Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-29 / 303. szám
Nagybáfonyban jártunk Tanácsülés napirendjén a végrehajtó bizottság munkája Nagybátonyban a december havi tanácsülésen a végrehajtó bizottság • kétéves munkáját értékelték. E fontos tanácskozás után felkerestük Kenyeres Pált a nagyközség tanácselnökét és véleményt kértünk lapunk számára. — A végrehajtó bizottság legutóbb 1977-ber. számolt be a tevékenységéről — a tanácstörvény előírásának megfelelően — a nagyközségi tanácsnak. A most előterjesztett beszámolóban az 1.977—78-as években végzett munkánkról adtunk tájékoztatást — mondta elöljáróban a tanácselnök. Az elmúlt két évben a pártós az állami szervek, a megyei tanács, a járási, a nagyközségi pártbizottság feladatokat megjelölő határozatai irányították itt a figyelmet a legfontosabb kérdések megoldására. A munka középpontjában a gazdaság- politikai feladatok, az V. ötéves terv teljesítése, a hatékony, takarékos, tervszerű gazdálkodás állt. Igyekeztek feltételt teremtem az ágazati feladatok fejlesztéséhez, a lakosság kommunális, kereskedelmi, kulturális, egészségügyi és szociális ellátás színvonalának megvalósításához. Fejlesztették Nagybátonyban a vállalat-felügyeleti és intézményirányító munkát. Eredményesen működtek együtt a nem tanácsi szervekkel, községpolitikai, társadalompolitikai célok megvalósítása érdekében. A tanács testületi működése A végrehajtó bizottság nagy gondot fordított a tanácsülések előkészítésére, a tanács törvényes működésére. A helyi sajátosságokat is figyelembe véve arra törekedett, hogy a tanácsüléseken az előírt napirendek mellett olyan kérdések is szerepeljenek, amelyek jelentősek a nagyközség gazdaságpolitikai és kulturális életében. Sokat javult az elmúlt két évben a beszámolók, jelentések színvonala. Ugyanakkor egyre több problémát okoz a testület tagjai számára az a tény, hogy egy-egy határozati javaslatnál nem készülnek alternatív javaslatok. Nagybátonyban — a település szerkezetéből eredően — különösen jelentősek a falugyűlések, a tanácstagi beszámolók. Az itt elhangzott javaslatokat, észrevételeket a tanács irányító munkájában hasznosítják. A szakapparátusnak az elkövetkező években több gondot kell fordítani arra, hogy a bejelentésekre. javaslatokra időben érdemi választ kapjanak a tanácstagok. a dolgozók. A tanácsi bizottságok munkáját a tanács tisztségviselői, a szakigazgatási szerv ügyintézői megfelelően segítették. A bizottságok elnökei részére minden évben koordinációs tanácskozásokon — az egyéb feladatok megbeszélése mellett — segítséget adott a végrehajtó bizottság. Ez a magyarázata annak, hogy a véleményező és javaslattevő jogaikkal jól éltek, s azok mindenkor a település fejlődését szolgálták. A végrehajtó bizottság irányító munkája A testület munkáját kellő aktivitás, megfelelő politikai és szakmai hozzáértés jellemzi. A vb-tagok többsége aktívan vesz részt a testület munkájában. A nagyközségben élő dolgozók problémáit jól ismerik. Tájékozottak a szakigazgatási szerv munkájáról, megfelelő ismerettel rendelkeznek a gazdasági egységek, az intézmények működéséről, a munkások, a nők, a fiatalok élet' és munkakörülményeinek javítása érdekében sokat munkálkodnak. A végrehajtó bizottság — a tanácstól kapott hatáskör alapján — 1978-ban egymillió 392 ezer, 1979-ben hárommillió 200 ezer forint pénzmaradvány, illetve többletbevétel átcsoportosításában döntött. Ezzel segítséget nyújtott az intézmények működési, karbantartási feladatainak megvalósításához, sport- és ifjúsági klubok működéséhez, úttörőtábor építéséhez, utak, hidak karbantartásához. Együttműködés a nem tanácsi szervekkel A községpolitikai, társadalompolitikai feladatok jó és eredményes végrehajtásához Nagybátonyban megteremtették a jó kapcsolatot a nem tanácsi szervekkel. A nagyközség életét érintő főbb kérdésekben rendszeresen tanácskoznak — konzultálnak — a gazdasági egységek vezetőivel, a HNF, a KISZ nagyközségi bizottságaival, a tanintézetek szakszervezeti bizottságaival. A nem tanácsi szervekkel való jó együttműködés eredményeként tudták megvalósítani az öregek napközi otthonát, az úttörő-váltótábor felépítését. A vállalatok vezetőit, szocialista brigádjait meg tudták nyerni jelentős társadalmi munkák elvégzésére. 1978-ban 3,5 millió, 1979-ben — a beszámolás idejéig — 3,1 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A tanácsülés előtt számot adott a végrehajtó bizottság ágazat- és társadalompolitikai feladatainak végrehajtásáról, az élet- és munkakörülmények javítása érdekében tett intézkedésekről. A tanácsülésen szó volt még a szakigazgatási szerv, a vállalatok, az intézmények irányításáról, a hatósági munka helyzetéről. A tanácsülés azt is megállapította — mondta .befejezésül Kenyeres Pál —, hogy a szakigazgatási szerv munkájában a törvényesség helyzete, a jog- alkalmazás színvonala tovább fejlődött, s ez jól szolgálta a nagyközség társadalompolitikai célkitűzéseinek megvalósítását. — gyenes — A tárgyak második élete A kiszolgált, elkopott tárgyak újrafelhasználása a termelésben napjainkban nagyon fontos feladat. A nyersanyagokban szűkölködő és az energiaválságokban bővelkedő világban ennek a folyamatnak a jelentősége nem szorul magyarázatra. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a hulladékanyagok újrahasznosítását már az elmúlt századokban is szorgalmazták. Nagy Péter cár azt a rendeletét, amely a mai hulladékfelhasználás ősének tekinthető, 1714-ben adta ki. A rendelet kimondta, hogy Szentpétervár környékén és a kormányzóság területén a lenhulladékot össze kell gyűjteni, és elküldeni a kancelláriának. A rendeletben már az átvételi árakról is szó esik: minden púd textilhulladékért 8 pénzt köteles fizetni a kancellária. Nagy Péter másik rendelete már a nyomdai hulladékpapír gyűjtését és felhasználását is szabályozza, ugyanis már ebben az időben is gyűjtötték a rongyot és a hulladékpapírt a papírkészítő műhelyek számára. Napjainkban megnőtt azoknak a nyersanyagoknak a száma, amelyeket a modern ipar felhasznál. Az iparban fával, üveggel és rengetegféle színMezőgazdaságunk ma és holnap Beszélgetés dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel az élelmiszer-gazdaság helyzetéről Nemzeti jövedelmünk nem lebecsülendő részét a mező- gazdasági és élelmiszeripari ágazat adja. Dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel erről beszélgettünk. — Kérem miniszter elvtársat, foglalja össze, az idén milyen eredménnyel zárta az esztendőt ez az időjárás szeszélyeire oly’ érzékeny ágazat? — Ma a nemzeti jövedelem egyhatodát adja a mezőgazdaság. 1974 és 1978 között igén erőteljesen csökkent a mező- gazdaságban foglalkoztatottak száma, s tovább fogyott a mezőgazdasági rendeltetésű földterület is. Ugyanakkor, a többi ágazat hozzájárulása gyorsabban nőtt, mint a mezőgazdaságé, így szükségképpen csökkent a részaránya. Hazánk területe 93 ezer négyzetkilométer, s ennek 71 százaléka a mezőgazdaságilag megművelt terület. S bár ez, mint említettem, egyre kisebb lesz, Európában, Dánia után, még így is a legmagasabb a mezőgazda- sági terület részaránya. Ez tehát valóban egyik alapvető meghatározója a bruttó termelésnek. Most már a termelés növeléséhez egyre nagyobb ráfordítás szükséges, amelyet az utóbbi években csak az állami gazdaságok tudtak eredményeikkel követni, a termelőszövetkezetek nem. — 1979-ben sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a magyar mezőgazdaság termelése valamelyest elmarad a tervezettől, s lényegében a tavalyi szintet éri el. Ennek ellenére most már jó szívvel mondhatom: kikerekedett az esztendő, az első fél évbén bizony rosszabbra számítottunk. A kukorica és több más növény javított a helyzeten, az állat- tenyésztés, az élelmiszeripar, az erdő- és faipar eredményei is jobbak a vártnál. Az az igazság, hogy a terveket minden esztendőben teljesíteni kell, a mezőgazdaságiban azonban annyi a bizonytalanság, amely 'nem tervezhető, hogy itt főként a tendenciákat kell számon kérni, azok pedig az utóbbi években jók. — Ön néhány esztendeje egy beszélgetés alkalmával elégedetlenségének adott kifejezést a magyar mezőgazdaság növekedési ütemével kapcsolatban. Való igaz. azóta is voltak szűk esztendők, de úgy tűnik mintha tényleg egyenletesebben emelkedne a termelés. Milyen tényezőknek köszönhető ez? — Én akkor sem az öt-tíz évvel ezelőtti koncepció minősítéseként értettem ezt, hiszen az akkori feltételezések szerint egy-egy most vitatott elgondolás a legjobb megoldás lehetett. Mégis változtatnunk kellett, mert a feltételek is változtak. Természetes például, hogy jobban ki kell használnunk ingyenes erőforrásainkat. Például azt, hogy ne csak a munka kezdetét, hanem a zömét is optimális időben helyezzék. Viszonyainknak megfelelő fajtákat kell alkalmaznunk, adott esetben az intenzív, a modem és a hagyományos kombinálása, együttes jelenléte is dicséretes lehet. Tehát nem is an'nyira az ütem növekedésével van a baj, hanem a lehetőségeink kihasználásával. Mezőgazdaságunk termelési szerkezetét időről időre országosan és termőtéjanként is .felül kell vizsgálnunk. Az adottságok előnyeit, a költség- takarékos megoldásokat, az ágazattársítás és ugyanakkor a szakosítás előnyeit az eddigieknél jobban kell hasznosítanánk. Az idén például visszafogtuk a tojástermelést: nem volt gazdaságos exportálnunk, mert csak annyit kaptunk érte, mint amennyit ráfordítottunk. Ennek ellenére a mező- gazdasági exportunk nőtt. Vagy itt ván például a juhászat: most a legoptimálisabb műanyaggyárosok is aggódva figyelik az igények változását, a juhászat fellendülését. Különösen a dunántúli tájak alkalmasak erre, gondolunk arra is, hogy a Dunántúlon egy juhvágóhidat létesítsünk. Tehát nem szükséges nekünk mindig minden ágazat termelését 'növelni, az igényeket kell rugalmasan követnünk. A kérdés második részére válaszolva a XI. pártkongresszus, majd az 1978 márciusi párt- határozat is erősítette a termelési kedvet, a biztonságot, a nagyüzemek és háztáji gazdaságok együttműködését. Döntő tényező, hogy konszolidált- ság, jó értelemben vett egy- nyelvűség jellemzi a mezőgazdaságot. — Az ágazat az ötödik ötéves tervben mintegy 60 milliárd forint értékben vásárol új gépeket. Sajnos, csak ennyire volt lehetőség. A magyar mezőgazdaság a szellemi értékek hatékonyabb hasznosításával és mostani eszközállományával képes-e olyan mértékű előrelépésre, mely minőségi változást jelent a fejlődésben? — Nekem az a véleményem, hogy a mostani eszközállománnyal lényeges változást nem lehet elérni. Bonyolítja a helyzetet, hogy mi olyan! technikát alkalmazunk, amely a hatvanas évekbeli — az akkori olcsó energiaárak mellett — a legjobb volt. A következő években úgy kell a termelés növekedését elérni, hogy ne növekedjék a felhasznált energia mennyisége, ugyanig a költségek így is emelkednek majd. Nos, ennek előrebocsátásával 'is látok lehetőséget, hogy a szellemi értékek maximális kihasználásával, amelyeknek már a technikai eszközök cseréjénél is érvényre kell jutniuk, emeljük a mércét. Ha nem akarjuk, hogy a világpiacról kiszoruljunk, minden eszközt megkell ragadni, hogy jobb minőségű, olcsóbb, pontos határidőre szállított termékekkel vegyünk részt a világkereskedelemben. Erőteljes szelekcióra, rostálásra van szükség a versenyképesség, általában fel- készültségünk, lehetőségeink területén. Ez nem végezhetőéi csak a mezőgazdaság erejével, hanem a feldolgozó, az értékesítő és minden rnás szervezet együttműködésével. Ehhez ki kell alakítani a máinál sokkal szorosabb integráció különböző formáit. A gazdaságos ágazatok, eszközök, beruházások létrehozását soron kívül elő kell segíteni. — Tudomásom szerint a tetikus anyaggal dolgoznak. Mindez természetesen a hulladékhasznosítás területén is új feladatokat jelent. A krasz- nojarszki hulladékfeldolgozó üzem a krasznojarszki műszaki egyetemmel együttműködve új technológiát tervezett egy papírból és gipszből álló anyag készítésére. A nyersanyag mintegy 80 százaléka nyomdai hulladékpapír. A gipszpapír- lemezek felhasználhatók az építőiparban, sőt a művészeti alkotásoknál is. A hulladékanyagok felhasználásának nagy jövője' van. Közgazdászok szerint a hulladék hasznosításával, a feldolgozás ésszerű megszervezésével sokszor akár egy új gyár építését is meg lehet takarítani. Jellemző adat, hogy egy tonna nyomdai papírhulladék felhasználásával a papírgyártásnál 4,5 köbméter fát lehet megtakarítani, nem beszélve a víz és elektromos energia megtakarításáról. Versenyezhet-e a hulladék- nyersanyag a természetes nyersanyagforrásokkal? Igen. Abból a polietilénből, amelyet Taskentben vagy Kisinyovban nyertek vissza hulladékból, kitűnő minőségű vízcsövek kerültek a mezőgazdaságnak, és göngyölegek, csomagolóanyagok az iparnak, kereskedelemnek. A legfontosabb szempont a természetes nyersanyagtakarékosság. Moszkvában már megkezdték annak a hálózatnak a kialakítását, ahol begyűjtik a lakosságtól a polimeranyagokból készült hulladékot. Jelenleg mintegy 300-féle hulladék van, amelynek ipari felhasználását még nem szervezték meg. Ez az ipar óriási nyersanyagtartaléka, amit a későbbiekben hasznosítanak majd. gépek gazdaságos üzemeltetése érdekében gépjavító- és szervizrendszer kialakítására törekszenek. Ügy kell ezt értelmezni, hogy a gépállomás-hálózathoz hasonló rendszer kiépítését szorgalmazzák? — Nem. Át kell vennünk azokat a tapasztalatukat, amelyeket korábban szereztünk, de most egészen másról van szó. A termelésben egyre nagyobb szerepet játszó gépek javítása, karbantartása elengedhetetlenül megköveteli, hogy valamennyi érdekelt fél közösen hozzon létre olyan hálózatot, amely alkalmas az említett feladatok elvégzésére. Ez nem lehet csak a mezőgazdaság feladata. A gyártó cégek, a MEZŐGÉP Tröszt, az állami gazdaságok és a szövetkezetek közösen, társulásos formában, közös érdekeltséggel oldják meg ezt a feladatot! Vannak erre már példáit is: Cegléden, az Alföldön. s néhány más helyen a régi gép álloményokón létrehoztak ilyen gépjavító, karbantartó üzemeket. — Ha már a szervezeti, szervezési kérdésekről esilf. szó: mi a véleménye az olyan élelmiszer-gazdasági komplexumokról, ahol a mezőgazdasági termékeket a legmagasabb szinten feldolgozott élelmiszeripari termékként saját kereskedelmi hálózatunkban hozzák forgalomba, s ahol az egész vertikumba azonos érdekeltségi rendszert dolgoznak ki? — Híve vagyok — szerencsére senki sem tiltja, hogy ilyen komplexumok létrejöjjenek. Jövőjük ván, a piachoz képesek rugalmasan alkalmazkodni. Nyilvánvaló, hogy az élelmiszer-termelés, valamennyi ágazatát fejleszteni szükséges, hogy minél kevesebb zavaró körülmény fékezze hatékonyságát. A Szovjetunióban például az utóbbi időben behatóan vizsgálják a termelés valamennyi szakaszát: tehát a gépellátás, gépgyártás fejlesztését, a közbülső helyet elfoglaló mezőgazdaságot, a felvásárlást, áruraktározást, -feldolgozást, -forgalmazást. A legkedvezőbb eredmények ugyanis ott találhatók, ahol a termelés minden szakaszában érvényesíthető, jelezhető a végső piaci ítélet, az igazi, a nem átmeneti kereskedelmi érdekeltség. Világosan látni kell, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk jövője elválaszthatatlan attól, h,ogy milyen minőségben, mennyiségben tudja eltarthatóvá. szállíthatóvá, eladhatóvá tenni termékeit. — Kérem, mondja el, melyek azok a magyar termékek, amelyek mindenkor jó piacra' számíthatnak? Törekszünk-e arra, hogy ezeket minél nagyobb mennyiségben, kiváló minőségben, pontos határidőre kiszállásuk? — Élelmiszeripari nagyhatalom ugyan nem lehetünk, de néhány cikkel befolyásolhatjuk az árakat. A magyar paprika például a világkereskedelem egyharmadát adja, s ez már árformáló erőt jelent. Vannak egészen speciális termékeink, mint például a tokaji aszú, az egri bikavér, a Herz és a Pick szalámi, a gyulai száraz áruk, ■amelyekkel vaiamikor vitathatatlanul elsők voltunk mennyiségben is, s mindenkor jó piacra számíthattunk. Azonban nem szabad, hogy ez a szemlélet elringasson bennünket. Arra kell törekednünk, hogy egyre több ilyen áru legyen, amelyet az adott piac igénye szerint gazdaságosan elő tudunk állítani. Védett minőség kell, rugalmasság, jó piacismeret és persze jó nyersanyag, korszerű feldolgozás, fegyelmezett szállítás... Az utóbbiról hadd mondjak néhány szót: nagyon fontos, hogy a mező- gazdaság és élelmiszeripar a szállítást jól szervezze, rendel-, kezzen az. ehhez szükséges eszközökkel. Jó példa erre a bólyi mezőgazdasági, mohácsi hajókikötője. — A magyar élelmiszergazdaságban dolgozó szakemberek az ön mércéjével mérve képesek-e arra, hogy az adott anyagi lehetőségeink között nemzeti jövedelmünk megteremtésében a mostaninál többet tegyenek? — Nemrégiben az ágazat fiatal szakmunkásaival találkoztam, feltűnt, hogy saját .tevékenységüket is, az irányítókét is milyen kritikus szemmel képesek elemezni. Hogy már eddig eljutottak az fél sikernek számít. Nagyon jó szakembereink va'nnak, de a mainál sokkal jobb irányító tevékenységre van szükség: a minisztériumtól a brigádokig érvényes éz. Sőt! Csak más ágazatokkal szorosan együttműködve vagyunk képesek előrelépni, mint ahogy arról már beszéltünk is. A mai magyar mezőgazdaság nem zárt egység, mint régen, ahol sokszor a ruháját is maiga állította élő a paraszt. Sók biztató jelét látom annak, hogy szakembereink képesek a mainál többet kihozni az ágazatból. — Végezetül a küszöbönálló. hatodik ötéves terv. a nehéznek ígérkező 1980-as esztendő lényegesebb feladatairól kérnénk egy rövid áttekintést. — Az 1980-as év és a következő középtávú terv összefügg: a gazdasági folyamatok ugyanis nem választhatók szét. Gondoljunk csak arra, hogy az idén elvetett búzát jövőre aratjuk, s amit aratunk az mér a hatodik ötéves terv első termésének vetőmagja. Nem titok: ‘nehéz időket élünk. Az ágazatnak azonban most nem ezen kell meditálnia. Az új szabályozókban megmaradt minden fontos elem, amely a munkánkat segíti, a támogatást mint ösztönző eszközt ugyanis az árváltozások ellenére sem nélkülözhetjük. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy bárki is csak erre számítson. Sokan panaszkodnak az új szabályozók követelményei miatt, s amikor megkérdezem, hogy mi az, ami nem jó benne, kiderül, hogy még nem ismerik, de hallották. Az alapos közgazdasági elemzést, az új helyzet világos felismerését kell most megkövetelni. A hatodik ötéves terv céljairól még korai lenne részletesen beszélni, ‘annyi azonban biztos, hogy nem csökken az ágazat exportfeladata, viszont előtérbe kerül a gazdaságossági kritérium a visz- szafogottabb fejlesztés mellett. Az 1980-as év hasonlóan nehéz feladatot jelent, mint amikor 1977-ben 12 százalékos növekedést értünk el. A mezőgazdasági termékek bruttó termelését legalább 5, míg az élelmiszeripari termelés bruttó értékét (mindkettőt változatlan áron) legalább 9 százalékkal kell növelni 1980- ban. A növekvő termelési és értékesítési feladatokhoz nem igényelhetünk több erőforrást, mint amennyi az előző években rendelkezésünkre állt. Mindent meg kell tennünk, hogy ne csökkenjen tovább a termőföld, ne legyen kevesebb a munkaerő, ugyanakkor fokozzuk képzettségüket. mert a gépeket csak így tudjuk hatékonyan működtetni, a műtrágyát, növényvédő szert felhasználni. Ha már az adottságok kihasználásáról beszéltem: ez legfontosabb feladatunk. Nálunk sokkal gazdagabb országok is ezt teszik. Lom bősi Jené
