Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

Kevesebb kedvezmény — differenciáltabb támogatás Beszélgetés Varga György megyei ifjúsági titkárral Az ifjúságpolitikai munka egyik legfontosabb színtere: a . tanácsok. Csupán fölsorolni is lehetetlen mennyi és milyen területet ölelnek át. hiszen az­zal, hogy az ifjúsági törvény végrehajtását szolgálják, még édeskeveset árultunk el a ta­nácsi ifjúságpolitika minden­napi gyakorlatáról. Varga György, a Nógrád megyei Ta­nács ifjúsági titkárával arról beszélgettünk, voltaképpen mik voltak az elmúlt év főbb ta­pasztalatai, melyek az idei év célkitűzései, és milyén új vonások találhatók e kétségkí­vül jelentős tanácsi-politikai munkában ? — Nemcsak a szűkebben ér­telmezett gazdasági szférában állomás, mondhatni mérföld­kő 1980. január elseje, ha­nem a mi házunk táján is lé­nyeges változások kísérhetők nyomon — mondotta beveze­tőül Varga György. — Mit értek ez alatt? Az ifjúságpoli­tikáiba is „belopták magukat” a hatékonyság, a takarékosság, az ésszerűség címszavak, Inern mintha korábban ismeretlen fogalmak lettek volna, csupán arról van szó, a megváltozott körülmények jobban kénysze­rítenek bennünket bizonyos esetekben. Hozzáteendő, az elmúlt évhez képest több mint félmillió forinttal hagyobb összeg áll rendelkezésünkre, de jobban megnézzük, kit, mi­ért és hogyan támogatunk, se­gítünk. — Megvan-e ehhez a kellő alap, értem alatta: milyen volt az elmúlt év? — Nem túlzás, ha azt mon­dom, egészében véve jobb alapról indulhatunk, mint ko­rábban. Igen sok és hathatós segítséget kapunk a megyei ta'nácstól, de érzékelhető a fejlődés a községekben is: Mindehhez pluszként járult hozzá a nemzetközi gyermek­év alkalmából meghirdetett rendezvénysorozat. Sok, más jelentős eseménye mellett, ez­úttal csak a táborok építésé­ről, korszerűsítéséről szól­nék. Szorospatakon és R áros- pusztán különösen remekelt a társadalmi összefogás, például az utóbbi helyszínen több száz fiatal és idős csaknem másfél millió forint értékű tár­sadalmi münkát végzett, élü­kön a KPM, az ELZETT és az Ipoly Bútorgyár ifjai. Ezeken kívül korszerűsítettük a kápta­lanfüredit, s hozzáláttunk a rétsági táborok építéséhez. Saj­nos, Pásztón mind ez idáig süket fülekre talált e kezde­ményezés... — Ez évben hárommillió- hatszázharmincezer forint a megyei tanács ifjúsági alapja. Milyen célokra költik a más megyék viszonylatában is je­lentős pénzösszeget? Egy része a jobb üdülési lehetőségeket szolgálja majd. Itt említem meg, hogy az idén 810 fiatal üdültetésére nyílik lehetőségünk, többek között Kőszegen, Balaton- szemesen, Verőcemaroson; téli hónapokban négyszáz, nyári hónapokban pedig há­romszáz forintos térítést kell fizetnünk. Tavaly többen kaptak kedvezményes üdü­lést, de most csak ennyi a keret. Ebből következik, hogy differenciáltabban kell dön­tenünk ki, hová mehet. — Ügy tudom, ez évtől megszűnt az utalványos kul­turális kedvezmény. — Ez színházlátogatásra, könyvvásárlásra szóló utal­vány volt, mely valóban megszűnt. De továbbra is megmaradtak a turisztikai kedvezmények. Természete­sen, ezek odaítélését is mér­legelj ük, s főként utazás, szállás, étkezés, és efféle dol­gokra nyújtjuk. Sajnos, elő­fordult, hogy az egyik közös­ség turisztikai kedvezmény gyanánt édességszámlát akart jóváiratni . . . Szóval, néme- lyütt még szemléleti hiányos­ságok hátráltatják munkán­kat. — Nem kevésbé fontos te­rület az ifjúsági klubmozga­lom. Ügy hírlik, az irányítás­ban történt egy, s más . . . — Egyebek között fölül­vizsgáltuk a működési enge­délyeket, majd úgy döntöt­tünk, hogy 15 klubtól meg­vonjuk e címet, így ma, pon­tosan 101 ifjúsági klub mű­ködik a megyénkben. Az el­múlt évben a klubellátó szol­gálatot támogattuk, s egyet­len fillért nem adtunk a klu­bok tartalmi munkájának ja­vítására. Most ez a mérleg fölbillen, mintegy 325 ezer forint kerül a serpenyőbe, szeretnénk, ha idén, a támo­gatás eredményeképpen érez­hetően javulna a kulturált szórakozás lehetősége. — Bizonyára kevesen tud­ják, hogy a tanácsi ifjúság- politika lényeges területe a hátrányos helyzetű fiatalok­kal való törődés és az ösz­töndíjazás. — A fiatalok szociális helyzete dönti el, miképpen részesítsük kedvezmények­ben. Általában a hátrányos helyzetű fiatalok alatt cigány- származásúak értendők. Egy újszerű kezdeményezést sze­retnénk megvalósítani, neve­zetesen a nyáron létrehoz­nánk az első, megyei cigány- fiatalok táborát, ahol 50—60 résztvevő, bő egy hetet tölte­ne együtt, vagy a megyében, vagy pedig Káptalanfüreden, gazdag programmal, kitűnő szabadidős- és szórakozási elfoglaltságokkal. Heves, Bor­sod és Szolnok megyékben ez már évek óta bevált gyakor­lat. — És mi a helyzet az ösz­töndíjakkal? — Az idén százezer forint­tal emeltük a megyei keretet, ezzel azt szeretnénk elérni, hogy azok kapják, akik való­jában rászolgáltak erre, kö­zösségi magatartásukkal, te­hetségükkel, szorgalmukkal. Jóval nagyobb differenciá­lást várunk az ebben döntési joggal rendelkező iskolai di­ákszociális bizottságoktól, hiszen, mint. az elmúlt évi statisztika is jelzi, az ösztön­díjban részesített 551 diák 78 százaléka az alsó határt, a tanévenként 2000 forintot kapja. Pedig nem igaz, hogy majd mindenki azonos képes­ségű és egyenlő körülmények között él, s tanul. Jobban kellene ösztönözni az ösztön­díjaknak. Ezenkívül rendsze­resen megszervezzük a kö­zépiskolai és egyetemi-főisko­lai előkészítő szaktáborokat, melyek kitűnő végeredményt mutattak: a táborozok 80 százaléka sikerrel fölvételi- zett! .' Tanka László Nemeskürty szüntelenül ki r ■ i . kutat. Kutatja történelmünk íNoe galambsa előttünk még rejtett össze- * függéseit feltárja az „elfelej­tett évtiz'edet”, fordít egyet csodálkozhatunk magunkon: optikánkon, ha a mohácsi íme megint egy alak, me- csatamezőre nézünk, dgyek- gint égy gondolkodó, megint szik rendbe tenni Don-kanya- egy aktív hős, akiről úgy- ri emlékeinket, tiszteleg Mé- szólván nem tudtunk eddig száros Lázár előtt. semmit. Pedig ez a hős, aki Nemeskürty István szünte- ismeri Descartes műveit, aki lenül kutat, eljut a tizenhe- talán a saját maga által ter- tedik század végére is, s mi- vezett házra a legbüszkébb, közben becserkészi azt, ta- aki műveltségben fejjel ma- lálkozik egy általunk alig is- gasabb kora átlagánál, a mert hőssel, Bethlen Gábor nemzetiségek összefogását unokaöccsével, Bethlen Mik- hirdeti, másfél-két évszázad- lós erdélyi kancellárral. Ma- dal megelőzve a leghaladóbb gához veszi könyvét, a Noé politikusainkat, s ez oly galambját, s magához veszi nagy vétek a Habsburgok a kancellár börtönben írt ön- szemében, hogy börtönéből életírását. Lehet, hogy a ma- három király sem engedi ki. gát történésznek nem vdlló Ennek a sorsnak az ábrá* történész már nem csodálko- zolását, ennek az alaknak zik semmin —, de mi, akik e életre keltését vállalta fel találkozásból született mono* Bánffy György. A kiváló drámát nézzük, annál jobban színművésznek formálisan is Madách-díjasok önvallomása .............................................................................................................................................................................................................................iiiimiminmiiMinM C sanády János sősorban az égetőkemencék, — melyek nélkül nincs ke­rámia. Aztán olykor ne­künk sem volt elég időnk, energiánk. — Horváth Sándor több íz­ben járt külföldön nemzet­közi szimpozionokon. E „mű­faj” egyik hazai megszállott­ja, már azért is, mert sok ér­tékes tapasztalatot jelent, összevetésekre ad lehetőséget. — A tömegkommunikáció az utóbbi időszakban gyak­ran és őszintén szólt az ipar­művészek és a gyár, ahol al­kalmazásban állnak, kapcso­latáról. Romhányban — és ta­pasztalatai szerint — milyen ez a viszony? — A gond abból származik, hogy az iparművész általában mesterember is. A gyár ren­dezett, szervezett hierarchia, ebben a szervezetben nehéz megérteni és megtalálni a művész helyét, szerepét. A gyárban a keramikus egyszer­re művész és ember, s a ket­tőt nem mindig sikerül har­hiszem, érthető, a közönség tapsa a legnagyobb öröm. — Tíz esztendeje jött Sál* gótarjánba, vállalta el a zene­kar vezetését. Hogyan emlék­szik az eddig eltöltött évek­re? — Nagyon jóleső érzés visz- szagondolni az elmúlt időre. Ügy érzem — de maga az együttes —, hogy kezdünk ze­nekarrá fejlődni. Kialakult egy mag, melyre mindenkor lehet számítani. A Salgótar­jáni Szimfonikus Zenekar ősét Virág László, a helyi zeneis­kola igazgatója alakította meg, akivel ma is együttdol­gozunk. Csak dicsérni tudom a nagybátonyi zeneiskolai ta­nárokat, akik időnkénti ne­héz bejárási körülmények kö­zött is vállalják szíwel-lélek- kel a munkát. És dicsérni tu­dom az egész zenekart. Tag­jai közt ott vannak a nagy­üzemek, a bánya dolgozói, sőt még orvos is. A Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar az évek során lega­Az idei Madách-díjakat a Nógrád megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottságának ala­pítványát Csanády János köl­tő, Róna Frigyes karnagy és Horváth Sándor iparművész kapta meg. Mint arról la­punkban már beszámoltunk, ezt a kitüntetést mindig azok kapják, akik jelentős tevé­kenységet fejtettek ki részben a Madách-hagyomány őrzé­sében és népszerűsítésében, részben megyéník kulturális életének, szellemi közállapo­tának fejlesztésében. A kitüntetettekkel a díjki­osztó ünnepség alkalmával beszélgettünk. Csanády János költő Nóg­rád megye irodalmi életében végzett két évtizedes mun­kásságáért, a Palócföldben közreadott magas színvona­lú verspublikációért része­sült a kitüntetésben, amint azt a hivatalos indoklásban ol­vashatjuk. — Nógrádtól távofl., Lajos- komáromban született 1932" ben. A megyével való kap­csolata mikor létesült? — Az ötvenes’ évek ele­jén, 1950-től 1952-ig éltem Salgótarjánban. A MÁVAŰT- nál dolgoztam mint autósze­relő segéd. Akkor még ál­momban sem gondoltam vol­na, hogy három évtized múl­va ilyen alkalomból találko­zunk. Hat-hét éve írogattam verset a kockás füzetembe, s nemhogy idegennek, de munkatársaimnak sem mer­tem megmutatná. Csak ki­nevettek volna. — Mikor írta az „első”, vagyis nyilvánosan is vál­lalt versét? — Amikor Salgótarjánból Pécsre kerültem, szakérett­ségizni. Persze, hogy az a vers, mai szemmel nézve, mennyire elégítene ki, nem tudom, mert az évek során elveszett. A költő szavaiban egész­séges humor, némi önirónia bujkál. Jellemző rá ez a lá­tásmód. Első verseskötete ÍS58-ban jelent meg, az ed­digi utolsó, sorban a kilence­dik nemrégiben Néma kol­dus címmel. — A Palócföld című me­gyei folyóirattal mióta rend­szeres a kapcsolata? legalább három drámai réte­get kellett ötvöznie: Bethlen Miklós a börtönben írja ön­életrajzát — a művész tehát mintegy „elmeséli” nekünk a kancellár életútját, Bethlen él a börtönben — a mű­vész „megéli” a börtönélet kínjait, majd időnként kilép innen, s Nemeskürty mai vé­leményével kommentálja az eseményeket, Bethlen cse­lekvéseit. Hihetetlen nagy művészi feladat eZ, mindig egyenletesen, s a nagy pilla­natokban szorongatóan meg­oldva. A színésznek itt nincs más partnere, mint néhány eszköz: egy irótoll, egy kopo­nya, egy szék, pár ruhada­rab, és a külvilág zaja — s persze, a közönség. Ez a kö­zönség a napokban Balassa­gyarmaton egy rendkívül szép, maradandó színházi él­ménnyel' lett gazdagabb. Bicskei Gábor — Elég régóta publikálok a lapban, első komolyabb megjelenésem körülbelül !0 évvel ezelőtt volt. Megjelent a Képek egy falusi házból című ciklusom. — Mit jelent önnek ez. a kapcsolat? — írásra, alkotó munkára inspirál. Igyekszem ápolni, legalább úgy, ahogyan itt ápolják. Csanády János tizedik verseskötete a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelenés­re vár- Olvasói és tisztelői hamarosan újabb oldaláról is megismerhetik: önéletrajzi ihletésű kisprózái ciklust írt, melynek több darabja a februári Űj írásban jelenik meg. — Ezekben a prózai írások­ban szó van Salgótarjánról is; lényegében verseim erős epikai, drámai, hátterét adják. Én mindig nagy-nagy sze­retettel gondolok, a városra. Húszéves koromat idézi visz- sza. Ki, hogyan érzi itt ma­gát nem tudom; én kitűnő­en. Olyan mindig, mintha hazajönnék. Horváth Sándor, a Rom- hányi Építési és Kerámia­gyár iparművésze alkotó munkásságának eredményei­ért, az ipari kerámia . kor­szerű építészeti felhaszná­lásának kimunkálásáért, a megye képzőművészeti köz­életében végzett tevékenysé­géért kapta meg a Madách- díjat. A 41 éves művész Ju­goszláviában született. A ta­nítóképző, majd az Iparmű­vészeti Főiskola elvégzése után Szegeden tanított a Tömörkény István Gimnázi­umban. Életében számos vá­rosban megfordult, s egy időben megpróbálkozott a szabadfoglalkozással is. I — Elég nehéz ember híré­ben álltám — vallja magá­ról. — Az országot járva kerestem a helyemet. Vélet­lenül, nyolc évvel ezelőtt ke­rültem Nógrádba, s úgy tű­nik, megragadtam itt. A nálam szokásos kritikus 7 év letelt. — Pár évvel ezelőtt már találkozhattunk önnel a Ma- dách-díjak átadási ünnepsé­gén. Akkor ösztöndíjat ka­pott felesége, Csemán Ilo­na és kollégája, Antal And­rás iparművészek társaságá­ban. Mindenki készíthet ke­rámiát címmel dolgoztak ki programot. Mi lett ennek a sorsa? — Elképzelésünk olyan el­járásokat tartalmazott, ame­lyeket végigjárva a gyere­kek sokoldalúan bontakoz­tathatják ki képességeiket. Ügy is lehet mondani, hogy a gyerekek általuk körbejár­ják a világot. Elképzelésünk alapján több szakkör ala­kult a rétsági járásban és másutt. Az ötlet jó, de ha­marosan bebizonyosodott, hogy a széles körű és jól szervezett meggyökerezteté­séhez hiányoznak a tech­nikai, anyagi feltételek. Ei­Horváth Sándor monikusan összeegyeztetni. Én azonban nem panaszkodha- tom: legfontosabb elképzelé­seimet megvalósíthatom. Pil­lanatnyilag három lektorátusi megbízatáson dolgozom; kerá­miareliefek lesznek. A Madách-díj adományo­zásának előterjesztése így szól: „Róna Frigyes karnagy­nak, a Salgótarjáni Szimfo­lább két tucat zenészt adott Eger. Nyíregyháza zenekarai­nak, azokból a fiatalokból, akik itt, mint középiskolások kezdtek zenélni. — A szimfonikus zenekar az utóbbi két évben megkapta a kiváló együttes címet, nívó­díjjal jutalmazták. Rangot ví­vott ki magának. Milyen munkával kívánja ezt a ran­got a jövőben biztosítani? Róna Frigyes nikus Zenekar vezetőjének, az együttes tízéves nagy je­lentőségű szakmai munkájá­ért, a zenekar fejlődéséért, a megye zenei életében végzett nagyhatású koncertjeiért, bá­zisszintű közreműködéséért”. — Tisztában vagyok azzal, hogy ezt az elismerést a ze­nekar kapta, s nagyon örülök annak, hogy elismerésben ré­szesültünk. Bár nekünk, azt NÓGRÁD - 1980. január 27., vasárnap 7 — A repertoárt szeretnénk a romantikus és a mai zene irányába bővíteni. Jó volna a tavalyi Mozart-rékviemhez ha­sonló nagy művet a műso­runkra tűzni, és minél töbl helyre eljutni az együttesse hogy megismerjenek bennün két, hogy élményt szerezhes sünk az emberelüiek. Mert s zenekar az évek alatt együt­tessé kovácsolódott, és saját stílussal rendelkezik. (ok)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents