Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-10 / 7. szám

Szemléletváltozás A PÁRBESZÉD MÁR harmadik órája folytatódott. Mind távolabb kerültünk az egyértelműen meghúzott startvonal­tól: mit kívánnak tenni az idén? Némi magyarázatul hadd fűzzem hozzá: e közepes nagyvállalat az új szabályozórend­szer életbe lépésének pillanatában elvesztette az eddig élve­zett állami támogatásokat. Jórészt kiapadtak azok a forrá­sok, amelyek oly jótékonyan táplálták — évek óta — a különféle alapokat, a bérfejlesztéstől a technológia rekonst­rukciójáig. Egyszeriben valósággá vált, hogy csak azt lehet majd az év, a hónapok végén elosztani, amit a kollektíva megtermel. Némi leegyszerűsítéssel, tehát nem az új sza­bályozórendszer taszította mélypontra a vállalatot — ahogy az igazgató fogalmaz —, hanem a reális követelmények ha­tására kiderült, hogy a vállalkozás — legalábbis mai formá­jában — alig életképes. Ám az igazgató ezt nem vállalja. Gondosan megterve­zett mondataival úgy siklik el a lényeg mellett, ahogy a kés halad a vajban. Mi több, egy-egy szenvedélyes mellék- mondattal azt sejteti: valaki, valahol „cserbenhagyta” a vál­lalatot. „Bizony nem lesz ennek jó vége, mert azokat teszik így tönkre, akik a forintot kitermelik.” Gyanítom, efféle vélekedést hallani több helyütt is. Azt is mondhatnám, hogy az ehhez hasonló szövegek lassan- lassan közhelyként állnak össze, és inkább hatnak valami­féle siránkozásnak, mint józan érvelésnek. Ha csak erről lenne szó, talán az ügy sem érdemelne fölemlítést. Hogy még­is megteszem, annak oka — e beszélgetésből kibontakozó — szokatlanabb panasz is. „Visszadobták a beruházási javasla­tunkat” — így az igazgató. „Nincs hitel, s ki tudja, mikor lesz? Nem építhetjük át a nagycsarnokot. Hogy állunk majd az emberek elé, ha el kell számolni az évről évre ígért üte­mes előrelépéssel? Hát lehet-e kilátások nélkül, jószívvel hajtani? Becsapottnak érzik magukat, kérem.” Talán nem szorul különösebb bizonyításra, hogy több­ről van szó; mint a támogatások elvesztése miatti átmeneti. elkeseredésről. Nem kevesebbet állít a vállalati vezető, mint azt: nincs értelme munkájának, ha évről évre nem tornász­hatja feljebb az állóeszközök értékét, ha nem tervezhet töb­bet, nagyobbat, terebélyesebbet. Meglehet, kézlegyintéssel es­hetnénk túl a dolgon, ítélhetnénk e szemléletet valamiféle fóbiás ártalomnak. Vagy olyan reflexek továbbműködésének, amelyet majdcsak kigyógyít az idő, s a gyakorlat.^ Végtére is kiderült majd, hogy nem csupán a hivatalos elbírálásban került a Ijangsúly a mennyiségről a minőségre —, hanem az elismerésben, a jövedelemben is eleve más elemek domi­nálnak majd. De ez a reflex, ez a szemlélet — meggyőződésem sze­rint — nem írható egyszerűen az igazgató számlájára, vas- kalapósságára; s „elmúlása” sem bízható csupán a múló időre. Azért sem, mert kár alábecsülni sok év hordalékával épült alapzatainak szilárdságát: azt hinni, hogy egyik év­ről a másikra átalakulhat a fejlődést csak mennyiségi több­lettel azonosítható értékrend. Amely kizárólagos abban az értelemben, hogy fejlődésnek csak a növekedést, a bővülést ítéli. És éppen itt szükséges leszögezni: az értékrend meg­újítása azt igényli, hogy e kategória helyett ésszerűen mér­jünk a befektetés és a hozam viszonyával, a hatékonysággal. Az új értékmérő, az értékrend, a megítélés alapja az, hogy valaki vagy valakik milyen haszonnal képesek elvégezni az értékalkotás, értékképzés feladatát. De ne feledkezzünk meg arról, ami a háttérben áll. „Tudja, sokféleképpen lehet a dolgot forgatni — mondja az igazgató—, annyi azonban biztos: e vállalat volt a sor­sunk. Amikor csak néhány száz fős üzemet működtettünk, nemigen vették észre, hogy a világon vagyunk. Legfeljebb egy-egy iskolának jutott az eszébe — patronálni kértek min­ket. De amint szépen megnőttünk, becsesebb meghívók ér­keztek. Azóta már tanácstag is van az üzemben, és én is tagja lettem a város több vezető szervezetének. Kivakaróz­tunk a »kóceráj «-mi voltból, úgy lettünk valakik a városban.” Alábecsülhetetlen tényező ez is, bár nem írható a vál­lalati eredmény sorába. Mégis hozzáépül egy-egy vállalat ér­dekszférájához. No és nemcsak a vállalatéhoz, hanem a vállalatot irányítók érdekszférájához, személyes viszonylatai­hoz is. Csodálkozhatunk-e azon, hogy a bővülés sokszázalé­kos perspektívájának eltűnése különös ellenérzést ébreszt az- igazgatóban? Meglepődhetünk-e azon, hogy igen szkeptikusan ítéli meg vállalata helyzetét (na és természetesen a saját­ját...) látván, hogy a bizonyos beruházásokra egyelőre nem kerül sor. ISMERJÜK A GAZDÁLKODÁSUNK előtt álló követel­ményeket, s azt is, hogy a helyzet mit parancsol. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a bizonyos helyzet a legszigo­rúbb kérdéseket éppen azoknál a vállalatoknál teszi fel, ahol nullát mutat a nyereség mérlege. És éppen ezért szük­séges, hogy ebben a helyzetben ne az elavult értékrend ta­nácsait kövessük, hanem az újét. Ezért fontos, egyre fon­tosabb, hogy az űj értékrend minél gyorsabban nyerjen tért. S ne csak a Magyar Közlöny nyomtatott oldalain, a párt­dokumentumokban, hanem a gyakorlatban, a cselekvésben is. S elsősorban azokéban, akik a mai nem könnyű helyzet­ben az irányítás felelősségét viselik. Matkó István A látvány és valóság Csak megrendelésre és többet a tőkés piacokra Indokolt optimizmus A gyárat körülvevő ki- sebb-nagyobb méretű, elszál­lításra váró készáruval telt kábeldobok látványa, kíván­csiskodó kérdésre ingerli az arra járó embert: talán baj van az értékesítéssel, vagy netán megrendelés nélkül termeltek? — Majdnem ugyanezek­kel a szavakkal érdeklődtek ismerőseim is — kapcsoló­dik a gondolathoz Imre Ist­ván, a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyára párt­vezetőségének titkára, a gyár fődiszpécsere. — Pedig egyik­ről sincs szó! Amit ott — mutat az ablakon túlra — látunk, meg ami a futball- pályán van, az mind megren­delésre készült, már elad­tuk. Azért kerültek ide, me't kicsi a tárolóterületünk, ugyanakkor a jelentős meny- nyiséget vásárló megrende­lőink nem részleteiben, ha­nem egyszerre kérik a tö­ménytelen mennyiségű kész­áru elszállítását. Ilyenkor megkérdem ismerőseimtől: nem látjátok, hogy ezek már nem a régiek, hanem újak, a régieket már elszállítottuk. — Az új év első napjaiban már folyamatosan szállítot­tunk a kint látható készáru­ból — kapcsolódik a beszél­getésbe Borbás Attila, a gyár termelésvezetője. — Egyéb­ként mi olyat nem isme­rünk, hogy majd lesz vevő termékeinkre... — így van ez most is? — Egész évre vonatkozólag még nem tudok felelősség- teljesen nyilatkozni. Ami az első negyedévet illeti, a kö­vetkezőket mondhatom. Az előző év azonos időszakához képest az értékesítésnél arányeltolódás lesz, a nem ru­bel elszámolású termelés javára. Ugyanis a hazai igé­nyek, a szabad vezetéknél je­lentősen csökkentek — mint­egy 800 ezer tonnával. — Miért kellemetlen ez a gyárnak? — Mert egy készterméket előállító sodrógép negyed­éves kapacitásának a ki­esését testesíti meg. Ez az újesztendő kellemetlen kí­sérő jelensége. Azért fájlal­juk a belső piaci igény visz- szaesését, mert az minden tekintetben előnyt jelentett számunkra. Ráadásul az igénymérséklődés olyan gyártmányokat is érint, amelyeknek előállítására kü­lön is felkészültünk. Az itt je­lentkező kapacitást' pedig csak igen kis mértékben tud­juk más termékeknél hasz­nosítani — mondja a terme­lésvezető. — Annak viszont örülünk, hogy a nem rubel elszámolá­sú exportnál növekedtek a megrendelések. Teljesítésük­nél szigorúak az átvételi feltételek, magasak a köve­telmények. De az elmúlt két esztendő meggyőzte tőkés megrendelőinket arról, hogy a legválasztékosabb kíván­ságoknak is elegét teszünk, és a mind szigorúbb követel­ményeknek is megfelelünk — veszi vissza a szót a párt- vezetőség titkára. Borbás Attila pedig hozzá­fűzi: — Pedig a szabványok igen változóak. Ahány or­szág, annyiféle. Teljesítésük mégsem okoz különösebb gondot, mert az elmúlt évek­ben ehhez hozzászoktattak bennünket régi, igényes ve­vőink. Az előbb: változás, a világ­piaci áremelkedést is figye­lembe véve, értékben 10—12 százalékos emelkedést jelent az elmúlt év azonos időszaká­hoz képest. Vagyis a tavalyi 61 százalékról 69 százalékra nő a nem rubel elszámolású export aránya ez év első ne­gyedében. — Vagyis értékesebb ter­mékeket gyártunk, kisebb mennyiségben, ugyanakkor jobb áron adjuk el — sum­mázza az előbbi gondolatsort Imre István. Az előbbiek azt is jelen­tik, hogy a vállalat gyárai közül továbbra is a gyarma­tiak biztosítják a nem rubel elszámolású export csaknem 100 százalékát. Önként adódik a kérdés: a belső igények csökkenése, a külső piacok kívánsága meny­nyiben teszi szükségessé a munkaerő átcsoportosítását. — Ez nálunk nem okoz gondot, mivel az elmúlt évek­ben más és más területen, de mindig volt átcsoportosítás. Ez történt a folyamatos ter­melés bevezetésénél, amit tavaly megszüntettünk, mert a feladatok eredményes és gazdaságos elvégzése célra­vezetőbb módszer bevezeté­sét indokolta. Időközben ki­alakult azoknak a munkások­nak a köre, akikre az átcso­portosításoknál mindig szá­míthatunk. Ezek a legjobb képességű, nagy szaktudású dolgozók. Vállalkozó ked­vüket, készségüket a bérfej­lesztéseknél is elismerjük. Nekik van a legmagasabb ke­resetük. Beleszámítva a túl­órákat is. havonta 5—7000 forint között váltakozik — kér ismét szót a termelés­vezető. — A jó induláshoz a mun­kaerőn kívül megvannak a szükséges alapanyagok is. Pillanatnyilag a készletek két hétre elegendők. Egyéb* ként naponta érkezik szállít­mány Inotáról, Tatabányáról, a December 4. Művektől. A múlt év végén sok gondot okozott a fakábeldob-ellátás folyamatosságánaK biztosí­tása, mivel a nem rubel elszámolású exportunk a ter­vezettnél nagyobb lett. Ez azzal járt, hogy a megígért fa kábeldobokat nem mindig kaptuk meg időben. Azóta szorosabbá vált a kapcsolat az Ipoly Bútorgyárral. Naponta egyeztetjük a kívánságokat, megbeszéljük a lehetőségeket, mivel a tőkés megrendelések teljesítése igen változó ösz- szetételben, mennyiségben és rapszodikusan jelentkezik. Nekünk a folyamatos ellá­tás csaknem létkérdés. Ezt tudják a szomszédaink is. Bízunk benne, hogy segítsé­gükkel nem kerülünk nehéz helyzetbe — vélekedik a párt- vezetőség titkára. Végül megkérdem, mire számítanak az első negyed­év végén? — Még nagyon az elején vagyunk, s nem vagyok jö­vendőmondó, így hát amit mondok, azt a pillanatnyi is­mereteim birtokában állí­tom. A szigorúbb követelmé­nyeket a változó feltételek között is teljesíteni fogjuk — állítja Borbás Attila. — Eddig fel sem merült bennünk, hogy nem tudunk eleget tenni jelenlegi fel­adatainknak. Csak az a kez­deményezőkészség maradjon meg, ami 1979-et jellemez­te — egészíti ki az előbbit Imre István. Ha a kezdeményezésből még több lesz, akkor sem lesz semmi baj. (venesz) Fogyasztási szövetkezetek Összhangban a szigorúbb követelményekkel A Nógrád megyei fogyasz- igényeket, amelyeket velük elé. Azzal is számolni kell, személyi feltételeket. Nélkü- tási szövetkezetek már készü- szemben támaszt. hogy a szövetkezetekkel szem- lözhetetlen, hogy a szövetke­lődenek az első negyedévben Ez a szövetkezeti mozgalom ben erősödnek az önálló vál- zetek tisztségviselői, a helyi sorra kerülő évi rendes köz- előrehaladásának, s a növekvő lalati gazdálkodásból fakadó önkormányzati szervek tagjai gyűlésekre, küldöttgyűlésekre, feladatok eredményes végre- gazdálkodási követelmények/ politikailag, szakmailag, em- a szövetkezeti önkormányzati hajtásának nélkülözhetetlen Ez arra kötelez, hogy halaszt- béri magatartásukban és élet­szervek és tisztségviselők új- eszköze és alkotó tényezője. A hatatlanul tovább kell fej- módjukban egyaránt a lehető jáválasztására. gyűlések politikai jelentőségét leszteni a szövetkezetek belső legalkalmasabb személyek le­Az önkormányzati szervek, növeli, hogy a tisztújításra irányítási mechanizmusát, mó- gyenek. Olyanok, akik való­tisztségviselők szigorúbb kő- olyankor kerül sor, amikor na- dosítani kell az önkormányzat ban élvezik a szövetkezeti tag- vetelményekkel összhangban pirenden van a XI. pártkong- szervezeti kereteit, melynek ság bizalmát és aktív támo- történő újjáválasztása a fo- resszus és a fogyasztási sző- együtt kell járnia a szövetke- gatását. E növekvő igények és gyasztási szövetkezeti moz- vetkezetek VIII. kongresszusa zeti és az üzemi demokrácia a személyi, a testületi felelős- galom jelentős eseménye. A határozatai időarányos végre- hatékonyságának, az irányi- ség figyelembevételével, ön­szövetkezeti demokrácia ér- hajtásának értékelése; a gaz- tó és ellenőrző munka színvo- kormányzati szervenként, sze- vényesülésének eredményeként dasági élet és a szolgáltatási nalának növekedésével. mélyekre szólóan is szükséges a tagság értékelheti a válasz- tevékenység középpontjában az Ez a követelmény azonban megvizsgálni, kik azok a tes- tott szervek, s azok vezetői V. ötéves tervben megjelölt nem tűr formális megoldáso- tületi tagok, akik éredménve- elmúlt öt évben végzett mun- célkitűzésekkel és a népgazda- kát. A tisztújítást előkészítő sen teljesítik a tisztségük ál- káját, véleményt nyilváníthat sági érdekekkel összhangban kádermunka során természete- a szövetkezet vezetősége, dől- kell meghatározni és végre- sen óvakodni kell az elha­gozói tevékenységéről, a tag­sági kapcsolatok alakulásáról. Felsorakoztathatja azokat az tál megszabott rendkívül sok­rétű kötelességüket. Már a tisztújítás káder-előkészítő munkájában gondoskodni kell A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat előkészítő telepén, Salgótarjánban különböző épületelemeket készítenek sorozatban, hogy azokat a helyszínre szállítva, azonnal beépít­hessék, megrövidítve ezzel is a házak kivitelezésének idejét A Beszterce-, a Gorkij-lakó- teiepek otthonainak nagy része itt alakul ki, azon túl a nagyba tony i lakásépítkezésekhez is szállítanak elemeket. — kj — hajtani az idei feladatokat; markodott, a felületes, szub- a fogyasztási szövetkezetek jektív megítélésen alapuló in­dolgozói, a tagság munkaiéi- tézkedésektől. ugyanakkor ha- arról, hogy annak eredményé­ajánlásokkal készül azí MSZMP tározott döntéseket kell hozni ként a személyi felelősségvál- XII. kongresszusára és hazánk a változásra megérett, az élet lalás tovább növekedjék a vá- felszabadulása 35. évforduló- által is sürgetett személyi jel- lasztott testületek, szervek ón­jára. legű feladatok megoldására, tevékenysége és felelőssége a E kedvező, ugyanakkor szi- Fontos követelmény az előre népgazdasági és az össz-szö­átgondolt és a céltudatosan vetkezeti érdek következetes gorúbb követelményeket meg­határozó politikai légkörben, a MÉSZÖV elnöksége állás­végzett előkészítő kádermunka, a személyi kérdések körülte­foglalásának megfelelően arra kintő megoldása. Jelentőségé- kell törekedni, hogy az általá- nek megfelelő gondot kell for. nos tisztújítási feladatokat is dítani a szövetkezetek önálló ellátó szövetkezeti gyűlések vállalati gazdálkodásához iga­szervezeti, szövetkezetpolitikai, zodni képes vezetői kollektíva káderpolitikai előkészítésében kialakítására, erősítésére, mely- és eredményes megtartásában nek egyik alapvető feltétele, a mindhárom fogyasztási sző- választott szervek tagjainak vetkezeti ágazatban követke- személyi alkalmassága, zetesen érvényesüljenek a vo- Köztudott, hogy hozzáértő, natkozó jogszabályokban, ága- cselekvőkész és felelősséget zati rendelkezésekben, a szö­vetkezetek belső szabályzatai­ban foglalt előírások, a tör­vényes követelmények. Annak ismeretében kell végeznünk a érvényesítésében. Az önkormányzati szervek alapszabály szerinti belső mű­ködésében a jövőben fokozot­tabban szükség van az elvi, politikai meggyőződésen alapu­ló egységes szemléletre, cse­lekvési egységre, az egymás véleményének kölcsönös tisz­teletben tartására még akkor is, ha valamely kérdéseket időkö­zönként eltérően ítélnek is meg egyes testületi tagok. A káderpolitikai során szükségszerű, káderhatásköröknek lóén beszélgessenek leti tagokkal, kel. Ezért ezt feladatok hogy a megfele- a testü- tisztségviselők- a feladatot a vállaló önkormányzat nélkül a szövetkezetek nem lesznek ké­pesek a nehezebbé vált kö­rülmények között is eredmé­nyesen megoldani feladataikat, tisztújítással és a szövetkezeti Valamennyi szövetkezet fon- gyűlésék előkészítésével kap- tos érdeke, hogy a gazdasági csolatos feladatokat, hogy gaz- és mozgalmi, illetve szolgál- dasági helyzetünk és általános tatási tevékenysége hozzáértő munka szerves részének és fe- fejlődésiink feltételeinek je- és tenni akaró önkormányzatra, lelősségteljes politikai feladat­lentős változása a januárban testületi munkára épüljön. En- nak kell tekinteni, életbe lépett gazdasági sza- nek megvalósításához minden bályozók működésének és önkormányzati szinten meg Dr- Toronyi László egyéb rendelkezések érvénye- kell teremteni a megfelelő MESZÖV-titkárságvezető sülősének hatása szigorúbb kö­vetelményeket tisztújítást előkészítő káder­tott szervek, tűz a válasz­tisztségviselők NÓGRÁD — 1980. január 10., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents