Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-01 / 281. szám

Befejezte munkáját a Legfelsőbb Tanács /rán nem lcu,d Együttes üléssel folytatta munkáját pénteken délelőtt, Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának két háza. A szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács csütörtö­kön külön-külön ülésen vi­tatta meg a jövő évi népgaz. dasági és szociális tervet, va­lamint a költségvetés elő­irányzatát, A pénteki együt­tes ülésen Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettes az állami tervbizottság elnöke válaszolt a képviselők fel­szólalásaira, javaslataira, hangsúlyozva: a vita megmu­tatta. hogy az SZKP KB ha­tározatának útmutatásával a jövő évi terv teljesíthető, s a szovjet törvényhozás tagjai maguk is hozzá kívánnak já­rulni annak végrehajtásához. A költségvetéssel kapcsola­tos felszólalásokra Garbu­zov oénzügyminiszter vá­laszolt. A Legfelsőbb Tanács a ter­vet és a költségvetést egyhan­gúlag elfogadta. A Szovjetunió népi ellenőr­zéséről szóló törvényterveze­tét Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettes terjesz­tette elő. Hangsúlyozta: a tör­vénytervezet elősegíti a szo­cialista törvényesség fokozott érvényre jutását, még jobban bevonja a dolgozókat a szov­jet állam ügyeinek igazgatá­sába. A népi ellenőrzés fel. adata. hogy elősegítse az SZKP. a Legfelsőbb Tanács és a Minisztertanács hatá­rozatainak megvalósítását, se­gítse a szovjet állam gazda­sági építőmunkájának sike­res folytatását. A népi ellen­őrzésben ma már mintegy kilencmillió szovjet állam­polgár ' vesz részt, egv egész háromtized millió ellenőrző csoport működik. A törvény szabályozza a népi ellenőrzés szervezetét és hatáskörét, összhangba hozza azt a Szov­jetunió új alkotmányával. A törvénytervezetet a Leg­felsőbb Tanács egyhangúlag elfogadta. A Szovjetunió bíró­ságáról, ügyészségéről, a gaz­dasági döntőbíróságról és az ügyvédi munkáról szóló tör­vények tervezetét Mihail Gor­bacsov. a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő. Hang­súlyozta. hogy a tervezetet az illetékes bizottságok gondosan áttanulmányozták. A Legfelsőbb Tanács a tör­vényeket egyhangúlag elfo­gadta. Ezzel a Legfelsőbb Tanács ülésszaka befejezte munkáját. A pénteki ülésen részt vet­tek az SZKP és a szovjet ál­lam vezetőd, élükön. Leonyid Brezsnyevvel. képviselőt a BT ülésére Feszültség Dél-Libanonban A múlt héten megtartott arab csúcsértekezlet óta nap­ról napra fokozódik a feszült­ség Dél-Libanonban. Hétfőn az izraeli hadsereg és az iz­raeli támogatást élvező jobb­oldali milíciák tüzérségi tüzet nyitottak az ENSZ-ellenőrzés alatt álló övezet hat falujá­ra. valamint Nabatijeh váro­sára. A támadás következté­ben több iskolás gyerek és felnőtt megsebesült. 'Szerdán izraeli és jobboldali fegyve­resek hatoltak be az ENSZ- zóna egyik falujába, ahol egy sokgyermekes család házát felrobbantották, több más há­zat automata fegyverekkel lőttek. Közben Haddad őr­nagy, a határövezetet bitorló jobboldali milíciák parancs­noka ultimátumot intézett az ENSZ-övezet hat falujának la­kóihoz: ha nem távolítják el a területüket ellenőrző ENSZ- csapatokat és nem csatlakoz­nak az általa kikiáltott sza- kadár miniállamhoz, akkor, a legsúlyosabb katonai megtor­lással kell szembenézniük. Az ultirhátum vasárnap jár le. Palesztin realitások Akár a világ lelkiismereté­nek is nevezhetjük az ENSZ fórumát. Ritkán fordul elő, hogy a világszervezetben fölJ borulnának az értékrendek és Visszájára fordulna az igazság. Híven tükrözi a földkerek­ség jobbik felének, a haladó gondolkodású, felelős álla­moknak a törekvését a csütöl­tök esti határozat, amelyet a palesztin-ügyben hoztak. Nagy többséggel — 73 szavazattal, 33 ellenszavazat és 37 tartóz­kodás mellett —- az ENSZ-köz- gyűles kimondta: érvénytelen a Camp Davídben kötött 'kü­lön megállapodás.. Már létrejöttekor világos volt: a földönfutóvá tett, szü­lőföldjéről elűzött palesztin nép jövőjét, elidegeníthetet­len jogait figyelmen kívül hagyta az egyiptomi—izraeli —amerikai egyezmény. Azóta bebizonyosodott, hogy az ag­godalom nem volt fölösleges. A Közel-Keleten azóta sem Csökkent a feszültség, s annak ellenére, hogy Izrael bizonyos t<* 'Öleteket visszaszolgáltatott Egyiptomnak — jogos tulajdo­nosának —. a kérdések kérdé­se máig is megoldatlan. Neve­zetesen: a Palesztinái arab nép államalapítási jogát vál­tozatlanul nem ismerték el, s az erre vonatkozó tárgyalások elől Izrael makacsul elzárkó­zik. A világszervezet felismerte ezt a tarthatatlan állapotot. Hozzátartozik az igazsághoz: az ENSZ már korábban is nagy megértéssel közelített a kérdéshez: Ezt bizonyítja, hogy a palesztin nép egyetlen törvényes képviselője. a PFSZ számára megfigyelői státuszt engedélyezett, s le­hetővé tette, hogy Jasszér Ara­fat a világszervezet fórumán kifejtse népének konstruktív javaslatait a válság megoldá­sára. A mostani szavazás néhány tanulságát nem árt szemügy- re venni. Azt például, hogy a többség által sarokba szorított Egyiptom és az Egyesült Álla­mok kísérletet tett obstrukció- val megakadályozni a határo­zatok megszavazását. Az ügy­rendi kifogások azonban ha­tástalanok maradtak. Továb­bi figyelemre méltó jelenség, hogy a kilencek korábbi egy­sége fölbomlott: az EGK nyolc tagjának elutasításával szem­ben Franciaország tartózkodó voksa került az urnába. Bi­zonyságául annak, hogy Párizs nemcsak szavakban próbál szövetségeseitől eltérő irány­vonalat követni a Közel-Ke­leten. Végül azt sem szabad lebe­csülni, hogy jogerős határozat született, miszerint a PFSZ egyenjogú félként üljön tár­gyalóasztalhoz, vegyen részt minden olyan, tanácskozáson, erőfeszítésben vagy akcióban, amely äz igazságos és tartós rendezés útját-módját keresi. Ezt az állásfoglalást 117 tag­állam helyeselte, vagyis az előbbi határozatnál is na­gyobb egyetértés övezte. Más szóval: a világ nagy többsége józan, reális módon értékeli a közel-keleti helyze­tet. s törekvése egybeesik a palesztin nép céljaival. Saj­nálatos, hogy a velük szemben­álló kisebbség nem okult még ebből. Az ilyesfajta makacs­ság pedig előbb-utóbb meg­bosszulja magát. Gyapay Dénes Irán nem küldi el képvise­lőjét a Biztonsági Tanács szombatra tervezett ülésére — jelentette be pénteki sajtó- értekezletén Szadegh Ghotbza- deh ' iráni külügyminiszter. Mint közölte, ez az iszlám for­radalmi tanács döntése. Megismételte, hogy a testü­letet Irán nem tartja illetékes­nek arra, hogy vitára tűzze az amerikai—iráni viszony kérdését. Leszögezte, hogy Irán a BT semmilyen határozatát sem tartja magára nézve kötelező­nek. A teheráni amerikai nagy- követségen fogva tartott túszok sorsával kapcsolatban kijelen­tette, hogy tárgyalásoknak mindaddig nincsen helyük, míg az Egyesült Államok nem teljesíti a megdöntött sah kiadatására vonatkozó jogos iráni követelést. Az iráni külügyminiszter kategorikusan visszautasította az Egyesült Államok és sze­mélyesén Carter elnök azzal kapcsolatos vádjait, hogy az ; amerikai túszokkal rosszul ; bánnak. Bejelentette, hogy Bruce Laingen ügyvivő és az a másik két diplomata, akik nem a nagykövetség épületé­ben, hanem a külügyminiszté­riumban tartózkodnak, szaba­dok. Irán nemcsak hogy nem kívánja bíróság elé állítani őket, hanem kifejezetten üdvö­zölné, ha távoznának az or­szágból. Ghotbzadeh hangsúlyozta hogy Teherán semmilyen nyo­mást sem gyakorolt Mexikó­ra annak érdekében, hogy tagadják meg a beutazási en­gedélyt a volt uralkodótól. Utalva a sah befogadására vo­natkozó megismételt egyiptomi ajánlatra, a külügyminiszter leszögezte, hogy továbbra is követelni fogják Reza Pahlavi kiadatását, s ebből az egyipto­mi kormánynak „még sok baja származhat’'. Szadat- egyiptomi elnök ugyanis, mint ismeretes, meg­erősítette : Egyiptom változat­lanul kész befogadni a volt sahot. Donald Mc-Henry amerikai ENSZ-nagykövet az iráni tá­vol maradást bejelentő kül­ügyminiszteri nyilatkozat után az NBC televíziónak pénteken elmondta: arra számít, hogy ennek ellenére sor kerül a BT szombati ülésére. Mint fo­galmazott: „a testület változat­lanul felelős azért, hogy bé­kés megoldást próbáljon talál­ta a válság rendezésére”. (MTI) Leonyid Brezsnyev és Álekszej Koszigin távirata Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke és Álekszej Ko­szigin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke távirat­ban mondott köszönetét Ká­dár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága első titkárának, Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének és Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. év­fordulója alkalmából küldött jókívánságokért. (MTI) Elutazott az osztrák parlamenti küldöttség Pénteken elutazott Buda­pestről az osztrák parlament küldöttsége, amely Apró An­talnak, az országgyűlés el­nökének meghívására novem­ber 26-a és 30-a között hiva­talos látogatást tett hazánk­ban- A Rudolf Thalhammer, az Osztrák Nemzeti Tanács harmadik elnöke és a delegá­ció búcsúztatására a keletf pályaudvaron megjelent az országgyűlés több tisztségvise­lője. Jelen volt Johann Josef Dengler az Osztrák Köztársa­ság budapesti nagykövete is. (MTI) Energetikai középtávú kutatási terv készül Hazánkban energetikai cé­lokra az ipari beruházások­nak mintegy harmadát, az or­szág összes beruházásainak 10—12 százalékát fordítják. Az energiaimport ellentétele­zéséhez szükséges beruházá­sokkal együtt az ipari beru­házásoknak csaknem 40 szá­zaléka jut energetikai cé­lokra. Külkereskedelmi mér­legünkben is tetemes meny- nyiséget képvisel az energia­behozatal. Ezért nagy je­lentőségű a készülő országos középtávú kutatási tervnek az energetikával foglalkozó fő­iránya, a készülő tudományos tervről Lévai András akadé­mikus nyilatkozott Kárpáti Miklósnak, az MTI munka­társának: A többi között elmondot­ta: az energiaszerkezet éssze­rű átalakítása azért is szük­séges, mert energiaimpor­tunk ma már meghaladja az összes energiafogyasztásunk felét, és 1990-ig mintegy 60 százalékra növekszik. Energia­behozatalunk 85—88 százalé­ka a Szovjetunióból szárma­zik, így döntő jelentőségűén járul hozzá energiahelyzetünk stabilizálásához. Világszer­te valószínűsíthető, hogy a növekvő energiaigények fe­dezetének hiányzó részét az atomenergia adja meg. A szak­emberek és a politikusok előtt ma már az is egyértelmű, hogy a szénhidrogéneket — Az amerikai elnökválasz­tások egyik jellegzetessége, hogy a hivatalban levő el­nök mindig elnyeri saját pártja elnök ielöltségét. 1884 óta nem volt példa arra, hogy a két nagy amerikai párt. a demokraták és a re- pub’ikánusok közül bárme­lyik is meg.örte volna ezt a hagyományt. Jelenleg azon­ban az Egyesült Államok olyan helyzetben van. ame­lyet az ország történelmében — békeidőben — páratlan­nak lehet minősíteni. Az infláció, a munkanélküliség és a gazdasági visszaesés együttes jelentkezése mögött ugyanis rendkívül feszített energiahelyzet húzódik meg. E különleges helyzet miatt az elnökválasztási küzdelem a szokásosnál jó néhány hét­tel korábban kezdődött meg. Mindez indokolttá teszi, hogy mielőtt a két nagy párt le­hetséges jelöltjeivel és azok esélyeivel foglalkoznánk, át­tekintsük az amerikai vá­lasztási harc bonyolult mechanizmusát. Az egyes pártok jelöltjeit 3 különböző riválisok közül egy úgynevezett „jelöltvá- laszíási konvenció” .szemeli ki. Ezt általában mindkét párt a voltaképpeni válasz­tás előtti július közepe és augusztus közepe között tart­ja. A hagyományok szerint ugyanis az úgynevezett „munka napján” (Labor Day), szeptember első hétfő­Ámerikai elnökválasztás A gépezet működése jén már megkezdődik a harc a két kiválasztott jelölt\ kö­zött. Mind a demokrata párt, mind a republikánus (köz­társaság:) párt jélöltválasz- tási gyűlésén a résztvevő de­legátusok állásfoglalása dön­ti el a küzdelmet. E küldöt­tek azonban nem elsősorban személyes döntésüket közük, hanem egy adott állam dele­gátusai, blokkszerűen állnak egyik, vagy másik jelölt ol­dalán. Ennek két alapvető követ­kezménye van. Az első ter­mészetesen az, hogy mindkét pártban mindegyik pályázó igyekszik megszerezni magá­nak egy-egy államban a de­legátusok blokkjának támo­gatását. így született meg az Egyesült Államokban az „elő­választások” (angol szóval: primary) intézménye. Ezt 1908 óta alkalmazzák. Itt a dolog lényegét tekintve arról van szó, hogy mindkét párt külön-külön afféle „próba­szavazást” tart az egyes álla­mokban. Ezeken az elővá­lasztásokon dől el. hogy egy- egy állam republikánus, il­letve demokrata ' választói pártjaik melyik jelöltjét ré­szesítik előnyben. NÓGRÁD - 1979. december 1., szombat A másodig következmény, ami a szisztémából adódik az, hogy minél több lakosa van egy államnak, annál nagyobb a delegátusok szá­ma és így politikai súlya. Ezért minden pályázó külö­nös súlyt helyez a legna­gyobb államok (Kalifornia, New York, Illinois, Texas stb.) előválasztásain aratott győzelemre. Jelenleg például általános a vélemény, hogy a demokrata párton belül a Carter és Kennedy közötti párharc március és május között a New York, Kalifor­nia és Illinois államokban tartott előválasztások során dől el. A két párt jelöltválasztási konvenciói ily módon máraz előválasztások eredményeire támaszkodva ítélkezhetnek afelett: melyik demokrata, illetve republikánus jelöltnek van nagyobb esélye arra, hogy a végső párviadalban elnyerje az elnökséget. Ez nemcsak a jelöltek szemé­lyes sorsát dönti el. Az el­nökválasztásokon ugyanis a Fehér Ház lakóján és helyet­tesén, az alelnökön kívül megválasztják két esztendő­re a 435 tagú képviselőházat és hat esztendőre a 100 tagú szenátus egyharmadát is. Rá­adásul ezzel egyidőben vá­lasztják tucatnyi szövetségi állam kormányzóját és több százezer helyi tisztségviselőt az államügyésztől a seriffek­ig­A helyes jelölt kiválasztása tehát egy egész apparátus, több százezer ember politikai karrierjét érinti. Az elővá­lasztások eredményei ezért csak erőteljesen befolyásol­ják, de nem döntik el végle­gesen a jelölt személyét. Kulisszák mögötti bizalmas tárgyalásokon, a hírhedtté vált „füstös szobákban” dől el, hogy végül is ki kereke­dik felül. E bizalmas viták­ban az egyes államok dele­gátusainak módjuk és joguk van arra, hogy megváltoz­tassák korábbi álláspontju­kat és „átálljanak” egy má­sik jelölt oldalára. A két jelölt kiszemelése után a már említett szep­temberi Labor Day jelenti az „igazi” elnökválasztási harc kezdetét. A szisztéma bo­nyodalmai azonban ezzel még ne ti érnek véget. Az Egyesült Államok lakos­sága november első keddjén adja le voksát és általában természetesen az a jelölt győz, aki (illetőleg amelynek pártja) több szavazatot ka­pott. Technikailag azonban a szavazók nem magát az el­nököt, hanem az elektori tes­tület tagjait választják meg. Ebben a testületben az egyes államok lakosságuk arányá­ban vannak képviselve. (Ka­liforniának pl. 45, New York­nak 41, Illinois és Texas ál­lamnak 26—26 szavazata van.) Ezért itt is döntő je­lentősége van annak, hogy a 11 legnagyobb állam a két versengő jetiit közül 'melyi­ket választja. Miután a leg­népesebb államoknak egyben a legtöbb elektoruk is van, általában a szavazattöbbség elektortöbbséget is jelent. Az amerikai történelemben azon­ban két ízben előfordult, hogy a kevesebb szavazatot elnyerő jelölt kapta meg az elnökséget. (Ez úgy lehetsé­ges, hogy egy pályázó esetleg számos kisebb államban je­lentős szavazattöbbséggel nyer, a sorsdöntő nagy álla­mokban pedig kis szavazat- többséggel veszít.) A szava­zás napján az éjszakai órák­ban az állampolgárok leadott szavazatai és a velük általá­ban párhuzamosan érvénye­sülő elektori szavazatok is­merete alapján már kiszá­mítható, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke. E bonyolult folyamat má­sodik szakasza, a két nagy párt jelöltje közötti párharc még távol van. Az érdeklő­dést egyelőre még az első szakasz, a februártól nyár derekáig tartó előválasztások kötik le. elsősorban a kőolajat — szén­nel és nukleáris energiával kell kiváltani. A jelenlegi elképzelések szerint szénbányászatunk 1990-ig 75—80 százalékkal növeli a termelési koncentrá­ciót és a termelékenységet. Aránylag kiterjedt lignittele. peink új szénerőművek épí­tésére nyújtanak lehetőséget. A hazai kőolaj-, földgáz- és uránércbányászat korszerű technológiát alkalmaz, s így például az uránbányászatban 1970 óta megháromszorozód­tak a teljesítmények. Az or­szág kedvező lehetőségei kö­zött tartjuk számon a geoter­mikus energiát, mint gazda­ságosan felhasználható he­lyi energiaforrást. Felhasználásával 1965 óta mintegy 800 000 tonna tüzelő­olajat takaríthattunk meg, és a következő ötéves tervben évenként százezer tonna „fo­lyékony aranyat” válthatunk ki a természeti kincsünkkel. A geotermikus energia fel- használása 1990-ig elérheti a négyszázezér tonna tüzelő­olajnak megfelelő értéket, ami az akkori összes energiafo­gyasztás 1 százalékának fe­lel majd meg. E szerény ered- mények eléréséhez is jelen­tékeny beruházásokra van szükség, ezek azonban nép- gazdasági szinten két-három év alatt megtérülnek. A hazai erőforrásokat számba véve csak korláto­zott mértékben számíthatunk vízeröink hasznosítására. — Éghajlati viszonyaink n-.eliett nem lesz elhanyagol­ható a jövőben a napenergia hasznosítása sem. Ez a kér­dés különben világszerte elő­térbe került. Ezt az energia- fajtát azonban az évszázad végéig valószínűleg csak la­kóházak fűtésére és melegvíz­szolgáltatásra, a mezőgazda­ságban szárításra és egyéb, alacsony hőmérsékletet igénylő folyamatokra vehetjük számításba. Optimális eset­ben az új lakóházak mint­egy 30 százalékát lehetne ily módon, ellátni, de az összes energiafogyasztásnak így is, legfeljebb 3 százalékát iehet majd napenergiával fedezni. A naperőművek építése vil­lamos energia szolgáltatásá­ra ma még rendkívül költ­séges — a hagyományos erő­művek létesítési költségének mintegy tízszeresébe kerül —, egyebek között ezért sem várható gyors előretörésük. — Mindenképpen szükséges foglalkoznunk — a KGST-or- szágokkal közösen — az atomenergia gazdaságos ki­használásával. Az atomener­gia gazdaságosabb kihaszná­lására célszerű lenne egyesí­tett atomenergia-rendszert kialakítani, így a különbőz# típusú atomerőművek együtt, működésével növelhetnek a* uránérc hasznosításának fo­kát. így sokszorosára nőhetne az atomerőművek működé­séhez szükséges üzemanyag energetikai egyenértéke. s természetesen hazánk urán- ércvagyonáé is. (MTI) /

Next

/
Thumbnails
Contents