Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-18 / 295. szám

Belső ellenőrök Vannak foglalkozások, amelyek eleve mé­labúval töltik el művelőiket; aligha hihető, hogy tevékenysége közben derű sugározhat, mondjuk, a temetkezési vállalat alkalmazott­járól, vagy az éppen foglalni készülő vég­rehajtóról. Ezúttal azonban egy olyan fog­lalkozást próbálunk hozzávetőlegesen körvo­nalazni. amelynek a mélabú nem szükség- szerű szakmai feltétele, mégis-: a munka ve­lejárója. A vállalatok belső ellenőreiről van szó. A mélabú azonban nem e munka termé­szetéből ered. még akkor sem, ha az ellen­őrzés általában nem kelt különösebb örömöt az érintettekben. Ezúttal azonban inkább arról az okról — úgy is mondhatnánk: tár­sadalmi okról —- érdemes szólni, amely ezt a széles körben megfigyelhető, szomorúságra hajló magatartást kiváltja. A belső ellenőröket, amint utaltunk rá, az, ellenőrzöttek nem fogadják örömmel, s meg­bízóik sem kedvelik őket különösebben. Pontosabban: a vállalati belső ellenőrzés he­lye. presztízse, a gazdálkodási folyamatban betöltött helye az. ami a borongást kiváltja. A lényeg persze korántsem e foglalkozási kör pszichológiai állapota — ennél sokkal fontosabb a társadalmi, gazdasági hátrány, amely abból származik, hogy sokhelyütt, sőt, túlnyomórészt, a belső ellenőrt egyfajta fi­zetett kritikusnak — már-már fizetett ellen­félnek — tekintik a vállalatoknál. Két minisztertanácsi határozat is rögzíti, hogy a vállalat belső ellenőrzését közvetle­nül a vezetőnek, az igazgatónak kell irányí­tania. de sokhelyütt a vezető nem tart igényt erre. Amit az is tükröz, hogy az ellenőr nem az ő irányításával működik. Másrészt, ha jól meggondoljuk, a belső ellenőr tevékenységé­ből eleve következik, hogy —, ha jól dolgo­zik — feltárja a belső zavarokat, az előírá­sok, a szabályok megsértését, esetleg jog­szabályok be nem tartására, visszaélésekre is fényt deríthet. (Bár a félreértések meg­előzéséért jegyezzük meg: fő tevékenysége nem ez, a vállalati ellenőr nem nyomozó, hanem a munkát segítő, az ügymenet zava­rait elhárító támasza a vezetésnek.) A gazdaságirányítás módosításakor, 1968- ban alakult ki a vállalati-szövetkezeti belső ellenőrzés mai rendszere, abból az ésszerű meggondolásból kiindulva, hogy az önállóság, a felelős helyi döntés méltán feltételezi a folyamatos — és ugyancsak önálló — ellen­érzést, amire a vezető, mintegy saját mun­kája kontrolljaként is alapozhat. A gyakor­lat azonban sokhelyütt arra mutat, hogy ha ez a kontroll hibákat tár fel — márpedig éppenséggel nem az ellenőr feladata, hogy folyamatosan jutalmazási javaslatokhoz gyűjtsön anyagot —, akkor munkájára nem tartanak különösebb igényt. Az esetek nagy hányadában ezt nem közlik a belső ellenőr­rel. Mindössze: nem kedvelik! Ami — a vál­lalati szervezés sajátos nyelvezetén kifejezve — azt jelenti, hogy Irányítását szépen-lassan átengedik, mondjuk, a főkönyvelőnek. ké­sőbb a pénzügyi osztályvezetőnek: a fizetés- emeléskor sem reá gondolnak elsőként —, miért is. hiszen legutóbb is „kiteregette azt a , csúnya ügyet”. \ Az 1980-ban érvénybe lépő szabályozó rend- i„szer alighanem minden intelemnél erőtelje­sebben figyelmezteti N.ógrádban is a vállal latokat a belső ellenőrzés nélkülözhetetlen szerepkörére. Az új árképzési módszerek, a tisztességtelen haszon módosított szabályai, a vállalati jövedelemszabályozás feszesebb gazdálkodásra késztető paragrafusai és egész sor más változás arra intenek, hogy most méginkább hasznos, sőt elkerülhetetlen lesz a belső lehetőségek teljesebb feltárása, egy­szersmind a belső zavarok elhárítása, a sza­bálytalanságok megelőzése. S jóllehet, a bo­nyolultabb gazdasági feltételek nem éopen alkalmasak a derűsebb életszemlélet emlege­tésére, ahhoz mégis nagy közérdek fűződik, hogy oldódjék a belső ellenőrök már-már" szakmai ártalomnak tűnő borús hangulata. t. a. Nehéz helyzetben Valahol fönn Mátraalmás Családias zárszámadás Tóth János frontmester-helyettes, Gecse István főaknász és Fekete g. László frontmester megbeszélik a további teendőiket. A nógrádi termelőszövetke­zetekben készülnek a gazda­ságok zárszámadására, mér­legkészítésre, a jogszabályok megszámlálhatatlan sokasá­gával körülbástyázva. Számí­tási módszerek, fórumok, ha­táridők ... Valamennyi köte­lező. S idekívánkozik a már megszokott fordulat is: nehéz esztendőt' zárnak a gazdasá­gok. Az időjárás sok gondot okozott az idén, s a gazdasá­gi környezet változásai miatt nagyon meg kell gondolni, mire költik a pénzt, milyen célokat tűznek ki. A törvény gondolt a terme­lőszövetkezeti tagok bevoná­sára. A fórumrendszer kiala­kítása és az ezt kísérő admi­nisztráció azonban végül túl­ságosan bonyolultra sikerült, ami időzavarhoz vezet. S mi­vel a határidő kötelez, az a veszély fenyeget, hogy sok he­lyen elkapkodják a vitákat. Nem titok és nem Is hely­telen, hogy a zárszámadás vi­tára bocsátandó alapgondola­tát a legtöbb téeszben az úgy­nevezett „agytröszt”, a veze­tőkből alakult „stáb” dolgoz­za ki. Az idén minden bi­zonnyal elsősorban a gazda­ságra, a jövő évi akadályok leküzdésére törekednek. De gondolni kell a családokra is! A jövedelemelosztást megha­tározzák a szabályozók, de ezen belül is van mód arra, hogy a bérek ösztönzők le­gyenek, több jusson azoknak, akik fontosabb területen, job­ban dolgoznak. A háztáji gaz­daság csak látszólag magán­ügy: zárszámadáskor elért eredményeit, lehetőségeit úgy­mond elemezni kell. Nemcsak azért, mert ez népgazdasági érdek, de azért is, mert a té- esz esetleg itt tudja levezetni azokat a jövedelmi feszültsé­geket, amelyek a közösben ke­letkeznek. Ha a munkahelyi közössé­gek gyűléseinek megtartására kevés idő marad — s várha­tóan sok helyen így lesz —, inkább legyen rövidebb a szá­mok felsorolása, de kapjon mindenki lehetőséget arra, hogy elmondja véleményét. Azokat a gondolatait is, ame­lyek' esetleg ném kapcsolód­nak egészen szorosan az elő­terjesztéshez. Akik nagyon régen gyako­rolják e mesterséget, emlé­keznek még rá, hogy hajda­nán a zárszámadási előkészü­let nem csupán fórumokon történt, hanem a szó szoros értelmében mindenütt. Az ut­cán, a kocsmában, odahaza. Ha késlelteti valaki a főköny­velőt, mielőtt beszállna kocsi­jába; ha félrevonják a párt­titkárt az önkiszolgáló bolt­ban; ha a holtfáradtan haza­érkező elnöknek vacsora köz­ben még el akarja mesélni á felesége, hogy mit mondott a szomszédasszony; a tagság vé­leménye így is bekerülhet a „közéletbe”. Végül pedig a beszámoló! Az igazi, a végleges, ami a közgyűlésen hangzik el. Kényszerítő körülmények ha­tására alakult ki a gyakorlat, hogy ez a beszámoló ma már inkább hasonlít egy akadé­miai székfoglalóhoz, mint csa­ládi beszélgetéshez. Mert ezt csatolni kell a jegyzőkönyv­höz stb. De időnként le is le­het tenni azt a papírost! Le­tenni és közvetlen emberi szavakkal megmagyarázni, hogy miért éppen az került bele, amit felolvasott az el­nök, vagy hogy amit felolva­sott, az hogyan szolgálja a ta­gok érdekeit. Kicsit hosszabb lesz így a beszámoló, talán ki­csit tovább tart a közgyűlés, de legalább a padsorokban ülők számára nem lesz ér­dektelen. Vagy éppen unal­mas. Próbáljunk tehát az idei zárszámadásban egy kicsit visszakanyarodni a családhoz. Mert bár a termelőszövetke­zetekben jogszabályokkal kö­rülbástyázott vállalati gazdál­kodás folyik, de ennek ered­ménye a családok hangulatá­tól ugyanúgy függ, mint a be­ruházásoktól, vagy a felhasz­nált vegyi anyagoktól. „Az akarat nagy. de ideges, kapkodó a hangulat, mert nem jönnek az eredmények. Nálunk is hiányzik az embe­rekből a siker élménye, bár — novemberben már sike­rült belekóstolni, hisz vágat­hajtási feladatunkat túlteljesí­tettük, s több szén is jön már kifelé. Csak hát hamar itt az év vége, és az előzetes becs­lések szerint a 280 ezer ton­nás tervünkből olyan 35 ezer tonnányi hiányzik majd de­cember 31-én”. Törőcsik István, Ménkes-ak- naüzem főmérnökének szavai ezek, s tény: cseppet sem vidámak. Némiképp akkor de­rül fel az arca, amikor arról beszél: — Állapotunkat felülvizs­gálva, november 21-től napi 859 tonnában határozták meg termelésünket, amit sikerül túlteljesíteni. Persze, igen,ne­héz körülmények között. Miért futott zátonyra az idei ménkesi terv? Nagy bizodalmukat, a 10. számú frontfejtést, ami kez­detben jó eredményekkel ke­csegtetett, le kellett állítani azután^,hogy iszonyú energiát öltek bele. A kutatóvágat an­dezitre ért, 80—100 centire elvékonyodott és 25—30 fokra megdőlt a széntelep. A fűtő- érték pedig lecsökkent 6—800 kalóriára. E számok is egyér­telműen mutatják az ottani munka abbahagyásának szük­ségességét. — Mi van most? — Egyetlen önjáró beren­dezéssel biztosított frontfej­tés, ahol még egy hónapig ki­tart a szén, csak a hatalmas nyomás következtében a kísé­rő vágatok igen rossz álla­potba kerültek . . . Fotós kollégám alulról, a kaparószalag felől közelíti meg a frontot, mert a túlsó végéről, ahonnan Gecse Ist­ván főaknásszal kúszunk be az acéltámok közé, képtelen­ség -lenne felszereléssel, akár egyetlen métert is előreha­ladni. Pufajkát, kabátot rég levetve fürdünk a szénporos verítékben, s a szokatlan test­helyzetű helyváltoztatás emészti az ember erejét. De Budai László vájárra szintén rátapad az ing: szedik ki az acéltámokat, omlasztják a már maguk mögött hagyott légvágatot. Amit gyorsan kell, mert metánt mért, több mint egyszázalékost a főaknász, az pedig veszélyes. — Iparkodunk mi — mond­ja a meghatározhatatlan ko­rú mester (később is csak rá­kérdezéssel tudom meg, lei, hány esztendős, hiszen az arc­vonásokat felismerheíetlenné változtatja a szénporálarc) r-, de hát nagy a nyomás. Később Fekete g. László frontmester, meg Tóth János, a helyettese is erre panasz­kodnak. Azt mondják: — Akkora erővel nehezedik ránk a kőzet, hogy még a biztosítóegységek is megdől­nek. Kénytelenek vagyunk sokat vastag lánccal kikötni a másikhoz, nehogy baj le­gyen. S megfigyeltük: a nyo­más periodikusan jön; ha húsz-huszonöt métert előre­haladtunk, már számítunk rá. S bejön . . . Áll a szénmaró gép, kezelő­je, a 28 éves Bata István la­katos ott guggol mellette: — Nem megy kint a gumi­szalag, muszáj megállnom. De hányadszor . ~ . Roppant ide* gesíti az embert, hogy tudna dolgozni, jönne a szén lefelé becsületesen, a szállítással meg baj van. — A nagy nyomás kint is annyira felnyomta a talpat, hogy a vágat alja felduzzadt, s néhol már hozzáér az alsó gümiszalaghoz. ÉrőlkÖdik ja gép, felmelegszik a motor, ki­old, leállít a hőkioldó. És ilyenkor állunk. Délutánra már külön lapátos-csákányos brigádot szervezünk, hogy el- távolítsuk a felgyűrt kőzetet. Most megint beindul a ka­parószalag, Bata István felte­szi száj- és orrvédőjét, ami a szinte átláthatatlan portól véd, s indít. Feldübörög a front. Lejjebb csúszva-kúszva a 115 méteres homlokot biztosí­tó. egységek között, szorulunk szinte egymásnak Nagy Ist­vánnal, a hidraulika javítók csoportvezetőjével. Kezében villáskulcs, fogó. — Elromlott? — Annyit kell ezt már ja­vítani, hogy néha az egész sichtát itt kell töltenünk. öreg már ez a masina, kiszolgálta a magáét. Valahonnan Borsodból hoz­ták ide ezt az M—87 típusú biztosítóberendezést. Nekik nem kellett már, itt meg el­megy még, ha sok is rajta a javítanivaló. Ami nem is cso­da, hisz a legkeményebb acél is elfárad tíz év alatt, a föld alatt. Bömböl feljebb a maróhen­ger. Vastagon száll a por, csattog mellettünk a kaparó­szalag. — Mondom — nézi a szén. omlását a frontmester —, úgy a térkép szerint még elme­gyünk egy jó hónapig. Aztán... Aztán más frontra megy a Lenin nevű brigád. Oda, fel­jebb, a 17-es ereszkébe, ahol már készítik elő a helyüket. Azt mondta az irodában a főmérnök (Fent: felettünk olyan háromszáz méterre Mát­raalmás széle lehet), hogy a vállalattól és a tröszttől is segítséget kapva, jövőre sok­kal tervszerűbbé, következete­sebbé kell tenni a felszíni és a föld alatti kutatásokat. Hogy ne érhesse őket megle­petés. Mert az emberek dol­goznának. Akarnak! A most lezajlott taggyűléseken is en­nek adtak hangot. Hogy ag­gódnak a bányájukért. A negyvenes számú front homlokáról vastag sugárban patakzik alá a szén . . . Karácsony György Föideáki Béla Együttműködnek a gördülékeny szállításért A vasút kulcsfontosságú pálfalvai állomásával. Az ér- harmincvagonos szerelvény szerepe a gyárak, vállalatok dekeltek még az év elején tár. ki- és berakását végezték el. életében meghatározó. Külö- gyalóasztalhoz ültek és pont- Olyan körülmények között, nősen így van ez a salgótar- ról pontra megvitatták teen- hogy az ehhez szükséges vá- jáni síküveggyárban, ahol re- dóikét. Így született meg a gányszakasz a felére csökkent, konstrukciója eredményeként szocialista együttműködési s így szűkült a rakodási le- termelési mennyisége az idén szerződés. hetőség, míg az áruforgalom közel 40 százalékkal növeke- ^ fönnálló helyzetből adó- a múlt évihez képest több, dett. Ez azt jelenti, hogy dik> hogy ebben az önként mint egyharmados arányban mintegy 3,5 millió négyzetmé- vállalt kötelezettségben a növekedett, terrel több síküveg előállítá^ döntő szerep a vasútra hárul. Milyen megoldást találtak? sához kellett biztosítani' Ki tud-ja_e időben elégíteni a A vasút nem tolta be egy- nyersanyagot, mint a korábbi gyárat a megfelelő vagontípu- szerre a szerelvényt — hi- években. Vagyis: amilyen sokkal? Képes-e előre jelez- szen akkor megmozdulni sem arányban növekedett a gyár. a nyersanyag-szállítások tudtak volna a síküveggyári- tási mennyiség, ugyanúgy (homok, szóda, dolomit, stb.) aic —, hanem a rakodási lehe. emelkedett a nyers- és kész- érkezését? S vajon a gyáriak tőségnek megfelelően adagol- árnforgalom. hogyan bírják a sajátos kö- ták a vagonokat. Természe­Mindezt rendkívül nehez rülményeknek elfogadhatóan tesen már ezt megelőzően je- szállüási körülmények között rendezni a kocsifordulást, a lezték a teherszállítmány ér­lehetett megvalósítani. ^ Tud- vagonok gyors ki- és berakó- kezésének idejét — tartamát niillik a síküveggyár ipaxyá- sát? —, hogy fölkészüljenek a fo­gányá'nak áteresztő-kibocsátó , gadására. A gyárban pedig képessége ez évben a felére Az eddigi eredmények bi- éjjel-nappal, folyamatosan csökkent, mivel a legjelentő- zonyitjak, hogy a kölcsönös végezték az ürítést és a rako- sebb vágányszakasza: az új egycr.tetes nem volt hiábava- dast. Méghozzá úgy, hogy az keverőüzem terep-előkészítése ,í°- M^taU^tek a közös cse~ áruval érkezett kocsi több­es alapozása miatt kiesett a lek vésnék mozgatórugóját, nyire már újra áruval meg- forgalomból. ezáltal etore léphettek. Nyíl- rakottan távozhatott. A sikert. Ennek ellenére, hogyan tud- )-’an (elsősorban) a vasút jó az áruszállítási követelmé- ták kielégíteni a megnöveke- hozzáállását dicsen, hogy a nyek teljesítését számok bi- dett áruszállítási követeimé- síküveggyár áruszállítása „sí- zonyítják. A tavalyi, megköze- nyeket a síküveggyárban? nen van”. A hónapok óta ntőleg 700 ezer négyzetméte­Nyilvánvaló volt, hogy á kölcsönös erőfeszítések res havi szállítás helyett, az’ nehéz fuvarozási helyzet (zökkenőkkel együtt) végül is idén — előirányzatnak meg- megoldása önerőből nem le- slkeres együttműködésre ve- felelően — több mint 900 ezer hetséges. Közútra pedig sem zettek. négyzetméter síküveget tud­a nyersanyagokat, sem a kész- A kocsiforgalom, amely ta* tak vasúton továbbítani bel- termékeket még fele ará'ny- valy 300—400 vagon között földre és exportra. Közben a ban sem lehet áthelyezni. Ma- mozgott havonként, az idén kocsiállásokért kifizetett radt tehát a vasúti szállítás 500—600 fölé emelkedett. Vol- pénz összege szintén jelentős eddiginél is jobb megszelve- iáképpen ez azt jelenti, hogy. mértékben csökkent, zése, közösen a MÁV zagyva- minden második napon egy Vendel Lajos NÓGRÁD — ,1979. december .18, kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents