Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-23 / 18. szám

Marchais inlerjúia Az erőviszonyok a béke javára billennek A népeknek ahhoz való jo­ga, hogy maguk döntsék el sorsukat, a forradalmárok kö­telessége a nemzetközi szoli­daritás az imperializmussal szemben. A béke és a lesze­relés politikája, a szocialista párt magatartásának bírálata — ezek voltak Georges Mar­chais másfél órás tv-interjújá- nak fő témái hétfőn este, a „Nyílt lapokkal” című mű­sorban. A Francia Kommunista Párt főtitkárát elsősorban az af­ganisztáni eseményekkel kap­csolatos álláspontjáról, az FKP küldöttségének moszkvai tárgyalásairól kérdezték. Marchais ismertette azt a tá­jékoztatást. amelyet Leonyid Brezsnyevtől kapott Moszkvá­ban, s hangsúlyozta: a Szov­jetunió párt- és állami veze­tőié leszögezte, hogy a Szov­jetunió politikája változatlan. célja továbbra is a béke és a leszerelés. Georges Marchais szembe­szállt azzal a nézettel, hogy a békés együttélés azt jelen­ti: a világ egyszersminden- korra fel van osztva — egyik oldalon a szocializmus, a másikon a kapitalizmus. Ez azt jelentené, hogy a francia dolgozók örökre arra lenné­nek kárhoztatva, hogy ki­zsákmányolják őket. A békés együttélés osztályharcot je­lent. Az imperializmus fölött aratott minden győzelem egy nép függetlenségének elnye­rését jelenti, és egyben hoz­zájárul ahhez, hogy a békés együttélés végleges, tartós le­gyen. A világon most hallha­tó fegyvercsörgetés csak an­nak tulajdonítható, hogy az imperializmus nyugtalan, a béke erői azonban 35 éven át meg tudták akadályozni a vi­lágháborút. Az imperializmus már nem dönthet kénye-ked- ve szerint a háborúról és a békéről, a világon az erővi­szonyok a béke erői javára billennek — hangsúlyozta az FKP főtitkára. Georges Marchais élesen bí­rálta Carter amerikai elnök arra irányuló kezdeményezé­sét, hogy megakadályozza a moszkvai olimpia megtartá­sát és erre szövetségeseit is mozgósítsa. A játékokat meg kell tartani Moszkvában, Franciaországnak részt kell vennie rajtuk, Carternek pe­dig nincs joga ahhoz, hogy oly módon lépjen fel. mintha egy másik században élne. A fő­titkár csodálkozását fejezte ki, hogy a francia állami vezetők nem tiltakoztak Carter fellé­pése ellen. (MTI) Gyors konszolidációt remélnek Afganisztánban Patak Károly, 02 MTI ki­küldött tudósítója jelenti: „Afganisztán és Pakisztán viszonyát, hazánk és Irán kapcsolatát a történelem ko­vácsolta szorossá. Ezek a vi­szonyok kifejeződtek a gaz­dasági, a kulturális és az emberi szálakban is. Kormá­nyunk békét keres Iránnal Kistmand véleménye sze­rint az amerikai kormánypoli­tika „képtelen tettekre” ra­gadtatta magát. „A moszk­vai olimpia elleni aknamun- ar- ka hallatlan dolog, hiszen lf0l- veszélyezteti az emberi ku! Kistmand az MTI kikül- lített kormányon a válasz- dött 'tudósítójának nyilatkoT adás sora”, zott, három héttel azután, hogy fegyveresen kiszabadí­tották Kabul Pule Csa^ki börtönéből. Itt tizenhat hóna­pot töltött el, az idő java részét a siralomházban. Kistmand rámutatott ....----- ------- ------, ______ ra, hogy az afganisztáni __ ... é s Pakisztánnal, amint ezt mány mind Irán, mind pedig tu ralis értékeket, árt a világ már más szinten és koráb- Pakisztán viszonylatában nor- sportembereinek. Végered- ban is leszögeztük” — jelen- malizálást kezdeményez. „A fényben Washington a sa- tette ki kedden Szultán Ali forradalmi tanács — mondta iat népe ellen is dolgozik, Kistmand, az afganisztáni a politikus — baráti tárgya- niegtetézye_ azzal, hogy ^ az forradalmi tanács elnöksé- 1 ásókat ajánlott Iránnak és afganisztáni esemenyek ürii- gének alelnöke, miniszterei- Pakisztánnak a félreértések gyen _ érvényes nemzetközi nök-helyettes. tisztázására. Most a két em- szerződéseket rúg feL Vajon, hány jövendő szerződő fél fog hinni ilyen partnernek”? „Most a biztonsági helyzet kedvező — állapította meg. — Teljesen derűlátó vagyok. A lakosság — leszámítva a ban­diták csoportjait, amelyekről szóltam — a KarmaPkor­mány mellett áll, hiszen a sa­ját szemével győződött meg arról, hogy a decemberi for­dulat mennyit jobbított a sor­sán. Remélem, hogy a kon. szolidálódás egészen rövid idő alatt végbemegy, és egész erőnkkel gazdasági felada­taink felé fordulhatunk”. Madridi előkészületek Spanyol részről teljes erő- mány — a találkozó főtitká­réi folynak a helsinki euro- raként — megbízóit a tanács­w egy"rű- kozás szervezeti előkészitésé- kodési értekezlet záróokmá­nya értelmében tartandó és ve^ november 11-én kezdődő mad- A sajtótájékoztatón hang- ridi találkozó és a szeptem- súlyozták: spanyol részről bér 9-én megnyíló előkészítő mindent megtesznek a talál- tanácskozás előkészítésének kozó sikere érdekében. Eddig munkálatai — közölte ked­den a Madridban akkreditált külföldi tudósítókkal Raimun- do Perez Hernandez nagy­követ, akit a spanyol kor­a helsinki záróokmányt alá­írt országok egyike sem tá­masztott kifogást a találkozó­nak ,a tervezett időpontban való megtartása ellen. (MTI) Az iowai szeizmográf Az amerikai Iowa államban megtartották az úgyneve- ze‘t előválasztást. Az előválasztás a rendkívül hosszadal­mas és költséges amerikai elnökválasztási eljárás sajátos jelensége. Lényege: az ötven szövetségi állam közül jó né­hányban, de távolról sem mindegyikben, a szavazók — kü- lön-külön pártok szerint — leadják voksukat egy-egy el­nökjelölt mellett. A folyamat a választási esztendő — te­hát a jelen esetben 1980- — nyarán ér véget, amikor a két mammutpárt elnökjelölő kongresszusán, úgynevezett konvencióján, megválasztják a sok közül a porondon mara­dó kél jelöltet. Novemberben kettőjük párviadala maga az elnökválasz­tás. E folyamat fényében az iowai szavazás az első komo­lyabb erőpróbának tekinthető, ez adja meg lélektani-politi­kai jelentőségét. A hivatalban levő elnök, Carter biztosan vezet pártbéli vetélytársa, Edward Kennedy előtt. Ez most már várható volt, de korá ősszel az arány még erősen az utolsó Kennedy fivérnek kedvezett. Az iowai szeizmográf ismét bebizonyította a régi tételt, mely szerint a nemzetközi krízis mindig óriási mértékben kedvez az éppen hivatalban levő elnöknek, aki a válságra hivatkozva igyekszik, általában sikerrel, afféle, „nemzeti egységet” felsorakoztatni maga mögött­Nyilvánvalóan jórészt ennek a célnak a jegyében fo­galmazódott meg a hagyományos évi elnöki jelentés a kong­resszusnak, amelyet Carter hivatalosan csak szerdán ter­jeszt a törvényhozás elé, de amelynek szövegét már nyil­vánosságra hozták. A dokumentum a nyílt erőpolitika hit­vallása, elsősorban az afganisztáni és az iráni eseményekre hivatkozva. Jellegére egyetlen riasztó szám is fényt vet: az elnök az idei évhez képest harmincmilliárd dollárral (!) több pénzt kér a kongresszustól katonai célokra, ugyanak­kor a SALT—II ratifikálását „fontosnak, de jelenleg idő­szerűtlennek” minősíti... Mind a Carter-jelentés, mind az“- iowai eredmény meg­erősíti azt a régi igazságot, hogy amerikai közegben lehet­séges, sőt meztelen hatalmi szempontból érdemes — akár a világ veszélyeztetése árán is — a nemzetközi nehézségeket a belpolitikai szándékok szekerébe fogni. Olyan jelenség ez, amely nem teszi könnyebbé az enyhülés híveinek feladatát, akik csak abban bízhatnak, hogy egyszer a választási küz­delem is véget ér. Harmat Endre NÓGRAD - 1980. január 23., szerda India ünnepel Gandhi asszony gondjai A brit gyarmatbirodalomból függetlenné vált Indiában a legelső feladatok egyike volt az alkotmány kidolgozása, 1950. január 26-án lépett élet­be az ország új alaptörvénye — azóta ez a nap az Indiai Köztársaság nemzeti ünnepe. A mostani 30. évfordulóra igen bonyolult körülmények között készültek Indiában. Olyan kül- és belpolitikai vál­tozások sora játszódott le az elmúlt viszonylag rövid — időben, amely az ország nem­rég beiktatott új kormányától rendkívüli erőfeszítéseket, fe­lelősségteljes döntéseket kö­vetel. KIÉLEZŐDÖTT HELYZETBEN A közép-ázsiai helyzet, a vi­lág összes politikusát foglal­koztató iráni és afganisztáni események nem hagytak időt Indira Gandhinak, hogy a ja­nuári általános választásokon aratott elsöprő győzelmét hosszasan ünnepelje. Pedig ez a siker ellenzékének szinte teljes szétforgácsolódását je­lentette, s egyben olyan kor­mányzás lehetőségét, amely révén az ország vezetését há­rom év után diadalmasan visszanyerő miniszterelnök­asszony abszolút parlamenti többségivel gyakorlatilag aka­dálytalanul hajthatja végre kül- és belpolitikai elképzelé­seit. Ami a külpolitikát illeti, kevés alapvető változásra le­het számítani. India a Dzsa- nata-párt uralma idején is az el nem kötelezettség híve volt — Indira Gandhi kormányzá­sával legfeljebb ennek aktív, pozitív vonásai erősödhetnek. (Tervezik például a Kam­bodzsai Népköztársaság elis­merését.) Kevés módosulás jelentkezhet a Szovjetunióval s a többi szocialista országgal fenntartott kapcsolatokban — ezek ugyanis a Dzsanata-ve- zetés alatt is jók voltak. Kri­tikusabban kezelhetik vi­szont az Egyesült Államok­hoz fűződő viszonyt. Különö­sen, hogy az USA-nak a kö­zép-keleti események kap­csán tett lépései Indiában nem. kevés nyugtalanságot keltenek. így Indira Gandhi már első hivatalos nyilatkoza­taiban helytelenítette a Pa­kisztán katonai megerősítésé­re vonatkozó amerikai ter­veket — bár tény, hogy a Kabulnak nyújtott szovjet tá­mogatás megítélésekor saját muzulmán vallású lakosságá­nak érzelmeit is méltányolja. Carter volt a befutó Heltai András, az MTI tudó­sítója jelenti: Carter elnök Kennedy fe­letti nagyarányú győzelmét és a republikánus George Bush előretörését hozta az amerikai elnökválasztási küzdelem első, Iowa államban megtartott for­dulója. A demokrata szava­zók jelölő tanácskozásain Car­ter a vártnál jóval nagyóbb arányú, kétharmados többség­gel győzött vetélytársa Ed­ward Kennedy szenátor fe­lett. Az eredmény annál is inkább jelentősnek mondha­tó. mivel Carter — az ország súlyos külpolitikai gondjaira hivatkozva — nem vett részt az iowai kampányban. A szavazás eredménye azt tanúsítja, hogy az elnök szá­mára nem járt különösebb szavazatveszteséggel a Szov­jetunió ellen elrendelt ga­bonaszállítási tilalom sem, hol­ott Iowa mezőgazdasági jelle­gű állam. George Bush Iowában meg­lepetésre maga mögött hagy­ta Ronald Reagant, az első számúnak tartott republiká­nus elnökjelöltet. A többi öt pályázó, köztük Baker szená­tor és Connally volt kormány­zó messze elmaradt mögöt­tük, így a párharc továbbra is a két jobboldali-konzerva­tív jelölt között folytatódhat. A szegénység tehertétele: assz onyok hordják a vizet egy in­diai faluban. (Delhiben még nem felejtették el sem az indiai—pakisztáni háborúkat, sem Iszlámábád erőfeszítéseit az 'atombomba előállítására.) Gandhi asz- szony az egész térség szem­pontjából veszélyesnek mi­nősítette Peking és Washing­ton közeledését, stratégiai együttműködésének terveit is. ELŐTÉRBEN A GAZDASÁG Nem irigylésre méltó India belpolitikai helyzete sem. Az ország gazdasága — jórészt a mezőgazdasági termelés visszaesése miatt — válság- b'an van. A monszunesők ki­maradása hosszú évtizedek legsúlyosabb szárazságát okoz­ta: körülbelül 15—20 millió tonnával csökkent a gabona- termés, amely az előző évben pedig 130 millió tonnás re­kordot ért el. A rendelkezés­re álló készletek szerencsére elhárítják az éhínség veszé­lyét, de az exportlehetőségek kiesése, az infláció meggyor­sulása mindenképp komoly gondot jelent- Az áremelke­dést a szakértők 20—30 szá­zalékosra becsülik, s ennek hatását a feketepiac, a spe­kuláció terjedése csak súlyos­bítja. Csökkent az ipari ter­melés, nőtt viszont a keres­kedelmi deficit. Nehézségek jelentkeznek az energiaellátás és a szállítás terén js. A ka­pitalizálódó mezőgazdaság nincstelen parasztok millióit kényszerítette a városokba, pedig ' a munkalehetőségek szűkösek. Nem véletlen, hogy Gandhi asszony éppen a gazdasági problémákat állította válasz­tási kampánya középpontjá­ba. Erélytelenséggel, hibás gazdaságpolitikával vádolta a Dzsanata-vezetést — a jelek szerint okkal. Sajnos, a tavaly nyár óta elhúzódó kormány­zati válság a gazdasági dön­tések jó részét is elodázta, s ez természetesen csak rontott a helyzeten. „MEGMENTENI INDIÁT’ Teljes joggal bírálta Gandhi ellenfeleit az utóbbi években, megszaporodott sztrájkok, a bűnözési hullám erősödése mi-- att is, éppen úgy, mint a tár-, sadalmi feszültségek kiélező­dése, a vallási és nemzetiségi ellentétek súlyosbodása miatt. „Törvény és rend”, „Szilárd kormány és stabilitás”, „Meg­menteni Indiát” — ezek vol­tak Gandhi asszony jelszavai; s ezt várja tőle most a konti­nensnyi ország 680 millió la­kosa. Korábbi programjaiban a külföldi monopóliumok kor­látozását (igaz, egyben a ha­zai tőke erősítését), az álla­mi szektor bővítését, mező- gazdasági reformokat és a tervgazdálkodás javítását ígérte. Ezek valóra váltásával hozzájárulhat hazája ma is nyomasztó elmaradottságának csökkentéséhez, 1 ndia fel- emelkedéséhez. Szegő Gábor Lehallgatókészülék a washingtoni szovjet követség épületében A Szovjetunió washingtoni nagykövetségén dolgozó dip­lomaták számára új lakáso­kat építtetett a szovjet kül­képviselet. A lakótömböt a moszkvai külügyminisztéri­um illetékes bizottsága de­cember végén vette át az amerikai építővállalattól, ki­fogásolva, hogy hiányosságok tapasztalhatók a kivitelezés­ben. A hibákat a kivitelező cég szakértője elismerte, és kijavításukra kötelezettséget vállalt. A garanciális javítási mun­kálatok elvégzése után a szov­jet szakértők lehallgatóbe­rendezéseket, antennákat, az egész épületet átfogó veze­tékhálózatot, elektromos te­lepeket, mikrofonokat találtak a hálószobákban, a mellékhe­lyiségekben, a lakószobákban. A berendezések segítségével az FBI és a CIA minden, az épületben elhangzott szót akadálytalanul lehallgatha­tott. A Szovjetunió washing­toni nagykövetsége hivata­losan tiltakozott az Egyesült Államok kormányánál az eset miatt. Az üggyel foglalkozó cik­kében az Izvesztyija emlékez­tetett arra, hogy az amerikai titkosszolgálatok provokatív akciója korántsem pél­da nélkül álló eset. A szovjet kolónia gyermekeinek üdül­tetését szolgáló úttörőtábor épületeiben maguk a gyer­mekek bukkantak lehallga­tóberendezésekre; telefonbe­szélgetések automatikus rög­zítésére szolgáló berendezést találtak a követségi dolgo­zók üdülőházában. Mikro­font találtak la szovjet keres­kedelmi kirendeltség kandal­lójában, a San Francisco-i fő­konzulátus épületében, s az Egyesült Nemzetek Szerveze­ténél dolgozó szovjet diplo­maták gépkocsijaiban is. Az Izvesztyija megállapítja, hogy a lehallgatóberendezé­sek elhelyezése feltehetően nem a különleges szolgálatok saját felelősségükre végzett akciója volt; végrehajtásához minden bizonnyal megsze­rezték a legfelsőbb vezető körök legalábbis hallgató­lagos hozzájárulását. (MTI) Kongresszusi ülés Az amerikai kongresszus két háza egyhónapos szünet után kedden ismét összeült, hogy megvitassa az Egyesült Államok kül-, bel- és gazda­ságpolitikájának időszerű kér­déseit. Mint ismeretes Carter szerdán mondja el beszédét a törvényhozásban az „unió helyzetéről”. A kongresszusi viták napirendjén, mint is­meretes, nem szerepel majd a SALT—II szerződés ratifi­kálása. Nem foglalkoznak egyelőre a Pakisztánnak szánt újabb katonai segítséggel sem, amihez a kormány az előzetes jóváhagyást azonban már megkapta a külügyi bi­zottságtól ' — amint Frank Church, a bizottság elnöke kö­zölte Vance külügyminiszter­rel. Kiemelt helyet kap a napi­rendi pontok között az 1981. évi költségvetés, ezen belül a katonai kiadások növelése. A szenátus pénzügyi bizott­sága meghallgatja majd a had­ügyminisztérium, a kereske­delmi és a mezőgazdasági mi­nisztérium képviselőit a Szov­jetunió ellen hozott gabona­embargóról és más kereske­delmi tilalmakról, és megvi­tatja a szóban forgó intézke­dések várható belpolitikai ha­tásait. Várhatóan sző lesz az 1980. évi moszkvai olimpiai játé­kok bojkottálásának kérdésé* ről. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents