Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
NAGYOROSZI Az asszonyok „céhe”, a Favorit HTSZ naponta két és fél ezer pár házicipőt gyárt. Értékesebb termékekre törekednek. Az új ABC-bolt sokat lendít az ellátáson, nagy gond viszont, hogy a peremboltok közül egy mindig zárva van! Nemhiába építők lakják Nagyoroszit. Ilyen szép, tájhoz, domborzathoz illeszkedő házat errefelé többet is látni. Sok dolga lenne itt az útépítőknek. A község egyik főutcájának burkolatát esőben is javítja gép és ember. K icsiben az ország. Az egykori Oroszfaiva a történelem metszéspontjain. Már azzal is, hogy Nagyoroszi lett belőle. Vagyis hát kellett lenni egy „kis”* Oroszinak is valahol. Volt bizony, a királyok udvarának közelében, az orosziak gyülekezete. '■ Azoké, akik Kálmán király idejében testőri szolgálatot teljesítettek a király mellett. Azért kellett a Nagy oroszi elnevezés, a megkülönböztetés végett. Az a kisebb nem maradt fenn, nem volt igazi település, de a másik megkapaszkodott az életben, s főként a munkában, amely köztudottan éltet. Így, van ez évszázadok óta ezen a tájon, ezekkel az emberekkel. Akik például felépítették a gőgös Lipót-várost a Duna partján, akiket 1544-ben úgyszólván teljesen kiirtott a török, ez olvasható, a meglelt pecséten: „Nemes Nagy Oroszi Királ Szabad Várossá”, az 1863. előtti időkből. Városi jogokat, kiváltságokat Kálmán királyunktól kapott, s elsősorban a testőri szolgálatért. Azért, mert a királyi útvonal mentén ifekvő település rendre testőri kíséretet állított ki a mindenkori uralkodónak erre jártában. Utoljára I. Ferdinánd, 1528- ban erősítette meg ezt a so- . kaktól megkülönböztető jogot. És később, az 1861-es tagosítások alatt, valóságos népfelkelés tört ki itt az uradalmak ellen. Erre ment valahol Márton, az oroszi pap, hogy Szondinak megvigye Ali üzenetét: „Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!” A drégeli rom ma is gyakran ködbe- vész. Gyalogút vezet fel a kedves kis erdőaljai vasúti megállótól, amelyet ugyan mi másnak nevezhetnének, mint Drégelyvárnak? Itt már a sokágú községnek is vége szakad. De az út, amelyen ideérkezik az ember, egy későbbi, időben hozzánk közeli metszéspontot is magába foglal: az út elején, a község főutcája mentén áll a tanácsköztársasági ház, ahogy sokan az egykori építő-szakszervezeti házat ma is nevezik. Falán két emléktábla, az egyik az első munkáshatalomra , emlé- keztetet (itt székelt á járási direktórium), a másik egy több mint három évtizedes eseményre, tragikus korszakra. Azoknak a szervezett építőmunkásoknak állít emléket, akiket a németek és a nyilas fasiszták innen elhurcoltak. A ház ma a művelődést szolgálja. Itt működik a mozi is, de jelképe marad a ház fennálltáig az oroszi építőmestereknek. A legendás szakmai tudású oroszi ácsoknak, akik felépítették a fővárost és akik ma is megtalálhatók a legjelentősebb építkezéseknél Pesten és Budán, a magasban, az állványzaton, a tetőn, vágy a mélyben, a metró építkezésein. Nemrégiben céhzászlók kerültek elő. Eddig a templomban őrizték valamennyit — jobb híján, mert jó ideje már csak a régmúltra emlékeztetett az oroszi csizmadiák, építők céhzászlőjaí De az itt élőket egyre jobban érdekli, milyenek voltak a paraszti és munkásősök, azok, akik szembe szálltak törökkel, némettel. Rakonczai Antal művelő- désiház-igazgató, népművelő, mégsem csak arra büszke, hogy felfedezte Rakonczai János becsületes csizmadia céhmesterben a közvetlen elődöt, hanem, hogy a mai oroszi ember sem különbözik a régitől: tanulni, többet tudni nem rest. Az első negyedikes gimnáziumi osztály a mostani tanévben érettségizik. Alig volt lemorzsolódás, a felnőtt gimnazisták fele fizikai munkáé. És mér javában tanul egy második osztály is! Űj „céhek” is alakultak. Itt van a félmillió házicipőt gyártó Favorit üzem, az oroszi asszonyok céhe. Építőipari szövetkezet, lakatosüzem, termelőszövetkezet — mind megannyi helybe- ni munkalehetőség, amellyel élnek is a nagyorosziak, de négyszázan így is eljárnak naponta a rossz utakon. Laczó Andrásné tanácselnök hamarjában számvetést készít: 230 ezer forint erre a célra ugyan mire elegendő, amikor földút tanácsi kezelésben hat kilométernyi van Oroszlban, s a közeli Borsosberényben. Kicsiben az ország? A rossz utak szorítása itt erősebb, mint sok helyütt, akárcsak a megyében is. Szorít az iskola gondja, nem akárhogyan; a felszabadulás óta nem sikerült otthagyni a régi boltíves, romantikát árasztó, iskolai hangulatot éppencsak idéző kastélyt. Pedig szakos pedagógusellátottságban elérték a száz százalékot. Serényben még pedagóguslakást is építettek, iskolát bővítettek. Az igyekezet most is erős. A Favoritban szakmunkásokat képeznek, december elején politikai könyvkiállítást, an- kétot rendeznek — erről Ar- nóczki Mihály, a területi párt- vezetőség titkára szól a krónikásnak. Erős a hely szelleme is, amely mindig a munkát, a helytállást, a többet tudás zászlaját tartotta a legtöbbre. Amiként a mai oroszi építők neve is aranycsengésű: Busái János, Hajas András, Félix József, Unatényi Tibor — kőművesek, ácsok, építők. Nagyorosziak. Az iskolai vidámság helye a nagy, parkszerű udvar, ahol lencsevégre kerültek a srácok. Kétökrös szekér lenne, hat helyett —, ha nem tehénkék húz-] nák. A csendes utcákban helye van a cammogásnak is. T. Pataki László Kép: Kulcsár József A Favorit HTSZ nagyot lépett előre termelésben; felnőtt-továbbképzésben, s talán nincs messze az sem, amikor oroszi ösztöndíjasok tanulnak magasabb iskolán, hogy visszatérjenek. Gál Katalin egy, a felnőtt-tanulók közül. Távolabbról kis lakóháznak vélné az ember, pedig a régi magyar sütőház mai, megbecsült példánya ez az egy. Ami szembetűnő: a község úgyszólván valamennyi házának környékét, a porták járda felöli részét, a gyalogjárókat szépen rendben tartják a helybeliek. Külön becsben a közkutak, amelyek házikóval fedettek. Városias lakótelepi kép és megbecsült, karbantartott öreg házak egyként jellemzik a mai Nagyoroszit. A régi szervezett építőmunkások székháza, amely előtt összegyűlt a tizcnkileneesek harci egysége, ahol a felszabadulás után is a mozgalom központja volt.