Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-01 / 281. szám

A salgótarjáni Bányász Művelődési Központ férfikórusa nemcsak a megyeszékhelyen, hanem országosan is elismert együttes. Tagjai közül jó néhányan már évtizedek óta hódolnak közös szenvedélyüknek, lelkesítve mind több fiatalt az énekkultúra ápolására. — kj —

IIIHIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIMIilllllllllMIIIIIIIIIMIIIHIINMIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIUMIIIIIIUIIIIIIilllllllllMMIIIIIimimilllllllMlllllllllillllllllllllllHlllllllllllllllllllllllllllimiMHIIHIIIIIIHIIIIIIIIMIIHIIIIIIIIi

Az érdekelteknek közömbös?!?

Több szakma —

Hologramm- teszt

kevesebb pályázóval

A mezőgazdasági iskolák beiskolázási adatai, a szándékokat kutató felmérések mu* tatói pár éve ftgyelmeztető- ek: csökken az érdeklődés a mezőgazdasági szakmák, pályák iránt. Vajon ez természetes jelenség? Éppen mostanában, amikor egyre nagyobb te* vet hódít a korszerűsítés, na* gyot léptek előre a feltételek, a körülmények terén a gazdasagok, van szakmaválasztási lehetőség?

A Nógrád megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben — mint az ország számos más megyéjében is — úgy vélték, érdemes nagyobb figyelmet fordítani erre a területre, ezért az idei pályaválasztási hetek során a mezőgazdasági szak. mák és felsőfokú végzettséget igénylő pályák kiemelt helyen szerepelnek a programok között.

A SZÁNDÉK NEM MINDEN!

Gecse Istvánná, az intézet közgazdasági csoportjának vezetője a számok tükrében látja a helyzetet.

— A szándékfeimérésünk szerint a mostani nyolcadikosok (a felvételkor hetedikesek voltak) közül &gy szeretne kertész lenni, egy vadász, vadtenyésztő. A korábbinál kissé jobb az állattenyésztés iránti érdeklődés. A szécsényi mezőgazdasági szakközépiskola felvételi keretszáma 90 —csak 33-an jeleztek, hogy oda pályáznak. Igaz, körzeti beiskolázású ez az iskola, de ha 15—20 gyerek jelentkezik megyehatáron kívülről is, akkor is alacsony a szám. És a szándék még nem minden! — ha a mezőgazdasági üzemek semmi érdeklődést nem mutatnak a területük általános iskolásainak pályaválasztása iránt, vagy éppen elriasztják a fiatalokat, sokan meggondolják.

(Eszembe jut egy két évvel, ezelőtti látogatásom a balassagyarmati mezőgazdasági szakmunkásképzőben. A riportalanyok közül ketten is cerediek voltak — vallomásuk szerint a helyi termelőszövetkezet szakembereitől kapott biztatás, az együttműködés során tapasztaltak döntőek voltak a választásban. De olyan is volt, akinek a falujában nem is tudják, hogy ő ide jár — pedig a szakmájából hiány van a téeszben...)

ELÉGGÉ ISMERJÜK?

■— „Korszerű mezőgazdaság” — ezzel a címmel készült el egy vándorkiállítás, amely már Szécsényben, Hátságon „járt” azóta. Milyen célkitűzéssel, milyen segítséggel rendezték meg ezt? És mit válnak tőle?..

— Nem érhet olyan vád bennünket, hogy csak az úgynevezett „hiányszakmáké ó" pro- pagáljuk — Igyekeztünk teljes képet adni a mezőgazdaságban betölthető pályákról — akár szakmunkásképző, akár szakKCiépiskola, vagy felsőfokú iskola kell hozzá. A- másik cél: képet "adni a megye mezőgazdaságának helyzetéről, kicsit a jövőjéről, lehetőségeiről. A kivitelezésben a járási pártbizottságok illetékeseitől és a megyei mezőgazdasági osztálytól kaptunk támogatást, részben anyagokat is. A megvalósításhoz anyagi fedezetet pedig hét mezőgazdasági üzem adott: a szécsényi termelőszövetkezet, a pásztói ÁG, az érsekvadkerti, a tolmács!, a drégelypalánki, a pásztói és a nőitincsl termelőszövetkezet. A szécsényi kiállítást nem csak a helybeli általános iskolások nézték meg, hanem a járásból sok hejyról eljöttek. Rétságon már a megnyitón nagyon sokan voltak — szülők is, mivel „rászerveztek” egy szülőd értekezletet. Ennek különösen örülünk: úgy látjuk, sokan azt hiszik, ismerik a mezőgazdaságot, pedig ma már nem ugyanaz, mint néhány évvel ezelőtt. Gyakran a szülők beszélik le a gyereket, ha valamilyen mezőgazdasági szakma iránt érdeklődik — ezért nagyon hasznot,, hogy jobban megismerjék a lehetőségeket. Ezzé! már azt is érintettem, mit is várunk a kiállítástól.

TÉESZEK NÉLKÜL NEM MEGY!

— Az iskolákban a pályaválasztási felelősök, az érintett osztályfőnökök bizonyára csinálnak propagandát a vándorkiállításnak. A mezőgazda- sági üzemek miben segítenek?

— Az iskolák mellett a szövetkezeteknek is küldünk meghívót, mielőtt a környékükre ér a bemutató. Érsek- vadkerten például a gazdaság tervez pluszprogramokat. Van ugyan néhány termelőszövetkezet a megyében, amelyikre

azt mondhatjuk: mintaszerűen foglalkoznak a tanulókkal, segítik a beiskolázást, gondoskodnak később a beilleszkedésről, a megtartásról is. De ők vannak kevesebben, sajnos... Hiába kellene például az állattenyésztő szakmunkás, egy lépést sem tesznek ennek érdekében. Pedig az Iskolák, a mi intézetünk kevés ehhez, a téeszek nélkül nem megy! Mi szervezünk a kiállításon kívül üzem- és Intézménylátogatásokat (Gödöllőn a közelmúltban jártak azok a középiskolások, akik agronómusok szeretnének lenni, a kertészeti egyetemre is eljutnak néhányan a napokban) — de a mezőgazdasági üzemekben látottak, tapaszta- tak vonzzák vagy taszítják igazán a tanulókat. Ezért Is tartjuk nagyon fontosnak, aktuálisnak azt a kétnapos tanácskozást, melyet december közepén tartunk a mezőgazda- sági üzemek pályaválasztással, oktatással foglalkozó szakemberei számára. A központi téma: a munkahelyi beilleszkedés.

Harkovi mérnökök olyan ultrahang-holográfián alapuló defektoszkópot fejlesztettek ki, amely az ultrahangnak azt a tulajdonságát használja ki, hogy áthatol nem átlátszó közegeken — fémeken, kőin, betonon, polimereken is.

Egy különleges berendezés segítségével az ultrahanglm- pulzus letapogatja a vizsgálandó tárgyat, érzékenyen reagálva minden belső rendellenességre.

A visszatükrözött jeleknek a kisugárzott rezgéshullámokkal történő összevetése során egy filmen hologramon formálódik, amelynek letapogatásához csupán lézersugárra van szükség, amely az ilyen rajzokat megfejti és a térben megjeleníti a különböző hibák — repedések, buborékok, leülepedések, zárványok — éles háromdimenziós képét.

Az újítást nagy terjedelmű munkadarabok és mérnök- technikai berendezések vizsgálatánál célszerű alkalmazG. Kiss Magdolna ni.

\Szalontai Mihály :

■

| Az utolsó nap

— Mennél tovább egyedül?

Juszti eddig is szorosan markolta kezét, de a szorítás most még görcsösebbé vált:

— Nem én, ha visszafordulsz, megyek utánad!

Miki sóhajtott. Leereszkedtek a kis buckáról, amin

álltak és óvatosan oldalazva, kerülve az olykor méter magas tócsákat, — az elsőbe rögtön belecsúsztak —megközelítették a fényvilágot. Magányos utcai lámpa volt, egy faluvégi lámpa, nem messze tőle fehér tábla hirdette a falu nevét, de Miki fáradt volt, türelmetlen, nem olvasta el. Juszti azonban odaszaladt, s egy pillanat alatt megváltozott, felsikkantott az örömtől;

— Ausztria ez! Osztrákul van kiírva.

— Németül — igazította ki Miki fáradtan.

Megint fogta Juszt! kezét, s azzal semmit se törődve, kiléptek a lámpa fénykörébe, s elindultak a kis falu utcáján befelé a központba. Miki nem tudta pontosan, miért és hova megy, zakatolt az agya, s eszébe jutott, hogy még ha telefonfülkére találnak, akkor se tudnak Juszti rokonainak telefonálni, mert nem tudják a telefonszámot, nincs pénzük.

Nézte a házakat, a sötét ablakokat, keresett valami fényt, de abban sem volt biztos, hogy az jó nekik. Fényt azonban egyáltalán nem talált, hogy maguk mögött hagyták a faluszéli lámpát, egyre sötétebb lett, míg az egyik

Újdonságok a

Egy texasi cég mesterséges kukacok gyártását kezdte meg a horgászok számára. Amikor a két centiméteres „kukacot” kinyomják a tubusból, amiben árusítják, állítólag nem lehet megkülönböztetni a valódi kukac*

horgászoknak

tói. Ez a cég azokra is gondolt, akiknek semmit sem sikerült kifogniuk, de mégse akarnak üres kézzel hazamenni. Műanyag halakat is árusít, amelyeknek még a szaguk is olyan, mint az igazi halaké.

húz mögött balra olyan két-háromszáz méterre újabb utcai lámpa fénye villant fel. Ösztönösen balra fordultak, mint az éjjeli lepkék, esti bogarak, mentek a fény felé, a teljes bizonytalanságba. Ez a lámpa a faluközpontot világította meg. Templom, magas díszbokros kert, hársfák, alacsony kerítés. Néhány lépcső vezetett föl a tempjomkertbe, a lépcsőn túl padok. Csurgott belőlük a víz, a lámpa alatt vette észre Miki, hogy a sár vastagon lábukra tapadt. Leültek az egyik padra, s tanácstalanul egymásra néztek.

A templomkert túlsó szegletében olyan harminc méterre tőlük, néhány lépcső vezetett fel egy sokablakos.

fehérre meszelt öreg házhoz, aminek kőkávás ablakai.

Milyen is volt a hatvanas évek irodalma? S a mai. egy évtizeddel későbbi válságban van? Megcsappant-e a remekművek száma vagy csak az egy évtizednyi távlat miatt lehet arról beszélni, hogy a hatvanas években talán több kiemelkedő mű született: a Rozsdatemető, a Húsz óra, a Részeg eső, a Hideg napok. Kérdésként vethetjük fel azt is, hogy vajon megszakadó- ban van-e a magyar irodalom évszázados progresszív íve, az a nemes értelemben vett politikusság. mely mindig a valóság realizmusából táplálkozott

A Kossuth Könyvkiadó izgalmas tanulmánykötetet jelentetett meg. A hetvenes évek magyar irodalmáról címmel ezeket a kérdéseket helyezve a súlypontba. Agárdi Péter kitűnő válogatást adott kézbe ezzel a kötettel. A kötet egy 1972-ben a Magyar Rádióban elhangzott vitával Indul: Bélándi Miklós, Czine Mihály, Gáli István, Bodnár György, Szabolcsi Miklós, Juhász Ferenc, Szabó B. István, Tornai József és Szász Imre fejti ki véleményét a szocialista irodalomról, elsősorban nem az elméleti kérdésekre, hanem a mai magyar irodalom jelenségeire, alkotókra és művekre koncentrálva. Ebben a vitában is megfogalmazódik a hetvenes évek irodalmi válságának problémája, ennek okait vizsgálják, Illetve vitatják a neves irodalomtörténészeink, íróink, költőink. .,.. .az Irodalom napjainkban átrendeződik, beidről kezd megváltozni, új szerepeket próbál ki. Ezért látjuk úgy, hogy hullámvölgyben van, mert a nagy átütő erejű, mindenkihez egyaránt szóló művek hiányzanak a mai irodalmunkból. de ez a készülő, újszerű irodalom éppen úgy elkötelezett azokban az ügyekben, amelyekben mondjuk a Húsz óra vagy a Hideg napok elkötelezett volt, de közvetettebb módon az” — mondja Bélá- di Miklós. Agárdi Péter ősz- szeállítása hűen követi ezt a

polémiát, átfogó, s a részlet^ kérdésekben is alapos képet kaphatunk az utóbbi tíz-tizenöt év magyar irodalmának vonulatairól. Jól segíti a tájékozódást az a válogatott bibliográfia, melyet az egyes kér elések iránt még alaposabb érdeklődést tanúsító olvasók számára állított össze Agárdi Péter. A Kossuth Kiadó ezzel az összeállítással egy új sorozatot indít el Vélemények- viták címen. Ha a következő kötetek is hasonló színvonalúak lesznek, melyre a Kossuth Kiadó gondos műhelye ad biztosítékot, egyik legizgalmasabb s térttel táró. iránymutató sorozatunkká válhat.

Fenyő István irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányainak legújabb darabjait egybegyűjtve Magyarság és emberi egyetemesség címmel adta ki a Szépirodalmi Kiadó. Irodalmunkat szinte a kezdetektől fogva a haza és haladás kérdései izgatták. Melyik az elsődleges, lehet-e a nemzeti s az egyetemes irodalmat egyszerre szolgálni a gazdagítani? — évszázadok óta kulcskérdése volt kultúránknak. Fenyő István tanulmányai a nemzeti tudat kérdéseivel, a hazafiság és az emberi egyetemesség összefüggéseivel foglalkoznak, s tárgykörük nem csupán az irodalom területére korlátó- zódnak, hanem kiterjednek az egykorú sajtó, az ideológia, a tudomány és kultúra különböző ágaira, a magyar és az európai kultúra kölcsönhatásaira is. Több olyan, fed dig kevésbé tárgyalt kérdéseket is tárgyal Fenyő, melyekkel a marxista Irodalom- és kultúrtörténet eddig kevésbé méltatott figyelemre.

A Petőfi Irodalmi Múzeum és a népművelési propagan. dairoda Krúdy Gyula és M(r ricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára Valóság és varázslat címmel tanulmány- kötetet bocsátott közre, összegyűjtve azokat a legfontosabb írásokat, melyek századunk prózairodalmával foglalkoznak.

HUMOR

— A papa otthon két dolgot utál: a rendetlenséget és a takarítást.

*

— Mi, otthon hárman vagyunk és mindegyikünknek van mindene. Csak a mamának nincs mit felvennie.

*

— A mi családunkban csak

a halak tudnak úszni az akváriumban.

— A mama el akar válni, hogy ne legyen mindig egyedül.

*

— Telefonálni nagyon könnyű. Az egyik kezünkkel felemeljük a kagylót, a másikkal pedig telefonálunk.

kőgerendás kapuja tekintélyt sugárzott. Miki fölállt, az motoszkált a fejében, hogy legjobb lepne Jusztit valami csendőrségen, rendőrségen leadni, de nem biztos, hogy akkor őt elengedik. Felállt, s közelebb ment a lépcsősoros ház kapujához. Fehér zománctábla volt rajta, fekete betűkkel, számokkal, ami a gyenge fényben is kisillabizál- ható volt. Megpróbálta elolvasni, s amikor a szövegben a . .parochia” szóhoz ért, már döntött is.

Visszament Jusztiért, megfogta a kezét, határozott mozdulattal odament az első ablakhoz — ami a lépcsősor mellett volt, és keményen bezörgetett. Az ablakcsörömpölés, ahogy nyitott öklével megütötte a kicsiny, múlt századi méretű ablaktáblát, messzire hallatszott a falusi éjszakában.

Az első zörgésre semmi nem mozdult, hanem, hogy Miki most már felbátorodva önmaga merészségén, újra meg újra megverte az ablaktáblát, lassan valami fényderengés kezdődött. Először valaki gyufát gyújtott, majd gyertyát, s ebből minden átmenet nélkül hirtelen éles fény villant rájuk. Odabent meggyújtották a villanyt, és az az ablakon keresztül fénykévébe zárta őket.

Kicsit vakon pislogtak, amikorra belülről nyitni kezdték az ablaknak előbb belső tábláját, az befelé nyílt, majd a külsőt hajtotta valaki kifelé, s egy öregember fehér hálóingben hajolt ki.

— Wer ist da?

Miki összeszedve magát, mutogatva kezdte:

Ich bin Ungarn... Komt jezt von Budapest.

— Was ist sagt?

Miki odatolta előre Jusztit:

— Wir ungarische junge. Es ungarische madchen —( mutatott Jusztira.

Az ablakban álló álmosan nézte őket, kis tétovaság- gal, torokpréselte hangon szólalt meg tiszta magyarsággal:

— Maguk magyarok?

— Igen — örült meg Miki — tetszik tudni magyarul?

— Ö itt Burgenlandban mindenki tud. De hogy kerülnek ide?

— Most jöttünk át a határon — mondta Miki. — Senkit nem ismerünk, és telefonálnunk kellene Bécsbe. Megláttuk, hogy ez itt parókis, gondoltuk, a tisztelendő úr talán segít. Ezért zörögtünk, egyszerűen nem volt más választásunk. Nagyon szépen kérem, ha tud, segítsen rajtunk.

(Folytatjuk)

4

NÓGRÁD — 1979. december 1„ szombat