Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

Előkészületi labdarúgó-mérkőzés Kezdetnek megfelelt Salgótarjáni TC—22. sz. Volán 2—1 (0—1) Salgótarján, 100 néző, v.: Gáspár. STC: Szűcs — Cséki, Kegye, Csíki (Varga), Kovács i. — Kiss, Juhász, Fábri, Föl­di — Mohácsi, Ka jói. Edző: dr. Varga László. 22. sz. Vo­lán: Kertész (Szigeti) — Szal- ler, Bairtosik, Hajdú (Andor- ka), Csider (Gubek) — Halá­szi, Goschler, Réti — Németh, Várnai (Bakos), Oravecz. Ed­ző: Preiner Kálmán. A Bér melletti Világospusz­tán egy hete alapozó 22. sz. Volán NB II-es labdarúgócsa­pata volt szombatón az ellen­fele az első előkészületi mér­kőzését játszó Salgótarjáni TC-nek. A tóstrandi havas pá­lyán úgy kezdődött a mérkő­zés, hogy az STC már az el­ső percben gólt kapott. Ár­talmatlan helyzetben Szűcs ve­tődött a labdáért, Várnai át­bukott rajta és ezt a játék­vezető 11-essel honorálta. A labdát Oravecz lőtte a háló­ba. 0—1. Ezután az STC me­zőnyfölényt harcolt ki, de el­hanyagolta a számyjátékot és a jól tömörülő védőkkel szem­ben sokáig nem boldogultak. A fehér kesztyűben játszó ha­zai játékosok úgy látszik ek­kor még kesztyűs kézzel bán­tak az ellenféllel. Szünet után az 55. percben Kovács J. pompásan beívelt szögleté­ből Mohácsi 5 méterről fejelt a kapu közepébe. 1—1. A sza­badulj meg a gonosztól szur­kolói közmondás jegyében az STC-]abdarúgók gyakran meg­szabadultak ugyan a labdától, ám nem ritkán az ellenfélhez továbbították. Viszont a 65. percben megtört a jég: Mohá­csival szemben szabálytalan­kodtak a védők, mégpedig 16 méterre a kaputól. Kecsegtető szögből az öttagú sorfal mel­lett Kiss laposan lőtt a jobb alsó sarokba. 2—1. Ezután is a Salgótarján mezönyfölényé- ben zajlott a mérkőzés, de to­vábbi gól már nem esett. Az alapozás utáni első előkészü­leti mérkőzés kezdetnek meg­felelt, de korántsem lehet el­mondani, hogy ettől jobban már nem lehet játszani. (rozgonyi) 1979|8Q. évi megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság tavasz: fordulójának sorsolása I. forduló, február 24: Szé­csény—Síküveggyár, Vörös Cs. SE—Báma, Bányagépgyár— Mátranovák, ÖMTE—Szur­dokpüspöki, Szőnyi SE—So­mos, Kazár—Balassi SE, Nagybátony—2. sz. Volán, Karancslapujtő—Pásztó, Romhány—Egyházasgerge­II. forduló, március 2: Pász­tó—Egyházasgerge, 2- sz. Vo­lán—Karancslapujtő, Balassi SE—Nagybátony, Somos—Ka­zár, Szurdokpüspöki—Szőnyi SE, Mátranovák—ÖMTE, Báma—Bányagépgyár, Sík­üveggyár—Vörös Cs. SÉ, Rom­hány—Szécsény. III. forduló, március 9: Bá­nyagépgyár—Síküveggyár, ÖMTE—Báma, Szőnyi SE— Mátranovák, Kazár—Szurdok- püspöki, Nagybátony—Somos, Karancslapujtő—Balassi SE, Egyházasgerge—2. sz. Volán, Romhány—Pásztó, Vörös Cs- SE—Szécsény. IV. forduló, március 16: Szécsény—Pásztó, 2. sz, Volán —Romhány, Balassi SE—Egy­házasgerge, Somos—Karancs­lapujtő, Szurdokpüspöki— Nagybátony, Mátranovák— Kazár, Bánna—Szőnyi SE, Síküveggyár—ÖMTE, Vörös Cs. SE—B'ányagépgyár. V. forduló, március 23: Szőnyi SE—Síküveggyár, Ka­zár—Báma, Nagybátony— Mátranovák, Karancslapujtő —Szurdokpüspöki, Egyházas­gerge—Somos, Romhány—Ba­lassi SE, Pásztó—2. sz- Volán, Bányagépgyár—Szécsény, ÖMTE—Vörös Csillag. VL forduló, március 39: Szécsény—2. sz. Volán, Balas­si SE—Pásztó, Somos—Rom­hány, Szurdokpüspöki—Egy­házasgerge, Mátranovák—Ka­rancslapujtő, Bárna—Nagybá­tony, Síküveggyár—Kazár, Vörös Cs. SE—Szőnyi SE, Bá­nyagépgyár—ÖMTE. Vn. forduló, április 6c Nagybátony—Síküveggyár, Karancslapujtő—Báma, Egy­házasgerge—Mátranovák, Romhány—Szurdokpüspö­ki, Pásztó—Somos, 2. sz. Vo­lán—Balassi SE, ÖMTE—Szé­csény, Szőnyi SE—Bányagép­gyár, Kazár—Vörös Cs. SE. VIII. forduló, április 13: Szécsény—Balassi SE, Somos —2- sz. Volán, Szurdokpüspö­ki—Pásztó, Mátranovák— Romhány, Báma—Egyházas­gerge, Síküveggyár—Karancs­lapujtő, Vörös Cs. SE—Nagy­bátony, Bányagépgyár—Ka­zár, ÖMTE—Szőnyi SE. IX. forduló, április 20: Egyházasgerge—Síküveg­gyár, Romhány—Báma, Pász­tó—Mátranovák, 2. sz. Volán —Szurdokpüspöki, Balassi SE 6 NÓGRÁD - 1980. i —Somos, Szőnyi SE—Szé­csény, Kazár—ÖMTE, Nagy­bátony—Bányagépgyár, Ka­rancslapujtő—Vörös Cs. SE. X- forduló, április 27: Szécsény—Somos, Szurdok­püspöki—Balassi SE, Mátra­novák—2. sz. Volán, Báma— Pásztó, Síküveggyár—Rom­hány, Vörös Cs. SE—Egyhá­zasgerge, Bányagépgyár—Ka­rancslapujtő, ÖMTE—Nagy­bátony, Szőnyi SE—Kazár. XI. forduló, május 1: Pásztó-f-Síküveggyár, 2. sz. Volán—Báma, Balassi SE— Mátranovák, Somos—Szur­dokpüspöki, Kazár—Szécsény, Nagybátony—Szőnyi SE, Ka­rancslapujtő—ÖMTE, Egyhá­zasgerge—Bányagépgyár, Romhány—Vörös Cs. SE. XII. forduló, május 4: Szécsény—Szurdokpüspöki, Mátranovák—Somos, Báma— Balassi SE, Síküveggyár—2. sz. Volán, Vörös Cs. SE— Pásztó, Bányagépgyár—Rom­hány, ÖMTE—Egyházasgerge, Szőnyi SE—Karancslapujtő, Kazár—Nagybátony. XIII. forduló, május 11: Balassi SE—Síküveggyár, So­mos—Báma, Szurdokpüspöki —Mátranovák, Nagybátony— Szécsény, Karancslapujtő— Kazár, Egyházasgerge—Szőnyi SE, Romhány—ÖMTE, Pásztó —Bányagépgyár, 2. sz- Volán —Vörös Cs. SE. XTV. forduló, május 18: Szécsény—Mátranovák, Báma —Szurdokpüspöki, Síküveg­gyár—Somos, Vörös Cs. SE— Balassi SE, Bányagépgyár—2. sz. Volán, ÖMTE—Pásztó, Szőnyi SE—Romhány, Kazár —Egyházasgerge, Nagybátony —Karancslapujtő. XV- forduló, május 25: Szurdokpüspöki—Síküveg­gyár, Mátranovák—Báma, Karancslapujtő—Szécsény, Egyházasgerge—Nagybá­tony, Romhány—Kazár, Pász- t(>—Szőnyi SE, 2. sz. Volán— ÖMTE, Balassi SE—Bánya­gépgyár, Somos—Vörös Cs- SE. XVI. forduló, június 1: Szécsény—Báma, Síküveg­gyár—Mátranovák, Vörös Cs. SE—Szurdokpüspöki, Bánya­gépgyár—Somos, ÖMTE—Ba­lassi SE, Szőnyi SE—2. sz. Volán, Kazár—Pásztó, Nagy­bátony—Romhány, Karancsla­pujtő—Egyházasgerge XVII. forduló, június 8: Báma—Síküveggyár, Egyhá­zasgerge—Szécsény, Rom­hány—Karancslapujtő, Pásztó —Nagybátony, 2. sz. Volán— Kazár, Balassi SE—Szőnyi SE, Somos—ÖMTE, Szurdokpüs­pöki—B'ányagépgyár, Mátra­novák—Vörös Cs. SE. ói 20., vasárnap Őszi értékelés Javítani kell a bizonyítványon Interiú dr. Varga Lászlóval az STC-labdarúgók vezető edzőjével Hosszú hetek teltek el már a labdarúgó NB I. őszi idényének befejezése óta. Volt idő alaposan elemezni, értékelni a részt vevő csa­patok teljesítményét, a játékosokat, sőt a ta­nulságok alapján — amelyek az egész szezon átfogó képét is magukba foglalják — felmér­ni a továbblépés, az eredményesebb szerep­lés lehetőségét, az ehhez szükséges tenni­valókat. A Salgótarjáni TC gárdája egyér­telműen a várakozás alatt játszott az ősz­szel. Különösen egymás utáni hat veresége okozott csalódást a szakvezetőknek és a szur­kolóknak, de maguknak a játékosoknak is. Szemmel láthatóan elkedvetlenedtek, elve­szítették önbizalmukat, és rendkívül nehéz­zé vált „lelket verni beléjük”, feltölteni őket hittel, lelkesedéssel. Vajon hogyan értékeli az őszi szezonban nyújtott teljesítményt a csapathoz legközelebb álló szakember, dr. Varga László vezető edző? — Három szakaszra oszta­nám a decemberben lezárult idényt — kezdte válaszát a tréner. — Az első öt mérkő­zésen veretlenül, az élme­zőnyben tanyázott az együt­tes. A 6. és a 11. forduló kö­zött pontot sem sikerült sze­reznünk az addig összegyűj­tött hat mellé. Az utolsó hat találkozón aztán újra veret­lenek maradtunk, s olyan bravúrokat hajtott végre a gárda, mint a Megyeri úti döntetlen és a diósgyőri győ­zelem. A középső szakasz nélkül, amit én „betlisorózat- nak” szoktam emlegetni, még túl is teljesítettük volna ere­deti elképzeléseinket. Arra a fél tucat vereségre egyszerű­en azóta sem találok magya­rázatot. Sok apró probléma jött ugyan össze, ám ezek nem hogy egyenként, de együttvéve sem indokolják, magyarázzák vagy mentik ezt a páratlanul rossz szériát. — Mik voltak ezek a té­nyezők mégis? — Jelentkezett egyrészt egyfajta ellenállás az addig megszokotthoz képest megle­hetősen kemény, fizikai ter­heléssel, a sok munkával szemben, ami nélkül pedig véleményem szerint eleve le­hetetlen NB I-es szinten ját­szani- A játékosok sokáig képtelenek voltak belátni (tisztelet a kivételeknek), "hogy márpedig ebből nem en­gedek, s ha lesz is valami változás, az nem az edző sze­mélyét vagy követelményeit érintené, hanem az első csa­pat keretének tagjait. Aztán amikor már létkérdéssé vált a szintenmaradás, végveszély­be kerültünk, kénytelen volt' mindenki egyszerre merni ki a vizet a léket kapott, süly- Iyedni látszó hajóból. Ebben az utolsó időszakban, szintén egykét kivételtől eltekintve, mindenki tisztességgel, becsü­lettel megtette a magáét tu­dása, képességei szerint. — Mit tett a súlyos helyzetben a kiút megta­lálásáért a szakosztályve­zetés, az elnökség? — kér­deztem Farkas Szabolcs technikai vezetőt a beteg­ség miatt hiányzó Végvári József szakosztályelnök tá­vollétében. — Szinte naponta tárgyal­tuk a kimozdulás, a holtpont­ról való kidöccenés lehetősé­gét, a szükséges tennivalókat. Felhívtuk a játékosok figyel­mét ismételten arra is, hogy inkább embereljék meg ma­gukat, minthogy a szakmai vezetést bírálják, ahogy láza­doztak a kemény edzések el­len. Egy ideig persze lappan­gott ez a belső ellenállás, a rossz hangulat, csak a vere­ségek hozták ki szó szerint is a játékosokból a dac és a szembefordulás tagadhatatlan megnyilvánulásait. Akkor kellett volna éppen a legjob­ban összefogni, kihúzni a csa­pat szekerét a kátyúból, ami­kor az edző és a „hajtós”, nem panaszkodó, szorgalmas húzóemberek ellen fordult a többség. Az is ijesztő volt, hogy amikor ketten, mint a közhangulat szószólói, őszin­tén szóvá tették kifogásaikat, azok, akiknek a nevében be­széltek, nem álltak ki mellet­tük. Megbomlott az egység, rengeteg fejtörést okozott a kiút megtalálása. Be kellett látnia mindenkinek, hogy erő­sítésként kész labdarúgókat nem tudunk igazolni menet közben. — Egyébként az edző megítélése szerint mennyi­re váltak be az újoncok? — Elég vegyes a róluk ki­alakult kép — mondja Var­ga dr- — Menjünk sorjában, név szerint. A legjobb benyo­mást Csiki keltette. Fél év alatt NB I-es szintű játékos lett, egyértelműen beváltotta reményeimet. Valuch ugyan­csak jó kezdés után szinte tel­jesen visszaesett. Játéka el- kényelmesedett, akárcsak ed­zésmunkája, aztán elszürkült, megelégedve a jó bemutatko­zással. Téli munkájában sze­rencsére lényeges javulás ta­pasztalható. Farkas és Szij- jártó vitathatatlanul nagy csalódás nekem. Nem csak a pályán nyújtott teljesítmé­nyük, hanem magánéletük is méltatlannak bizonyult első osztályú sportolóéhoz. Külön szólnék a megyéből igazolt, három fiatalról. Közülük Ju­hászt kell kiemelnem, aki megilletődöttség nélkül, kitű­nően mutatkozott be a Me­gyeri úton, első NB I-es mér­kőzésén. Nyoma sem volt raj­ta annak, hogy fél évvel az­előtt még a megyei bajnok­ságban játszott. Fábri szintén hasznos tagjává vált a csa­patnak- Szorgalmával, lelke­sedésével, elveszett labdát nem ismerő harci kedvével példát mutat a régi NB I- eseknek is. A két fiatal tehet­ség váratlanul gyors beillesz­kedésével és jó teljesítmé­nyével feladta a leckét a ru­tinosabb riválisoknak a kö­zéppályán. Babesán is jó ké­pességű védőjátékos, de amíg az edzésmunkához ilyen rosz- szul áll hozzá, addig nem le­het első osztályú labdarúgó belőle. — Vegyük sorra most azokat, akik ritkábban ju­tottak szóhoz az őszi sze­zonban. — Varga az első öt mér­kőzésen jói játszott a közép­pályán. Aztán rossz szériába került a csapat, és sokan rek­lamálták, hogy miért nem be- álióst játszik. Öt is egyre in­kább ez kötötte le, ahelyett, hogy helyének megtartására koncentrált volna. Közben meg is sérült, Csiki viszont feljavult, így most már meg kell küzdenie Vargának a visszakerülésért, a stabil csa­pattagságért. Básti fizikailag már nem tudta vállalni azt az edzésmunkát és terhelést, amit a mérkőzések megkí­vántak- Én már a szezon előtt javasoltam, hogy búcsúztas­sák el múltjához méltó kere­tek között. Ez a fél év. amit inkább* átszenvedett, nem vált hasznára. Ha ugyanúgy be­látja helyzetét, mint Répás, könnyebb lett volna neki az átmenet az aktív labdarúgás­ból a civil életbe. Szoó szá­momra azt bizonyította, hogy közel sem olyan jó képességű játékos, mint amilyennek itt elkönyvelték. A róla terjesz­tett hírek egyszerűen nem igazolódtak be. A lejátszott mérkőzéseihez képest nagyon kevés gólt szerzett. A munká­hoz való hozzáállása is rend­kívül rossz volt és éppen ak­kor hagyta cserben a csapa­tot, amikor még hasznára le­hetett volna. Operációja után amit másfél évig húzott-ha- lasztott, magatartásával újra igazolta, hogy nem közénk való, nem véletlen, hogy oly sok edző közül egy sem tud­ta alapvetően megváltoztatni a magatartását, önmagát zár­ta ki a csapatból. Sajnos Szűcs is kevésszer védhetett, de amikor ő állt a kapuban, a csapat erősségei közé tai~ tozott. Óriási hátrányt jelen­tett,' hogy sérülése miatt nem állhatott a rendelkezésünkre. Egy válogatott szintű kapus hiányát minden együttes meg­érezné- Kovács Ferenc esze és technikai képességei alap­ján az egyik legjobb magyar labdarúgó. Játékfelfogása a munkához való hozzáállása szerint, ugyanakkor legalul van a listán. Tíz-tizenöt éve még csodákat tehetett volna, de a mai futballban így nem érvé­nyesülhet. Ha nem tud vál­toztatni, tavasszal sem lesz több esélye. ' — Kérem, értékelje az állandó csapattagok telje­sítményét is. — Kun tisztességesen, be­csületesen helytáll, amikor gyakorlatilag nem volt mö­götte hasonló képességű ka­pus. Helyzetével nem éltvisz- sza, jó közepes teljesítményt nyújtott. Cséki gyenge kez­dés után fokozatosan jött föl. Ö volt az egyik játékos, aki­nek az edzésmunkájával vé­gig élegedett voltam, folya­matos fejlődése példás ' akará­sának köszönhető. Á szezon közepétől visszaszerezte he­lyét a védelemben, s most már jobb képet nyújt a játé­ka, mint kezdetben. A leg­több gondot talán Kegye okozta ebben az időszakban- A fél szezon arra ment rá, hogy tréningezik-e, beáll-e a sorba? Miután ez rendező­dött, játéka ugrásszerűen ja­vult. A csapat egyik legjobb­ja lett, az idény végén pedig már kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Ez a pozitív hozzá­állás, ha továbbra is példás tisztességgel es szorgalommal párosul, a csapat erősségévé teheti őt. Képességei alapján az egyik legjobb magyar kö­zéphátvédnek tartom. Kovács József tisztességesen kezdett, húzóember volt a szezon ele­jén, de a kudarcok őt „fog­ták meg” a legjobban. Szem- befordult a munkával, válasz­út elé került: beáll-e a sorba, vagy kimarad? Azóta ismét becsületesen dolgozik, rende­sen edz, képességeinek megfe­lelő teljesítményt nyújthat tavasszal. B. Kovács teljesen megváltoztatta a róla alkotott rossz benyomásaimat, a csa­pat hasznos tagjává nőtte ki magát. — Azelőtt középpályás soráról volt híres a salgó­tarjáni gárda, ön szerint hogy szerepeltek az őszi idényben? — Kiss balszerencsés kezdés, sérülés, kihagyás után nehe­zen lendült játékba, ráadásul távolléte alatt az első öt mér­kőzésen riválisai jól játszot­tak- Problémás ember volt a debreceni játékos. Sokan kö­vetelték be a csapatba kissé túl korán. Később teljesítmé­nye jó közepes lett, de többet várok tőle. Edzésmunkája pél­dás, képességei és hozzáállá­sa alapján vezéregyéniség le­het, ha letisztul a játéka. Föl­di jó képességű, az egyik leg- gólveszélyesebb középpályás. Jó szellemű, kifogástalanul edz. Védőmunkában és hely­zetkihasználásban kell javul­nia. Kajdi a csatárínség mi­att kényszerből előre kellett, hogy lépjen. Amíg ment ne­ki a játék, nem foglalkoztat­ta őt ez a változás. A kudarc- sorozat idején a szokatlan sze­repkörrel próbálta menteni gyenge teljesítményét. A csa* pat kapitányaként többet is tehetett volna a gárdáért, ám viselkedése méltatlannak bi­zonyult erre a tisztségre- Még tavasszal van lehetősége á ja­vításra. — Sok múlott a csatá­rok gólszegénységén... — Igen. Nagy csalódás volt például Bíró egész féléves tel­jesítménye. Képességeinek törtrészét sem nyújtotta. Még­is hozzájárultam a ligaválo­gatott túráján való részvé­teléhez, pedig ilyen élmény kevés magyar állampolgárnak adatik meg- Ha erre tavasz- szal nem reagál kellő tisztes­séggel. akkor keményen fogok fellépni vele szemben. Erről 5 is tud és szavát adta rá, hogy mindent elkövet a sikerért. Mohácsit nagy reményekkel fogadtam. A neki nyújtott le­hetőségekkel nem élt, munká­jával és játékával súlyos csa­lódást okozott. A téli felké­szülés és a tavaszi szezon az utolsó lehetősége a bizonyí­tásra. Berindán tisztessége­sen dolgozik, de elképesztően eredménytelen. Ősszel gólt sem szerzett, veszélytelen a kapu­ra, de remélhetőleg becsüle­tes munkájának egyszer meg­lesz az eredménye. — Összességében mi a véleménye a csapatról? — A védelem egykét kivé­teltől eltekintve, egészen jó teljesítményt nyújtott, kevés gólt kapott. Végső soron egyenlő partnerei voltunk az ellenfelek túlnyomó többségé­nek. Céltudatos, okos játékot igyekszünk kialakítani. Előre kell lépnünk az itthoni ered­ményesség javítása érdeké­ben, a gólhelyzetek kihaszná­lásában. Ez utóbbi döntő, de ez már nem edzés dolga, kép­telenség egy NB I-es csatárt arfa tanítani, hogyan rúgja be a ziccereket­— A téli felkészülés kö­rülményei megfelelőek? — Semmi kifogásunk nem lehet, s a játékosok is tisztes­séggel edzenek. Talán most már Fortuna is mellénk áll, hiszen az első két hét alatt egyetlen sérülés sem volt, a betegek is meggyógyultak. Ez a jó hozzáállás az egészséges szellem, a jó hangulat egyik biztosítéka lehet a tavaszi si­kereknek. Mivel a szóba ke­rült túralehetőségek nem szol­gálták volna megfelelően a felkészülést, most külföldre nem megyünk. Március vé­gén viszont mi látjuk vendé­gül egy hétre a svéd Jönkö- ping együttesét, játszunk is ellenük itthon és ezen a mér­kőzésen tervezzük Básti és Répás elbúcsúztatását. Szó van arról is, hogy a nyáron viszonozzuk a svédek látoga­tását, de ennek természetesen feltétele a bennmaradás, a jó szereplés. Ehhez megítélé­sem szerint 28—30 pont elég lenne, tehát tavasszal 16—18- at kell szereznünk. Erre sze­rintem van esély. Mégegyszer olyan balszerencse-sorozat nem sújthatja a csapatot, mint ősszel. Nagyon komolyan veszi az STC az MNK-szereplést is. Ismét megyei bajnokságban játszó csapatot kapott ellen­félül, reális esélye van a leg­jobb 16 közé jutásra. Szól­nunk kell még a tartalékka­pus Hulitkáról, aki biztonsá­got adott a csapatnak azzal, hogy számolni lehetett vele Szűcs sérülése idején- Az újonnan igazolt Komáromi és Angyal is tehetséges játéko­sok, de még sokat kell fejlőd­niük. A most következő fél1 év eldöntheti, hogy lesz-e be­lőlük NB I-es játékos. Most már csak az van hát­ra, hogy sok sikert, több sze­rencsét és bennmaradást kí­vánunk az STC-nek a szur­kolók még mindig reményke­dő tábora nevében. Várkonyi Fereas

Next

/
Thumbnails
Contents