Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

Nógrádmegyeri mérleg Fölöslegesen egy fillért sem , Mit hoz az új esztendő? Ezen a kérdésen töpreng Ju­hász József, a nógrádmegye­ri termelőszövetkezet elnöke. — Az biztos, hogy nem lesz könnyebb, mint az 1979-es volt. A várható nehézségek ellenére is optimistán lá­tunk munkához, s bízunk ab- ban, hogy nem zárunk vesz­teséggel — szögezi le. A főkönyvelő, Krutyifta Ist­vánná a mérlegkészítés rész­leteivel foglalatoskodik. Egy mondat erejéig félbehagyja: — Az előző évhez képest a nyereségünk várhatóan meg­háromszorozódik. A legutób­bi felmérések legalábbis ezt mutatják . • . Ha 1978-ban kétmillió lett volna a közös gazdaság tisz­ta jövedelme, most ez hatmil­liót jelentene. - De 700 ezer forint háromszorosáról van szó, amit a nógrádmegyeriek korántsem becsülnek le. Együtt pergetjük vissza a múlt esztendő epizódjait Az időjárás itt is megkese­rítette a mezőgazdaságban dolgozók hétköznapjait. Ara­tás előtt már látták, hogy a törekvéseink hatása ez. Majd az idén és jövőre léphetünk előbbre ezen a területen. Az idei tejtermelési terv a tehe­nenként háromezer liter. Tudjuk, még ez is kevés, sok a tartalék a tehenészetben- Nem titkolják: a selejtezé­sek mellett szubjektív prob­lémák is közrejátszottak. Az állattenyésztés személyi fel­tételei javításra szorulnak, a takarmánygazdálkodás sem kielégítő. Tavaly a juhászaiban az Mihez mérjük...? A mostani téli hónapokat szokatlanul élénk, pezsgő politikai élet jellemzi. A párt XII. kongresszusára készülve beszámoló taggyűlé­sek vitatták a politikai élet helyi tapasztala­tait. Megjelentek a Központi Bizottság kong­resszusi irányelvei, amelyeket minden bi­zonnyal az egész párttagság gondosan fog 'tanulmányozni és vitatni a januári taggyű­léseken, majd a pártértekezleteken. Ezzel egyidőben választják meg a pártszervezetek vezetőségeit, a. pártbizottságok tagjait. A kongresszusi felkészülés pezsgő politikai éle­te magával ragadja a szélesebb közvéleményt is. Ez kifejezésre jut a munkaverseny-moz- galomban részt vevők tömegakcióiban és nem anyaállatok száma' 2100 volt, utolsósorban az irányelvek tanulmányozá­vetőmagnak való fajtaborsó vejg eszközökkel hozama elmarad a tervezet­től. Az árbevételi kiesés el* Juhász József: „Az biztos, hogy nem lesz könnyebb ...” rülményekhez képest előnyös helyzetbe került. Rendelkez­nek a legmodernebb talajmű­közte két Rába—Steiger erőgéppel saját növényvédelmi be­lensúlyozására hatvan hektár rendezésekkel, hogy a heli- lucernát a második kaszálás koptért csak a legszüksége- helyett inkább magfogásra sebb esetben kellett tavaly is tartották meg, s ez csaknem igénybe venni- így akkor vé- negyedmillió forint többletet gezhették a növényvédelmi jelentett. Búzából 33 mázsát feladatokat, amikor az idő irányoztak elő hektáronként, optimális volt, nem kellett 36 termett. Ez egyenesbe hoz­ta a növénytermesztést. — Az idén a Szilasmenti Termelőszövetkezettel koope­rálunk- A tervek szerint öt­féle gyógy- és fűszernövényt várakozni, mikor kerülnek sorra. ,— A búzát például először körülbelül ennyivel számol nak továbbra is. Folyamato­san végzik a selejtezést. Egy­némely mutatóval azonban elégedetlenek. A gyapjúnyí­rósúly — 4,1 kilogramm átla­gosan — még csak hagyján, de a szaporulati mutató mind­össze 93 százalékos. — Készülünk rá, hogy jö­vőre bevezetjük mi is a két­évenkénti háromszori ellést — jegyzi meg a termelőszö­vetkezet elnöke. Említi még a baromfinevelést: tavaly 120 ezer húscsirkét értékesítettek, kétszázezer forintot * hozott tisztán. Egy kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú gazdaság­ban minden forint számít. Ez­ért tartják nagyra a faüzem néhány munkásának teljesít­ményét is, akik hasonló jöve­delmet értek el­— Azért nem tartunk kü­lönösebben 1980-tól, mert az elmúlt esztendőkben a szem­lélet is alaposan megválto­zott. Az ágazati rendszerben a szakemberek folyamatosan vizsgálják a költségek alaku­lombtrágyáztuk, nem sajnál- lását> s a döntések előtt mér' tűk a pénzt a jobb minősé­gű vetőmagvakra sem. A ta­termesztünk, öt hektáron az vaszi árpa szaporítóanyagá- angelikát már el is vetettük, nak mázsája több mint ezer Lesz kapor, zeller, édeskö- forintba került ugyan, de a 27 mázsás termés annyi ár­bevételt eredményezett, mint a harminchat mázsás búza. mény — sorolja Juhász Jó­zsef. miként módosul majd a növénytermesztés szerkezete. — Itt e növények termesz- Az idén kétszáz hektáron ter­tésének nincs hagyománya... — Nincs! A partnergazda* legelik: éri, nem éri. Fölösle­gesen egy fillért sem adunk ki — magyarázza Juhász Jó­zsef. S a tervet sem tartják min­denhatónak. Ha úgy látják, rugalmasan módosítanak raj­ta. Ez jellemzi a tsz dolgozóit is. Nem lepődik már meg ai mesztünk fajtaborsót, így az tSz-elnök, amikor vasárnap elovetemenyek is optimális .............................. arról is, ha beválik, gyógy- be — magyarázza növény-előfeldolgozó üzemet gazdaság elnöke, is létrehozunk majd. Minden új bizonyos kockázattal jár, a dinamizmus jellemzi? de felkészülünk rá, merjük vállalni. , , - . ... , , ..... . , délelőtt a határban járnak a ság mindenben segít. Szó van területen kerülhetnek a fold- |raiítorok a traktorosok ön­. _ indultak pihenőnapon is, ^Az áHatüi.iy^ztést is ez ho^Wejében végezzenek a Ezért optimisták Nógrádme- gyerben. 8 M- Szabó Gyula sában, az azokkal kapcsolatos vélemény- nyilvánításban, javaslatokban. A pártonkívü- liek nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísé­rik a párttisztségviselők újraválasztását; jól tudják, számukra sem közömbös, hogy az elkövetkező évek nem könnyű feladatainak megoldásánál személy szerint is kik állnak majd a pártszervezetek élén. Ha mindehhez hozzávesszük az év eleji terv- és feladatmeg­beszéléseket, amelyeknek sok szempontból új, megváltozott körülményekkel és feltéte­lekkel kell számolniuk még teljesebb a kép folyó politikai életünkről. Ebben az igencsak megélénkült politikai párbeszédben, egyaránt helyet kap a szám­vetés az eredményekről és az előretekintés elvégzendő dolgainkról. Mérleget készítünk és programot csinálunk, összevetjük mai helyze­tünket tegnapi önmagunkkal és mérlegeljük részvételi lehetőségeinket nagy, országos cél­jaink megvalósításában. E tevékenységünk folyamatában hol az elégedettség, a meg­nyugvás, hol pedig az elégedetlenség, a tü­relmetlenség különböző fokozatai jutnak ki­fejezésre. Nem ritka, hogy olykor ugyanazt a jelenséget illeti teljesen ellentétes érték­ítélet. S valóban nézőpo'nt kérdése, mihez mérjük mai helyzetünket, kialakult tevékeny­ségi szintünket. Ha a jelenlegi állapotokat a tegnapi ön­magunkhoz, korábbi teljesítményeinkhez vi­szonyítjuk, kevés kivétellel jelentős eredmé­nyekről adhatunk számot. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk szorgalmunkat, fáradozásain­kat. Az ilyen fajta összehasonlításnak is van létjogosultsága. A megtett úttól semmiképpen sem lebet elvonatkoztatni mai állapotunkat Ezért ezt az összehasonlítást is el kell végez­nünk, s kellő módon kell értékelnünk. A mai és a korábbi állapotnak ez az összevetése azonban — mutasson is az bármilyen nagy pozitív különbséget — nem szoríthatja hát­térbe azt a fajta összehasonlítást, ami a sa­ját tevékenységünk és a leghaladóbb, az élenjáró, ha úgy tetszik a világszínvonal kö­zött van. Ezt a szembesítést semmiképpen sem kerülhetjük meg, mert munkánk társa­dalmi értékítéletének alapvetően ez a meg­határozója. Bármilyen nagyok is az előre­haladás mutatói, egy pillanatra sem homá- iyosíthatja el azt a másik típusú összehason­lítást. Ennek ma, a mi exportorientáltságú gazdaságunk viszonyai között döntő jelentő­sége van. A szembesítésnek ez utóbbi változatánál rendszerint már korántsem olyan kedvező a kép. A kétségtelenül meglevő élenjáró ered­ményeink mellett általánosabbak még a le­maradások, a behoznivalók. Hinnék sokféle oka lehet, döntően olyan objektív tényezők, amelyek egész történelmi fejlődésünkkel, sa­játos természeti-földrajzi körülményeinkkel, gazdálkodásunknak általánosabb nemzetközi feltételeivel függnek össze. Minden bizony­nyal sok rajtunk múló tényezőt is fel lehet sorolni. Lehet ezen sopánkodni, bűnbakokat keresni, de egy dolgot mindenképpen körte­lező tenni: a lehetőségek maximális kimerí­tésével a különbségek megszüntetését meg­célozni és ebnek gyakorlati megvalósításá­ért nagyobb erőfeszítéseket tenni. Amikor tevékenységünk politikai mérlegét készítjük, ettől sem tekinthetünk el. Kellő — a kettős összehasonlításban megméretett — önkritikával kell megítélnünk munkánk mai színvonalát és ebben az összefüggésben vizs­gálni reális ‘ lehetőségeinket, meglevő és még feltárható erőforrásainkat, tartalékainkat. Lehet —, sőt minden bizonnyal —- az ily módon kialakult kép kevésbé rózsás színe­zetű, s több benne a sötétebb tónus, az azon­ban kétségtelén, hogy ez áll közelebb a va­lósághoz és ez tárja fel munkánk, feladata­ink igazi távlatait. Legalapvetőbb érdekeink mindnyájunkat erre a megoldásra szoríta­nak. A magunk választotta út mindenkép­pen nagy erőfeszítéseket követel anyagiakban, szellemiekben egyaránt és az is bizonyos, hogy valamiféle „huszárrohammal” végigjár­ni ne»": lehet. Csak pontosan, szépen, erőnk, és lehetőségeink optimális kihasználásával. — Sajnos nem. A tej száz literrel visszaesett, az állat­A nógrádmegyeri tsz a kö- állomány felfrissítésére szóló Á rigai autógyár olimpiai termékei Az 1980-as olimpia szervező sű autókkal jutottak él Szli- ezek közül három bizottságának megrendelésére ven városból a Kilimandzsáró úton égni fog. több mint 400 gépkocsit gyárt lábához, miután több ezer RAF mikrobuszgyár. Az kilométert tettek meg az ut­az egész idén nyáron már megtette taian afrikai vidékeken. A 2908-as szériájú kocsikat a szervező bizottság munka­társainak szánják. Az utas­sikeres próbaútját a Moszkva gyár szakembereinek egy cső- térben színestelevíziós készü­—Görögország—Moszkva út- portja vonalon az a speciális mikro- végre busz, amely az olimpiai Ián- egészen szupertúrát hajtott Balti-tengertől lék, hűtőszekrény és modern rádiótelefon-összeköttetést got vivő futókat kíséri majd. (16 500 kilométer)- A próbatú* — „RAF” mikrobuszaink rák során ellenőrizték a sikeresen kiállták az első szi- RAF—2907, a RAF—2908 és a gorú vizsgákat — mondja RAF—2909 típusok teljesítő- Valdisz Brant, az SZKP XXV. képességét. Éppen a RAF— kongresszusáról elnevezett 2907-es lesz majd a fáklyavi- jelgavai autógyár mérnöke. — vők kísérőkocsija. A mikro­Csendes-óceánig biztosító berendezés van. A 2909-es típusú nyitott gépkocsit a kerékpárosok kö­vetésére és a verseny alatti műszaki segítségnyújtásra szánták, A 2910-es és a 2911-es mo­dell tervezői is az olimpiko­Csupán a legutóbbi években buszban található egy veze- nőkről gondoskodtak; e két több nagy autótúrát hajtottak tőfülke, egy utastér és végre kocsijainkkal. Bolgár raktárrészleg, amelyben alpinisták például RAF típu- tartalékfáklyát helyeznek el, egy jármű a maratoni futók és a hat távgyaloglók versenybíróit szállítja majd. Bérszínvonal — területenként, üzentenként Rögzítsük az alapkérdést; A bérek elosztása — végső ménynövekedés dinamikája igaz-e, hogy a jobb teljesít- soron tehát az üzemenként és szerint az egyéni keresetek- ményt nyújtó vállalatok kö- területenként kialakuló álla- ben. Vagyis: ahol mégiscsak zül kerülnek ki azok, ahol — gos bérszínvonal — az üzemi megteremtik a kiugróan ja- az átlaghoz képest — a dolgo- teljesítményektől, a vállalati vuló teljesítménynövekedés zók keresete is magasabb? Es munka hatékonyságától kelle- feltételeit, lehetőségeit, ott fordítva: hogy az alacsony ne, hogy függjék. Tehát: ahol mégiscsak az átlagosnál gyoi" teljesítménnyel dolgozó válla- jobban, gazdaságosabban dől- sabban emelkedjék az egyéni lat, az átlaghoz képest rósz- goznak, ott több a nyereség, kereset. Nos, a jelek szerint, szabóul is fizeti az embereit? ott több a bér, ott magasabb ez sem megy. A már említett Továbbá: igaz-e, hogy a tei- a bérszínvonal. És fordítva, vizsgálat megállapítja, hogy a jesíbményüket dinamikusan Logikus? Nálunk nem! keresetek és a teljesítmények növelő vállalatok lényegesen a munkaügyi szakemberek növekedési üteme között, ha jobb kereseti feltételeket a közelmúltban több mint öt- lehet, még gyengébb az össze- nyújtanak, mint a teljesítőié- száz állami és szövetkezeti függés. S ez még az előbbi je- nyükben visszaeső, vagy ép- vállalat kereseti és teljesít- ' pen stagnáló munkahelyek? ményadatait elemezve meg­lenségné] is lehangolóbb. E két kérdés magyarázatául állapították, hogy a vállalati Hnrfarf.Jr"3^«68 egy újabb kérdés: igaz-e, teljesítmények legfeljebb 3—5 ’ J gy ,Va' hogy üzemenként, illetve százalékban határozzák mega f A dinf" földrajzi területenként olyan keresetet. Valamivel nagyobb * rnun,ka eltérő kereseti különbségek értéket csak a vegyipari és a hatek<mj^agat tekintve is ki­alakultak ki, ami — az álta- könnyűipari vállalatoknál fi- eredményeket pro­lános nivelláláshoz szokott — gyelhettek meg, de a maxi- d“k 3° ” dfkl1 nagyüzem közvélemény furcsálkodását, műm itt is csak a 10 százaié- ,k€r€f lenyege­értetlenkedését válthatja ki? kot éri el. Vagyis: hiába is- Egyáltaián: hogy is állunk a merjük egy vállalat teljesít- munkahelyenkénti bérszínvo- menyét — a többihez viszo- nal-különbségekkel ? nyitva — ez szinte semmi in­A nyomtatott áramkörű lapo kát készíti elő az NC automa ta fúrógépre bázisfúrással az ACRODRILL optikai fúrógé­pen Szemesük Lászlóné a Budapesti Rádiótechnikái Gyár salgótarjáni gyáregységében. (báb—1 sen többet, mint a tradicioná­lisan „munkásfellegvárként” számon tartott, ám évek óta csak központi bérpreferenci­formációt nem ad arra nézve, fkbÓ1 t^gdd,6’. akár íővf5*i> hogy a szóban forgó vállalat- T*” “í“1““' a többiekhez képest milyen .g az wa kereseti színvonalat biztosít a dolgozóinak. Tételezzük fel, méretei, a létszámadatai — és persze megint csak a tradí­hogy nem is adhat. Tételez-’ “ alaPján kikiáltott, de egyébként defi­citből kilábalni nem képes zük fel, hogy mai gazdálko­dási, és társadalmi viszonya­n agyvállalat alig-alig fizet ink között, senki sem élvez- i , . heti annak számottevő anyagi .. , -,et’ miI}t a ki tudja előnyét, hogy végül is milyen bf?/adlk kategóriába leerte- munkahelyen dolgozik, mert- ’ ,f,e. eky®t>kent figyelem hpgy nem is befolyásolhatja ** ™to gazdasagossagi- es például: exportsikereket —, eredményeket produkáló kis­vállalat, vagy szövetkezet. És számottevően — az a sokat emlegetett „egyszerű dolgozó” — a vállalati teljesítmény, és — « vauaiaii Lcíjcbiuncii v, , , hatékonyság alakulását. Teszi £ fu ‘ az ® lényég, hogy ma­dolgát, jól vagy rosszul, de f“k a munkavallalok is rajot­hogy napi munkája végül is a vállalati nyereséget gazda­gítja-e, avagy a veszteséges állapotot konzerválja, az leg­kevésbé a műhelyekben dol­gozókon múlik. El kell tehát gozhatnak' tek, nincs különösebb értelme a munkahelycseréknek, mert nagyjából minden munkahe­lyen azonos körülmények és azonos keresetek mellett dol­fogadnunk a kényszerű hely­zetet: az adott vállalati telje- sílményszint nem befolyásol Még egyszer mondom: ez a lényeg! Nem pedig az, hogy vannak-e és milyen különb­hatja számottevően az egyéni ségek a bérszínvonalban, a keresetek alakulását. Maradna fővárosi és a vidéki vállalatok azonban még egy lehetőség: különbséget tenni a teljesít­között. Vértes Csaba 1 HQGRAD - 1980. január szombat'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents