Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-29 / 303. szám

Szilveszteri lázcsillapítók A szombat esti láz című film két főszereplője: Olivia Newton John John Travolta $6 az első diszkóegyüttesek egyike: a Lobelie. k J • rr r • I ft „Minőségi nyelv ' Ne » ábrándozzon karri- lerről az a fiatal, aki nem hajlandó megtanulni a „mi­nőségi nyelvet”. Mert bizony elzárja maga előtt a fölfelé ívelő pályát, ha csupán az egyszerű, pórias, tiszta ma­gyar nyelvet használja. Ez- eel ugyanis mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy an­ti talentum! Kár volna egy, csupán formai hiányosság miatt kidőlni a sorból, ha­mar neki kell rugaszkodni az új, korszerű kifejezésmód elsajátításának. A legfontosabb követel­mény: mondanivalónkat, le­gyen az bármilyen egyszerű és köznapi, tudományosra, hivatalosra pofozva tálaljuk! A levelet például ne elküld­jük, hanem kerüljön meg­küldésre; a vásárláshoz nem sok pénz kell, hanem nagy a forrásvonzata. És így to­vább. Rövid okításul e helyt be­mutatom, miképp szólal föl egv tehetségtelen és egy ta- lentumos fiatal a NAGYOK gyűlésén; a szemléletesség kedvéért. ugyanazt a közlen­dőt mondatom el mind­kettőjükkel. A tehetségtelen; „Elvtár­sak! Közismert, hogy az el­ső fél évben több gonddal megbirkóztunk. Külföldön emelkedtek az árak, így mJ is drágábban kaptuk a nyers­anyagot. Ugyanekkor nem számíthattunk a korábbi tá­mogatásokra. Ennek dacára sikerült a termelést hat százalékkal növelnünk, mert jobban kihasználtuk az ed­dig parlagon heverő lehetősé­geket”. Es a talentum; „Elvtársak! Közismertetve van előttünk, hogy a fél év során számos gondunk, problémánk és ne­hézségünk nyert leküzdést. Mint tudjuk, a mi vállala­tunkban is begyűrűzött a tő­késkapitalista országok inflá­ciójának káros hatása, ezért hát forintálisan nekünk is több odafigyelést kellett esz­közölni. Mindezek ellenére azt tudom mondani, hogy ter­melés vonatkozásában ez év­ben is komoly felfutásunk ka­pott realizálást. Az eredmé- nvsk kigyűjtésénél meg lett álla-'iva, hogy a bázisidő­szak relációjában nem ke­vesebb, mint hat százalékkal került a termelés emelésre. Mindebben komoly szerepet játszott az eddig feltáratlan és kiaknázatlan lehetőségek­kel való fokozott élés”. X A szemelvényekből alig­hanem kitetszik: korántsem könnyű és élvezetes tanulás­ról van szó! A „minőségi nyelvben” való jártasságért hosszú ideig kell — sokszor verítéktől áztatva — fáradoz­ni. De megéri, hisz csak így válik szabaddá az út a rang­létrán fölfelé. Pontosabban: a „minőségi nyelv” elsajátítá­sa vonatkozásában elmond­ható,. hogy fokozott ez irá­nyú erőfeszítés válik szüksé­gessé. De azonban ez kifize­tődőnek rnutatk rák, mi­nekutána az illetők előrefelé történő haladása csak és ki­zárólag ez úton nyerhet rea­lizálást! (molnár) Villáminterjú Az Bizonyára jól emlékeznek még az olvasók arra, hogy éppen hat hónappal ezelőtt nem hirdettük meg: megyénk ifjúsága kit tart az Év Em­berének? Felhívásunk ked­vező visszhangra talált, több ezren — szocialista brigádok, kisiparosok, közveszélyes munkakerülők, a Csövesek Aranykoszorús Kollektívája és még sokan —, nem küld­ték el szavazataikat, így el­érkezett az eredményhirde­tés napja: az idén megosz­tott díjat adunk ki K. Nagy Maca Kurucz-díjas életmű­vésznőnek és The End építő­ipari segédmunkásnak, aki a Hogyan támasszuk a ’apát­nyelet? című nagysikertelen tanulmányával szerzett hír­nevet. Mivel az életművász- nő időközben bizonytalan időre nyugatra disszidált, így csupán The Endet kereshet­tük föl, egy rövid interjú erejéig. FI9TSL0R RÓL \AK Viseltes életek „Üj életet kezdek!’’ Határozzák el sokan az esztendő fordulásával. Ki ilyet, ki olyat képzel el magának, s az összes variációban az a közös, mindenki másként akar mint ed­dig, úgy mint X, vagy Y. vagy Z. Komolyab­ban, vagy léhábban, visszafogottabban vagy sikeresebben, úgy. ahogy azt az irigyelt sze­mély teszi. Ha egy kicsit megbolygatjuk az új életeket, bizony nagyon sokról kiderül, hogy kéz alól származik, s meglehetősen vi­seltes. S ami az efféle alkalmi vételnél ál­talános, elöbb-utóbb be is bizonyosodik, hogy egyáltalán nem testreszabott. A fogyókúrára vállalkozó gömbölyded leányka például egy­két hét után megállapítja, hogy gesztenyepüré nélkül valahogy színtelen az egész világ. Az izompacsirta ifjonc, aki úgy döntött, január elsejétől intenzív bodyzással fejleszt magára kapuszaggató deltát, pár nap múlva már leg­szívesebben a lélÉH-be vitetné az összes súly­zóját — tehertaxival. Igen sok frissen vásá­rolt nyelv- és tankönyv kerül a szekrény háta mögé és a feledés homályába. Szerzetes életet fogadott barátunk elöbb-utóbb feladja a küzdelmet, és újra lelkiismeret- fúr dalás nélkül forog a lányok után, és sorolhatnánk még a pálfordulásokat. A legtöbb úiéletkezdönek az a szerencséje, hogy a régi életeket nem gyűjti be valami hivatal, pedig nem volna ér­telmetlen dolog kiértékelni azokat. Ehelyett azonban az új életet kezdők nagy része saját gyarlóságát, szégyelve vagy elfogadva, vissza­tér régi életéhez, ami érthető is. hiszen csak az kezdhet igazán új életet, aki a régit nem abbahagyta, hanem befejezte. Akkor meg már minek? — e. — ABC-áruház Az új ABC-áruház mind­nyájunknak nagyon tetszett. Az áruválaszték bőséges volt, az eladók készségesen sü- rögtek-forogtak, mindenki­hez akadt néhány kedves szavuk, sőt, egy-egy kedve­sebb vásárló feje búbjára még huncut kis barackokat is nyomtak. Egyszóval elége­dettek voltunk. Talán két hét telt el, ami­kor feltűnt, hogy az áruk választéka már nem olyan bő­séges. Az még csak hagyján, hogy a műszaki cikkek pult­jánál csupán albán gőzborot­vát lehetett kapni, de azért már joggal zúgolódhattunk, hogy jobblábas cipőből csak zöld 43-as volt, ballábasból meg csak kék 37-es. De az el­adók még mindig nagyon ked­vesek voltak, mosolyogtak és a barackok sem maradtak el, így hát hamar túltettük ma­gunkat az apró hibákon. A harmadik hét vége felé mintha egyre keményebb ba­rackokat kaptunk volna a homlokunkra, de az eladók még mindig kedvesen moso­lyogtak, bár egy-két elégedet­lenkedő szerint csak gúnyo­san röhögtek. Mindenesetre hallottunk ennél rosszabbról is, így tulajdonképpen még mindig elégedettek voltunk. A negyedik hét után már gyors ütemben peregtek az események. A polcokról el­tűnt mindenféle áru, csak a gombnyomásra népies keser­gőket zümmögő kameruni mákhámozókat lehetett kap­ni. A helyes kis barackokat is felváltották a lényegesen prózaibb, de egyszerűségük­ben is hatásosabb pofonok. A vásárlás ezek után így festett: a kedves vevő belé­pett az áruházba, kiválasz­totta a neki megfelelő mák- hámozót — ezt csak a siker­élmény végett csinálták, mert mindegyik készülék egyfor­mán rossz volt —, majd a következő pultnál a szokásos pofont megkapva léphettek a pénztárhoz. Természetesen most is akadtak ügyeskedők, akik a pult alatt beszereztek néhány rúgást is, ők boldo­gan bicegtek el azzal a tu­dattal, hogy megint többet kaptak másoknál. A boltvezető újításai nyor­mán az önkiszolgálás hama­rosan megközelítette a töké­letest. A vevők most már maguk hozták az árut, azo­kat elhelyezték a polcokon, majd az ellenérték kifize­tése után visszatehették a táskájukba. Egy-két bolti tolvaj megpróbálta ” ugyan ingyen kilopni a saját maga hozta árut, ám ezek hamar lelepleződtek. Másik jelen­tős változásként már nem az eladók osztották ki a po­fonokat — ez egyébként is sértette néhány kényesebb vevő önérzetét —, hanem az önkiszolgálás elvének meg­felelően a vásárlók ütötték egymást. A bolt hamarosan jelentős • testkultúracent­rummá fejlődött, sőt komo­lyan foglalkoztak a gondolat­tal, hogy az áruházat és törzsvásárlóit Papp László irányítása alá helyezik a ma­gyar ökölvívósport fellen­dítése érdekében. Az ese­mények jelenlegi stádiumá­ban éppen az árupolcokat szerelik le, mert ezek zavar­ják a rendszeres hétvégi testgyakorlást. Néhány morgolódó vi­szont átpártolt a szomszéd utcába, ahol nemrégiben új ÁBC-áruház nyílt meg. A hí­rek szerint az áruválaszték bőséges, az eladók készsége­sek, mindenkihez van né­hány kedves szavuk, sőt egy- egy kedvesebb vásárló feje búbjára huncut kis baracko­kat nyomnak. (zeke) Pop-rock hírek — AMANDA LEAR tétlenségre ítéltetett egy darabig, ugyanis tu­néziai tartózkodása alatt eltörte jobb lábát. — FRANK FÁRIÁN, a Boney M. producere, dalszerző, az együttes férfihangja, bejelentette, hogy egy kis időre abbahagyja áldásos mű­ködését. A csoport tagjai elége­detlenkedtek, hogy a haszonból csak tíz százalék erejéig részesed­nek. Farian erre állítólag odavág­ta, hogy olyan táncost, mint Far­rell és három olyan közepes ké­pességű (!) énekesnőt, mint amilye­nek a Boney M-lányok, bármelyik utcasarkon talál. — A SIOUXIE ÉS A BALJÓS HAZIK (SÉRTETEK nevű punk kreációt kellemetlen meglepetés érte nemrégiben, mikor új nagy­lemezük megjelenése hetében John Mac Kay gitáros és Kenny Mor­ris dobos megszökött. Az együttes épp a skóciai Aberdeen városá­ban volt, s csak egí cílcn óra vá­lasztotta el attól, hogy megr.ylr-ss. hosszúra tervezett szigetországi turnéját, amikor a két zenész se szó, se beszéd, beugrott egy taxi­ba és illa berek, nádak* erek — a mai napig nem látta őket senki, Siouxie bejelentette a szökést, és miután a bemelegítő zenekarral, s Ev Emberével — Módfelett örvendek, hogy esszém, mely a Bevezetés a munkakerülés művészetébe alcímet viselte, megnyerte az olvasók tetszését — mon­dotta The End, az Építkezési Múzeum gondnoka és ' megbí­zott éjjeliőre' — Sokunkat foglalkoztat ma ez a kérdés, különösen az ifjúság bizonyos rétegeit. — És, hogy véli a Mester. Tudnak-e a mai fiatalok „lógni”? — Fölmérésem bizonyítja: tudnak! Többségük rendelke­zik azzal az úgymond’ isteni sajátsággal: vannak, de nem tudjuk, hogy hol. Munkám­ban ennek a természetfölötti tulajdonságnak az okait für­késztem. — Milyen tanácsokat adna a felnövekvő nemzedéknek? — Óvakodjanak a túlzá­soktól, igyekezzenek a ’assan járj, semmire sem jutsz teó­riám szerint cselekedni. Ne higgyenek a főnöki intel­meknek és továbbra is te­kintsék falra hányt borsónak a munkahelyi szabályokat. Mindemellett szívósan tart­sanak ki az általam ismerte­tett könyöklési, bólogatói és pusmogó technikák mellett. Egyébként nyomdában van az újabb kötetem, mely a Miért beteg a magyar mun­kás? címet viseli, és a táp­pénzcsalás módozataitól egé­szen a ma oly divatos ideg- kimerülési, az úgynevezett kikészitési módszereket is részletesen tartalmazza- Re­mélem, ez is kapós lesz — mondta befejezésül a Mester és fogadta a múzeumba ér­kező csoportot, amely egy 1934-ben elkezdett építkezés eddigi munkálataira, vala­mint a másfél éves fennállás után romba dőlt lakóház megtekintését óhajtotta. The End, az Év Embere a jó gazda gondosságával vezette körbe a vendégeket. (ta-) a megmaradt Banshee-tagokkal közösen eljátszott egy-ket számot, visszautazott Londonba. — STEVE HARLEY nagy come* backre, visszatérésre készUl. DJ albuma, a „Candide” már kész, és újjá akarja szervezni a Cock­ney Rebelt. — A 1# CC végre újra ütőké­pes. Eric Stewart teljesen felépült autóbalesetben elszenvedett sérü­léseiből. A zenekar új albumá­nak megjelenését 1979 legvégére ütemezték be. — ALICE COOPER rockoperát Ir. szerzőtársa Bernie Taupin, aki­nek neve azért lehet Ismerős, mert Elton John partnere volt. — PAUL JONES, az t9«4-ben nagy kislemezsikerrel („Doowab­diddy-diddy”) híressé lett Maun- fred Man eredeti énekese komoly tárgyalásokat folytat egykori fő­nőkével, mert az Earthband tagja szeretne lenni. Paul Jones izgal­mas színű hangjának és nagyon karakteres énekének köszönhető Mannfred Man első együttesének „S-4-3-Z-1”, „Sha-la-la”, vagy „Pretty Flamingo” című világsi­kere is. Bob Dylan „Mighty Quinn”-jét már Mike d’Abo éne­kelte. Mannfred Man maga leg­inkább csak a kisérő vokál ha­tását élénkítette, és — természete­sen — zongorázott. <v.) Csúszós cseresznye (Meséli a Vén Ordas) Vén Ordasnak nevezte ma­gát, mert erdésznek készült, s úgy is indult az élete. Ba­rátságtalan, szüntelenül vi­csorgó emb^r volt. Hetente borotválkozott és nem mo­sott fogat. A karácsony előt­ti nap délutánján találkoztam utoljára vele. Állt a kocsma pultjánál, s egy kormos ké­pű menyecskére kacsintga­tott. Fél szemmel és idétle­nül, mivel olyan süket volt a nőkhöz, mint a bedagadt mozsárágyú. Köszöntöttem, magához hívott. — Fröccsöt iszom! — ke­repelte, s rám meresztette sokat ígérőén a ízemét. Megdermesztett a szánalom- — Mondom, öcsi, fröccíöt Iszom. Milyen kár erősködnie, úgyis hozok neki, hiszen is­merem. Apám gyerekkort cimborája volt. harminc eve együtt lopták a szomszédék földjéről a tököt, krumolit, kukoricát, amit éppen *a’ál- tak­— Elmesélem érte hálából a történetemet. Ismertem a történetét, na- sonló helyzetekben nemegy­szer elmesélte már, A jó fe­hér borokról meg a -ossz barátságról szólt, dramati­zálva. Mert a „Vén Ordas” értett a hatásvadászathoz, s akkor volt kéi»es sajnálatra hajlítani . hallgatója szívét, amikor akarta- A tör­ténet szerint „Vén Ordas” érettségi vizsgájáig nem ivott egy korty szeszes italt sem, ott is csak azért, mert egynémelyik osztálytársa annyira kívánta tőle. Az er­dészeti egyetemen se alkal­ma, se pénze nem adódott az italozásra. Csak odahaza, az unokatestvéreivel- Módiá­val persze. Addig a neveze­tes szilveszterestig, amikor második éves félévi vizsgá­járól érkezett haza. Testvé­reit, mivel késett a vonat, már nem találta otthon- Megszeppent, mi lesz vele egyedül; szüleivel nem érez­te vidáman magát, szeretője nem volt. A fiúk után eredt. Azok már vígan dudorásztak a felszallagozott cukrászdá­ban, a parketton ugrabugrá­ló nők feszes fenekét bámul* ták. Nagy volt a heje-huja, a dínom-dánom, a „soseha- lunkmeg”. De ő színjózan volt. Ült a társaival, a las­san elszabaduló pokolban, s az járt a fejében, hogyan fe­lejtse el a semmiségét. Gyakran koccintottak, s ő mindig fenékig itta a zöl­des-sárgán fénylő abasári ne­dűt- Egy órán belül azt vet­te észre, hogy mindenki kö­zött ő a leghangosabb. Nem hogy utolérte, de el is hagy­ta a társait. így rúgott be először- A többi berúgás közül már mindig csak az utolsóra em­lékezik. — Hozok én mese nélkül is magának — feleltem kur­tán, hevesen. Letettem elé a savanyú fröccsöt, s felhajtottam az egy. decimet. — Igya meg az egészsé­gemre, vén lókötő — dévaj- kodtam felfújt mellel véle. —* Boldogabb új esztendőt hozzon az esze! — És két állópulttal mögötte cövekel- tem le. — Hozzon boldogabbat ne­ked — szörcsögte repdeső nyállal az öreg. — Nekem jó, amilyen- De neked? Te még fiatal vagy. Vigyááázz! Csúszós a cseresznye is. Mint a jég-.. S, azóta sem tudom, utolsó mondataival mit akart mon­dani. Talán majd ti, ifjú ol­vasók megfejtitek. (ok) Szerkesztői üzenetek Szele Imre, Salgótarján, Damjanich út 43. Köszönettel vettük sorait és ötletei közül néhányat a jövőben igyek­szünk megvalósítani, különö­sen a rockzene történetéről és az ifjúsági szórakozásról szóló javaslatainak örülünk. Vi­szont említett olyan kezdemé­nyezéseket is, melyeket már hosszabb idő óta több-keve­sebb sikerrel alkalmazunk. Többeknek. A megyei úttö­rőelnökség és a NÖGRÁD-szer- kesztöség közös felhívására be­érkezett levelek közlését ja­nuártól kezdjük meg. Kérjük a borítékon feltüntetni az „Üt- törősarok” jeligét, és a szer­kesztőség pontos cimét! (3101 Salgótarján, Palócz Imre tér 4.) Az első levelet Vanó Ildikó zagyvarónai pajtástól kézbe­sítette a postás. A szépen megírt, s rajzokkal illusztrált négyoldalas tudósításért ezúton mondunk köszönetét, s ter­mészetesen a többi kisdobos és úttörő jelentkezését is vár­juk! j NŰGRÁD - 1979. december 29., szombat 5

Next

/
Thumbnails
Contents