Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-10 / 7. szám
Á Nyugati pályaudvar története .Régebben' csak a várakat, kastélyokat, templomokat tekintették műemléknek, a gyárakat, malmokat és más technikai alkotásokat már nem. Ma azonban sokra becsüljük és óvjuk az ipari műemlékeket is, és ezek sorában előkelő hely illeti meg a budapesti Nyugati pályaudvart. Elődje, a pesti indóház, az 1846-ban. épült pest.váci vasút fejállomása volt az első magyar pályaudvar. Nagyjából a mai Nyugati helyén terült el. Majdnem három évtizedig megfelelt a mainál jóval szerényebb forgalmi ^követelményeknek, 1872-ben azonban egy kétemeletes szolgálati építménnyel , toldották meg; ennek Gyár (ma Jókai) utcai homlokzata lett az indóház fő homlokzata. További építkezéseket is terveztek. de a városrendezés nemcsak ezt akadályozta meg, hanem az új épület egy részét is le kellett bontani, mert gátként keresztezte az akkor kiépülő Nagykörutat. A bontás ügyében a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tárgyalásokat kezdett a tulajdonossal, az Osztrák Államvasúti Társasággal. (Ez ebben az időben már csak nevében volt államvasút, mert tulajdonjogát a Bach-kor- mány az ötvenes években eladta egy francia részvénytársaságnak.) Kisajátításra nem került sor, mert a vasúttársaság önként hajlandó volt a Nagykörút vonalát szabaddá tenni. Az 1872-es épület legnagyobb részét meghagyták és a Nagykörút felé új homlokzattal látták el. (Ez a ház ma a Lenin körút 122, számozást viseli, de a Marx tér rendezésével kapcsolatban lebontják.) A régi, szegényes indóház helyébe pedig a társaság egy teljesen modern, a fejlődő fővároshoz méltó pályaudvart épített. Tervezésére négy céget szólítottak fel, közülük a párizsi Gustave Eiffel terveit találták a legmegfelelőbbnek, s megbízták az építkezéssel 1875-ben. Az új pályaudvar legmomu- mentálisabb része a nagycsarnok. Hossza 146 méter, tetőgerince 25 méter magasságban húzódik, oldalfalainak magassága 16 méter, a feszté volság 42 méter. Ilyen hatalmas vasszerkezetű csarnok nálunk újdonságszámba ment. Nagyságát külföldön is csak négy pályaudvar múlta felül. Különösen mély benyomást kelt a szemlélőben a zóközönség kényelmét szol- ; '~i„ nátron a ! Szent István körút felől az egyenes homlokzat. A súlyos tetőt 10 vékony öntöttvasoszlop tartja, alul árkádszerű tér látható, az oszlopok közti teret rácsos üvegezés borítja. 1500 tonna vasat használtak fel, ennek felét Párizsból szállították, másik felét a hazai gyárak adták. \A/0/WV/\XV\xVU'\/\XV/\X\/O\0XV/V*V\X\/>X\/V0/>XV/W\X\A*<\/>^\/WVVn/V'\/\^\/V'\/^ A vasszerkezetet nem maga Eiffel tervezte, hanem egyik mérnöke, Theofil Seyrig. Az új csarnok a régi fölé épült, így az építkezés egész ideje alatt változatlan rendben közlekedtek a vonatok. A régit csak az új csarnok elkészülte után bontották le. A hosszú vonatok részére egy 40 méter hosszú, üveggel fedett peront állítottak lel. Az utazóközönség kiszolgálására (pénztár, váróterem, étterem, posta stb.) és a forgalmi feladatok ellátására a csarnokot számos melléképület övezi. Közülük a legfeltűnőbb a homlokzat két oldalán elhelyezkedő, a Körútra néző két-két kupolával díszített, színes téglákkal kirakott kétemeletes eklektikus épület, amelyek a nagycsarnok könnyed felfelé ívelését még jobban kihangsúlyozzák. Készült egy külön királyi váróterem is, öltözőszobákkal, hadsegédd, szolga- stb. szobákkal körülvéve. A pályaudvart 1877. októberében aditáik át a forgalomnak. Építésének teljes költsége elérte a két és negyed millió forintot (mai értékben legalább százmillió forint.) Az építkezés után a Nyugati környéke teljesen beépült. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a két világháború közt számos terv szüleitett az áthelyezésére. Sokan a város közepéből Rákosrendezőre akarták kitelepíteni, mások egy központi pályaudvar kiépítésére törekedtek, s ennek során a Keletit a Déli pályaudvarral akarták a föld alatt összekötni. Akadtak olyanok is, akik a kitelepítés ellen érveltek: az utazóközönség kényelmét szolgálja, hg a pályaudvarok a centrumban fekszenek. Az igazság az, hogy a kitelepítést nem ez az érv akadályozta meg hanem a pénzhiány. A Magyar Államvasutak, amely a régi részvénytársaság államosítása után a Nyugati gazdája lett, a kitelepítéshez szükséges pénznek még csak töredékével sem rendelkezett. A Nyugati pályaudvar acélszerkezete egy évszázad alatt jeleiftős mértékben korrodálódott, vesztett szilárdságából, életveszélyessé vált. Sorsának eldöntésére pályázatot írtak ki. Több pályázó teljesen új szerkezetet akart a régi helyett felszerelni, de az UVATERV által készített és elfogadott terv ipari műemléknek tekintette a szép csarnokot, amelyet az elöregedett vasszerkezet kicserélésével meg kell tartani. Így is történt. 1978. január 9-én kezdtek hozzá a bontáshoz. A függőleges terhelést viselő oszlopok egy részét is kicserélték, a másik részt körbetonozással erősítették meg. Ma már készen áll az új tetőszerkezet és november végén megkezdték a szerelőállványok lebontását. A vasúti forgalomban természetesen nehézséget jelentett az építkezés, de azért megszakítás nélkül folyt, csak az utasoknak kellett hosszabb utat megtenni a szerelvények elérésére. A nagycsarnokot december közepén, tehát még a karácsonyi „csúcs” előtt adták át a forgalomnak. Ekkorra végeztek az 5000 négyzetméternyi üvegfelület felrakásával. Az építkezés azonban még nem fejeződött be, az oldalajtók, irodák, raktárak, bádogozásfelújítása 1980-ra marad. A homlokzat ideiglenesen halványzöld színt kap, a véglegles műanyag bevonatot csak a vakolat teljes kiszáradása után erősítik fel. A rekonstrukció a Marx tér rendezésével és a metróépítéssel egyidőben történik, az új aluljárórendszerből közvetlen feljárat készül a pályaudvarhoz. A tér átépítésének egyetlen szépséghibája lesz: a Marx tér felett átívelő autósfelüljáró rontja a Szent István körút felől a Nyugati szép homlokzatára nyíló kilátást. Vcrtesy Miklós Kulturális nevelő munka az SKÜ-ben Kikényszeríteni a rejtett tartalékokat „Ifjúságunk megítélésének legfontosabb mércéje, hogyan él, tanul, dolgozik, hogyan áll helyt az élet minden területén, melyhez egyre nagyobb és korszerűbb általános és szakműveltségre van szükség. .. műveletlen, tanulatlan fiatalokkal nem lehet felépíteni a fejlett szocialista társadalmat.” Az írás mottójául idézett gondolatok a Salgótarjáni Kohászati Üzemek egyik KISZ- bizottsági ülésén hangzottak el a kulturális felelőstől, Po- nyi Sándortól. — És még azt is hozzáfűzném, hogy az ifjúsági művelődés szervezése nemcsak a KISZ feladata — egészíti ki mondandóját, mikor e témakörről ültünk le beszélgetni a vállalat ifjúsági klubhelyiségében. — Akadnak teendői a többi szerveknek, mozgalmaknak is, de semmiképpen sem akarom a felelősséget áthárítani: a lényeg a mi munkánkban rejlik. — Általában úgy emlegetik a vállalati KISZ-esek kulturális tevékenységét, mint ahol rendben mennek a dolgok... — Bizonyos dolgok. Vannak jól és rosszul sikerült rendezvényeink is. Nemrégiben szerveztük meg a Barátaink elnevezésű havonkénti klub- foglalkozást, melynek során egy-egy nemzettel ismerkedünk meg behatóbban. Valamelyik KISZ-szervezetünk vállalja a felkészülést az illető ország kulturális életéből, gazdaságából, bevezetteti a jelenlevőket a gasztronómiai, a zenei „birodalomba”. Ezek a programok mindig telt házzal zajlanak le, sőt még rendszeres budapesti látogatóink is vannak, egyszóval sikeres rendezvények. De nem lehetünk elégedettek, például az általános iskolát elvégzettek számával, illetve aZ eredményességgel. Vállalatunknál jelenleg 863-an nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel, akik közül csaknem százhúszan fiatalok. És ez sok. — Tehát, ha jól értelmezem szavait, akkor a gond aZ, hogy ez a kulturális nevelő munka nem tendenciózusan fejlődik, még ha alkalomadtán egy-egy sikeresebb rendezvényről is számot adhatnak. — Valóban így van, de néhány körülményt azért el kell fogadnunk. Egyebek között a bejárói életmódot, melyet mi megváltoztatni nem tudunk, csupán az ingázók lehetőségeit javíthatjuk. Tulajdonképpen bárki bármikor használhatja az ifjúsági klubot, felszereléseivel együtt, de valójában sok fiatalnak lehetősége sincs erre. Mert, ha vége a munkaidőnek, indul a busz, otthon akarnak lenni mihamarabb, s inkább az ottani szabadidősalkalmakkal élnek. — A közelmúlt egyik jelentős eseménye volt az olvasási mozgalom. Milyenek voltak a helyi tapasztalatok? — Meglepően kedvezőek. Bebizonyosodott, hogy bőven vannak még rejtett tartalékok, csak éppen „kényszerítenünk” kell ezek kiaknázását. Mire gondolok? Az önállóság, a kezdeményezőkészség tiszteletére és zöld útjára. A minőségi ellenőrzési főosztály és a karbantartás KlSZ-alapszerve- zetei például könyveket, lemezeket árultak, író-olvasó találkozókat szerveztek nagy lelkesedéssel és jó eredménynyel. A vetélkedőn is sokan részt vettek, melyre korábban nem volt példa. — Hogyan élnek a Fiatalok a szakkörök, a klubok nyújtotta lehetőségekkel? — Korántsem eléggé. Kevesen tagjai a művészeti csoportoknak, a különféle szakköröknek, pedig a többi között van színjátszó, néptánc, jazz-balett csoport, s ezek szívesen látnának érdeklődőket. Kevés a propagandánk, s hiányoznak a megismertető-sze- rettető kezdeményezések is. — És az ifjúsági klub? — Több szak- és rétegklub létrehozásával próbálkoztunk, a Fiatal házasok, a magnósok, kultúrosok és még néhány félével, őszintén szólva többkevesebb sikerrel, kevés bírta ki az idők próbáját. Biztatónak ígérkeznek viszont az említett Barátaink nemzeti estek. Amellett szükséges, hogy a KISZ-alapszervezetek megfelelő tájékoztatást adjanak a szabad idő eltöltésének lehetőségeiről, a színház- és film- látogatási programokról, vetélkedők, családi és társadalmi ünnepek rendezéséről. Mert bármilyen érdekes, színvonalas Is egy műsor, nem sokat ér, ha azok, akikért tesszük, nincsenek jelen. És ez még előfordul. (t) Nógrádiak c mozgalomban Tájak — korok múzeumok A Tájak — korok — múzeumok mozgalomban részt vevő nógrádiak száma jelzi, hogy szűkebb hazánkban is növekszik az érdeklődés hazánk látogatható természet- védelmi területei, műemlékei, múzeumai iránt. Ez önmagában is figyelmet érdemlő jelenség — többi között, jelzi, hogy e "múzeum- látogatási, turisztikai mozgalom kiváló keretet ad az ilyen irányú kulturális érdeklődés kielégítéséhez, ösztönzéséhez —, ’ de különösen örvendetes, ha tudjuk: a. múlt és jelen értékelnek becsülése egyúttal a hazai táj és történelmünk haladó hagyományai iránti mélyülő tisztelet. Szükség is van erre. egyebeken túl azért, mert európai mércével mérve ke- ves műemlékünk megóvásában úgyszólván valamenynyiünknek van tennivalója, ha más nem, a szándékos rongálás megakadályozásában, az esetleges nemtörődömség csökkentésében. Az ipari és mezőgazdasági üzemek szocialista brigádjainak tagjai vállalásaik teljesítéséhez is hasznos segítséget kaphatnak e mozgalom nyújtotta lehetőségek kihasználásával. Az ifjúság számára pedig szinte „kötelesség” a hazai föld értékeinek mind tágabb körű megismerése, kulturális és természeti értékeink védelme. A hazai motorizáció már jelenlegi fokán is jelentősen felélénkítette a belső turizmust, amelynek életmódformáló hatása, kulturális haszna is aligha becsülhető túl. A mozgalom szervező bizottsága kiadványok egész sorával segíti a résztvevőket. NŰGRÁD - 1980. január 10., csütörtök Térképeket adtak ki, amelyeken az ország múzeumait, műemlékeit, természetvédelmi tájait tüntetik fel, mellékletként ezek címjegyzékével is megkönnyítik Magyar- ország értékelnék megismerését, a látnivalók felfedezését. A részvételi lapokon pedig bélyegzéssel lehet igazolni az adott objektumban tett látogatást. Amint azt a részvételi lapon is közük, a mozgalomban résztvevő nyugdíjasok és a 10 év feletti általános iskolások 30, a közbeeső korosztály 40 pont elérése után bronzjelvényt (csoportok emléklapot) kapnak. ha szelvényüket értékelésre beküldik. A további pontok gyűjtéséhez, az ezüst-, majd az aranyfokozat megszerzéséhez a jelvénnyel, illetve emléklappal egyidejűleg más színű részvételi lapot küldenek. A feladatok teljesítése egyébként nincs határidőhöz kötve. A Tájak — korok — mú- zeumok-mozgalom első szakaszának értékelése 1978- ban, az országos múzeumi és műemlékvédelmi hónap keretében történt. A mozgalom azóta tovább szélesedett. Ami a mozgalomban való Nógrád megyei részvételt illeti, a legutóbbi értékelés szerint egy személy, a szé- csénkei Nagy Márta másodszor szerzett aranyjelvényt. Először kaptak aranyjelvényt huszonegyen. Köztük nagyobb számban vannak salgótarjániak, de van balassagyarmati, nagybátonyi, ber- celi, szécsényi, mátranováki mátraverebélyi lakos Is. A szervező bizottság által kiadott címjegyzék alapján ki-ki maga választhatja ki azokat a természetvédelmi területeket, műemlékeket és múzeumokat, amelyeket kirándulási programjába felvehet. Ezek között természetesen Nógrád megyei látnivalók Is szerepelnek. Mintegy 35 hely várja megyénkben a mozgalomban részt vevőket Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Bánkon, Cserhátsurányban, Cseszt- vén, Egyházasdengelegen, Egyházasgergén, Hollókőn, Horpácson, Karancsberény- ben, Karancskesziben, Mát- raszőlősön, Mátraverebély- ben, Nagybátonyban, Nógrá- don, Nógrádsápon, Pásztón, Sóshartyánban, Szécsényben, Szécsényfelfalun, Szügyben, Taron, Tereskén és Zabaron. A mozgalom mind egyéni, mind a csoportos programok kialakításához segítséget jelent a téli időben is. (te) w Nieg/elent az Édes Anyanyelvűnk 4. száma AczéJ Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának Nyelvünk védelmében című írása a közélet, a közízlés és a nyelv egy-két összefüggésére irányítja a figyelmet. Majd-majdnem a címe Lőrincze Lajos cikkének, amelyben egy nyelvi pongyolaság dolgában ad eligazítást, Grétsy László viszont a nyitott szó elburjánzása ellen emeli fel a szavát és terel helyes irányba. Mai .nyelvünkben múltunkat kutatja Tompa József, nyelvünk helyét keresi a nyelvek világában Pásztor Emil. Púderozzunk? — kérdezi Marossy Agnes, és érdekes cikkében az ifjúság nyelvteremtő erejét vizsgálja. Babits Jónás könyvének nyelvi varázsába mélyed Velcsov Mártonná cikke, Gósy Máriáé a gyermeknyelv fejlődésének egyes sajátosságát kutatja. A computer és a számítógép párviadaláról. a nyelvrongáló bürokraták levelezéséről, a sportnyelvből a mindennapi nyelvbe beszürem- kedett életrevaló kifejezésekről szóló cikkek különösen figyelemreméltóak. Péchy Blanka hozzászólása a hasonulások vitájához, az idegen földrajzi nevek ejtéséről szóló polemikus írás, valamint az Ember és helyesírás című. Ebben Nagy Ferenc azt kutatja, miként tükrözi a helyesírási szabályok megsértése az ember személyiségének egynémely vonását. Az Édes Anyanyelvűnk 4. számát, még számos figyelemre méltó írás gazdagítja, és teljessé teszi az Éber szemmel, füllel, meg a Postaláda tanácsadószolgálata, a Szemlerovat, stb. Ismét az intim emberi kapcsolatok természetének vizsgálata 9 Színes svéd film Kép: Zene: SVEN NYKVIST BACH, HÄNDEL, CHOPIN írta és rendezte: INGMAR BERGMAN Főszereplők: Ingrid Bergman és Liv Ullmann. Az Őszi szonáta elszigetelt, magába zárt hősöket működtet, akár Bergman többi filmjében. Most nem a testvérek és nem a szerelmesek, nem is a házastársak közötti leolvaszthatatlan jégfalról esik szó, hanem az anya és családja közötti áthatolhatatlanságról. ...Képrombolás folyik az Őszi szonátában. Ingmar Bergman szétzúzza azt a képet, amit kialakítottunk magunkban a negyvenes évek USA-üdvöskéjéről, e kaliforniai Madonnáról, akinek tiszta mosolya és könnyei, lényének őszinte üde- sége annyi embert megkaptak, hogy sok időn át képesek voltait megőrizni vonzalmukat Ingrid Bergman iránt.... Itt tehát elmúlt idők szépségeszményének trónfosztásáról van szó. Bergman elbánik Bergmannal. Eljárásából nem hiányzik a bosszú motívuma. Egy sztár került a rendező karmaiba. Egy mozikorszakot meghatározó személyiség lett egy másik filmtörténeti korszakot meghatározó rendező kiszolgáltatottja... Ingrid Bergman és Liv Ullmann két különböző korszak filmszínésznő-eszményeként versenyt játszik ebben a mozi- szonátában. S Ullmann a zongora alá játssza korosabb partnernőjét. Sohasem az a kérdés ilyenkor, ki a jobb színésznő, hanem hogy ki fejezi ki pontosabban a kor ember- eszményét, melyikük képes inkább megtestesíteni azt, amit korunk hősének érzünk. (Molnár Gál Péter: BERGMAN & BERGMAN, Filmkultúra, 79/6.) K MEGYEI BEMUTATÓK: I. 10—12. Salgótarján, November 7 Filmszínház, I. 14—16. Balassagyarmat, Madách Filmszínház. t
