Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

Edzői monológ Beszélgetés egy előnyös helyzetről, a „kéznél11 levő lábról és a sikerélményekről Az utóbbi években egyre jobban előtérbe került az if* júság testnevelésének és sport­jának helyzete, s nemcsak a szavak sokasodtak, hanem határozatok, utasítások és intézkedések egész sora lá­tott napvilágot. Bállá Árpád­dal, a KISZ Nógrád megyei bizottságának honvédelmi és sportfelelősével folytatott be­szélgetésünk során arra keres­tünk választ, megyénk ifjú­ságának mozgalmi életében milyen változások történtek? ' — Nehéz ezekről röviden szólni, hiszen statisztikai adatok tömkelegét, esemény­naptárak sokaságát, meg az­tán a személyes élmények, benyomások rengetegét so­rolhatnám — mondotta Bal­ia Árpád —, mégis úgy gon­dolom célravezetőbb, ha a főbb tartalmi tapasztalatok­ról szólunk. Elsőnek említe­ném 1977 tavaszát, mikor kez­dődött az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom. Akkori- Bán kerültem a megyei KISZ- bizottsághoz, s jól emlékszem az indulás, a szervezés ne­hézségeire. A legnagyobb gon­dot a koordináció, a más szer­vekkel való együttműködés jelentette, különösen a szak- szervezettel voltak rossz ta­pasztalataink, melyeket az­tán egy későbbi határozat normalizált. — A tömegsportmozgalmi akció célja, voltaképpen az ak­ció szó devalválását jelentet­te, hiszen a korábbi alkalmi és időszakos sportrendezvé­nyeket, eseményeket fölvál­totta a rendszeres testedzés és sportolás. — Ez volt a cél, de ehhez egy sor feltételt is „teremte­ni” kellett. Gondolok a sport­pályákra, eszközökre, fölsze­relésekre, egyszóval minden Barátságos labdarúgó-mérkőzés Bp. Volán—STC 2-1 (0-1) tényezőre, amely szükséges a tömegsporthoz. Nem is szól­va a sportvezetői felkészítő tanfolyamokról. — Ami most sem éppen a legnépszerűbb a kötelezettek körében... — Így igaz, bár hozzá kell tennünk, hogy évente sok száz fiatalt kell kikérnünk a munkahelyéről több napra, netán hetekre, s ez érthetően „bosszantja” a gazdasági ve­zetést némelyütt. Ugyanis, a sport nem mérhető gazdasá­gi paraméterekkel, Inincs „fo­rintértéke”, s egyeseknek ez elegendő arra, hogy nemet mondjanak egy-egy kikérőnél. — Térjünk most át az anyagi feltételekre. Lehető­ségeink, elegendőek-e? — Egyre javulnak, de ma korántsem elegendőek. Igen kedvező és sikeres volt idáig a „Minden oktatási intéz­mény mellett legyen sportlé­tesítmény” akciónk, az el­múlt két évben 86 pálya ké­szült, így, illetve a meglevő­ket fölújították. A társszer­vekkel közösen meghirdetett akcióra több mint 300 ezer fo­rint jutalmat fizettünk ki. Érdemes megemlíteni a jános- aknai ruhagyáriak, a kistere- nyei gimnazisták, a salgótar­jáni 211. számú szakmunkás- tanulók, valamint a dejtári, drégelypalánki és a mohorai fiatalok lelkesedését, eredmé­nyes munkájukat. — Nemrégiben az úttörők parlamentjén hallottam egy fölszólalást. Az egyik kisdiák a legolcsóbb, leghasznosabb, legegyszerűbb „sporteszköz” mellett agitált, amely min­dig kéznél van: a láb. Vagyis, mi a helyzet a fiatalok turisz­tikájával ? — A lehetőségek adottak. Ahogy mondani szokás, csu­pán élnünk kell vele. A ter­mészetjáró-szakosztályok, va­lamint az országjáró diákkö­rök száma az utóbbi években stagnált. Örvendetes viszont, hogy a Négy évszak — négy túra akció sikeresen zajlik, s a KISZ-esek mozgalmi ün­nepségének egyik programja a közös túra, az akadályver­seny a kirándulás. A salgó­tarjániak például a fegyveres erők napját 15 kilométeres túrával ünnepelték. — ön nemrégiben elisme­rést kapott az MHSZ-től. Kér­désem az, milyen az együtt­működés a KISZ és az MHSZ között? — Középtávra és egy-egy évre is külön programot dol­gozunk ki. Ez évben például közösen szerveztük-rendeztük a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok megyei versenyét, a felszabadulási futónapot, a lövészversenyt; kétezer fia­tal vett részt a honvédelmi harci játékban, félezren az ifjúmunkás kempingtalál kö­zön, hogy csak néhányat em­lítsek a sok együttes mun­kánkból. — Diákkorában és később is aktívan sportolt, jelentős eredményeket ért el a sík­üveggyári KISZ-eseknél, s most a megyei bizottságnál végzi e nem kis felelősségű munkát. Mi az igazi sikerél­mény ebben a tevékenység­ben? — őszintén szólva, az én területem bizonyos értelem­ben előnyösebb helyzetben van, mint például a kulturá­lis, az ideológiai munka és még sorolhatnék néhányat. Ez az előny azt jelenti, hogy egy-egy esemény, sportprog­ram sikere, vagy kudarca köz­vetlenül és meglehetős pon­tossággal lemérhető. Tehát, ha kétezer résztvevőre szer­vezünk egy tömegsportnapot és a megjelenés csupán ötven­százalékos, azok is félidőben hazaindulnak — ez egyértel­mű sikertelenség. De, ha az ellenkezője történik, akkor elé­gedettek lehetünk. Leginkább mégis annak örülök, ha utcán ismerősökkel, netán ismeret­lenekkel találkozom és azt kérdezik: mi lesz a legköze­lebbi sportesemény, mert rá­juk bizton számíthatok. És nem titok, hogy a sportber­kekben minél több ilyeh ta­lálkozást szeretnénk. (lanka) Ásztaliteniszezőkön a sor Budapest, Czabán Samu tér, v: Kovács. Bp. Volán: Kovács Li. — Martos, Hatvanger, Ebedli. Márkus — Zombori, Szepesi, Kellner, — Kékesi, Magos, Szakái. STC: Szűcs — Cscki (Básti), Csíki, Varga, B. Kovács — Yaluch, Kiss Kovács F. (Angyal) — Be. rindán, Mohácsi, Kajdi. A mély talajú pályán, sza­kadó esőben tartalékosán állt ki az STC a budapesti barát­ságos mérkőzésen. Földi a hétközi kétkapus edzésen arccsonttörésit, Bíró pedig zú- zódást szenvedett, ezért nem játszottak. A találkozó egyen­lő erők küzdelme volt. Mind­két oldalon pontatlanul száll­tak a lövések kapura. Három­három nagy helyzet is adó­dott a támadók előtt. A 20. percben Mohácsi szerezte meg a vezetést. Kapu előtti kavarodásnál eléje pattant a labda, s a 11-es pontról a hálóba lőtte. 0—1. Az 55. percben Kékesi kihasználta a tarjáni védők összefutását, s közelről lőtt a kapuba. 1—L A 75. percben újból Kékesi volt eredményes. Ezúttal jobbról futotta le a védel­met, s futtából védhetetlen lövéssel a hosszú sarokba bombázott. 2—1. A találkozón Szűcsnek voll több dolga, változatlanul jó formában őrizte hálóját. A távoli és közeli lövéseket a csúszós talaj és a vizes lab­da dacára biztosan védte. F.gy-két esetben bravúrosan. Varga egyenletesen, jó telje­sítményt nyújtott. Az ellen­félnél a nagy területen játszó Kellner és a két gól szerzője. Kékesi emelkedett ki. (mátyus) A kohászati üzemek tömeg­sportbizottsága az idén min­den eddiginél nagyobb gond­dal szervezte meg a dolgozók testedzési, sportolási feltéte­leit. Gazdag programot bizto­sítottak a testkultúra ápolá­sára. Több mint 30 szocialis­ta brigád részvételével kis­pályás labdarúgó-bajnokságot re'ndeztek. Azután kilenc üzem együttese szerepelt a nagy­pályás üzemi labdarúgásban. Somoskőújfaluban az auto­mata tekepályán lebonyolítot­ták az üzemi tekebajnokságot és több száz fő részvételével, az MHSZ segítségével sor került a lövészversenyekre is. Nem hiányzott az idei prog­ramból a természetjárás sem. Több túrát szerveztek az or­szág távolabbi vidékeire és számos kirándulást a megye­S P Négy héttel a Fort Wocrth-i (Egyesült Államok) tornász- világbajnokság előtt a magyar férfiválogatott hármas orszá­gok közötti viadalon szerepel Pforzheimben (NSZK). Az első napon a kötelező gya­korlatokat bonyolították le és ebben a magyarok kitűnően szerepeltek, csapatban az el­ső helyen állnak az egyéni összetettben, pedig Donáth ve­zet az exvilágbaj'nok Gienger előtt. A kötelező gyakorlatok után a verseny állása: Lezajlott több gyárrészlegi sportnap is, melyek keretében atlétikai és ügyességi számok, labdajátékok szerepeltek. A KlSZ-bizottsággal közösen több tömegsportversenyt bo­nyolítottak le. Az említetteken kívül szerepeltek még a ko­hászok több városi bajnokság­ban is. A napokban arról kaptúnk hírt, hogy az őszi időszakban sem szünetel a tömegsport. A Kohász Művelődési, Központ­ban ebben az időszakban bo­nyolítják le a szocialista bri­gádok asztalitenisz-verse­nyét. Mint megtudtuk 19 csa­pat vágott neki a küzdelmek­nek. A mérkőzéseket hétfőn és péntekén bonyolítják le. A csapatok hat csoportban játsszák le a mérkőzéseket. A csoportelsők jutnak tovább, az elődöntőbe, majd a döntő küzdelmei következnek. o r t h í r Csapatban: 1. Magyarország 281.10 p., 2. NSZK 279.70, 3. Svájc 274.20. Egyéniben: 1. Donáth Fe­renc (magyar) 57.10, 2. Giern ger (ny.-német) 56.60, 3. Ma­gyar Zoltán (magyar) 56.55, 4. Kovács Péter (magyar) 56.30, .. .9. Kelemen Zoltán (ma­gyar) 55.15, 10. Molnár Ferenc (magyar) 54.90. ☆ Würzburgban (NSZK) meg­kezdődtek a vízilabda KEK középdöntőjének küzdelmei, amelyekben a magyar színe­ket az FTC képviseli. A bu­dapesti zöld-fehérek • rajtja jól sikerült, biztosan győztek 6 NÓGRÁD — 1979. november 11, vasárnap székhely környékére. Szenvedélye a labdarúgás Újházi István ismert egyé­nisége Nógrád megye labda­rúgóéletének. Szerénységével, munkájával, edzői tevékeny­ségével vetette magát észre. Sosem vágyott többre, mint foglalkozni a labdarúgópa­lántákkal, megszerettetni ve­lük a sportot, a futballt; meg­tanítani őket a labdakezelés­re, fejelni és rúgni; megismer­tetni velük szerepüket és a játék örömét. És sokakkal — több száz gyerekkel (!) — ezt el is érfe. Am beszéljen saját magáról Újházi István: AJÁTÉKOSÉVEK — Borsodi vagyok. A gyer­mekkoromat Kazincbarcikán töltöttem. Tizennégy éves koromban kerültem Nagybá- tonyba. Ekkor már „kész" futballista voltam: tudtam „de- kázni” a rongylabdával. Osz­tálytársaim ' elhívtak a „NO- SE”-ba. Néhány hét múlva az edző betett az ifibe. Egy év sem telt el, feljebb kerül­tem: tagja lettem a megyei bajnokságban játszó nagy csa­patnak. Nem volt megállás: ti­zennégy éven át állandó csa­pattag voltam. Legszíveseb­ben — mai értelmezésben — középpályást játszottam. Ho­gyan? Ezt a közönség, a játé­kostársak és az edző ítélte meg. Állítólag (— mondják so­Roviden Az 1979—80. évi sportaka­démia első előadására kedden délután 14.30 órától Salgótar­jánban, a , városi sportcsar­nokban kerül sor. Az új ál­talános és középiskolás test- nevelési tantervet Tóth And­rás szakfelügyelő, a Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztályának munkatársa is­merteti. * A Magyar Természetbarát Szövetség intéző bizottsága no­vember 13-á'n tartja legköze­lebbi ülését. Megtárgyalja a motoros túrázással foglalko­zó bizottság beszámolóját. ☆ Megrendezték Salgótarján­ban az asztalitenisz úttörő­olimpia városi egyéni döntő­it. A fiúknál Urbányi István (Mártírok u.) és Polaneczky Csaba (Csizmadia u.), míg a leányoknál "Kovács Ildikó (Mártirok u.) és Földi Monti- ka (Mártirok u.) győzött. A megyei döntőt november 16- án bonyolítják le a városi sportcsarnokban. TŰT A megyei ifjúsági labdarú­gó-bajnokság szerdai fordu­lójának eredményei: St. Sík­üveg.—Balassi SE 6—0, Barna —Somos 0—4. Mátranovák— Szurdoknüspöki 1—1, Szé- csény—Nagybátony 0—2. Ka­zár—Karancslapujtő 2—0. STC II.—Egyházasgerge 7—0, Ötvözet MTE—Romhány 1—2, Bgy. SE II.—2. sz. Volán 3—1. A bajnokságban 24 ponttal, veretlenül Pásztó együttese vezet. e k 4—2 (1—1, 1—0, 2—0, 0—1) arányban az olasz Rari Nan­tes Florenz ellen. ☆ Berlinben, az NDK főváro­sában folytatódott a fiatal ho- kizók nemzetközi IBV-tomá- ja, amelyen a szocialista or­szágok csapatai vettek részt. A magyarok ezután az NDK B csapatával mérkőztek és súlyos vereséget szenvedtek 11—3 (4—1, 5—0, 2—2) arány­ban. További eredmények: Szovjetunió—Lengyelország 8—3 (0—2, 4—0, 4—1), Cseh­szlovákia—NDK A 7—4 (4—0, 1—0, 2—4), Bulgária—Romá­nia 5—4 (1—1, 2—1, 2—2). * kan — „megfeleltem”. Evekig csapatkapitány is voltam! 1952-ben — a bajnokság meg­nyerése után — -osztályozót játszottunk. Elsők lettünk, jogot nyertünk az NB ll-ben való részvételre. Két idényben még én is játszottam. Jóval túl voltam a harmadik ikszen, amikor abbahagytam a labda­rúgást. Edző lettem a tartalék­csapatnál. Rövid idő múlva Szorospatakra — lakóhelyem­re — hívtak játékos-edzőnek. Elvállaltam. A csapat a járási bajnokságból felkerült a me­gyei első osztályba. Ott is helytállt. Én viszont két év elteltével végleg szikre akasz­tottam a futballcipöt. Időköz­ben megszereztem az edzői minősítést. Szóltak a Bá­nyásztól: menjek vissza! Men­tem... AZ EDZŐI MUNKA Néhány hónapos — a tar­talék csapatnál eltöltött — mű­ködésem után megbízást kap­tam a „nehéz” helyzetben le­vő első csapat szakvezetésére. Az együttes kiesőhelyen állt; tizenkét mérkőzés volt hátra a bajnokságból. És jöttek a meccsek: vereség és döntet­len; majd tíz győzelem. Szin­te hihetetlen, de így történt. Az eredmény? A csapat a nyolcadik helyen végzett. A szezon végén — ma sem tu­dom miért (?) — a régi „mes­ter” kapott bizalmat. Engem „kiadtak" a bajban levő — a kiesés ellen küzdő — NB lll-as Pásztó csapatának. Ter­mészetesen mentem, de a tor­kom még ma is összeszorul, ha eszembe jut a történés. Pásztón jól éreztem magam, mégis két év után hazajöt­tem. A tartalékok, majd az ifisták edzője lettem. Végül is kikötöttem — és ma is ezt csinálom — a serdülőknél. Mit és hogyan? Két testneve­lő „kollégával” hetente két­szer foglalkozunk hatvan kis­gyerekkel. Van egy bővebb — Készülődés Nap mint nap látni őket, amint szorgalommal edzenek a Kohász-stadionban és kör­nyékén. Edzők és versenyzők egyaránt azon fáradoznak, hogy becsülettel helytálljanak a hazai versenyeken, ezek után egyre jobban felzárkóz­zanak a nemzetközi élvonal­hoz is. . Az STC síelőiről van szó. Arról a szakosztályról, amely ismét fellendülőben van. Megtalálható közöttük a vá­logatott versenyzőtől egészen a ma még pöttömnyi gyer­mekig minden réteg. Szeret­nék, ha a salgótarjáni síelők­ről is úgy beszélnének, mint néhány évvel ezelőtt, amikor tíz számban is országos baj­noki címet szereztek. Nagyon bíznak ebben. Dr. Korcshmáros Tamás, a síszakosztály elnöke maga is ott sürög-forog a verseny­zők körül. Sőt „bütyköl” is különböző felszereléseket, ha úgy hozza a sors. Mi taga­dás, él-hal ezért a szép téli sportágért. Tőle tudtuk meg. negyvenfős — és egy szü- kebb — húszfős — keret. Ide a legjobbak kerülnek. Innen válogatjuk ki a bajnokin sze­replőket. A módszer nagyon jól bevált, legalábbis nálunk... Miért csinálom? — szegezik nekem sokszor a kérdést. Azért, mert a futball a szen­vedélyem. mert érzem és tu­dom: szükség van rám. És még nagyobb szükség van, a szorgalmas. tehetséges. az egyéni érdekeiket a labdarú­gás és a csapat érdekei alá helyezni tudó focistákra, jó­zan gondolkodású és odaadó emberekre. Tudom, ezek köz­helynek tűnnek, de én nem annak szánom. Az edző ars poétikája nem lehet más: az eszmeileg tisztázott nevelési célok, a következetes edzés­munka, az akarat — a tehet­séggel párosulva — hozhat­nak eredményeket! Keményen kell dolgozni azért, hogy a gyümölcs „beérjen”. hoau meglássuk a tehetségét. És amennyiben ez sikerül — van sikerélmény és öröm. Engem is örömmel tölt el néhány volt tanítványom karrierje. Ko­vács István eljutott a váloga­tottságig. több mint kétszáz el­ső osztályú mérkőzést játszott Kardos József az Újpesti Dó­zsában „vert gyökeret”, Kur- nász János a Vác másodosztá­lyú csapatának tagja. Rajtuk kívüj — igaz, nekik nem én voltam első edzőjük —, hosz- szú évekig foglalkoztam né­hány, az élvonalat és az al­sóbb osztályokat is megjárt játékossal. Elég, ha Szklenár Istvánt, a Pozsár testvéreket és Antal Pistát említem. So­rolhatnám még a neveket... ELÉGEDETT EMBER — Saját magamról, a csa­ládról és a magánéletről is szóljak? Harmincöt évig a szorospataki bányaüzemnél dolgoztam. Innen mentem — korkedvezménnyel — nyugdíj­ba. Két leányom és egy fiam van. Csak bizonyos értelem­ben „követtek”: a srác a ser­dülőben még focizott, majd a zenét választotta; az egyik lányom pár évig kézilabdázóit. A felszabadulás óta párttag vagyok. Több alkalommal kap­tam kitüntetést és elismerést. És 1978-ban az edzői munká­mért elismerő oklevelet kap­tam. örömöm határtalan volt... — Elégedett ember vagyok. Az életemből nem hiányzik semmi! Nagy családban — a labdarúgók közösségében — élek és dolgozom. Több száz „gyermekem” — legyen az ki­csi, vagy nagy — tisztelettel köszönt és becsül. Kell ennél nagyobb elismerés? Ügy ér­zem, nem... Tóth István a síelőknél hogy Papp Zoltán, a magyar sífutás egyik kiemelkedő egyénisége, három hetet tölt a válogatottal a Szovjetunió síparadicsomában, Mur manszkban. Az alpesi csapat néhány napos edzőtáborozás keretében Besztercebányán gyakorol műanyag pályán. November közepén pedig a biatloncsapat Ausztriába uta­zik, hogy ezzel is hozzájárul­janak az együttes 1 össztelje­sítményének javításához. Vincze István, Vadas István edzők nagyon aprólékosan foglalkoznak a sífutók felké­szítésével. Persze, amint az előkészületekből látjuk, úgy tűnik: Vincze István minden bizonnyal csatasorba áll a versenyeken. Így Papp Zol­tán és Hrabecz Gyula mellett ő is tagja lesz a csapatnak Egy szónak is száz a vége; kíváncsian tekintünk a síe­lők szereplése elé! Annyi azonban már most bizonyos: lelkes munkájuknak minden bizonnyal meglesz az eredmé­nye! d. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents