Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
Aligha múlhat el jelentős társadalmi, politikai esemény Salgótarjánban, hogy a bányász- vagy a kohász-fúvószenekar játékával ne tenné ünnepélyesebbé, hangulatosabbá a rendezvényt. A muzsikusok olykor együttesen is fellépnek, ha betegség miatt helyettesíteni kell egy-egy hangszerest. Kölcsönösen „besegítenek” egymásnak, kapcsolatuk tehát jó. Képünk az SKÜ fúvószenekaráról készült néhány „szomszéd” muzsikus részvételével — kj — Minőségi változások — változó követelmények Új iskola Kisterenyén EGY ŰJ gyermekintézmény átadása mindig ünnep, de jól tudjuk, hogy az ünnep nagyságát nem az intézmény méretei határozzák meg, hanem, hogy milyen mértékben képes a meglevő szükségleteket kielégíteni. Az új kisterenyei általános iskola átadása minden szempontból nagy ünnepe volt a községnek. Nagyok voltak a gondok, s ennek megfelelően nagyok lettek a létesítmény méretei is. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, az iskola „hivatalos” átadására november 6-án került sor, s hogy teljes legyen a kép, helyénvaló utalnunk arra a szerencsés egybeesésre is, hogy a község életének e régvárt eseménye a nemzetközi gyermekévben” zajlott' le. Gugi László igazgatót, közvetlenül az ünnepélyes „honfoglalás” után kértük meg, — mutassa be az intézményt! — Ahhoz, hogy az iskola megnyitásának jelentőségét olvasóink is érzékelni tudják, mindenekelőtt talán az átadás előtti helyzetet kellene felidéznünk. ... — Nem szívesen gondolol^ vissza az alig pár héttel ezelőtti napokra. Elég ha csak annyit mondok; három különböző épületben, két „műszakban” folyt az oktatás. Szülők, pedagógusok és természetesen a gyerekek, egyaránt éveken át viselték ennek minden gyötrelmét, hátrányát. Régi helyünkön a taneszközöket nem, vagy csak részben tudtuk kihasználni. A már meglevő audiovizuális eszközök szekrényekben porosodtak. Szakköri és egyéb rendszeres szabadidős-tevékenységről pedig szó sem lehetett. — Mit nyújt ezzel szemben a most átadott intézmény? — Üj 12 tantermes iskolánk minden tekintetben az ország legkorszerűbben felszerelt alapfokú oktatási intézményei közé tartozik. A szaktantermek és szertárak mellett egy előadó- és egy tornaterem, úttörőszoba, könyvtárhelyiség, szakköri szoba, valamint éttermek és egy ’ 400 főt kiszolgáló konyha kapott helyet az épületben. Hasznos mérlegelés után a tagozatos bontás mellett döntöttünk, vagyis az új intézményben a község felső tagozatos diákjai, átlag 450—500 fő tanul. Évfolyamonként négy párhuzamos osztállyal teljes kabinetrendszert tudunk megvalósítani. — Hogyan fest mindez a számok tükrében? — MAGA AZ ÉPÜLET 36 millió forint költséggel épült, és további 4 millió forintot fordítottunk beruházásokra. A létesítményt az ÉSZAKTERV készítette. A kivitelezés oroszlánrészét a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakemberei végezték, de felsorolni is nehéz lenne hány szerv, helyi gyár és üzemegység vállalt kisebb-nagyobb részfeladatot az építésből, nem is beszélve a társadalmi munkaórák tekintélyes számáról. — Az iskola a nagyközség szélén, a nevelőotthon szomszédságában épült. Tudatosan választották-e ezt a nem éppen központi helyet, s vajon a távolság nem jelent-e gon-: dot a község túlsó végében lakó diákoknak? — A felső tagozatos gyerekeknek közel felét a nevelő- otthon adja, s ez a tervezésnél döntő tényező volt. Természetesen gondoltunk a távolabb lakókra is, számukra — a 2. számú Volán segítségével — iskolabuszokat biztosítunk. — A nevelőotthonnal egyébként sport- és kulturális téren is tudunk kooperálni. Közelsége lehetővé teszi például tornaórákon a párhuzamos bontást, így az egy évfolyamhoz tartozó lányok és fiúk tornaóráját külön, de egyidő- ben tudjuk tartani. Sokat várunk az eddig nélkülözött rendszeres szabadidős-foglalkozásoktól is. — Az új iskola minden tantermében van külön televízió, rádió, magnetofon, lemezjátszó, írásvetítő stb... sőt ha jól tudom, egy zártláncú tv- stúdió terve is felvetődött. Felszereltség tekintetében kétségkívül a megye legkorszerűbben felszerelt általános iskolája lett a kisterenyei. Az eszközök azonban mitsem érnek, ha nincs aki szakszerűen kezelje őket. A megváltozott körülmények a tartalmi munkában is új követelményeket támasztanak. Mi a helyzet a személyi ellátottsággal, és — elnézést az udvariatlan kérdésért —, de vajon azok a pedagógusok, akiknek korábban nem volt alkalmuk használni ezeket az eszközöket, át tudnak-e állni erre a korszerűbb pedagógiai módszerre? — Számítottam erre a kérdésre. Tény, hogy szükség van jó pedagógusokra, mégpedig „minőségi” pedagógusokra, hiszen az audiovizuális eszközök használata minőségileg más pedagógiai módszert igényel. Ennek ellenére pillanatnyilag nálunk nincs pedagógushiány, a tantestület 93 százaléka képesített pedagógus. A pályakezdő munkatársak lakásgondjai azonban idővel problémákat jelenthetnek. Munkatársaink közül többen részt vesznek a TIT oktatástechnológiai tanfolyamán, de házon belül is megpróbáljuk — konzultációkkal — könnyíteni a profilváltást. AMI AZ AUDIOVIZUÁLIS eszközök — ma még talán szokatlanul — nagy számát illeti, meggyőződésem, hogy egy új iskolát nem egy-két esztendőre, hanem évtizedekre kell felszerelni. Korszerű, tiszta iskolában, megfelelő tárgyi feltételek mellett egykét év múlva a gyerekek magatartásában, tanulmányi elő-' menetelében is érezhető lesz a pozitív változás. Krum kán palotája A bolgár állam első fővárosában, Pliszkában befejezték az előkészítő munkálatokat a mai Bulgária területén fellelhető legősibb monumentális épület, Krum kán palotájának helyreállításához. A tudósok véleménye szerint a palota építését a IX. század elején, Krum kán uralkodásának idején kezdték el. Alapterülete elérte a 4000 négyzet- métert, és hajdan a város központjában volt. Az épületet 811. körül égették fei I. Niki- forus bizánci császár hadjárata idején. Később a régi építmény fölött egy új palotát emeltek, amelyet a régészek „Trónterem”-nek kereszteltek el. A régészeti ásatások során számos, a VIII—IX. századból származó használati tárgy került elő. Napvilágra került az a titkos járat is, amely a palotát, a lakóépületekkel kötötte össze. Az épségben maradt alapozás és falmaradványok alapján úgy rekonstruálják a palotát, hogy a majdan idelátogató turisták világos képet nyerhessek az épület és a „Trónterem” beosztásáról, hajdani pompájáról, A tervek szerint a rekonstrukciót 1981- re, az első bolgár állam alapításának 1300., évfordulójára fejezik be. 4 NÓGRÁD - 1979. december 2., vasárnap p. k. \Szalontai Mihály: \ | Az utolsó nap Ekkor a szoba mélyén nyílt az ajtó és további emberek tűntek fel, nevezetesen egy öregasszony, az is fehér hálóingben, a hálóingen pedig egy fekete horgolt kendő, olyan, amilyent nálunk is hordanak az öreg parasztasszonyok, s mellette-mögötte egy másik öreg bácsi, akinek a hálóingje fölött egy bő fekete köpeny is volt, fején pedig az a kis hetyke papcsákó, fekete bojttal a tetején, amit itt-ott katolikus apátplébánosok még nálunk is hordanak időnként. A három ember valamit németül beszélt egymással, majd a papcsákós kisöreg előre csoszogott: — Ti meg vagytok magyar gyerekek? S jöttetek át határon éjszaka? Aknákon, jesszaszmária! No Karolina, engedje be őket, vagyunk mi jószívű menedék. A három öreg lehetett együtt kétszáznegyven éves, de jól bírták magukat. Karolina néni gyorsan nyitotta nekik a bejáratot, s ahogy csikordult a szú ette vastag fakapu, Mikiről elmúlt a nyomottság, nagyot sóhajtott, úgy érezte, most már minden rendben lesz. Bent azért a tisztesség okából mentegetődzött, az éj közepi zavargásért, s hogy nem akarnak ők mást csak telefonálni, de az öregasszony már húzta is le róluk a sáros-vizes melegítőt, nyomott kezükbe forró teásbögrét, s a másik két öreg is ott sürgölődött-forgolódott körülöttük. Miki megitta a forró teát, ízét nem érezte, csak a tagjaiban áradó meleget, azzal kérőn fordult a paphoz. — Tisztelendő úr, telefon. Társadafmi bizottság FELVETTEK A ,KESZTYŰTw Már az első mondat helyreigazító. Dr. Muzsay József, a Salgótarjáni városi Tanács egészségügyi osztályának vezetője azt mondja: — Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, a nemrég megalakult társadalmi bizottság nem alkohol elleni, hanem alkoholizmus elleni bizottság. Ez pedig két különféle dolog. Társadalmi összefogást hirdetünk. Nem azért, hogy valaki jóízűen meg ne igyon egy üveg sört, fröccsöt, vagy felhajtson egy felest, ha éppen az esik jól. Hanem a masz- szív, önmaguknak, családjuknak, a társadalomnak egyformán kárt okozó alkoholisták ellen vagyunk. * Salgótarjánban jelen pillanatban kétszáznegyvenöt alkoholistát tartanak nyilván. Ez közel sem jelenti a teljes számot. Ez a kétszáznegyvenöt ember azért került a listára, mert már valamilyen formában összeütközésbe került a hatóságokkal. Hogy mennyi lehet Salgótarjánban pontosan a rendszeresen sokat ivó, már alkoholistának nevezhetők száma? Erre pontosan senki nem tud válaszolni. A „lajstromba” vett alkoholistákról az egészségügyi osztály vezetője valamilyen jelzés alapján értesül. Érdekes. hogy legtöbb esetben valamelyik érintett családtag megy el a tanácsra. Főként azok a rettegésben és állandó családi perpatvarban élő feleségek és édesanyák, . akik már minden szégyenkezést félretéve feltárják nehéz életüket a hivatalban. De szóltak az ideggondozóból, rendőrségtől, jeleztek a szomszédok, tanácstagok. Ebben az esetben megindul a gépezet. Az egészségügyi osztály vezetője idézést küld az alkoholistának. Legtöbbször erre a fülük botját sem mozgatják. Másodszorra ismét megy a papír, már kilátásba helyezve a rendőri intézkedést. Rendszerint erre sincs válasz. Ha meg már rendőr megy érte, ritkán találja a megadott címen. Mindenként nehézkes és lassú az intézkedés, a szabályokkal könnyű packázni. Még az a legjobb eset, ha a hívott szépen bejön. Ilyen esetben meghallgatják, véleményt kémek az ideggondozótól, meg környezettanulmányt. Enélkül még csak határozatot sem lehet hozni. Van olyan ügy, amelyik hat hónapig is húzódik. Nem a tanács tehetetlenségét jelzi mindez, mert ők mihelyt megkapják az értesítést, rögtön munkához látnak. Előfordul, hogy az alkoholista belátja a tarthatatlan helyzetet és önként vállalja az elvonókúrát. Van, akit határozattal utalnak Balassagyarmatra. öt év alatt három személyt kívántak Nagyfára küldeni. Semmi nem lett belőle. Annyi a jogi csűrés-csa- varás. különféle szabály, hogy két esetet az ügyészség el sem fogadott, a fennmaradó egy esetben pedig a bíróság nem ítélte meg a beutalást. * Ha sikerül is valakit elvonókezeléssel leszoktatni az italról, nagyon gyakori a visszaesők száma. A régi társaság, a barátok, haverok, a „na csak egy pohárral” nógatás sokakat sodort vissza a már-már elhagyott útra. És akkor kezdődik minden elölről. * Az alkoholizmus elleni bizottság társadalmi testület.’ Az elnöke dr. Muzsay József, a városi főorvos, titkára Balogh Mihályné, a salgótarjáni városi Vöröskereszt titkára. Tagjai közt képviselteti magát az ideggondozó, a rendőrség, a vendéglátó-vállalat, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, a tanács, a népfront, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a pártbizottság. Abból indulnak ki, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem nemcsak a rendőrök, a hatóság, az orvosok és az érintett családok dolga, hanem társadalmi összefogásra van szükség megfékezésére. Nemcsak tanácskozni kívánnak — bár azt is megteszik három-négy i havonként — hanem elsősorban a tapasztalatok, jó javaslatok birtokában megfelelő alkoholizmusellenes propagandát kifejteni. Á bizottság felkérheti például a vendéglátó-vállalatot, fokozottad ellenőrizzék, hogy ittas emberi ne szolgáljanak ki, fiatalkor rúakat pedig főként ne..; * Áz alkoholizmus elleni bizottság túlságosan rózsaszínű reményeket nem fűz á küzdelemhez. Mindenesetre abból indulnak ki, hogy akis eredmények is megsokszorozódhatnak, hosszú idő alatt á vízcsepp is kivájja a sziklát; A „kesztyűt” mindenesetre felvették... — ese — — No nem kell úgy sietni fiacskám. Most már biztonságban te vagy. Nyugalom, nyugalom. Itt megalusztok, megesztek, és majd holnap eljutotqk kedves híveimmel és titeket Bécsbe. „Nem lesz ez így jó” — gondolta Miki — s szinte nyersen kérdezte: — Telefon nincs? — De van. Te tudsz telefonszám? „Persze” — gondolta — „a fene egye meg, a telefonszám !” — Azt nem — mondta bánatosan, — a telefonszámot nem tudom, csak a nevet. Talán tetszett hallani róluk. > És mondta az Ausztria-szerte jól ismert öreg színész házaspár nevét, és szerencséje volt vele, mert mind a három öregnek felcsillant a szeme. Az öreg pap összecsapta a kezét, Karolina néni mondta, hogy jesszasz! Az ablakot nyitó férfiú, akinek szerepe tisztázatlan volt Miki számára, gurgulázóan nevetett. — C, ittend — mondta a pap — őket mindenki ismeri. ök vannak igazi wiánerisch. Hát ti ismeritek őket? — Ennek a kislánynak a rokonai — mondta Miki. — Ó, ó — hüledezett a három kis öreg. A szoba levegője szinte megváltozott, az eddigi jótékony célú mozgolódás megtisztelőén barátivá vált, és a gurgulázóan nevető már hozott is egy vaskos könyvét, melyről messziről kiáltott, hogy telefonkönyv. Előkerült az okuláré is, s az öreg pap kezdte bogarászni a nevet a sok hasonló nevű között, mert volt vagy száz, de aztán meglelte, s megindult a kísérletezés. 32. Először valami helyi számot tárcsázhatott az öreg pap, jó tíz percet kellett várni, amig valaki fölvette..Akkor hosszú magyarázkodás után végre megértették kívánságát, mert letette a kagylót és azt mondta: (Folytatjuk)
