Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-15 / 293. szám

A TÁSZSZ kommentárja

Veszélyes döntés a béke, az enyhülés

ellen

Szergej Loszev Írja:

Az európai közvélemény széles körű tiltakozása ellenére a NATO miniszteri tanácsa olyan döntést hozott, amely veszélyes a béke és a nemzetközi enyhülés ügyére nézve. Engedve Washington durva nyomásának, a NATO- országok külügy- és hadügyminiszterei beleegyezésüket adták, hogy Nyugat-Európa több országában új kozép-ható- távolságú amerikai nukleáris rakétákat helyezzenek el, vagyis olyan minőségileg új fegyverzetet, amelynek az a rendeltetése, hogy a térségben jelenleg fennálló erőegyensúlyt a NATO javára változtassa meg és új stratégiai helyzetet hozzon létre Európában.

Ezt a döntést olyan pillanatban fogadták el. amikor — objektiven nézve — semmi szükség sem volt arra, hogy növeljék földrészünkön a ka. tönai szembenállás szintjét. Ellenkezőleg, a helyzet lehetővé tette a szembenállás szintjének csökkentését és azt, hogy megállapodás jöjjön létre a közép-hatótávolságú rakéták indítóállásai jelenlegi számának csökkentéséről. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama, arra törekedve, hogy megakadályozzák a nukleáris rakétafegyverkezés újabb fordulójának kezdetét, javasolták, hogy késlekedés nélkül kezdjenek tárgyalásokat a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök kérdéséről.

A Szovjetunió — mint ismeretes — emellett készségét fejezte ki arra, hogy a jelenlegi szinthez képest csökkenti az ország nyugati részén elhelyezett közép-hatótávolságú nukleáris rakéták számát. ha Nyugat-Európában nem helyeznek e] további ilyen rakétákat.

A NATO-tagállamok azonban nem vették figyelembe ezeket a konstruktív kezdeményezéseket és az események menetét egészen más irányban befolyásolták.

A NATO miniszteri tanácsa az elfogadott nyilatkozatban az új amerikai nukleáris ra- kétafegyver-rendszerek ki- fejlesztését azzal igyekszik „megindokolni”, hogy a Szovjetunió állítólag „jelentős mértékben” növelte harcászati nukleáris erőit. Emellett alaposan kiforgatják a tényeket, mivel a Szovjetunió az utóbbi két évben nyugati területein a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek hordozóeszközének számát egyetlen rakétával. egyetlen repülőgéppel sem növelte. Ellenkezőleg mind a közép-hatótávolságú rakéták indító állásainak, mind pedig a rakéták nukleáris töltetének számát valamelyest csökkentették is.

A NATO által elfogadott intézkedések állítólagos „védelmi jellegéről” szóló „érveket” lényegében megcáfolja az amerikai kormányzat ötéves fegyverkezési terve, amelyet James Carter elnök hozott nyilvánosságra. Az amerikai kormányzat vezetője már bejelentette, hogy szándékukban áll ezt a tervet maradéktalanul végrehajtani, függetlenül a fegyverzetkorlátozási tárgyalások kimenetelétől. A Carter által ismertetett tervezet a fegyverkezési hajsza

programja, ennek alapját á támadó stratégia képezi, olyan agresszív stratégia, amely a Szovjetunió, valamint a Közel-Kelet, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országai ellen irányul. Éppen ezeknek a céloknak az elérésére hozzák létre az úgynevezett gyors hadtestet, növelik a haditengerészeti flotta és az Egyesült Államok haderői más fegyvernemeinek erejét. Ennek az ötéves tervnek, amely a katonai kiadások ugrásszerű növelését irányozza elő része a cirkáló számyasraké- ták és a „Pershing—2” típusú rakéták gyártása és rendszerbe állítása is. Ez a terv nem tegnap és nem ma készül, hanem meglehetősen régóta. A NATO közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverzetének korszerűsítéséről szóló határozatot még 1975-ben elfogadták, amikor a szovjet „SS —20”-as rakétákról még szó sem volt. Éopen ezért képmutatás a NATO miniszteri tanácsának az az állítása, hogy az amerikai rakéták telepítése „válasz” az „SS—20-as” rakétákra.

»

A NATO miniszteri tanácsa legutóbbi ülésszaknak döntései és az ezzel egyidőben nyilvánosságra hozott amerikai ötéves militarista program, azt a megvalósíthatatlan célt követi — és ezt a közelmúltban George Brown arrierikai külügyminiszter nyíltan kijelentette —, hogy a 80-as évekre létrehozzák az észak-atlanti tömb katonai fölényét. A közvélemény megtévesztésére törekedve. a NATO urai a brüsszeli határozat elfogadása után azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha ők lennének a tárgyalások kezdeményezői.

A NATO miniszteri takácsának az amerikai rakéták telepítéséről szóló határozatában szó esik valamiféle olyan „lehetőségről”, hogy „két párhuzamos és egymást kiegészítő irányvonalat lehet megvalósítani: a harcászati nukleáris erők korszerűsítését és a fegyverzetkorlátozást”. Cyrus

Vance amerikai külügyminiszter a maga részéről azt állította. hogy „a korszerűsítés és a leszerelési törekvés egy olyan út kettős keréknyoma, amely a biztonsághoz vezet...” Valójában semmiféle „párhuzamosság” és „kettős keréknyom” nincs és nem is lehet.

Teljes felelősséggel ki kell jelenteni, hogy az amerikai rakéták nvugat-eurónaí telepítés“-*! szóló döntésükkel azok a NATO-országok. amelvek megszavazták ezt a döntést, szétrombolták a tárgyalások alapját.

Az „erő helyzetéből” folytatott tárgyalások, amelveket most a NATO aiá'nl. egyáltalán nem azonosak a felek egyenlő biztonságán alapuló tárgyalásokkal, amelyeket a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai javasoltak. Az „erő helyzetéből” elképzelt NATO-féle tárgyalások nem lesznek és ebben a kérdésben jobb, ha senki sem csapja' be önmagát. A NATO miniszteri tanácsa megsemmisítette a tárgyalások alapját a középhatótávolságú fegyverekről és ezzel súlyos felelősséget vállalt magára a fegyverkezési hajsza újabb fordulója miatt.

Cáfolat

Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője cáfolta, hogy palesztin*! t gerillák működnének együtt a teheráni amerikai nagykövetséget megszálló diákokkal. Csütörtöki nyilatkozatában Kaddumi a CBS amerikai tv- társaság által a hét elején felröppentett ilyen értelmű híresztelésekre válaszolt, s ezeket, „hamisnak és félrevezetőnek” átevezte. (MTI)

Izraeliek amerikai kiképzése

Kiterjedt katonai, politikai, gazdasági és pénzügyi támogatása mellett az Egyesült Államok oly módon is segíti Tel Avivot, hogy közreműködik az izraeli biztonsági erők kiképzésében. Ezeket az egységeket többek között a megszállt arab területeken használják fel zavargások elfojtására.

Erről tanúskodik az AP egyik jelentése is a New Jersey állambeli Middletownból. Eszerint a város közelében található lőtéren készítik fel az

izraeli „rohamosztagokat ”. Az illetékesek nem voltak hajlandók megnevezni a kiképzésben résztvevők számát, de azt bizonygatták, hogy a felkészítés nem tekinthető „titkos műveletnek”.

Ezzel kapcsolatban az AP tudósítója emlékeztet arra, hogy még nem is olyan régen egy New York-i lőteret használtak az izraeliek, s csupán „biztonsági okokból” helyezték át működési helyüket a szomszédos New Jerseybe. *

Japán enged

Japán Washington nyomásának engedve pénteken bejelentette, hogy Iránból származó olajbehozatalát arra a szintre korlátozza, mint amennyit a teheráni amerikai nagykövetség megszállása előtt importált A napi olajbehozatalt nem emelik 620 ezer barrel fölé mindaddig, amíg az amerikai túszok ki nem szabadulnak. (MTI)

Közös Piac

A dublini bomba

Az ír főváros egyik kastélyában tartott közös piaci csúcsértekezlet kudarca de* cember fordulóján még egyszerűen pénzügyi, gazdasági katasztrófának tűnt. Ma már — a különböző visszhangok és a várható politikai-taktikai lépések ismeretében — a megfigyelők hajlanak a véleményre. hogy a félresikerült tanácskozás a Közös Piac politikai széthullásának kezdetét is jelentheti. A bombát Margaret Thatcher brit miniszterelnök robbantotta fel.

CAP-GONDOK

A felszínen a vita egyik középpontja a Közös Piac úgynevezett mezőgazdasági árrendszere volt. (Ezt a „közös mezőgazdasági politika” angol nevének rövidítésével CAP-nak nevezik.) A, CAP létrehozása jóval megelőzte Nagy-Britannia közös piaci belépését. A CAP akkor elsősorban az EGK stratégiai-politikai központjának és egyben mezőgazdasági exportőrének számító Franciaország igényeit tükrözte. Ennek értelmében a közös költség- vetés túlnyomó részét a tagországok mindmáig a mező- gazdasági árrendszer szubvencionálására fordítják.

Előnyben részesítik az exportőröket — miközben áldozatot várnak a kisebb, de technikailag jóval fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező államoktól.

Emiatt annak idején Franciaország és az NSZK között bontakozott ki küzdelem, míg végül a nyugatnémet kormány. felismerte, hogy rendkívül fejlett ipara és általános nyugat-európai gazdasági hegemóniája szempontjából a Közös Piac olyan óriási előnyöket biztosít, amelyek „megérik” a CAP áldozatait.

Voltaképpen hasonlóképpen gondolkodtak Angliában a belépés hívei is. „Nyitott piacot” Reméltek Nyugat-Európában az angol ipar számára. Ügy vélték, ez végső soron a fogyasztók számára is kiegyenlíti majd azokat a terheket, amelyeket a korábbi nemzetközösségi keretekben alacsonyabb angol élelmiszerárak emelkedése jelent. Nem így történt. Az elavult gépekkel dolgozó és alacsony termelékenységű ipar nem volt képes betömi a nyugat-európai piacra — a CAP terheit viszont Londonnak is viselnie kellett.

BRIT ULTIMÁTUM

Az eredetileg mezőgazda sági jellegű probléma így általános gazdasági gonddá vált Anglia számára. A Közös Piac szervezete olyan,

hogy minél nagyobb egy tagállam külkereskedelmében a közösségen kívüli szféra részesedése — annál nagyobb hozzájárulást kell fizetnie a közös alapba. Anglia szempontjából a Kilenceken belüli kereskedelem évenként csaknem hárommilliárd font- nyi deficittel zárul és az angol behozatal mintegy 60 százalékát még mindig a Közös Piacon kívül álló országok fedezik. Mindez együtt azt eredményezte, hogy a Ki- lencek költségvetésének 20 százalékát Anglia fizeti, holott a közösgég össztermékében csak 16 százalékkal részesedik. Másrészt: a közös alapokból Anglia csak egymiP liárd fontot kap vissza — miközben kétmilliárdot fizet be. Ez a legnagyobb deficit: a többiek közül csak az NSZK-nak van említésre méltó mérleghiánya (800 millió font körül), ezt viszont a nyugatnémet exporthegemónia messzemenően kiegyenlíti. A többi tagállamok közös piaci mérlege vagy egyensúlyban van, vagy pozitív.

Dublinben látszólag ezen Vitatkoztak össze a kilenc tagország vezetői. Margaret Thatcher brit miniszterelnök gyakorlatilag ultimátumot intézett a többi nyolc tagállamhoz a költségvetés átszervezésére és a brit deficit törlésére. A többiek ezt elvetették. Sőt, a Közös Piac történetében először még azzal sem törődtek, hogy -a kudarcot valamiféle korr.promisz- szumos közleménnyel leplezzék. A csúcsértekezlet résztvevői úgy váltak el, hogy három hónap múlva „még egyszer utoljára” megkísérlik elsimítani az ellentéteket egy csúcsértekezleten.

NEMZETI ÉRDEKEK

Természetesen nem lehet tudni, mi történik a következő három hónapban. Az előjelek azonban azt mutatják, hogy a Közös Piac és ezzel egész Nyugat-Európa nagyszabású politikai változások előtt áll. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a tőkés világpiac általános helyzete miatt a vita egy „visz- szaesési időszakban” folyik, így a nemzeti érdekek törvényszerűen felszínre törnek és rendkívüli módon, megterhelik a közösség egész szerkezetét. Egyre nehezebbé válik olyan nemzetek feletti döntések meghozatala, amelyeket azután a tagállamok végre is hajtanak.

Egy második tényező, hogy a Londonnal szembenálló tábor két legfontosabb országában, az NSZK-ban és Franciaországban 1980-ban vát NOGRAD - 1979. december 15., szombat

Irén—USA

Vezetők nyilatkozatháborúja

Irán és az Egyesült Államok viszályának jegyében csütörtökön folytatódott a két ország vezetőinek „nyilatkozatháborúja”. Khomeini ajatollah az iráni rádióban ki jelentette: Cartert valójában nem is a túszok sorsa érdekli, hanem az. hogy újraválasz- szák. Az iráni vallási vezető „bukott embernek” nevezte az amerikai elnököt, akinek „Irán elleni bojkottfelhívásaival a világon senki sem törődik”. Khomeini végezetül elítélte Cartert, amiért az Egyesült Államokban tanuló iráni diákok kiűzését szorgalmazza.

Carter elnök csütörtöki nyilatkozatát a béküléken.v hangnem és a burkolt fenye- getődzés óvatos egyensúlya jellemezte. Egyrészről hangoztatta, hogy „pozitív változás” tapasztalható az iráni magatartásban, másrészről azonban leszögezte: mindent megtesz az ellen, hogy a túszok fogva tartása elhúzódjon. Hangoztatta: mindenképpen el kívánja kerülni a katonai beavatkozást, „feltéve, ha a túszokat nem éri fizikai bántód ás”.

Thomas Reston, az amerikai külügyminisztérium szóvivője csütörtökön közölte: az Egyesült Államok fontolgatja, hogy ENSZ-gazda- Sági szankciókat kér Irán ellen, amennyiben a túszok

továbbra is fogságban maradnak. A Feljár Ház szóvivője ugyanakkor üdvözölte azt a tényt, hogy Khomeini hozzájárult a túszok külföldi megfigyelők által történő meglátogatásához, de követelte, hogy e megfigyelők „semleges. minden érdekelt által elismert” személyiségek legyenek.

Csütörtökön kinevezték Irán új ENSZ-nagykövetét. A

tisztség betöltője Manszur Farhang, iráni származású, amerikai egyetemi tanár lelt.

A CBS amerikai televíziós hálózat csütörtöki adásában közölte: rosszabbodott az

Egyesült Államokban tartózkodó exsah egészségi állapota és esetleg új operáció válik szükségessé.

#

Az iráni „forradalmi gárdisták” pénteken kiadott közleménye szerint az amerikai nagykövetséget megszálló diákoknak ultimátumban kellene a sah kiadatását követelni — közölte a teheráni rádió.

A Kaszpi-tenger partján fekvő Guilan tártomány „forradalmi gárdistái” követelték, hogy „szabjanak határidőt a sah kiadatására, s ha a volt uralkodót az ultimátum lejártáig nem adják ki, haladéktalanul ítélkezzenek a kémek (az amerikai túszok) felett.” (MTI)

A NATO-konferencia záróközleménye

A NATO pénteken végétért külügyminiszteri konferenciája megbízta Cyrus Vance amerikai külügyminisztert, hogy hétfőn juttassa el a szovjet kormányhoz az új amerikai rakétafegyverek gyártásáról és Nyugat-Európába való elhelyezéséről szóló NATO-közle- ményt, valamint azokat a javaslatokat, amelyek — a NATO-miniszterek véleménye szerint — leszerelési tárgyalásokat tehetnének lehetővé, és amelyek, szerintük, elválaszthatatlanok a „korszerűsítési” tervtől.

Mint a miniszteri konferencia záróközleménye megállapítja, és amint azt Cyrus Vance is hangoztatta sajtóértekezletén a javaslatok főbb pohtjai a következők:

, — tárgyalási ajánlat a

SALT—Iir keretében a • közép-hatótávolságú és az interkontinentális nukleáris erők csökkentésére:

— ezer amerikai nukleálasztások lesznek. Francia- országban a válság de Gaulle örököseinek a helyzetét erősíti, akik a hajdani elnök nézeteit követve mindig bizalmatlanul szemlélték Anglia bekapcsolódását -a Közös Piacba. Az NSZK-ban a krízis súlyos« problémákat jelent a kormányon levő szociáldemokratáknak és abba az irányba tolhatja a mezőgazda- sági szektor szavazói körében erős pozíciókkal rendelkező kereszténydemokratákat, hogy a győzelem reményében erőszakosabb és támadóbb po. litikát folytassanak.

Ily módon az a pénzügyigazdasági köntösben jelentkező vita, amelynek Dublinban a világ tanúja lehetett — voltaképpen csak a jéghegy csúcsa. A jelenlegi világgazdasági helyzet szorítása és a nemzeti érdekek kényszerű előtérbe kerülése szétrombolhatja a Közös Piac jelenlegi, nemzetek feletti struktúráját. Ez önmagában véve is rendkívül komoly politikai következményekkel járhat. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy az „önmagában” kifejezés ebben a vonatkozásban nem létezik! A Közös Piac valamennyi tagállama egyben NATO-or- szág és némi leegyszerűsítéssel a Közös Piac az atlanti blokk európai gazdasági szervezete. A piac szerkezetének módosulása, ily módon a NATO tagállamainak egymás közti viszonyát is megváltoztathatja. Ez pedig elsőrendű politikai, sőt stratégiai kérdés.

—i — c

ris töltet visszavonása Euró* pából;■

— javaslat ideiglenes megállapodás megkötésére a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon;

— további javaslatok * bécsi tárgyalásokon bizalomkeltő katohai intézkedé- sek meghozatalára;

— készség a helsinki találkozón megkezdődött folyamat szellemében újabb bizalomkeltő intézkedések

és egy összeurópai leszerelési értekezlet ügyében tett javaslatok megvizsgálására. (Ez utóbbi pont utalás a közlemény más helyén külön is helyeselt francia indítványra, és értelemszerűen a szocialista országok legutóbbi kezdeményezéseire.)

A konferencia befejezése után mind Joseph Lu'ns NATO-főtitkár, mind pedig Vance amerikai külügyminiszter igyekezett úgy beállítani a dolgokat, mintha a nukleáris „korszerűsítési” határozat adná meg az alapot a konkrét fegyverzetkorlátozási megbeszélések megkezdésére. Hozzáfűzték: a szocialista fővárosokból érkezett első elítélő megnyilatkozások ellenére úgv vélik, hogy végül is sor kerül majd tárgyalásokra a Szovjetunió és az Egyesült Államok között.

A bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon teendő nyugati javaslatok — mind Lu'ns, mind Vance szerint — előreláthatólag már hétfőn előterjesztésre kerülnek.

A záróközlemény egvébként hosszadalmasan taglalja az Észak-atlanti Szövetség helyzetét, a kelet—nyugati kapcsolatra vonatkozóan megismétli az ismert álláspontokat és a megszokott módon aggodalmát hangoztatja a Varsói Szerződés haderőinek megerősödése miatt. Ugyanakkor — szintén a szokott módon — azt fejtegeti, hogy a NATO az enyhülést akarja. Rögtön ezután azonban további katonai erőfeszítésekre szólítja fel a N ATO-tagállámokat.

A záróközlemény hosszasan foglalkozik a jövő évi madri. di összeurópai találkozó kérdésével is, hangsúlyozva, hogy a NATO-miniszterek érdeklődéssel fogadták nemcsak a nyugati államok, hanem a Varsói Szerződés országai részéről májusban és decemberben tett javaslatokat is.

A kommüniké korábbi állásfoglalásainak szellemében kommentálja a közel-keleti és a rhodesiai helyzetet, Iránnal azonban nem. foglalkozik. Erről' a résztvevők — mint jelentettük — külön, de nem a NATO nevében kiadott nyi. latkozatban foglaltak állást: