Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

Aligha múlhat el jelentős társadalmi, politikai esemény Salgótarjánban, hogy a bányász- vagy a kohász-fúvószenekar játékával ne tenné ünnepélyesebbé, hangulatosabbá a rendezvényt. A muzsikusok olykor együttesen is fellépnek, ha be­tegség miatt helyettesíteni kell egy-egy hangszerest. Kölcsönösen „besegítenek” egymásnak, kapcsolatuk tehát jó. Képünk az SKÜ fúvószenekaráról készült néhány „szomszéd” muzsikus részvételével — kj — Minőségi változások — változó követelmények Új iskola Kisterenyén EGY ŰJ gyermekintézmény átadása mindig ünnep, de jól tudjuk, hogy az ünnep nagy­ságát nem az intézmény mé­retei határozzák meg, hanem, hogy milyen mértékben képes a meglevő szükségleteket ki­elégíteni. Az új kisterenyei általános iskola átadása minden szem­pontból nagy ünnepe volt a községnek. Nagyok voltak a gondok, s ennek megfelelően nagyok lettek a létesítmény méretei is. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, az iskola „hi­vatalos” átadására november 6-án került sor, s hogy teljes legyen a kép, helyénvaló utalnunk arra a szerencsés egybeesésre is, hogy a község életének e régvárt eseménye a nemzetközi gyermekév­ben” zajlott' le. Gugi László igazgatót, köz­vetlenül az ünnepélyes „hon­foglalás” után kértük meg, — mutassa be az intézményt! — Ahhoz, hogy az iskola megnyitásának jelentőségét olvasóink is érzékelni tudják, mindenekelőtt talán az átadás előtti helyzetet kellene fel­idéznünk. ... — Nem szívesen gondolol^ vissza az alig pár héttel eze­lőtti napokra. Elég ha csak annyit mondok; három külön­böző épületben, két „műszak­ban” folyt az oktatás. Szülők, pedagógusok és természetesen a gyerekek, egyaránt éveken át viselték ennek minden gyötrelmét, hátrányát. Régi helyünkön a taneszközöket nem, vagy csak részben tud­tuk kihasználni. A már meg­levő audiovizuális eszközök szekrényekben porosodtak. Szakköri és egyéb rendszeres szabadidős-tevékenységről pedig szó sem lehetett. — Mit nyújt ezzel szemben a most átadott intézmény? — Üj 12 tantermes iskolánk minden tekintetben az ország legkorszerűbben felszerelt alapfokú oktatási intézményei közé tartozik. A szaktanter­mek és szertárak mellett egy előadó- és egy tornaterem, úttörőszoba, könyvtárhelyiség, szakköri szoba, valamint ét­termek és egy ’ 400 főt kiszol­gáló konyha kapott helyet az épületben. Hasznos mérlegelés után a tagozatos bontás mellett dön­töttünk, vagyis az új intéz­ményben a község felső tago­zatos diákjai, átlag 450—500 fő tanul. Évfolyamonként négy párhuzamos osztállyal teljes kabinetrendszert tu­dunk megvalósítani. — Hogyan fest mindez a számok tükrében? — MAGA AZ ÉPÜLET 36 millió forint költséggel épült, és további 4 millió forintot fordítottunk beruházásokra. A létesítményt az ÉSZAKTERV készítette. A kivitelezés orosz­lánrészét a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakemberei végezték, de fel­sorolni is nehéz lenne hány szerv, helyi gyár és üzemegy­ség vállalt kisebb-nagyobb részfeladatot az építésből, nem is beszélve a társadalmi mun­kaórák tekintélyes számáról. — Az iskola a nagyközség szélén, a nevelőotthon szom­szédságában épült. Tudatosan választották-e ezt a nem ép­pen központi helyet, s vajon a távolság nem jelent-e gon-: dot a község túlsó végében lakó diákoknak? — A felső tagozatos gye­rekeknek közel felét a nevelő- otthon adja, s ez a tervezés­nél döntő tényező volt. Ter­mészetesen gondoltunk a tá­volabb lakókra is, számukra — a 2. számú Volán se­gítségével — iskolabuszokat biztosítunk. — A nevelőotthonnal egyéb­ként sport- és kulturális té­ren is tudunk kooperálni. Kö­zelsége lehetővé teszi példá­ul tornaórákon a párhuzamos bontást, így az egy évfolyam­hoz tartozó lányok és fiúk tornaóráját külön, de egyidő- ben tudjuk tartani. Sokat várunk az eddig nélkülözött rendszeres szabadidős-foglal­kozásoktól is. — Az új iskola minden tan­termében van külön televízió, rádió, magnetofon, lemezját­szó, írásvetítő stb... sőt ha jól tudom, egy zártláncú tv- stúdió terve is felvetődött. Felszereltség tekintetében kétségkívül a megye legkor­szerűbben felszerelt általános iskolája lett a kisterenyei. Az eszközök azonban mitsem ér­nek, ha nincs aki szakszerűen kezelje őket. A megváltozott körülmények a tartalmi mun­kában is új követelményeket támasztanak. Mi a helyzet a személyi ellátottsággal, és — elnézést az udvariatlan kér­désért —, de vajon azok a pedagógusok, akiknek koráb­ban nem volt alkalmuk hasz­nálni ezeket az eszközöket, át tudnak-e állni erre a korsze­rűbb pedagógiai módszerre? — Számítottam erre a kér­désre. Tény, hogy szükség van jó pedagógusokra, még­pedig „minőségi” pedagógu­sokra, hiszen az audiovizuális eszközök használata minősé­gileg más pedagógiai módszert igényel. Ennek ellenére pil­lanatnyilag nálunk nincs pe­dagógushiány, a tantestület 93 százaléka képesített peda­gógus. A pályakezdő munka­társak lakásgondjai azonban idővel problémákat jelenthet­nek. Munkatársaink közül többen részt vesznek a TIT oktatás­technológiai tanfolyamán, de házon belül is megpróbáljuk — konzultációkkal — könnyí­teni a profilváltást. AMI AZ AUDIOVIZUÁLIS eszközök — ma még talán szokatlanul — nagy számát illeti, meggyőződésem, hogy egy új iskolát nem egy-két esztendőre, hanem évtizedek­re kell felszerelni. Korszerű, tiszta iskolában, megfelelő tárgyi feltételek mellett egy­két év múlva a gyerekek ma­gatartásában, tanulmányi elő-' menetelében is érezhető lesz a pozitív változás. Krum kán palotája A bolgár állam első főváro­sában, Pliszkában befejez­ték az előkészítő munkálato­kat a mai Bulgária területén fellelhető legősibb monumen­tális épület, Krum kán palo­tájának helyreállításához. A tudósok véleménye szerint a palota építését a IX. század elején, Krum kán uralkodá­sának idején kezdték el. Alap­területe elérte a 4000 négyzet- métert, és hajdan a város köz­pontjában volt. Az épületet 811. körül égették fei I. Niki- forus bizánci császár hadjára­ta idején. Később a régi épít­mény fölött egy új palotát emeltek, amelyet a régészek „Trónterem”-nek kereszteltek el. A régészeti ásatások során számos, a VIII—IX. század­ból származó használati tárgy került elő. Napvilágra került az a titkos járat is, amely a palotát, a lakóépületekkel kö­tötte össze. Az épségben ma­radt alapozás és falmaradvá­nyok alapján úgy rekonstruál­ják a palotát, hogy a majdan idelátogató turisták világos képet nyerhessek az épület és a „Trónterem” beosztásáról, hajdani pompájáról, A tervek szerint a rekonstrukciót 1981- re, az első bolgár állam ala­pításának 1300., évfordulójára fejezik be. 4 NÓGRÁD - 1979. december 2., vasárnap p. k. \Szalontai Mihály: \ | Az utolsó nap Ekkor a szoba mélyén nyílt az ajtó és további em­berek tűntek fel, nevezetesen egy öregasszony, az is fehér hálóingben, a hálóingen pedig egy fekete horgolt ken­dő, olyan, amilyent nálunk is hordanak az öreg paraszt­asszonyok, s mellette-mögötte egy másik öreg bácsi, aki­nek a hálóingje fölött egy bő fekete köpeny is volt, fe­jén pedig az a kis hetyke papcsákó, fekete bojttal a te­tején, amit itt-ott katolikus apátplébánosok még nálunk is hordanak időnként. A három ember valamit németül beszélt egymással, majd a papcsákós kisöreg előre csoszogott: — Ti meg vagytok magyar gyerekek? S jöttetek át határon éjszaka? Aknákon, jesszaszmária! No Karolina, engedje be őket, vagyunk mi jószívű menedék. A három öreg lehetett együtt kétszáznegyven éves, de jól bírták magukat. Karolina néni gyorsan nyitotta nekik a bejáratot, s ahogy csikordult a szú ette vastag fakapu, Mikiről elmúlt a nyomottság, nagyot sóhajtott, úgy érez­te, most már minden rendben lesz. Bent azért a tisztesség okából mentegetődzött, az éj közepi zavargásért, s hogy nem akarnak ők mást csak telefonálni, de az öregasszony már húzta is le róluk a sáros-vizes melegítőt, nyomott kezükbe forró teásbögrét, s a másik két öreg is ott sürgölődött-forgolódott körü­löttük. Miki megitta a forró teát, ízét nem érezte, csak a tagjaiban áradó meleget, azzal kérőn fordult a paphoz. — Tisztelendő úr, telefon. Társadafmi bizottság FELVETTEK A ,KESZTYŰTw Már az első mondat hely­reigazító. Dr. Muzsay József, a Salgótarjáni városi Tanács egészségügyi osztályának ve­zetője azt mondja: — Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, a nemrég meg­alakult társadalmi bizottság nem alkohol elleni, hanem al­koholizmus elleni bizottság. Ez pedig két különféle dolog. Társadalmi összefogást hir­detünk. Nem azért, hogy va­laki jóízűen meg ne igyon egy üveg sört, fröccsöt, vagy fel­hajtson egy felest, ha éppen az esik jól. Hanem a masz- szív, önmaguknak, családjuk­nak, a társadalomnak egyfor­mán kárt okozó alkoholisták ellen vagyunk. * Salgótarjánban jelen pilla­natban kétszáznegyvenöt al­koholistát tartanak nyilván. Ez közel sem jelenti a teljes számot. Ez a kétszáznegyvenöt ember azért került a listára, mert már valamilyen formá­ban összeütközésbe került a hatóságokkal. Hogy mennyi lehet Salgótarjánban ponto­san a rendszeresen sokat ivó, már alkoholistának nevezhe­tők száma? Erre pontosan sen­ki nem tud válaszolni. A „lajstromba” vett alko­holistákról az egészségügyi osztály vezetője valamilyen jelzés alapján értesül. Érde­kes. hogy legtöbb esetben va­lamelyik érintett családtag megy el a tanácsra. Főként azok a rettegésben és ál­landó családi perpatvarban élő feleségek és édesanyák, . akik már minden szégyenkezést félretéve feltárják nehéz éle­tüket a hivatalban. De szóltak az ideggondozóból, rendőr­ségtől, jeleztek a szomszédok, tanácstagok. Ebben az esetben megindul a gépezet. Az egészségügyi osztály vezetője idézést küld az alkoholistá­nak. Legtöbbször erre a fülük botját sem mozgatják. Má­sodszorra ismét megy a pa­pír, már kilátásba helyezve a rendőri intézkedést. Rend­szerint erre sincs válasz. Ha meg már rendőr megy érte, ritkán találja a megadott cí­men. Mindenként nehézkes és lassú az intézkedés, a szabá­lyokkal könnyű packázni. Még az a legjobb eset, ha a hívott szépen bejön. Ilyen esetben meghallgatják, vé­leményt kémek az ideggon­dozótól, meg környezettanul­mányt. Enélkül még csak ha­tározatot sem lehet hozni. Van olyan ügy, amelyik hat hónapig is húzódik. Nem a tanács tehetetlensé­gét jelzi mindez, mert ők mi­helyt megkapják az értesítést, rögtön munkához látnak. Elő­fordul, hogy az alkoholista belátja a tarthatatlan hely­zetet és önként vállalja az el­vonókúrát. Van, akit határo­zattal utalnak Balassagyar­matra. öt év alatt három személyt kívántak Nagyfára küldeni. Semmi nem lett be­lőle. Annyi a jogi csűrés-csa- varás. különféle szabály, hogy két esetet az ügyészség el sem fogadott, a fennmaradó egy esetben pedig a bíróság nem ítélte meg a beutalást. * Ha sikerül is valakit elvo­nókezeléssel leszoktatni az italról, nagyon gyakori a visszaesők száma. A régi tár­saság, a barátok, haverok, a „na csak egy pohárral” nóga­tás sokakat sodort vissza a már-már elhagyott útra. És akkor kezdődik minden elöl­ről. * Az alkoholizmus elleni bi­zottság társadalmi testület.’ Az elnöke dr. Muzsay József, a városi főorvos, titkára Ba­logh Mihályné, a salgótarjáni városi Vöröskereszt titkára. Tagjai közt képviselteti ma­gát az ideggondozó, a rend­őrség, a vendéglátó-vállalat, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, a tanács, a népfront, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek, a pártbizottság. Abból indulnak ki, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem nemcsak a rendőrök, a ható­ság, az orvosok és az érintett családok dolga, hanem társa­dalmi összefogásra van szük­ség megfékezésére. Nemcsak tanácskozni kívánnak — bár azt is megteszik három-négy i havonként — hanem elsősor­ban a tapasztalatok, jó javas­latok birtokában megfelelő alkoholizmusellenes propa­gandát kifejteni. Á bizottság felkérheti például a vendég­látó-vállalatot, fokozottad el­lenőrizzék, hogy ittas emberi ne szolgáljanak ki, fiatalkor rúakat pedig főként ne..; * Áz alkoholizmus elleni bi­zottság túlságosan rózsaszí­nű reményeket nem fűz á küzdelemhez. Mindenesetre abból indulnak ki, hogy akis eredmények is megsokszoro­zódhatnak, hosszú idő alatt á vízcsepp is kivájja a sziklát; A „kesztyűt” mindenesetre felvették... — ese — — No nem kell úgy sietni fiacskám. Most már biz­tonságban te vagy. Nyugalom, nyugalom. Itt megalusz­tok, megesztek, és majd holnap eljutotqk kedves híveim­mel és titeket Bécsbe. „Nem lesz ez így jó” — gondolta Miki — s szinte nyersen kérdezte: — Telefon nincs? — De van. Te tudsz telefonszám? „Persze” — gondolta — „a fene egye meg, a telefon­szám !” — Azt nem — mondta bánatosan, — a telefonszámot nem tudom, csak a nevet. Talán tetszett hallani róluk. > És mondta az Ausztria-szerte jól ismert öreg színész házaspár nevét, és szerencséje volt vele, mert mind a három öregnek felcsillant a szeme. Az öreg pap össze­csapta a kezét, Karolina néni mondta, hogy jesszasz! Az ablakot nyitó férfiú, akinek szerepe tisztázatlan volt Mi­ki számára, gurgulázóan nevetett. — C, ittend — mondta a pap — őket mindenki is­meri. ök vannak igazi wiánerisch. Hát ti ismeritek őket? — Ennek a kislánynak a rokonai — mondta Miki. — Ó, ó — hüledezett a három kis öreg. A szoba levegője szinte megváltozott, az eddigi jó­tékony célú mozgolódás megtisztelőén barátivá vált, és a gurgulázóan nevető már hozott is egy vaskos könyvét, melyről messziről kiáltott, hogy telefonkönyv. Előkerült az okuláré is, s az öreg pap kezdte bogarászni a nevet a sok hasonló nevű között, mert volt vagy száz, de aztán meglelte, s megindult a kísérletezés. 32. Először valami helyi számot tárcsázhatott az öreg pap, jó tíz percet kellett várni, amig valaki fölvette..Ak­kor hosszú magyarázkodás után végre megértették kí­vánságát, mert letette a kagylót és azt mondta: (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents