Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

Téli könyvvásár — gyermekkönyvhét Nógrád megye könyves űz- tapasztalatok —, azonban azt kulturális eseménysorozata Jeteiben is tart már a téli könyvvásárlá: szép és jó ha­gyományú rohama. Annak ellenére, hogy például a sal­gótarjáni üzletekben jócskán akad már megjelent, de ide még el nem érkezett mű. Mint hírül adtuk, a minapi budapesti sajtótájékoztatóról szóló tudósításban, Bemát György, a Magyar Könyvki­adók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke elmon­dotta, idén nem állítottak össze hivatalos listát a téli könyvvásár műveiről. A ki­adók 95 újdonsággal jelent­keztek, ezek közül csupán kettő nincs még a piacon. Reméljük, a nógrádi köny­vesboltok is mielőbb a teljes könyvvásári kínálattal ren­delkeznek majd. A téli könyvvásár azonban arra is alkalom, hogy az üz­letek az említett műveken túl, , lényegében egész bolti kínálatukat ajánlják a köny­vek között válogatóknak. Ajándékozási szokása és ér­deklődése szerint ki-ki a tel­jes könyvállományból vásá­rolhat, ajándékozhat. E könyvvásár idején általában zsúfolt boltok láttán ünnepi érzés töltheti el a könyvet kedvelő emberek, a közmű­velődés munkásainak szí­vét. örvendetes is az a tény, hogy az utóbbi évtizedekben — mint mondani szoktuk —, „olvasó nép” lettünk, ponto­sabban, elindultunk ezen az úton. Európai mércével mér­ve tulajdonképpen nincs is okunk szégyenkezésre, amint azt a különböző vizsgálódá­sok is bizonyítják. Ugyan­vizsgálódások — és is jelzik, azért messze va­gyunk még valódi lehetősé­geinktől. hiszen az ország lakosságának meglehetősen nagy hányada még véletlenül sem nyit be egyetlen köny­ves üzletbe sem. Lényegében ugyanez az általános megál­lapítás vonatkozik a könyv­tárakat felkeresőkre, illetve az azoktól távol maradók ará­nyára is. Ez jelzi hosszabb távon további tennivalóinkat. Ne kerüljünk meg az ünne­pi időben egy másik kérdést sem. Beszéljünk azokról — mind nagyobb rétegekről van szó —, akiknek már jó ideje drága a könyv, abban az ér­telemben ugyanis, hogy éle­tüket, munkájukat nem tud­nák elképzelni nélküle. A könyvek egy része abban az értelemben is drágább lett, hogy ezután némileg maga­sabb áron kínálják. Nem minden könyvet, az ifjúsági művek, a tankönyvek stb. ára lényegében változatlan marad. Az úgynevezett rep­rezentatív művek, köztük elsősorban a díszes kivitelű albumok, egyéb kiadványok, többe kerülnek. Jócskán ta­lál azonban mindenki ezután is olcsó könyvet a boltok­ban, a kínálat gazdag és szé­les körű érdeklődés kielégí­tésére alkalmas, összhangban a közműveltség emelését célzó folyamatos és mind időszerűbb törekvéseinkkel. A téli könyvvásár idején ez. Mottója: Olvassatok min­dennap! Mind az ifjúsági szervezetnek, mind pedig a társadalmi és tömeg­szervezeteknek, iskoláknak, közművelődési intézmények­nek, köztük nem utolsósor­ban a könyvtáraknak stb. nagy szerep jut ez időben is a gyermekek olvasóvá neve­lésében. Természetesen, a könyvkiadóknak is. Elsősor­ban a Móra Könyvkiadó ké­szült gonddal az ünnepi ese­ményre, mintegy negyven könyvvel jelentkezett. A gyermekkönyvhét orszá­gos megnyitóját idén Eger­ben tartják december 3-án, a rendezvények ' december 8- ig zajlanak. Ezekben a na­pokban, a többi között, író­olvasó találkozók lesznek, sor kerül'a kisdobosok talál­kozójára, december 4-én a gyermeksajtó napjára, ahol a vendégek a Dörmögő Dömö­tör, a Kisdobos, a Pajtás és a Kincskereső szerkesztői lesznek. Ünnepi emlékezést tartanák Móra Ferencről. S természetesen, egész héten zajlik a könyvvásár. Zárjuk e néhány megjegy­zést Móricz Zsigmond sorai­val. Születése századik év­fordulóján a Magvető Kiadó a névadójának választott, 1940-ben megjelent Magvető című antológia fakszimile ki­adását jelentette meg. Mó­ricz írta: „A magyar iroda­lom a magyar élet magte­rendezik meg immár második remtője, magtárolója. Ahogy ezen alkalommal a gyermekkönyv­hetet is, amely a legifjabb korosztály olvasóvá nevelését tűzte ki nemes célul. A nem­zetközi gyermekév jelentős a leghatalmasabb fa is mag­szembe menekül télire, úgy a magyar élet a létezését örökí­ti át az írott igékbe. . ” T. E. Könyvek és művészetek Olvasó országnak nevezik az NDK-t —, s joggal. A statisztika szerint az ország minden egyes polgárára — a csecsemőket is beleértve —, évente nyolc könyv és egy hanglemez vásárlása jut, nem szólva a kikölcsönzött könyvek számának állandó növekedéséről. A választék sem csekély, akár a klas­szikusokat, akár a mai iro­dalom alkotásait vesszük te­kintetbe. Különösen jellem­ző az ország könyvkiadására a nyitottság”, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a „Volk und Welt” berlini ki­adóvállalat a kortárs iroda­lom terméséből 69 ország 1100 szerzőjének alkotását bocsátotta közre, több mint 40 millió példányban 1947 óta. A szerzők között megta­lálható Hja Ehrenburg, Graham Greene, Stanislaw Lem, André Malraux, Alber­to Moravia, Marcel Proust, Pablo Neruda, Jorge Amado és sokan mások, köztük ma­gyarok, régi és új nevek Európa, Ázsia és Afrika or­szágaiból. A nagyközönséget élénken érdekli a többi művészeti ág is. A művészek is keresik a kapcsolatot a közönséggel. Az elmúlt években sok színház és üzem szoros együttműködést alakított ki. Az üzemeik munkásainak le­za, hogy ezek az intézmé­nyek vitadélutánokat rendez­nek, és minden egyes rendez­vényen ott találhatóak a mű­vészettörténészek vagy alko­tóművészek, akik a bemuta­tott anyagot értékelik és vá­laszolnak a nézők kérdései­re. így válik közkinccsé a képzőművészet is. A különféle öntevékeny r hetővé' teszik a próbákon va- művészeti csoportok a maguk ló részvételt, a színészek pe­dig segítik az öntevékeny művészeti együttesek munká­ját. Gyakoriak a művész-kö­zönség viták is egyegy elő­adásról. A színházi előadá­sok népszerűek. A színházi pénztárakra gyakran kiteszik a táblát: „Minden jegy elkelt”. Egy-egy színházjegy 2—12,50 márka, a legdrágább opera­jegy pedig 15 márka. A bér­letek, üzemi hozzájárulások még ezeket a hosszú évek óta stabil árakat is mérsék­lik. A múzeumok, kiállítóter­mek népszerűségét is fokoz­kedvére, társaik örömére játszanak, rajzolnak, muzsi­kálnak, kétévenként azonban kilépnek a nagy nyilvános­ság elé. Az NDK-ban már hagyomány, hogy kétéven­ként megrendezik a munkás ünnepi játékokat, ahol a legjobb amatőr együttesek és szólisták lépnek fel. Az ismeretszerzés, művészi alkotótevékenység színterei a klubok, kultúrházak. Az itt folyó rhunkát az NDK Kul- túrszövetsége támogatja, amely megalakulása, 1945 óta kulturális események egész sorát rendezi. Miért maradnak magukra? Nehezen képzelhető el va­lamiféle látványos ünnepség abból az alkalomból — né­hány hét, vagy hónap van már csak hátra —, amikor a Nyugdíjintézet kimutatásá­ban megjelenik a kétmillio­modik nyugdíjas törzsszáma. Az is lehetséges, hogy kimu­tathatatlan: ki is valójában a kétmilliomodik. Az bizonyos: igen-igen rövid időn belül eljutunk odáig, hasonlóképpen jó néhány európai országhoz, hogy a népesség ötödé — az ezredfordulóra esetleg már a negyede — idős korú, nyugdí­jas esztendeiben járó em­ber. Sajátos társadalomlélektani teendők sorát és nem kevés­bé sajátságos, kézzelfogható munkagyarapodást vonz ez a számadat. Az utóbbira most egy mondattal utalnánk csu­pán, hiszen az elmúlt hetek­ben, éppen a parlament oszd ülésszakának kapcsán, bőség­gel esett szó arról, milyen egészségügyi, szociális követ­Németh Endr.e: Városliget nyolcvanadik esztendején, sok és beszélgetések öröme. A Nyíregyháza közelében, dél- személyes törődésnek ésfigye- előtti óráit, az ottani öregek lemnek ez a fajtája hiányzik kezményei vannak a népesség napközijében morzsolva, egy sok tízezer öregnek, immár körében az idős korúak nagy SZOrgos és korántsem meg- krónikusan. Amiből igen-igen számának. Most inkább né- ereszkedett kedélyű idős asz- nehéz akkor adni, ha a még hány lélektani tényezőt em- szony elsírta magát, amikor meglevő rokonság nem vállal lítenénk meg azzal összefüg- a lányáról beszélt, aki most, benne részt, s ha a szűkebb gésben, hogy tíz-és tízezrek az már sátoros ünnepen sem környezetben nincs elegendő idősek közül a magány és ma- nyitja rá az ajtót. Pedig mind- indíttatás: önmagából meg- gára hagyatottság esztendeit le- össze hetven kilométerre Ta- osztani egy jkeveset azzal, aki­morzsolva jutnak el életük vé- kik, másfél óra alatt beérne nek már ennyije sem maradt. vele a busz. _ , .Sokszor lehetünk tanúi, Vég nélkül lehetne idéz- hogy egy-egy idős asszony, fér­ni könnyfakasztó története- fi — éljen akár szociális ott* két. A magára hagyatott honban, vagy töltse élete alko- öregnól tán nincs is keserve- nyát magányos lakásában — géig. Elkerülhetetlen néhány adat megemlítése. Több mint 30 ezer idős férfi és nő él az ország csaknem kétszázötven szociális otthonában! Kívü- sebb látvány: hasonlatos a nem az ilyentájt legtöbbször lük, még legalább százezer­re tehető azoknak a száma, akik éppen az élet legnehe­zebb időszakára maradtak egyedül — vagy hagyták őket magukra vér szerinti rokona­ik —, s valamilyen formában gyermekéhez, aki egyedül ma- jelentkező kisebb-nagyóbb be­radt a keservekkel, félelmek­kel, töprengésekkel és sé­relmekkel. Százféle statisztika tanúsít­ja — önmagában véve elé­feltétlenül igénylik az állam gedettek is lehetünk velük megkülönböztetett gondos- h°gy nincs hazunkban kodását. Ha meggondoljuk, °-.van magára hagyott, hogy ilyentájt, ősz végén, es^t-t i(*°s korú amikor már belátható közel- milyen formában ne jutna a ben a szeretet ünnepe, azok- társadalmi figyelemből. Nincs nak a napoknak s heteknek ? yan’ akinek ne jutna az időszaka, amikor tártab­ban fordul a lélek az eleset­el­akinek vala­eb­tek, a törődésre szorulók fe­lé, talán' nem tűnik meddő szócséplésnek, ha a magá­nyosságról s a törődés szük­ségéről ejtünk néhány szót. ben az országban egy jó tá­nyér meleg étel. Aki — bár- ...... milyen munkában élte évtize­tegségeket, nem a szűkös nyugdíjat, még csak nem is az esetleg kevesebb ételt, ide­gen ízeket rójja fel az életnek, a sorsának. Hanem a magány keservéről szól. Arról, hogy ritkán nyitják rá az ajtót. Hogy fia felé sem néz, lánya szívében nem oldódik az évti­zedekkel korábban meggyűlt harag. Hogy egyedül ül láto­gatási idő alatt. Elfekvőben — hadd ne ecseteljük most bő­vebben az itteniek közül jó! Aki járt már szociális ott­honban aligha fojthatta ma­nyát és elhagyatottságát — még sokszorozódnak a keserű­ségek, s kimondatlanul is élő rettegés attól: a kórteremből már csak egyfelé vezet az út... A magányosság ellen a leg* egy öreg bácsi, túl immár a jó szó, a személyes látogatá­*/>xVv^v/wv/,w\/'^v'-A/w\/x^\/w\/wv/\^v'-o/cAAx\/'x\/uaoxv'-A/>xv\x\/\x\/\xvA'Ae-'V\x\A^vwv/\xvv^^^ deit —, ne kapna valamilyen járadékot, szerényebb, vagy tisztesebb összeget a megél­hetéshez. Akihez — ha beteg­ségében erre szorul — ne ko­pogna be orvos és nővér, s előbb-utóbb ne ejtenék mód­gába zaklatottságát és fel- ját szocialista brigádok, úttö- nehezebb tenni. És a magá- gyülemlő részvétét, a magá- rők. hogy kitakarítsák a szó- nyosság ellen tudna tenni leg- nyosság keservének láttán, báját, kiváltsák a gyógyszerét, inkább egyén és közösség. Emlékszem a hevesi otthon- Hangsúlyozzuk: a tételesen ki- Mert: csak el kell kezdeni. A ban töltött néhány orara. ott, mutatható, megfogható törő- szocialista közösségek egyik ahol egyébként vonzóan ma désbol, mindenfajta gazdasá- legkézenfekvőbb szép elhatá- gas szintű orvosi törődést, gi gondunk ellenére, tudunk rozása lehet az' öregkori ma- mélvségesen humánus, bánás- annyit adni, hogy ilyenképpen gány ellenében tett vállalás, módot élveznek ezek az idős ne legyen szégyenkezniva- Iskolás gyermekek fogékonv emberek a magányosság- lónk. értelmébe lehetne mainál ezer­ről, az iszonyú lassan mulo szerte több tiszteletet és törő­éjszakakrol, a nappali top- Armbol azonban soha nincs, désj módot ültetni állandóvá '■engesek ^ok^órájáról_beszél_t t^an^emjs^he^elegendő:^a téu patr0nálásokkal, nem „kipipálni” való, hanem szív­vel vállalt, évekre szóló ifjú A PARÁNYI IRODÁBAN egy évvel ezelőtti történetet elevenít fel a szakszervezeti titkár. A művelődési bizottság és. az ifjúsági klub tagjai vá­rakozással teli izgalmak kö­zepette készültek a Lucamapi rendezvényre. Valami olyas­mit kellene csinálnunk, ami­lyet eddig még soha — mon­dogatták egymás között —, ami népi szokás volt hajda­nán, amire sokáig emlékeznek Ahol utat találtak az emberekhez Művelődésről a Váci Kötöttárugyár pásztói üzemében meg a vendégeinknek is ma- kivívták a hírnevüket. Csu- mellett önállóan aligha ven­radjon egy kis kóstoló. pán emlékeztetni kívánjuk ol- nének észre. Akik ettek a gombócból, el- vasóinkat, amikor megjegyez- — Például? ...... * ... ...... ismerőén szóltak Kecskésné zük: a megye üzemei között — Hirtelenjében a planetá­u!;* .. aZ„.Üve,w/;.,,-,o'V múlott tudományáról, aki viszont so- elsőként itt létesült kisgalé- riumi kirándulásainkat emlí- kenység^ A közös akarat és kát izgult a gyúrás és a fő- ria, szinte létezésük első pil- tem meg. Egyik legkedveltebb cselekvő Készség széles körben zés közben, mivel tudta, ezút- lanatától támogatták a helyi kirándulási célja dolgozóink- változtatta meg a dolgozók értek volna el olyan sikere­ket, mint amilyenekkel büsz­kélkedhetnek. A korszerű kul­turális munkához kevés bár­miféle munkahelyi szervezet, bizottság tagjainak jó szándé­kú igyekezete; szükség van a hozzáértő szakemberek folya­matos szellemi és szervezési támogatására. A hetvenes évek második felében sokat fejlődött a gyár­ban a közművelődési tevé­hát a gombócfőzés mellett. A hagyomány szerint ugyanis. , . i r ___ T r 1 " r_ *■ 1 a V U Z_j k_7 V— 1 i, XX XX V V— X L UVX vCij CO t4 L X CXXX u t CX IUA tOA A A J—, n OCX XV CX A A V- X J X XV A X Cl A1XX ti A CAPA LC1 j CX tttMftUl«mAÍÍ\** ^ rr r • , , f r a tizen arom go oc tál nem csak. a férje, hanem művelődési központ művelő- nak a Planetárium volt, az művelődési szernléletét, let­tizenkettőbe fiúneveket rak­nak, a lányok a főzés köz­ben egymás után feljövő gombócok alapján megtudhat­ják, milyen nevet visel majd a férjük, s ki lesz közülük az az egy, aki pártában marad. Szerencsére nem vagyunk egy munkahelyi előtt vizsgázik. # kollektíva dést, szórakozást ösztönző tö- itteni műsor komolyzenei alá- rehozta a művelődés helyi fel- rekvésgit, kezdeményezését, festéssel ment. Beethoven ötö- légárát, az ifjúsági klubot, Egy kezünkön is meg tud- dik szimfóniája. Az asszö- a tájékoztatást, az orientálást A Váci Kötöttárugyár pász- nánk számolni, hány megyei nyoknak annyira tetszett, hogy kitűnően ellátó üzemi rádiót. tói gyáregységébe harminc ki- üzemben adtak színészek iro- egymás közt sustorogtak, mit Nyomában tartalmasabbak lométeres körzetből ingáznak dalmi műsort; ebben a gyár- hallanak. Lényegében ez a tettek a szocialista brigádvál­a dolgozók. Mátra- és cserhát- ban a Népszínház művészei tapasztalat szülte aztán ötle- telások, megszaporodtak a vidéki, közel húsz község már két ízben is jártak. tünket: készítsünk zenei is- rendezvények, nőtt a látogatók babonásak — nevet Kecskés lakói, akik zömében családos — Ügy érzem, megtaláltuk meretterjesztő sorozatot. A szan}a> a letéti könyvtár ál­asszonyok, munka után igye- azokat a művelődési forrná- Lovász József Művelődési lomanya, az olvasók köre. A keznek haza szeretteik kö- kát, tartalmakat, amelyekkel Központtal együttműködve ké- művelődési központba szóló rébe. Miért érdekes mindez? eljutunk az emberekhez, fel- szül az összeállítás, s janüár- bérletekért ma már olykor népszokás felelevenítése köz- Mert a művelődési tevékeny- keltjük és kielégítjük érdek- tói rendszeresen bemutatjuk versengés is folyik, ki birto­ben. Eredetileg a játékban ség munkahelyi szervezőinek lődésüket — magyarázza a egyes darabjait az ifjúsági kolía­meghatározott 13 darab gom- ezt a körülményt semmi szín fiatalasszony, aki szakszerve- klubban. |ME jÉNYEK ÉS TÉNYE­bócot kívántuk megfőzni, az- alatt sem szabad figyelmen zeti megbízatása mellett a A gyári kulturális élet szer- zÖK _ a feilődés konkrét t án, annyi krumplit hozott kívül hagyniuk a programok művelődési bizottságban is vezésében jelentős segítségnek bizonyítékai Melyekben — hozzá a KISZ-titkárunk, hogy tervezésekor, szervezésekor. A dolgozik, társelnökként. —Jó számít a művelődési központ- természetesen más szervektől 120 körüli mennyiség lett be- család „hívó” szavát az idő- úton járunk, s meggyőzedé- tál az idei esztendőre is meg- eiváiaszthatatlanul — benne lőle. Egész délelőtt, elbújva a pontok ügyes megválasztásé- sem: kulturális rendezvénye- kötött együttműködési szerző- ilik kilenctagú megbíza gyúr- val lehet ellensúlyozni, a ink -sokat segítenek a dolgo- dés. Azoknak a pásztói mun- J 8 ’ 8 Lászlóné —, nem hiszünk a gombócmesében, de nagyon kellemesen szórakoztunk e többiektől gombócokat tam. Persze az ügyesebbek programok időtartamának ész- zók gyárhoz való kötődésé- kahelyeknek is érdemes lenne rámtaláltak, el-elcsíptek egy- szerű megválasztásával. nek erősödésében. Számos erről gondolkodniuk, amelyek 8 J egy darabot, a végén márna- A gyárban két évvel ezelőtt olyan érdekességre is ráirá- eddig még nem éltek elehe­gyon vigyáznom kellett mind- alakult meg a művelődési bi- nyitják a figyelmet, amelyet tőséggel. Mert a Váci Kötött­egyikre, hogy ne kerüljön zottság, a kulturális munka lányaink és asszonyaink te- ben nem titkolják, hogy az vészéi? be a tervezett játék, terén azonban már korábban mérdek ügyes-bajos dolgaik együttműködés nélkül aligha Sulyok László sági akciók segítségével. Szom­szédok, sokszor hiábavaló pasz* szivitásra késztetett lakóhe­lyi közösségek találnának ma* inál sokszorta több alkalmat kapcsolatok létesítésére, láto­gatások, beszélgetések szer­vezésére — azokkal az öreg lakótársakkal, akiknek ez mér­hetetlen örömet és megköny* nyebbülést jelentene. A vér szerinti kötelmekről ne szóljunk most. Ezeket, előhí­vogatni olyan szívekből, ame­lyekre vastag, áthatolhatat­lan kérget vont az idő — ne­hezebb bármiféle társadalmi mozdulás megszervezésénél... V. M. Kant és a gazdagok — Magyarázza meg ne­kem, miért van az, hogy a tudósokat gyakran lehet a gazdagoknál látni, de a gaz­dagokat a tudósoknál csak ritkán? — kérdezte egyszer egy gazdag bankár Kant né­met filozófustól. — Ez egyszerű — vála­szolta Kant —: a tudósok na­gyon jól ismerik a gazdag­ság értékét, de a gazdagok a tudás értékét csak ritkán is­merik! NÓGRÁD — 1979. december 2., vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents