Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
A község szélén őrt áll a „Vine-vár”. így nevezik a helybeliek azt a kimagasló, hirtelen magasba szökkenő dombot, amelyről azt tartják: vár állt itt valamikor. Pálinkás Sándor agronómus, községi párttitkár szívesen beszél a község közösségi életéről, mert van miről szólnia, azért. A művelődési házban, a meglehetősen mostoha körülmények ellenére, mindig kezdenek valami újat. Jól működik, méltán tett szert hírnévre a helybeli pávakör; kéthavonta rendezvény, műsoros est várja - nem hiába — a ceredieket; egyre jobban megközelíti a célt, o palóc népművészet újraélesztését a hímzőszakkör is. Nem kell soCtvenöt nő munkahelye a Ceredvölgye Mgtsz, fafeldolgozó üze- ^at kérlelni a ceredieket, ha Bie. Sótér Gyula műszakvezető szakértelmére nagy szükség van. társadalmi munkáról van szó. Cereden már a télben jártunk, megmaradt a hó, de a csípős novemberi szélben sem veszti építőkedvét Bóna Vilmos és családja. Májusfa imbolyog az új ház tetején. CERED Talán a száját is eltátja az ember a meredeken lefelé zuhanó, ég felé törekvő szakadékszerű völgyek láttán. A magasba az egyenesszálú hatalmas termetű fák törnek, a völgyek már megmaradnak saját természetük szerint lefelé rohanva, de sebe- sen-hirtelen. S ezek tetejében a több mint száz kanyarral tűzdelt ceredi—zabari út, hogy elvezessen ehhez a négy határt őrző érdekes-szép községhez. A négy határ között első az országé. Azután itt húzódik a közelben Nógrád, Borsod, Heves megye határvonala is. Ebben a metszési pontban élnek a cerediek, akik a látogatótól először azt kérdezik: milyen az út? Vagyis gyakran okoz gondot az időjárás a szerpentineken, volt olyan tél, hogy napokig nem jártak a buszok rendes menetidő szerint, s most is kizárólag a kisebb formátumú, úgynevezett városi autóbuszok képesek megfordulni, kanyart, kanyar után venni az utakon. De hát a ceredi ember jobban ismeri errefelé az utakat, mint a saját tenyerét. A járművel közlekedők még azt is tudják: mikor várható a menetrend szerinti autóbusz és melyik kanyarból bukkan majd elő. Ügyszólván soha nem tévednek. Ezért — szerencsére — ritka a baleset. Mindezt Pálinkás Sándortól, a Ceredvölgye Termelő- szövetkezet agronómusától, a község párt- szervezetének titkárától tudhatja meg a krónikás. Meg sok minden mást is. Például azt, milyen élet van errefelé, hogyan él a ceredi ember ezen a tündérien szép, szigorú, kemény munkát követelő tájon. Nála jobb kalauzt kívánni sem lehet. Nézzük hát együtt Ceredet, ahol 1620 a lakosok száma, s amelyről elsősorban ezt kell megjegyezni: munkáslakta község, bár a szövetkezet is jelentősen kiveszi részét a foglalkoztatásból és a község eredményeiből. Éppen a szövetkezet tart fenn egy fafeldolgozó melléküzemet, ahol ötven-hatyan ceredi, környékbeli asz- szony dolgozik. Raklapokat készítenek olyan munkával, amely a férfiaknak is becsületére válna! A fa úgy tartozik a községhez, mint a halhoz a víz, olyan természetességgel, olyan következetesen és meghatározóan. Itt született idős Szabó István, Xossuth-díjas szobrászművészünk, apja itt volt kerékgyártó ipárosember. Az akác nem jó mindenre, ezért gyakran kapnak a szomszédos csehszlovákiai területről keményebb, nemesebb fát a cerediek. Akik között a legtöbben a Tajti (község is van ilyen nevű Csehszlovák területen itt, a szomszédban), a Kis-Simon, a Cze- ne és a Kovács famíliába valók vannak. Különlegesnek mondható az a helyzet, hogy a rozoga művelődési ház tevékenységét jól képzett szakember irányítja, de igényes kézben van a harminc asz- szonyt egyesítő, eredeti palóc kultúrát visz- szahozó hímzőszakkör, és az iskola, amely mint a dominójáték, évtizedek óta egyre tovább épül-korszerűsödik. és ahol több férfi pedagógust talál az ember, mint a megyeszékhely egyik legnagyobb iskolájában. És ahol szinte jelkép a repedten is megbecsült, sőt a nagyszünetek végén használatba vett régi iskolaharangocska. Ezt már Somoskői László igazgatóhelyettestől tudjuk; újabb napközis teremmel bővült a ceredi iskola, tervezik a folytatást, a tornaudvart, -termet. Ugyanott az országos hálózatba kapcsolódó, iskolai kezelésben levő, kis meteorológiai állomás kezdi meg működését január elsején. A ceredi gyerekek mérései bekerülnek az országos, nemzetközi összesítő adatokba. Bányászok, munkások, szövetkezetiek községe Cered, ahol a látogatót a Vinc-vámak nevezett hirtelennőtt domb tetejéről örökzöld, Csontváryt idéző fenyők köszöntik, ahol évente tucatnyi új ház épül, ahol az asszonyok a fejszét és a hímzőtűt forgatják. Itt olyan emberek élnek, mint tölgyön a csomó. T. Pataki László Kép: Kulcsár József A tanácsháza épületében működik a klubkönyvtár, amelynek Czene Tiborné a vezetője. A község művészszülöttjének alkotása és Pál Mária, a Szabó István raj tagja Czene Csabával, Czene Józseffel. Pál Tiborné szakkörvezető. Évente 10-15 nem akármilyen házat felépítenek a ceredi fia« talok a Rózsa Ferenc utca foMr>*á'ok«nt.
