Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
/ A Salgótarjáni ÖtvBzetgyár Kandó Kálmán nevét viselő ezüstkoszorús szocialista brigádjának tagjai is csatlakoztak a pártunk XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyhez, s pótfelajánlásként vállalták, hogy a Il-es és IV-es kemencén a régi viilamoskábcleket üzemidő-kiesés nélkül kicserélik, valamint a szállítószalagok motorjainak karbantartását, föl újítását — amit eddig más vállalat csinált — is elvégzik. A képen Bagoly Béla és Ürmössy László villanyszerelő üzembe helyezés előtt ellenőrzi az EIB-kapcsolót. (báb—*) Kohászéjszakák (Hl.) Dübörgés közt jön a hajnal r Pirkad már. Gyengébb lesz a fénye úgy hajnali fél öt körül a Salgótarjáni Kohászati Üzemek csarnokaiból kibbukó gázláng- lobbanásoknak, nem sajdítja az ember szemét hunyorgásra késztető élességgel a hegesztő- apparátok fénye sem. — Négy óra húsz van — mondja Berkes Péter fődiszpécser, a vállalat éjszakájának „őre.” — Lassan a sichta vége felé közeledünk. — Sichta? — kérdem vissza a bányászoktól ismert szót. — Az hát! Mi is így tituláljuk a műszakot. S ha nem vette volna eddig észre, hát mi is Jó szerencsét köszönünk. Tényleg: Gyurcsik Gyula, a hengermű művezetője is ekép- pen üdvözöl, éppen csak abbahagyva bokros teendőit. Mert éppen bosszankodik. Kiadtak neki egy munkát, de a gyér információk miatt azt sem tudja, vajon ő helyes utasítást adott-e ki beosztottainak? — Néha abba borul ki az ember, hogy nem kap elég, megbízható információt. Márben pihent gépe mellett egy keveset. De tényleg csak annyit, hisz’ gépnek, embernek mennie kell, ha lehet, mindig, szakadatlan, mert pénz csak úgy jön dolgozónak, vállalatnak egyaránt, ha valamit produkálnak. — Én szeretem a maguk fajta újságíróembereket —. mondta —, de kapjuk be gyorsan ezt a pár falatot, s aztán ne tartsuk fel egymást! Én a vacsoraidőt mindig négyöt perccel előbb fejezem be, mint amennyi ki van szabva. Az embernek ilyenkor nem zabálni kell óraszámra...! A nagy teljesítményű Quar- tó-hengergép mellett is szinte menet közben kapják be „fejadagjukat” a dolgozók, s csak biccentenek fejükkel a köszöntésre. A gépezetnek mennie kell. S az éjszakai műszakban bent levő, több mint hatszáz ember — megy. Dolgozik. Fárad. Álmossággal küszködik. És eltörődik, megfárad. Jobban, mint nappal. Hiszen az éjszaka nem egyenlő a nappallal. A hengerdei művezető is azt mondja; — Sokkal kutyább a harmadik műszak a másik kettőnél. Még a „harcedzettek” is jobban kikészülnek ugyanolyan munkától is, amit nap- palosiban nevetve megcsinálnának. Ilyenkor elébb csigá- zódik el aZ emberi szervezet. De akik itt bent vannak, roppant becsületességgel kidolgozzák a nyolc órát. Igaz, azt is el kell ismerni: van, aki el-elszunnyad. De ez nem jellemző. Hatszáz ember éjszakája telt el zavartalanul a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Berkes Péter fődiszpécser, mikor éjszakából a reggelbenyúló sétánk után visszament „állomáshelyére”, szintén nyugodt volt: rendkívüli események feljegyzésétől mentes volt az asztalán otthagyott jelentő- papír. Gépek dübörgése közepette érkezett meg a régi acélgyárba a reggel... (Vége) Karácsony György A beszámoló faggyfllélélk ólé A XII. kongresszus politikai és szervezeti előkészítésének fontos szakaszához érkeztünk: folynak a pártcso- port-értekezletek, amelyek előkészítik az 1979. november 15. és december 15. közötti beszámoló taggyűléseket. S ezek fontosságát az idén több tényező is aláhúzza. Mindenekelőtt az, hogy nem egy, hanem lényegében öt esztendő munkáját kell értékelni, a XI. kongresszus óta eltelt időszakról kell beszámolni. A beszámolási időszak alatt lényegesen változtak azok a külső és belső körülmények; amelyek közepette hazánk fejlődött. A megfelelő, új és korszerű gondolkodásmód és cselekvés elsődlegesen a párton belül indokolt. Nem közömbös tehát a követelményekkel az alapszervezet munkájának eredményességét ösz- szevetni. Egyben az is cél, hogy a taggyűlések mozgósító erejűek legyenek a párt előtt álló feladatok megvalósításában. Nem csupán belső pártügy A további munka megalapozásáról van tehát szó. Ez pedig önmagában is igényli, hogy e fórum megfelelő tartalmi és szervezeti előkészítésére mind az alapszervezeti vezetőségek mind az irányító pártszervek kiemelt figyelmet fordítsanak. Az eredményes munka egyik feltétele, hogy az alapszervezeteink szem előtt tartsák: a párt kongresszusa nem csupán belső pártügy, hanem egész fejlődésünkre kiható, a társadalom széles rétegeit érintő esemény. A beszámoló és az azt követő vita funkciója tehát kettős, egyrészt az alapszervezet, a vezetőség munkájáról szóló belső számadás; más oldalról e munkának az alapszervezet működési területére, az ott dolgozó pártonkívüliekre gyakorolt hatásáról adott értékelés. Ez utóbbira az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani. A felkészülés és a taggyűlések lebonyolítása során minden párttagnak módjában áll kifejteni véleményét és kívánatos is, hogy erre sor kerüljön. Így a vezetőségek beszámolója valóban kollektív munkával készülhet el. Hasznos lenne, ha a beszámoló megfelelő részkérdéseiben ismertté válnának a pártonkí- vüliek véleményei is. Azon a néhány helyen, ahol atag- könyvcsere során türelmi időt kapott párttagok ügyére nem, vagy részben tértek vissza, ugyancsak pótolható az elmaradás. A beszámoló elkészítése nem igényli az alapszervezeti vezetőségektől, hogy a különféle területeken elemzéseket végezzenek. Ahol az alapvető dokumentumok (emlékeztetők, korábbi beszámoló taggyűlések anyagai stb.) előírásszerűén rendelkezésre állnak, elegendő ezek megfelelő csoportosítása és a szükséges következtetések levonása. Előtérben a gazdaságpolitika A végzett munka minősítésének alapját az érvényben levő határozatok végrehajtásának állapota, színvonala adja meg. A XI. kongresszus határozatain túlmenően kiemelt figyelmet kell fordítani a Központi Bizottság 1978. áprilisi határozatára a termékszerkezet korszerűsítéséről szóló, valamint — az alapszervezetek jellegétől függően — a mező- gazdaság és az élelmiszeripar, valamint az építő-, építőanyagipar továbbfejlesztésével foglalkozó határozatoknak. A felsorolásból is érezhető, hogy a gazdaságpolitikai kérdések állnak előtérben. Erről a munkáról aZ alapszervezeti vezetőségeknek sokoldalú képet kell adni, világosan megfogalmazni a termelési feladatokkal ösz- szefüggő új követelményeket, a munka erkölcsi és anyagi elismerésének jövőbeni tendenciáit. A növekvő minőségi elvárások, a hatékonyabb munkaszervezés, az ésszerű takarékosság, a kiemelkedő munkát végzők fokozottabb elismerése a korábbinál nagyobb figyelmet követel a pártalapszervezetektől és minden eddiginél jelentősebb fe-, lelősséget ró rájuk. A pártalapszervezetek sokat tehetnek azért is, hogy a vezető és a beosztott partnerként működjön együtt, hogy a dolgozók javaslatainak, észrevételeinek sorsa ne az enyészet legyen, hogy a vezető gondjaiból és felelősségéből a munkahelyi kollektíva is vállaljon át annyit, amennyi saját pozíciója alapján joggal megilleti. A számadás során az alapszervezeti vezetőségeknek ilyen megközelítésben is kell foglalkoznia a munkahelyi demokrácia hatékonyságával és további feladataival. Élenjáró helytállás A szocialista gondolkodás- mód, életvitel, a munkához való viszony és más hasonló kérdésben is sok a tennivalónk. Ezek megoldásában mindennemű tézisszerűség és erkölcsi szólamok hangoztatása céltalan. Döntő fontosságú viszont a kommunisták példamutató helytállása. Ennek megfelelő felelősséggel kell elbírálni az alapszervezetben dolgozó párttagok munkáját, magatartását, hiszen a párt tömegekkel kialakított kapcsolatának fontos tényezőjéről van szó. Lényeges, hogy miként foglalkozik a vezetőség beszámolója a tömegszervezetek és -mozgalmak munkájával. Ennek során alaposan, önkritikusan kell elbírálni a párc- irányítás elveinek, módszereinek érvényesülését, az irányító munka hatékonyságának visszatükröződését az említett szervek eredményeiben. Az a korábban említeti: igény, hogy a felkészülés ne jelentsen befeléfordulást, nincs ellentmondásban az alapszervezet belső életéről, ötéves munkájáról szóló elmélyült önértékelés követelményével. Az ehhez szükséges segédanyagok részben már rendelkezésre állnak, részben az irányító pártszerveken keresztül rövidesen eljutnak az alapszervezetekh ez. Abban a jövőformáló, nagy munkában tehát, amelyet az MSZMP XII. kongresszusa elvégez, felelősségteljes, és a továbbiak szempontjából fontos részt vállalnak a pártalapszervezetek. Kiss Zoltán, az MSZMP KB munkatársa pedig ez elengedhetetlen a pontos munka elvégzéséhez. Máskor pedig annyi felesleges dologgal tömik tele a fejünket, hogy aztán ember legyen a talpán, aki kiigazodik közöttük. — Most mi a baja? — Hagyjuk. Nem sajtótéma! A fődiszpécser csillapítja a művezetőt — aki egyébként nem mai gyerek a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben: egész pontosan 1939. január 12 óta dolgozik itt, s tíz esztendeje művezető a hengerműben. — Ráadásul — mondja tovább a szöveget Gyurcsik Gyula — most még egy értekezletet is kell tartanom. — Miről? — ... Hogy milyen következménnyel jár, ha X. vagy Y. dolgozó selejtet gyárt. Nem hálás téma, hiszen pénzről; a rosszul dolgozóktól levonásra kerülő, nem is csekély összegről kell beszélni. ' — És éppen hajnalban, az elfáradás perceiben? — AZ éjszakai műszaknak is megvan a maga időbeosztása. Akik most itt, a hengerműben ötvenen vagy hat- vanan dolgoznak, azok, például, hajnali két órakor vacsoráznak. — Reggeliznek... — Mindegy, akármiképp fogalmazunk. ..! Akkor esznek. A fődiszpécser már fél tizenkettőkor zsíros kenyérrel és almával kínált. Felesége csomagolta eleségét osztotta meg velem, s mondta: „No tízóraizzunk!” Hát. így módosulnak a nappali fogalmak éjszakaivá... És jólesett a szalonnazsírral csepegtetett kenyér Lantos Miklóstól is, aki a hengerműA tárgyalóasztal mellett, az igazgatói irodában a követ* kezők ülnek: Gressai Sándor, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárának igazgatója, Balogh László főmérnök, Herboly György főkönyvelő, Dudás Pálné, a számviteli osztály vezetője. A diskurzus témája: az anyaggazdálkodás rendje, a bizonylatolás útjának szabályozása, még megbízhatóbbá tétele az utókalkulációs információ részére. — Nem mindegy, a gyártott termékről hat, három, vagy egy hónap múlva tudjuk meg, hogy mibe került. Az itt jelentkező fehér foltot kívánjuk megszüntetni — foglalja ösz- sze az eszmecsere lényegét az első pillanatra is kellemes benyomást keltő, a témát jól értő, a problémát jól érzékelő, határozott fellépésű gyárigazgató. * Alig fejeződik be az előbbi véleménycsere, máris újabb, a gyár vezetőit egyaránt érintő kérdés kerül terítékre. Milyen nagyságú lesz az év végén a befejezetlen állomány? A termelési osztály felmérése szerint 47 millió és 20 millió olyan késztermék lesz, amit vagonhiány, valamint átrakási nehézségek miatt nem tudnak útba indítani a Szovjetunióba. Mivel a főmérnök kételkedik a felmérés realitásában, ezért a következő döntés születik: amennyiben a főmérnöknek olyan érvei lesznek, amelyek az előbbi elképzelést megkérdőjelezik, akkor a vezérigazgatósághoz küldendő levél annak megfelelően módosul. * Közben Szolnokról, a Tisza- menti Vegyiművekből telefoPillanatképek Belevetettem magam non kérdezik, hogy a visszaküldött két vegyipari készülék mikorra lesz használható? — Visszaszállítására azért volt szükség, mert a keverő nem felélt meg a követelményeknek — magyarázza az igazgató, miközben üzemlátogatásra, a tett színhelyére invitál. Ott Nagy Gyula üzemvezetővel megbeszélik a kijavítás lehetséges változatait. — Jók az üzemvezető elképzelései — mondja felém fordulva, majd hozzáfűzi: — Nekünk is érdekünk, hogy megvédj ük jó hírnevünket. — Te, vagy a művezető legyen ott a szerelésnél — hívja fel figyelmét a távozáskor az üzemvezetőnek Gressai Sándor. * Nem sokkal később az atomerőművi berendezéseket gyártó üzemrésznél állunk meg. Ezzel kapcsolatban egy kis epizódot mesél el. — Az Atomenergó moszkvai vezetője, Rumjancev elvtárs megkérdezi tőlem, mikorra kapják meg a három hőcserélőt? Három? — ismétlem szavait kissé meghök- kenve, majd a. következőket mondom: — Csak egyre kaptunk megrendelést. Jóformán be sem fejezem gondolataimat, máris válaszol: — Novikov elvtársnak, a mi miniszterhelyettesünknek Szekér Gyula miniszterelnök-helyetmunkába. tes három darabot ígért az év végéig. Nemrég kaptam meg az ezzel kapcsolatos levelet. — Es kész lesz? — Az egyik befejezés előtt áll, a másik félig kész, a harmadik is munkában van. A korábbi szerződés szerint 1980. április 30-ig hat darabot kellett volna legyártani. Pintér Imre csoportvezető és brigádjának felhívására a velük munkakapcsolatban álló többi brigád is vállalta, hogy az előbb említett hatból hármat az év, hármat pedig február végéig készítenek el a kongresszus tiszteletére. Olyan termékről van szó, amelynek minden egyes műveletét szovjet mérnök a helyszínen ellenőrzi, s csak az ő engedélye után szabad a következőt megkezdeni. *• Keressük Koncsek András művezetőt, hogy megtudjuk: a paksi atomerőműhöz soron kívül kért 82 lemezcső november 10-re elkészül-e? — Már 47 darab röntgene- zését elvégeztük — tájékoztat a közben odaérkező művezető, majd így folytatja: — Ezért a terven felül vállalt munkáért, ha határidőre elkészítjük, húszezer forintot kapunk. Igen, én osztom szét a végzett munka mennyisége és minősége alapján. * — Maga aztán nehéz helyzetbe hozott — szólítja meg a szőke hajú fiatalembert Gressai Sándor, aki az olajmérő állomás egyik csövének végén menetet vág, hogy a kész csavart bele lehessen rögzíteni. Az kissé csodálkozva néz vissza rá, majd, amikor megtudja miről van szó, csak annyit mond: — Azóta sem változott meg a véleményem. Nagyon meg vagyunk elégedve Vágner Mihály darus munkájával . . . — Annyira dicsérték a darus munkáját, hogy a jelenlevőknek a következőket javasoltam: emeljük fel egy forinttal az órabérét. Mindany- nyian megszavazták. Másnap a többi darus panaszra ment a szakszervezethez, mondván: ők miért nem kaptak? * — Vezérigazgatónk 1975- ben megkérdezte tőlem, elvállalom-e Salgótarjánban a főmérnöki beosztást. Nem lesz könnyű dolgod — tette hozzá. Mielőtt igent mondtam, eljöttem háztűznézőbe. Nagyon megtetszett a gyár, azzal tértem haza, Tamásiba, hogy ezt a megbízatást el kell vállalni. Belevetettem magam a munkába. Az első naptól kezdve magam mögött éreztem a párt segítségét. Ma már eljutottunk odáig, hogy ebben az évben 80 milliós nyereséggel zárunk az 1975. évi 15,5 milliós tervezett veszteséggel szemben.* — Ezt tartja a legnagyobb sikernek? — Nem. Legszívesebben arra emiékszek, hogy az akkori feszültséget, az „úgyse sikerül” szemléletet száműztük a napi munkából. A pesszimista légkör az ellenkezőjére fordult. Ma már az járja: mindent meg lehet, meg tudunk oldani. Ezt példázza a paksi erőműnek legyártott pihentető medence. Előzőleg két vállalat nem tudott megbirkózni vele. Az ottani kormánybiztos kijelentette: csak mi tudjuk jól elkészíteni. Igaz, nagyon megszenvedtünk érte, tízszer annyi energiát fordítottunk rá, de megérte. * — Idejövetelemkor arra kértem a pártszervezet vezetőségét, hogy hagyjanak dolgozni, mert sok feladat vár rám. Ma már több időm van a közéleti munkára is. Tagja vagyok az MTESZ megyei elnökségének. Az SZMT felkérésére pedig több társammal együtt azt vizsgáljuk, miként alakult a műszaki szakemberek élete. Számomra ez jó tapasztalatcserét jelent — mondja Gressai Sándor ötszö- Vös kiváló dolgozó, okleveles mérnök, aki 1978. január 1-től igazgatója a gyárnak, aki a beilleszkedés nem várt nehézségei után jelenleg otthonosan érzi magát a városban is. Hozzáértésével, emberségével, kulturált, őszinte magatartásával, egyértelmű, határozott és következetes vezetői munkájával kivívta a gyár és közvetlen munkatársainak bizalmát, elismerését, élvezi a városi pártbizottság támogatását. — venesz —*
