Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-11 / 289. szám
Thaiföld képekben Vízre épült szalmakunyhó Bangkok csatornanegyedében. A 4,5 milliós főváros Chao Phia nevű folyójának mellékágaiban százezrek élnek Ilyen körülmények között. Hoflai Imre nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselöjének válasza az MTI washingtoni tudósítóiának kérdésére A Magyar Távirati Iroda tudósítója New Yorkban az alábbi kérdést tette fel Hollai Imre nagykövetnek, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselöjének, az iráni—amerikai kapcsolatokban beállott válsággal kapcsolatban: Magyarország nem tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, s nem vett részt a testületnek az iráni—amerikai kapcsolatokban kialakult helyzetről folytatott vitájában. Kifejtené-e véleményét a Biztonsági Tanács december 4-i határozatáról ? Hollai Imre a következőket válaszolta: A Magyar Népköztársaságban őszinte rokonszenv kíséri az iráni nép harcát, amelyet a forradalom kezdete óta vív országa függetlenségének biztosításáért, az előző rendszer által elkövetett bűnök következményeinek megszüntetéséért. Az iráni események különösen aláhúzzák annak fontosságát, hogy mindenki szigorúan tartsa magát az államok egyenlősége és szuverenitása, a belügyekbe való be nem avatkozás elvéhez, tartózkodjék az erőszak alkalmazásától és az erőszakkal való fenyegetéstől. Ami a Biztonsági Tanács december 4-i határozatában érintett konkrét kérdést illeti, elvi álláspontunk jól ismert. Az a véleményünk, hogy a diplomáciai képviseletek és személyzetük sérthetetlenségének elvét minden körülmények között figyelembe kell venni. Elveinkkel ellentétes a túszok szedése is. Mindebből egyenesen következik, hogy támogatjuk a Biztonsági Tanács december 4-i határozatát, beleértve a teheráni amerikai nagykövetség személyzetének szabadon bocsátására és az arra irányuló felhívást, hogy a felek tanúsítsák a legnagyobb fokú mérsékletet, s az ENSZ céljaival és elveivel összhangban, kölcsönös megelégedés- ’ re, békés eszkőzökkel oldják meg a közöttük fennálló problémákat. Ügy véljük, hogy a Biztonsági Tanács határozatában foglaltak szigorú betartása lehetővé tenné a válság megoldását. Ez — véleményünk szerint — megfelel az iráni nép törekvéseinek és az iráni forradalom céljainak istiltakozások Nyugaton Nemzetközi tüntetés a NATO-ferv ellen Bangkok kínai negyede, a Chinatown. Háttérben aranyüzlet, előtte utcai élelmiszerárusok. Katonák a bangkoki királyi palotában. Thaiföld uralkodó politikai ereje mindmáig a hadsereg. Thaiföld, (korábbi nevén Sziám) Délkelet-Ázsia egyik legősibb országa. A thaiak nagyon büszkék történelmükre, leginkább arra, hogy hazájuk e térség egyetlen állama, amely elkerülte a gyarmatosítást. Noha hiba lenne jelentőségé. alábecsülni, a mai Thaiföld szempontjából, nem sokat jelent e mozzanat. A 45 millió lakosú ország az utóbbi években elért gazdasági eredmények ellenére is a világ legszegényebb államai közé tartozik. Emellett szenved azoktól a tipikus betegségektől, amelyek a fejlődő világ zömét kínozzák: a torz gazdaságszerkezet, a városok és a vidék közti jelentős különbség, a tőkehiány, a nemzeti burzsoázia és polgárság, az értelmiség és munkásrétegek viszonylagos gyengesége. A mezőgazdaság, noha súlya csökken, még ma is az alapvető gazdasági ágazat. Thaiföld kiviteli listájának élén nyersanyagok, mindenekelőtt mező- gazdasági termékek állnak. Vezet a maniókagyökér, ezt a rizs, a nyersgumi és az ón követi. A gyorsabb ütemű fejlődést gátolja az infrastruktúra fejletlensége, az iskola- hálózat gyengesége, a kirívóan erős korrupció, s a belpolitikai bizonytalanság. Thaiföld külpolitikailag nemrégiben a nemzetközi érdeklődés középpontjába került, mégpedig a kambodzsai normalizálódást gátló magatartása miatt. Nemegyszer úgy látszott az elmúlt években, hogy külpolitikája rugalmasabbá válik, alkalmazkodik az indokínai realitásokhoz. Kriangszak Csamanand thaiföldi kormányfő ellátogatott Moszkvába, Pham Van Dong vietnami miniszterelnök pedig Bangkokba. Ennek ellenére ma mind többet hallani arról, hogy ismét növekednek a Thaiföldre irányuló amerikai fegyverszállítások. Erős a gyanú, hogy a fegyverek egy részét a hatóságok átjátszók a megbuktatott Pol Pót bandáinak, ami kizárólag a kambodzsai—thaiföldi viszony, s ezen keresztül Indokína politikai légkörének feszültebbé válását eredményezheti. Kép és szöveg: Győri Sándor Támadás Zambia ellen Rhodesiái harci repülőgépek vasárnap reggel újabb támadást, hajtottak végre zambiai területek ellen, miközben Londonban, a rhodesiai rendezésről rendezett tárgyalások keretében, tűzszüneti megbeszélések folynak a Muzorewa- ko-mány és a hazafias frontban tömörült erők képviselői között. Nyugati hírügynökségek emlékeztetnek rá: ez a harmadik ilyen akció azóta, hogy Londonban megkezdődtek a Zimbabwe-Rhodesia jövőjével foglalkozó tárgyalások, s emellett a Muzorewa-kor- mány hadserege Mozambik ellen is két ízben követett el agressziót. Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Brüsszelben vasárnap délután nagyszabású tüntetést tartottak, tiltakozásul az ellen a NATO-terv ellen, hogy új amerikai nukleáris fegyvereket telepítenek Nyugat- Európa öt országába. A mintegy negyven politikai, ifjúsági, egyházi és egyéb szervezetet képviselő belga nemzeti bizottság felhívására, a zuhogó eső ellenére, több, mint tízezren gyűltek össze Brüsz- szel egyik főterén, hogy kifejezzék tiltakozásukat a fegyverkezési hajsza újabb fokozása ellen. Nagy létszámú küldöttségek érkeztek mind a tizenöt NATO-tagállamból, valamint Ausztriából, Finnországból és Svájcból is. A tárgyalásokat követelő és a NATO-rakéták felállításának tervét elítélő feliratok valóságos tengere borította el a Rogier-teret, ahol a tüntetés nagygyűléssel vette kezdetét. A belga békemozgalmak vezetőin kívül üdvözölte a tüntetőket és szolidaritásáról biztosította őket Karel Va'n Miért, a flamand szocialista párt elnöke, Louis Van Geyt, a Belga Kommunista Part elnöke, Anciaux a Volksunie (népi unió) elnöke, valamint a belga parlamentben képviselt többi párt egy-egy parlamenti képviselője. Kifejtették, a szerdán kezdődő NATO- konferencia alkalmából egyedülálló lehetőség mutatkozik arra, hogy a fegyverkezési hajsza újabb fokozása helyett olyan tárgyalások kezdődjenek, amelyek elindítanák a tényleges leszerelés folyama, tát Európában. — A NATO- tagállamok kormányainak meg kellene mutatniuk, hogy van bátorságuk elindulni a konkrét fegyverzetkorlátozási tárgyalások útján. Ehhez azonban az szükséges, hogy ne hozzanak határozatot a Pershing—2 és szárnyasrakéták nyugat-európai hadrendbe állításáról — hangoztatták. A nagygyűlés után a tüntetők hatalmas oszlopa végigvonult Brüsszel főutcáin. ☆ Az amerikai béketanács felhívással fordult az Egyesült Államok közvéleményéhez, sürgetve, hbgy követelje a Carter-kormánytól mondjon le az új rakétafegyverek nyugat-európai elhelyezésére vonatkozó tervekről. Az amerikai rakéták új nemzedékének Nyugat-Euró- pában való elhelyezése azt a célt szolgálja, hogy a világ e térségében a NATO-tömb javára változtassák meg az erőviszonyokat, s ily módon e terv fokozza a nukleáris összecsapás kirobbanásának veszélyét — mutat rá az amerikai béketanács felhívása. ☆ Élesen - elítélte az amerikai rakéták Nyugat-Európában való elhelyezésének tervét az osztrák kommunista ifjúsá gi szövetség is. Bécsben közzétett nyilatkozatában a szövetség kiemeli, hogy a veszélyes terv elfogadása szöges el lentétben állna a békeszerető erők és az egész emberiség érdekeivel, s csupán a Nyugat legreakciósabb erőinek kedvezne. Az új rakétafegyverek elhelyezésére vonatkozó terv elfogadása Európában bonyolítaná a helyzetet és újabb lökést adna a fegyverkezési versenynek — hangsúlyozta az osztrák KISZ nyilatkozata. Tüntetés volt Londonban a Victoria pályaudvar közelében az amerikai rakéták nyugateurópai elhelyezésének terve ellen. A felvonulók ilyen és ehhez hasonló transzparenseket vittek: „Tárgyalásokat, nem pedig fegyverkezést!”, ..Nem akarunk amerikai rakétákat angol földön!” ☆ • Közös felhívással fordult a világ békeszerető közvéleményéhez, minden keresztényhez Pimen, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája és az orosz pravoszláv egyház meghívására Moszkvában tartózkodó Makszim bolgár pátriárka. A nyilatkozat rámutat, hogy a béke és az enyhülés számára döntő napokban — amikor a NATO-országok vezetői az új típusú, közép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai elhelyezéséről döntenek — az egyházi vezetők legfőbb erkölcsi kötelessége, hogy a világ békeszerető közvéleményének és hittestvéreiknek figyelmét az új szovjet békekezdeményezésekre irányítsák. (MTI) Irán! jelentés Fokozódnak a belső feszültségek Nem egészen egy nap leforgása alatt harmadszor is gazdát cserélt a tabrizi rádió épülete: miután vasárnap délután vértelenül a Khome- inihez hű „iszlám forradalmi gárdisták”, majd éjfélkor harcok eredményeképpen a Sariat-Madari pártján álló kelet-azerbajdzsániak kezére jutott, hétfőn hajnalban elfoglalta a hadsereg. A hadseregnek az eseményekben játszott szerepét különbözőképpen ítélik meg. A Sariat-Madarihoz közelálló iráni nép iszlám köztársasági pártjának szóvivője szerint a kormánycsapatok az „Iszlám forradalmi gárdisták” oldalán állnak. Hír- ügynökségek viszont úgy értékelik, hogy a hadsereg semleges és csupán a nyugalom helyreállítása érdekében lépett akcióba. Ezt a célját a jelentések szerint egyelőre el is érte. Mint a teheráni rádió hétfőn jelentette, a dél-iráni Khuzisztán tartományban — az olajtermelés központjában —, bombamerényieteket hiúsítottak meg. Az olajvezetékeken robbanószerkezeteket fedeztek föl, amelyeket sikerült időben hatástalanítani. A tettesekről nincs jelentés, de hírügynökségek a merényletkísérletet összefüggésbe hozzák azzal a ténnyel, hogy vasárnap a közeli Khorramshar iráni városban letartóztattak 16 iraki tanárt. A helyi iraki iskolában ugyanis különböző robbanóeszközöket találtak- Mint ismeretes, Irán és Irak viszonya az utóbbi időben kiéleződött. Irán központi tartományában — ennek része a főváros is —, felrobbantották a tartományi kormányzó gépkocsiját. Megfigyelők szerint a merényletet olyan egyetemi hallgatók követték el, akik tanulmányaik befejezése után nem tudtak állást találni. A különböző becslések 20—35 százalékra teszik Iránban a munkanélküliek arányát. Hegkezdődött a NÁTO-konferencia NOGRAD - 1979. december 11., kedd Az úgynevezett eurocsoport ülésével hétfőn megkezdődött az Észak-atlanti Szövetség miniszteri konferenciája Brüsz- szelben. Az eurocsoport tizenegy NATO-tagállam hadügyminiszteréből áll: az Egyesült Államok, Kanada, Franciaország és Izland hadügyminiszterei nem tagjai a csoportnak. Az ülésről kiadott közlemény általánosságokat tartalmaz a NATO megerősítésének szükségességéről és a Varsói Szerződés Szervezete haderőinek erősödése ürügyén további fegyverkezési terveket állít előtérbe. Kiderült a kommünikéből, hogy az eurocsoport államai 1979-ben 70 milliárd dollárt költöttek fegyverkezésre. A hadügyminiszterek elhatározták, hogy 1980-ban 640 új páncélozott járművet, több száz löveget, számos hadihajót és 500 harci repülőgépet állítanak szolgálatba. A megszokott érvre — a szovjet katonai fölényre — való hivatkozással ezenfelül régi fegyverzetük modernizálását is elhatározták — hangoztatja a közlemény. A kommüniké, amely egyébként állást foglal a SALT— II szerződés mielőbbi ratifikálása mellett is, óvatos formában említi meg, hogy a NATO hadügy- és külügyminiszterei december 12-iki együttes ülésükön, „modernizálási” nukleáris programról és fegyverzetkorlátozási javaslatról fognak tárgyalni. Az óvatos fogalmazás mögött az a tény áll, hogy hétfőn NATO-körökben még bizonytalanság uralkodott azzal kapcsolatban, milyen formában fogadják el és főleg — milyen formában tálalják a Nyugat-Európában elhelyezendő új amerikai rakéták kérdését. A bizonytalanság oka, hogy nemcsak annak a három országnak az ellenállását kellene leküzdeni — Hollandiáról, Norvégiáról és Dániáról van szó —, amelyeknek kormánya már nyíltan állást foglalt a modernizálási terv ellen, hanem más NATO-országokban — így elsősorban Belgiumban — is növekvő ellenállás mutatkozik. (MTI) Hálátlan küldetés Vance amerikai külügyminiszter elődjének, Kissingernek: nyomdokaiba lépett. A NATO miniszteri tanácsülése előtt az amerikai diplomácia vezetője négy villámlátogatást bo. nyolít le. Két témáról folytat eszmecserét a brit, a francia, az olasz és a nyugatnémet vezetőkkel: az Irán ellen tervezett gazdasági szankciókról és a Nyugat-Európába telepítendő rakétákról. Különösen a Teheránnal szemben foganatosítandó lépések fogadtatása okozhat problémát Vance-nek. Irán a tőkésvilág második legnagyobb olajexportőre, s ez különös fontosságot kölcsönöz számára Nyugat-Európa energiaigényes országaiban. Igaz, hogy Anglia, az NSZK és Olaszország — szolidaritást vállalva az Egyesült Államokkal — a múlt hét csütörtökén már felfüggesztette katonai rendeltetésű alkat, részszállításait Iránnak, Franciaország azonban még ettől a lépéstől is tartózkodott. Kérdés, hogy a megrendelésekben nem dúskáló négy közös piaci ország milyen álláspontra helyezkedik, ha az USA tágabb körű embargót követel tőlük? Közismert, hogy a franciák, az olaszok, de a nyugatnémetek is jelentős gazdasági kapcsolatban állnak Teheránnal, s érdekeikkel ellentétes minden olyan intézkedés, amely ezt az együttmű. ködést veszélyezteti. Hasonló megfontolás vezeti Nagy-Britanniát. Amióta Londonban konzervatív kormány irányít, egyre szembetűnőbb, hogy a „Vas-lady”-nek becézett miniszterelnök-asszony ^kétségkívül igyekszik mindenben Amerika kedvére tenni. Am talán éppen az iráni ügyben érdekellentét mutatkozik London és Washington között. A gazdasági bojkott ugyanis rendkívül érzékenyen érintené az amúgysem rózsás brit pénzügyi mérleget. Amikor például Washington az iráni bankbetétek befagyasztásáról döntött, London — egy ravasz húzással kibújt a következmények alól. Egy fellebbviteli bíróság ugyanis arra a megállapításra jutott, hogy az amerikai bankok londoni leányvállalatai — amelyek legalább másfél millió fontnyi iráni betétet kezelnek — brit jogható. ság alá tartoznak. Ennek következtében rájuk nem vonat, koznak a washingtoni döntések. Ami az eurorakétákat Illeti, mind Angliában, mind pedig Olaszországban egyre nagyobb méreteket ölt a közvélemény tiltakozása. „Rakéták helyett tárgyalásokat!” — sürgetik a tüntetők transzparensei. Igaz, a brit, az olasz és a nyugatnémet hivatalos álláspont lényegében megegyezik az Egyesült Államokéval, de a Carter elnök által olyannyira szorgalmazott NATO-egység aligha jut majd kifejezésre a brüsszeli tanácskozáson. Hollandia, Dánia, Norvégia és Belgium nézete semmiképpen nem azonos az amerikaiakéval. Vance külügyminiszterre most a kétnapos villámlátogatásokon az a nehéz teendő vár, hogy Amerika legfontosabb nyugat-európai szövetségeseit a kisebb NATO-államok ellenállásának , letörésére bírja rá. Hálátlan küldetés ez, amely sem az Iránnal kapcsolatos szankciók, sem az eurorakéták tekintetében nem öregbíti az Egyesült Államok tekintélyét a kontinensen. Gyapay Dénes