Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-25 / 20. szám

I Ha szavazás Iránban Panama fontolóra vette a sah kiadatását Khomeini ajatollah csü­törtökön rádióbeszédet inté­zett az iráni néphez abból a teheráni kórházból, ahová enyhe szívbántalmai miatt szerdán éjjel beszállították. Orvosai szerint állapota kie­légítő, de még pihenésre van szüksége. Csütörtökön reggel több látogatót fogadott, köz­tük Baniszadr pénzügyminisz­tert, akit az elnökválasztás egyik esélyesének tartanak. Mintegy tízperces beszédé­ben a főpap fölszólított min­den iránit, hogy nyugodt kö­rülmények között szavazzon a választások pénteki, első for­dulójában. Fölhívást intézett az ország összes népcsoport­jához és vallási közösségéhez, hogy vegyenek részt a válasz­táson, és támogassák a maj­dani győztest. Khomeini sürgette a csekély győzelmi eséllyel rendelkező jelölteket: annak érdekében, hogy már az első forduló meg­hozza a döntést, lépjenek szö­vetségre azokkal. akiknek több esélyük van. Az új irá­ni alkotmány szerint abban az esetben, ha az első forduló­ban egyetlen jelölt sem kap­ja meg a szavazatok felét, a legtöbb voksot szerző két je­löltről két héten belül újból szavazni kell. Szadegh Ghotbzadeh iráni külügyminiszter csütörtöki sajtóértekezletén megerősítet­te, hogy üzenetet kapott Aristides Royo panamai el­nöktől, amely szerint a volt sah a panamai biztonsági ha­tóságok felügyelete alatt áll és „a panamai biztonsági szer­vek óvintézkedéseket hoztak, hogy (a sah) ne hagyja e] az ország területét”. Az üzenet­ben a panamai elnök közöl­te, hogy kormánya tanulmá­nyozni fogja Reza Pahlavi ki­adatásának kérdését, ameny- nyiben az irápi hatóságok el­küldik az ehhez szükséges ok­mányokat. Ghotbzadeh a probléma bé­kés megoldása irányában tett lépésnek minősítette a pana­mai államfő üzenetét, ugyan­akkor ismét szólt annak szük­ségességéről is, hogy bizottság alakuljon a sah bűneinek kivizs­gálására, és ne alkalmazza­nak gazdasági szankciókat Iránnal szemben. A külügy­miniszter közölte, hogy a te­heráni nagykövetségen fogva tartott amerikai túszok jó egészségi állapotban vannak. A nagykövetséget megszáll­va tartó iszlám diákok eköz­ben „propagandafogásnak” minősítették Irán és Panama kapcsolatfölvételét, hangsú­lyozva. hogy a megbuktatott sahot az Egyesült Államoktól követelik. Szóvivőjük a Reu­ter hírügynökség tudósítójá­nak kijelentette, hogy „a pa­namai kormány az Egyesült Államok bábja, s egy lépést sem tehet annak jóváhagyása nélkül”. (MTI) Szolidaritási gyűlés Kabulban Több mint ezer afganisz­táni diák,, munkás és értel­miségi részvételével szolida­ritási nagygyűlést tartottak szerdán a kabuli műszaki főiskolán. A nagygyűlésen részt vett az afroázsiai szolidaritási szervezet Afga­nisztánban tartózkodó dele­gációja is. Muhammed Barjalal, az Af­ganisztáni Népi Demokrati­kus Párt központi bizottsá­gának és az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaság for­radalmi tanácsának tagja a gyűlésen mondott beszédében elítélte a külső és a belső reakció, az Egyesült Államok vezette nemzetközi imperia­lizmus, a kínai vezetés és Egyiptom Afganisztán-elle- nes cselszövéseit. Hangsú­lyozta : az országa ellen foly­tatott kampány egyedüli célja, hogy - aláássa a népi forradalom vívmányait, le­járassa az áprilisi forrada­lom új szakaszának jelen­tőségét. A szónok a továbbiakban nagyra értékelte a szocialis­ta országok — mindenekelőtt a Szovjetunió — testvéri se­gítségnyújtását, A világ bé­keszerető erőinek az afga­nisztáni nép iránti szolidari­tását. Hangsúlyozta, hogy az imperialista propaganda semmiféle rágalomhadjára­ta sem képes aláásni Afga­nisztán és a Szovjetunió ba­rátságát, győzött az afganisz­táni forradalom és egy lé­pést sem tesz visszafelé — hangsúlyozta Barjalaj. A szolidaritási nagygyű­lésen beszédet mondott az afroázsiai szolidaritási szer­vezet delegációját vezető F. Bangura elnökhelyettes, aki a szervezet nevében szo­lidaritásáról biztosította a társadalmi haladás és igaz­ságosság útjára lépett afga­nisztáni nép harcát. Kijelen­tette, hogy a szovjet segít­ségnyújtás a két nép barátsá­gának ragyogó megnyilvánu­lása volt. (MTI) Viszonylagos nyugalom Salvadorban Szerda éjjelre helyreállt a viszonylagos nyugalom a sal- vadori fővárosban. San Sal­vador a megelőző 24 órában gyakorlatilag csatatérré vált egy tömegtüntetés után, amit a jobboldali félkatonai szerve­zetek és a hadsereg együttes erővel próbált vérbe fojtani. ' A város épületei fölött a hadsereg helikopterei köröz­nek, a népi szervezetek fegy­veresei és a hadsereg egysé­gei barikádokat emelnek az utcákon. A főváros és a vi­dék közötti közúti közlekedés megszakadt. Az ország összes rádióállomását utasították, hogy a hatóságok által össze­állított anyagot sugározzák, amelyben a hadsereg és a junta közleményei kapnak helyet. Abdul Gutierrez ezre­des, a junta egyik tagja szer­dán az Egyesült Államokba utazott, hogy — a hivatalos jelentés szerint — orvosi se­gélyszállítmányokról tárgyal­jon. A fegyveres erők és a jobb­oldali félkatonai szervezetek által a tüntetők ellen indított akció az első hivatalos jelen­tések szerint mintegy húsz ha­lálos és több mint száz se­besült áldozatot követelt. Ké­sőbb a salvadori emberi jo­gok bizottságának szóvivője közölte, hogy a halottak szá­ma legalább 67, a sebesülteké pedig 250 fölött van. Ugyan­ezen forrás beszámol arról,' hogy keddről szerdára virra­dó éjszaka még legalább tíz ember vesztette életét a vá­ros különböző pontjain a hadsereg megtorló akciói kö­vetkeztében. A helyi hírközlő szervek szerint a keddi tömegtüntetést követően mintegy 15 ezer em­ber menekült a san salvadori egyetem területére. A fegyve­res erők ezt követően hét órán keresztül gépfegyverekkel ost­romolták az épületcsoportot. A hadsereg körülzárta a fő­város több templomát is, amelyekben ezrek kerestek menedéket a főváros központ­jában tüntető mintegy 150 ezer fős népi menetből. Carter kardcsörtető beszéde a kongresszus előtt Heltai András, az MTI tudó­sítója jelenti: Carter amerikai elnök szer­da esti beszédében azt mon­dotta, hogy az Egyesült Ál­lamok, létfontosságúnak mi­nősített érdekei védelmében, katonailag is kész beavatkoz­ni a Perzsa-öböl térségében és Pakisztánban. Az elnök az Afganisztánnak nyújtott szov­jet katonai támogatással kí­vánta indokolni a gyorsuló amerikai fegyverkezést és a külföldi katonai beavatkozásra vonatkozó terveket. Carter be­szédéből ugyanakkor az is ki­tűnt, hogy újfajta „védelmi szövetség” egyelőre még in­kább vágy, sem mint valóság. Carter szokásos évi jelen­tését terjesztette a kongresz- szus elé. A túlnyomórészt kül­politikai kérdésekkel foglalko­zó beszédben, amelyet vala­mennyi nagy tv- és rádióhá­lózat közvetített, az elnök a Szovjetunióval való világpoli­tikai versengést állította kö­zéppontba. Az elnök — „lét- fontosságú érdekekre” hivat­kozva — gyakorlatilag meg­hirdette aZt az igényét, hogy az Egyesült Államok csen­dőri felügyeletet gyakoroljon a közel- és közép-keleti olajvi­dék fölött. Nyílt fenyegetése szerint „külső erők minden kísérletét, hogy ellenőrzést szerezzenek a Perzsa-öböl tér­sége felett. aZ Egyesült Ál­lamok létfontosságú érdekei elleni támadásnak tekintünk, s azt minden eszközzel visz- szaverjük — beleértve a ka­tonai erőt is” — az elnök ha­sonló jellegű támogatást ígért Pakisztánnak is. A beszédben ismét szélső­ségesen támadta a Szovjetuni­ót. A világháború utáni leg­súlyosabb „fenyegetésnek” mi­nősítette az afganisztáni fej­leményeket, amelyekért a Szovjetuniónak — úgymond — „konkrét árat kell fizet­nie.” Kitartott terve mel­lett. hogy az amerikai spor­tolók ne vegyenek részt a moszkvai olimpiai játékokon, ugyanakkor változatlanul szükségesnek mondotta, hogy a vitás kérdéseket békésen oldják meg, hogy korlátozzák a fegyverkezést, hogy éppen az adott helyzetben (jóllehet, az Egyesült Államok „elna­polta” a SALT—II szerződés ratifikálását), mindkét fél megtartsa a SALT-sZerződé- sek előírásait. Carter folytatta az amerikai vádaskodást, hogy az Afga­nisztánnak nyújtott katonai segítséggel a Szovjetunió „fe­nyegeti” a szomszédos orszá­gokat s a nyugat szempont­jából nagy stratégiai fontossá­gú térséget, ahonnan a világ exportolajának kétharmada származik. A szovjet erők „közelsége” (az elnök szerint) „veszélyezteti” a közel-keleti olaj szállítására használt ten­geri útvonalakat. A fenti, állítólagos veszélyek elhárítása címén az Egyesült Államok kulcsfontosságú lé­gi- és tengeri támaszpontok használatára akar jogot kap­ni Északkelet-Afrikában és a Perzsa-öböl térségében. Egy­úttal szorosabbra szeretné fűzni politikai és katonai kap­csolatait az érintett országok­kal. beleértve valamennyi mohamedán államot. Carter általánosságban, egyfajta „biztonsági együttműködési formáról” beszéit, amelyben más, a közel-keleti olaj „vé­delmében” érdekelt nyugati országoknak is részt kellene venniük. Carter kiemelte, hogy ro­hamosan — és tartósan — nö­velik az ország katonai ki­adásait, továbbá hogy kül­földi beavatkozásra alkalmas különleges egységeket állíta­nak fel és megkönnyítik a kémszervezetek tevékenysé­gét. Az elnök bejelentette, hogy újra bevezetik a sorköte­lesek összeírását, mert lehet­séges, hogy ismét szükség lesz a kötelező katonai szolgálat' ra. (A vietnami háború be­fejezése óta az amerikai had­sereg zsoldosokból áll és nö­vekvő létszámhiánnyal küzd.) Az elnök ezúttal is támad­ta Iránt, de mérsékeltebben — tekintettel arra, hogy az eddigi „fő ellenséget” Wa­shington most szövetségesé­nek szeretné megnyerni. Hazai vonatkozásban az elnök az ország energiagond­jaival foglalkozott. Uzem- anyagkereteket kapnak az államok és szükség esetén maximálják a fogyasztást, il­letve bevezetik az adagolást is, közölte. Egyébként nagy erőfeszítésekre van szükség, hogy csökkenthessék a függő­séget a közel-keleti olajtól. fokozottan hasznosítsák a sze­net és mesterséges üzem­anyagokat fejlesszenek ki — mondotta az amerikai elnök. Carternek a feszültebbé vált nemzetközi helyzetben mon­dott beszéde aligha járul hoz­zá a nyugtalanság csökkenté­séhez — mutatnak rá meg­figyelők. Az a tény, hogy az elnök (Nyugat-Európa és egyes távol-keleti országok után) mintegy „amerikai öve­zetnek” nyilvánította a Kö­zel-Kelet egy sor államát, ahol szükség esetén fegyver­rel is kész beavatkozni az olajért, csak ronthatja a nem­zetközi légkört. Ez a csendőri szerepre bejelentett igény annál is inkább megütközést keltő, mivel nyilvánvaló, hogy távolról sem valamennyi érintett állam tart igényt ilyenfajta amerikai „védelem­re”. Az elnök egyik vezető munkatársa szerdán egyéb­ként elismerte a sajtó előtt, hogy nem látnak módot a NATO-hoz hasonló szövetség létrehozására. Az illető a szá­mításba vett országokat sem akarta (nyilván még nem is tudhatta) megnevezni, de íi- gyelemreméltóan kijelentette; a Washington tervezte új ka­tonai együttműködés adott esetben a „belső veszély” el­len is irányulhat az érintett országokban. Carter a közelmúltban még viszonylag kiegyensúlyozottan elemezte a két nagyhatalom világpolitikai szerepét és nagy hangsúlyt adott a fegyverkor­látozás közös érdekeinek. E szempont most szinte teljesen háttérbe szorult: bár az el­nök nem zárta ki a tárgya­lások lehetőségét, erőpolitikai hangvétele belátható időn be­lül aligha ad lehetőséget ér-' demi közeledésre a két nagyu hallom között. A beszéd tárgya, hangvéte­le ezúttal sem különíthető el a választási harctól. Á KISZ kh az irányelvekről (Folytatás az l. oldalról.) a KISZ kb kifejezésre jut­tatta: a fiatalok támogatják a pártnak azt a törekvését, hogy a jövőben következete­sebben szerezzünk érvényt a munka szerinti elosztás el­vének, s mindenki elvégzett munkájának arányában ré­szesüljön a javakból. A kö­vetkező időszakban ezt a tel­jesítményelvet általános nor­mává kell tenni társadal­munkban. Serkentsük az újító szándékot, , ösztönözzük és támogassuk a' hasznos, a kockázatot is vállaló kezde­ményezéseket. Megfogalmazódott az az igény, hogy — gazdasági ne­hézségeink leküzdésével, fel­adataink megoldásával egy­idejűleg és összhangban — nagy figyelmet kell fordítani a társadalom tudati viszo­nyaira, az ideológiai, a kul­turális élet kérdéseire. A fejlett szocialista társa­dalom építésében elért je­lentős vívmányaink egyik eredményeként csökkentek a társadalmi egyenlőtlenségek — állapította meg a KISZ központi bizottsága, ugyan­akkor hozzátette: néhány gond viszont újratermelődik. A korábbiakhoz hasonlóan a fiatalok megoldandó gond­jai között jelenleg is a la­káskérdés a legsúlyosabb. Az áremelések a fiatalok egyes rétegeit erőteljesen érintet­ték. Mindenekelőtt a lakás­hoz jutás feltételei lettek nehezebbek, ugyanakkor nö­vekedtek a gyermeknevelés költségei is. Átfogó rendezés­re szorul a diákok állami tá­mogatásának rendszere, s ugyanígy javítandók a hát­rányos helyzetű, illetve a környezetükben veszélyezte­tett fiatalok életkörülményei és tanulási feltételei is. Le­gyenek jobbak a lehetőségek az if júság számára, a szabad idő hasznos eltöltéséhez. Az ilyen és hasonló gondok meg­oldásával összefüggő fel­adatokat is szükséges lenne megjelölni a határozatban — hangsúlyozták a többi között a felszólalók és külön is ki­emelték a fiatalok szerepét, felelősségét, az ifjúsági szö­vetség céljainak elérésében. A KISZ központi bizott­ságának véleményét, javas­latait eljuttatják az MSZMP Központi Bizottságához. NŐGRAD - 1980. január 25., péntek Schmidt tárgyalása az ellenzékkel Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: Helmut Schmidt kormány­fő csütörtökön kétórás meg­beszélést folytatott a parla­menti ellenzék vezetőivel, Franz-Josef Straussal, Helmut Kohllal és Friedrich Zímmer- mannal. A találkozóra, ame­lyen a kabinet képviseletében Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter és Hans Apel hadügyminiszter is részt vett — Schmidt kezdeményezésére került sor. A kancellár tájékoztatást adott a nyugati szövetség kö­zel- és közép-keleti helyzet- értékeléséről és tervezett kül­politikai akcióiról. Napiren­den szerepeltek Washington szovjetellenes szankciói és Carter elnöknek az a javasla­ta, hogy a NAjTO-országok sportolói bojkottálják a moszk­vai olimpiai játékokat. A Perzsa-öböl feszült helyzete miatt áttekintették, milyen rendkívüli gazdasági intézke­désekre lehet szükség az NSZK-ban, amennyiben a Közel-Keletről származó kő­olajszállítmányok kimaradná­nak. Gabonaembargó Amerikai küldöttség Argentínában Amerikai küldöttség érkezett szerdán Buenos Airesbe, hogy az argentin kormánnyal a Szovjetunió ellen elrendelt gabonaszállítási tilalomról tárgyaljon. Ismeretes, hogy Argentína nem csatlakozott ehhez az amerikai intézkedés­hez. A dél-amerikai ország gabonakivitelének 18 százalé­ka a Szovjetunióba irányul. Élesen bírálta New Yorkban a Szovjetunióval szemben al­kalmazott gazdasági zsarolást Earl Butz, volt amerikai me­zőgazdasági miniszter. A The New York Timesnak adott nyilatkozatában annak a vé­leményének adott hángot, hogy a gabonaembargó valamennyi terhét az amerikai gazdálko­dók viselik. Az amerikai kormány gabo­naszállítási tilalma rövidlátó és meggondolatlan lépés, és félő, hogy bumerángként üt vissza az Egyesült Államokra. Ez volt a véleménye a george- towni egyetem stratégiai és nemzetközi tanulmányok köz­pontja által tartott szeminári­um részvevői többségének is. (MTI) FELEMELT felvásárlási árat fizet 198«. január 1-töl a „MÉH” a lakos­sági hasznos nyersanyagokért Ft/q — Vas- és lemezhulladék 60.— — öntvény (gépi és kereskedelmi) 90.— — égett és zom. öntvény 30.— j Ft/kg — vörösréz 6.— — sárgaréz 4.— — ólom 4.50 — akkumulátor ólomlemczck 5.50 — akkumulátor dobozos (—40%) 5.50 — horgany 5.— — alumínium 5.— — kábel 1.50 változatlanul: — újságpapír 1.50 — vegyes papír 1.— — pamuttextil házt. fehér, tiszta 20.— — pamuttextil házt. színes, tiszta 10.— — pamuttextil házt. fehér, mosatlan 10.— — pamuttextil házt. színes, mosatlan 5.— — textil, háztartási-vegyes 1.60 ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI Nyersanyaghasznosító Vállalat Miskolc, Sajőpart i

Next

/
Thumbnails
Contents