Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-06 / 285. szám
/ Iráni—amerikai viszály Békés megállapodásra szólít fel a BT Kennedy: a túszok mellett vagyunk, a sah mellett nem Az ENSZ Biztonsági Tana- lenlegi helyzetben a lehető esa kedden este egyhangúlag legnagyobb fokú mérsékletet határozatot fogadott el az tanúsítsák. A. határozat fel- Egyesült Államok és Irán vi- kéri Waldheim főtitkárt, hogy szályának ügyében. A határo- jószolgálataival segítse elő a zatot Kurt Waldheim ENSZ- határozat megvalósulását és főtitkár a szavazás után ha- .hozza meg a cél érdekében ladéktalanul az amerikai és szükséges intézkedéseket. A az iráni kormány tudomására hozta. A BT határozata felhívja Irán kormányát, hogy sürgősen bocsássa szabadon a te- heráni amerikai nagykövetségen fogva tartott túszokat és tegye lehetővé, hogy azok elhagyják Iránt. Egyidejűleg döntésének hallatán megisméBiztonsági Tanács végezetül bejelenti, hogy továbbra is figyelemmel kíséri az ügyet és meghallgatja a főtitkár jelentéseit. Az Egyesült Államok tehe- ráni nagykövetségét megszállva tartó diákok a BT felszólítja a két érintett felet, hogy az ENSZ alapelveinek tiszteletben tartásával, békés úton oldják meg nézet- eltéréseiket és sürgeti a két ország kormányát, hogy a jetelték Khomeini ajatollah korábbi állásfoglalását, amely szerint a tanács nem illetékes arra. ijogy az ügyben határozzon' és ezért Irán a határozatot eleve nem ismeri el. Munkaszervezés Nemcsak tevékenység — szemlélet MÉG NÉMI TÜLZÁSSAL sem állíthatja senki, hogy vállalataink nemzetközi összehasonlításban a legjobban szervezett termelőegységek közé tartoznának. A dolgozók gyakori, hosszú évek óta visszatérő és már-már unalmasnak teti sző, ám mégiscsak jogos panasza: a műhelyben gyakran hiányzik a szükséges anyag, akadozik a szerszámellátás. vagy más okok miatt kell rövidebb-hosszabb időre felhagyniuk a munkával. S különösen súlyosan esnek a latba ezek a hiányosságok most, amikor egyre inkább érezzük, hogy többet és jobban kell dolgoznunk mint eddig. De ahhoz, hogy ez tényleg így legyen, nem elég az elhatározás: a vállalatoknál és magasabb szinten egyaránt meg kell teremteni a szükséges feltételeket. Persze, maguk a szervezők sem mindig elégedettek a szervezéssel. Nem egy fiatal szakember amiatt panaszkodik, hogy nem mindig olyan munkát végez, amely képességének, képzettségének, érdeklődésének leginkább megfelel. Vagy ha mégis, akkor sem biztos, hogy elképzelései meg is valósulnak. Érdemes lenne egyszer utánanézni, hány drága pénzért megrendelt szervezési elképzelés fekszik hosszabb-rövidebb ideje az íróasztalok fiókjában, szaporítva az amúgy is nagyszámú dokumentumok számát, s ezzel párhuzamosan, csökkentve a meglevő tartalékok kihasználásának lehetőségét. Évek óta folyik a vita arról is, hogy kinek kell szerveznie? A vállalaton belüli szakembernek — a vállalati szervezőnek —, aki jól ismeri az adott üzem tevékenységének megannyi részletét, működési mechanizmusát, s — talán ez sem káros — az ott dolgozó embereket is? Vagy éppen ellenkezőleg: külső szervezőkre kell bízni a munkát, hiszen őket nem gátolja sem a helyi érdekviszonyok kölönce, sem az „üzemi vakság”, s éppen ezért ők azok, akik képesek „objektiven”, a lehetséges legkedvezőbbhöz közelítő elképzeléseket az asztalra tenni. Még ma is élénken él a gazdasági közvéleményben az a néhány éve újdonságnak számító eset, hogy a zalaegerszegi ruhagyárban külföldi szervezőket bíztak meg a munka ésszerűsítésének megoldásával. Messziről jött ember többet lát? Bizonyára nemcsak ez játszott szerepet abban, hogy a svájci szervezők tervei jók voltak és azokat fel is használták. A Központi Bizottság már 1971-ben, majd ennek nyomán a kormány 1972-ben határozatot hozott a szervező munka fejlesztésének lehetőségeiről. A Figyelő című gazdaság- politikai hetilap akkoriban vitát rendezett a szervezőintézetek munkájáról. A hét évvel ezelőtt felvetett —, s többségükben ma is aktuális — kérdéseket most ismét megtárgyalták, s a lap a tapasztalatokat közreadta. Megállapíthatták, hogy a szervezés helyzete határozatok eredményeként valamelyest javult, ám ez a fejlődés korántsem elégíti ki az igényeket. A megkérdezett 46 vállalat közül kilenc elégedetlen volt a szervezők munkájával, mert azok olyan elméleti tanulmányokat készítettek számukra, melyeknek gyakorlati megvalósítása nagy nehézségekbe ütközött volna. Egyes vállalatok, elégedettek voltak ugyan a szervezési tervvel, mégis hiányolták, hogy nem tartalmaz a megvalósításhoz szükséges javaslatokat, vagy a szervezők sok esetben nem vették figyelembe a vállalati sajátosságokat. Hazánkban tizenhárom olyan intézmény van, amelynek alaptevékenysége a szervezés. Ezek ágazatok szerint szakosodnak: a fejlett tőkésországokban viszont funkciójuk szerint. Ez utóbbinak sok előnye van, hiszen az adott szervezési témának specialistáivá válnak, és sok — a gyakorlatban már kipróbált — módszerrel, típusmegoldással rendelkeznek. A tárca szerint rendezendő szervezési intézetek legtöbbször nem kényszerülnek megküzdeni a konkurenciával, lévén, hogy ilyen nincs: a tárcához tartozó vállalatok úgyis hozzájuk fordulnak. A szervezőintézetek dolgozóit így — más ösztönző híján — gyakran csak hivatástudatuk készteti az alapos, eredményes munkára. S HA MÁR AZ érdekeltséget — mint a szemléletet formáló egyik tényezőt — említettük: a szervezőintézetek és a vállalatok legtöbbször fix összegben állapítják meg a szervezési szolgáltatás díját. Ily módon az intézmények kevésbé érdekeltek abban, hogy szervezési javaslatuk valóban meg is valósuljon — sem a vállalkozás kockázatát nem viselik, sem a szervezés által létrehozott eredményből — többlet- nyereségből vagy megtakarításból — nem részesülnek. Ami azonban még ennél is furcsább: a vállalatok egy része sem törekszik arra, hogy közös kockázatvállaláson alapuló megállapodásokat kössön a szervezői intézetekkel. Némi túlzással azt is mondhatnánk: mintha attól tartanának, hogy a jól sikerült szervezés eredményeként a vállalatnál alig marad már olyan tartalék, amelynek feltárását és kihasználását időről időre új eredményként lehet felmutatni. S mindez egyúttal arra is rávilágít, hogy a szervező munka nemcsak egyfajta tevékenységet, hanem szemléletet is jelent. F. P. Ibrahim Mokalla, az iráni külügyminisztérium szóvivője mindazonáltal közölte, hogy a BT döntését megvitatja a 15 tagú forradalmi tanács, az ország tulajdonképpeni legfőbb irányító testületé. Donald McHenry amerikai ENSZ-nagykövet a BT ülését követően kijelentette: az Egyesült Államok továbbra is kész tárgyalóasztalhoz ülni. (Ghotbzadeh iráni külügyminiszter állítólag arról tájékoztatta Waldheimet, hogy Irán rövidesen új megbízottat, várhatóan új nagykövetet küld az ENSZ-hez). A TASZSZ hírügynökség idézi a New York című amerikai folyóiratot, amelynek értesülése szerint Washingtonban terveket dolgoznak ki egy iráni fordulat véghezvitelére. A teheráni túszszedés) akciót követően a Carter- kormányzat hozzálátott, hogy számba vegye Khomeini „bármi áron” történő megdöntésére vonatkozó gazdasági és katonai lépések lehetőségeit, mivel a kormány megítélése szerint Khomeini eltávolítása az ország „nemzeti érdekeit” szolgálná. Jelenleg is — noha a nagy nyilvánosság előtt a kormány tisztségviselői kizárják az iráni belügyekbe való közvetlen beavatkozást a — nemzetbiztonsági tanácsban, a CIA-ban, a Pentagonban és más kormány- szervekben folyik a beavatkozás lehetőségeinek vizsgálata —. írja a TASZSZ az amerikai folyóiratot idézve A Fehér Háznak mind több gondot okoz Edward Kennedy szenátor is, aki kedden, (ha finomabban is) ismét támadta a kormány vonalvezetését. Kevés dolog nehezítené meg annyira a túszok kiszabadítását, mint az, ha elpalástolnánk a sah bűneit. Az, hogy a túszok mellett vagyunk, nem jelenti azt, hogy a sah mellett is keil lennünk — mondotta Canter fő választási vetélytársa. Kennedy hálás érvet kapott, mivel immár aligha kétséges: amennyiben az amerikai kormány nem tud más országot rábírni a Pahlavi család befogadására, a volt uralkodó végül tartós menedékjogot leap az Egyesült Államokban. Magyar sajtó napja 79 SOKAN ÁLLÍTJÁK, hogy az információ ugyanolyan főszerepet játszik a ma# világban, mint az anyag és az energia. A levegő, a víz, az étel, a lakás mellett az ember alapvető szükségleteinek egyike. Biológiai tény, hogy az agy csak úgy maradhat frissen, akkor őrizheti meg normális állapotát, ha szüntelenül új információkkal táplálkozhat. Homo sapiens? Bölcs ember? Mögötte a homo in- formaticus áll! S ebben már az is benne van, hogy a társadalmi fejlődés sem képzelhető el információs kötések, viszonylatok, csatolások, vagyis kapcsolatok nélkül. Most, a sajtó napján, az alkalmi köszöntő szerzője zavarban van. ■Utliilh1: bozkája. A televízió népszerű- útnak indító torzult és elfo- ségi görbéje meredeken sző- gult szubjektív véleményét Forduljon szakmai társai, az kik a magasba, s ugyanakkor tükrözi, akár rózsaszínűre, újságírók, nyomdászok, postá- az emberek meg is tudják a akár feketére mázolja is a sok, operatőrök, televíziós mozgó kép varázsládáját vá- valóságot, nem alkalmas ar- rendezők, dramaturgok, rádió- súrolni: a magyar családok 87 ra, hogy az olvasót, a hallga- szerkesztők, fürge és okos sza- százaléka rendelkezik készü- tót, a nézőt az igazság ösvévú műsorvezetők, hangtechni kusok felé és dicsérje őket fontos szolgálatuk teljesítéséért? Vagy köszöntse talán azokat, akik egyre mohóbb vágylékkel. E számokat ne felejtsük el, fontos mutatói a lakosság életmódváltásának, életszínt- jének, benne általános és ponyein vezetve egyaránt megismertesse a könnyen észrevehető tényekkel és a már nehezebben hozzáférhető belső törvényszerűségekkel. Az egyoldalú, manipulált infor„ , f ~-V í ‘ hn rcáHák Utikai kulturáltságának. De ne , ' , l gyal fogadjak es bocsátják ... . moollf , . macio nem azt a lényégét is tudatviláguk, érzelembirodalbízzuk el magunkat és ne . műk legmélyebb tartományai- az Jogban ^avatottTféh^holott a táha 37 un formációkat. igyanazt ^Ugatja jékozatás éPPe" a tények telba azokat az információkat, amelyeket a tömegkommunivalakit .. .»—o—-.....— „ __ , _ , - , • jességével. a feltárás őszintén k ációs eszközök áramoltatnak a_ aid. ob“..es,_a_ tev, k , k sokoldalú mélységével arra világ és ember, ember és vi- ““ egyszínvonalú az érdeklődési kultúrája. Az inlág között? Maradjunk talmi álszerény ség nélkül az utóbbiak mél. tatásánál. formációhordozók elterjedése még csak lehetőség arra, hogy az emberek ne pusztán érdekEgyszerűen azért, mert ők ^jenek egy s más dolog már többé-kevésbé felismer- iran’. hanem azonosuljanak is ték a jelen és a jövő sikerei a világ; az ország letfontossa- szempontjából a kor tartós gu ugyeivek ösztönözheti az embert, hogy maga is cselekedjen valamit, valamivel többet a világért, az országért. Mi az utóbbitakarjuk: legyen mindenki személyisége teljességével a közembere is! Most, amikor a viszonylag ... . .. . , _ , „ „ . , . . egyszerűbb extenzív előjelű örvényét; eredményesen al- Be kell vallani - és ezt pi- tórsadalmi feladatokon túlkotni, hatekonyanelni annyit ronkodas nélkül tehetjük, - jutva egyszerre kel, számol_ jelent, mat elegendő infer- hogy a hazai szocialista to- nlmk az intenzív fejlesztés macioval rendelkezni. megkommunikacios eszkozok- minden ^ giné, szövevéA NAPILAPOK, hetilapok, nek fontos hivatásuk az em- nyesebb munkájával> és azzal, folyóiratok és egyéb időszaki berek beavatasa a világ es hogy az emberek a nihá2ko. sajtótermékek együttes pél- ország dolgaiba. Hogyan te- dás a táplálkozás gondjain dányszáma meghaladja az évi szik ezt? Nemzetközi tapasz- feIülemelkedve mind nagyobb 1,447 milliárdot, az előfizetők tálatok igazoljak, hogy a „tar- Arri„,.,^ forrllllnalr ftn száma megközelíti a tízmilli- sadalomérett” társadalom ki- k emberi múltának ót! Ma már oly csábító egy alakulasa fejlődése nem pusz- rejtelmes és érzékeny tano_ újságárus kirakótáblája, tan az információk mennyise- m&R fe]é minden, korábbiJ mint egy nagyon színesen, du- » tömegétől, a sajtó, radio, nál nagyobb jett szociaUsta el- san terített óriási asztal, és televízió > műszaki parameto- hivatottságúi embereket szol- elotte elhaladva egy ritkán mtol függ, hanem mindenek- gfiló sajtónk rácllónk televfc olvaso ember is kedvet kap- előtt a .sajtómunka tartalmi hat a betűhöz. A televízió mivoltától. megjelenésekor riasztó hangok vannak újságírók - akadtemették a rádiózást es ma ... , sokkal többen szeretik a hűl- nak ilyenek , akik felreerlámok hátán nyargaló intor- telmezik a tájékoztatás, az in- vábbi bizalmat kérve az új- mációkat, mint valaha. Ma- formálás társadalmi elhiva- ságolvasót, a rádióhallgatót, a gyarországon a száz háztar- tottságát és felelősségét. Nem tévénézőt a magyar sajtó tásra jutó bejelentett készülé- valósáaot mutatiák hanem- napján' A velük e8yütt éló< kék száma hetvenhét. Ez már f ^ ’ lélegző, dolgozó újságíró, rácsak azért sem teljes adat, annak csak egyik vetületét djb. és televíziós riporter, ope- mert a családok általában nagyítják fel, vagy a hami- rátör, nyomdász, lapterjesztő, egy készüléket jelentenek be, san derűs rózsaszínűt, vagy a postás, rendező és szerkesztő de a zsebrádiók elterjedése «.-ntén félrevezető ’ avászos azon töpreng, hogyan felelhet- óta a háznál úgyszólván min- ® «nevezető gyászos ne teljesebben és felelősebden családtagnak van vala- «hetét. Az ilyen manipulált ben vagyjS szocialista módon milyen szépen szóló világdo- információ, amely a szerző, az erre a bizalomra. .MiiliiiiiHiiiHiliiiiiiHMiiiimmitHiiiiiiiliHimHiiiMHniiiiiilHHmttiHtiiiitHiimimititHHntHmiHtiiiiMNiMiiiiiH-iniiiiiiiimwiiimimiiiiiHfiliiiiiiMHiiifiiiiinililiiliiliiHiliHiliiiiiiimiiiiiimiHMfiiiliniiiHfimaiB ziónk társadalmi és személye* felelőssége. E JELENTŐS korszakváltás küszöbére érve köszöntjük tom rást végző kezem kő- S kellemetlen megint énről I nyökével lököm le vé- »“ B „ _ _ w mm szólni, ők pedig egyáltalán letlenül az aszta) szé- ÖPAKAS KftdSZdüK nem szívesén beszélnek: me- lén levő gyufásdobozt, mire a gint csak halottakat kellett csendes szobában levők aka- .. „kimenekíteniük”, ratlanul is összerezzennek, arra vajai «.óztunk, hogy baj Mégis szót ejt. aztan, rövid — Nehéz hát a bányáménRegisztrálom magamban a ba jutott embertársainkon hallgatás után arról, amikor... reagálást, s megkérdem: mindig, minden korúimé- — Nemrégiben, idén, a — Hát? Ha szó szerint ér— Ott, lent, az omlásnál, nyék között segítünk. recski ércbányákhoz segítség- telmezzük, az. Hiszen az almikor embert vesznek ki a — Szóval, a legbátrabb bá- nyújtás miatt riasztottak, mert kalmassági vizsgán aztán kövek alól. akkor is ilyen nyászok? ott, a több mint ezerkétszáz úgy „megdolgoztatják” az ijedtek? Rámrjevet, s kézzel legyint méternyi mélységű aknában embert, hogy szinte belegeRámmosolyog Kecskés mondókája előtt Kecskés hirtelen kénhidrogén- és víz- bed. Próbáljon meg csak Ambrus, ám észreveszem, a Ambrus. betörés következett be. Az akárki, a legjobb testi kondi" szája szögletében bújkáió mo- , előzetes jelentésből nem tűnt, cióban levő is, egy hatvani soly nem az igaz.. , ~ - • • ,Szo sincs ilyenről. ki ez milyen hatással lehe- fokra felhevített hőmérsékNem, mert nem lehet az... Efff azonban tény : nekünk tett, az ott lent — a kékes- letű kamrában, beöltözve, ötOlyan csak-azért-is. möndom- f-^kor, abbaD a pillanatban a pyj magasságtól is jobban a százszor 1,8 méter magasra szerű. Mert — vélem — be- leoető legmeggondol'abban föld alá mélyített aknában, felhúzni egy húszkilós súljrt- leélte már mágiát ifi," bízó- keli bátornak «úü! Bevetes- Csak mentőkészülékkel tud- Higgye el, van közülünk, aki nyos helyzetbe. nem cselekedhetünk hu tünk leszállni és védőruha- másnap fésülködni sem tudja — Omlás volt valahol. Több belebalázs módjára; s ott, ban; a beömlött víz hőmér- feje fölé emelni a kezét... De embert temetett maga alá. ahová senki sem mer bemen géklete megközelítette a fór- — egyébként sem könnyű a Mondanom sem kell, jó néhá- nü ott kell nekünk minden ráspontot. mi sorunk. nyan meghaltak. Persze azt, mozdulatot előre «iszamítva Kemény egy helyzet volt — A bányamentőket- ha «inakkor még nem lehetett tud- céltudatosnak lenni. Mert mondja, miként a másfél hó- berélet mentéséről ván szó, ni. .. A szomszédos vágatok- másoknak, s nettünk is keile- nappal ezelőtt történt nagy" mint fentebb is írtunk már ban, ahol szintúgy olyan ma- metlen ezt így egy az egyben rédei hűtőházégési beve- róla, bányán kívül is beve- gas vágat volt, az omlás „ki- kimondani : mindenkit, aki- tésre is emlékszik. tik. Mi több: számtalan olyan védése” végett acéllemezt he- rö' mi ,mar e.eve tudjuk, _ Az ott történt robbanás, feladatot is megoldanak, me. lyeztek a munkahely fölé. S hogy eltávozott az élok sora- ameiy két ember életét kő- lyek veszélyessége speciáli- íme az előzményre való hol, úgy kell menteni, mint vetelte, öttizedes szónmono- san képzett embereket szűkreagálás: mihelyst egy rög élőt. xiddal árasztotta el a hűtő- ségel. csattant rajta, futott kifelé Nem tudja (1960 óta), mió- tetekel. Nekünk megint csak mindenki. Máskor fel sem ta bányamentő, hány beve- a őoigo'* kellemetlenebb re- ecskés Ambrus ötvenegy figyeltek volna a lezuhanó tésen volt már. összemosod- sze jutott; lévén mi, salgótar- 1^ esztendős. Kérdem tőkődarabra. Most meg... Hát nak az események, s csak a járnak a legközelebb eső, te» meddig „űzi még ilyén hatással van a bánya- legjellegzetesebbek, a nekik korszerű eszközökkel felsze- ezt az ipart”? szókra egy-egy baleset —, is életük végéig agyukban relt egység, mi tudtunk csak — orvosilag alkalmasni e.séli a Nógrádi Szénbányák megmaradó történések ke- behatolni az égő „objektum- nak talárnak. És tudja: ha ötbányamentőinek főműszeré- rülnek eiő emlékezetükből, ba”, ahol több mint negyven- százszor is sikeredik felhúzni sze, aki huszadik esztendeje mikor erről kérdezi őket az millió forint értékű árut tá- az^ a bizonyos súlyt... vesz részt bevetéseken. ember... Mégis nekifohászko- roltak... Karácsony György — És az ijedés? d'K ezekről beszélni, bár nem — Mi neu», félhetünk. Ne- szívesen, hisz’ nekik |em jó, I , t künk nem szabad félni! Mi nyomtatásbán meg aztán... J NÓGRÁD — 1979. december (», csütörtök 3