Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-05 / 284. szám

I Jó irányba tett lépés Heghalt Friedrich Ebert Van Agt válasza Leonyid Brezsnyevnek A hágai .külügyminisztéri­um szóvivője kedden nyil­vánosságra hozta' annak a le­vélnek a tartalmát, amelyet Van _Agt holland miniszterel­nök intézett Leonyid Brezs- nyevhez. válaszul a szovjet államfő korábbi levelét-e. A szóvivő szerint a holland vá­laszlevelet pénteken adták át Moszkvában a holland nagykövet útján. A holland miniszterelnök a többi között azt írta: meg­elégedéssel fogadta, hogy a Szovjetunió kész fegyverzet- korlátozási tárgyalásokat folytatni. Hollandia különö­sen fontosnak tartja az eny­hülés folyamatának folytatá­sát és nyugtalanítja újabb nukleáris fegyverek elhelye­zése Nyugat-Európában. A holland kormány — hangzik a levélben — elsőbb­séget kíván adni a nukleáris fegyverek korlátozásának. Ezzel kapcsolatban elfogad­ja azt a szovjet álláspontot, hogy biztosítani kell minden állam biztonságát, de a fegy­verzet legalacsonyabb szint­jén.- Azt a szovjet bejelentést, hogy kivonnak az NDK-ból 20 ezer katonát és ezer harc­kocsit. Van Agt úgy értékeli, mint jó irányba tett lépést a közép-európai katonai egyen-- súly „megteremtésével” kap­csolatban. (MTI) Schmidt beszéde az SPD kongresszusán Hűség a NATO-hoz, készség a tárgyalásokra Az új amerikai tömegpusz­tító fegyverek gyártása és nyugat-európai rendszerbe ál­lítása mellett foglalt állást Helmut Schmidt, nyugatnémet kancellár az SPD alelnöke. a szociáldemokraták nyugat­berlini pártkongresszusán. Csalódást keltő, kétórás beszédében Schmidt körvona­lazta pártja belpolitikai törek­véseit, elemezte az NSZK gaz­dasági helyzetét, majd részle­tesen kifejtette kormánya kül­politikai céljait és „biztonság- politikai” elképzeléseit. Sajátos értelmezésben hi­telt tett az enyhülési politika folytatásának szüksége mel­lett, de azt is hangsúlyozta, hogy ennek ki kell egészülnie a NATO „védelmi képességé­nek” biztosításával. Az NSZK külpolitikájának alapja a NATO-hoz és a Közös Piachoz való szoros kötődés. Nyugat- Németország — mondotta — a 80-as években is kiveszi ré­szét a NATO-ban a közös „védelmi” erőfeszítésekből, de ugyanakkor tovább fáradozik a leszerelési és fegyverzetel­lenőrzési intézkedések meg­valósításán. Ez a cél „csak hosszadalmas és fáradságos tárgyalásokon, a szövetséghez fűződő teljes lojalitásban ér­hető el”. A kancellár kifejezte meg­győződését, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződéshez tar­tozó többi ország békét óhajt, de „ezt a szubjektív béke­készséget objektiven is bizto­sítani kell a stratégiai, kato­nai és politikai egyensúly megőrzésével”. Schmidt ezzel a kijelentésével annak a nyu­gati állításnak iparkodott ér­vényt szerezni, amely szerint a SALT-II szerződés megkö­tésével a szocialista országok javára billent az erőegyen­súly, mert a megállapodás nem terjed ki „eurostratégiai közép-hatótávolságú fegyve­rekre”. Mindezeknek a fényében csak fenntartásosán üdvözölte Leonyid Brezsnyev október­ben Berlinben elhangzott tár­gyalási javaslatát és azt ígér­te, hogy a NATO Brüsszelben a jövő héten „konkrét tárgya­lási ajánlatot” tesz a szovjet vezetésnek és ebben javasol­ja a közép-hatótávolságú raké­ták vonatkozásában is az „egyensúly megteremtését” a SALT—III tárgyalások kere­tében. Feltételül szabta vi­szont, hogy a Szovjetunió — függetlenül a nukleáris erő­viszonyok egyéb tényezőitől — a maga részéről tartózkod­jék ilyen rakéták rendszerbe* állításától. Az európai haderőcsökken­tési tárgyalásokkal összefüg­gésben a kancellár üdvözölte Leonyid Brezsnyevnek a 20 ezer katona és ezer páncélos kivonásáról tett bejelentését, és ennek ellentételeként tün­tette fel azt a nyugati elkép­zelést, amely szerint ezer el­avult amerikai nukleáris rob­banótöltetet vonnának ki Eu­rópából. Kifejezte reményét, hogy a kelet—nyugati tárgyalások fo­nala nem szakad meg. Meg­erősítette szándékát, hogy jö­vő tavasszal Moszkvába uta- •zik és ott személyesen tár­gyal Leonyid Brezsríyevvel, az SZKP KB főtitkárával. Ké­sőbbi időpontban Genscher külügyminiszter tesz látoga­tást szovjet kollégájánál, Andrej Gromikónál. Szüksé­gesnek nevezte azt is, hogy találkozzanak és tárgyaljanak a két német állam kormány­fői is. Kormánya és pártja belpo­litikái tevékenységének mér­legét Schmidt igen pozitívnak tüntette fel és szükségesnek minősítette e politikai folyto­nosság megmaradását a jövő évi választások után is. Meg kell akadályozni — mondotta —, hogy a jobboldal felülke­rekedjék és Franz Josef Stra­uss. a CDU és a CSU közös jelöltje legyen a kancellár. Egyiptomi ellenzék Nem várják a sahof Ibrahim Sukri, az egyipto­mi ellenzéki munkapárt el­nöke „Nem kívánjuk vendé­gül a megdöntött iráni sahot Egyiptomban” címmel írt cikket pártja lapjának, az A1 Saabnak e heti, kedden meg­jelent számában. Mint arról beszámoltunk, a hivatalos Egyiptom — egyet dűl az arab és az iszlám or­szágok közül — segédkezet nyújtott az Egyesült Államok­nak és felajánlotta, hogy me­nedéket biztosít a volt iráni uralkodónak, akinek kiada­tását követelik Washington­tól a teheráni amerikai nagy- követséget megszállva tartó iráni diákok. Szadat egyipto­mi elnök a parlament erre vonatkozó jóváhagyására hi­vatkozva hívta meg Reza Pahlavit, majd utána az egyiptomi kormány közle­ményben jelentette be. hogy ..emberiességi megfontolás­ból” kész befogadni a volt sahot és családját — „ma­gánszemélyi minőségükben”. (MTI) Rövid súlyos betegség után, 85 éves korában, kedden Ber­linben elhunyt Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Német Demok­ratikus Köztársaság államta­nácsának elnökhelyettese. A német és a nemzetközi mun­kásmozgalom kiváló harcosa, a világszerte nagy tekintélyű NDK politikus halálát az NSZEP Központi Bizottsága, az NDK államtanácsa és mi­nisztertanácsa, s a nemzeti front országos tanácsa köz­leményben jelentette be. Fri­edrich .Ebért szívinfark­tust követő szívelégtelenség­ben hunyt el­Az NSZEP Politikai Bizott­sága és minisztertanácsa ked­den együttes gyászülésen em­lékezett meg Friedrich Ebert- ről, a szocializmus és a béke ügyének fáradhatatlan harco­sáról. Temetésére párt- és kormánybizottságot alakítot­tak. Igen Irán alaptörvényére Az új iráni alkotmány jó­váhagyására hivatott kétnapos referendumon leadott szava­zatok összeszámlálása jelenleg folyik szerte az országban. Sajtójelentések szerint az elő­zetes adatok arra utalnak, hogy a szavazók túlnyomó többsége igent mondott az or­szág új alaptörvényére Teheránban együttes ülést tartott az iszlám forradalmi tanács és Irán ideiglenes kor­mánya. AZ ülésen a tanács egyik képviselője bejelentette, hogy két hónapon belül meg­tartják az elnökválasztásokat és megválasztják a parlamen­tet is. A választások után az országban megalakul az ál­landó kormány. (MTI) Vance nem ■ ÍAtíWíV« utazik Vance amerikai külügymi­niszter lemondta nyugat-ber­lini, romániai és jugoszláviai látogatását és lehetséges, hogy a brüsszeli NATO-ülésen sem vesz részt, közölte kedden az MTI tudósítójának kérdésére a minisztérium egyik szóvivő­je. Vance a NATO szokásos decemberi miniszteri tanács­kozására készült Európába, s az út során előadást tartott volna Nyugat-Berlinben, hiva­talos látogatást tett volna Belgrádban és Bukarestben- A három látogatást — az iráni válságra hivatkozással — a jövő évre halasztották. (MTI) Néhány nappal a NATO brüsszeli tanácskozása előtt egvre nyilvánvalóbbnak lát­szik: az atlanti szervezet olyan határozat elfogadásá­ra készül, amely lehetővé te­szi. hogy az Egyesült Államok új típusú közép-hatótávolsá­gú rakétákat helyezzen el egy sor nyugat-európai állam te­rületén. Ennek a döntésnek beláthatatlanok a következ­ményei. Komolv veszélybe ke­rül a katonai enyhülés lehe­tősége, s az új rakéták meg­jelenése a fegyverkezési ver­seny fokozásával fenyeget. Immár több mint egy éve ismeretes a világ közvéle­ménye előtt, hogy az ameri­kai vezetés és a NATO-vezér- kar olyan katonai fejlesztés végrehajtását szorgalmazza, amely lehetővé tenné a Nyu­gat számára, hogy erőfölény­re tegye'n szert, s megkerül­je a SALT-szerződésekben rögzített egyensúlyelvet. HAMIS ÜRÜGYEK Miről is van szó? A hetve­nes évek elején létrejöttek azok a tárgyalási fórumok, ahol a két vezető nagyhata­lom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, illétve Európa különböző katonai-po­litikai tömörülésekhez tarto­Tárgvalni vagy telepíteni Rakéták az enyhülés ellen zó országainak csoportjai tár­gyalásokat kezdtek a katonai enyhülés lehetőségeiről. a fegyverek és haderők korláto­zásáról. A szovjet—amerikai hadászati fegyverzetcsökken­tési megbeszélések eredmé­nyeként az idén júniusban Bécsben a két államfő aláír­hatta a SALT—II-'nek neve­zett egyezményt. Ez a megál­lapodás azonos szinten szab­ta meg a két hatalom hadá­szati fegyvereinek — raké­táknak, távolsági bombázók­nak — a mennyiségét és azo­nos nevezőre hozta a külön­böző fegyverrendszerek mi­nőségi mutatóit is. Ugyancsak Bécsben — immár több mint öt éve. — folyik a közép-euró­pai haderők csökkentésével foglalkozó tánácskozássoro- zat. A jelenlegi NATO-tervek lényege, hogy olyan fegyve­rek telepítését határozzák el, amelyek nem tartoznak egyik korábbi tárgyalássorozat szű­kén vett témakörébe sem, ahogy ezt Nyugaton mondják, a „szürke zónában” vannak. A fejlesztés, ürügye a szov­jet közép-hatótávolságú ra­NÓGRÁD — 1979. december 5., szerda kéták állítólagos „veszélyes” korszerűsítése, az „SS—20”- nak nevezett fegyver megje­lenése az Uráltól nyugatra fekvő területeken. A Szovjet­unióban rámutatnak: hamis ürügy ez, hiszen az ország nyugati területein immár két évtizede tartanak hasonló fegyvereket. Sőt, ahogy ezt Leonyid Brezsnyev Berlin­ben kijelentette: az utóbbi tíz évben nemhogy növelték volna a rakéták és repülőgé­pek mennyiségét, de éppen- hogy valamelyest még csök­kentették is azt. A Szovjet­unió ilyen (körülbelül 2500— 3000 kilométeres hatótávolsá­gú) rakétákat nem helyezett el szövetségesei területén. Annak idején éppen azért hozta létre ezeket, hogy el­lensúlyozza az angol és fran­cia nukleáris, illetve a szó-1 cialista országok határai mentén az amerikai támasz­pontokon állomásozó erőket, amelyek képesek atomcsapást mérni a Szovjetunió területén levő célpontokra is. TÁRGYALÁSI AJÁNLAT Annak ellenére tehát, hogy közép-hatótávolságú rakétái­nak kifejlesztését katonai szükségszerűség diktálta, a Szovjetunió kész arra, hogy csökkentse, sőt esetleg fel is számolja ezt az erőt, ha a NATO-országokkal erről tár­gyalások folyamán meg tud állapodni. Éppen ezért ja­vasolta Leonyid Brezsnyev berlini beszédében, a nyugat­európai vezetőkhöz intézett le­velében, s a Pravdának adott nyilatkozatában a telepítés helyett a tárgyalásokat. Ez az indítvány a nyugat­európai közvéleményben ked­vező visszhangot keltett. An­nak ellenére így van ez, hogy az Egyesült Államok kormá­nya minden korábbinál na­gyobb nyomást fejtett ki eu­rópai szövetségeseire, s a szol­gálatában álló tömegkommu­nikációs eszközök minden korábbinál nagyobb mennyi­ségben terjesztik hamis pro­pagandájukat a „keleti fe­nyegetésről”. Nem egységes Nyugat-Euró- pa. A kormányok vezetői, azok is, akik tisztában van­nak döntésük lehetséges kö­vetkezményeivel, még fenn akarják tartani a tárgyalások lehetőségét, s valószínűleg a telepítésről hozott határozat­tal együtt ilyen indítványt is tesznek. Dühös a kormányzat Kennedy szavai bombaként hatottak Kórusban bírálta hétfőn a Carter-kormány több tagja és az amerikai kongresszus szá­mos vezetője Edward Kenne­dy szenátort, amiért választá­si kampánya keretében. a San Francisco-i tv-nek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a volt iráni sah „a tör­ténelem egyik legerőszako­sabb rendszerét vezette”, „dollármilliárdokat lopott or­szágától” és hogy az Egyesült Államok érdekei „nem a bu­kott sahhoz, hanem az iráni néphez fűződnek”. Cyrus Vance külügyminisz­ter „sajnálatosnak”' nevezte Kennedy kijelentéseit és új­ból megerősítette: az ameri­kaiaknak egységesen kell fel­lépniük a teheráni túszügy­ben és „káros mindaz, ami ennek az egységnek az alá- ásására irányul”. Hodding Carter külügyi szóvivő „sze­rencsétlennek” minősítette a szenátor észrevételeit- Jody Powel, a Fehér Ház sajtótit­kára kijelentette: Carter el­nöknek nincs hozzáfűznivaló­ja Kennedy megállapításai­hoz, mert véleménye szerint „nem helyénvaló és nem hasznos politikai vitába bo­csátkozni akkor, amikor Te­heránban 50 amerikait túsz­ként tartanak fogva”. Robert Strauss, Carter elnök újravá- lasztási kampányának irányí­tója keményebben fogalma­zott. Azt mondotta, hogy Kennedy megállapításai „az amerikai túszok életét veszé­lyeztethetik”. Robert Byrd szenátor, a szenátus demokrata párti többségének vezetője azt han­goztatta, hogy a válsághely­zetben „közös nyelvet kell be­szélni — az elnök nyelvét”. Howard Baker szenátor, a szenátus republikánus kisebb­ségének vezetője „hibának” nevezte Kennedy megjegyzé­sét, és hozzátette: a legjobb, amit most Kennedy tehet ázi hogy hallgat. John Connally, volt texasi kormányzó, az elnökjelöltség egyik republi­kánus megpályázója leszö­gezte: „biztos vagyok abban, hogy Khomeini ajatollah ör­vendezett Kennedy észrevéte­leinek”. Maga Kennedy szenátor hétfőn este újból azt hangoz­tatta: a bírálatok, amelyekkel a bukott sah rendszerét illet­te, nem jelentik azt, hogy nem támogatja Carter elnök­nek a túszok kiszabadítása érdekében tett erőfeszítéseit. Egyébként az ABC—Louis Harros közvélemény-kutató intézet november 26_i és 29-e között készített felmérése szerint a megkérdezettek többsége az elnökválasztáson nagyobb esélyt jósol Carter- nek, mint Kennedynek- A szavazási szándékaikkal kap­csolatos kérdésre a megkér­dezettek 42 százaléka Carter, 40 százaléka Kennedy, 11 szá­zaléka pedig Gerry Brown kaliforniai kormányzó mel­lett foglalt állást. Az iráni válság kirobbanása előtt a megkérdezettek 48 százaléka Kennedynek, 32 százaléka Cartemek, 13 százaléka Brownnak jósolt nagyobb esélyt. (MTI) Magyar felszólalás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakának a közel-keleti kérdéssel foglalkozó plenáris üléséin hétfőn Hollai Imre nagykövet, Magyarország ál­landó ENSZ-képvigelője is felszólalt- Emlékeztetett arra, hogy alig több mint két esz­tendővel ezelőtt a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közös nyilatkozatot tett köz­zé, amelyben elkötelezte ma­gáit a közel-keleti válság átfo­gó rendezése mellett. Nem sokkal később következett egy látogatás, amikor is a tér­ség közvetlenül érintett két országa az átfogó egyezmény keresése helyett a különalku útjára lépett. így jött létre a harmadik fél, az Egyesült Ál­lamok közreműködésével a különbéke-megállapodás, amely ahelyett, hogy közelebb vitte volna a feleket az átfo­gó rendezéshez, még jobban eltávolította őket egymástól. Véleményünk szerint jobb NEM „PÓTFEGYVERKEZÉS”! A Szovjetunió és szövetsé­gesei egyértelműen a tárgya, lások mellett vannak. A tár­gyalásokat viszont úgy kép­zelik el, hogy azok csak a teljes egyenlőség alapján le­hetségesek, kizárva közben mindenfajta fenyegetést. A szovjet katonai szakértők is­mételten rámutatnak arra: a Nyugat részéről nem „pót­fegyverkezésről” van szó, mint állítják, hanem a szo­cialista országokat fenyege­tő lépésről, amely ugyanak­kor az euróoai NATO-orszá- gok biztonságát is csökkenti. Az érvelés világos: a szov­jet hadászati célpontokra irá­nyított 108 Pershing—2 és a szárnyasrakéták növelik a nukleáris konfliktus veszé­lyét, azok az országok pedig, amelyek ilyen fegyvereket befogadnak, óhatatlanül ki­teszik magukat egy esetleges ellencsapásnak. A brüsszeli NATO-tanács. ülés dön tései tehát valóba’n sorsdöntőek lehetnek. A vá­lasztás lehetősége a nyugat­európai kormányok kezében van. Nem vitatható, ha a ra­kéták telepítése mellett dön­tenek. az megakaszthatja az enyhülés egész eddigi folya­matát. kérdésessé teheti a le­szerelésre tett eddigi erőfe­szítéseket Miklós Gábor kis lépéseket tenni a helyes irányba, semmint végigmenni a rossz úton — jelentette ki Hollai Imre, majd rámuta­tott, a különegyezményt alá­író két ország és az őket tó- njogató harmadik az arab or­szágok egységes frontjával ta­lálta szemben magát­A magyar ENSZ-képviselő a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a külön béke-megállapo­dás ellentétben áll a palesztin nép érdekeivel. Az okmány­ban szereplő „autonómia” szót nem egy területre, ha­nem a lakosságra vonatkoz­tatják, és valójában arról van szó, hogy Izrael a Jordán nyugati partján létesített tele­püléseivel meg akarja változ­tatni a terület demográfiai összetételét. Ez az „integrá­ciós politika’.’ a magyar kül­döttség számára elfogadhatat­lan és az ENSZ tagállamai­nak többsége hasonló nézetet vall — hangoztatta a nagykö­vet. Hollai Imre végezetül ki­fejtette, hogy az igazságos közel-keleti békénék a követ­kező tényezőkön kell alapul­nia: az izraeli agresszió meg­szüntetése — (Libanon ellen is), az izraeliek megszállta arab területek visszaadása, a palesztin nép törvényes jo­gainak — köztük az állam- alapításhoz való jogának — elismerése és. érvényesítése, továbbá a térség valamennyi állama és népe — köztük Iz­rael — békéjének és bizton­ságának szavatolása- (MTI) Uttorlaszok Bolíviában Bolíviai parasztok hétfőn torlaszokat emeltek a főváros körülj utakon, a kormány múlt héten hozott * szigorú gazdasági intézkedései elleni tiltakozásul. Kormányforrá­sok szerint a parasztok leál­lították a La Pazba irányuló élelmiszer-szállításokat, aka­dályozzák a személy- és te­herforgalmat és vezetőik kö­zölték, hogy a tiltakozó akci­ók az ország más területeire is átterjedhetnek. Lidia Gueiler Tejada asz- szony új kormánya a múlt pénteken az amerikai dollár­hoz képest 18,4 százalékkal leértékelte a pesot, 130 szá­zalékkal emelte a benzin és más üzemanyagok árát, és befagyasztotta az alapveid élelmiszerárakat.

Next

/
Thumbnails
Contents