Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-05 / 284. szám
Végmustra töviről Aligha könnyű a minőségi ellenőrzés ott, ahonnét több százezer darabos szállítmányok kelnek útra, s a sok százezer termék közül csak egy is több selejtlehetőseget hordoz magában. Ilyen termékekkel látja el megrendelőit a Romilányi Építési és Kerámiagyár. Nyilvánvaló: jelentékeny munka, igen nagy felelősség hárul a készárut vizsgáló minőségi ellenőrökre. 94 FÖLSZÖLAMLÁS A készáru ellenőrzésével összesen négy ember foglalkozik a gyárban. A szám kevésnek látszik, ám hozzá kell tenni: a burkolólapok első-, másod- és harmadosztályba sorolását úgynevezett „válogatók” végzik, akik nem a meóhoz, hanem a terméket előállító gyáregységhez tartoznak. Ez utóbbi dolgozók minden egyes darabot kézbe vesznek, míg a készáruk minőségi ellenőrei — természetesen — csak szúrópróbákkal vizsgálják a csempét, illetve padlólapot. Milyen siker koronázza a meósok ténykedését? Ennek megállapítására egy viszonylag jól szemléltető mód kínálkozik: a beérkező reklamációk száma, a kifogások megalapozottsága és súlyossága. Belföldről a kereskedelmi egységek közvetítésével érkeznek be a gyárhoz a vásárlók panaszai. Idén eddig ösz- szesen kilencvennégy fölszó- lamlást jegyeztek föl a rom- hányi üzem meó-irodájában. Ez a szám a gyáriak szerint nem sok, s nem mind mögött t'ejlik panasz, mivel néhány vevő egyszerűen tanácsot kért A panaszok egy részét a kerámiagyár illetékese a helyszínen kivizsgálja. Ebben az évben mintegy húsz esetben utazott vizsgálatot végezni a meó-vezető, többek közt Ajkára, Veszprémbe, Kiskunhalasra is eljutott. Fölmerül a kérdés: meg- éri-e az árengedmény, esetleg kártérítés veszteségét még utazási költségekkel is gyarapítani? A válasz: igen. Ugyanis a legtöbb hiba fontos információt ad a gyártás tökéletesítéséhez. Az idei panaszok túlnyomó része jogos volt, mintegy kétszázezer forintra rúgott az árengedmény, illetve a néhány kártérítés összege. KÜLFÖLDI ÁTVEVŐ Örvendetes, hogy külföldről idén egyetlen panaszt sem tettek a romhányi gyártmányokra. Ez jószerint annak köszönhető, hogy a nyugati megrendelők — osztrákok, dánok — kizárólag első osztályú termékeket rendelnek, s ezeket a gyáriak gondosan kiválogatják. A munkaerő felelősségre vágyik — Kérem a munkaköri leírásomat! — hangzik gyakran az indulatos követelés, amely rendszerint akkor fogalmazódik meg, ha valami baj van. A baj azonban többféle lehet: nincs múnka, vagy éppenséggel túl sok van, elvégzetten a feladat, nincs gazdája. Tisztázatlan az illetékesség, és vele a felelősség... Egy oktatási intézmény első embere nem vállalta addig megbízatását, amíg írásban nem tisztázták hatáskörét. Nem a felelősségtől ódzkodott — ellenkezőleg: azért kereste a feladat határait, hogy a vele járó felelősséget ténylegesen vállalhassa. Nehogy több szék között —, melyek egyike az övé — „pad alá essen”. Alacsonyabb beosztásokban nem ilyen egyszerű a helyzet. A munkakört ugyanis — leírva, vagy anélkül — a munkáltató határozza meg. Ha a dolgozó nem fogadja el, az gyakorlatilag a felmondást jelentené. Ezért, ha valahol nincs tisztázva a munkakör, vagy nincs munkaköri leírás, annak nem az érintett munkavállaló az oka. Sokkal jellemzőbb a dologban a vezet« halogatás, idegenkedés. Az illetékesség, mint a felelősség előfeltétele szándékosan is lehet tisztázatlan; egyegy bizonytalan vezető a kusza felelősségi láncolatban könnyebben megőrizheti pozícióját —, persze nem feltétlenül a közösség javára. Pedig a beosztottak felelősségre törekvése jó munkaviszonyt jelez: olyan tőke, amelyet hűen kezelni vezetői kötelesség. A legtöbb kutatóintézet háza műhelyében jó kezd, sokoldalú technikusok dolgoziiak. Az egyik orvosi egyetemi intézetben mondta a népszerű ezermester, aki találmányszámba menő megoldásaival az ott zajló tudományos munkában is érdekelt: — A mi munkaköri leírásunk meg sem próbálja a lényeget megfogalmazni. Számomra a lényeg ott kezdődik, ahol már könnyen ráfoghatják: „nem lehet megcsinálni”. Igaza van: a műszaki kultúrát, a leleményességet, az ügyszeretetét önmagában hiába tennék papírra. Az eltökéltség mellett abban az intézetben külső-belső feltételek is megvannak: a bizalom és elismerés az orvoskutatók részéről, a jól felszerelt műhely, jó vezetés és a közös munka kohéziója fogja össze a dolgozók tevékenységét. Egy másik ismerős technikusiak, aki egy nagy szolgál- • tatóvállalat műszaki ellenőre, nincs ilyen szerencséje a munkaköri leírásával. Az utolsó bekezdésre bök leleplező szándékkal: „...továbbá köteles ellátni azokat a feladatokat, melyekkel csoport- vagy osztályvezetője szükség esetén megbízza”. És ő lépten-nyomon „szükség esetént” végez. 1. A munkaköri leírás önmagában nem csodaszer; nem teremti meg a re'ndet, ha egyébként annak feltételei hiányoznak. Ebből ered a feszültség. Ronthatja a helyzetet a ma is gyakori jogi tájékozatlanság. Sokan csak a leírást lobogtatva szereznek tudomást arról, hogy a munkaszerződéseken belül a munkáltató végrehajthat változtatásokat, például a dolgozó vállalaton, intézményen belüli átirányítását, ha az nem jár keresetcsökkenéssel, ha ideiglenes jellegű és nem ütközik általánosabb érvényű más jogszabályba. Mindaz pedig független attól, hogy leszögezték-e munkaköri leírásban, vagy sem. Kötelezhet és leleplezhet tehát ez a dokumentum, de a közös érdek, hogy a dolgozó és munkáltató ne alkalmatlan' » fegyverként, hanem az ésszerű és termelékeny munka érdekében, együtt használja. Fontos ez napjainkbán, amikor nagy szerep jut a rugalmasságnak, a szervezettségnek és a munkaerő jobb kihasználásának a gazdaságban. k. t. Hogyan lehetne A Cseh Szocialista Köztársaságban kiszámították, hogy ha minden lakos hetenként 3 újságot vinne el a hulladék- gyűjtő telepre, ahelyett, hogy kidobja azokat, a használt papír felvásárlása évente közel 300 ezer ton'nával növekedhettakarékoskodni? ne. Ezáltal mintegy 800 ezei köbméter fát takaríthatnának meg, ami körülbelül 300 hektárnyi 100 éves erdőnek fe- lel meg. Emellett 11 ezer dolgozó munkaerejét is megtakaríthatnák és jelentősen csökkentenék a villamosener. gia-fogyasztást. Megszokott, hogy a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáregységéből rendszeresen küldenek külföldre különböző ^rendezéseket. Kiemelkedő az atomerőművekhez kerülő, precíziós munkát követelő különböző, szerkezetek készítése. Emellett hazai vegyigyárak sem nélkülözhetik termékeiket, ahová szintén magas műszaki színvonalon, megbízható minőségben szállítják a gyártmányokat. Nagyberuházásaink megvalósulásában eddig és ezután is kiemelkedő szerepet vállalnak a tarjániak. Képünk a gyáregység üzemcsarnokában készült, ahol belföldi vegyipari berendezések kivitelezését végzik. Acéltermelés hegyire Ebben az évben szíriai, egyiptomi és pakisztáni cégek is igényeltek romhányi árut, ők meghatározott százalékos összetételben első, másod- és harmadosztályú lapokat vásároltak vegyesen. E termékeken belül tehát volt lehetőség a színvonalbeli eltérésre. A külföldre szánt áruk minőségi ellenőrzése egy állomással hosszabb: a megrendelő cég embere is megvizsgálja — természetesen ugyancsak szúrópróbákkal — a szállítmányt Az átvevő ellenőr általában egy napot tölt el a lapok kontrollálásával. Nem foglalkozik a romhányi csempék, lapok ellenőrzésével a hazai expottermékek vizsgálatát magas színvonalon végző szerv: a MERT. Fontos megemlíteni, hogy a külföldi átvevők eddig nem találtak olyan vagy annyi hibát, amilyen vagy amennyi miatt le kellett volna állítaniuk a szállítmányt; munkájuk tehát jószerivel formálisnak bizonyult. FONTOS A KÉPZETTSÉG Megoldható-e, hogy a belföldi termékekkel éppúgy elejét vegyék a panaszoknak, akár a külföldre szántakkal sikerült idén? Ennek egyik föltétele, hogy továbbfejlesszék a minőségellenőrző apparátust Az elképzelés már megvan: a készáruval foglalkozó meósok számát négyről kilencre kívánják növelni. így már lehetőség nyílna arra, hogy minden raklapot — egy-egy raklapon kilencven doboz csempe van — ellenőrizni tudjanak. Miből áll a vizsgálat? Két főbb részből tevődik össze. Egyfelől a mechanikai tulajdonságokat állapítják meg: méretet, szilárdságot; másfelől a lapok küllemét nézik: csorbult-e a festés, hiányos-e a máz, réégett-e a felületre valamilyen szennyeződés. Nemcsak az a fontos, hány ember foglalkozik az ellenőrzéssel, hanem az is követelmény; képzett meósok legyenek, A jelenlegi meós-gárdá- ban a vezetőn kívül egy érettségizett dolgozó áll rendelkezésre. Jó volna, ha technikusi tudással bíró szakemberek oldanák meg e fontos föladatot a romhányi gyárban. Föltehe- tőleg így hosszú távon eleget tesznek a bel- és külhonban egyaránt növekvő követelményeknek. Molnár Pál Lenipari együttműködés Lengyelország egyik legfontosabb könnyűipari ágazata a lenfeldolgozás. Napjainkban a világ 50 országa vásárol lengyel lenárut, elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok, de Kanada. Japán, Ausztrália, Űj-Zéland és a Közös Piac tagországai is. 1976 óta Lengyelország a világ legnagyobb lenáru-exportőre, pamutvászon-termelésével pedig a ranglista második helyén áll. (E téren a világ össztermelésének 11,2 százalékát adja.) Érthető tehát, hogy a lengyel üzemek, dolgozók komoly gyártási tapasztalatokkal rendelkeznek. Ezeket szívesen megosztják a szocialista közösség tagországaival: így Lengyelország és Magyar- ország között is évek óta folyik tudományos-technikai együttműködés a len és a kender termelésében és feldolgozásában. A 31 vállalatot összefogó lengyel lénipari egyesülés és kutatóintézetei hasznos kapcsolatokat alakítottak ki a Lenfonó, és Szövőipari Vállalattal és a Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalattal. A közösen végzett munka mindenekelőtt a lenfajták szelekciójára, a különböző kultúrák termesztési technikájára irányul, de tapasztalat, csere folyik a len áztatás- technológiája, a pamutszál- előállítás, illetve a gyapottal és poliészterrel kevert lenkelmék festéstechnológiájára és kikészítése fejlesztésében is. A lengyel és magyar szakemberek nagy figyelmet fordítanak a kenderre is. Ezt eddig csupán olyan célokra használták fél, amelyekre sajnáltak más természetes fonalat alkalmazni Jelenleg vizsgálják a kenderszáj előállításának technológiáját, s kutatásokat folytatnak a kenúerkóc fonásával, szövésével és kikészítéséivel kapcsolatban is. Fő céljuk olyan új len- és kenderfajták előállítása, amelyekből vékonyabb fonal, s végeredményben szebb, jobb szövet készíthető. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vas- és acélipara jelentős fejlődésről ad- ,hat számot. 1946-ban még mindössze ötvenezer tonna volt az ország acéltermelése, 1970-ben már 2,2 millió, Az egy főre jutó acélmennyiség ekkorra 158 kilogrammra nőtt. 1976-ra négymillió total ás termelési kapácitás lehetőségét teremtették meg az országban. Az acéltermelés évről évre dinamikusan nő: 1978-ban például 27 százalékkal volt magasabb az előző évinél, 1979 első háromnegyed évének adatai pedig ezt a rekordesztendőt is felülmúlni látszanak. A számítások szerint 1984- ben, a második hétéves terv utolsó esztendejében, a nyers* vas, á granulált vas és a ko-' vácsolatlan acél termelése eléri a 6,4—7 millió to'nnát, az acélé a 7,4—8 millió tonnát, a hengerelt acélé pedig az 5,6—6 millió tonnát. Önmagamat is... — Amikor megkaptam a nagyoroszi telepvezetői megbízatást, azzal indítottak útba Budapesten, a FAVOp.IT Cipőipari Szövetkezet központjában, hogy nagyon szorgalmas emberekkel dolgozom majd együtt, de nehezen fogadják be az idegent- Ha az előbbi megvan, akkor nincs különösebb baj — gondoltam magamban, amíg Budapestről Nagyoroszi felé jöttem. Jó dolog, hogy a mindenkori mérce a végzett munka. A többi pedig az én dolgom. A cipészszakmát otthon, családi környezetben sajátítottam el, mégpedig úgy, hogy édesapám ismertette a szerszámokat, azok rendeltetését, végül csak annyit mondott: most pedig csináld magad- Olyan indítás volt ez a számomra, ami alapjában véve egész életemet meghatározta. Nevezetesen azt, hogy senki sem születik vezetőnek, hanem csak azzá lesz, ha . . • Én végigjártam azokat a lépcsőfokokat, amíg munkásként eljutottam a telepvezetői beosztásig — mondja Lődi János, a FAVORIT Cipőipari Szövetkezet nagyoroszi telepének vezetője. * Most már az elnöke— Igen. Jó útravalót kaptam munkatársaimtól. Tömören így foglalhatom össze a tanulságokat: mondd meg, mit akarsz, mikorra és miért, s mi akkorra és úgy, ahogy kell, elvégezzük. Ez jellemzi a nagyoroszi dolgozók tevékenységét- Ugyanakkor mindig hozzátették azt is, hogy nekem és vezetőtársaimnak mi a feladatunk, mit várnák el tőlünk. Ha már itt tartunk, az előbbieket még azzal egészítem ki: a szövetkezet dolgozói igényelték, hogy az első számú vezető különb legyen nálunk, de ne más ember legyen, ne helyezze a kollektíva fölé magát, hanem mindig elöl járjon, tudja, értse azt, amire vállalkozott. Ez olyan veszéllyel is járt, hogy az első számú vezetői munkám elaprózódott- összességében azonban előnyös volt. Hátrányaként említem, hogy a közvetlen helyi emberekből verbuválódott vezetők helyzete viszont kedvezőtlenül alakult. így is fogalmazhatok: aki kívülről jött vezetőnek, az ugyanazzal a tevékenységgel, mint a helyiek, nagyobb eredményt tudott elérni. Valószínű ennek több összetevője, eredője vara- Az előbbi miatt egy kicsit felelősnek is érzem magam. Még akkor is, ha igaz, hogy hosszú idő kell, amíg valakiből képzett hozzáértő, jó vezető lesz. * — Érzelmileg kötődöm legjobban a nagyorosziakhoz. Bevallom, lelkiismeret-furdalá- som volt, amikor szóba került, hogy esetleg a szövetkezet elnöke leszek- Az itt töltött évek minden eredménye, gondja és baja összekötött engem a telephely dolgozóival. Ók segítettek nekem abban, hogy eljussak a jelenlegi beosztásomhoz, a szövetkezeti elnöki tiszt elnyeréséhez. Amíg jelölésem folyamatban volt, nem dőlt el, hogy a tagság miként határoz, egyesek azt mondták: biztosan azért megyek el, mert nem szeretem őket. Mások viszont úgy vélekedtek: milyen szerencse, hogy én kerülök oda- Nem szégyen, így hát elmondom, hogy könnyekkel is küszködtem. Pedig a napi munka során bizony egyeseknek esetenként nem tetsző dolgokat is meg kellett mondani. Egyről azonban sohasem feledkeztem meg: bármiről legyen szó, próbáljam magam az ő helyzetükbe képzelni. Ez határozta meg magatartásomat, állásfoglalásomat, döntésemet- Ha netán valamiért felmérgesítettek, másnapra már mindent elfelejtettem. A legjobban az esett, amikor egy hosszabb távoliét után azzal fogadtak munkatársaim: na, végre, itthon van a főnök. * — Mint elnök, miként látja a nagyorosziak jövőjét? — Mivel a fejlesztési lehetőségek igen szűkreszabottak, ennek megfelelően elsősorban a termékváltásra összpontosítunk. A régiekből éppen csak annyit gyártunk, amennyi nagyon szükséges- A termelés nagyobb hányadát pedig a keresett új termékek alkotják majd. Ebben a felfogásban kötöttük meg az 1980. évi szerződéseinket. Jóleső éH zéssel mondhatom: már most tudjuk, hogy 1980- decemberében mit és mennyit gyártunk. Foglalkoztat bennünket a gazdaságos export további fejlesztése is. Ezt kizárólag Nagyorosziban tudjuk megvalósítani. Tárgyalásokat folyJ tatunk tőkéskooperációra isi Csak akkor lesz belőle üzlet, ha az minden tekintetben előnyös a kollektívának. Budapesten, Nagyorosziban: és környékén pedig a fogyasztói szolgáltatási igények kielégítésére vállalkozunk. Tovább növeljük a szakmai színvonalat, ami feltétele a minőségi,' exportképes termékgyártásnak. Ezzel egyidőben minél előbb kialakítjuk a helyi ve- zetőgáirdát, tovább javítjuk a dolgozók szociális és kulturális körülményeit- Kötelességem megmérni önmagamat, hogy mint elnök, mire leszek képes. Engem a tagság választott meg, s ha úgy látja, nem felelek meg a követelményeknek, akkor beosztásomból vissza is hívhat Ezért az ő szavukra mindig nagyca» odafigyelek majd. * Lődi János nem búcsúzott,' csupán elköszönt- Mint elnöknek, a jövőben az eddiginél még nagyobb lesz a felelőssége, s valószínű, okos gondolatainak, jó elképzeléseinek, a szövetkezeti tagság érdekeit jól képviselő javaslatainak még több lesz a támogatója^ és egyúttal a végrehajtója. (venesz) NÓGRÁD — 1979. december 5., szerda 3
