Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-06 / 285. szám

/ Iráni—amerikai viszály Békés megállapodásra szólít fel a BT Kennedy: a túszok mellett vagyunk, a sah mellett nem Az ENSZ Biztonsági Tana- lenlegi helyzetben a lehető esa kedden este egyhangúlag legnagyobb fokú mérsékletet határozatot fogadott el az tanúsítsák. A. határozat fel- Egyesült Államok és Irán vi- kéri Waldheim főtitkárt, hogy szályának ügyében. A határo- jószolgálataival segítse elő a zatot Kurt Waldheim ENSZ- határozat megvalósulását és főtitkár a szavazás után ha- .hozza meg a cél érdekében ladéktalanul az amerikai és szükséges intézkedéseket. A az iráni kormány tudomására hozta. A BT határozata felhívja Irán kormányát, hogy sürgő­sen bocsássa szabadon a te- heráni amerikai nagykövet­ségen fogva tartott túszokat és tegye lehetővé, hogy azok elhagyják Iránt. Egyidejűleg döntésének hallatán megismé­Biztonsági Tanács végezetül bejelenti, hogy továbbra is figyelemmel kíséri az ügyet és meghallgatja a főtitkár je­lentéseit. Az Egyesült Államok tehe- ráni nagykövetségét meg­szállva tartó diákok a BT felszólítja a két érintett fe­let, hogy az ENSZ alapelvei­nek tiszteletben tartásával, békés úton oldják meg nézet- eltéréseiket és sürgeti a két ország kormányát, hogy a je­telték Khomeini ajatollah ko­rábbi állásfoglalását, amely szerint a tanács nem illetékes arra. ijogy az ügyben hatá­rozzon' és ezért Irán a hatá­rozatot eleve nem ismeri el. Munkaszervezés Nemcsak tevékenység — szemlélet MÉG NÉMI TÜLZÁSSAL sem állíthatja senki, hogy vál­lalataink nemzetközi összehasonlításban a legjobban szer­vezett termelőegységek közé tartoznának. A dolgozók gya­kori, hosszú évek óta visszatérő és már-már unalmasnak teti sző, ám mégiscsak jogos panasza: a műhelyben gyakran hiányzik a szükséges anyag, akadozik a szerszámellátás. vagy más okok miatt kell rövidebb-hosszabb időre felhagyniuk a munkával. S különösen súlyosan esnek a latba ezek a hiányosságok most, amikor egyre inkább érezzük, hogy töb­bet és jobban kell dolgoznunk mint eddig. De ahhoz, hogy ez tényleg így legyen, nem elég az elhatározás: a vállalatok­nál és magasabb szinten egyaránt meg kell teremteni a szükséges feltételeket. Persze, maguk a szervezők sem mindig elégedettek a szervezéssel. Nem egy fiatal szakember amiatt panaszkodik, hogy nem mindig olyan munkát végez, amely képességének, képzettségének, érdeklődésének leginkább megfelel. Vagy ha mégis, akkor sem biztos, hogy elképzelései meg is valósul­nak. Érdemes lenne egyszer utánanézni, hány drága pénzért megrendelt szervezési elképzelés fekszik hosszabb-rövidebb ideje az íróasztalok fiókjában, szaporítva az amúgy is nagy­számú dokumentumok számát, s ezzel párhuzamosan, csök­kentve a meglevő tartalékok kihasználásának lehetőségét. Évek óta folyik a vita arról is, hogy kinek kell szervez­nie? A vállalaton belüli szakembernek — a vállalati szerve­zőnek —, aki jól ismeri az adott üzem tevékenységének megannyi részletét, működési mechanizmusát, s — talán ez sem káros — az ott dolgozó embereket is? Vagy éppen el­lenkezőleg: külső szervezőkre kell bízni a munkát, hiszen őket nem gátolja sem a helyi érdekviszonyok kölönce, sem az „üzemi vakság”, s éppen ezért ők azok, akik képesek „ob­jektiven”, a lehetséges legkedvezőbbhöz közelítő elképzelé­seket az asztalra tenni. Még ma is élénken él a gazdasági közvéleményben az a néhány éve újdonságnak számító eset, hogy a zalaegerszegi ruhagyárban külföldi szervezőket bíz­tak meg a munka ésszerűsítésének megoldásával. Messziről jött ember többet lát? Bizonyára nemcsak ez játszott sze­repet abban, hogy a svájci szervezők tervei jók voltak és azokat fel is használták. A Központi Bizottság már 1971-ben, majd ennek nyo­mán a kormány 1972-ben határozatot hozott a szervező mun­ka fejlesztésének lehetőségeiről. A Figyelő című gazdaság- politikai hetilap akkoriban vitát rendezett a szervezőintéze­tek munkájáról. A hét évvel ezelőtt felvetett —, s többsé­gükben ma is aktuális — kérdéseket most ismét megtár­gyalták, s a lap a tapasztalatokat közreadta. Megállapíthat­ták, hogy a szervezés helyzete határozatok eredményeként valamelyest javult, ám ez a fejlődés korántsem elégíti ki az igényeket. A megkérdezett 46 vállalat közül kilenc elé­gedetlen volt a szervezők munkájával, mert azok olyan el­méleti tanulmányokat készítettek számukra, melyeknek gya­korlati megvalósítása nagy nehézségekbe ütközött volna. Egyes vállalatok, elégedettek voltak ugyan a szervezési terv­vel, mégis hiányolták, hogy nem tartalmaz a megvalósítás­hoz szükséges javaslatokat, vagy a szervezők sok esetben nem vették figyelembe a vállalati sajátosságokat. Hazánkban tizenhárom olyan intézmény van, amelynek alaptevékenysége a szervezés. Ezek ágazatok szerint szako­sodnak: a fejlett tőkésországokban viszont funkciójuk sze­rint. Ez utóbbinak sok előnye van, hiszen az adott szerve­zési témának specialistáivá válnak, és sok — a gyakorlat­ban már kipróbált — módszerrel, típusmegoldással rendel­keznek. A tárca szerint rendezendő szervezési intézetek leg­többször nem kényszerülnek megküzdeni a konkurenciá­val, lévén, hogy ilyen nincs: a tárcához tartozó vállalatok úgyis hozzájuk fordulnak. A szervezőintézetek dolgozóit így — más ösztönző híján — gyakran csak hivatástudatuk kész­teti az alapos, eredményes munkára. S HA MÁR AZ érdekeltséget — mint a szemléletet for­máló egyik tényezőt — említettük: a szervezőintézetek és a vállalatok legtöbbször fix összegben állapítják meg a szer­vezési szolgáltatás díját. Ily módon az intézmények kevésbé érdekeltek abban, hogy szervezési javaslatuk valóban meg is valósuljon — sem a vállalkozás kockázatát nem viselik, sem a szervezés által létrehozott eredményből — többlet- nyereségből vagy megtakarításból — nem részesülnek. Ami azonban még ennél is furcsább: a vállalatok egy része sem törekszik arra, hogy közös kockázatvállaláson alapuló meg­állapodásokat kössön a szervezői intézetekkel. Némi túlzás­sal azt is mondhatnánk: mintha attól tartanának, hogy a jól sikerült szervezés eredményeként a vállalatnál alig ma­rad már olyan tartalék, amelynek feltárását és kihasználá­sát időről időre új eredményként lehet felmutatni. S mind­ez egyúttal arra is rávilágít, hogy a szervező munka nem­csak egyfajta tevékenységet, hanem szemléletet is jelent. F. P. Ibrahim Mokalla, az iráni külügyminisztérium szóvivője mindazonáltal közölte, hogy a BT döntését megvitatja a 15 tagú forradalmi tanács, az ország tulajdonképpeni legfőbb irányító testületé. Donald McHenry amerikai ENSZ-nagykövet a BT ülését követően kijelentette: az Egyesült Államok továbbra is kész tárgyalóasztalhoz ül­ni. (Ghotbzadeh iráni külügy­miniszter állítólag arról tá­jékoztatta Waldheimet, hogy Irán rövidesen új megbízot­tat, várhatóan új nagyköve­tet küld az ENSZ-hez). A TASZSZ hírügynökség idézi a New York című ame­rikai folyóiratot, amelynek értesülése szerint Washing­tonban terveket dolgoznak ki egy iráni fordulat véghezvi­telére. A teheráni túszszedés) akciót követően a Carter- kormányzat hozzálátott, hogy számba vegye Khomeini „bár­mi áron” történő megdönté­sére vonatkozó gazdasági és katonai lépések lehetőségeit, mivel a kormány megítélése szerint Khomeini eltávolítása az ország „nemzeti érdekeit” szolgálná. Jelenleg is — noha a nagy nyilvánosság előtt a kormány tisztségviselői ki­zárják az iráni belügyekbe való közvetlen beavatkozást a — nemzetbiztonsági ta­nácsban, a CIA-ban, a Penta­gonban és más kormány- szervekben folyik a beavatko­zás lehetőségeinek vizsgála­ta —. írja a TASZSZ az amerikai folyóiratot idézve A Fehér Háznak mind több gondot okoz Edward Kennedy szenátor is, aki kedden, (ha finomabban is) ismét támad­ta a kormány vonalvezetését. Kevés dolog nehezítené meg annyira a túszok kiszabadí­tását, mint az, ha elpalás­tolnánk a sah bűneit. Az, hogy a túszok mellett va­gyunk, nem jelenti azt, hogy a sah mellett is keil len­nünk — mondotta Canter fő választási vetélytársa. Ken­nedy hálás érvet kapott, mi­vel immár aligha kétséges: amennyiben az amerikai kor­mány nem tud más országot rábírni a Pahlavi család be­fogadására, a volt uralkodó végül tartós menedékjogot leap az Egyesült Államokban. Magyar sajtó napja 79 SOKAN ÁLLÍTJÁK, hogy az információ ugyanolyan fő­szerepet játszik a ma# világ­ban, mint az anyag és az energia. A levegő, a víz, az étel, a lakás mellett az em­ber alapvető szükségleteinek egyike. Biológiai tény, hogy az agy csak úgy maradhat fris­sen, akkor őrizheti meg nor­mális állapotát, ha szüntele­nül új információkkal táplál­kozhat. Homo sapiens? Bölcs ember? Mögötte a homo in- formaticus áll! S ebben már az is benne van, hogy a tár­sadalmi fejlődés sem képzel­hető el információs kötések, viszonylatok, csatolások, vagy­is kapcsolatok nélkül. Most, a sajtó napján, az al­kalmi köszöntő szerzője za­varban van. ■Utliilh1: bozkája. A televízió népszerű- útnak indító torzult és elfo- ségi görbéje meredeken sző- gult szubjektív véleményét Forduljon szakmai társai, az kik a magasba, s ugyanakkor tükrözi, akár rózsaszínűre, újságírók, nyomdászok, postá- az emberek meg is tudják a akár feketére mázolja is a sok, operatőrök, televíziós mozgó kép varázsládáját vá- valóságot, nem alkalmas ar- rendezők, dramaturgok, rádió- súrolni: a magyar családok 87 ra, hogy az olvasót, a hallga- szerkesztők, fürge és okos sza- százaléka rendelkezik készü- tót, a nézőt az igazság ösvé­vú műsorvezetők, hangtechni kusok felé és dicsérje őket fontos szolgálatuk teljesítésé­ért? Vagy köszöntse talán azo­kat, akik egyre mohóbb vágy­lékkel. E számokat ne felejtsük el, fontos mutatói a lakosság életmódváltásának, életszínt- jének, benne általános és po­nyein vezetve egyaránt meg­ismertesse a könnyen észre­vehető tényekkel és a már nehezebben hozzáférhető bel­ső törvényszerűségekkel. Az egyoldalú, manipulált infor­„ , f ~-V í ‘ hn rcáHák Utikai kulturáltságának. De ne , ' , l gyal fogadjak es bocsátják ... . moollf , . macio nem azt a lényégét is tudatviláguk, érzelembirodal­bízzuk el magunkat és ne . műk legmélyebb tartományai- az Jogban ^avatottTféh^holott a tá­ha 37 un formációkat. igyanazt ^Ugatja jékozatás éPPe" a tények tel­ba azokat az információkat, amelyeket a tömegkommuni­valakit .. .»—o—-.....— „ __ , _ , - , • jességével. a feltárás őszintén k ációs eszközök áramoltatnak a_ aid. ob“..es,_a_ tev, k , k sokoldalú mélységével arra világ és ember, ember és vi- ““ egyszínvonalú az ér­deklődési kultúrája. Az in­lág között? Maradjunk talmi álszerény ség nélkül az utóbbiak mél. tatásánál. formációhordozók elterjedése még csak lehetőség arra, hogy az emberek ne pusztán érdek­Egyszerűen azért, mert ők ^jenek egy s más dolog már többé-kevésbé felismer- iran’. hanem azonosuljanak is ték a jelen és a jövő sikerei a világ; az ország letfontossa- szempontjából a kor tartós gu ugyeivek ösztönözheti az embert, hogy maga is cselekedjen valamit, valamivel többet a világért, az országért. Mi az utóbbitakar­juk: legyen mindenki szemé­lyisége teljességével a közem­bere is! Most, amikor a viszonylag ... . .. . , _ , „ „ . , . . egyszerűbb extenzív előjelű örvényét; eredményesen al- Be kell vallani - és ezt pi- tórsadalmi feladatokon túl­kotni, hatekonyanelni annyit ronkodas nélkül tehetjük, - jutva egyszerre kel, számol_ jelent, mat elegendő infer- hogy a hazai szocialista to- nlmk az intenzív fejlesztés macioval rendelkezni. megkommunikacios eszkozok- minden ^ giné, szövevé­A NAPILAPOK, hetilapok, nek fontos hivatásuk az em- nyesebb munkájával> és azzal, folyóiratok és egyéb időszaki berek beavatasa a világ es hogy az emberek a nihá2ko. sajtótermékek együttes pél- ország dolgaiba. Hogyan te- dás a táplálkozás gondjain dányszáma meghaladja az évi szik ezt? Nemzetközi tapasz- feIülemelkedve mind nagyobb 1,447 milliárdot, az előfizetők tálatok igazoljak, hogy a „tar- Arri„,.,^ forrllllnalr ftn száma megközelíti a tízmilli- sadalomérett” társadalom ki- k emberi múltának ót! Ma már oly csábító egy alakulasa fejlődése nem pusz- rejtelmes és érzékeny tano_ újságárus kirakótáblája, tan az információk mennyise- m&R fe]é minden, korábbiJ mint egy nagyon színesen, du- » tömegétől, a sajtó, radio, nál nagyobb jett szociaUsta el- san terített óriási asztal, és televízió > műszaki parameto- hivatottságúi embereket szol- elotte elhaladva egy ritkán mtol függ, hanem mindenek- gfiló sajtónk rácllónk televfc olvaso ember is kedvet kap- előtt a .sajtómunka tartalmi hat a betűhöz. A televízió mivoltától. megjelenésekor riasztó hangok vannak újságírók - akad­temették a rádiózást es ma ... , sokkal többen szeretik a hűl- nak ilyenek , akik felreer­lámok hátán nyargaló intor- telmezik a tájékoztatás, az in- vábbi bizalmat kérve az új- mációkat, mint valaha. Ma- formálás társadalmi elhiva- ságolvasót, a rádióhallgatót, a gyarországon a száz háztar- tottságát és felelősségét. Nem tévénézőt a magyar sajtó tásra jutó bejelentett készülé- valósáaot mutatiák hanem- napján' A velük e8yütt éló< kék száma hetvenhét. Ez már f ^ ’ lélegző, dolgozó újságíró, rá­csak azért sem teljes adat, annak csak egyik vetületét djb. és televíziós riporter, ope- mert a családok általában nagyítják fel, vagy a hami- rátör, nyomdász, lapterjesztő, egy készüléket jelentenek be, san derűs rózsaszínűt, vagy a postás, rendező és szerkesztő de a zsebrádiók elterjedése «.-ntén félrevezető ’ avászos azon töpreng, hogyan felelhet- óta a háznál úgyszólván min- ® «nevezető gyászos ne teljesebben és felelőseb­den családtagnak van vala- «hetét. Az ilyen manipulált ben vagyjS szocialista módon milyen szépen szóló világdo- információ, amely a szerző, az erre a bizalomra. .MiiliiiiiHiiiHiliiiiiiHMiiiimmitHiiiiiiiliHimHiiiMHniiiiiilHHmttiHtiiiitHiimimititHHntHmiHtiiiiMNiMiiiiiH-iniiiiiiiimwiiimimiiiiiHfiliiiiiiMHiiifiiiiinililiiliiliiHiliHiliiiiiiimiiiiiimiHMfiiiliniiiHfimaiB ziónk társadalmi és személye* felelőssége. E JELENTŐS korszakváltás küszöbére érve köszöntjük to­m rást végző kezem kő- S kellemetlen megint énről I nyökével lököm le vé- »“ B „ _ _ w mm szólni, ők pedig egyáltalán letlenül az aszta) szé- ÖPAKAS KftdSZdüK nem szívesén beszélnek: me- lén levő gyufásdobozt, mire a gint csak halottakat kellett csendes szobában levők aka- .. „kimenekíteniük”, ratlanul is összerezzennek, arra vajai «.óztunk, hogy baj Mégis szót ejt. aztan, rövid — Nehéz hát a bányámén­Regisztrálom magamban a ba jutott embertársainkon hallgatás után arról, amikor... reagálást, s megkérdem: mindig, minden korúimé- — Nemrégiben, idén, a — Hát? Ha szó szerint ér­— Ott, lent, az omlásnál, nyék között segítünk. recski ércbányákhoz segítség- telmezzük, az. Hiszen az al­mikor embert vesznek ki a — Szóval, a legbátrabb bá- nyújtás miatt riasztottak, mert kalmassági vizsgán aztán kövek alól. akkor is ilyen nyászok? ott, a több mint ezerkétszáz úgy „megdolgoztatják” az ijedtek? Rámrjevet, s kézzel legyint méternyi mélységű aknában embert, hogy szinte belege­Rámmosolyog Kecskés mondókája előtt Kecskés hirtelen kénhidrogén- és víz- bed. Próbáljon meg csak Ambrus, ám észreveszem, a Ambrus. betörés következett be. Az akárki, a legjobb testi kondi" szája szögletében bújkáió mo- , előzetes jelentésből nem tűnt, cióban levő is, egy hatvani soly nem az igaz.. , ~ - • • ,Szo sincs ilyenről. ki ez milyen hatással lehe- fokra felhevített hőmérsék­Nem, mert nem lehet az... Efff azonban tény : nekünk tett, az ott lent — a kékes- letű kamrában, beöltözve, öt­Olyan csak-azért-is. möndom- f-^kor, abbaD a pillanatban a pyj magasságtól is jobban a százszor 1,8 méter magasra szerű. Mert — vélem — be- leoető legmeggondol'abban föld alá mélyített aknában, felhúzni egy húszkilós súljrt- leélte már mágiát ifi," bízó- keli bátornak «úü! Bevetes- Csak mentőkészülékkel tud- Higgye el, van közülünk, aki nyos helyzetbe. nem cselekedhetünk hu tünk leszállni és védőruha- másnap fésülködni sem tudja — Omlás volt valahol. Több belebalázs módjára; s ott, ban; a beömlött víz hőmér- feje fölé emelni a kezét... De embert temetett maga alá. ahová senki sem mer bemen géklete megközelítette a fór- — egyébként sem könnyű a Mondanom sem kell, jó néhá- nü ott kell nekünk minden ráspontot. mi sorunk. nyan meghaltak. Persze azt, mozdulatot előre «iszamítva Kemény egy helyzet volt — A bányamentőket- ha «in­akkor még nem lehetett tud- céltudatosnak lenni. Mert mondja, miként a másfél hó- berélet mentéséről ván szó, ni. .. A szomszédos vágatok- másoknak, s nettünk is keile- nappal ezelőtt történt nagy" mint fentebb is írtunk már ban, ahol szintúgy olyan ma- metlen ezt így egy az egyben rédei hűtőházégési beve- róla, bányán kívül is beve- gas vágat volt, az omlás „ki- kimondani : mindenkit, aki- tésre is emlékszik. tik. Mi több: számtalan olyan védése” végett acéllemezt he- rö' mi ,mar e.eve tudjuk, _ Az ott történt robbanás, feladatot is megoldanak, me. lyeztek a munkahely fölé. S hogy eltávozott az élok sora- ameiy két ember életét kő- lyek veszélyessége speciáli- íme az előzményre való hol, úgy kell menteni, mint vetelte, öttizedes szónmono- san képzett embereket szűk­reagálás: mihelyst egy rög élőt. xiddal árasztotta el a hűtő- ségel. csattant rajta, futott kifelé Nem tudja (1960 óta), mió- tetekel. Nekünk megint csak mindenki. Máskor fel sem ta bányamentő, hány beve- a őoigo'* kellemetlenebb re- ecskés Ambrus ötvenegy figyeltek volna a lezuhanó tésen volt már. összemosod- sze jutott; lévén mi, salgótar- 1^ esztendős. Kérdem tő­kődarabra. Most meg... Hát nak az események, s csak a járnak a legközelebb eső, te» meddig „űzi még ilyén hatással van a bánya- legjellegzetesebbek, a nekik korszerű eszközökkel felsze- ezt az ipart”? szókra egy-egy baleset —, is életük végéig agyukban relt egység, mi tudtunk csak — orvosilag alkalmas­ni e.séli a Nógrádi Szénbányák megmaradó történések ke- behatolni az égő „objektum- nak talárnak. És tudja: ha öt­bányamentőinek főműszeré- rülnek eiő emlékezetükből, ba”, ahol több mint negyven- százszor is sikeredik felhúzni sze, aki huszadik esztendeje mikor erről kérdezi őket az millió forint értékű árut tá- az^ a bizonyos súlyt... vesz részt bevetéseken. ember... Mégis nekifohászko- roltak... Karácsony György — És az ijedés? d'K ezekről beszélni, bár nem — Mi neu», félhetünk. Ne- szívesen, hisz’ nekik |em jó, I , t künk nem szabad félni! Mi nyomtatásbán meg aztán... J NÓGRÁD — 1979. december (», csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents