Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
A diósgyőri várban A miskolci színészet története Miskolc okkal rendkívül büszke rá, hogy itt áll az ország legrégibb kőszínháza. A Wesselényi Miklós pártfogása alatt álló Erdélyi Színjátszó Társaság Kóti Patkó János . vezette csoportja játszott először a városban 1800 tavaszán — eleinte a Korona fogadó udvarán, majd a nyári színkörben — majd 1815-ben jött Miskolcra a pesti Rondella i Színház megszűntével az a társulat, amelynek tagja volt többek között Déryné, s amely a Csizmadia-színJ>ől alakított színházban játszott. A város \ 1816-ban határozta el állandó színház építését és az a mai színházi épület szomszédságában, 1823-ban nyílt meg. Innen számítjuk a miskolci kőszínház életét. A múltat idézi, néhány tárgyi emlékkel és fotóval a diA kiállítás részlete Miskolcra 1815-ben jött a Pestről távozni kényszerült társulattal, hogy aztán egész életére Miskolchoz kötődjék: Déryné Szép. pataki Róza Jókainé Laborfalvi Róza egyik miskolci képe ez a kiállítás nem csak misósgyőri vár udvarában, a Dé- Kiemelten foglalkozik a ki- ____________________________ r yné-házban most meg- állítás a színháznak az 1918- kolci. Érdemes felkeresnünk nyílt kiállítás a miskolci szí- - nészet történetéről. A Déry- né-ház két szobájában változatlanul Déryné Széppataki Róza relikviái láthatók, amelyek a végleg Miskolchoz kcr dagon dokumentálja, tődött halhatatlan művészt ...... .. . A történeti anyag a felszaas és 1919-es szerepével as a két Déryné-szobával két világháború között a Se- együttesen megtekinteni, mert bestyén fivérek igazgatásé- nagy múltú színházi életünk val s ezeket a korábbi évek- másfél évszázadáról ha vázla- hez hasonlóan nagyon gaz- tos, de igen értékes képet kapunk. idézik, de e két szobában találhatók olyan tárgyak Is, badulással zárul de a konti- amelyek Déryné személyén túl nuitás jegyében Emlékük a miskolci, sőt az egyetemes magyar színházművészet múltjára utalnak. A harmadik helyiségben kapott most helyet ez az új színháztörténeti kiállítás, amelyet Cenner Mihály színháztörténész tervezett. A tárlat anyaga többségben a Herman Ottó Múzeum gyűjteményéből való, a többi magángyűjteményekből — elsősorban fotókópiában — jelentkezik. Ha végigsétáljuk a viszonylag szűk teret, valóban vázlatos képet nyerünk erről az igen gazdag másfél évtizedről. Cenner Mihály — nagyon helyesen! — arra törekedett, hogy úgy ossza fejezetekre ezt az időszakot, hogy az ív, valami módon töretlen legyen, de jelentősebb mozzanatok. személyiségek hangsúlyozódjanak. így jelent külön fejezetet például az állandó színház előzményének időszaka 1800-tól 1814-ig, majd Déryné kora 1815-től 1823-ig. Az első állandó színház húsz esztendeje, majd a mai színházépület élete a megnyitástól a századfordulóig, aztán a század első két évtizede, végül a két világháború közötti évek. Ezeket az időszakokat rövid történeti összefoglaló szöveg ismerteti. Fotóreprodukciók, kézírásos színlap, egyéb eredeti színlapok, színlapfotók. kosztümök, különböző kellékek, plakátok és más, a miskolci színészet történetét reprezentáló dokumertumok láthatók. Vitrinekben albumok, plakettek. meghívók a Kondráth és a Koroknay színészi hagyatek néhány jellegzetes darabja. Benedek Miklós Személyi kapcsolattal kezdődött... Beszélgetés dr Sugár János egyetemi tanárral, az onkopathológiai intézet vezetőjével A kísérleti rákkutatásban 9 nagyobb területen folytatnak a szocialista országok kutatómunkát. Magyarország az úgynevezett experimentális és a klinikai chemoterápia területének gazdája, vagyis a kísérleti kutatómunkát és a daganatok gyógyszeres kezelését koordinálja. — Professzor úr, napjaink orvostudományában a rákkutatás az a terület, amelytől a legtöbbet vár az emberiség. Hogyan befolyásolja e betegség kutatását két ország együttműködése? — A daganatkulatásban személyi kapcsolatokkal kezdődött a nemzetközi együttműködés. Elsősorban a moszkvai onkológiai tudományos központtal, más akadémiai intézetekkel a moszkvai Herzen Intézetted alakultak ki ezek a kapcsolatok. Egy-e^y kutató tudós utazott tőlünk hosszabb-rövidebb időre ezekbe az intézetekbe és onnan is érkeztek hozzánk tudományos kutatók. Példának említem, hogy a legnevesebb szovjet rákkutató, Blo- hin akadémikus, a Lenin-díj- bizottság elnöke személyesen is eljött hozzánk az onkológiai intézet fennállásának 25. évfordulójára. Ugyanilyen jó kapcsolataink vannak Napal- kov akadémikussal, a lening- rádi onkológiai intézet igazgatójával. Tapasztalataink kölcsönös megismerése, közös kutatási témák kidolgozása jelentősen csökkenti a kutatás egy-egy fázisának idő- szükségletét. — Elsőként orvosi területen éppen a daganatkutatásra kötöttek egyezményt a KGST-n belül. Ezt később az egészségügy más területére is kiterjesztették Mi a szerepe e téren hazánknak? — Természetes, hogy más országok által folytatott kutatási programokban is részt veszünk, tehát nyugodtan mondhatom, hogy a rákkutatás minden területén ismereteink „naprakészek”. — Hogyan válik közkincs- csé a tudomány egy-egy újabb eredménye? — A kutatás nálunk és a többi szocialista országban szintén önállóan folyik, amíg egy gyógyszer kipróbálás alatt van, ez a gyógyszert előállító laboratórium ügye. Akkor válik a gyógyszer, vagy bármely bás kutatási eredmény közkinccsé, ha eredményt tudnak a kísérletekkel felmutatni. A Szovjetunióval közösen számos eredményt elértünk már, s ki- emeikedőek kapcsolataink az NDK-val is. — A kutatócserék gyakorlati lehetőségét miben látja? — A kétoldalú magyar— szovjet egyezmények biztosítják, hogy pontosan megismerjük egymás munkamódszerét, laboratóriumát, műszerezettségét, technikai lehetőségét. Mindez nagyon fontos, mert nekünk egy, közös nyelven kell beszélnünk ahhoz, hogy egymás gondolatmenetét is megismerjük. Van azonban ennek egy másik hallatlan előnye is. A szovjet onkológiai tudományos központban munkába állították a legújabb és legfejlettebb műszereket, eszközöket, amelyekkel mi csak hosszú évek múlva fogunk rendelkezni. Kutatóink ott, a helyszínen ismerhetik meg ezeket a műszereket, azok használatát megtanulják és ezek alkalmazása annak idején nálunk mór nem jelent gondot. — Megjelent már néhány magyar—szovjet közös kiadású szakkönyv a rákkutatásról. Milyen újabb publikációk várhatók a közeljövőben? — Megjelent már Blohin— Eckhardt közös könyve az előrehaladott rák kezeléséről; Az orvostovábbképzés célját szolgálja Trapeznyikov— Eckhardt szerkesztésében nemsokára megjelenő onkológiai tankönyv. Ezenkívül bolgár—szovjet—magyar közös kiadásban a rák megelőzéséről is könyv jelent meg; A legközelebbi hetekben megjelenő magyar—szovjet közös könyvünk a daganatok elektronmikroszkópos szerkezeté, vei, a daganatok ultrastruktúrájával —, úgynevezett fi- nomszerkezetével foglalkozik. Sugár professzor a magyar rákkutatás utazó nagykövete, számos nemzetközi fórum előadója. Nem régen érkezett haza az Egyesült Államokból és máris Pöstyénbe készül, ahol a KGST egészségügyi programja keretében a daganatkutatás legközelebbi teendőit beszélik meg. GALAKTION TABIDZE: (grúz költő) Szél forog. Szél forog, szél forog, szél forog, szanaszét szállnak a levelek . . . Hajlonganak ligetek, fasorok; hol lehetsz, hol lehetsz, hol lehetsz? Hogy esik, havazik, havazik, nem lelem sehol a nyomaid! Arcod űz jár velem, jön velem; mindenhol, mindenkor, mindenen1 Bút ködöt szitálnak távolok. Szél pörög, szél forog, hánytorog Tandori Dezső fordítása Gyűjtőszenvedély Londonban egy könyv je^ lent meg a gyűjtők és leendő gyűjtőik számára. A könyv többek között régi telefon- könyveket, elektromos fogke-: féket, kiszolgált tűzoltókészülékeket és gyermekkocsikat ajánl megőrzésre, amelyek a szerző szerint a jövőben értékes régiségek lesznek. Külön helyet foglal el a könyvben egy amerikai gyűjtő, aki a világon egyedül büszkélkedhet azzal, hogy 150-nél több fajta szögesdrót van a birtokában. Jászai Mari 1877-ben a Phaedra címszerepét játszotta vendégként a miskolci színházban él... címmel kis összeállításon mutatnak be néhány kiemelkedő színészt, aki a felszabadulás után itt játszott és már nincs az élők sorában. A miskolci színészet története az egyetemes magyar színháztörténet egyik igen fontos fejezete. E tekinetben Szalonfai Mihály: Az utolsó nap Beesteledett már, de Béla nem jött, közben kijött Szabados néni is, hozott nekik zsíros kenyeret hagymával, aztán még egyszer zsíros kényeret kovászos uborkával. Szóval el voltak látva minden földi jóval, míg be. nem sötétedett és tulajdonképpen fel nem riadt abból a kizárólagos, egyedi nyugalomból, amibe egy kedves, szeretett lénnyel együtt birtokba vehette a közelmúltat. Jelenlevőnek, s mégis meghaladottnak, tehát valóságosnak tudhatta. Benne önmagát otthonlevőnek. Felejthetetlen érzés. Csak, aki sokat játszott nyári napfény porában, kerítetlen kis kertek fái alatt, csak az tud e megnövekedett nagy fák árnyékában így visszafeledkezni. Felriadt, tudta, Béla ma már nem jön, ha meg majd jön, ő már nem lesz itt, de nem érezte hiábavalónak ezt a napját. Mint Anteus erőre kapott, legalábbis úgy érezte. Megpihent a feje, lomha vére gyors mozgásba jött, izmai duzzadnak. Fejében repülni, száguldani tud majd a még ki nem gondolt gondolat. Csak jól kell ügyelnie a világra. Pontosan kell érzékelnie, mi van a háta mögött, látnia kell oda is, hol nincs szeme. Érzékelnie kell maga körül minden rebbenést, a jót és rosszat egyaránt, és a jóra jóval, a rosszra kemény határozottsággal kell felelnie. S akkor hem lesz semmi vész: „az élet szép, Mátyás bakója, Setét Lajos, tenéked magyarázzam...” Nappal a nap süt, éjjel a csillagok, hát lehet baj? Bármi baj az életben, amin nem tudunk úrrá lenni? Nevetséges! Két sort lefirkantott egy darab papírra Bélának, hogy fontos és sürgős, hogy kell, hogy muszáj, hogy addig ne menjen vissza, amíg nem beszéltek. Azzal elbúcsúzott Pircsitől, mamájától, kis-Bélától, aki —hirtelen most az est végén döbbent rá, maga felejtkezésében csak most vette észre —, nem is a nagy.Bélára várt, hanem Pircsi miatt körözött egész délután, este körülöttük. Másnap a Margithíd pesti hídfőjénél találkoztak, a kis Ilkovits előtt. Onnan mentek le a cukrászda pincéjébe. Béla rögtön mondta, hogy Géza is jön, várják meg őt is. Géza is újhelyi volt, de vele Miki együtt járt gimnáziumba is, az érettségi után aztán Géza rögtön rendőrtiszti iskolára ment, s most mint ifjú rendőr hadnagy dolgozott egy határ menti városban, Kőszegen. Géza tíz-tizenöt percet késhetett, ő nem kért semmit, így hát kisétáltak a Dunaparbra. Ragyogó napfény volt, kemény, éles, tiszta nyári nap, július végi meleg, de az alsó rakparton járt egy kis szellő és amikor leültek a fehér mészkő lépcsősor alján az egyik fokra, lábuk majdnem beért a vízbe. — No, ki vele! — biztatta Béla —, mi az a nagy baj? Gondolkozott, hogyan adja elő nekik, s tulajdonképpen mit? Előbb hát közbe kérdezett: — Robi? Robi, hogy van? — Jól —, felelte Béla, s válaszolt a föl nem tett tulado'nképpeni kérdésre is. — Jól megvagyunk. Rendes, értelmes srác, abszolút tisztességes. Örülök, hogy hozzám küldtétek. Most ő a sofőr nálunk. Csak nem vele van valami? — Á! Velem. Géza érdeklődve nézte: — Valami őrültséget csináltál? , — Még nem, de félek tőle, nincs más kiút. — Hogy érted ez? — Na, kezdd az elején! — Rég nem találkoztunk... — .. .hát velem... — szólt közbe Béla. — De Géza minden héten Pesten van. — .. .mi össze is futottunk néha — bólogattak Gézával —, de elég sűrű dolgok történtek velem, nehezen fogom tudni elmondani, ha nem hagytok beszélni. — Van idő — mondta Béla. — Holnap délben indul a vonatom, addig dumálhatsz! — Szóval szerelmes lettem. Nem olyan villámcsapásszerűség volt ez, tudjátok rendszeresen eljártam Gabi kórusába, ott találkoztam a lánnyal. Sokáig nem volt semmi, majd egyszerre hirtelen összeborultunk. Azóta tart. — Mióta? — Hát, fél éve. — Nem olyan nagy szerencsétlenség, van nagyobb is. — Várj, nem is volt semmi baj... — .. .te, ez nem azonos azzal az öreg nővel, ugye? — kérdezte Géza. — Nem — mondta megadóan 6 — nem azonos. Béla is intett, hogy 'nem, dehogy, neki akkortól volt ismerőse Kata, mint Mikinek, végigasszisatálta a fura-csodás kapcsolatot. — No, jó, folytasd! — Tulajdonképpen nincs is több. Illetve csak annyi, hogy a lány nagy bajban van, s rajtam kívül most aztán nincs is senkije. — Hány éves? — 23- (Folytatjuk) 4 NÓGRAJ — 1979. november 11., vasárnap
