Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-30 / 24. szám
% M' legyek ? GONDOLATOK a pályaválasztásról Ezekben a napokban na* gyón sok családban mérlegelik. latolgatják, milyen pályát válasszon. hová menjenek továbbtanulni a 14 éves fiúk, lányok. Sok idő nincs a me* ditációra. Februárbán minden nyolcadikos kézhez kapja a jelentkezési lapot, döntenie kell a jövőjéről. Tudom, nagyon sokan a végzős általános iskolások közül már korábban állást foglaltak egy- egy középiskola, szakma mellett. Sőt airra a lehetőségre is felkészültek, hogy ha nem, sikerül a választott iskolatípusba bekerülni, hová mennek, mit választanak másodsorban. (A jelentkezési lapon ezt is fel kell tüntetni.) Az is meggyőződésem, hogy ezek a melengetett vágyak és tervek zömével reális alapokon nyugszanak. A tanulók ismerik a választott szakma követelményrendszerét, előnyeivel és hátrányaival együtt. Ezeket szembesítették önmagukkal. A pályaválasztás egyetlen is. kólában sem szűkül le a 8. osztályra. A tanárok évekkel előíbb, már az alsó tagozatban megismerik a tanulók képességeit, adottságait, érdeklőd déskörüket; amelyek aztán később iránytűként szolgáltok a pályaválasztási tanácsadás, ban, pá’lyairányításibam. Szakkörökön és egyéb tanításórán kívüli tevékenységi formákon keresztül hozzák köze. lebb a diákokat egy-egy szakterülethez. Ezek az alkotó kis közösségek jó lehetőséget ki. nálnak, hogy kipróbálják képességeiket; „kibontsák” adottságaikat. Nagyon sok kiadvány, a tömegkommunikáció, lüzemlátogatások, a pályaválasztási intézet, különböző kiállítások próbálnak segítséget adni a tanulóknak, hogy a szakmák „erdejében” eligazodjanak. A jó szándék, a pályaválasztásért felelte személyek lelkiismeretes munkája ellenére még mindig sok fiatal későn döbben rá, hogy rósz. szül választott. Idegen számára az, amit tanul, nem tud azonosulni azzal, amit csinál- mia kell. Ilyenkor következnek a pályamódosítások, korrekciók. Ha esetleg végez is, szakmát, képesítést szerez, iparkodik a lehető leggyorsabban hátat fordítani a ráerőszakolt szakmátok. Mindez miért? Egyrészt, mert a gyermekek felületes ismeretekkel rendelkeznek a választott szakmáról. Különösen igaz ez akkor, ha nem is ő választotta. A szülők kényszerítették rá, esetleg beszélték bele. Ha a pályaválasztásnál csak a szülők akarata érvényesül, az előbb, vagy utóbb megbosszulja magát. Én azt hiszem, hogy még mindig nagyon sok szülő a saját elképzelését, szándékát próbálja gyermekére ráerőszakolni, vagy nyomós érvekkel meggyőzni. És ezek a „nyomós” érvek legtöbb esetben az a'nyagiak. Azzal már kevésbé tőrödének, hogy a gyermek egyéniségétől teljesen idegen az a pálya, esetleg az ottani követelmények meghaladják képességeit. Hogy akaratuknak érvényt szerezzenek, megindul a kiskapu keresgélése. Valószínű, az olvasók közül nagyon solkan látták a közelmúltban azt a tv-híradót, ahol egy 5. osztályos gyermek kijelentette, hogy ő szülész és nőgyógyász szakorvos lesz. Vajon egy 10 éves gyermek mit tud erről a pályáról? Semmit. Nem tiehéz kitalálná, hogy kik hangolták rá és az is egyértelmű, hogy miért. E sorok Írója nemrégiben adta közzé egy szakmunkástanuló kislány nyilatkozatát. A szülei, akarata ellenére, gimnáziumba íratták be, ahol ő nem érezte jól magát. Végül is győzött az ő elképzelése, átkerült a szakmunkásképző iskolába. Egy másik fiú azért kesergett, őt a szülei arra kényszeríitették, hogy pincér legyen, mert ott sok a borravaló, jóllehet ő világéletében szerelő szeretett volna lenni. Lehetne a példák sokaságát tovább sorolni, amelyek keresztbetört, félbemaradt, módosított pályákról tanúskodnak. S mindegyik mögött egy- egy megkeseredett ember áll. Tudom, nem könnyű feladat előtt áll az a család, ahol a fiuk, lányuk részére pályát kell választani. Bizony nem egy esetben felteszik a szülők a kérdést; mit tegyék? Egy biztos: a tanácsot nem szabad összekeverni a választással. Ma már ott tartunk, hogy a párválasztásba a szülők nem szólnak bele. A fiatalokra bízzák. Csupán egy-egy jó tanáccsal segítik őket. A pálya- választás is egy életre szól. Ennek a „ruháját” a gyermek viseli egy életen át. Válasszon tehát ő. Nem lehet hivatásról, munkaszeretetről beszélni ott, ahol a szülő ráerőszakolja gyermekére a saját elképzelését. Az ilyen emberek soha sem meggyőződésből, mindig csak kényszerből fognak dolgozni. Ha már a pályaválasztás gondolatával foglalkozunk, feltétlen ide kívánkozik az az objektív tény, amivel a szülőknek és gyermekeknek szembe kell nézíni. Nevezetesen: senkit sem lehet biztosítani, hogy a választott iskolatípusba, vagy szakmára felvételt nyerjen. Előfordulhat, hogy hely hiánya, egészségi okok, gyenge tanulmányi előmenetel és egyéb tényezők miatt ez nem sikerül. Ezzel a szülőknek és a gyermekeknek előre számolni kell. Ez a megállapítás nem mond ellent az előbb taglaltaknak. Lehet, hogy a gyermeket autószerelőnek Inem veszik fel, de más szerelői szakra igen. Ezért legjobb, ha a gyermek rokon, egymáshoz közelálló szakmákban, iskolatípusokban gondolkodik. Mindenki előtt ismert, hogy van egy meghatározott népgazdasági igény. A társadalomnak éppúgy szüksége van kőművesekre, mint tervezőkre, szerszámkészítőikre, mint egészségügyi dolgozókra. A pálya- választásnál a i ehetőségeket, a tanuló érdeklődési körét és képességeit keli közös nevezőre hozni. Ennek a megteremtésében segít az iskola és a szülői ház. A pályaválasztásban a döntő szó a gyermeké. Az iskola és a szülő feladata, hogy a lehetőségekéi feltárja, a gyermek érdeklődési körét, fizikai, szellemi képességeit a választott szakmákkal összevesse. Alapos elemzés után a gyermek mondja ki az utolsó szót: én ez szeretnék lenni. — szenográdí — A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységében sok-sok fiatal — közöttük számosán párttagok — vesznek részt politikai oktatásban. A lakatosüzem dolgozója, Zsély Tibor a marxista—leninista esti egyetem elsőéves hallgatója, február 5-től pedig Hegyi Tibor öthónapos pártiskolára készül. Az üzem egyik pihenőjében, a klubfoglalkozásokra is alkalmas „vörös sarokban” gyakran beszélgetnek aktuális politikai kérdésekről, gazdasági feladataikról, képünkön Batta István üzemvezetővel, a gyár párttitkárával az MLE vizsgaanyagáról konzultálnak. — kj — f Franciaország embertávlatból Jobb-e a kitaposott út? Járt utat a járatlanért el ne hagyd! Ez az évszázados népi bölcsesség jó eligazítást adhat az embernek, ha kis ügyekben kell döntenie: merre és hová? Ámbár manapság már erre sem lehetne márgiet venni. De, hogy ez a mondás helytálló-e, vagy sem, az országok között, a gazdasági kapcsolatokban, a kooperációban? — hát az legalábbis megkérdőjelezhető. Oly mértékben mindenképpen, hogy c s a k a már járt út lehet, hogy meglepetést nem okoz, ám végpontja nem biztos, hogy a sikerhez címzett vendégfogadónál van. — . . -mert, ha egy magyar vállalat venni akar valamit, akkor megszokásból is inkább a német piachoz fordul. Tudom, nagy úr a megszokás, de rabszolgatartó is lehet . . • Bevált-e a 11 napos tanítási rendszer? Nem nehéz visszaemlékezni arra az időre, amikor az országnak szinte valamennyi általános iskolájában, a tantestületi szobákban beszédtéma volt: beváltak-e a kísérleti szabad szombatok a kijelölt iskolákban, jó-e nekünk, ha általánossá téve a kísérleti elveket, országosan is bevezetik a 11 napos tanítási rendszert? Általában, elképzelhető-e kéthetenkénti szabad szombat az alsófokú oktatási intézményekben akkor, amikor éppen a diákok napi túlterhelését akarjuk csökkenteni. Itt illik megjegyezni, hogy manapság már igen kevés szó esik — és méltán — a túlterhelésről; kezdjük belátni, mi, szülők is, hogy nem kell any- nyira félteni a tananyagtól a gyereket. Azóta az eltelt másfél év bebizonyította: az iskolák többségében egyik, másik napon valóban sor került a „nulladik”, vagy a hetedik óra beiktatására is, vagy arra, hogy a tanév a megengedett határig meghosszabbodjék. A kísérletből — rendelettel — országos gyakorlattá lett tanítási beosztás értékelését mostanság végezték el több oktatásirányítási fórumon. Érdemes néhány szót szólni a tanulságokról: A DIÁK ÉRDEKE Tanácsi, minisztériumi számvetések és a pedagógusok szakszervezetének közelmúltban elvégzett elemzése ad nagyjából azonos képet az eltelt hónapokról — s mindjárt cáfolatot is a korábbi aggályokra. Először is a diákok érdekeiről: A nulladik, vagy a hetedik óra beiktatása az intézkedést követő első időszakban még okozott zökkenőket. Később az általános iskolák nagy többségében sikerült összevonásokkal, a kapott órarendi minták figyelembevételével is — természetesen — a tanév minden napjának jobb kihasználásával eljutni addig, hogy a gyerekek tizenegy nap alatt el tudták sajátítani az erre az időszakra előírt tananyagot. Jöhetett tehát a pihenésre szánt szabad szombat. Több megyében és a fővárosban is országos felmérések készültek a szombati hiányzásokról. (A 11 napos ciklus mellett érveit az a tény, hogy már korábban is a papák, mamák „gondoskodtak” csemetéik pihenőnapjáról, nyakra- főre adták igazolásaikat a szombati hiányzásokról. Ugyanis a hétvégi hiányzások az általános iskolák egy részében a heti átlagnak a többszörösére nőttek.) A 11 'napos tanítási rend meglepő gyorsasággal vetett véget ennek az áldatlan szülői módszernek. A szakszervezet vizsgálatai szerint az egynapos, szombati hiányzások mértéke ma má reális. NÖGRÁD - 1980. január 30., szerda A PEDAGÓGUS „SZABAD SZOMBATJA” Megállapították a szakemberek azt is, hogy a diákok a szabad szombat, a lecke nélkül eltöltött két pihenőnap után jobb kedvűek, kevésbé fáradékonyak, iskolai munkájuk hatékonysága javult. Ugyanez nem tapasztalható a pedagógusoknál, mert jó néhány iskolában az igazgatók sajátos módon értelmezték a szabad szombatok eltöltését: különböző társadalmi munkákra, illetve tantestületi ap- róbb-nagyobb tennivalók elvégzésére sűrűn berendelték a szabad hét végeken is a nevelőket. Az érdekvédelmi szervek máris felléptek e szabálytalan „munkarend” ellen. A 11 napos tanítási rend a kisebb; nagyobb gondok, helytelen értelmezések ellenére is megfelelően vizsgázott az általános iskolákban. Kérdés: milyen lehetőségei vannak annak, hogy teret hódíthasson a középfokú tanintézetekben is? Jelenleg 87 középiskolában tanítanak, kísérletképpen, a 11 napos munkarend szerint. Nem történtek ugyan még elemző értékelések a tapasztalatokról, de az , első jelzések viszonylag kedvezőek. Ugyanakkor jó néhány megyében, még több középiskolában vonakodnak a kísérletektől is. KÖZÉPISKOLÁK AGGÁLYAI Melyek az ellenérvek? A nevelőtestületek szerint a középiskolákban (különösen a szakközépiskoláikban) ma is túlságosáéi leterhelt a tanuló és pedagógus. A szakkörök, a különböző fontos, továbbtanulásra, gyakorlati foglalkozásokra történő felkészítések sok helyen jelenleg is igénybe vették a hetedik órát — nem ritka a .nyolcadik órai elfoglaltság sem. Hivatkozási alap: például az új tantervek- ke), megszokásukkal, alkalmazásukkal kapcsolatos átmeneti terhelés, másrészt a fakultáció túlmunkát is kíván. Nem beszélve arról, hogy jövedelemcsökkenéstől, a túlórák elveszítésétől is tart a nevelők egy része. Bármilyen jellegűek is a fenntartások — s még nem is szóltunk a szak- középiskolák magas óraszámáról — feltétlenül fontos, hogy gonddal számba vegyék őket az illetékesek. Társadalmi érdek is az is1 kólái szabad szombatok hozzáigazítása a népgazdaság más területeinek munkarendjéhez, természetesen figyelembe véve az oktatás sajátos körülményeit és viszonyait. A szervezettebb munka, a tanítási órák mainál jobb kihasználása a középiskolákat is köze-* ! lebb hozhatja a H napos tanítási ciklus előnyeinek, hasznának felméréséhez. Ehhez kell jól, átgondoltan megteremteni a feltételeket a partneroknak, elsősorban a tanácsi szerveknek és a tantesteteknek. Várkonyi Margit Aki ezt a figyelemre méltó és elutasításra aligha alkalmas megállapítást tette, az Guillon úr volt a francia külügyminisztériumban, ahol az európai gazdasági kérdésekkel foglalkozó osztály igazgatója, s mint ilyen, megkülönböztetett figyelmet szentel a kelet-európai gazdasági kapcsolatoknak. A sovány, csontos ujjait szinte lcgarlécként használó, gomblyukában becsületrendet viselő őszes-ko- pasz igazgató az imént már kifejtette, hogy miben nem egyezik a magyar és a francia külkereskedelmi statisztika- Miszerintünk a franciák a negyedik, őszerintük az ötödik helyen állnak csak Magyarország nyugati importlistáján, megelőzve őket sorrendben Anglia, Nyugat- Németország, Olaszország, de még Svájc is. — • . .és semmi sem indokolja, hogy ilyen nagy távolság legyen a francia és a nyugatnémet export között. Semmi. Még a történelmi tradíciók sem. Kétségtelen, hogy Magyarország export-import egyenlege velünk kapcsolatban erősen passzív . . . — . . .úgy tudom, hogy a magyar eladások az év első kilenc hónapjában emelkedtek ugyan, majdnem 20 százalékkal, de ez még mindig csak némiképpen csökkenti a deficitet, amely még változatlanul igen tekintélyes — vetem közbe és korrekt helyeslés a válasz— Valóban így igaz. A növekedés kétségtelen, de a különbség még mindig igen nagy — erősíti meg a tényeket Monsieur Guillon. — Itt a legfontosabb, keresni a kapcsolatokat, s növelni a francia aktivitást, az érdeklődést a magyar piacok iránt. Közös vállalkozások, magyar cégek újabb kapcsolatai . . • — Mint a Renault? — Igen, mint a Renault, de nemcsak erről a cégről van szó . . . Gerard Moreau, a Renault Művek kelet-európai kereskedelmi osztályának a vezetője arról a vitathatatlan és hasznos kapcsolatokról beszélt egy nappal előbb, amely a magyar Ikarus Vállalatot és a Renaultot összeköti és kölcsönösen ki is elégíti- Irán, Madagaszkár az eddigi közös vállalkozások szintere, mégpedig hasznos és sikert hozó színtere. — Üjabb és tág lehetőség az együttműködésre Ázsia, Latin-Amerika . . . Nagyon erős és nagyon veszélyes a nemzetközi verseny, s ezért nagyon erőseknek és veszélyeseknek kell lennünk mi magunknak is — jelentette ki a Renault fiatal osztályvezetője, s talán csak a velem született kaján cinizmus kérdőjelezte meg bennem az egyébként világszínvonalú Ikarus' gyár veszélyességét a nemzetközi versenyben . • . — . . .igen, nemcsak a Re- naultról van szó — folytatta M. Guillon, végighallgatva közbevetett benyomásaimat a Renault és az Ikarus kapcsolatát illetően. — Hanem a kis- és középüzemeknek például az elektronikai, a gépgyártó, az élelmiszeriparban is ki kell alakítaniok a kapcsolataikat. Csak az ilyen ipari mélység adhat alapot a magyar és a francia gazdasági kapcsolatoknak a mindkét fél részére kölcsönösen előnyös fejlődéséhez. Udvarias búcsúzás, s az újságíró távoztában máris tűnődhet a beszélgetésről és a beszélgetés kapcsán. Mert való igaz, hogy a Madagaszkárra szállított 200 autóbusz az évi kereken tízezer busz gyártására kész Ikarus exportgondjait aligha oldja meg. Ám az is tény, hogy a kis lépés is lépés, és a francia Renault számára sem ez jelent önmagában véve gazdasági sikert. Gazdaságpolitikait inkább- Ott van Madagaszkáron már a kooperációban készült autóbusz, s hogy ott legyen a világ számos más pontján is; ehhez a lehetőségek jó felmérése, a megfelelő piackutatás és a korántsem kissingeri, mint az inkább iparpolitikai kis lépések taktikája is hozzátartozik. Ám az is tény, hogy a magyar ipar és kereskedelem bizonyos fokú kényelemszeretete, a megszokás, olyankor is olasz, osztrák, avagy éppen nyugatnémet piacra viszi a már „járt és ismert” úton a külkereskedőt, vagy a gyár igazgatóját, amikor más égtáj is kínálja magát. Még akkor is, ha például egy francia termék az olcsóbb és a korszerűbb talán. A példa persze nemcsak a francia termékek miatt lett példa, hanem sokkal inkább amiatt, hogy bizonyítsam: nem mindig a járt út a legcélravezetőbb út A külgazdaságban legalábbis nem. És ne feledjük: a megfelelő export-import- egyenleg kialakításához ugyan múlhatatlanul szükséges a francia fél ' érdeklődése és szándéka, de szükségeltetik ám a magyar fél termékeinek minősége is- Prototípust nem lehet eladni, de még hirdetni sem. A híres francia szájrúzs hirdetéseit a míves ajkú francia nők igazolják. Ez az, amikor a szó és a száj egybevág. Gyurkó Géz» t
