Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-30 / 24. szám

Iráni he'vretkéD Meddig ferjed az elnök Az ország elnökének meg­választását követően iráni egyházi körökben kedden hangoztatták: a vallási veze­tés ellenőrizni fogja, hogy az új államfő tiszteletben tart­ja-e az iszlám alapelveit. Az iszlám köztársasági párt lapja keddi számában úgy vélekedett: „a választások után olyan irányzat érezhető, amely háttérbe akarja szorí­tani a forradalom eredeti erő­it, főként a vallási köröket”. Baniszadr első nyilatkozatá­ra —, amelyben bejelentette, hogy a törvényhozási válasz­tások után feloszlatják az isz­lám forradalmi tanácsot, s annak a szándékának adott hangot, hogy „egyedül, a ha­talom eddigi tényleges birto­kosainak bevonása nélkül kí­ván kormányozni” — az isz­lám köztársasági párt mellett reagált Behesti ajatollah, a forradalmi tanács titkára is- Keddi nyilatkozatában úgy Irányítás és munkaszervezés a mezőgazdaságban fFolytatás az I oldalról.) műszakilag szinkronba hoz­ni, mert ez jelentősen javít­hatja a hatékonyságot. Vál­tozatlanul nehezíti az irá­nyítást a termelés elhelyez­kedése. szétszórtsága és ta­goltsága. Mindezek mellett a legfontosabbak az adott válla­lat személyi lehetőségei. A tapasztalatok szerint a legsi­keresebb vállalati vezetők többek között —, vagy éppen elsősorban — azzal érnek el jó eredményt, hogy a mun­katársakat biztos kézzel vá­lasztják ki, megteremtve szá­mukra a szakmai sikerél­mény és az elismerés feltéte­leit. Ma a népgazdaság egé­szén belül a mezőgazdasági vállalatok az összes dolgo­zók , legkisebb hányadát fog­lalkoztatják az irányításban. Hogy ez az arány ne növe­kedjék, annak fontos feltéte­le a képzettség javítása, a műszaki színvonal növeke­dése és az irányítási munka technikai feltételeinek kor­szerűsítése. A 80-as esztendők fejlesz­tési teendőiről, a mezőgazdá­sági vállalatok irányításá­nak alapelveiről az előadó hangoztatta: szükséges az irá­nyított földrendezés, ame­lyet követően lényegesen ja­vítható lesz a termelés terü­leti elhelyezése, koncentráció­ja. Általános gyakorlattá kell tenni a fejlesztés vállalatközi rendszerét, hogy a gyorsan változó igényeknek megfele­lően elegendő legyein a szelle­mi és az a'nyagi kapacitás. A növekvő termelési feladatok­hoz a jelenleginél nagyobb számú, jól képzett irányító szakemberre lesz szükség, sőt, újraképzési követelményt kell támasztaná velük szem­ben. Eddig a mezőigazdasági vál­lalatok fejlődésében az volt a jellemző, hogy az irányítás szervezeti keretei erősödtek és azt követte a termelés- szervezés fejlődése. A logi­ka azt diktálja, hogy a ter­melésszervezés mindenkori dinamikájára épüljön az irá­nyítás egyéb elemeinek kor­szerűsítése. Külpolitikai vita a brit alsóházban Thatcher kirohanásai Heath: nincs koncepciónk László Balázs, az MTI tu­dósítója jelenti: A brit alsóház külpolitikai vitájában Margaret Thatcher miniszterelnök példátlan rá­galmaktól hemzsegő kiroha­nást intézett a Szovjetunió ellen és jelezte, hogy kormá­nya csak a régi fajta erőpoli­tika alapján hajlandó kapcso­latait alakítani vele. Hangoz­tatta, hogy Anglia fokozza Pakisztán katonai támogatá­sát. erősíti kapcsolatát Kíná­val cs a Szovjetunió minden potenciális ellenfelével. A brit megfigyelők által az elmúlt évtized legfontosabb külpolitikai vitájának minősí­tett alsóházi vitában James Callaghan ellenzéki vezér tá­mogatta Carter amerikai el­nök szovjetellenes lépéseit, de kiált: a SALT—II szerződés és az enyhülés kiszélesítésé mellett. Edward Heath volt konzervatív miniszterelnök pedig koncepciótlansággal vá­dolta a nyugat politikáját, bí­rálta saját kormánya mostani reagálásait az afganisztáni fejleményekre, főleg az olim­pia elleni hadjáratát. Thatcher asszony a vitában teljes támogatásáról biztosí­totta Carter elnök szovjetel­lenes lépéseit, beleértve a SALT—II szerződés elfekte- tését, A kormány továbbra is át akarja helyeztetni másho­vá az olimpiát Moszkvából, cs, ha ez nem sikerül, új lé­péseket fontol meg. Callaghan ellenzéki vezér egyetértett a Szovjetunió af- ganiszátni segítségnyújtásá­nak konzervatív értelmezésé­vel és hangoztatta, hogy Ang­liának támogatnia kell Car­ter doktrínáját, hogy a Per­zsa-öböl térsége a nyugat lét- fontosságú érdekszférája, to­vábbá az amerikai gyors­hadtest felállítását. Nagy bal- szerencsének mondta viszont a SALT—II szerződés elte­metését és a tárgyalások foly­tatására buzdította a nyuga­tot a Szovjetunióval. Edward Heath volt konzer­vatív miniszterelnök azt fejte­gette, hogy Vietnam óta a nyu­gatnak nincs külpolitikai kon­cepciója, ez okozta Etiópia és Angola elvesztését- Nem értet­ték meg az iszlám világot, csak saját társadalmi felfogásukat akarták ráerőszakolni. Most a hirtelen pánikban olyan re- zsimeket ölelnek keblükre Pakisztánban és másutt, ame­lyeket egyébként visszataszító vonásaik miatt nem támogat­nának. A vitában alig hangzott el józan, mérsékelt hang. Egy munkáspárti képviselő rámu­tatott, hogy a brit és ame­rikai kormány képmutató, amikor beavatkozással vádol­ja a Szovjetuniót, hiszen az ő történetük tele van tör­vénytelen beavatkozásokkal. James Lamond, a BVT brit alelnöke arra emlékeztetett, hogy az USA, Nagy-Britan- nia, Pakisztán és Kína pén­zelte és fegyverezte az Afga­nisztánba beszivárgó ellenfor­radalmárokat és ezek ellen kért segítséget a törvényes kormány. Thaiföld miniszterelnöke olyasmire készül, ami vete­kedne a bibliai csodával; ha­lottaiból akar feltámasztani valakit. Azaz valamit; egé­szen pontosan a SEATO nevű agresszív délkelet-ázsiai ka­tonai tömböt, amely idestova fél évtizede megszűnt létezni. Az 1954-ben, az úgynevezett ma ni Iái szerződéssel létrejött SEATO Dulles akkori ameri- rikai külügyminiszter anti- kommumista tömb mániájának volt a szülötte. Egy időköz­ben eltűnt, vagy legalábbis feled'ni remélt hidegháborús intézmény újraélesztéséről van tehát szó. A thaiföldi kormányfő javaslatát az ál­lítólagos „vietnami veszély- lyel” indokolta. (A szóhaszná­lat szerfelett ismerős, hisz’ a NATO a Pershing-rakétákkal kapcsolatos döntést valamifé­le „szovjet veszéllyel” magya. rázta.) De ne kerüljük meg a kér­dést, mit Is értenek Bangkok­ban „vietnami veszélyen”? Tömören szólva nem mást, 2 NÓGRÁD - 1980. január 30., szerda hatalma ? vélekedett: az államfői funk­ció jelentőségét nem szabad eltúlozni, az alkotmány értel­mében „elsődleges fontosság­gal a kormány és a parla­ment bír”. Egyúttal leszögez­te: „hajlandó támogatni az új államfőt, amennyiben kö­veti az iszlám forradalom irányvonalát”. Khomeini ajatollah ugyan­akkor teljes támogatásáról biztosította az ország elnöké­vé megválasztott Abol Hasz- szán Baniszadr-t. A főpap keddi rádiónyilatkozatában felszólította az iráni népet és Baniszadr ellenjelöltjeit, hogy „működjenek együtt a győz­tessel”. * Kedden hat kivégzést haj­tottak végre Teheránban — közli az Ettela, At című lap. Két tisztet ellenforradalmi összeesküvés vádjával, két volt rendőrt a sah idején el­követett gyilkosságok miatt, további két személyt pedig bankrablásért ítélt halálra az iszlám forradalmi bíróság­* Hétfőn este bombát dobtak Pakisztán teheráni nagykö­vetségének épületére. A táma­dók az Islamabadban folyó iszlám konferencia ellen kí­vántak tiltakozni —, jelentet­te kedden a Kajhan című te­heráni lap. Korábban már mintegy ötszáz főnyi tömeg tüntetett az iráni fővárosban a konferencia elleni tiltako­zásul. A megmozdulást, az „iszlám diákok szervezete” ké­szítette elő, amely az islama- badi értekezletet „az ameri­kai imperializmus újabb ma­nőverének” nyilvánította. • (MTI) Tiltakozó gyűlések San Francisco központjában tiltakozó felvonulást tartottak az amerikai kormány kalan­dor külpolitikája ellen. A ka­liforniai társadalmi szerveze­tek azt követelik a washing­toni kormánytól, hogy hagy­jon fel a nemzetközi feszült­ség szításával, a fegyverkezési hajsza fokozásával és más or­szágok bel ügyei be való be­avatkozást célzó irányvonalá­val. A tiltakozó felvonulás után megtartott gyűlés részt­vevői megbélyegezték a Pen­tagonnak az erőltetett ütemű fegyverkezést szorgalmazó ter­veit és elítélték a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolatok megrontására irányuló akció­kat. Több mint ezer személy részvételével tiltakozó gyűlést tartottak a San Francisco-i egyetem területén is. A fel­szólalók azzal vádolták Car­ter elnököt, hogy szándékosan élezi a nemzetközi helyzetet a hadiipari komplexum és önző politikai céljai érdekében, és hogy választási kampányában megpróbálja biztosítani ma­gának a jobboldali körök tá­mogatását. (MTI) Szociálpolitika Szlovákiában Vidám gyerekek egy Szlovákiában a munkaügyi és szociálpolitikai miniszté­riumban külön osztály foglal­kozik a családok, a gyerme­kek és az idősek támogatásá­val. Vezetője, dr. Ján Sedla- cek elmondta, hogy legfonto- sab feladataik közé tartozik a gyermekekről való gondos­kodás. Ezzel párhuzamosan segítik a családokat is hiszen a gondoskodás és a nevelés legideálisabb formáját jelen­tik. Az említett célokra a nemzeti jövedelem 7 százalé­kát, 10 milliárd koronát for­dítanak. Családi pótlékként évente több mint 4 milliárd koro­nát fizetnek ki Szlovákiában. A kismamáknak könnyebb munkát biztosítanak, szülés után pedig 26 hét szabadságot kapnak: ilyenkor a fizetés 90 százaléka illeti meg őket. A gyermekgondozási szabadság ideje 2 év lehet. Két gyer- meg nevelése esetén 500 ko­ronát kapnak az édesanyák havonta, munkaviszonyuktól függetlenül. Jelentős az a tá­mogatás is, amit a fiatal há­zasok kapnak: lakás-, illet­ve bútorvásárlásra 30 ezer korona kölcsönt vehetnek fel. Ha egy éven belül gyer­mekük születik, a kölcsönt 2 ezer, további gyermekek után pedig 4 ezer koronával csök­kentik. Szlovákiában évente egymilliárd korona kölcsönt folyósítanak a fiatal házasok­nak, ezenkívül a vállalatok és a szövetkezetek is segítik őket­Szlovók iában ezer lakosra ■20 újszülött jut; a múlt év­ben 99 842 gyermek látta meg a napvilágot. 1971 óta fokoza­tosan emelkedik az újszülöt­tek száma — ez végered­ményben az életszínvonal nö­vekedésével. s a családok­nak nyújtott állami támoga­tással magyarázható. Az ör­vendetes folyamat azonban gondokat is okoz: kevés a bölcsőde és az óvoda. Tavaly 19 ezer gyereket nem tudtak bölcsődében elhelyezni; óvo­dába a kiskorúak 72 százalé­ka járhat. Ezért a kormány a nagyobb vállalatokkal és szövetkezetekkel karöltve kü­lön pénzügyi alapot hozott létre bölcsődék és óvodák, építésére. A határozat nyo­mán már ebben az évben is jelentős eredmények szület­tek: körülbelül 20 ezerrel több gyermeket tudtak fel­venni. játszótéren A Trencsén mellett épült gyermekvárosban 240 árva gyermek ellátásáról és neve­léséről gondoskodnak. A ne­velőotthoni férőhelyek száma azonban a válások növekedé­se miatt kevésnek bizonyul. Több helyen szakítottak a régi, iskolatípusú menhe- lyekkel, s egyre nagyobb hangsúlyt kap a családi kere­tű nevelés. Szlovákiában je­lenleg 3 helyen folyik ilyen­fajta formában a szülők nélkül maradt gyerme­kek nevelése. Így próbál­ják megteremteni a családi melegség légkörét azoknak, akik szülők nélkül nőnek fel.1 Az így nevelt fiatalok köny- nyebben illeszkednek bele a felnőttek társadalmába, több­ségük családot alapit és pél* damutató szülővé válik. A lengyel Tátrától a Balti-tengerig Üdülés millióknak A „dolgozok üdülése a má­sodik világháború előtti Len­gyelországban luxusszámba ment — évente alig 20 ezer embert érintett. Csupán 1949- től — ekkor alapították meg a dolgozók üdültetési alap­ját — kezdődött meg igazán a munkások és családtagjaik tömegméretű üdültetésének szervezése. Jelenleg mintegy 600 ezer férőhely áll a dolgo­zók rendelkezésére, ezt éven­te körülbelül 4,5 millióan ve­szik igénybe. Az alap által szervezett 2 hetes üdülések átlagosan 2 ezer zlotyba kerülnek. A fő cél; változatos programokat kínálni a pihenésre, kikapcso­lódásra vágyóknak. így nép­szerűek a speciális, nyelvok­tatást biztosító turnusok, vagy például a fogyasztókúrák is. Szerveznek tanfolyamokat autóvezetést tanulók számára és lehet „nyeregben üdjilni” — a lovaglósport hívei is hó­dolhatnak szenvedélyüknek. A turhusok programjaiban művészek, népi együttesek fellépése, silesi klóversenyek és egyéb sportfoglalkozások is helyet kapnak. Szaporodik a speciális gyógyüdülők száma: ide háromhetes kezelésre kül­dik a beutaltakat. Méltán nép­szerűek a külföldi csereüdül­tetési programok is. Az el­múlt nyári szezonban került sor először lengyel—magyar csereüdültetésre. A dolgozók üdültetési alapjának hálózata mellett fokozatosan kialakult az üze­mi üdülők rendszere. A hetve­nes években a lengyel vállala­tok körében egyenesen divattá vált a panziók fenntartása — a luxusszintűtől kezdve a campingházakig. Most olyan próbálkozások kezdődtek, hogy a különböző vállalatok cse­réljék el egymás közt saját üdülőik szabad férőhelyeit, így a dolgozóknak nem kell éveken keresztül állandóan ugyanazon a helyen eltölteni szabadságukat. Egyre nagyobb tábora van az egyéni üdülésnek — ezt az üzemek a szociális alapból tá­mogatják. Kialakulóban van* nak a „nyaralófalvak”— ezek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a nagyvárosok lakói kel­lemes környezetben, nyugod­tan és kedvük szerint töltsék el szabadságukat Válaszút előtt az mint a vietnami csapatok kambodzsai jelenlétét, ami — bangkoki megfogalmazás szerint — fenyegeti Thaiföld biztonságát, sőt magát az ASEAN-t, a délkelet-ázsiai országok szervezetét. Mind­ez annál különösebb érvelés, mivel a vietnami vezetőik is­mételten (legutóbb Le Dúc Tho, a VKP PB déli ügyekért felelős tagja) félreérthetetle­nül kinyilvánították: ha a kambodzsai népi vezetést töb­bé nem fenyegeti kívülről jö­vő veszély, sem Peking, sem az általa gyámolított, pén­zelt és felfegyverzett Pol-Pot- bandák részéről, a vietnami csapatok jelenlétére nem lesz szükség. Ezen túlmenően ha­noi legfelső vezetők, köztük Pham Van Dong kormányfő több ízben nyilvánosam biz­tosították Thaiföldet és az ASEAN többi tagállamát, hogy Vietnamnak semmiféle támadó szándéka nincs a térség egyetle'n országával szemben sem. Egyes ASEAN-országok ma­gatartása annál érthetetle­nebb, mivel Kambodzsában, Vietnam és a Heng Samrin- kormány iránti barátsággal nem vádolható nyugati szak­értők szerint is figyelemre méltó ütemben folyik a kon­szolidáció. Ennek fényében az ASEAN-országok decem­beri külügyminiszteri tanács­kozásának nyilatkozata, amely továbbra is a hatalomból ki- ebrudalt, tömeggyilkos Pol Pot-rendszert ismeri el Kam­bodzsa törvényes kormányá­nak, a realizmus hiányáról tanúskodik. Ha az úgynevezett „kam­bodzsai ügy” pusztán a dip­lomáciai elismerés, vagy el nem ismerés kérdése lenne, azt mondhatnánk, az idő au­tomatikusan megoldja majd. Ám a helyzet összetettebb, mert épp Thaiföld konstruk­tívnak bem nevezhető állás­pontja miatt a törvényes Phnom Penh-i kormánnyal szembehelyezkedő erők, ban­ASEAN dák szabadon szervezkednek Thaiföld kambodzsai határ­térségében. Bangkok maga­tartását joggal nevezik kép­mutatónak Hanoiban is, Phnom Fenhben is. A thai­földi álláspont ugyanis: egy­felől megnyugvást, stabili­tást követel a szomszédoktól, másfelől mindent elkövet újabb és újabb bizonytalan- sági tényezők becsempészésé­re a szomszédok életébe. E kettősség eredője a Thaiföldre nehezedő kínai és amerikai nyomásban keresendő. Washington és Peking egy­aránt arra ösztökéli az ASE­AN-t, hogy lépjen a nyílt mi. litarizálódás, az indokínai ál­lamokkal való konfrontáció útjára. Mindez szervesen il­leszkedik abba a világméretű hidegháborús kampányba, amelyet a Fehér Ház indí­tott el az év elején, s amely­hez a kínai vezetés megértő partnerként csatlakozik. A kínai—amerikai elképzelések a SEATO feltámasztásán túl mind gyakrabban hallatják az ASEAN, az eredetileg gaz­dasági célokkal életre hívott szervezet katonai szövetség­gé változtatásának szükséges­ségét. Január második hetében látogatott Hanoiba Rithaudin malaysiai külügyminiszter, akinek a vietnami vezetők vi­lágosan kifejtették: még mindig nem késő, hogy az ASEAN-országok felismerjék, maguk is az amerikai globál- stratégia, s a kínai terjeszke­dési politika célpontjai. Em­lékeztették Rithaudint a há­rom indokínai ország külügy­miniszterének első tanácsko­zására, amely hangsúlyozot­tan az ASEAN-nal való pár­beszéd mellett száll síkra, Vi­etnam, Laosz és Kambodzsa kormánya kétoldalú meg nem támadási szerződéseket javasolt a délkelet-ázsiai bé­keövezet kialakítása érdeké­ben. Az ASEAN válaszút előtt áll: együttműködés, vagy kon­frontáció? Nem kétséges, hogy a térség népeinek érdeke melyik választ diktálja. Győri Sándor i

Next

/
Thumbnails
Contents