Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-01 / 281. szám

Karancslapujtö: a bűvös kocka f3.)

Lucernaháborű

Sok errefelé a legelőnek kiváló domb, hegyoldal. önmagában is remek alkalom az állattenyésztés fejlődésére. Vajon az egyesülés óta. az ötödik ötéves tervciklus ideje alatt miként éltek ezzel a lehetőséggel a karancslapujtői termelőszövetkezetben ?

Annak idején, 1975-ben kétszáz tehenet számoltak. Most négyszázhúsznál tartanak, már csak néhány hiányzik, hogy a tervciklusra előírt létszám teljesüljön. A tejhozamot 1402 litew'ől 2050 literre emelték. Ám két évig csak 2300—2400 liter körül toporogtak.

— Az állomány is fiatal volt, munkaerőgondokkal is küzködtünk, s a takarmány- ellátás sem volt kielégítő — sorolja a tényeket Gergely Sándor tsz-elnök.

Fogcsikorgatva igyekeztek a hibákat javítani. Házon belül „kineveltek” két ágazatvezetőt: Csernyészki József és István személyében megoldódott a szakembergondjuk. Közben az állomány keresztezését is elkezdték. A tejet addig szorgalmazzák, amíg erre az ösztönzők csábítanak. Tudják, sohasem lesz tízmilliójuk tejházra. Az anyajuhok száma 1600-ról 2700-ra emelkedett.

Mindez sok? Kevés?

— Négyszáz tehén nem tehén. Több kellene, többet elbír a terület — mondja Ellenbach Istvánná, a pártvezetőség titkára. — Bíráljuk a juhászatot is. A tervciklusra előirányzott létszám nem lesz meg, akár mit csinálunk. In- doktalanul, hiszen van férőhelyünk, területünk...

Pártcsoport-megbeszélésen vetődött fel. Az egyik kommunista javasolta, hogy az 1500-as akol kihasználatlan, évente még 1000—1100 bárányt tudnának hizlalni. Meg kellene próbálkozni a környező téeszekkel kooperálni.

— Fejlődtünk? Nem fejlődtünk? Sokat gondolkozom rajtg. Az előbbi az igaz, de

eltolódtunk az ipar oldalára. Ügy érezzük többet kellett volna adni az alaptevékenységre. Itt sajnos visszaesésről beszélhetünk — mondja Varga István, az állattenyésztésben, növénytermesztésben dolgozó párttagok alapszervezeti titkára. — A vetésszerkezet terve nem valósult meg. Minden taggyűlésen elmondtuk. A jelenlegi szerkezettel sem értünk egyet.

Magyarázza, hogy sok a gyep. a gépek végigjárták tizenhárom mázsás szénahozamért is. Ez pazarlás a földdel, a gépek kihasználását rontja. Varga István nagyon szívén viseli a pillangósok ügyét.

— Ha nincs pillangós, gyenge lesz az állatállomány, a vetésforgó nehézkes, csökkennek a növénytermesztés hozamai. Lehetne nálunk 6— 700 hektár pillangós, most 194 hektárnál tartunk.

Volt itt egy lucernaháború. Inkább lehetne ütközetnek nevezni. Szalai Péter és Hla- vacska Gyula, két ifjú állat- tenyésztő állított be a termelőszövetkezet elnökéhez. Javasolták, vessenek lucernát. A tsz-elnök feltételhez kötötte volna, ha balsiker esetén ők gazdálkodjék ki. A téma taggyűlésen is szerepelt. Ellen- bachné mosolyogva említi, hogy már ott tartottak az alapszervezetben, hogy határozatot hoznak, miből menynyit vessenek. Persze,a párt- szervezet nem avatkozik be az operatív munkákba. A gondolat csak gondolat maradt.

— Sokáig azt tartottam, hogy a mi területeink pillangós nélkül is megfelelnek az állatállománynak. Feladtam álláspontomat, meggyőztek. A gazdasági életben az ilyen viták mindennaposak — mondja Gergely Sándor.

Visszaidézi micsoda harc volt a tehergépkocsipark típusváltása. A ZIL-eket IFA- típusra cserélték. A gépkocsivezetők csakhogynem küldöttséget menesztettek hozzá. A ZIL-t vezetni kényelmes volt. Most már belátták, helyes döntés volt. A ZIL ötven liter benzint fogyaszt, az IFA a felét gázolajból. Az utóbbira pótkocsi csatolható, munkagépek.

— Ketten voltunk mellette akkor. Én és a műszaki ágazat vezetője...

— Mindenki magáénak érzi a termelőszövetkezetet. Van ez attól, hogy itt élünk, s attól, hogy az egyesülés óta a jövedelem szépen emelkedett. Így aztán el is mondjuk, ami bánt bennünket — jegyzi meg Varga István.

A bogyóstermesztés miatt aggódik. Volt itt a régi téesz- nek 17 hektár málnája, szépen hozott. Azt is látták, baj lesz vele.

— Ennek ellenére ültettünk újra málnát, ribizlit. A málna már lejjebb nem süllyedhet, félünk a ribizlitől is. Lesz-e munkáskéz? Gép? Ha gép lesz, a minőség szenved kárt. A meliorációra kapott pénzből inkább rétről vezettük volna el a vizet, s szántót nyertünk volna — böl- cselkedik.

— A növénytermesztés kulcsszerepet tölt be. Vannak

ajánlásaink. A takarmányter- mesztést kell biztonságosabbá tenni, 'jobban, ésszerűbben kihasználni a telepített gyepeket. Ha elég rá ezer hektár, minek 1800? A munkák minőségét is fokozni kell —említ néhányat a tennivalók közül Ellenbach IstvánnáMindehhez szakemberek kellenek. Tapasztaltak, akik, mint a tagok, szívükön viselik a közös gazdaság dolgait.

Egy legutóbbi tanácskozáson hangzott el, van olyan termelőszövetkezet, ahonnan az elmúlt öt év alatt több mint hetven szakvezető távozott.

M. Szabó Gytiia

Következik: Szakemberbölcső

Enyhül a hiány

Tüzelőgondok Balassagyarmaton

November vége van, jócskán benne járunk a fűtési idényben, mégis sok balassagyarmati család még mindig nem tudta beszerezni téli tüzelőjét. Egyre növekvő türelmetlenséggel járnak az emberek a TÜZÉP telepére, és az esetek többségében nem járnak szerencsével. Ha jön is valamilyen tüzelő, mire fuvarost kerítenek — elfogy. Főleg az etázsfűtéses és kokszkályhás lakások tulajdonosai nem tudják, mi lesz, ha hidegebbre fordul az idő. Mert kokszhoz jutni szinte lehetetlen. Ha érkezik is egy-egy vagonnal, szétviszik pillanatok alatt, aki kapja, marja. Ki mennyire szemfüles, no és egy kis protekció, meg csúszópénz sem árt...

Tüzelőügyben kerestük meg dr. Vass Miklóst, Balassagyarmat tanácselnökét. Mit tesz, mit tehet a tanács a gondok enyhítéséért?

— Mit tehetünk? — tárja szét karját a tanácselnök. — Nemcsak nálunk, megyeszerte ez a helyzet. Csak annyi tüzelőt lehet szétosztani, amennyi beérkezik. Ügy tudom, a szerződések megkötése előtt a TÜZÉP felmérte az igényeket, tehát nem a rendeléssel van a baj. Hiába vannak meg a szerződések, ha a szállítók nem szállítanak. A folyékony tüzelőanyaggal sem jobb a helyzet, ott is sok a panasz.

— A tanács utasítással nem élhet a TÜZÉP felé, ehhez nincs joga. Legfeljebb beszámoltathatja a vezetőket és jelezhet a feletteseiknek. Mi ezt már megteltük. igyekszünk közbelépni, amennyire lehetőségünk van. Az erdőgazdasággal például sikerűit megegyezni, hogy a város ellátását kiemelten kezeljék. Az idős szociális ellátottak tanácsi segítséggel kapták meg — soron kívül —, a minden évben biztosított tüzelőmennyiséget. Ezenkívül sürgetünk, sürgetünk — ahol lehet. Eny- nyit tudunk tenni.

Nincs könnyű helyzetben Badó János, a balassagyarmati TÜZÉP-telep vezetője. Hiszen a legtöbb vevő nála veri az asztalt, ha már ötödször megy ki a telepre, és mégis eredménytelenül. De hogy nincs tüzelő, az nem elsősorban Badó Jánoson múlik.

— Mi azt szeretnénk, ha még válogatásra is lenne a vevőnek lehetősége. Számunkra sem ideális ez a mostani állapot. Sokan kioktattak már bennünket ezen az őszön, elhiheti. Szerencsére mutatkozik valamelyest javulás az ellátásban. Lengyel szénből például annyit kaptunk ebben a hónapban, hogy szinte minden igényt sikerült kielégítenünk, és még újabb szállítmányt is várunk az év végéig. Sajnos, a kokszellátás országosan is problémás, mintegy hatvan- százalékos az ellátottság. Talán lesz valamelyest javulás, ha az NSZK-ból rendelt kokszmennyiség megérkezik Magyarországra. A magyar szénnel van a legtöbb gondunk jelenleg. A kányási darabosból pillanatnyilag 80 vagon elmaradásunk van. Épp most beszéltem a bányával, azt mondják, feladtak 17 vagon szenet. Az egy-kót napon belül megérkezik. ígéretet kaptam, hogy az év végéig minden tartozást kiegyenlítenek. Az új jelentkezők igényeit azonban csak borsodi szénnel fogjuk tudni kielégíteni.

A tűzifaellátás az utóbbi időben jelentősen javult, olyannyira, hogy — bár a december még hátravan — mégis többet értékesítettünk már, mint tavaly összesen. Az erdőgazdasággal javult a kapcsolatunk, és ez kedvezően befolyásolja a lakosság ellátását.

A csúszópénzek említésekor Badó János elmondja, hogy a vevők sok esetben magánfuvarosokhoz fordulnak, s a fuvardíjat megtoldva, abban reménykednek, hogy így előbb jutnak tüzelőhöz. Pedig hát éppen fordítva van, hiszen ma. gúnfuvaros csak a Volán után kerülhet sorra. Ha a vevő bejön, befizeti a Volán-fuvart, biztosabb lehet a szállításban, mint ha lepénzel valakit. Jobban is jár, mert míg a magánfuvaros 10, a Volán 7 forintot kér mázsánként a tüzelő házhoz szállításáért. Szeretnék a jövőben a magánfuvarozást valamiképp lecsökkenteni és a Volánnal történő szállítást tovább bővíteni.

Végeredményben tehát elmondhatjuk, hogy ha nem is látványosan, de enyhülnek Balassagyarmaton a tüzelőgondok. A TÜZÉP igyekszik tartozásait mielőbb kiegyenlíteni, és — amennyire lehet — az új igényeknek eleget teijyii. Ehhez kéri a lakosság türelmét és megértését.

W. Sz. É.

Okos gyermekek, komoly gyülekezete, avagy

VOLT EGYSZER EGY PARLAMENT

, Sok lesz Itt a látnivaló, nyissátok ki szemeteket!

Majd otthon a csapatokban legyen miről mesélnetek."

E hangulatos csasztuskát a Csobolyó együttes énekelte nemrégiben a Hajdúság fővarosában, Debrecenben, ahol négy napon át tanácskozott, több mint egymillió gyermek képviseletében három és • fél száz úttörő és kisdobos. Oly sok mindenről esett szó, és annyi minden történt, hogy őszintén szólva e szűkre szabott cikkben még a kommentár nélküli fölsorolás is lehetetlen, igy a krónikaírónak nem marad más hátra, mint néhány okos, továbbgondolásra érdemes fölvetést adjon közre.

Érthetően nagy érdeklődés kísérte Szűcs Istvánné, a Magyar Üttörők Szövetsége főtitkárának vitaindítóját.

— Nap mint nap érezhetnek az egész magyar társadalom törődését, gondoskodó szerete- tét — mondotta a többi között. — Mit jelent ez szá•*nS5S 3S3 öí«ry

jmiiiiiamiiiiiiiiiii

i. ÜMiÄIf-Jra

.

A

z országos úttörőparlamentnék helyt adó Kölcsey Fcren* Művelődési Központ.

vevői. Igazi parlamentáris hangulat jellemezte a szekciókat, gyakran öt-hat pajtás is beszélt, vitatkozott egyszerre, míg az ülést irányító vezetők csöndre nem intették őket. Deltát az az igazi parlament, ahol nemcsak az érvek, és a té*

Látogatás az Alföldi Nyomdában.

mátokra? Biztonságot, tudást, barátságot, bizalmat, lehetőséget arra, hogy ti magatok is alakítsátok a jelent és a jövőt. Mert számotokra természetes az iskola, a meleg családi otthon, a szép ruha, a jó ebéd, a friss víz, a kirándulás és a játszótér, s természetes az is, hogy parlamenti küldöttek lehettek. S ez így van jól! De azt sose felejtsétek, hogy a világ sok-sok országában a gyermekek milliói éheznek, nem járhatnak iskolába, járványok és bombák pusztítják soraikat. Másutt pedig, bár mindenük megvan, de céltalanul lődörögnek az utcán, s a szavukra, véleményükre senki sem kiváncsi.

Mint kiderült „komolyan” vették a gyerekek ezeket a megszívlelendő szavakat, s lelkes, szenvedélyes „hozzáállással” viseltettek. De még egy gondolat erejéig időzzünk a főtitkári beszámolónál.

— Az önállóságot úgy is lehet gyakorolni, ha a magatok kedve szerint alakítjátok, teszitek emlékezetessé mindazt, amire az úttörőév programja lehetőséget ad. Minél élőbbé, élményszerűbbé teszitek közösségetek programját, annál több társat találtok a megvalósításhoz. Hiszen tudjátok. minden gyerek szívesen vesz részt okos, érdekes, hasznos és izgalmas, számára is fontosnak tartott feladat megoldásában.

Tulajdonképpen a plenáris ülésen elhangzottak jelentették a vázát a szekcióüléseknek. Kedves szimbólum volt az a szürke színű virág, melyen hét kérdőjelet lehetett látni az első napon. Ezeket a kérdőjeleket a szekcióképviselők magukhoz vették és két nap múlva — ígéretükhöz híven — megválaszolták.

Hogyan tervezzék.szerv ezzék az úttörőközösségek a programot, hogy mindenki részese lehessen a közös élményeknek, mindenkinek legyen feladata, tisztsége, megbízatása, vállalása, röviden: hogyan él egy jó úttörőközösség? — erre a kérdésre keresték a választ az egyes szekció résztnyék, hanem a szenvedélyek is csatáznak!

Akadt bőven kritika, bírálat is, íme egy csokorravaló belőlük :

— Jó a közösségi élet, de nem vagyunk elégedettek azzal, hogy a rajvezetőségek és az úttörőtanács legtöbbször csak végrehajtója a felnőttek tanácsainak, útmutatásainak. Kevés kérdésben dönthetünk önállóan, ráadásul nern ismerjük jogainkat, sokszor már az úttörő-, vagy rajtanács összetétele is olyan, hogy csak rábólintunk tanáraink javaslatára.

— Ne legyenek formális tisztségek! Érthetetlen és csak nevetséges, ha valakit ötödik osztályban pályaválasztási felelősnek választanak,

vagy őrsi szakácsnak, amikor nem is szoktak főzni, még kiránduláson sem. Ne legyen futár, ha soha sincs üzenet és ne legyen egy gyereknek sok tisztsége, íeladata! Nem lehet igaz, hogy azt a feladatot más nem végezheti.

— A kizárás a legnagyobb büntetés, azzal nem szabad játszani. Ha valaki nem akar hasznos anyagot gyűjteni, vagy valamilyen munkát elvállalni. azt nem szabad ilyen súlyosan büntetni! A raj, vagy az őrs többször is vitassa meg. ha ilyet javasol es mindenképpen a csapattanács döntsön!

Az egyik legjobb szekció a kisdobosoké volt, ahol megyénket Pintér Erika és Márton Judit képviselte dicséretes aktivitással. Sok kisdobos hangsúlyozta: van szocialista brigádunk, eljönnek az anyu. kák, apukák, még a KISZ- esek és a testvérosztályból aa úttörők is, de a jóból sosem elég, még több közös rendezvényre. összejövetelre vari szükség.

Megyénk tizenkét fős delegációja becsülettel helytállt: élményszámba ment a plenáris ülésen Istvanovszki Misi1 fölszólalása, aktívak voltak a küldöttek, a szekcióüléseken,’ remekül szórakoztak a színházestén, és üzem-, illetve iskolalátogatáson. Egyöntetű vélemény volt a zárónapon: emlékezetes és igen hasznos parlamenten vehettek részt.

Azonban, azt hiszem a „ja." va” még hátravan. Ugyanis a tapasztalatok átadása, a látottak-hallottak, gondok, eredmények hazai ismertetése, tovább adása, az elkövetkezendő időszak teendőit jelen tt számukra.

Bízvást reméljük, hogy eb^ ben sem maradnak adósok.

Tanka László

Az ötös számú szekció munkában.

NÓGRÁD — 1979. december 1.. szombat 5