Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-30 / 304. szám

Öie7*?rű ke7rJ®ménve7éselr / titok: igazodás az igényekhez Dúsan terített asztal mel" lett is éhen maradhat az em­ber. ha a gazdag választék­ban nem talál ínyárevalót. csak az elrugaszkodott sza­kácsfantázia termékeinek látja a kínált étkeket. Pa­polhatnak aztán arról nincs megfelelő étkezési kultúránk — ez nem izgat bennünket különösen. . . Valahogy így vannak so­kan a közművelődés színtere­in is: ha a komoly figyel­met. fizikai megterhelést je­lentő munka után tegyük fel a XX. századi modern lírai törekvésekről tartanak elő­adást — bármilyen magas színvonalon! — legtöbben, kisomfordálnak a teremből. És igazuk van — olyasmit várnak, ami közelebbről érin­ti őket, ami nem szakad el ennyire igényeiktől. Érdemes erre gondolni! MUNKA ÉS MŰVELŐDÉS — EGYMÁST ERŐSÍTVE A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben pár éve indult el egy figyelemre méltó kez­deményezés : üzemrészen­ként, gyárrészlegenként mun­ka- és művelődési hónapokat rendeznek. Ilyenkor az ép­pen soros kollektíva vendég és vendéglátó egyszerre, az­az a Kohász Művelődési Központ partnere a progra­mok kialakításában. Nem csupán passzív befogadók, maguk is tevékenyen bekap­csolódnak némelyik rendez­vény megvalósításába. — Hogy a hátunk mögött hagyott esztendőben milyen újszerű formákkal, ötletek­kel találkoztunk? — Bolyós Lászlóné, a művelődési köz­pont igazgatónője nem jön zavarba a kérdéstől, van mit mondjon. — A legérdekesebb, önálló kezdeményezés talán az üzemfenntartó gyárrész­legé volt. Hosszas gyűjtő­munka eredményeképpen ki­állítást készítettek a mun­káselődök életéről. Láthat­tak ott 50 évvel ezelőtti mun­kakönyvét, sok-sok fotót, a régi életmódot bemutatótár­gyakat. Valóságos kis múze­umot teremtettek!... Ezzel az öntevékeny munkával szerin­tem nemcsak társaiknak, maguknak is pluszt adtak. Érdemes megemlíteni, hogy az öntöde és a kovácsoló gyárrészleg egyik saját dol­gozójának, Földi József ama­tőr művésznek szervezte meg a kiállítását. Minden üzemrészben ' vannak bélye­gesek — majdnem mindegyik hónapos programban szere­pelt önállóan szerkesztett bélyegkiállítás. HAGYOMÁNY ÉS ÚJÍTÁS A legjobban sikerült az 1979-es esztendő során (több jó mellett) a hengermű munka- és művelődési hónap­ja. Bolyós Lászlóné szerint ebben nagy része volt az igen jó hozzáállásnak: vezetők és dolgozók egyaránt fontosnak tartották hogy változatos, többeket is érdeklő, érintő, tartalmas programot állítsa­nak össze. Krajcsi Józsefet, a 360 fős gyárrészleg veze­tőjét először g tervezés mi­kéntjéről kérdezem. — Úgy indult az egész, hogy számba vettük a ha­gyományos, évek óta bevált formákat, a művelődési köz­pont ajánlatait és nekünk is voltak javaslataink. A Jó­zsef Attila hengerészbrigád például már régóta kapcsor latot tart a PALÓCFŐLD- del, ők egy ankétot akartak összehozni. Ez sikerült is — kaptunk egy tájékoztatást a folyóirat történetéről, a szer­kesztési munkáról; külön ér­téknek éreztük, hogy ennek kapcsán a megye kulturális életéről is szólt az ankétot vezető Pál József. A Koma­rov nevét viselő brigádunk kérése, ötlete volt egy ta­lálkozó Vadász Ferenccel, a NÉPSZABADSÁG újságíró­jával, több sikeres könyv szerzőjével. Nyugtalanságok nyara című művét olvasták el többen, kérdéseket tet­tek fel. Hasonló író-olvasó találkozót jövőre is terve­zünk. Gyárrészlegen belül született az a kívánság is, hogy nődolgozóinknak — százan vannak — szervez­zünk egy kötetlen légiiörű összéjövetelt,fórumot. A művelődési központ kulturális műsora után a beszélgetésben sok probléma felszínre ke­rült — azóta néhányat sike­rült megoldanunk —, nem volt hát haszontalan ez a tafálko­Salgótarján —a Kincsesben zas, érdemes . lesz hasonlót jövőre újból összehívni. BELÉPÉS CSALÁDTAGOKNAK IS! — Sok . ember ledolgozza úgy az életét, hogy a család­ja csak hallomásból tud va­lamit a munkahelyéről, a há­zastárs. a gyerekek számára nincs lehetőség a megisme­résére. Ezen szerettünk vol­na változtatni — egyik leg­sikerültebb programunk egy üzemlátogatás szervezése volt. A nemzetközi gyermek­évhez kötődve az üzemi séta után az öblösüveggyár TEMPRESSZ színjátszó cso­portja előadta a Kiváncsi ki' rálykisasszony című zenés mesejátékot. — A hónap ..jeligéje’ : munka és művelődés. Úgy hallottam, sikerült a kettőt összekapcsolniuk. — Ekkor, októberben volt j a műszaki könyv ünnepe — két hétig tartó könyvkiállí­tást és -vásárt szerveztünk, pár ezer forintos bevétellel. A Szakma ifjú mestere el­méleti vetélkedője, a mun­kavédelmi vetélkedő is jó al­kalmak voltak erre. Ä szoci­alista brigádvezetők klub­jának kibővített foglalkozá­sán Csongrády Béla, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője a szocialista köz- gondolkodásról és életmódról tartott gondolatébresztő, emellett nagyon életközeli előadást. Sokakat érdekelt a miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem docensének elő­adása is, amely aktuális gaz­daságpolitikai kérdéseket érintett. — Milyen visszhangja volt a dolgozók körében a ren­dezvénysorozatnak ? — Ügy érzem, amikor a záróesten (egyébként jó mű­sort kaptunk, a kohász népi táncosok romániai reperto­árjukat adták elő nagy siker­rel) — megköszöntem a hó­nap programjait, az együtt­működést, a többiek nevé­ben is szóltam. Hiszen érez­ni lehetett a pezsgést, szinte mindenkit megmozdított ez a hónap. Nem hiszem, hogy lett volna olyan dolgozónk, aki 1—2 élménnyel ne gaz­dagodott volna legalább. Vár­juk a következő alkalmat! G. Kiss Magdolna Forgatják az Adáshibát A televízióban megkezdték Szakonyi Károly színpadon már nagy sikert aratott szati­rikus darabjának, az Adáshi­bának tv-forgatását. A rendező Ruszt József a felvételek szünetében a követ­kezőket mondta a darabról: — Az Adáshibát nem tóvé* sítettük, mindössze ezúttal is arra vállalkozunk, hogy meg­ismertessük az országot egy kitűnő szatírával, amely he­lyet kap az elmúlt harminc év tirámatermésének legjobbjai között. — A darabot annak idején Kecskeméten már rendezte... — Igen, és lényegében ugyanazt csinálom meg, amit kilenc évvel ezelőtt. Azt az előadást nagyon szerettem, bár volt néhány része a bemuta­tónak, amivel elégedetlen vol­tam. — Ennyi év után vajon nem vesztette el aktualitását az Adáshiba? — Furcsa módon ez a da- ' rab ma aktuálisabb mint tíz évvel ezelőtt volt. Egyáltalán nem öregedett. Mindazok a tár­sadalmi jelenségek, amelyek a magyar valóságban tapasztal­hatók voltak a színdarab első bemutatásának Idején, ma is megtalálhatók. Tehát az em­beri befeléfordúlás, minden szociális jelenség iránti kö­zöny, amelyeket az utóbbi idő­ben magam is társadalmi va­lóságként érzékelek. Az Adás­hiba éppen ennek a jelenség­nek karikatúrája, tragikomi­kus ábrázolása. — Mennyire lehet a társa­dalom segítségére az ilyenfaj­ta „társadalmi kórtüneteket” ábrázoló színdarab? — A néző, minden komikus ábrázolásban kizárólag csak a másikra ismer rá, önmagára soha. Ez minden vígjáték lé­nyege. — Mennyire élhet a tv esz­közeivel a rendező? — Kidolgozottabb részletek­re számíthat a néző, mint bár­melyik színházi előadáson. Ez mindenképpen többletet je­lent. Úgy is mondhatom, hogy olyan részletek kinagyítására vállalkozunk, amelyeket nem biztos, hogy a színpadon fel­tétlenül észrevennének. — Hogyan látja ma a ren­dező ezt a játékot? — Bármennyit is kacagtam rajta kilenc évvel ezelőtt, va­lójában most is elkeresít a darab mondandója, hiszen csak a felszínen kedélyes hangvételű, mögötte azonban tragédia rejtőzik. — Kik t játszanak a darab­ban? — A régi nagy sikerű pesti előadás szereplői közül senki, A Vígszínház előadásával kü­lönben is nehéz lenne meg­küzdeni. Mégis úgy érzem: Tolnay Klári, Pataky Jenő, Schütz 11a, Balázs Péter, Tro- kán Péter, Kézdy György és Hőgye Zsuzsa szerepeltetése telitalálat. Szémann Béla Kalendárium. Hajdani téli esték csaknem kizárólagos ol­vasmánya hólepte falusi ott­honokban. De hol vannak már a „régi havak”? Es hol a haj­danvolt falusi otthonok? Hova lett a telek hava, nem tudom. A magyar falvak az elmúlt évtizedekben újjáépültek, gaz­dagabbak, mint valaha, s így van ez jól. S a régi, lebontott házak lakói szellemiekben is gazdagodtak, ma már egyre kevésbé ritka szép falvaink- ban is a könyvespolc, tele ol­vasnivalóval, ismeretterjesztő művekkel, lexikonokkal, egyéb kézikönyvvel. S természetesen, szépirodalmi olvasmánnyal is. A kalendárium egyeduralma réges-rég megszűnt, s ennek is csak örülhetünk. A régi há­zak pedig, amelyek megma­radtak, falumúzeumokba ke­rültek és kerülnek. védetté nyilvánítiák őket, hogy múl­tunk emlékei között foglalják el megérdemelt helyüket, em­lékeztessenek a hajdani életre. Ha meg is szűnt egyedural­muk, azért még a kalendáriu­mok sem tűntek el. Sőt, mint minden évben, most is gazdag a választék belőlük. 1980-ra újra megjelent a Kincses Kalendárium is, a Hírlapkiadó Vállalat gondo­zásában. Más. mint a sok év­tizeddel ezelőtti példányai, igazodott új életünk, gazdag jelenünk* viszonyaihoz. így is izgalmas olvasmány, méltó a jelzőre: kincses. Hogy mi, van benne, azt majd elolvassák, akik köny­vespolcukra teszik. Csak any- nyit említünk, hogy hfógrád­ról is szól. S ha már szóba hoztuk, hogy hova kerülnek a régi házak, részben erre is válaszol a Kincses. Közli pél­dául nemzeti parkjaink és védett területeink útikalauzát. Védett parkjaink és területe­ink száma egyre növekszik, ma már 130 a számuk. Közé­jük tartozik a- hollókői táj­védelmi körzet, 141 hektár Hollókő határában. Maga az ófalu is műemlék, régi palóc házaival, templomával s szom­szédságában a várral. A helyi jelentőségű természetvédelmi értékek között említi a ka­lendárium az ipolytarnóci ős­marad vánvokat és Salgó vá­rát is. Jegyezzük meg. az inolytarpóei őslelet híre rég­óta nemzetközi hírnévre tett szert, gazdag irodalommal. Legszebb olvasmány lehet a Karancs alján élőknek Az új­jászületett város című cikk, amely igen sok képpel hitele­sen mutatja be országnak-vi- lágnak Salgótarjánt. Nyilatko­zik a városról Fekete Nán­dor tanácselnök s a városter­vező építészek. Szabó Ferenc városi népfronttitkár. Fekete Nándor azt mondja: »Azt tartják rólunk, hogy Sal­gótarján háromszor született: először a múlt század köze­pén. egyidőben az itteni szén­bányászat és ipar kibontako­zásával, másodszor 1922-ben, amikor a szürke bányászkoló­niákból álló települést város­sá nyilvánították, harmadszor pedig mostanában születik új­iá. az utóbbi tíz-ti zenöt esz­tendőben, amikor eltüntettünk mindent, ami régi és nyomasz­tó volt, és helyette új. mo­dern — hogy úgv mond iám — ..európai szintű” várost építettünk föl.“ Erről szolnak az építészek és mások is. S főként erről vallanak a fénykének. Köztük néldául So­mogyi József Felszabadulási emlékműve, vagy ■ á zsúfolt Centrum Áruház, vagy éooeri Csiszár Mibályné és unokáía, aki már csak az űj várost is­meri. Akik már az új Tarián- ban szület+ek. örömteli mo­sollyal nézhetnek a jövőbe. Az üzemek, új lakótelepek, közintézmények, kulturális lé­tesítmények őket szolgálják, őket várják, a várost tovább építőket. A Salgótarjánban élőknek igazi kincse ez az új, épülő város. T. E. Oscar Pin: Van aprója? A taxi, amellyel utaztam, hirtelen fékezett a színház előtt. Elővettem a pénztár­cámból egy százpezetás bankjegyet és odanyújtot­tam a sofőrnek. *• — Kilenc ötven, senor — mondta a sofőr — sajnos, nem tudok visszaadni. — Hűha, most mit csi­náljak magával — mond­tam. — Itt a pénztárnál félre van téve a számomra egy jegy, rögtön megve­szem és majd felváltják a pénzt. A taxis nem mai gyerek már, és gyanakodva utá­nam jött. — Kérem a Gomes név­re félretett jegyet. — Tessék. — A pénztá­rosnő átnyújtotta a jegyet, ám meglátta a kezemben a bankót. — De nem tudok visszaadni. — Kár, pedig az előadás már elkezdődött... — Tudja mit, senor, van itt menetiünk egy újaá- gosbódé, az ilyenkor min­dig nyitva van. Gyerünk oda, elkísérem... Most már két ember jött utánam: a taxis és a pénz­tárosnő. Az újságárusok nem szeretik, ha csak arra kéri az ember őket, hogy pénzt váltsanak fel, éppen ezért zsebrevágtam néhány folyóiratot és újságot, és átnyújtottam az újságárus­nak a rosszemlékű százpe- zetást. — Sajnos — mondta az újságárus —, nem tudok visszaadni. Menjünk be oda a szemben levő bárba, ott majd felváltják önnek. Pár perc múlva már a bárpult előtt álltam. Az ajtóból árgus szemekkel fi­gyelt a taxis, a pénztáros­nő és az újságárus. Amikor fizetésre került a sor — jól láttam a tükörből —, még a lélegzetüket is visz- szafojtották. A bárból a pincér kíséretében jöttem ki, és elindultam torony­iránt. Élénk eszmecserét folytatva egymás között utánam jött hitelezőim ha­da. Egyszercsak megpillan­tottam egy autóbuszt. Aha, most már meg vagyok mentve! Felugrottam rá — kísérőim hada utánam. — Nem tudok visszaadni — mondta a kalauz, ami­kor nyújtottam felé a pénzt. Le kellett szállnom. öt perc múlva ismét az utcát róttam. Utánam egy egész tüntető tömeg jött: pincé­rek, taxisok, cipőtisztítók, újságárusok. Egy kissé tá­volabb pedig az autóbusz követte őket. Odajött hozzám • két mo­toros rendőr. Az egyikük rám szólt: — Nagy tömegben gyüle­kezni tilos. Tíz pezeta bün­' tetést fizet. Majdnem ugrálni kezd* tem örömömben. — Van aprójuk? — kér* deztem, és átnyújtottam a százpezetást. Nem volt aprójuk, és ők is utánam hajtottak a mo­torral. A járókelők megálltak, úgy bámultak bennünket. Egyszercsak megpillantot* tam a sarkon egy szikvíz- árust. Újból lélegzetvissza­fojtva figyelt mindenki. Ez­úttal azonban vissza tudtak adni. Elkezdtem a törlesz­tést, és — ó micsoda bor­zalom! — kiderült, hogy nem kevesebb, mint két­ezer pezetával adós marad­tam. .. Fordította: Juhász László Vilniusban a művészeti szakközépiskola az 1875-től 1911-ig élt neves művész és zeneszerző, Mikalousz Csurle- nisz nevét kapta. Ebben az is­kolában neves pedagógusok, köztük sok ismert litván mű­vész, zeneszerző tanítja a több mint 700 gyermeket, akik a köztársaság különböző vi­dékeiről sereglettek össze. Eb­ben a tanintézetben az általá­nos iskolai program mellett a képzőművészet, a zene és a tánc alapjait is elsajátítják. Az iskola növendékeit nem­csak Litvániában ismerik, he­gedűseik és zongoristáik be­mutatkoztak Csehszlovákiában és az iskola vonószenekara 1976-ban elnyerte a nyugat­berlini nemzetközi verseny aranyérmét. Az iskola vég­zett növendékei közül sokan lettek ismert és elismert mű­vészek a köztársaságban és a Szovjetunió más tájain. Ké­pünkön: A zenei tagozat nö­vendékei megismerkednek a litván népi hangszerekkel is. Lehet hogy művészek lesznek NÓGRAD — 1979. december 30., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents