Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-25 / 20. szám
Balogh Pál Tollár Ferenc Meggyes Pál Tamási János Kárpáti László Vastag Ferenc Kinek-kinek a maga dolgát Gondolatok a kongresszusi irányelvekről Decemberben pártcsoport- üléseken, januárban pedig taggyűléseken tanácskoznak a kongresszusi irányelvekről Nógrád megye kommunistái is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a párttagok egyetértenek a számvetéssel, amelyet a Központi Bizottság készített az ország helyzetéről, és a tennivalókkal is. Az alapszervezetekben ennek megfelelően, felelősséggel ismerkednek / a kongresszusi irányelvekkel, készülnek az 1980-as és a következő esztendőkre. Mert a kommunisták egyetértése cselekvő támogatással, a jobb, az eredményesebb munka őszinte igényével párosul. Az alábbi gondolatokat az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában, a berceli Vörös Csillag Termelőszövetkezetben és Balassagyarmaton, a pedagógusok körében gyűjtöttük. REKONSTRUKCIÓ ÉS HATÉKONYSÁG Balogh Pál, az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgcr tarjáni gyárának lakatosa, alapszervezeti titkár: — Alapszervezetünkben három pártcsoport tevékenykedik, mind megvitatta a kongresszusi irányelveket. Az egészen természetes, hogy a gazdaságpolitikai kérdések, a népgazdaság helyzete, a továbbfejlődés lehetőségei váltották ki a legnagyobb érdeklődést, vitát. Azt tapasztaltuk, hogy párttagságunk reálisan vet számot a népgazdaság nehéz helyzetével. Ám azt is látja, a mostani gondoktól csak úgy szabadulunk meg, ha hatékonyabban, jobban dolgozunk, mert ez jelenti a mi legfontosabb tartalékainkat. A kongresszusi irányelvek bennünket is arra ösztönöznek, hogy végiggondoljuk saját helyzetünket. Az eddigi jó gyakorlatot erősítenünk kell, a kedvezőtlen tapasztalatokat pedig meg kell változtatni S ebben a szocialista brigádjainké a kezdeményező szerep. Nálunk a lakatosműhelyben. ahol az alapszervezetünk tevékenykedik, öt szocialista brigád dolgozik. Van közöttünk az ágazat, a gyár kiváló brigádja. Valamennyi tudja, hogy a bányagépek, a szállítószalagok, a görgők, a vágófejek fontos tartozékai a bányának, a bányászok munkájának. Ezért nem csak az a fontos, hogy időben elkészüljön valameny- . nyi. Arra is figyelnünk kell. hogy a minőségük kifogástalan legyen. A gyári rekonstrukció több lehetőséget ad a hatékonyabb, a jobb minőségű munkára. Itt van példának a CO.,-es védőgá- zas hegesztés. Termelékenyebb. jobb is lett a lakatosok munkája... Nincsennek ugyan kirívó fegyelmetlensé- gek nálunk, de úgy gondolom, jobban, fegyelmezettebben, pontosabban mi is dolgozhatunk. Tollár Ferenc minőségellenőr a lakatosoknál. — Egyetértek a kongresszusi irányelvek megállapításaival hogy a következőkben sokkal tervszerűbben, sokkal fegyelmezettebben és hatékonyabban kell dolgoznunk cél kaink megvalósításáért. Az is 'gaz, hogy mindezért a szocialista brigádjaink tehetnek legtöbbet. Nem elég csak megtenni a vállalásokat, következetesen meg is kell valósítani az anyag- és energiatakarékosságra, a fegyelemre, az időben végzett, pontos munkára tett ígéreteket. S ha hiba csúszik számításainkba, a munkába, azt ne csak a meós vegye észre! A lakatos, a csoportvezető, a művezető mind-mind ügyeljen a minőségre, időben tegye szóvá, ha hibát lát. Az üzemi demokrácia fórumai, a termelési tanácskozások, a brigád- ertekezletek jó lehetőséget kínálnak ehhez. Élnünk kell velük, jobban mint eddig. Meggyes Pál nem kevesebb, mint tizenhat esztendeje van a gyárban. egyike a legjobb lakatosoknak: — Én jónak látom azt a gyakorlatot, hogy a Központi Bizottság a nyilvánosság elé bocsátja a kongresszusi irányelveket, s a munkások, a szövetkezeti tagok, értelmiségi dolgozók véleményét kéri az eddigi munkáról, és tanácsaikkal is számol a további feladatokhoz. Ezért kötelességünk élni ezzel a lehetőséggel. Igaz, itt a gyárban is sok emberben felvetődött: szükséges-e ilyen széles körű vita. a kongresszusi irányelvekről? Pártoktatáson beszéltünk a dokumentumról, majd párt- csoportülésen és taggyűlésen is szóltunk róla. Úgy g.mdol- lom, hogy ez a széles körű véleménycsere a pártdemokráciát erősíti. Biztosíték is arra, hogy szavunk, a párttagok szava eljut a kongresszusig. Másrészt az ország helyzete, továbbhaladásunk nem csupán a párttagok ügye. hanem valamennyi dolgozó emberé, a megyében, a gyárunkban is... S ha közösen gondoljuk végig dolgainkat, ha mindenki tudja. mit kell tennie és miért, s mindenki meg is teszi a maga dolgát, akkor az eredmény sem marad el. Igen megnyugtatónak tartom, hogy a gazdasági tennivalókkal összefüggésben részletesen olvashatunk az irányelvekben az életkörülmények, az életszínvonal eddigi eredményeinek megerősítéséről, megőrzéséről is. Rendkívül fontos társadalompolitikai feladatként jelöli a dokumentum a lakáskérdés megoldását. Mindezt helyénvalónak találom, mert magam is voltam nehéz helyzetben, amikor csalóddal lakásra vártam. Az intézkedések lényegének azt tartom, hogy elsősorban a fiatal házasok, a családos emberek jussanak lakáshoz. Csakhogy a közös életüket kezdő, fiatal házasoknak nem elég a lakás. Az is szükséges, hogy olcsóbb lakások is épüljenek, s az állam, a vállalatok az eddiginél fokozottabban segítsék. támogassák a jól dolgozó fiatalokat. MEGGYŐZNI ÉS NEM LEGYŐZNI Tamási János, a csaknem öt és fél ezer hektáron gazdálkodó berceli Vörös Csillag. Termelőszövetkezet elnöke: — A kongresszusi irányelvek eredményeink mellett kendőzés nélkül szólnak gondjainkról is. Arról mindenekelőtt, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzete nem javult kellőképpen az elmúlt években. Nálunk valamennyi párttag egyetért abban hogy most a legfontosabb a termelés hatékonyságának növelése. Azt is látjuk, hogy e tekintetben nekünk is akad tennivalónk bőven. Termelőszövetkezetünk nehéz esztendőt zárt. A kedvezőtlen időjárás bizony, alaposan megvámolta reményeinket, a közösség jövedelmét. Ám az is igaz, ez a most induló év sem lesz könnyebb. Amikor megjelent az új szabályozó rendszer a szövetkezet szakembereivel számításokat végeztünk, hogyan mérsékelhetjük szigorú hatását. Mert panaszkodni ugyan lehet a szabályozókra, de szigoruk attól még nem enyhül, a gazdaság helyzete sem változik. Szóval számoltunk és kiderült, hogy a termelői árak változása, a belföldi árak közelítése a világpiaci árakhoz, mintegy hárommillió forintot „von el” a termelő- szövetkezettől. Még akkor is, ha igyekszünk a lehető legjobban kihasználni a fel- vásárlási árak kedvező fordulását. Az új esztendővel együtt érkező egyéb változások újabb egymillióval rövidítenek meg bennünket. Feltéve, ha engedjük! Ugyanis, amikor az 1980-as tervet készítettük, egy sor intézkedést tettünk a szabályozó rendszer számunkra kedvezőtlen hatásának mérséklésére. Tovább folytatjuk a termelési szerkezet hozzáigazítását körülményeinkhez. Olyan növényekkel számolunk elsősorban, amelyek gazdaságosan termelhetek. Mindenképpen növeljük a verómagstermelést, hiszen ez most is tizenkét- milliós bevételt jelentett. Ugyancsak jól jövedelmeznek nálunk az ola;'<os növények. Megszabadulunk azonban a zöldségfélék és néhány más növény termesztésétől, mert igen sok munkát fordítottunk rájuk és pénzt alig-alig hoztak. Az állattenyésztésben a tejes hústermelésre fordítunk nagyobb gondot. Igazat adok azoknak a termelőszövetkezeti tagoknak akik már a párt- csoport-beszélgetéseken is szigorúbb, következetesebb takarmánygazdálkodást sürgettek és szót emeltek a melléktermékek jobb felhasználásáért. Az állattenyésztés fejlesztése, a hozamok növelése aligha képzelhető el takarékos takarmánygazdálkodás, tömegtakarmányok termelése és felhasználása nélkül. Ugyancsak fontos tartalékok rejlenek a gépek, a nagy értékű munkaeszközök folyamatosabb üzemeltetésében. S úgy látjuk, hogy a segéd- és melléküzemi tevékenység fejlesztése jól kiegészítheti az alaptevékenységből származó jövedelmet. Ezek az intézkedések nemcsak a veszteséget ellensúlyozzák, hanem négymillió forint nyereséget hoznak. Mindert elérni, nem lehetetlen dolog. Az kell hozzá, hogy fegyelmezettebben dolgozzunk. Takarékosabban bánjunk az anyaggal és energiával, jobb minőségű termékeket küldjünk piacra, hiszen ezt fizetik meg. S általános gyakorlattá kell tenni azt is, hogy aki jobban dolgozik, az többet is kapjon a közösből. Kárpáti László a mintegy félszáz szövetkezeti kommunistát összefogó pártalapszer- vezet tevékenységét irányítja Bercelen: — A kongresszusi irányelvek megjelenését alapszervezetünkben is nagy várakozás előzte meg. Az azóta eltelt hetekben mindenekelőtt a párttagokkal, de a párton- kívüli szövetkezeti tagokkal, alkalmazottakkal is szót váltottunk az irányelvekről. A viták, a beszélgetések közös tapasztalata, hogy párttagjaink, de a pártonkívüliek is egyetértenek a párt politikájával, .a kongresszusi irányelvekben megfogalmazott értékeléssel és célkitűzésekkel. Most is szóvá tették azonban, hogy legyünk még következetesebbek a célkitűzések megvalósításában. A pártcsoport-beszélgetése- ken sokan mondtak véleményt a társadalmi viszonyaink fejlődéséről, az üzemi, illetve a szövetkezeti demokráciáról. Társadalompolitikai jelentősége mellett igen fontos termelési tényezőnek is tartja a párttagok többsége. A mindennapok tapasztalata erősíti bennünk, hogy a demokrácia széles körű érvényesülése, a tagok részvétele, a közösséget érintő döntésekben kedvező hatással van a közös munkára. Nálunk a szövetkezetben sokféle fórum van, ahol a tagok, az alkalmazottak elmondhatják véleményüket. Igyekszünk minden lehetőséget megragadni elsősorban a párttagok, segítségükkel pedig szövetkezeti tagok tájékoztatására. Ezért az idén elsőként a pártcsoportokkal beszéljük meg a számadás tapasztalatait, az idei tennivalókat. A tapasztalatok együttes összegezése, a feladatok közös kialakítása vezetőben, szakemberben, szövetkezeti tagban és alkalmazottban egyaránt növeli a felelősségérzetet azért a munkáért, amit rábírtak. Igaz, egynéhány párttag azt is felvetette a beszélgetések során, hogy ilyen nehéz körülmények között nem a demokrácia fejlesztése, sokkal inkább annak korlátozása, az egyszemélyi döntés és felelősség, a párható út. A sok beszédnél többet használ a szigorú vezetői utasítás. Soksok tapasztalat bizonyítja a mi szövetkezetünkben is, hogy a bonyolultabb körülmények, a sokasodó gondok megoldása nem nélkülözheti a párttagok, a termelőszövetkezeti tagok értő támogatását, felelősségteljes munkáját. Ehhez pedig a meggyőzés mindig hatékonyabb eszköznek bizonyult, mint a legyőzés. A párttagok nagy része látja, hogy a demokrácia nemcsak jogokat jelent. Kötelességet'is hord magában, mindenekelőtt a közösségért végzett fegyelmezett munka felelősségét. Ugyancsak pártcsoport- értekezleten figyelmeztettek bennünket a kommunisták arra, hogy a. demokrácia szélesítése, egynémely szövetkezeti tagnál egyet jelent a fegyelmezetlenséggel, és az őket felelősségre vonó vezetők lejáratásával. A pártvezetőség, a párttagok elítélik ezt a magatartást. Támogatják azokat a vezetőket akik rendet, fegyelmet követelnek, és azok munkáját részesítik elismerésben anyagiakban is, akik jól dolgoznak. Álláspontunk egyetértésre talált a szövetkezeti tagok széles körében is, hiszen látják, hogy ezek a vezetők képviselik valójában a közösség, minden becsületesen dolgozó szövetkezeti tag és alkalmazott érdekeit MEGSZERETTETNI A MUNKÁT Vastag Ferenc Balassagyarmaton, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója. Nemrégen még a pe- pedagógus pártszervezet tevékenységét is ő irányította: — A kongresszusi irányelvekről felelősségteljes vélemények hangzottak el a párt- csoport-beszélgetéseinken és a taggyűléseken is, ahol ösz- szegeztük a véleménycserék tapasztalatait. A XII. kongresszus irányelvei azoknak a célkitűzéseknek a valóra váltását erősítek, amelyek az 1972-es közoktatáspolitikai határozatban is helyet kaptak. Megvizsgálva saját helyzetünket, úgy látom, hogy a nehéz körülmények ellenére is elértük azokat a legfontosabb oktatási-nevelési célokat, amelyekről a Központi Bizottság határozata és most a kongresszusi irányelvek is szólnak. Folyamatosan figyelemmel kísérjük a tankötelezettségi törvény végrehajtását. Tanulóink túlnyomó többsége 14 éves koráig elvégzi az általános iskolát. A fizikai dolgozók gyermekeire, a hátrányos helyzetben levő tanulóinkra külön figyelmet fordítunk, korrepetáljuk, segítjük őket. hogy behozzák elmaradásukat, Az oktató-nevelő munka tartalmának, módszereinek korszerűsítésében, a tankötelezettségi törvény végrehajtásában, az iskolai demokratizmus szélesítésében mindenekelőtt a kommunista pedagógusok munkájára, példamutatására alapoztunk. A kongresszusi irányelveket tanulmányozva, igyekszünk mérlegelni helyi lehetőségein, két, azt, hogy mire futja erőnkből, felkészültségünkből. A Központi Bizottság dokumentuma a korábbinál szigorúbban fogalmazza meg az ideológiai munka fejlesztését, a vallásos világnézet, a kispolgári szemlélet és magatartás elleni fellépést, a politikai és erkölcsi követelmények érvényesítését. Így a közérdek tiszteletben tartását, a munka becsületét, a kötelezettségek teljesítését, a közösségi szellem erősítését. Párt- csoportülésednken sok szó esett arról, az oktatásügy, de mindenekelőtt a kommunista pedagógusok fontos feladata, hogy már a tanulókkal megismertesse, elfogadtassa, követendő példaként állítsa a szocialista társadalom, a mindinkább jellemző, erkölcsi értékeket. Ez persze nem nélkülözheti a pedagógusok személyes példaadását. Iskolánkban fokozatosan bevezetjük az új tanterveket. Ezek a dokumentumok a korábbinál nagyobb követelményeket támasztanak az oktatónevelő munka iránt, ugyanakkor lehetőséget is kínálnak az igényesebb munkára. Az első és a második osztály után, most az ötödik és a hatodik osztályban készülünk az új tantervek bevezetésére. Az a tapasztalatunk, hogy az osztályfőnöki órák mellett, más lehetőségünk is adódik a világnézeti és a közéleti nevelésre. S természetesen arra is, hogy 'ne csak az információk halmazát gyűjtsék a gyermekek, hanem fejlesszük készségüket az önálló gondolkodásra, /V munkára nevelést, a fizikai Arató János munka szerettetését szolgálja a tervszerűbb pályaválasztási munka és kapcsolataink a város üzemeivel, az iskola és a város gyarapításáért szervezett munkaakciók, amelyekben mindig szép számban vesznek részt tanulóink, úttörőink. Meggyőződésünk, hogy az igényesebb, a következetesebb oktató-nevelő munka akkor is eredményt hoz, ha az iskola zsúfoltsága évről évre növekszik, s ma már csaknem mégegyszer annyi gyermeket tanítunk — több mint félezret —,, mint hatrnyolc év. vei azelőtt. Arató János, a balassagyarmati szakmunkásképző intézet igazgatóhelyettese: — A pedagógus pártvezető- ség tagja vagyok és így módomba állt, hogy több párt- csoport-beszélgetésen is részt tegyek, a kongresszusi irányelvekről. De szót váltottam a dokumentumokról pártonkí- vüli pedagógusokkal is. Az a vélemény alakult ki bennem, hogy ezeket a beszélgetéseket mindenütt gondosan készítették elő, sokan és felelősségteljesen szóltak a legfontosabb politikai, közoktatás-politikai és ideológiai kérdésekről. A párttag pedagógusok kritikusan vizsgálták azt is. hogy kinek-kinek mit kell tennie saját iskolájában, a szigorúbb követelmények elfogadtatásáért, érvényesítéséért, megvalósításáért. Nálunk, a szakmunkásképző intézetben is szóvá tették a kommunisták az iskola és a pedagógusok felelősségét. a marxista—leninista világnézet, a szocialista életeszmények erősítésében. A világnézeti nevelés, a szemléletformálás jelentőségét növeli, hogy intézményünkben évente 800—900 gyerek tanul, s belőlük lesznek á jövő szakmunkásai. Márpedig annál jobban látják majd el munkájukat. minél jobban felvértezzük őket szakmai ismeretekkel és úgy vállalnak közéleti munkát, ahogyan felkészítjük őket erre. Az új oktatási-nevelési dokumentumok, amelyet folyamatosan bevezetünk a szakmunkásképző intézetben is, az általános, a szakmai ismeretek bővítésére, a világnézeti nevelésre egyaránt nagyobb lehetőséget adnak. Egyformán fontosnak tartjuk valamennyit és a pedagógusok, mindenekelőtt a párttagok igyekszenek jól hasznosítani ezeket a lehetőségeket. Az igényesebb munkához fokozatosan megteremtődnek a tárgyi feltételek is. Mert szakmát tanulni ma már aligha lehet jól felszerelt tanműhely nélkül. A közösségi és a közéleti nevelés sok-sok lehetőségét hordozza magában a diákotthon. Megnyugtat bennünket, hogy a közeljövőben tanműhellyel, tantermekkel és korszerű diákottho'nnal gazdagodik intézményünk. NÓGRÁD - 1980. január 25., péntek
