Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-05 / 284. szám

Liv Uilmcmn Bergman nélkül ? Találkozás Mészáros Mártával Az asszony még gyermek­korában került Lengyelor­szágból Magyarországra. Há­zassága nem valami jól sike­rült: ő a fővárosban, orvos férje pedig vidéken élt- Ami­kor végképp megbizonyoso­dott férje eltávolodásáról, fel­támadt benne valami rejtett ösztön: visszatérni szülőhazá­jába. Ott nagy érzelmi meg- pröbá'*-tás vár*a. ám az új kapcsolat sem oldotta meg éle'e alapvető problémáit. *■ Nagyon röviden ennyi az új magyar—lengyel kopro- dukciós film. a november 21- én bemutatott „Ütközben” története. Rendezője, a film­jeivel az utóbbi néhány év­ben világszerte sikert, sikerre halmozó Mészáros Márta, aki alig. hogy befejezte az ,.Út­közben” munkálatait. rpáris új nemzetközi vállalkozásba vágott bele. — A MAFILM Hunnia Filmstúdió és a francia Gau- mont cég közös produkciója rendezésével bízták meg. Ér­dekesség. hogy a francia partner vállalta a film fran­ciaországi forgalmazását is, amire eddig nem volt példa. Ez a lépés lehetővé teszi azt, hogy a leendő filmet ne csak az ottani stúdióhálózat né­hány mozijában vetítsék, ha­nem a legszélesebb közönség is megismerhesse. A tervezett film története 1936-ban kezdődik, egy ban­kárcsalád* egyetlen leánygyer­mekének és katonatiszt férjé­nek mindene megvan, ám az asszony nem tud gyereket szülni. Monori Lili — a ban­kárlány — rá akarja venni a hozzá igen hasonlító film­beli partnerét —, akit francia filmcsillag, Isabelle Huppert alakít —, hogy szüljön neki egy gyereket, méghozzá a férjétől. A félzsidó lány rá is áll az alkura, ám az utód vi- lágrahozatalával kapcsolata nem szakad meg a férjjel. Ebből adódnak a bonyodal­mak, amelyek' 1944-ben hág­nak a tetőfokra: a férj szere­tőjét minden igyekezete elle­nére elviszik, a katonatiszt férj pedig önként sétál az ellenség golyózáporába. — Filmjeit eddig 4fT ország­ban forgalmazták. Az „ök ketten”, az „Olyan, mint ott­hon”. a „Kilenc hónap” és a többiek kereskedelmi sikere is számottevő, de még ennél is értékesebb az a tény, mely szerint 1978-ban beválasztot­ták az USA-ban a világ öt legjobb filmrendezője közé. Mit gondol, minek köszönheti az elírt sikereket? — Sok más mellett a té­maválasztásnak. Én ugyanis szívesen és visszatérően vá­lasztok olyan témákat, ame­lyek főszereplői között sok a nő- Magyarországon termé­szetesnek tartják, hogy a nőkről csak elvétve írnak. Pe­dig női témájú filmjeim is bi­zonyítják: az érdeklődés az ilyen filmek iránt is számot­tevő. — Alkotásaiban általában ugyanazok a főszereplők. Mi­ért ezt a megoldást választ­ja? — Monori Lilinek sorrend­ben ez lesz a harmadik film­je velem, Jan Noviczki pedig az egymást követő ötödik fil­memben áll majd a kamera elé- Elvem az, hogy a szí­nésszel nem csak eljátszani kell á szerepet, hanem mun­katársnak is kell tartani őt. Én ezért mindig meghallga­tom a véleményüket a közös munka során. Természetes, hogy ezek a munkakapcsola­tok idővel mind jobban ka­matoznak. — Az „Örökség”-ben új ar­cot ismerhet meg a közönség Mészáros Márta választása jó­voltából­— Tulajdonképpen Monori Lilié az érdem, aki magára irányította a világhírű francia színésznő, Isabelle Huppert érdeklődését. Az 1978-as can- nesi nemzetközi filmfesztivál' nagydíjas művésze ugyanis évek óta keresi a Monori Li­livel való közös játéklehetősé­get, mivel rendkívül nágyra tartja a magyar kolléganőjét. Örülök, hogy ehhez a találko­záshoz az én filmem biztosít keretet. * — Vannak művészek, akik­kel szívesen dolgozna együtt? — Liv Ullmannra nagyon kíváncsi lennék, vajon mire képes Bergman nélkül? Si­mone Signoret-et ragyogó szí­nésznek tartam, érdekelne az amerikai Jane Fonda és Dia­ne Keaton is- A magyarok közül pedig elsősorban Törő- csik Marit említeném. — Bár november 26-tól ja­nuár 26-ig a magyar—francia film forgatása tölti ki az éle­tét, azért bizonyára máris vannak elképzelései a későbbi jövőre is? — Rengeteg ötletem van, közöttük több olyan is, amely szintén nemzetközi összefo- "gással jöhetne létre. Szeret­nék egyszer a magyar tévé­nek is dolgozni: egy család- történeti sorozat terve már régóta motoszkál az agyam­ban. Joeha Károly Autóversenyzők a kamera előtt Wagner-múzeum Eisenachban Eisenach völgyében, a több min*- 900 éves Wartburg vára ágas villában van a Ric . írd Wagner-múzeum. A vidék romantikája, szépsége annak idején Wagner képzele­tét is magával ragadta, ön­életrajzában a zeneszerző megírta: a 'Wartburg felett húzódó hegygerinc, a „Hör-, selberg” és az onnan leveze­tő út inspirálta a „Tannhäu­ser” harmadik felvonásának komponálására. Több mint ötezer kötetes könyvtár, a régebbi és újabb Wagner-irodalom kötetei töltik meg a faliszekrények polcait. A faiakon fotók, színlapok, elsúrgult újságok és folyóira­tok. Az anyag túlnyomó része a neves bécsi Wagner-rajongó. Nikolaus Österlein hagyaté­kából származik. A 22 800 da­rabból álló gyűjteményt 85 ezer márkáért — más nagy német városokat, Lipcsét, Drezdát és Münchent megelőz­ve — szerezte meg annak ide­jén Eisenach városa. A város polgárainak adomá­nyaiból gyűlt össze a tekinté­lyes összeg, amellyel még az amerikai ajánlatot is túlszár­nyalva sikerült megszerezni­ük a zenetudósok, színházi szakemberek és Wagner-rajon- gók számára felmérhetetlen ér­tékű gyűjteményt. A múzeum 1897-ben nyitotta meg kapuit Eisenachban. Felbecsülhetet­len értékű a kétszáz Wagner- levél és -kézirat, a sok parti­túra a zeneszerző saját kezű bejegyzésével és rendezői uta­sításaival, a „Tannhäuser”- nyitány zongorakivonata Liszt Ferenc kézírásával és a „Boly­gó hollandi” partitúrakorrek­túrája. A múzeumlátogatók mindig megcsodálják Wagner arannyal és kék-zöld féldrá­gakövekkel díszített karmesteri pálcáját. A könyvtárban szinte hiány­talanul megtaláljuk a kortár­Sok a látogatója a felbecsülhetetlen értékű gyűjteménynek sak és az utókor Wagner-iro- dalmát, köztük a 223 Wagner- gúnyrajzot tartalmazó köte­tet. Ez is bizonyítja, hogy Wagner új zenedrámái nem­csak elismerést, de ellenkezést is kiváltottak a német polgár­ság körében. Helmut Scherf, az eisenachi múzeumok igazgatója el­mondja, hogy bel- és külföl­dön egyaránt ma is rendkívüli az érdeklődés a wagneri élet­mű iránt. Az NDK színházai egy-egy Wagner-opera bemu­tatója előtt megkeresik a mú­zeumot, és tanulmányozzák az ott talált anyagokat. A város múvészetkedvelő fiataljai kü­lönösen gondosan ápolják a nagy komponista örökségét. Gáti István Közös környezetvédelem A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia közös határszaka­szán létesül az a természetvédel­mi terület, amely majdan a szo­cialista országok egyik tudomá­nyos központja lesz. Rendkívül gazdag e vidék növényzete. A bükkök, gyertyánfák és jegenye- fenyők mellett itt számos, másutt kihalóban levő növényfajta talál­ható. Ugyanez vonatkozik a vi­dék állatvilágára is; medvék, őzek, szarvasok és körülbelül har­mincféle madárfaj népesíti be a rezervátumot. Az 1980-ig érvényes együttmű­ködési program előírja a tagor­szágok közös kutatásait a kör­nyezet- és természetvédelemben. Jelenleg közel 150 témában foly­tatnak közös kutatásokat, példá­ul tanulmányozzák az állat- és növényvilág, a természeti kin­csek, a vizek és a levegő védel­mének módszereit, valamint a vá­rosfejlesztés és az elővárosok ki­építésének számos problémáját. A programban jelentős helyet kap azoknak a folyóknak haszno­sítása és védelme, amelyek több KGST-ország, valamint Jugoszlá­via területét szelik át. Szovjet, magyar, jugoszláv, román és cseh szakemberek részvételével például egy közös Tisza-«munkabizottság működik, amelynek feladatai kö­zé tartozik az árvízvédelmi és vízgazdálkodási teendők koordi­nálása a térségben, valamint a különböző vízügs’i létesítmények építése és üzemeltetése. A KGST-országok szakemberei közösen tanulmányozzák az erdő­irtás és -telepítés és a termőföl­dek optimális kihasználásának kérdéseit, valamint a meliorációs munkák hatását a környezetre és a földek termékenységére. A versenyautózásról készít filmet Róna Péter rendező és Dobay Sándor operatőr. A több mint kétórás dokumentum- filmben a magyar autósport legjobbjai szerepelnek és a nézők ízelítőt kapnak a külföldi nagy versenyekről is. Fel­vételeink a Farkasgyepü és Huszárokelöpuszta közötti gyor­sasági pályán készültek. MEG AKARTA SPÓROLNI A LAKBÉRT A vancouveri rendőr, bizo­nyom Adams, új módszert ..dolgozott ki” arra, hogyan lehet megspórolni a lakbért, Adams hirdetést tett közzé, s ebben felajánlotta: mindenki­nek vigyáz a lakására, amíg a tulajdonos elutazik szabad“ ságra. A fizetség csupán any- •nyi, hogy ezalatt az idő alatt ő fog lakni a lakásban. A te?*v azonban nem vált be; Adams parancsnokának vala- rrvért nem tetszett a javas­lat. KÁBITÓSZERCSEMPÉSZÉS RAKÉTÁVAL A kábítószercsempészek mindent megtesznek, hogy árujuk eljusson a piacra. Most rakétával szállítják a kábítószert. Az amerikai saj­tóban megjelent közlések szerint még 1973-bán ilyen úton jutott el a kábítószer Mexikóból Arizona államba. Annak idején az amerikai elhárítás jelezte az ismeret­len eredetű rakétát, de mi­vel nem tudták azonosítani, így inkább hallgattak róla. Szalontai Mihály: . . 1 Áz utolsó nap Elnyúlt mint egy béka, hörgött, zihált a tüdeje, le­tépte magáiéi a zoknit, lába kegyetlenül fájt! Leszedte a meiegitőaisót is, otthagyta, nem gondolkozott, nem törő­dött vele, hogy mi iesA hanem szépen-iassan, fekve fél­oldalt beleereszkedett-csusszant a vízbe, szinte ráfeküdt a tetejére, s úgy vitette magát az árral, hogy olyan nyolc­tíz méternél messzebb ne kerüljön a parttal, lássa, érzé­kelje a part vonulatát, de víz legyen alatta, vastag víz. Nerh úszott, csak sodródott az árral, hol hasmánt, hol háttal, nézte a csillagokat, időnként arcát mélyen be­lenyomta a vízbe, nagyokat elnyújtózott benne, s lustán erőből, de nagyon lassan tartotta fenn magát a felszínen. Nem tudható, mekkora távolságon sodródott és meny­nyi ideig, de egyszerre csak szinte az orra előtt egy mé­terre ott volt a drótsövény, a' vízbe lefutó fehér csigák­kal. Nagyot fordult, visszafele a víz alatt bukott egyet, hogy távolabb kerüljön. Csak annyit loccsantott a víz, amennyit egy felpattanó kilós ponty kelthetett, mégis va­kító sugárzással tündöklött fölötte a reflektor csóvája, és futott végig a drótkerítés mentén a víz felszínén. Lebuk­va maradt, de szemét kinyitotta a víz alatt, körmeivel belévájta magát az iszap alati agyagba és úgy követte ott fent a levegőégben azt a cikázó fénysugarat. Gyorsan úszott el a feje feletti tartományban a fénysugár. Rutin­mozdulattal egy pillanat alatt pásztázta végig kezelője a víztükröt és már ki is aludt. Sötétség lett újra, Miki várt egy kicsit, aztán fölemelkedett, mint lomha pók hagyta, hogy a víz feldobja a szürke-fekete felszínre. Nagy leve­gőt vett. készen arra, ha újra le kell buknia, és azzal átcsúszott a legkülső csigasor fölött. Most nem fogott föl­det, hosszan elnyúlva kormányozta át magát a sodrás ere­jével a második kerítés fölött, de kicsit közel az egyik csigához, szinte érintette, majd még ugyanazzal a lendü­lettel át a harmadik fölött is. Hogy azon is átjutott, megint fordult egyet , tengelye körül, sarkaival előre- támaszkoc^i-a földet fogott, megpróbált megállni, fejét a sötétben épp, hogy a víz felett tartva tájékozódni, hol is van, hol a stég, merre a part, van-e ott valaki és ha van, ki az­33. A stég ott fehérlett előtte tíz-tizenöt méterre, há­rom-négy rendőrségi „rocsóval”, de a parton semmi nem mozdult. A parton mintha nem lett volna senki. Csak iassan továbberesztelte magát, elérte azt a merevítő kö­telet, amibe már fölfelé is belebukdácsoltak, s lassan leengedte magát a stégig. Óvatosan megfogta alulról moszatas, sikamlós fa­sarkát, apró kis kagylók vágták tenyerét, s onnan figyel­te a partot. Rossz fele nézett, mert egyszer csak az egyik motorcsónakból kelt lomha fekete árny, kilépett a csónakból a stégre. Magányos férfi volt, előrejött a stég fölső szélén, cigarettát vett elő, gyufát gyújtott. Majd az égő gyufát -— nem eldobta, hanem lehajolva a stég sarkához — szé­pén lassan belenyomta a vízbe. Robi volt. A gyufa szin­te megvilágította az arcát. Robi belenézett a szemébe, de lendülete nem tört meg, az ív megmaradt, a gyufa­szál vízbe került. — No végre — suttogta Robi —, öt perc múlva vál­tás. Addig maradj itt — Jó. — Öt perc jpiúlva, amikor eldobom a cigarettát, ki­jössz, felrohanunk 'a partra, bebújsz a kocsi platójára. Le van eresztve, a hátsó lemez. Ezzel Robi kiment a partra, ő vízből nézte a kis parázsló fénypontot, mintha élete függött volna tőle, mi­közben az őrtorony reflektora többször felvillant, s vé­gigpásztázta a drótkerítés vidékét. Aztán eljött az a pillanat is, hogy a parázs ívben repült a vízbe. Kint volt Robi mellett, Robi fogta a kezét, lassú, szép egye’nletes iramban felfutottak a partoldalon, el a fehér ház feke­tesötét ablakai mellett, s már ott voltak a dodzsnál. Ro­bi lerántotta róla a melegítő felsőt, ráborított egy előre odakészített pokrócot, durva, szúrós, büdös lópokróc volt, de meleg, s azzal együtt már gyömöszölte is be a kocsi rekeszébe. — Vedd le a fecskét iss — súgta — és dörzsöld le magad a pokróccal. Várj, ezt idd meg —, s már kezébe volt a lapos kis üveg, a parancsnok Courvoisier-je. Robi már fel is hajtotta a kocsi hátsó oldalfalát. Kintről be­szédzörej, hangok, hangok hallatszottak, majd jobb ol­dalról is csapódott a kocsi ajtaja, felberregett a motor, s az autó elindult. Mindeddig arca ráborult a fémplató­ra. (Tolytatfule) 4 NOGRAD — 1979. december 5., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents