Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-21 / 298. szám

KONVOJ Sam Peckinpah amerikai rendező, aki a western műfa­jában vált ismertté, a Konvoj című filmjével mutatkozik be Magyarországon. Az Egyesült Államok mozijaiban az utóbbi években vált népszerűvé az új irányzat, melynek tárná)» az országúti üldözés, au*ós bra­vúrok, látványos és izgalmas ütközések, száguldás és a hő­sök persze mindig karcolás nélkül élik túl a kalandokat. A Konvoj azonban ennél több, mert a történet nem ma­rad meg a puszta versengés­nél. hanem a kamion osok és a seriff párharca valósággal szervezett mozgalommá alakul, lehetőséget teremtve a ren­dező számáré. arra. hogy — az államgépezet, az Igazság­szolgáltatás, a tömegkommu­nikáció vonatkozásában — néhány társadalmi kérdést is felvessen. A film „értékét nö­veli. hogy a konvoj élén ha­ladó kamion volánjánál a már nálunk is ismert Kris Kristofferson ül — A szerel­mes Blume vagy az Aliz már nem lakik itt című filmek­ből emlékezhetünk a magas kék szemű színészre — a se­riffet pedig az ugyancsak nép­szerű, Oscar-díjas Ernest Borgnine játssza. A film tartalmazza a r„Road Movie” (országúti film) valamennyi kellékét De ho­gyan is alakult ki ez az ]ái műfaj és melyek a jellemzői? A francia filmekből általá­ban nem hiányozhat az evés, az olaszból a veszekedés, az angolból az etikett; az ameri­kai filmnek ugyanígy nélkü­lözhetetlen eleme az autó. Ez lényegében az „amerikai le­genda” szerves folytatásánik. modern változatának tekinthe­tő. A nép életéi zése tükröző­dik benne, s azokat az Időket idézi fel, amikor a nyitott kontinens korlátlan szabadsá­got jelentett a kivándorlók­nak. A gyakori lakóhely-változ­tatás. a' mozgékonyság az. ame­rikai életformának mit Is az egyik legtermészetesebb ré­sze. Csak a vágtató ló helyett ma az autó robog, a végtelen prérit pedig a sztrádák vál­tották fel. De a vezető ugyan­úgy összenőtt a kocsijával, mint a cowboy a lovával, s az indiánok helyett a sebességét korlátozó és szabályokat rá- kényszerftő rendőrökkel kerül összetűzésbe. A legenda felelevenítése a hatvanas években kezdődött, amikor Kerouac Ütőn című regényének hőse, vagy Dennis Hopper „szelíd motorosai” cél­talanul járták az országuta­kat — a szabadság utáni vá­gyat inkább érezték csak, minisem tudatosult volna ben­nük — és nem történt velük semmi rendkívüli. Hacsak az nem, hogy értetlenül fogadták őket. Ezek az Amerikán át ve­zető nagy utazások gyakran mély filozófiai vizsgálódást is tartalmaztak, s történetnélkü­liségükkel némiképp eltávo­lodtak a western' által még jól őrzött mítosztól. De nem is az eseményekkel való fel- töltődés, hanem az öncélú ha­ladás sodró erejű száguldássá fokozása újította meg a mű­fajt. Maga a látvány teremtett feszültséget, s az amerikai né­zőknek pontosan ez kellett. És Európában is szívesen fogad­ták. Igaz. az Itteni filmesek más mozzanatokat emelnek ki az országúti autózásból. — Fellini és Godard a száguldo­zásban rejlő veszélyt ábrázol­ják, Jacques Tati pedig kife­jezetten a nagyvárosi forgalom tarthatatlan körülményeiről beszél a Közlekedési dugó (Traffic) című filmjében. De most maradjunk az amerikai­aknál. Mit tartalmaz u jól meg­komponált „Road Movie”? Mindenekelőtt bőven látha­tunk egymásba rohanó autó­kat torlódásokat,/ kiégett ron­csokat, aztán csodálatos tájuk mellett suhanunk el a lendü­letes zene ritmusára. Nem ma­radhatnak el persze a szerelmi kalandok, a jó idegek, a ható­ságok kihívásai, A vakmerő sofőrök szimpatikus hősökké válnak és nekik szurkolunk még akkor is. ha a törvény- sértésekre adott magyaráza­taik nem meggyőzőek. Jó pél­da erre a már látott Sugar- landi hajtóvadászat — Steven Spielberg filmje — és az 1980-ban bemutatásra kerülő Gengszterek sofőrje — Walter Hill rendezésében. A Konvoj főhőse, becenevén Gumikacsa, a kamionos, aki kisebb-nagyobb szabálysérté­sek miatt a seriff régi isme­rőse. Most egy mulatói vere­kedés miatt menekül a rend­őrök elől, s közben egyre több teherautós csatlakozik hozzá. Arizonából Texasba, onnan Üj-Mexikó felé halad­nak. Az egyik éjszakai pihenő alatt belekeverednek egy kor. mányzóválasztósi kampány­ba, de nem szívesen vállalják a politikai csatározásokkal já­ró machinációkat. Nem haj­landók kompromisszumra sem. A rendőrség fenyegetései sem ijesztik meg őket. Abban nem lehetünk biztosak,, hogy végül Is ők győztek-e. de abban Igen: ép bőrrel kerülnek ki a veszélyes hajszából, gázt ad­nak és robognak tovább a poros országutakon. — ki — Múltfaggatás a jelenért Wajda /,márványembere,, a mozikban Eszmék — szobrokban 75 éve szü etett Goldman György Jelenet Wujdtt elgondolkodtató filmjéből Andrzej Wajda nupjuink egyik legizgalmasabb rende­zője: állandóan új utakat ke­res a filmművészetben, s minduntalan képes érdeklő­dést kelteni a művei lránt. Három évvel ezelőtt forgatta A murván,yember című filmjét, amely témájában, szemléleté­ben hasonlít Bacsó Péter egy évtizeddel korábban készült filmjéhez, A tanúhoz. A már­ványember egy szobor, melyet az ötvenes évek sztahanovis­ta munkásáról, Birkutról min­táztak. Erre akad rá egy mai íilmrendezőnő, aki szeretne fil­met készíteni a sztahavosltu éle­téről, Törekvése azonban nem mindenütt és mindenkinél ta­lál megértésre, támogatásra. Wajda . a negyedszázaddal ezelőtti Lengyelország társa­dalmát vizsgálja, szembesít­ve minduntalan a jelennel, mivel felfogása szerint a mai lengyelországi ’ folyamatok érthetetlenek a múlt ismerete nélkül. A film főszerepeit ná­lunk ismeretlen színészek játsszák: Jerzy Radzlwillo- wlcz, Krystyna Janda, Michal Tarkowski. Az idősebb film­rendezőt alakító Tadeusz Lomnlckl azonban régi isme­rőse o magyar mozinézőknek. A márványembert a salgótar­jáni November 7 Filmszínház csütörtökön mutatta be és szombaton vetíti utoljára. Ülő munkás (Könyöklő mun­kás, 1934.) Háromtucatnyi szobra, ha megmaradt. Goldman György nélkül mégsem lehetne össze­foglalni a legújabb kor házul művészettörténetét. Jól is­mert néhány portréja, köztük ifjúkori önarcképe. csomó­pont-fontosságú uz 1934-ben alkotott Ülő munkás (Kö­nyöklő munkás), ugyanekkor készült a munkáslány-sírem- lék (Bagi Ilona síremléke). 1930-os a Horthy-rendőr tö­mör. a kegyetlen ostobaságot általánosító szatírája. E né­hány említett alkotás is jelzi a választott utat, s a művész képességeit Is. Goldman ki­tűnő érzékkel tájékozódott a közelmúlt mestereinek művé­szetében és a kortársak tö­rekvéseiben. jól szelektált az élő hagyományok között, jó iskolázottság és sokoldalú ön­művelés segítette hozzá, hogy tanítani is tudjon. Nemcsak és nem elsősorban szobrászat­ra nevelte a fiatalabbakat, hanem magatartásra, gondol­kodásra is. A Szocialista Kép­zőművészek Csoportjának egyik szervező, vezető egyéni­sége lett. . Születésének hetvenötödik évfordulója alkalmából a művészre emlékezünk. ám a szobrász Goldman György alkotói felfogása és célja nem független attól az élettől, melyet Goldman György a munkásmozgalomban vállalt. A húszas évek vége óta volt tevékeny és tudatos harcos, s a harmincas évektől egyre felelősebb teendői voltak. Részt vett a párt legális fo­lyóiratának. a Gondolatnak a szerkesztésében, fontos szere­pe volt az Országos Ifjúsági Bizottság megmozdulásainak az előkészítésében, a börtön­ben is tanítva óvta társainak erejét. A közelmúltban, a te­levíziónak a Marglt-körúti fegyházról szóló dokumen­tumfilmjében hallhattuk egy volt börtöntársának szavalt: Goldmuntól tanulta meg, ho­gyan kell és érdemes olvasni. Goldman György művészi­leg felkészülten, képzetten, és már, mint, tehetségesnek elis­mert fiatal szobrász kezdte el pályájának legfontosabb szakaszát, amely a Szocialis­ta Képzőművészek Csoportjá­hoz kötődik. Ülő munkása a Munkás! ány-siremlck Ilona síremléke). (Bagi Önarckép (1927.). legteljesebb szintézise annak a gondolkodó, töprengő, ol­vasó munkástípusnnk. amely téma szinte minden csoport- tagot. foglalkoztatott. Érthe­tően, mert a Madzsar József féle Illegális szeminárium, amely a csoport előkészítő magvának bizonyult, a tanuló, a jövőre tudatosan készülődő ember eszményét érlelte. A szobrász Goldman szá­mára azonban u politikai küz­delmekben való állandó rész­vétel és készenlét uz alkotó munka gátját Is jelentette. Alkotásainak száma akkor sem lenne sokkal több. ha minden müve megmaradt vol­na, amelyek létezésére emlé­keznek. A szobrásznak, aki sokszor bujkálva élt. sokkul nehezebb volt folyamatosan alkotnia, mint a grafikusnak, vagy akár a festőnek. A szobrot nem lehet rejtőzköd­ve felépíteni, anyagban meg­oldani: megalkotásának fo­lyamata megfelelő teret (he­lyiséget) és időt igényel. A húszas évek második felének már sok tehetségről tanús­kodó portréi után. az 1929-es, monumentális érzéket és igényt bizonyító Álló mun­kás után — a művek számát tekintve — szaggatottabb a pálya. És mégis az 1934— 1936. között született alkotá­sokban jutott el művészettör­téneti fontosságú csúcsig. Ezt bizonyítja, még kis méretű rekonstrukciós formójábun is, a munkáslány-síremlék. A rekonstrukció nemcsak a megmaradt fénykép alapján történt, hanem néhány töre­dék segítségével: a Dunából kerültek elő. ahová a felállí­tása után hamarosan szétvert szobor darabjait bedobálták. Hamis lenne a szobrász út­járól alkotott kép, ha csak a közvetlenebbül politikai in­díttatású alkotásait idéznénk, noha ez a néhány a művé­szileg legérettebbek közé tar­tozik. Nemcsak a korai port­rék változatossága, hanem néhány 1931)-es kisplasztika és képmás bizonyítja a teljes életet élni akaró művész fo­gékonyságát, érdeklődését a mindennapok iránt. S egy 1938-as terrakotta dombormű, az Elemisták különös lírája, Sajátos érzékenysége annak a kifejezésére is képes. ho­gyan él a tömören mintázott kisgyermekek alakjában a felnőttek féltő gondterheltsé- ge. Sok-sok plasztikai elkép­zelését, némely eltűnt szobrá­nak emlékét rajzai őrizték meg. ugyancsak bizonyítva a művészi erőben rejlő, meg nem valósult lehetőségeket. Goldman maga # döntött úgy, hogy arra fordítja ener­giáját. ami a közösség szem­pontjából mindenkor a leg­fontosabb. Egyre Inkább so­kasodtak nem-szobrúszi fel­adatvállalásai. Részt vett a Történelmi Em­lékbizottság létrehozásában é* megmozdulásaiban, az Ille­gális Szabad Nép megterem­tésében. Egyik előkészítője volt az 1942-es, „Szabadság és a Nép” kiállításnak (egy Marx-portréval is szerepelt), amely március 15-én nyílt meg a vasasszékházban és amelyet hamarosan bezártak. Goldmant ekkor még csak rövid időre tartóztatták le. Április elején a párt buda­pesti területi bizottságának! tágjává választották, de ha­marosan ismét letartóztatták és a Schönherz Zoltán elleni per negyedrendű vádlottja­ként életfogytiglani fegyház- ra ítélték. A Csillag-börtön­ből 1943-ban került a Margit- körútra. innen deportálták 1944 őszén és Dachauban pusztult el 1945 februárjá­ban. A vállalt súlyos élet vele­járója volt a természetes bi­zakodás, így maradhatott tö­retlen alkotóereje. Szobrai, bármilyen kis számúak, egyenletes minőséget, igen szigorú művészi önkontrollt bizonyítanak. Közlésmódja mindig tömör, lényegre törő; a tömegnek, a felületnek nincs fölöslege, üresjárata. Rövid életében másfél évti­zednyi volt a megszakadt al­kotói Időszak, mégsem küsz­ködött újrakezdéssel, hanem mindig tovább tudott lépni u teljesebb összefoglalás, ál­talánosítás érdekében. Szo­borban valósította meg a vallott és vállalt eszménye­ket, és ez a legtöbb, amit művész tehet. Aradi Nóra Koponya műtét — 3000 évvel ezelőtt Koponyaműtétekkel még ma is csak a legtapasztaltabb se­bészeket bízzák meg. Nagy volt • az orvostanhallgatók meglepetése, amikor V. Derumsz rigai paleontológus egy olyan koponyalékelés tu­dományos leírását ismertette, amelyet háromezer évvel ez­előtt végeztek kőszerszámok­kal. Az őskori betegségek rég­óta érdekelték V. Derumszot, a paleontológia egyik legna­gyobb szaktekintélyét, aki a múltban vidéki orvos volt. Szenvedélyéből szakma lett. Csak néhány kollégája tudta eddig, hogy ő ír „V. Zcm- garsz” él néven. Most fejezi be „Pír a víz fölött" című regé­nyét. 1972-ben jelent meg De- rumsznak egy elbeszélése, amelynek cselekménye a kő­korszakban játszódik. Az író nemrégiben fejezte be az „Amikor a bronz feléled” cí­mű regényét. 4 NÓGRÁD — 1979. dacembei 21., péntek ] Szalontai Mihály; Az utolsó nap Vicsorgott, vlcsorgatta fogát, összecsikordult a két fogsor, egymást törte önnön görcsében. Kitapogatta a kis demizsont, megkotyogtatta, van-e még benne, a locsko- lódó maradékot úgy a hátán fekve öntötte szájába, arcá­ra. Aztán úgy dobta el a fonottfülű üveget a bokros éj­szakába, hogy utána sem nézett. Nézte az eget, érezte a földet, s hogy leglett ágybéli egyensúlya, feltápászkodott, és vonszolta magát felfelé a vágásban. Egyszerre csak megállt, maga elé meredt, és ingatta igenre fejét, mi'nt aki meglelte a mesék Igazságát. — János vagyok I János — ismételte többször a nevét — János! Bambán, torz vlgyorral gyűlölködött, szégyenkezett a sötét éjbe és így önmaga húsába harapósán sziszegte: — Hsz... még élek, hát akkor „János bácsi dudáljon kend„ a dudáját fújja fel kend...” Lehet, lehet, hogy... Attila, hej nagyapám, ha élnél, hijj az istenit, így, így. „Aki dudás akar /lenni, pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fúj nil... po­kolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, ho. gyan keli a dudát fújni”. Pokolra... hol az a pokol, hol? Most aztá'n megmozdult a talaj, ingani kezdett a föld Igazából, két lábra álltak a fák, sokágú karjaikkal suhogták a választ, elhalkuló hang-halállal szállt a vissz­hang: Pokol... hol... okol... hol... kol... hol... hol... hol... „Be kell vennem még egy Kidőlt” — gondolta — de inkább valami erős altatót, nyugtatót. Holnap nehéz na. pom lesz, legalább ötszáz kilométert fogok autózni”. Mégegyszer belenyúlt lapos tenyérrel az előrre to­csogó vízbe, szinte elsimította „szelíd hullámait”. Még egy utolsó pillantás, tért ölelő, át a túlsó partig, avval ment fel a sötétben álló kocsihoz. Hazaautózott. Mint mindig mire hazaért, már most is elég késő volt. Mindenki aludt. Csendben ment be, láb. ujjhegyen, óvatosan csukta az ajtót és csak szobájában gyújtotta fel az ágy melletti kislámpát. Altatót keresett, talált, csak úgy a kancsó áporodott vizéből iva, lenyelt két szem tablettát. Levetkőzött, eloltotta a lámpát, két kezét tarkójára kulcsolva nézte a plafont, a sötétség lomha árnyait, az ablak alatt menő autók fényének tört-szétszórt villódzásait, s. igyekezvén eltolni magától a mát, Igyeke­zett elképzelni a holnapot. „Reggel garázs, benzlnvétel, szerkesztőségi porta, ká­vé a büfében, indulás, 8-os út, Érd, Pécs”. Elaludt, mint akit fejbe vertek. Vége \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents