta­nácsnak is. A plénumon rá­mutattak: az államigazgatás munkájába minél több pár­ton kívüli szakembert, tu­dóst, értelmiségit kell bevon­szovjet hírügynökség kom­mentátora hangsúlyozza, hogy a hyugati propaganda tipikus blöffjéről van szó, amellyel leplezni akarja új amerikai katonai támaszpon­tok létesítését az Indiai-óce­án térségében, a Közel-Kele­ten, a Perzsa-öbölben és Ke­let-Afrikában. Ezeket a tér­ségeket az Egyesült Államok felvonulási területeként kí­vánja felhasználni globális terjeszkedések megvalósítá­sához. területén is amerikai támasz­pontokat hozzanak létre. A VÁLSÁG VALÓDI GYÖKEREI A gondos időzítés és az Af­ganisztánra való hivatkozás azonban csak a felszín. Való­jában egy immár évek ót erősödő irányzatról ván szó az amerikai politikában. Ennek előzményeiről a következőket lehet megállapítani: a viet­nami háború után a fejlődő or­szágokban hallatlanul fel­gyorsult a társadalmi erők mozgása. A folyamat a portu­gál gyarmatbirodalom szét­hullásával, Angola és Mozam- bik balrafordulásával kezdő­dött, az etiópiai forradalom­mal folytatódott. Ez — páro­sulva a rhodesiai fehértelepes rezsim mind tarthatatlanabb helyzetével — gyökeresen meg­gyengítette az imperializmus afrikai pozícióit. Üj dimenziót adott énnek a folyamatnak az iráni forradalom, amely (füg­getlenül annak egyértelműen iszlám jellegétől) az amerikai katonai hatalom legfontosabb támaszpontjainak elvesztését jelentette a Szovjetunió déli határai mentén. Előzőleg a Szovjetunióval szomszédos, másik stratégiailag fontos or­szágban, Afganisztánban is forradalom zajlott le 1978 áp­rilisában. a szándéka húzódik meg, hogy elterelje a nemzetközi közvé­lemény figyelmét a feszültség élezésére irányuló tevékenysé­géről, s egyúttal az ENSZ lep­le alatt próbáljon meg to­vábbra is beavatkozni Afga­nisztán belügyeibe. Csen Csu, a Kínai Népköz- társaság ENSZ-képviselője durván rágalmazta a Szovjet­uniót az Afganisztánnak nyúj­tott katonai segítség miatt, és ismételten „globális hegemo- nizmussal” vádolta a szovjet vezetést. (MTI) és az ország vezetésének, hogy kezdjen tárgyalásokat a lakosság különböző rétege­inek, a nemzeti és demokra­tikus szervezeteknek képvise­lőivel, a hazafias érzelmű egyházi személyiségekkel. Azoknak az afgán állam­polgároknak, akik az Amm- klikk üldöztetései következ­tében az ország elhagyására kényszerültek, biztosítani kell a hazatérés lehetőségét — mutattak rá a párt Közpon­ti Bizottságának plénumán. X A mongol külügyminiszté­rium nyilatkozatot tett köz­zé, s ebben elítéli az úgyne­vezett „afgán kérdésiről fo­lyó ENSZ-vitát. Ez a vita tel­jességgel ellentmond a vi­lágszervezet elveinek és alapokmányának — szögezi le a dokumentum. A nyilatkozat rámutat, hogy a nyugati rágalomhad­járat elferdíti az Afganisz­tánnak nyújtott szovjet se­gítség lényegét- A Szovjet­unió az afgán kormány ismé­telt kérésére teljesítette a két ország közötti barátsági, jó­szomszédsági és együttműkö­dési szerződésből ráháruló kötelezettségieket. A dokumentum kiemeli: az Egyesült Államoknak és néhány szövetségesének a Szovjetunióval való együtt­működés korlátozására tett egyoldalú lépései felidézik a hidegháborúhoz történő visszatérés veszélyét. Washington sohasem volt hajlandó elismerni, hogy po­zícióinak gyengülése az emlí­tett országokban alapvetően a helyi társadalmi mozgások eredménye. Az amerikai pro­paganda mindvégig azt állí­totta, hogy „külső erők” (értsd: Szovjetunió) állnak a változá­sok mögött. Ezzel próbálják a világ közvéleményével elfo­gadtatni az amerikai politikai enyhüléselienes fordulatát, amellyel kapcsolatbán a Wa­shington Post már 1978-ban azt írta: „Washingtonban a dolgok szovjetellenesebb irányba csúsznak, és újjáélesz­tik a hidegháborús korszak retorikájának és dölyfösségé- nek egy részét”. AMERIKAI FEGYVERKEZÉSI TERVEK A harmadik világban be­következett amerikai pozíció­veszteségek igazi, társadal­mi okainak tagadása egybe­esett az amerikai fegyverke­zési elvek felülvizsgálásá­val, a minden korábbinál na­gyobb hadi költségvetés be­jelentésével. Washingtonban sokan úgy vélték, hogy a Szovjetunióra kényszerített fegyverkezési verseny gaz­dasági értelemben is érde­ke az Egyesült Államoknak. A már csaknem teljesen elő­készített SALT—II . szerző­désre az első csapást1 a Car­ter—Brzezinski adrr inisztrá- ció mérte 1977 elején: fel­bolygatták a már megállapí­Háborúhoz vezethet Röviddel azt követően. hogy Cyrus Vance, amerikai külügyminiszter pénteki tv- interjújában az Irán elleni tengeri blokád lehetőségéről beszélt, Reza Szadr iráni kereskedelmi miniszter a Pans iráni hírügynökségnek adott nyilatkozatában kije­lentette: ez a lépés a két or­szág közötti háborúhoz ve­zetne. Vance azzal fenyege­tőzött, hogy kormánya akkor is elrendeli az Irán elleni gazdasági szankciókat, ha a Biztonsági Tanács ülésén nem születik ilyen határozat. Az iráni kereskedelmi mi­niszter a Pars hírügynökség­nek adott nyilatkozatában' hangsúlyozta: ha az ameri­kai flotta az iráni hajók elől elzárja a Hormuzi-szorost, a Perzsa-öböl bejáratát, ez há­borúhoz vezet a két ország között. Szadr kijelentette: a nyugati országok függenek elsősorban a Hormuzi-szoro- son át vezető olajszállítások­tól és nekik kellene viselni­ük az ilyen lépés összes gaz­dasági hátrányát. Az iráni kereskedelmi mi­niszter ugyanakkor úgy véle­kedett, hogy csekély egy ilyen amerikai lépés valószí­nűsége, Szadr azt is elmon­dotta, hogy az Iránba irá­nyuló élelmiszer-szállítmá­nyok zárlata sem lenne ha­tékony, ugyanis az amerikai multinacionális vállalatok megtalálnák annak a mód­ját, hogyan szállítsanak Iránba élelmiszert. Hangoz­tatta, hogy a multinacionális társaságok már eddig is hoztak létre olyan leányvál­lalatokat, amelyek révén Iránt árukkal látták el. Az amerikai ABC tévétár­saság pénteki jelentése sze­rint a megdöntött iráni ural­kodó „elkívánkozik Panamá­ból”, és képviselője már fel­vette a kapcsolatot Hamilton Jordánnál, a Fehér Ház sze­mélyzeti főnökével. A hírt Washingtonban nem erősítet­ték meg­tott alapelveket, s a tárgya­lásokat jóformán újra kellett kezdeni. Mihelyt ezek a tár­gyalások több mint két­éves erőfeszítés után tavaly a SALT—II aláírásával vég­ződtek — nyomban megkez­dődött Washingtonban a szerződés elleni kampány. Ebbe tartozott az elmúlt nyá­ron a kubai szovjet kikép­zők ürügyén szított hisztéri­ás propaganda is. Ráadásul az amerikai kor­mány éppen a szerződés jó­váhagyásáról folyó szenátu­si vita legkényesebb sza­kaszában váratlanul napi­rendre tűzte a közép-ható­távolságú rakéták új gene­rációjának nyugat-európai telepítését. Ügy állították be a kérdést, mintha ennek a veszélyes tervnek az elfogad­tatása valamiféle feltétele lenne a SALT—II egyez­mény ratifikálásának. Ez már voltaképpen hideghá­borús politikai zsarolásnak minősült. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint Carter leg­újabb lépése, amellyel uta­sította a szenátust: a Szov­jetunió afganisztáni segítség­nyújtásának megtorlása­ként szakítsa félbe a SALT— II ratifikálási vitáját. A KÍNAI KÁRTYA Egy harmadik tényező, amely az amerikai fordulat mélyebb gyökereire utal: Kína kezelése. Eredetileg az Az ajacciói „Fesch” Szállo­dát szerda hajnal óta meg­szállva tartó mintegy 35 kor­zikai autonomista péntekre virradóra szabadon engedte túszait és megadta magát a rendőrségnek. Az autonomisták azt kö­vetően szánták el magukat lépésükre, hogy csütörtökön Christian Bonnet francia belügyminiszter a televízió­ban bejelentette: a kormány nem hajlandó tárgyalni ve­lük, s közönséges bűnözők­nek tekinti őket. A francia A kínai politika gyakorla­tában szinte példátlan lépés­hez folyamodott az Üj Kína hírügynökség, amikor „fordí­tási hibára” hivatkozva, kor­rigálta Teng Hsziao-ping mi­niszterelnök-helyettes és ve­zérkari főnök kijelentését. amerikai álláspont (Carter szavaival) ez volt: „Óvakod­ni fogunk attól, hogy a Kí­nával és a Szovjetunióval fenntartott kapcsolataink­ban egyensúly-eltolódás ke­letkezzék.” A valóságban ezt az egyensúlyt Washington következetesen felborította. Mondale amerikai alelnök ta­valyi pekingi látogatásakor már nyíltan jelezte: „egy erős és szilárd biztonsági helyzetben levő Kína megfe­lel az amerikai érdekek­nek”. Brown amerikai had­ügyminiszter mostani látoga­tása szintén ezt a tényt erő­sítette meg. A pekingi veze­tőkkel közölte, hogy az ame­rikai kormány fokozza a Pa­kisztánban működő Afga- nisztán-ellenes csoportok ka­tonai támogatását, s ebben számít Kína tevékeny rész­vételére is. Egyidejűleg meg­állapodtak Kína és az Egye­sült Államok katonai együtt­működésének a bővítésében, amelyet „védelmi lépésnek” minősítettek a Szovjetunió afganisztáni jelenlétével szemben. Az amerikai politika bo­nyolult összetevőinek a be­mutatása nyilvánvalóan tük­rözi a lényeget. Az elnökvá­lasztási harcot vívó, sokszor gyengeséggel és határozat­lansággal vádolt Carter tel­jesen megmutatta igazi ar­cát: a Washingtonban rég­óta érlelődő és gondosan elő­készített hidegháborús of- fenziva az afganisztáni ese­mények ürügyén immár nyíl­tan irányul a nemzetközi enyhülés vívmányai ellen. —i—c hatóságok ezzel egyidőben újabb rohamrendőrségi ala­kulatot küldtek a szigetre, amelyet a csendőrség embe­reivel is megerősítettek. Pén­tekre virradóra a szállodát körülvevő rendőrség egyik csoportjának az épület tető­ablakán sikerült bejutnia a szállodába és megadásra szó­lította fel az autonómistákat. Ez utóbbiak végül is szaba­don engedték túszaikat és a legközelebbi rendőrőrsre vo­nulva megadták magukat. (MTI) i Mint emlékezetes, Brown amerikai hadügyminiszter­rel lezajlott tárgyalásán Teng Hsziao-ping a Szovjetunió elleni szövetségre szólította fel a világ országait, köztük természetesen az Egyesült Államokat is. A kínai vezető politikus kijelentését felkap­ta az amerikai és a világ­sajtó, s a nemzetközi közvé­lemény reagálása a jelek sze­rint meglepte a pekingi ve­zetést. Két nappal a kijelen­tés elhangzása után az Üj Kína hírügynökség közzé­tette az említett korrekciót és rámutatott, hogy Teng Hsziao-ping nem szövetségre, hanem „egységre” hívott fel a Szovjetunió ellen. Megfigyelők a korrekciót figyelemre méltónak tartják. Annál is inkább, mert a Zsenmin Zsipaóban és az egész kínai sajtóban közölt kínai nyelvű Üj Kína-jelen- tésben félreérthetetlenül és félreíordíthatatlanul . a „szö­vetség” (lien ho) és nem az „egység” (toany csie) kifeje­zés szerepelt. Vannak, akik úgy vélik, Teng Hsziao-ping túllőt a célon, s az amerikai hadügyminiszter tudtul adta kínai vendéglátóinak, hogy bár az Egyesült Államok hí­ve a Kínával kialakítandó globális és stratégiai együtt­működésnek, még nem látja elérkezettnek az időt áhhoz, hogy' a Teng Hsziao-ping ál­tal sürgetett szövetségre lép­jen Kínával a Szovjetunió ellen. (MTI) Csillagvárosban Csillagvárosba látogatott el pénteken a Francia Kommu­nista Párt küldöttsége, amely Georges Marchais főtitkár vezetésével a SZKP KB meg­hívására tesz látogatást a Szovjetunióban. A küldöttség tárgyalásairól még csütörtö­kön közös közleményt adtaié ki. I NÓGRÁD - 1980. január 12., szombat Ülést tartott az afgán párt plénuma Előtérben a vezető szervek megválasztása m. A plénum javasolta a párt Tipikus blöff (MTI) (MTI) (MTI) Carter igazi arca Kockázatos kampány <0ÖSf?. ,evv í's?' SÜK'ks ISföit­Kínai baklövés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents