Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-06 / 285. szám

Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről Berlin A varsói barátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződés tagállamai­nak külügyminiszteri bizottsága 1979. decem­ber 5-én megkezdte kétnapos tanácskozását Berlinben. Az ülésen részt vett: Petr Mladenov, a Bolgár Népköztársaság, Boliuslav Chnoupck, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Emil Wojtaszek, a Lengyel Népköztársaság, Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság, Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztársaság, Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztár­saság és Andrej Gromlko, a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége külügymi­nisztere. A miniszterek véleményt cseréltek az idő­szerű nemzetközi kérdésekről. Megkülönböz­tetett figyelmet szenteltek az európai békc- és biztonság megszilárdításáért vívott harc kulcskérdésének, az európai katonai enyhü­lés és leszerelés ügyének. Figyelembe véve az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezleten részt vett államok képviselői mad­ridi találkozójának fontos szerepét és jelen­tőségét a földrész helyzete további javításá­ban, a miniszterek mélyreható véleménycse­rét folytattak a találkozó előkészítéséről és a sikeréhez való hozzájárulás módozatairól. Külügyminiszteri tanácskozás Berlinben Szerdán Berlinben meg­nyílt a Varsói Szerződés tag­államai külügyminiszteri bi­zottságának ülése. Az ülés munkájában Petr Mladenov, a Bolgár «Népköz- társaság, Bohuslav Chnoupek a Csehszlovák Szocialista Köztrásaság, Emil Wojtaszek, a Lengyel Népköztársaásg, Púja Frigyes, a Magyar Nép- köztársaság, Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztár­saság, Stefan Andrei, a Ro­mán Szocialista Köztársaság és Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere vesz részt. A Varsói Szerződés külügy­miniszteri bizottsága ülésének első napján közleményt foga­dott el. A Német Demokrati­kus Köztársaság külügy­minisztere — az értekezlet házigazdája — szerda este vacsorát adott a berlini ta­nácskozás résztvevőinek tisz­teletére. A szívélyes légkörű, vacsorán Oskar Fischer és Púja Frigyes mondott pohár­köszöntőt. A Varsói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszteri bi­zottsága csütörtökön folytat­ja és befejezi munkáját. 1. A miniszterek újból meg­erősítették államaik elkötele­zettség! szándékát, hogy más államokkal és a békeszerető erőkkel együtt állhatatosan munkálkodnak az enyhülés el­mélyítésén és megszilárdítá­sán, s a Varsói Szerződés tag­állami politikai tanácskozó testületének 1978. november 23-i moszkvai nyilatkozatában foglalt javaslatok valóra vál­tásán. Az enyhülés megszilárdítá­sának feladata kapcsán a mi­niszterek hangsúlyozták a ha­dászati támadó fegyverrend­szerek korlátozásáról a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok között ez év júniusában aláírt szerződés (SALT—II) nagy jelentőségét. Kifejezték közös véleményüket, hogy a szerződés életbelépése elősegí­ti a nemzetközi biztonság meg­szilárdítását és az európai földrészen is kedvező feltéte­leket teremt az előrehaladás­hoz, a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a leszerelés terén. Az ülésen képviselt államok Bíkraszállnak azért, hogy a SALT—II szerződés hatályba­lépése után haladéktalanul kezdődjenek tárgyalások a ha­dászati fegyverzetek további korlátozásáról és érdemi csök­kentéséről (SALT—III). A miniszterek újból kifeje­zésre juttatták, hogy halaszt­hatatlan feladat a fegyverke­zési verseny megfékezése, a tényleges leszerelési intézke­désekre való áttérés, különö­sen a nukleáris leszerelés te­rületén. Az ülésen képviselt államoknak erre vonatkozó javaslatai érvényben marad­nak és mielőbbi megvalósítás­ra várnak. 2. Az európai helyzetről folytatott véleménycsere során a miniszterek országaik nevé­ben egyhangúlag kijelentették, hogy a katonai enyhülés kér­dései jelenleg különösen idő­szerűvé és halaszthatatlanná válnak az európai földrészen. Európa és a világ minden né­pe érdekelt abban, hogy ha­tékony intézkedéseket fogad­janak el ezek megoldására. Nagymértékben az ilyen in­tézkedések valóra váltásától függ a nemzetközi enyhülési folvamat fejlődésének távlata Az ülésen képviselt államok úgy vélik, hogy a Szovjetunió új kezdeményezései — ame­lyeket a Varsói Szerződés töb­bi tagállamával folytatott kon- zultációk után a közelmúltban tett. s amelyek teljes össz­hangban vannak a politikai tanácskozó testület 1978. no­vember 23-án, Moszkvában elfogadott nyilatkozatával, Európa és az egész világ biz­tonsága megszilárdításának halaszthatatlan érdekeivel - járulnak hozzá a legnagyobb mértékben a fennálló problé­mák megoldásához. A szocia­lista országok mélységesen bé­keszerető politikáját kifejező kezdeményezések célja, hogy elősegítsék a katonai szem­benállás szintjének csökkenté­sét, az európai fegyverkezési verseny megszüntetését, bele­értve a közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyvereket is, s hogy erőteljes lendületet adjanak az európai biztonság katonai vonatkozásait érintő fontos megállapodások eléré­sének. 3. Az ülésen képviselt ál­lamok nagy aggodalommal ál­lapítják meg, hogy a NATO- ban folytatják, sőt, erőltetik az európai fegyverkezési haj­sza további fokozását, minde­nekelőtt azzal, hogy új típu­sú amerikai közép-hatótávol­ságú nukleáris rakétafegyverek nyugat-európai elhelyezésére fcN-veJMt dolgoznak ki, hogy katonai fölényre te­gyenek szert a szocialista or­szágokkal szemben. Ezeknek a terveknek a megvalósítása kárt okozna mind a szocia­lista országok, mind más eu­rópai országok biztonsága ér­dekeinek, s ellentétes lenne az enyhülés céljaival és ér­telmével. A miniszterek — az európai népek létérdekeiből, a földrész békéjének érdekeiből kiin­dulva — államaik nevében felhívással fordulnak az Észak-atlanti Szövetség tag­országainak kormányaihoz, hogy a Varsói Szerződés tag­államai konstruktív és béke­szerető lépéseinek . fényében újból tekintsék át az Euró­pában kialakuló helyzetet és ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek bonyolítanák ezt. Ebben az esetben késedelem nélkül érdemi tárgyalások kezdődhetnek a közép-hatótá­volságú nukleáris eszközök kérdéséiről, összhangban Leö- nyid Brezsnyevnek ez év ok­tóber 6-i berlini beszédében kifejtett javaslataival. Ezek a javaslatok széles körben fi­gyelmet keltettek mind Euró­pában, mind messze a föld­rész határain túl. A Varsói Szerződés tagállamainak mélységes meggyőződése, hogy minél hamarabb kéz. dődnek meg a javasolt tár­gyalások, annál jobb. Ugyanakkor az ülésen kép­viselt államok fontosnak tartják, hogy ne kerüljön sor olyan lépésekre, amelyek bo­nyolíthatnák a helyzetet és akadályokat gördíthetnének a tárgyalások útjába. Ezzel kapcsolatban az ülés részt­vevői kijelentették, hogy az új típusú amerikai közép-ha­tótávolságú nukleáris rakéta­fegyverek gyártására és nyugat-európai elhelyezésére vonatkozó dö'ntés elfogadása lerombolná a tárgyalások alapját. Ez kísérlet lenne ar­ra, hogy a NATO az erő hely­zetéből folytasson tárgyalá­sokat. ami elvi okok miatt el­fogadhatatlan a Varsói Szer­ződés tagállamai számára. Ezt tudniuk kel] a NATO-or- szágok kormányainak. A miniszterek kifejezik reményüket, hogy a NATO- országok kedvező választ adnak a szocialista államok felhívására, hogy ne telepítse­nek több nukleáris fegyvert Európába, s arra a javasla­tukra, hogy .kezdjenek tár­gyalásokat ezekről a fegy­verekről. Újból hangsúlyoz­zák országaik meggyőződését, hogy az erőegyensúlyt az európai földrészen nem a fegyveres erők, s a fegyver­zet növelésével, a fegyverke­zési hajsza további fokozásá­val lehet és kell fenntartani, hanem a katonai szembenál­lás csökkentésével konkrét leszerelési — különösen nuk- leóris leszerelési — intézke­désekkel. Súlyos felelősséget venne magára az emberiség előtt az az állam és kormány, amely ezzel ellentétesen cse­lekedne. 4. A katonai enyhülést szol­gáló intézkedések egyezteté­sének gyakorlati módozatait áttekintve, a miniszterek tá­jékoztatták egymást azokról a megbeszélésekről és konzultá­ciókról, amelyeket országaik az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett többi állaimmal folytattak, a Varsói Szerző­dés országainak 1979. május 15-i budapesti javaslatáról összeurópai politikai szintű konferencia összehívására. A miniszterek megállapí­tották, hogy Európa-szerte nö­vekvő az érdeklődés az euró­pai katonai enyhülés és a le­szerelés kérdéseivel foglalko­zó konferencia irn'nt és a szo­cialista országok erre vonat­kozó javaslata néhány más állam javaslatai mellett ko­moly tanulmányozás tárgya. Az ülésen képviselt államok — annak érdekében, hogy mihamarabb egyetértés jöj­jön létre a konferencián át­tekintésre kerülő és megol­dandó kérdésekről, a lebonyo­lítás rendjéről, valamint a konferencia előkészítéséről —, célszerűnek tartják, hogy ezekről már a jelenlegi sza­kaszban kifejtsék elképzelé­seiket. Úgy vélik, hogy a katonai enyhülés és a leszerelés kér­déseivel foglalkozó konfe­rencián megvitathatnák az európai államok közötti biza­lom erősítésére, valamint a földrészen levő fegyveres erők és fegyverzetek koncentráció­jának és méreteinek csökken­tésére irányuló intézkedése­ket. A megfelelő kérdések átte­kintését és az ezekkel kap­csolatos konkrét megállapo­dások egyeztetését célszerű szakaszonként elvégezni, kezdve az egyszerűbb intéz­kedésekkel és lépésről lépés­re haladva a nagyobbak és mélyrehatóbbak felé. A kon­ferencia munkáját oly mó­don kellene megszervezni, hogy az egyes szakaszok kö­zött folyamatos legyen az elő­rehaladás a bizalomerősítő in­tézkedésekben, a katonai szembenállás enyhítésében, a fegyveres erők és fegyverze­tek koncentrációjának és mé­reteinek 'csökkentésében, csakúgy, mint más leszerelé­si intézkedésekben. Ennek során az előrehaladás az egyik területen további lehetősége­ket teremtene eredmények elérésére más területieken is. Az európai katonai enyhü­léssel és leszereléssel foglal­kozó konferencia első szaka­szában a munkát a bizalom- erősítő intézkedésekre kelle­ne összpontosítaná Ami ezek­nek, az összeurópai értekez­let záróokmányával összhang­ban megvalósuló intézkedé­seknek a továbbfejlesztését és kiegészítését illeti, az ülé­sen képviselt államok készek megállapodni arról, hogy — A záróokmány által meghatározott körzetben tar­tott nagy hadgyakorlatokról he 25 ezer, hanem 20 ezer fős szinttel és ne három héttel, hanem egy hónappal a gya­korlat megkezdése előtt adja. nak tájékoztatást; — az ugyanebben a kör­zetben végrehajtott 20 ezer fős szint feletti szárazföldi csapatmozgásokat bejelen­tik; ' — az ebben a körzetben tartott nagy légi hadgya. korlatokat bejelentik; — az összeurópai érte­kezleten részt vett többi ál­lam parti vizeinek közelé­ben folytatott nagy hadi­tengerészeti gyakorlatokat bejelentik; — a hadgyakorlatok mé­reteit 40—50 ezer fős szint­re korlátozzák. Készek megvizsgálni a bi­zalomerősítő intézkedésekkel kapcsolatos más javaslatokat is. A konferencia céljainak el­érése érdekében a konferen­cia adott szakaszában készek megállapodni az összeurópai értekezleten részt vett többi állammal azoknak a konkrét javaslatoknak a megvizsgáló, si rendjéről és 'sorrendiéről is. a me! veket a konferencia résztvevői terjesztettek, vagy terjeszthetnek * elő a katonai szembenállást csökkentő és a leszerelési intézkedésekre vo­natkozóan. Az ülésen képviselt álla­mok véleménye szerint a ka­tonai enyhülést és a leszere- léi*t célzó kézzelfogható in­tézkedések annál hatékonyab­bak és messzehatóbbak lesz­nek, minél határozottabban párosulnak a háború kitörése Veszélyének csökkentését, az államok biztonsága szavato­lásának erősítését szolgáló politikai és szerződéses-jogi lépésekkel. Ez egyaránt ér­vényes globális és európai mé­retekben. E célt szolgálja a Varsói Szerződés tagállamai­nak javaslata: kössenek szer­ződést az összeurópai érte­kezleten részt vett államok arról, hogy elsőként nem al­kalmaznak egymással szem­ben sem nukleáris, sem pe dig hagyományos fegyvereket. Síkraszállnak mindazon in­tézkedések és megá'lapodásoii elfogadásáért és megvalósítá­sáért, amelyek arra irányul­nak, hogy megerősítsék az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás elve tiszte­letben tartásának politikai és jogi alapját Európában. Az ülés résztvevőinek vé­leménye szerint e célokat szolgálná a szocialista orszá­gok azon javaslatának meg­valósítása is, hogy a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai ne bővítsék a két szövetség résztvevőinek körét. Hang­súlyozták, hogy az ülésen kép­viselt államok változatlanul készek a Varsói Szerződés szervezetének és az Észak-at­lanti Szerződés szervezetének egyidejű feloszlatására, s el­ső lépésként — a katonai te­vékenység kölcsönös csök­kentésével kezdve — katonai szervezeteik felszámolására. Azokat a konkrét javasla­tokat, amelyek a háború ki­törésének veszélyét csökken­tő politikai és szerződés es-jo­gi lépésekre vonatkoznak, szintén az európai katonai enyhülés és a leszerelés kér­désével foglalkozó konfe­renciáit célszerű megvitatni, olyan rendben és sorrendben, amilyenben annak résztvevői egymás között megegyezhet­nek. A politikai tanácskozó tes­tület 1978. november 23-i moszkvai nyilatkozatának el­vi megállapításaiból kiindul­va az ülés résztvevői rámu­tatnak: az általuk javasolt, az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel fog­lalkozó konferencia arra hi­vatott, hogy a helsinki ta­nácskozás által megkezdett összeurópai folyamat fejlődé­sének lényeges részévé és fontos irányává váljon. A konferencia sikere nagymér­tékben hozzájárulna a hel­sinki záróokmányban megfo­galmazott feladat megvalósí­tásához, ahhoz, hogy az eny­hülés folyamatossá, egyre életképesebbé, kereteit te­kintve pedig általánossá vál­jék, s hozzájáruljon Európa békéjének és biztonságának megszilárdításához. Ami az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia gya­korlati előkészítését illeti, az ülés résztvevői azon a véle­ményen vannak, hogy az elő­készítés kapcsolódjék az össz­európai keretekben megváló, sülő más gyakorlati lépé­sekhez. amelyek közül a sö­rön következő, az összeuró­pai értekezleten részt vett ál­lamok képviselőinek küszö­bönálló madridi találkozója. Úgy vélik, hogy az összeuró­pai értekezleten részt vett ál­lamok közötti konzultációk­nak lényeges szerepet kell játszaniuk abban, hogy egyet­értésre jussanak a konferen­cia összehívásáról és előkészí­téséről. Az összeurópai érte­kezlet előkészítésének ta. pasztalatai azt mutatják hogy a kezdetben kétoldalú kon­zultációkat a későbbiek során célszerű többoldalú al'apon folvlatni Az ülés résztvevői­nek meggyőződése, hogy lehe­tőleg minél előbb, például 1980 tavaszára össze kellene hívni egv sokoldalú előkészí. tő munkatalálkozót. Az európai értekezleten részt vett államok madridi találkozóján meg lehetne vizsgálni a konferencia lényer 9 ges szervezési kérdéseivel foglalkozó, az előkészítés eredményeként megszületett ajánlásokat, beleértve az el­ső szakasz «napirendjét, azzal a céllal, hogy döntsenek a konferencia összehívásáról és a lebonyolítás rendjéről. Az ülésen képviselt álla­mok felhívják az összeurópai értekezleten részt vett álla­mokat, tanulmányozzák beha­tóan az európai katonai eny­hüléssel és leszereléssel fog­lalkozó konferencia céljairól, tartalmáról, munkarendjéről és előkészítéséről kialakított fenti elképzeléseket, adjanak rájuk kedvező választ. hogy meg lehessen kezdeni e kér­dések egyeztetését. Ez új, tényleges lépés lenne a köl­csönös bizalom erősítése, az európai béke és biztonság megszilárdítása érdekében. 5. Az ülés résztvevői újból megerősítették hogy állama­ik érdekeltek a kői ép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások sikerében; ké­szek elősegíteni, hogy a tár­gyalásokon megállapodások szülessenek mind a fegyveres erők és fegyverzetek tényle­ges csökkentéséről, mind pe­dig az ezzel kapcsolatos más intézkedésekről­A Varsói Szerződés tagál­lamainak a bécsi tárgyaláso­kon tett kezdeményezései, hogy a lényeget illetően kö­zelítsék a felek álláspontját, jelentősen megnövelték a megállapodás lehetőségét. A Szovjetunió döntése Közép- Európában állomásozó csapa­tai létszámának és fegyverze­tének egyoldalú csökkentésé­re az előrehaladás új feltéte­leit teremti meg a bécsi tár­gyalásokon. Az előrehaladás megköveteli a tárgyalások nyugati résztvevőitől, fejez­zék ki politikai akaratukat és készségüket, hogy ténylegesen hozzájárulnak a megállapodás eléréséhez, a katonai enyhü­léshez Közép-Európában. 6. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok képviselői madridi találkozójának elő­készítéséről folytatott véle­ménycsere és kölcsönös tájé­koztatás során a miniszterek összeurópai értekezlettel újból megerősítették, hogy ál­lamaik fontosnak tartják az megkezdődött folyamat to­vábbfejlesztését, ami az eny­hülést, a biztonság megszilár­dítását és az együttműködés erősítését szolgálja Európá­ban. A madridi találkozónak hozzá kell járulnia az össz­európai eszmecsere kibővíté­séhez, új ösztönzést kell ad­nia a helsinki záróokmány, mint egységes egész, megvaló­sításához­Az ülésen képviselt álla­mok, a politikai tanácskozó testűiét moszkvai nyilatkoza­tának megfelelően arra töre­kednek, hogy a madridi ta­lálkozó ténylegesen előrevigye az európai biztonság és együttműködés ügyét. Ügy vélik, ennek a találkozónak hozzá kell járulnia az euró­pai biztonság katonai vonat­kozásaival foglalkozó megál­lapodások eléréséhez, haté­kony intézkedések elfogadá­sához, különösen az európai katonai enyhüléssel és lesze­reléssel foglalkozó tanácsko­zás összehívásához. Fontos az is, hogy a találkozó a hel­sinki záróokmány rendelkezé­seivel összhangban elősegítse olyan intézkedések elfogadá­sát, amelyek az összeurópai értekezleten részt vett álla­mok közötti széles körű és korlátozásoktól mentes keres­kedelmi, gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttműkö­dés fejlesztésére irányulnak. Lényeges, hogy mindez hoz­zájáruljon az együttműködés további bővítéséhez a kultú­ra. a tudomány, az oktatás, a művészet terén es más huma­nitárius területeken is. Az ülés résztvevői hangsú­lyozták, "hogy fokozni kell a madridi találkozó előkészítő munkáját, Ismételten megerő­sítették, hogy országaik e. célból továbbra is készek két* és többoldalú konzultációkat folytatni az összeurópai érte­kezleten részt vett valameny- nyi állammal. Abból indul­nak ki. fontos lenne ezen kon­zultációk során még a talál­kozó megkezdése előtt meg­egyezésre jutni arról, hogy a záróokmány megfelelő fejeze­teinek milyen konkrét kérdé­seiben lehetne további gya-- korlati lépéseket tenni. Ezek olyan kérdések legyenek, amelyek megoldásában az összeurópai értekezleten részt vett valamennyi állam érde­kelt, s megvizsgálásuk új le­hetőségek feltárását ígéri az együttműködés bővítésére és a politikai légkör javítására az európai földrészen. A miniszterek kifejezésre juttatták e konzultációkon — figyelembe véve a madridi találkozó jelentőségét az eny­hülés megszilárdításában, az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia összehívására vo­natkozó döntés elfogadásában és a földrész helyzetének ja­vításában : egyetértésre lehet jutni abban is, hogy az álla­mok milyen szinten képvisel­tessék magukat a találkozón. Az ülés résztvevői kifejez­ték reményüket, hogy a mad­ridi találkozó alapos előké­szítése, tárgyszerű és konst­ruktív légkörben történő le­bonyolítása érzékelhető elő­relépést tesz lehetővé a talál­kozón a záróokmányban fog­lalt elvek és ajánlások valóra váltásában. 7. A miniszterek kifejezésre juttatták államaik aggodalmát a reakciós erők szűnni nem akaró, sőt, erősödő próbálko­zásai miatt, amelyek fékezik az enyhülés elmélyítésének és kiszélesítésének folyamatát, bizalmatlanságot és ellensé­geskedést szítanak a népek kö­zött, s aláássák az államok közötti együttműködést és kölcsönös megértést A népek közötti kölcsönös tisztelet és barátság fejlesztésének érde­kei megkövetelik, hogy min­den állam szilárdan kötelezze el magát: nem enged meg sa­ját területén más államok el­len irányuló tevékenységet, beavatkozást a belügyekbe, s elősegíti a valós tájékoztatást a népek életéről. A miniszterek megerősítet­ték államaik megingathatatlan elhatározását, hogy az össz­európai értekezleten részt vett valamennyi országgal csak. úgy, mint a világ összes ál­lamával a államközi kapcso­latok azon elvei alapján épí­tik kapcsolataikat, amelyeket legmagasabb szinten a záró­okmányban meghirdettek. Minden államot felhívnak ar­ra, hogy nemzetközi kapcso­lataikban ezf az irányvonalat kövessék, mivel ez megfelel valamennyi nép érdekeinek. A külügyminiszteri bizottság ülésén a résztvevők vélemény- cserét folytattak a varsói ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés fennállásának kö­zelgő 25. évfordulójáról. A miniszterek hangsúlyoz­ták, hogy az évfordulóról, ál­lamaik barátságának, együtt­működésének, egységének és összeforrottságának szellemé­ben, az enyhülés elmélyítésé­ért, a leszerelésre való átté­résért, az európai béke és biztonság megszilárdításáért vívott harc jegyében emlé­keznek meg, a Varsói Szerző­dés tagállamainak a nemzet­közi problémák megoldását, az államok egyenjogú és baráti kapcsolatainak valamennyi nép javára történő fejlesztését célzó aktív és építő jellegű tevékenységének megfelelően. A Varsói Szerződés fennál­lásának 25. évfordulója kap­csán az ülésen ajánlásokat fogadtak el, amelyeket a szer­ződés tagállamainak kormá­nyai elé terjesztenek. A külügyminiszteri bizottság ülése sy elvtársi együttműkö­dés és testvéri barátság lég­körébe» «►**•»* *•

Next

/
Thumbnails
Contents