Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-05 / 284. szám

Minden csepp víz fontos

Beszélgetés Gergely István államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével

Nincs olyan évszak, hogy ne szerepelne érdeklődésünk

homlokterében a víz. Tavasz- szal, ősszel az áradások keltenek riadalmat, telente a nagyobb mennyiségű csapadék későbbi következményeitől tartunk, majd a belvizek okoznak 'sok gondot, nyáron pedig a szükség — a vízhiány — késztet valamennyiünket alapos és megfontolt töprengésre: képesek vagyunk-e

megbirkózni a tulajdonképpen periodikusan ismétlődő gondokkal? Lépést tart-e vízgazdálkodásunk rendje és rendszere a napi igényekkel és a távlati fejlesztés perspektíváival?

— Magyarország vízgazdálkodási mérlege összességében kedvező. A rendelkezésünkre álló vízkészlet elegendő az igények kielégítésére. Általában, de nem minden esetben. Hazánk földrajzi szempontból a Kárpát-medence katlanjában fekszik, s így vizeink döntő többsége — 96 százaléka — szomszédos országokból érkezik hozzánk. Ez azt jelenti, hogy a helyben keletkező vizek tekintetében kifejezetten kedvezőtlenek adottságaink. Ráadásul a rendelkezésre álló vízkészlet területi eloszlása is aránytalan. Három nagy fo- lyónk, a Duna, a Tisza és a Dráva összpontosítja medrébe a vízfolyások csaknem 90 százalékát, s ebből mindössze 20 százalék jut a Tisza völgyére. Ugyanakkor az ország mezőgazdaságilag művelt területének csaknem fele éppen ebben a térségben van és itt él lakosságunknak is mintegy a fele.

Gondjaink másik oldala: gazdasági-társadalmi fejlődésünk következtében a lakos- sági-ipari-mezőgazdasági vízfelhasználás az elmúlt három évtized alatt megsokszorozódott: az éves vízigény 1 milliárd köbméterről 6—7 milliárd köbméterre emelkedett. Az ipari fejlesztés, a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása, a lakosság szociális igényeinek mind teljesebb kielégítése, soksok vizet kívánt. Ugyanakkor ez a dinamikus fejlődés sem volt egyenletes. A Hajdúság, Szabolcs, vagy éppen a Duna —Tisza közi homokon élők körülményei az elmúlt 20—30 esztendőben gyökeresen megváltoztak. Ritkán és keveset szólunk róla, de ehhez mindenekelőtt vízre volt szükség. Sok vízre, ami nagy érték, hiszen előteremtése csak nagy beruházásokkal lehetséges.

— A vízgazdálkodásunk feszültségei és ellentmondásának okai ismertek. Vannak-fe kilátások arra, hogy ezek a jövőben megszűnnek?

— Feladatainkat nem ma ismertük fel. Azt viszont, hogy ez a mai gazdasági fejlődésben milyen nagy jelentőséget nyert, mutatja az is, hogy törekvéseinket az MSZMP Ki. kongresszusának határozata és a párt programnyilatkozata is konkrétan megfogalmazza: egyensúlyt kell teremtenünk a lakosság, az ipar, valamint a mezőgazdaság növekvő vízszükséglete és a vízkészletek között. Fejlesztési terveink, a népgazdaság teherbíró képességével arányban, évről évre magasabb célt tűznek ki maguk elé. A nagy térségek életére kiható vízügyi létesítmények, a tiszalöki és kiskörei vízlépcső, az ebből elágazó mesterséges folyók, a Keleti-, Nagykunsági- és a Jászsági-főcsatorna ennek valóra váltása jegyében létesültek. Ugyanezt a ceit szolgálja a tervezett csongrádi vízlépcső, vagy a Csehszlovákiával közösen megépülő nagymaros—gabcikovoi vízlépcsőrendszer létesítése. A nagyvolumenű beruházások mellett fplya- matosan végzünk olyan, összességükben nem kisebb an”"g- és pénzigényes munkákra ame'yek már napjainkban is éreztetik hatásukat. Ki- sebb-nagyobb tározóinknak ez idő szerint csaknem egymilliárd köbméter víz tartalékolására vagyunk képesek, egyre teljesebbnek mondható az árvízvédelmi rendszerek biztonsága, folyamatban van a belvízkárt csökkentő építkezések megvalósulása és a vízellátást magasabb színvonalra emelő létesítmények kivitelezése is.

— A lakosság vízellátása az Országos Vízügyi Hivatal legfontosabb feladatainak egyike. Hogyan ítéli meg az ivóvízellátás napi állapotát, s várhatók-e kedvező változások a közeljövőben?

— Az V. ötéves tervidőszak végére, tehát belátható időn belül hazánk lakosságának háromnegyede vezetékes vízzel ellátott területen _ él majd: egészséges vizet fogyaszt. A fennmaradó egynegyed — ami azonban egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen gyakorlatilag 2,5 millió állampolgárt érint — még csak hírből ismeri a vezetékes vízellátás előnyeit. Döntő többségük vidéken él, olyan területeken, ahol ráadásul a talajvíz táplálta kutak elszennyeződése a korábban feltételezettnél sokkalta gyorsabb ütemű. Egyes helyeken pedig a vízszintsüllye- dés következtében már el is tűnt a kutakból a víz. Hiába mondom tehát most azt, hogy általában kielégítő a lakosság vízellátása, mert az a komlói, vagy érdi lakos, akinek ráadásul vezetékes víz van az otthonában, de a kánikulai napokban mégis lajtkocsiból kapja a vizet, bosszankodik és joggal. Ennek oka sok esetben a víztermelő-kapacitás és az elosztóhálózat összhangjának hiánya, de sok gondot okoz a pazarlás is. És akkor még nem is beszéltem például azokról a nógrádi kisközségekről, ahol a vezetékek sincsenek kiépítve, s nekik az esztendő minden napján kisebb-nagyobb távolságról szállítják az ivóvizet. Az ország egészére vonatkozó ellátottság tehát még nem egységes: amíg Veszprém, vagy Szolnok megyében hozzávetőleg 90 százalékos az ellátottak aránya, addig Szabolcs, vagy Nógrád megyében alig- alig haladja meg valamivel az 50 százalékot.

A tanácsokkal jó együttműködésben dolgozunk. Szükséges is ez, hiszen a tanácsok „területgazda” szerepe, a helyi társadalmi-gazdasági fejlődésben betöltött irányító funkciójuk a mi munkánknak is egyik alapja. Persze természetes az is. hogy közös munkánk fő szempontja a népgazdasági, az össztársadalmi érdek kell legyen.

— Az előbb szóba került a pazarlás... Hogyan takarékoskodhatnánk jobban a vízzel?

— Számszerű eredményeink mutatják, hogy a pazarlás nagyon is tetter érhető. Amíg valaki kútból núzza a vizet, kétszer is meggondolja, hogy mennyit használjon. Amikor aztán beköltözik mondjuk egy lakótelepi lakásba, ahol az összkomfort minden előnyét élvezheti, egyik napról a másikra a szükségesnek sokszorosát fogyasztja. Kiváncsi lennék arra, aki tételesen fel tudná nekem sorolni, hogy vajon mire megy el egy lakótelepi lakásban naponta másfél ezer liter víz. Igen, gyakorta megesik, hogy ennyit pazarolnak el. A nálunknál jóvalta gazdagabb, és jobb vízlehetőségű országokban sem folyik el ennyi, tulajdonképpen hiába, Sok múlik a meggyőző, felvilágosításon: tudatosítani

kellene például a salgótarjáni, vagy a miskolci lakosokkal — de sorolhatnám Debrecent. Budapestet, Székesfehérvárt, majd minden nagyvárosunkat —, hogy ők nagy távolságról, roppant költséges szállítással kapják a vizet. Miközben a belvárosban folyó víz alatt hűtik a sört, addig a peremkerületeken cseppenként telik meg a pohár. Itt is, ott is egyformán szükség van rá.

— A vízfogyasztás és a szennyvízmennyiség között összefüggés van. A szakemberek már megkondították a vészharangot: veszélyben van élővizeink tisztasága, s ‘ ha nem vesszük komolyan vizeink egyre romló állapotát, súlyos következményei lehetnek.

— Nem hazai gond, bár nálunk is figyelmeztetően jelentkezik. Valamelyest enyhülni fog a helyzet azzal, hogy a csatornázottság mind szélesebb körű lesz, ám ez legfeljebb a kiemelt körzetek gondját oldja majd meg. A fejlesztés homlokterében a főváros és a nagyvárosok állnak, mint elsődleges érdek. A tervidőszak végére hazánk lakosságának mintegy kétötöde él majd csatornázott területen. A vidéki települések azonban még jóidéig a kevésbé ellátott körzetek közé tartoznak majd. A csatornázás lemaradása a vezetékes vízellátástól, világjelenség. Ez tulajdonképpen természetes is, hiszen az elsődleges feladat az ellátás biztosítása, s csak ebből fakad a következménye, a szennyvíz elvezetésének és tisztaságának, újrahasznosításának megoldása. Ráadásul a feladatok is késve jelentkeznek. Amig csak kis mennyiségű víz tisztítása szükséges, addig az élővizek természetes ellenállása és öntisztuló képessége elegendő. Ám éppen a fogyasztás megnövekedésével egyidőben a szennyvízmennyiség is több lesz, és súlyosan veszélyezteti a környezetet. Hazánkban jelenleg a csatornahálózatba kerülő szennyvízmennyiségnek mintegy harmadát vagyunk képesek megtisztítani. Roppant kevés. A megoldást azonban nemcsak a teljes csatornázottság és mindenre kiterjedő szennyvíztisztítás jelenti. Szembe kell nézni a tényekkel: erre belátható időn belül nem lesz lehetőségünk. Előbbre jutni azonban más j úton is lehet. A korábban említett takarékos lakossági vízfelhasználás mellett az iparban és a mezőgazdaságban nagyobb gondot kell fordítani a vízkímélő technológiák elterjesztésére. Erre ösztönöznek a vízügyi és a környezetvédelmi törvények is.

, S. I.

Szécsényi látogatás

Több mint tanóra

A diákévekben ért hatások, kialakult * szokások, beideg- ződött tevékenységi 1 formák meghatározói a felnőtt ember életvitelének. Épp ezért az iskolának többet kell ad'ni, mint amit a 10—12 tantárgy tantervi követelménye magában foglal. Ki kell alakítanunk a gyermekekben az önművelődés igényét; fel kell készíteni őket a különböző hatások befogadására, feldolgozására. Alkalmassá kell tenni őket, hogy képesek legyenek környezetük jó értelemben vett formálására, alakítására. Az utóbbi megállapítás hatványozott formába'n érvényes a középiskolákra.

Az elmúlt két évtizedben községeinkben jelentősen

megváltozott az értelmiségi, ek összetétele. Gondoljunk sak arra, hogy az agrárér- telmiségről jószerével csak az 1960-as évek óta beszélhetünk. Hogy ez a réteg — hasonlóan a többi nem hivatásos népművelői pályához — a szakmai tevékenysége mellett mennyire tud bekapcsolódni a települések szellemi életébe; milyen kulturális tevékenységet tudnak mikro- környezetükbep kifejteni, ez nagymértékben attól függ, hogy az iskolában mennyire sikerült a „járulékos” hivatás- tudatot beléjük oltani.

Megyénkben a szécsényi mezőgazdasági szakközépiskola foglalkozik mezőgazda- sági szakemberek képzésével. Az intézetnek kettős feladata van: felkészíteni a diákokat a felső szinti oktatásra; a tanulókat olyan szakmai ismeretekkel felvértezni, hogy érettségi után a termelésben részt tudjanak venni.

Racskó Pál, áz iskola igazgatója elmondta, hogy nevelési tervükben egyre nagyobb

teret kap a tanulók kulturális tevékenysége Az a céljuk, törekvésük, hogy az intézetből kikéi ülő diákok a szakmai ismeretek mellett magukkal vigyék a négy év alatt kialakult. beidegződött .különböző . kulturális formákat; ezek terjesztésének szándékát; az önképzés igényét.

Az iskolában a legrégebbi múltra az irodalmi színpad tekint vissza. Korábban Ba- csa Mihályné tanárnő irányításával dolgoztak a fiatalok. Felléptek a nagyközség társadalmi ünnepein, ott voltak a kollégiumi napokon. A csoport ezüst minősítést szerzett. Jelenleg Kovách Árpád vezetésével dolgoznak az iró- dalombarátok. Az intézet szavaiéi több rangos versenyen eredményesen képviselték az iskolájukat. Az' intézetben nincs tantervi zenei oktatás. A tanulókat eleven élő közelségbe hozza a zenéhez az ősszel alakult énekkar, melynek vezetője Leukó József a balassagyarmati állami zeneiskola igazgatóhelyettese. A tervek szerint a kórus az iskola szalagavató ünnepségén mutatkozik be. A Ságvári Endre ifjúsági klub programjában több kulturális esemény szerepel. Igén néoszerű és kedvelt volt a diákok körében Hőse Lajos tanár vezetésével a barangolás a zene birodalmában rendezvénysorozat. A klubélet az idén nehezebben indult be. de most már ismét jól működik.

Bacsa Mihályné igazgató- helyettes arról tájékoztatott, hogy állandó kapcsolatot tartanak a volt növendékekkel. A diákok jeie'ntős része a munkahelyén tovább folytatja azt ta kulturális tevékenységet. amelyet az iskola falai között ismert meg. Krivánszki Hajnalka például a Magyarnándori Állami Gazdaságban kulturos. Puszta Kornél a mindennapi munkája mellett a mAzserfai művelődési házban tevékenykedik. A visszajelzések megerősítik a tanárokat, hogy jó úton haladnak a diákok a kulturális felkészítésben.

Eredményes kapcsolatot alakítottak ki a nagyközség közművelődési intézményével. A múzeumban diákkör működik. Berta Ferenc. Ivádi Zsolt, Szilágyi Ferenc a honismereti táborban összegyűjtött anyagot feldolgozta és a megyei pályázatra nyújtották be. Dolgozatukkal első helyezést értek el. Kiállítások megnyitásán, múzeumi hangversenyeken mindig megtalálni az iskola tanulóit. Bekapcsolódnak a művelődési ház öntevékeny művészeti csoportjainak munkájába. A könyvtárral közösen szakmai és irodalmi vetélkedőket rendeznek. Az említetteken kívül iskolai szinten írt pályázatok, az országos szervek által meghirdetett versenyek. szakkör azok, ahol a a tanulók szélesíthetik ismereteiket, öntevékenyen eltölt, hetik szabad idejüket.

A szécsényi mezőgazdasági szakközépiskolában a tanulók az órarendben lejegyzett közismereti és szaktárgyak mellett széles skálájú művelődési tevékénységi formákban találják meg égvén i kibontakozásuk útját; hogy aztán a négv év alatt felcsi- pegetett, elraktározott em. berséget, szakmai ismeretet, kulturális értékeket, ellesett tevékenységeket mindennapi munkájukban kamatoztatni tudják.

Sz. r.

Rátermett termelő

y

Olcsó takarmánnyal hizlalni

Mérgező

halak

Már az ókorban is tudták, hogy egyes tengeri állatok érintése és fogyasztása közvetlen életveszélyt jelent az ember számára. A tudomány napjainkban több száz mérgező halfajt, medúzát, ráját stb. ismer, amelyeknek mérge részben érintés, szúrás útján kerülhet be az emberi szervezetbe, másrészt bizonyos részei tartalmaznak sokszor nagy hatású mérgező anyagot, így fogyasztásuk okozhat halált az ember számára. Érdekes, hogy a toxikus tengeri állatok és növények több ezer éves megfigyelése ellenére az ember csak egy-két évtizede foglalkozik a tengerben található állati méreg gyógyszeripari fel- használásának gondolatával.

A bőröndhalak családjába tartozik a trópusi vizekben honos tetrodon, amelyet a japánok „fugu” néven emlegetnek. A fugu mája, belei és nemi szervei igen erős mérget tartalmaznak. Az ember szerencsétlenségére húsa rendkívül ízletes. A tetrodon mérgező szerveiből kinyert tetro- doxin igen erős méreg. Egy kilogramm kísérletiállat-súlyra 8,5 mikrogramm a halálos dózis. Bár hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert, any- nyi azonban már bizonyos, hogy a tetrodoxin az idegeknek az izmokra gyakorolt funkcióját bénítja le.

A tetrodon közeli rokona a hawai „pahu”. Húsa rendkívül ízletes, de ha nyersen fogyasztják el, azonnali halált okozhat. Amerikai kutatók egy akváriumban tartott pa- hunál megfigyelték, hogy az valamilyen anyagot bocsát ki magából, amelytől az akváriumban élő összes többi hal, végül maga a pahu is elpusztul. A pahu által kibocsátott méreg toxikus hatása a vörös- vér-ejtek megtámadásában nyilvánul meg.

E mérgeket azonban az ember igyekszik céljai megvalósítására fordítani. A tetro- doxint mint érzéstelenítő szert és a hisztéria gyógyításánál, valamint egyéb gyógyítási célra lehetne a jövőben felhasználni.

Olcsó takarmánnyal hizlalni — ez most a jelszava Benyus Lajos sertéstenyésztőnek, aki Zagyvapálfalván a Sugár út 41. szám alatt lakik. A 45 éves gazda a salgótar- já'ni ÁFOR telepén raktáros. Ha véget ér a munkaideje siet haza, hogy otthon a második műszakot kezdje.

Öt éve, hogy a salgótarjáni ÁFÉSZ-től kedvezményesen vásárolt egy anyadisznót és 13 „mini” malacot. Azóta fokozatosan növelte sertésállományát. Jelenleg a'nyadisznó, 20 süldő és 25 választott malac van az ólakban. Ennyi jószág körül rengeteg az elfoglaltság, óltakarítás, anyagbeszerzés, etetés... De ennek ellenére munkája mellett nagy szorgalommal igyekszik, mert látja a sertéstartás eredményét. Mielőtt állattenyésztéssel foglalkozott színvonalas kertészetet vezetett. A kertben még áll egy hatalmas fóliasátor, ami alatt négy-öt éve primőr zöldség termett. Ma sem kihasználatlan a száraz- hely, hiszen szalmát, s a kertben termelt lucernát és takarmányrépát találni alatta, ami olcsó, de hasznos takarmány az állatoknak.

— Mit etet .még a sertésekkel?

— Már évek óta kiváló takarmánynak bizonyult a szemes kukorica. Emellett a közeli ipari szakmunkásképző intézet ebédlőjéből a konyhai hulladékokat — válaszol.

Figyelemre méltó az a kezdeményezés, mely szerint egy kiselejtezett 'nagy teljesítményű daráló rendbe tétele után lucernalisztet készít, ezzel is változatosabbá, ízletesebbé teszi az állatok takarmányát.

Némi műszaki ■ ismeretek megszerzése után, hulladék faanyagból, farostlemezből, vascsövekből szálláshelyet, kifutókat, de még fialtatóketrecet is készített a gazda. Ez utóbbit egy gyári típusról „koppintottá le”, s így házilag kivitelezve fele annyiba került egy-egy szerkezet, mint az üzletekben.

A kistermelők gyakran fognak ceruzát, s számolnak, miből, mennyit, s mennyiért? Mert mindig a végeredmény a lényeges, hogy amit csinál az gazdaságos legyen.

Benyus Lajos is számolni kezdett, amikor értesült az új felvásárlási árakról. Mivel az anyadisznók szaporulatát ő neveli, s hizlalja, így nem kell ezer forintot kiadni egy hét-nyolc hetes kismalacért. A takarmányozást • minimális költséggel igyekszik megoldani. Mint elmondta 'nem gazdaságos 100 kilónál nagyobbra hizlalni egy-egy sertést. Az idén 50 hízó szállítására kötött szerződést a közeli Karancshússal.

A környékbeliek, s az ismerősök szívesen szerzik be hízóalapanyagukat Benyus Lajostól. Már az udvar kicsinek bizonyult, s a kertből egyre többet kell elcsípni ólnak, karámoknak. Ha számításai valóra válnak megoldódik a helyszűke. Ugyanis a kishartyáni termelőszövetkezet ‘ illetékeseivel már tárgyalt arról, hogy a környéken bérelni szeretne a tsz-től néhány száz négyszögöl területet, amit a gazdaság már nem tud hasznosítani.

Az elképzelése az, hogy kinn a város szélén kialakít egy nyári szállást, ahol az állatok tavasztól őszig kinn lennének.

Olcsó ráfordítással némi kis szárazhelyet építene, s karámokkal körülzárva a területet. Beszélgetés közben lassan előkerülnek az oklevelek, elismerések. Az idén a Kiváló kistermelő címet nyerte el Benyus Lajos. A gödöllői tájkiállításon is ott vol. tak fényképei, eredménye!! tanúsító táblái.

S mint mondta szeretné^ ha a jövőben is hasonló eredményei születnének a kistermelés — a sertéstartás területén.

Kodak István

NÓGRÁD — 1979. december 5., szerda 5